Készítette: Farkas Péter

Az egészségpszichológia
szemléleti sajátosságai
Történetiség – előzmények

 Pszichoszomatika: pszichodinamikai, pszichofiziológiai

megközelítések
 ALEXANDER – (nukleáris konfliktuselmélet)
 WOLFF – pszichoszomatikus egység elve
 KOPP MÁRIA – keringési zavarok – pánikbetegségek – kogn.
Terápia
 Bio-pszicho-szociális modell: A szervezet egészére kihat a
szervek rendellenes működése, így a „rendellenes” pszichés
működés is okozhat betegséget – rendszer szemlélet.

 a. pszicho-neuroimmunológia: az immunrendszert az
idegrendszer irányítja – az életesemények érzelmek, az
érzelmek befolyásolják a hormontermelést, ez pedig
befolyásolja az immunrendszer működését.
Önálló tudományág – kialakulásának okai

 Az egészség – betegség értelmezésében a gyógyszeres terápia

nem volt elégséges
 Megjelent az életminőség kutatása
 A krónikus betegségek előtérbe kerülése
 A viselkedéstudományok fejlődése
 Alternatív megoldások keresése a drága betegség-kezelés
helyett
Az egészségpszichológia értelmezési lehetőségei
(fogalom)

 Matarazzo: „A pszichológia specifikus – edukációs,

tudományos és gyakorlati – hozzájárulása az egészség
elősegítéséhez, fenntartásához, a betegség megelőzéséhez és
kezeléséhez, az egészség, betegség és a különböző
működészavarok etiológiai és diagnosztikus korrelátumainak
azonosításához, valamint az egészségvédelem rendszeréhez.”

Buda Béla: Folyamat, mely képessé teszi a személyiséget arra,

hogy egészségét kontrollálni – javítani legyenek képesek.
Az egészségpszichológia modern emberképe

 1. Rámutat arra, hogy a század első felének pszichológiáját az

ember passzív 'responder' típusú magatartásának modellje
jellemezte.
 2. Példákat sorakoztat fel amellett, hogy az 50-es évektől a
passzív-responder típusú emberképet egy interaktív modell
követte, közbülső változók feltételezésével, a behaviorizmus
reformjával, az információfeldolgozás, a kognitív tényezők
hangsúlyával.
 3. A 70-es évektől a pszichológia számos területén az
interaktív modellt egy intraaktív emberkép váltotta fel,
amelyben az ember aktív ágens, a kutatás középpontjában a
coping (megküzdés) és az aktív kontroll kérdése áll.
Az egészségvédő (primer és szekunder preventív)
viselkedés meghatározói

 1. Mennyire tartja a személy valószínűnek, hogy hajlamos egy adott

betegségre („észlelt hajlam"), ill. mennyire tartja az esetleges
megbetegedés következményeit súlyosnak („észlelt fenyegetettség"). A
következmények lehetnek fizikaiak és szociálisak.
 2. Mekkora előnyt vár el az egészségvédő akciótól, milyen akadályai
vannak az akciónak, amely csökkentené a hajlamot és a súlyosságot
(„ár/haszon" arány).
 3. Mennyire rendelkezik az akcióra késztető jelzésekkel.
 4. A jelzések lehetnek: - belsők: közérzetiek, vagy külsők
tömegkommunikációból, vagy interperszonális interakciókból adódóak.
 5. Becker és Maiman szerint ezeket a faktorokat demográfiai és
pszichoszociális tényezők, pl. etnikai, szociális, személyiségfaktorok is
befolyásolják.
Az egészséggel kapcsolatos döntések 5 fázisa

 1. A jelen viselkedés megkérdőjelezése. Fenntartja, nem vesz

tudomást a veszélyről, vagy továbblép a következő stádiumba.
 2. Alternatív megoldásokat keres, majd a kereső szakasz lezárása
után, a következő
 3. szakaszban az alternatívákat mérlegeli, eldönti, melyik a
legjobb alternatíva, és megválaszolja azt a kérdést is, vajon a
kiválasztott lehetőség megfelel-e a helyzet által állított
követelményeknek.
 4. Ezután tentatív döntést hoz, egyre inkább elkötelezi magát az
újfajta viselkedésnek, konfrontálódik azzal a problémával, hogy a
döntést (pl. új diéta) környezetével is el kell fogadtatnia.
 5. Végül teljesen elkötelezi magát, negatív visszajelzések ellenére
is kitart.
A döntési konfliktus kimenetele 3 faktor függvénye

 Kockázat
 Remény
 Időnyomás
E faktorok kombinációi ötféle megküzdési (coping-)
stratégiát határoznak meg

 1. A konfliktusátélés teljes hiánya jellemző, ha a személy nem

észleli életmódja kockázatait, ilyenkor marad az eredeti
viselkedésnél.

 2. A konfliktusátélés akkor is hiányzik, ha a személy jelen

viselkedésmódját súlyosan kockázatosnak ítéli, de talál olyan
alternatív megoldást, amely a kockázatot kivédi és amelyhez
alkalmazkodni tud. Ilyenkor jelentős viselkedésmódosulás
következik be (v. ö. „átalakító önkontroll").
 3. Defenzív elkerülésre akkor kerül sor, ha a személy úgy véli,
súlyosan kockázatos helyzetbe került és a kockázat nem lesz kisebb
akkor sem, ha változtat a jelenlegi életmódján. Ebben az esetben nincs
remény a jó megoldásra, a stressz fokozódik, a konfliktust halogatással,
felelősségáthárítással vagy intrapszichikus úton, tagadással védi ki.
 4. Hipervigilancia: súlyos kockázat észlelése, amelyre - ahogyan a 3.
esetben - a személy nem talál megoldást, mégpedig azért, mert úgy
érzi, nem áll rendelkezésére elég idő. Nagyfokú stressz szubjektív
megélése jellemző, kapkodó megoldáskeresés, olyan alternatíva
elfogadása, amely pillanatnyi enyhülést ígér.
 5. Vigilancia: súlyos kockázat megélése mellett fennáll annak a
reménye, hogy idővel lesz a problémára megoldás. Ilyenkor a stressz
nem túl erős, a racionális döntés esélye nagy.
▪ Köszönöm a figyelmet!