Antonovsky (1996): salutogenezis modell

 A patogenezissel szemben azokat a tényezőket vizsgálja inkább, amelyek az

egészség fenntartásáért felelősek elsősorban erős stresszhelyzetben

 Az Antonovsky modell középpontjában az egészség áll, melyet szubjektíven él

meg az egyén.

 Egészség érzete akkor is lehet az embernek, ha krónikus beteg, vagy

egészségtelen körülmények között él, vagy súlyos krízisben van.

 Ebben a modellben a krízisek, nehézségek nem elkerülendő nehézségek, mert

alkalmasak arra, hogy általuk a személyiségfejlődés magasabb szintjére jussunk.

STRESSZOROK

 A stresszorok a modelljében központi szerepet játszanak.

 Minél jobbak a megküzdési stratégiák, minél több tartalék áll rendelkezésre, annál

hamarabb sikerül a stresszorok által létrejött nyomást ellensúlyozni

 A betegség és a stressz mindig és mindenhol jelen van, és csoda hogy az

élőlények képesek túlélni az ezeknek való állandó tömeges kitettséget. Ha káosz

és a stressz az élet része Kérdése: hogyan éljük ezt túl?

A stresszorok lehetnek:

- Pszichociálisak: Pl. Társas konfliktus, negatív életesemények, munkahelyi

túlterheltség

- Fizikai, Biokémiai: vírusok, bacik, automatikus válaszok a szervezettől

- Krónikusak, mert tartósan fennálnak vagy nagyok, Súlyosak

- Aprók, Pl. Bosszúságok

Stresszor sajátosságai:

1. Befolyásolhatóság

- Annak észlelése, hogy egy esemény mennyire befolyásolható-e a személy által, és

ezt hogyan éli meg. Minél jobban tudjuk kontrollálni, annál kevésbé megterhelő.

2. Bejósolhatóság:

- stresszkeltő esemény bekövetkezésének előrejelzése akkor is csökkenti a stressz

súlyosságát, ha a személy nem képes ezt befolyásolni.

 A stressz csak előkészíti a talajt a betegség számára, de nem maga a stressz

okozza a betegséget.

 A döntő tehát nem maga a stressz, hanem az, hogy valaki hogyan birkózik meg a

stresszel.

 Betegség rendszerint akkor alakul ki, ha az egyén "megbirkózási technikája"

hibás, túlzott, vagy nem felel meg a megoldandó problémának.

 Megküzdés alatt a személy azon erőfeszítéseit értjük, melyek arra irányulnak,

hogy legyőzze a rá ható külső vagy belső fenyegetéseket.

 A megküzdési folyamat révén az emberek új készségeket, képességeket

sajátíthatnak el, vagyis azt mondhatjuk, hogy amennyiben a stressz hatékony

megküzdéshez vezet, úgy hosszabb távon pozitívnak tekinthető, hiszen

fejlődéshez segítette hozzá az egyént.

 A megküzdés módját is az határozza meg, hogyan értelmezzük, értékeljük a

helyzetet.
1. Problémaközpontú megküzdés: A személy összpontosíthat a speciális

problémára, hogy megkísérelje azt a jövőben elkerülni vagy megváltoztatni.

- Az erőfeszítések a probléma megoldására irányulnak. Probléma elemzés,

alternatív megoldások kidolgozása, elfogadás kognitív újrastrukturálás

segítségével

2. Érzelemközpontú megküzdés: igyekszik enyhíteni a stresszkeltő helyzethez

kapcsolódó érzelmi reakciókat, ha a helyzetet magát nem is tudja megváltoztatni.

- Az erőfeszítések nem a probléma megszüntetésére, hanem pusztán a negatív

érzelmek csökkentésére irányulnak.

3. Segítségorientált megküzdés: Az erőfeszítések külső segítség keresésére

irányulnak.

ÁLTALÁNOS REZISZTENCIA (ELLENÁLLÁS) + ERŐFORRÁSOK

 olyan biológiai, materiális, pszichoszociális tényezők, amelyek könnyebbé teszik

az ember számára, hogy életét konzisztensnek, strukturáltnak és érthetőnek lássa.

 Tipikus Erőforrásokk : a pénz, a tudás, a tapasztalat, az önbecsülés, az

egészségtudatos magatartás, az elköteleződés, a társas támogatás (direkt:

tényleges problémamegoldást segíti, puffer: jelenlétük segít), a kulturális tőke, az

intelligencia, a hagyományok és az életszemlélet.

 Ezek segítik a személyt a koherens élettapasztalatok felépítésében.

KOHERENCIA-ÉRZÉK

 Antonovsky (1993) salutogenezis-modellje szerint a koherencia annak átélése,

hogy az embernek van helye és szerepe a világban és a társadalomban, hogy a

 velünk történő események értelemteliek, kihívások, amelyeknek megoldására

képesek vagyunk.

 A koherencia a személynek saját magával és a világgal szemben tanúsított és átélt

beállítódása, annak a biztonsága, hogy a minket körülvevő és a bennünk

megnyilvánuló világ kiszámítható, és az események nagy valószínőséggel

befolyásolhatóak.

 Minél magasabb a mért koherencia-érzék, a személy annál egészségesebbnek érzi

magát.

 A koherencia-érzék védelmet jelent a depresszióval és szorongással szemben.

 Átlag feletti koherencia-érzék helyes táplálkozáskontrollal fizikai aktivitással jár

együtt.

 A magas koherencia-érzék pontszámot elért személyeket pozitív önértékelés,

belső kontroll, küzdőszellem és hatékony megküzdés jellemez.

3 FŐ KOMPONENS:

1. Érthetőség:

- Az a hit, hogy a világ rendezett, és megérthető kognitív komponens

- A világ megérthetőségének élménye, amely arra a képességre vonatkozik,

amelynek segítségével az egyén az őt körülvevő világot strukturáltan működő

rendszerként látja, nem pedig fenyegetően kaotikusnak és teljességgel

kiszámíthatatlannak.

2. Kezelhetőség:

- Az a hit, hogy az adott szituációval meg tudunk birkózni, rendelkezésünkre áll a

megfelelő erőforrás viselkedéses komponens

- rendelkezésre állnak az ingerek által keltett igények kielégítéséhez szükséges

erőforrások

- problémáknak többé-kevésbé mindig akadnak megoldásaik, és ezekhez a

megoldásokhoz rendelkeznek erőforrásokkal

3. Jelentésteliség:

- Az életnek van értelme, megéri elköteleződni a problémák megoldására, és azok

inkább kihívásként értelmezhetőek motivációs komponens

- ezek az igények olyan kihívások, amelyek megérik a befektetést és az

elköteleződést  azaz az értelemteliség élménye