2021. 12. 22.

19:48 Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia

Obszesszív-kompulzív zavar
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az obszesszív-kompulzív zavar (más néven: kényszerbetegség; angolul: obsessive-compulsive disorder,
OCD) pszichiátriai rendellenesség; olyan elmeállapot, amelyben újra és újra jelentkező kellemetlen képzetek
vagy gondolatok (kényszergondolatok) mellett állandóan újra jelentkező késztetések vagy cselekedetek
(kényszercselekedetek) vannak jelen. Meghatározó jelentőségű, hogy ezek a gondolatok a beteg számára is
idegenek, riasztóak, fenyegetőek, a cselekedetek pedig értelmetlenek, de a szorongás csökkentése érdekében
muszáj folytatnia azokat.

Egyszerű meghatározása szerint a kényszerbeteg kénytelen olyasmire gondolni, amire nem akar gondolni, a
feszültség oldására kénytelen olyat cselekedni, amit nem akar megtenni. A skizofréniával ellentétben a beteg
tökéletesen tisztában van gondolatai és cselekedetei belső eredetével és abszurditásával, nem veszíti el a
kapcsolatot a valósággal.

A betegség gyakran okoz pániktüneteket, depressziót, szorongást. Pontos oka nem ismert, de hátterében
neurotranszmitterek csökkent szintjét, elnyomott traumaélményeket vagy akár eltanult viselkedési mintát
feltételeznek.

Elkezdődhet apró, majd egyre erősödő tünetekkel, vagy akár egyik napról a másikra is. Akár élethossziglan
fennállhat, de szerencsés esetben kezelés nélkül, néhány hét alatt el is múlhat.

Meg kell különböztetni a kényszeres személyiségzavartól, illetve más pszichiátriai betegségektől.[1]

Tartalomjegyzék
Tünetei
Obszesszív gondolatok
Kompulzív cselekvések
Felismerése
ICD-10 és DSM-5 szerint
Differenciáldiagnózis
Kísérő betegségek
Kényszeresség más betegségeknél
Elterjedtsége és lefutása
Okai
Pszichológiai magyarázatok és modellek
Viselkedéspszichológia
Pszichoanalízis
Biológiai magyarázatok
Genetikai tényezők
Neurobiológiai tényezők
Immunológia
Kezelés
Pszichoterápia
Gyógyszerek
Antidepresszánsok
Neuroleptikumok
További hatóanyagok
Mély agyi stimuláció

https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar 1/16
2021. 12. 22. 19:48 Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia

Támogató intézkedések
Megjelenése a popkultúrában
Jegyzetek
Források
Fordítás
Kapcsolódó szócikk
További információk

Tünetei
Az ICD-10 szerint a kényszerbetegség fő tünetei a kényszergondolatok és a kényszercselekvések. Az érintettek
90%-a mindkettőtől szenved. Sokféle tünete lehet, minden kényszerbetegnek saját tünetegyüttese van.[2]

Obszesszív gondolatok

Visszatérő, tolakodó,[3] értelmetlen, többnyire fenyegető gondolatok. Előfordulnak körkörös gondolatok vagy
beszűkült gondolkodás is. Súlyos esetekben egy gondolat fészkeli be magát, kiverhetetlenül.[4] Típusos
gondolat, melyben a beteg idegeneket, szeretteit, vagy akár saját magát fenyegetve érzi önmaga által, ezek az
úgynevezett agresszív kényszergondolatok; vagy, hogy kínos helyzetbe kerül, például beszennyezi, agressziót
követ el vele szemben, mágikus úton árt neki; vagy pedig saját cselekedetei szerencsétlenséget hoznak
önmagukra vagy másokra[5] Gyakori, hogy az édesanya úgy érzi, tudatos szándéka ellenére bántani fogja
gyermekét, vagy az autóvezető, hogy minden ok nélkül félrerántja a kormányt, balesetbe vezetve önmagát és
utasait, vagy például a metró utasa, aki úgy érzi, akarata ellenére a szerelvény alá fogja vetni magát. Az önképtől
idegen szexuális képzetek az obszesszió jellegzetes megnyilvánulásai. Ide tartozik a vallási megszállottság, a
babonákban való túlzott hit is és a tisztasági kényszer is. Mindezek a gondolatmenetek nem zárhatók le
megnyugtatóan, így újra és újra feltámadnak, anélkül, hogy valós eredményt adnának.[6]

Az obszesszív gondolatok a beteg számára idegenek, terhesek, fenyegetőek, értelmüket nem látja át, de nem
képes tőlük megszabadulni.[7] Nagyobb részük megmarad terhes, kínzó gondolatoknak, kisebb részük
kényszercselekedeteket vált ki, védekezésként a kényszergondolatok ellen.[8][9] Rövidebb ideig tartó, majd
spontán elmúló, kezelést nem igénylő kényszergondolatok bárkinél kialakulhatnak.

A betegeket gyakran kétely gyötri. Már 1838-ban Jean Esquirol „Maladie du doute“ (a kétkedés betegsége)
néven emlegette Franciaországban.[10] Richard von Krafft-Ebing bécsi pszichiáter a „Zwangsvorstellung“
(kényszerképzelődés) elnevezést adta neki.[11] Klinikai tapasztalatok szerint a betegek túlbecsülik a negatív
események valószínűségét.[12] Gyakran hipervigilanciát találnak a betegeknél.[13]

Néhány gyakoribb kényszergondolat:

Kényszerideák, félelmek: például, hogy egy munkát nem jól végzett el, vagy hogy ártott a házastársának.
Agresszív kényszergondolatok: attól való félelem, hogy akaratunk ellenére, módosult tudatállapotban, afféle
belső parancsra sérülést okozunk önmagunknak, vagy a hozzánk közelállóknak. Ilyen például az édesanya
kényszergondolata, hogy a konyhakéssel leszúrja egyébként szeretett gyermekét, vagy gyakori
kényszergondolat az is, hogy a beteg akarata ellenére a közelgő metró alá ugrik, ezért nem mer a sínek
közelébe állni. Az efféle kényszergondolatok OCD betegeknél sohasem válnak valóra (a skizofrén betegek
belső parancsaival ellentétben), de komoly szenvedést, a gondolatilag érintett közelállókkal kapcsolatban
kínzó lelkifurdalást okoznak.[14]
Töprengési kényszer: Bizonyos témákat újra és újra át kell rágni, anélkül, hogy megnyugtató megoldást
vagy döntést eredményezne.
Ismétlési kényszer: Bizonyos gondolatokat újra és újra rituálisan meg kell ismételni.
Bizonytalanság: Bizonyos cselekedeteket rosszul végzett el, valamit elmulasztott, vagy félreértett.
Elintézési kényszer: sztereotíp személyiségjegyek[15]
Tisztasági kényszergondolatok: a testi és lelki tisztaság elvesztésétől, betegségektől, baktériumoktól való
félelem. Ide tartozik az ártalmatlan, de gusztustalan dolgoktól való abnormális félelem is.
Szexuális kényszergondolatok: a személy valódi vágyaitól idegen, számára is taszító szexuális tartalmú
gondolatok.
Vallási, babonás, misztikus kényszergondolatok.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar 2/16
2021. 12. 22. 19:48 Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia

Salman Akhtar vizsgálata (1975) szerint a kényszergondolatok leggyakoribb témái:[16][17]

Szennyeződés, kosz
Erőszak, agresszió
Rend
Vallás
Szex

Habár ezek a leggyakoribb témák, a kényszergondolatok témája bármi lehet. A normális gondolatoktól nem
témájukban, hanem abban különböznek, ahogy gondolják őket, és az érintett azt megéli.[2]

A Wie ich lernte, die Zahlen zu lieben film a kényszergondolatokat az érintett szemszögéből mutatja be.[18]

Kompulzív cselekvések

A kompulzív kényszercselekvések az obszesszív kényszergondolatok alapján létrejövő cselekedetek, de

hozzátartozik, hogy a kényszergondolatoknak csak a csekély része vált ki kényszercselekedeteket. A
kényszercselekedetek célja egyrészt ezeknek a kényszergondolati parancsoknak való engedelmesség (pl.
kézmosási, ellenőrzési és megszámolási kényszer), az elviselhetetlen tartalmú gondolatok áttranszformálása egy
hasonló, de elviselhetőbb cselekedet által (pl. Ágnes asszony), valamint a kényszergondolatok ideiglenes
távoltartása egy alapvetően értelmetlen rituálé végigvitelével.

A kényszercselekvéseket a beteg kényszerből végzi el, rituálisan, újra és újra. Ha ezt nem teszi, akkor masszív
szorongás és belső feszültség lép fel.[19] Mivel ezek a cselekvések értelmetlenek és észszerűtlenek, azért a beteg
néha ellenáll nekik, de a belső feszültség és szorongás miatt mégsem tud szabadulni tőlük. A rituálékat
pontosan meghatározott módon kell kivitelezni, meghatározott szabályok alapján, mindig ugyanúgy. Hogyha a
cselekvést nem sikerül a megadott módon lezárni, akkor a feszültség csökkentése nem sikerül, és az egészet újra
kell kezdeni.

Jellegzetes példái az ellenőrzési kényszer, melyben a beteg mások cselekedeteit folyamatosan ellenőrzi és
felülbírálja, az önellenőrzés, melyben például számtalanszor visszamegy, hogy megnézze, bezárta-e az ajtót,
vagy elzárta-e a gázt. Gyakori a megszámolási kényszer, melyben például a kockaköveket, lámpaoszlopokat kell
megszámolni. Ide tartozik a baktériumiszonyból adódó kézmosási, mosási, takarítási kényszer, valamint az
érintési, kézfogási képtelenség is.

A gyűjtögetési kényszer sokszor elsőre nem tűnik kórosnak, de az eredménye nőknél sokszor egy több százas
cipőkollekció, már sehová el nem férő ruhák, férfiaknál meg a kezelhetetlenül nagyra duzzadó CD- vagy DVD-
kollekció. A gyűjtögetési kényszer anyagilag igen megterhelő tud lenni. Különleges változata a szexuális
partnerek minél nagyobb számban való „gyűjtése”, sokszor katalogizálva. A gyűjtési kényszer egy változata a
már nem kellő tárgyaktól, olykor a háztartási hulladéktól való megválás képtelensége, akár több tonna
összegyűjtött, illetve ki nem dobott hulladékkal.

Előfordulhat precizitási kényszer, melynek során a beteg fillérre stimmelő kimutatásokat, listákat, statisztikákat
készít otthoni dolgairól, avagy a normális használat során külsőleg minimálisan megsérült dolgait (pl. kissé
megkarcolódott műszaki berendezések, vagy minimálisan foltos ruhák) kidobja, hogy hibátlant szerezzen be
helyettük.

Hozzá kell tenni, hogy a kényszercselekedetek mennyiségükben messze meghaladják a normális szintet. A
normális, napi többszöri kézmosást napi több száz is felválthatja. Az esetleg nyitva hagyott ajtó leellenőrzése a
természetes óvatosság része, de a tízszeri már nem, az ajtó rituális háromszori megrángatása már az elkerülő
rituálé. Ideges várakozás közben bárkivel megeshet, hogy az autókat, vagy a padlócsempéket számolja, a
kényszeresnek viszont muszáj folyamatosan számolnia azokat. Egy CD vagy DVD gyűjtemény még nem kóros,
akárcsak néha a játékgépezés. Akkortól számít kórosnak, mikor megállíthatatlan, parancsoló szükségletté válik.

Különösen kínzó a rituálékényszer, melyben a beteg úgy érzi, ha nem végez el pontosan egy egyébként számára
is teljesen értelmetlen cselekedetsort, akkor valami nagy baj fog történni. Ezek a rituálék akár több óra
hosszúságú, nagyon pontosan meghatározott cselekvések is lehetnek, amiket a beteg sorban elvégez. Ennek
oka, hogy ezzel az alapvetően számára is értelmetlen cselekedetsorral a terhes obszesszív gondolatoktól egy kis
időre megszabaduljon, ezáltal a pszichés feszültség, kényszer, illetve inger átmenetileg csökken és elviselhetővé
válik számára.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar 3/16
2021. 12. 22. 19:48 Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia

Az önagresszió tudat alatti megnyilvánulása a körömrágási, hajtépési kényszer, de sok tekintetben ide sorolható
a maximalizmus és perfekcionizmus, a másoknak való megfelelési kényszer is. A kórkép jellegzetessége, hogy a
kompulzív cselekedetek megakadályozása heves szorongásos rohamot vált ki a betegből.

A szenvedélybetegségek sok tekintetben hasonlóak a kompulzív kényszerhez, a beteg kénytelen megtenni azt,
amiről tudja, hogy semmiképpen nem válik a hasznára, de a legfőbb különbség, hogy önként, saját döntéséből
és szívesen kezdte el azt, ami később eluralkodott rajta, míg a valódi kényszerbetegek többnyire nem tudják
okát kényszeres gondolataiknak és cselekedeteiknek.

Néhány gyakoribb kényszercselekedet:

ellenőrzési kényszer mások felé: pl. kóros bizalmatlanság mások munkája iránt, becsapástól való félelem.
pereskedési kényszer: tyúkperek tömegének folytatása, sokszor csak igazságérzeti alapon.
ellenőrzési kényszer saját magunk felé: pl. ajtózárak, csapok többszöri ellenőrzése, a ruházat folyamatos
ellenőrzése.
rendszerezési kényszer: pl. listák, kimutatások, statisztikák öncélú készítése.
tisztasági kényszer: pl. naponta akár több százszori kézmosás és fogmosás, steril mosás, folyamatos
takarítás. Kézfogás, vagy egyéb testi kapcsolat kerülése fertőződés veszélye miatt. Gyakori
megfogalmazása, miszerint a tisztasági kényszeres inkább éhen hal, de nem eszi meg a mosatlan
gyümölcsöt, inkább szomjan hal, mint hogy igyon a forrás vizéből. Oka látszólag a baktériumoktól,
betegségektől való félelem, a mögöttes tartalom inkább a lelki tisztaság elvesztéséről szól.
számolási kényszer: pl. lámpaoszlopok, kockakövek, szembejövő autók, emberek, vagy akár a saját
lépések folyamatos számlálása.
gyűjtögető kényszer: pl. gyűjthető, vagy közönséges használati tárgyak abnormális mértékű felhalmozása,
messze a szükségleteken felül. Ide tartozik a használhatatlan tárgyak, szemét kidobására való képtelenség
is. A szexuális partnerek minél nagyobb számú begyűjtése, olykor katalogizálva.
rendrakási és szimmetriakényszer: mindennek a pontosan előre meghatározott helyen kell lennie, attól
eltérni nem szabad.
szabálykövetési kényszer: a különféle szabályok betű szerinti betartása és betartatása. Lényeges, hogy a
szabálykövetésnek nem a szabályszegés esetén kapható büntetés az oka.
rituálékényszer: rövid, vagy akár több óráig tartó, pontosan meghatározott, de értelem nélküli cselekedetsor
végrehajtása, különben valami nagy baj fog bekövetkezni. Rövid pl. a küszöb háromszori átlépése, vagy a
kilincs ötszöri lenyomása.
érintési kényszer: bizonyos tárgyak megérintése vagy megérintésének elkerülése, például lámpaoszlopoké.
verbális kényszer: bizonyos szavak, mondatok, dallamok kényszeres ismétlése

Felismerése

ICD-10 és DSM-5 szerint

Az ICD-10 (Code F42) szerint[20] a következőknek kell teljesülnie a kényszerbetegség diagnózisához:

A kényszergondolatokat és cselekedeteket az alanynak sajátjának kell elismernie

Az alanynak ellen kell állnia legalább egy kényszergondolatnak vagy kényszercselekvésnek
A kényszergondolatok és kényszercselekedetek nem lehetnek önmagukban kellemesek
A kényszertüneteknek kellemetlen módon kell ismétlődniük
Legalább 14 napon át a tüneteknek a legtöbb napon jelentkeznie kell

Az amerikai pszichiátriai diagnózisrendszer, a DSM több fokozatot különít el a belátás képessége szerint. A
jelenleg alkalmazott DSM-5 a zavarnak és a kapcsolódó zavaroknak egy teljes fejezetet szentel, melynek
korábban a szorongásos zavarok volt a címe. Ide tartoznak a testdiszmorfia, a kényszeres gyűjtögetés, a
trichtillománia, a dermatillománia, valamint a pszichotróp anyagokkal, gyógyszerekkel kapcsolatos zavarok.[21]

A pontosabb diagnózishoz külső személyek által kitölthető kérdőívek állnak rendelkezésre, például az Yale-
Brown Obsessive Compulsive Scale (Y-BOCS).[22] Ennek léteznek önértékelő és gyermekek számára készült
változatai is.[23]

Önértékeléshez is készítettek kérdőíveket:[23]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar 4/16
2021. 12. 22. 19:48 Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia

Maudsley Obsessional Compulsive Inventory (MOC)

Leyton Obsessional Inventory (LOI) – gyerekek számára is
Hamburger Zwangsinventar (HZI) – rövidítve is

Differenciáldiagnózis
A diagnózis összeegyeztethető az alkalmi pánikrohamokkal és az enyhe fóbiás tünetekkel. Habár a
szorongás a kényszerbetegség alapjának számít, és a szorongási zavar az amerikai kritériumok, például
DSM-IV szerint[24]) a kényszerbetegség a szorongásos zavarok közé tartozik, szűkebb értelemben a
kényszerbetegség nem szorongásos zavar.
Elhatárolás a skizofréniától: Eugen Bleuler összefüggést feltételezett a kényszerbetegség és a skizofrénia
között, azonban újabb tanulmányok cáfolták ezt az összefüggést; a kényszerbetegeknek nincs nagyobb
esélyük a skizofréniára, mint az össznépességnek. Megfordítva azonban a skizofréneknél gyakrabban
fordulnak elő kényszeres zavarok, amelyek rontják a prognózisukat.
Elhatárolás a kényszeres személyiségzavartól: Nincs összefüggés a kényszeres személyiségzavar és a
kényszerbetegség között. Míg a személyiségzavarban a kényszeresség én-synton, azaz
összeegyeztethető a személyiséggel, addig ez a betegségben én-dyston, azaz az éntől idegen és a
személyiséggel összeegyeztethetetlen.
Kényszertüneteket a Tourette-szindrómánál és organikus pszichés zavarok esetén nem diagnosztizálják
kényszerbetegségként, hanem a megfelelő zavar részének tekinthetik. Megfordítva, a tikkelést a
kényszeres tünetek megléte esetén még nem tekintik feltétlenül a Tourette-szindróma tünetének.[25]
Meg kell különböztetni az autizmusnál jelentkező sztereotípiáktól.
Tiszta kényszergondolatok előfordulnak postpartalis depresszió és postpartalis szindróma esetén. Ekkor az
anya attól fél, hogy árt újszülött kisbabájának.
A tiszta kényszerzavart el kell különíteni az úgynevezett kényszerspektrumzavaroktól.[26] A
kényszerspektrum koncepcióján az angolszász tudományos közösség már évek óta gondolkodik. Ez azt
állítja, hogy egy spektrum részei bizonyos zavarok, melyeket eddig külön kezeltek. Ide tartoznak a
hipochondria bizonyos fajtái, a testdiszmorfia, az anorexia nervosa, a deperszonalizációs zavar, a Tourette-
szindróma, a trichtillománia, a dermatillománia, a kényszeres gyűjtögetés, és a patologikus játék.[27][28][29]
A DSM-5 már részben ezt a szemléletet képviseli, és mindegyiket a Kényszerbetegség és rokon zavarok
alá csoportosítja.

Kísérő betegségek

Ahogy más szorongásos zavaroknál, úgy a kényszerbetegségnél is gyakori, hogy más affektív, illetve szorongásos
zavarok társulnak hozzá. A leggyakoribbak: depresszió, szociális fóbia és pánikbetegség. Az érintettek
körülbelül 80 százaléka depresszív tüneteket mutat, azonban ezek még nem elegendőek a depresszió
diagnosztizálásához. Körülbelül egyharmaduk depressziós lesz legalább egyszer az élete során.[30]

Az érintettek 50 százalékánál személyiségzavar is fennáll. A leggyakoribbak a dependens és az avoidant

személyiségzavar; ellenben a kényszeres személyiségzavar ritkább. Gyakoriak a problémás interakcióminták,
illetve személyiségvonások.[31]

A kényszerbetegségben előfordulhatnak tikkek, melyeket típusuk és kifejeződésük szerint vagy besorolnak a

kényszerbetegség alá, vagy pedig külön tikkzavart vagy Tourette-szindrómát állapítanak meg.[32]

Kényszeresség más betegségeknél

A kényszeres tünetek megléte nem feltétlenül utal kényszerbetegségre. A kényszergondolatok és

kényszercselekvések a klasszikus kényszerbetegségtől függetlenül más neurológiai és pszichiátriai
betegségekben is megjelenhetnek. Az angol szakirodalomban ilyenkor „Obsessive Compulsive Symptoms“
(OCS) tünetekről beszél. Ide tartoznak a Tourette-szindróma,[33] az autizmus,[34] az agysérülések,[35] a
skizofrénia,[36] továbbá az olyan neuropszichiátriai problémák, mint a PANS, illetve a PANDAS. Ekkor ezeket a
tüneteket az adott betegséggel együtt kezelik.

Elterjedtsége és lefutása

https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar 5/16
2021. 12. 22. 19:48 Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia

A kényszerbetegség egészen az 1990-es évek közepéig ismeretlen volt. Emiatt az érintettek egyedül érezték
magukat, ami rontotta a terápiás esélyeket, és növelte az öngyilkosság veszélyét. Több tanulmány szerint a
népesség 1-3%-a szenved tőle legalább egyszer életében. Egy 2012-es tanulmány szerint Németországban a
felnőtt népesség 3,8%-a volt érintett egy éves távlatban.[1]

A betegség többnyire fiatal-, illetve felnőttkorban kezdődik, a 30. életév előtt. A fiúk és a férfiak körében
gyakoribb, mint lányok és nők körében. Hatásos kezelés híján fokozatosan erősödik; az esetek kétharmadában
folyamatosan, egyharmadában pedig súbokban. Gyermekkori, illetve fiatal felnőttkori kezdet fiúknál gyakoribb,
mint lányoknál. Minél előbb kezdődik meg a kezelés, annál jobbak a kilátások; habár a teljes tünetmentesség
elérése ritka.

Külön élő, elvált személyeknél, illetve munkanélkülieknél gyakoribb. Ez nem meglepő, hiszen a betegség a
párkapcsolatokban és a munkában is nehézséget jelent.[37]

A tünetek rosszabbodására terhesség és szoptatás alatt 60-75% az esély. A kényszerbeteg gyermekágyas

anyáknál megnő a depresszió esélye.[38]

Okai
Az 1960-as évekig a pszichoanalitikus megközelítés uralkodott. A viselkedésterapeutikai keletkezéselméletek
fejlődésével genetikai és neurofiziológiai összefüggések kerültek fókuszba.[39][40][41][42] Jelen állapot szerint a
genetika és a pszichikai okok egyedi kölcsönhatásai, mint élettörténet, illetve stressz okozhatja a
kényszerbetegség kialakulását.[43][44][45] [46]

Pszichológiai magyarázatok és modellek

Viselkedéspszichológia

A különböző pszichológiai irányzatok különféleképpen magyarázzák a kényszerbetegség keletkezését és

fennmaradását.

Mowrer kétfaktoros elmélete szerint a szorongás és a kényszer keletkezésében a klasszikus kondicionálásnak,

fennmaradásában az operáns kondicionálásnak van szerepe.[47][48]

Klasszikus kondicionálás: Egy kezdetben semleges inger, például a kosz, egy természettől fogva félelmet
keltő ingerhez társul, és annak jelévé válik. Ez lehet a családban levő érzelmi zavar is.[49]
Operáns kondicionálás: Ennek ez elhárítására az érintett kényszercselekvésekbe kezd, melyek csökkentik
a feszültséget, illetve a félelmet. Ha ez sikerül, akkor ez negatív megerősítés, így az érintett később is
alkalmazza őket.

A Paul Salkovskis által javasolt kognitív viselkedésterápiai elmélete abból indul ki, hogy a kényszerbetegség az
egészségeseknél is előforduló gondolatoknak negatív minősítéséből, és az ezeknek az elkerüléséből áll.[50] Az
elkerülő viselkedés lehet gondolati és lehet cselekvés is. Gondolati a gondolat elnyomása, cselekedeti azok
semlegesítése, például fertőzéstől való félelem miatt kézmosás. Az elkerülő reakciók azonban nem vezetnek
teljes sikerhez, az csak átmeneti lehet, mivel a kiváltó gondolatok újra és újra felbukkannak. Így az érintett
megtanulja, hogy átmeneti megkönnyebbülést talál, ami negatív megerősítés a viselkedésre. Az elnyomás
paradox módon felerősíti a gondolatot.[51][52]

A kognitív pszichológiai kutatás több tényezőt azonosított, hogy miért érződnek ezek a gondolatok
zavarónak:[53]

Depresszív hangulat: Megnöveli a nemkívánatos gondolatok számát és erejét.

Szigorú viselkedéskódex: A különösen magas morális mérce hozzájárul, hogy a szexuális és az agresszív
gondolatok elfogadhatósága csökken.[53]
Diszfunkcionális meggyőződés a felelősségről és a károkról: Hit abban, hogy a gondolatok ártanak nekik
vagy másoknak.[53] Ilyen például, hogy az ima közben felmerülő, számukra hátrányos gondolatokat Isten
inkább meghallgatja, mint a szándékos imát.
Diszfunkcionális meggyőződés és gondolkodási minta: Téves elképzelések az emberi gondolkodásról;
arról, hogy irányítaniuk kell a gondolataikat, és erre az embernek képesnek kell lennie.[53]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar 6/16
2021. 12. 22. 19:48 Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia

Pszichoanalízis

A pszichoanalitikusok abból indulnak ki, hogy a kényszerbetegség akkor alakul ki, ha a gyerekek félni kezdenek
saját tudatalatti énjük impulzusaitól, és védekező mechanizmusokat fejlesztenek ki, hogy csökkentsék az ezáltal
keletkezett félelmet. A félelem és az impulzusok elleni küzdelem tudatossá válik. Az impulzusok rendszerint
kényszergondolatokként jelentkeznek, az elhárítás pedig ellengondolatokként, illetve kényszercselekedetekként.

Sigmund Freud szerint néhány gyerek az anális fázisban intenzív dühöt és szégyent érez. A tudatos és a
tudatalatti én közötti küzdelem a kényszerbetegség gyökere. Kétéves kor körül a gyerekek pszichoszexuálisan a
kiválasztási funkciókhoz kötődik, ugyanekkor a szülők megkezdik a tisztaságra nevelést is. Ha túl korán
követelik meg a kiválasztási funkciók ellenőrzését, amikor a gyerek még nem képes rá, akkor ez dühöt vált ki, és
agresszív tudat alatti impulzusokat vált ki. Emiatt a gyerekek bepiszkítják ruhájukat, destruktívak lesznek,
slamposak és önfejűek lesznek. Ha ezt a szülők elnyomják ezeket az agresszív késztetéseket, akkor bűntudatot
és szégyent keltenek benne. Az agresszív impulzusok fölötti uralkodás a követelménye miatt összevész
egymással a tudatos és a tudat alatti én, ami az egész hátralevő életet meghatározó kényszerbetegséggé fejlődik.

Nem minden pszichoanalitikus értett egyet Freuddal. Ők a kényszerbetegséget arra vezették vissza, hogy a
beteg nem tudja megfelelően kifejezni önmagát, vagy le akarja győzni a bizonytalanság érzését, vagy azt, hogy
fél a sebezhetőségtől. Abban azonban egyetértenek Freuddal, hogy a kényszerbetegek erős agresszív
impulzusokat, illetve erős késztetést éreznek ezek kontrollálására.[54]

Biológiai magyarázatok

Genetikai tényezők

Időközben számos tanulmány rámutatott arra, hogy a kényszerbetegség mérsékelten örökletes, illetve bizonyos
genetikai konstellációk esetén gyakrabban fordul elő. Ez indokolhatja a megfigyelt családi halmozódást.
Azonban 2010-ig nem sikerült kétségtelenül azonosítani a megfelelő géneket.[55][56][57][58]

Neurobiológiai tényezők

A kényszerbetegség összeegyeztethető az agyi anyagcsere elváltozásával.[59][60][61][62] Azonban ebből még nem

állapítható meg, hogy ez okozza-a a kényszerbetegséget, mivel kialakulhat a betegség hatására is.

Szerotonin-hipotézis: Különböző neurokémiai vizsgálatok alapján, illetve szerotonerg gyógyszerekkel elért

sikerek a szerotonin anyagcseréjével való összefüggésre utalnak. SSRI hatására a tünetek csökkennek,
annak letételével azonban visszatérnek.
Dopamin-hipotézis: A tikkek létrejöttében és a Tourette-szindróma keletkezésében jelentősége lehet a
dopaminnak. Egyes eredmények szerint a neurotranszmitterek hibás működése nem ok, hanem
következmény.[63]
Bazális ganglionokról szóló hipotézis: Bizonyos agyterületeken (Cortex orbitofrontalis és Nucleus caudatus)
elváltozások találhatók. Pozitron-emissziós tomográffal végzett vizsgálatok alapján a Cortex orbitofrontalis,
mindkét oldali Nuclei caudati, illetve a Gyrus cinguli glükózfelhasználása megnövekedett; ugyanekkor
ezeken a területeken a vérkeringés lelassult.

Immunológia

A sztereotíp kényszeres tünetek és a tikkek visszavezethetőek fertőzési, illetve immunológiai tényezőkre, mint
pl. gyermekkori sztreptokokkuszfertőzésre (PANDA-szindróma) vagy más kórokozókkal történt fertőzésekre
(PANS/PITAND-szindróma).[64][65][66][67][68][69][70] Utalások vannak arra, hogy immunmodulációs
beavatkozások, mint pl. plazmaferezis, immunglobulinok adása vagy antibiotikumokkal végzett profilaxis tartós
javuláshoz vezetett. További tanulmányok a D8/17 B-limfocita antigén megnövekedett szintjére utalnak.
Autoimmun folyamatokat is kimutattak, például patologikus antitestképződést. Kényszeres mozgászavarok
esetén megnövekedett az anti-basalganglion-antitestek száma.[71][72][73][74][75][76]

Kezelés

https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar 7/16
2021. 12. 22. 19:48 Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia

Az aktuális német S3-vezérelv a kényszerbetegségre specifikus kognitív viselkedésterápiát ajánl, amibe

beletartozik az expozíció kezelése és a reakciókezelés is. E mellé azonban gyógyszeres támogatás is tartozik. A
csak gyógyszeres kezelést arra az esetre tartja fenn, ha a beteg elutasítja a pszichoterápiát, vagy ha a tünetek
súlyossága nem engedik meg azt. Szintén javasolja a csak gyógyszeres kezelést akkor, ha az erőforráshiány vagy
a várakozás hossza miatt csökkenne a beteg együttműködési készsége.[77]

A csak gyógyszeres kezelés hátránya az, hogy a gyógyszer letétele után a visszaesés 90%-os.[78][79][80][81]
Viselkedésterápia esetén ugyanez az arány 20%.[82] Súlyos esetben expozíciós terápiát és gyógyszeres kezelést
ajánlanak.[83][84] Ha tikkek is vannak, akkor SSRI-vel, illetve ha a kezelés nem használ, akkor
antipszichotikumokat vetnek be, mint Risperidon vagy Haloperidol.[85] A mély agystimuláció a haszon és a
kockázat mérlegelésével csak a legsúlyosabb esetekben jöhet szóba.[85]

Optimális esetben a panaszok jelentős gyengülése és enyhébb lefutás várható. A teljes gyógyulás ritka. A
gyógyszerek hirtelen letétele, illetve elégtelen pszichoterápia esetén valószínű az újbóli súlyosbodás.

A gyakorlatban leginkább gyógyszeres kezelést és pszichoterápiát alkalmaznak, amelyek külön-külön a betegek

kb. 60%-ánál, együttesen 80%-ánál mutatnak jelentős javulást.[86] A gyógyszeres terápia antidepresszánsokkal
és szorongáscsökkentőkkel történik.

A pszichoterápia az esetleges magyarázó okok (pl. gyermekkori trauma, molesztálás, súlyos szerencsétlenség
megélése, stb.) feltárásából és szisztémás deszenzibilizációból, fokozatos hozzászoktatáshoz illetve elvonásból
állhat, utóbbi csoportterápia keretében is történhet.

Amennyiben a gyógyszeres és a pszichoterápiás kezelés nem hoz megfelelő eredményt, az Amerikai Egyesült
Államokban mély agyi stimuláció is szóba jöhet. Az Európai Unió területén OCD kezelésére a mély agyi
stimulációt egyelőre csak kísérleti módszernek tekintik.

Pszichoterápia

Több módszer is van a pszichoterápiára, melyek nemcsak módszerükben, hanem a mögöttük álló elméletben is
különböznek. Működési mechanizmusuk és stratégiájuk tudományos vizsgálat, illetve megbeszélésék tárgya.[87]
Pszichoanalizisre alapuló módszereket is bevetnek, melyek azonban nincsenek véletlenített ellenőrzött
vizsgálatokkal alátámasztva.[85]

A viselkedésterápia hatékony pszichoterápiás eszköz. Elkezdését nem szabad halogatni, mivel annál
hatékonyabb, minél korábban elkezdik. Hatékonyságban nem különbözik a kognitív terápiától és a kognitív
viselkedésterápiától.[85]

Konfrontáció cselekvésgátlással: Jól kutatott módszer.[88][89][90] A beteget újra és újra szembesítik azokkal a
tárgyakkal és helyzetekkel, amelyek félelmet, kényszergondolatokat illetve kényszercselekvést váltanak ki.
Ezeket eleinte modellezik, mivel a betegnek elente nehézségére esik ezekkel szembesülnie. Újabban gátlás
helyett menedzselésről beszélnek, mivel csak az elkerülő reakciókat gátolják.[91] Mivel majdnem lehetetlen
megfigyelni az elkerülő gondolatokat, rávezetik a pácienst arra, hogy tartalmilag foglalkozzon félelmeinek
központi témáival és a helyzet érzelmi minőségére hagyatkozzon.[92] Ebben az értelemben csak az elkerülő
viselkedés reakcióit gátolják, míg az érzelmieket bátorítják. A konfrontációt és a reakcióelkerülést mind egyéni,
mind csoportterápiában is végzik. Az ezzel a módszerrel kezelt kényszerbetegek 60-90%-ánál javulás érhető el a
kényszercselekvések számát tekintve és az arra következő érzelmi reakciókban. Az eredmények évekkel később
is megmaradnak.[93]

Habituációs tréning: Ez a módszer elszigetelt kényszergondolatokkal foglalkozik. Az alanyoknak fel kell

idézniük ezeket és hosszabb ideig ellenállni nekik. Egy másik formában felvételről hallgatják vissza a
kényszergondolatokat.[94]

Asszociációs hasítás: Az alanyok szavakba foglalják és modellezik kényszergondolataikat, A negatív, kínzó

gondolatok mellett semleges vagy pozitív kapcsolatokat építenek fel, annyira, hogy ez alternatív útvonalakat
építenek ki az idegrendszerben. Ezt a módszert az alanyok saját maguk is alkalmazhatják.[95][96] Rendszeres
áttekintéssel szignifikáns hatással voltak a kényszergondolatokra és a kényszertünetekre a kontrollkörnyezettel
összehasonlítva.[97]

A pszichodinamikus módszereket, köztük a pszichoanalízist a viselkedésterápia mellett használják. Célja a

gátolt impulzusok felszínre hozása, és a konfliktusokból eredő feszültségeket tudat alatti forrásaikkal együtt
feldolgozása.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar 8/16
2021. 12. 22. 19:48 Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia

Gyógyszerek

A kényszerbetegség viselkedésterápiás kezelését gyógyszerekkel egészítik ki. Gyakran egyszerre több gyógyszert
adnak, és időbe telik, mire a beteget beállítják.

Antidepresszánsok

Több, ellenőrzött hatástanulmány szerint a kényszerbetegség kezelésében hasznosnak bizonyultak azok az

antidepresszánsok, amelyek gátolják a szerotonin hírvivő anyag visszavételét. Ez a gátlás lehet szelektív (ezek az
SSRI szerek), vagy hathat túlnyomórészt a szerotoninra. Az SSRI körébe tartoznak a következők: Citalopram,
Escitalopram, Fluoxetin, Fluvoxamin, Paroxetin, Sertralin. Hasonlóan hatásos a triciklikus Clomipramin; egy
tanulmány szerint a Venlafaxin is hatásosnak bizonyult.[98] Mindazonáltal a jobb elviselhetőség miatt inkább az
SSRI antidepresszánsokat részesítik előnyben a Clomipraminnal szemben.[98]

A gyógyszeres terápiára jellemzőek a következők:

Nagyobb adagokat használnak, mint depresszióban

Javulás csak két-három hónap múlva kezdődik
12–24 hónapos kezeléssel 40-50%-os javulás érhető el[98]
Hogyha nem érik el a kívánt hatást, akkor a fent leírt szerek közül egymásikra válthatnak[98][99]

A csak gyógyszerekkel végzett terápia hátránya, hogy a gyógyszer letétele után a visszaesés 90%. Éppen ezért a
letételt a pszichoterápiával párhuzamosan, fokozatosan végzik. A csak gyógyszeres kezelést bevezető jelleggel
alkalmazzák, amikor aktuálisan nem áll rendelkezésre elég erőforrás a pszichoterápiához, hosszú a várólista,
vagy a beteg nem eléggé motivált a pszichoterápiához.[98]

Neuroleptikumok

Ha az SSRI, illetve a Clomipramin nem váltja ki a kívánt hatást, illetve tikk-zavar is fennáll, akkor melléjük még
antipszichotikumokat is adnak, mint Risperidon, Haloperidol vagy korlátozásokkal Quetiapin.[100]
Mellékhatásuk lehet kezdetben fáradtság, zsibbadás, figyelemzavar, a reakciókészség romlása; később az étvágy
növekedése és hízás, hormonzavarok; nagyon ritkán és nagyobb adagok esetén nyugtalanság, és a mozgás
integrációjának zavara. Egyes szerzők különösen akkor ajánlják őket, hogyha a kényszergondolatok mágikus
jelleget öltenek, bizarrak vagy elégtelen a távolság a kényszergondolatoktól.[101] A Columbia Egyetemen, New
Yorkban végzett véletlenített klinikai vizsgálatok kétségeket támasztottak a hozzáadott neuroleptikumokkal
szemben.[102]

További hatóanyagok

Utalások vannak arra, hogy az acetilcisztein a glutaminerg szinapszisokra ható többi gyógyszerhez hasonlóan a
kényszeres tünetek javulásához vezethet.[103][104][105] Hasonló teljesül egyes H1-antihisztaminokra, mint a
difenhidramin,[106][107][108] és különösen a Hydroxyzin, ami erős dopamin- és szerotonin 5-HT2 antagonista
is.[109][110][111][112][113][114] Emellett további sporadikus tanulményok utalnak különböző más hatóanyagok
hatásosságáról is, melyek a szerotoninerg rendszerre (például Inositol))[115][116] vagy az acetilkolin
receptorokra hatnak.[117][118][119][120]

Alkalmazásmegfigyelések szerint a μ-opioidok, mint például Hydrocodon vagy Tramadol bevétele a kényszeres
tünetek spontán csökkenéséhez vezetett azoknál a betegeknél, akiknél más szerek nem hatottak.[121][122] Ezt a
hatásosságot és mechanizmusát azonban nem erősítették meg szélesebb körű tanulmányok,[123] így az opiátok
alkalmazása kísérleti. A CYP2D6-gátlók, mint Fluoxetin vagy Paroxetin egyidejű szedésekor óvatosnak kell
lenni, mivel jelentősen csökkenthetik a terápiás szélességet. Emellett az opiátok függőséget okozhatnak.[124]

Mély agyi stimuláció

Különösen makacs esetekben felmerülhet a mély agyi stimuláció lehetősége is. Ehhez tartós jelleggel
elektródákat ültetnek az agyba, melyek a mellbe ültetett pészmékertől a kényszeres tünetekért felelős
agyterületekig vezetnek. Az Amerikai Egyesült Államokban 2009-ben engedélyezte az
FDA.[125][126][127][128][129]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar 9/16
2021. 12. 22. 19:48 Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia

Támogató intézkedések

A kényszerbetegség kezelése mellett további segítséget is nyújtanak, például bevonják a beteg környezetét is. Ez
lehet családterápia, házassági tanácsadás vagy történhet szociális munka keretében. A legfontosabbak:

Pszichoedukáció: Útmutatás és képzés a beteg és környezete számára, ami megkönnyíti a kényszerbetegség

következményeinek felmérését. A betegség okainak és hatásainak felismerése mind magára a beteg kezelésére,
mind társas kapcsolataira pozitívan hatnak. A pszichoedukáció megelőzheti a stigmatizálást is.[130][131][132]

Sorstársi közösség: Az érintetteknek csak 40-60%-a keres szakszerű segítséget.[133][134] Az eddigi kevés
hatástanulmány szerint a támogató sorstársi közösségek jótékony hatással vannak a beteg állapotára.[135] Tolin
és társai szerint a konfrontáció cselekvésgátlással az önsegélyező csoportban is hatékonyan működött, csak
kevéssel alacsonyabb hatásfokkal, mint szakértő vezetésével.[136] Korábbi tanulmányokban a szakértő legalább
marginálisan jelen volt, ami megkérdőjelezi eredményeik átvitelét a sorstársi közösségek hatékonyságára.[135]
Német nyelvterületen egy sor önsegélyező könyv is rendelkezésre áll. Egy 2019-es metaanalízis szerint a
metakognitív sorstársi segítség[137] a kontrollfeltételekhez képest a kényszeres tünetek szignifikáns
gyengüléséhez vezetett.[138]

Megjelenése a popkultúrában
A 2002–2009 között gyártott Mr. Monk (magyarul: Monk, a flúgos nyomozó) c. amerikai krimisorozat
főszereplője, Adrian Monk szenved OCD-ben. A zseniális nyomozó rendkívüli memóriával és intellektuális
képességekkel old meg bűnügyeket, miközben kényszeres cselekedetei rendre humoros szituációkba sodorják,
környezete, kollégái, asszisztensei és ellenfelei pedig többnyire értetlenséggel reagálnak viselkedésére.

Jegyzetek
1. S3-Leitlinie Zwangsstörungen. (https://web.archi
ve.org/web/20150226005629/https://www.dgppn.
de/fileadmin/user_upload/_medien/download/pd
f/kurzversion-leitlinien/S3-Leitlinie_Zwangsst%C
3%B6rungen_lang.pdf). [2015. február 26-i
dátummal az eredetiből (https://www.dgppn.de/fil
eadmin/user_upload/_medien/download/pdf/kurz
version-leitlinien/S3-Leitlinie_Zwangsst%C3%B6
rungen_lang.pdf) archiválva]. (Hozzáférés: 2021.
április 16.) DGPPN, 2013 (Verbreitung siehe S.
7, Differentialdiagnose S. 27).
2. D. J. Castle, K. A. Phillips: Obsessive-
compulsive spectrum of disorders: a defensible
construct? In: The Australian and New Zealand
journal of psychiatry. Band 40, Nummer 2,
Februar 2006, S. 114–120, doi:10.1080/j.1440-
1614.2006.01757.x, PMID 16476128,
Sablon:PMC (Review).
3. Christian Scharfetter: Allgemeine
Psychopathologie: Eine Einführung. Thieme,
Stuttgart 2004, S. 149 ff.
4. Christian Scharfetter: Allgemeine
Psychopathologie: Eine Einführung. Thieme,
Stuttgart 2004, S. 149 ff.
5. Zwangsstörung. (http://www.medizin-im-text.de/b
log/23/zwangsstorung-oder-ist-der-herd-aus/)
Archiválva (https://web.archive.org/web/2011090
4232703/http://www.medizin-im-text.de/blog/23/z
wangsstorung-oder-ist-der-herd-aus/)
2011. szeptember 4-i dátummal a Wayback
Machine-ben medizin-im-text.de Blog
6. Zwangsstörung. (http://www.medizin-im-text.de/b
log/23/zwangsstorung-oder-ist-der-herd-aus/)
Archiválva (https://web.archive.org/web/2011090
4232703/http://www.medizin-im-text.de/blog/23/z
wangsstorung-oder-ist-der-herd-aus/)
2011. szeptember 4-i dátummal a Wayback
Machine-ben medizin-im-text.de Blog
7. Theo R. Payk: Psychopathologie. Vom Symptom
zur Diagnose. 3. Auflage. 2010, S. 254 ff.
8. Monnica T. Williams, et al. The Myth of the Pure
Obsessional Type in Obsessive-Compulsive
Disorder (2011)
9. Victoria Bream, Paul Salkovskis. Cognitive
Behaviour Therapy for Obsessive-Compulsive
Disorder. Oxford University Press
10. Hans Morschitzky. Angststörungen: Diagnostik,
Erklärungsmodelle, Therapie und Selbsthilfe bei
krankhafter Angst. Springer-Verlag (2013)
11. Theo R. Payk: Psychopathologie: vom Symptom
zur Diagnose. S. 262 ff.
12. Cornelia Exner u. a.: Umgang mit
probabilistischen Informationen bei Patienten mit
Zwangsstörungen. (DFG-Projekt (http://gepris.df
g.de/gepris/projekt/49066367/ergebnisse))
13. C. L. Wiggs u. a.: Hypervigilance in patients with
obsessive-compulsive disorder. In: Anxiety.
1996;2(3), S. 123–129.
14. Volker Faust: Zwangsstörungen –
Zwangskrankheiten – Zwangsneurose. (http://ww
w.psychosoziale-gesundheit.net/psychiatrie/zwa
ngsstoerung.html) psychosoziale-gesundheit.net

https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar 10/16
2021. 12. 22. 19:48
15. Michael Zimmer und G. Braune: Stereotype
Persönlichkeitsmerkmale bei Tinnituspatienten
und mögliche therapeutische Konsequenzen, in:
"HNO-Informationen", Ausgabe 1/2005, 84, S.
35.
16. Salman Akhtar et al. (1975). A
Phenomenological Analysis of Symptoms in
Obsessive Compulsive Neurosis (http://bjp.rcpsy
ch.org/content/127/4/342)
17. Wiederholungen: von Wellengängen und
Reprisen der Kulturentwicklung. Münster: LIT
Verlag (2009)
18. Wie ich lernte, die Zahlen zu lieben (https://web.
archive.org/web/20181026182711/http://www.ps
ychotherapeutenkammer-berlin.de/themen/psych
otherapie_und_kultur/www.psychotherapeutenka
mmer-berlin.de/8114403.html). [2018. október
26-i dátummal az eredetiből (http://www.psychot
herapeutenkammer-berlin.de/themen/psychother
apie_und_kultur/www.psychotherapeutenkamme
r-berlin.de/8114403.html) archiválva].
(Hozzáférés: 2021. április 17.)
19. Deister, 2001, S. 127 f.
20. DIMDI (ICD-10-GM Version 2014):
Zwangsstörung (https://web.archive.org/web/201
70121213251/http://www.dimdi.de/static/de/klass
i/icd-10-gm/kodesuche/onlinefassungen/htmlgm2
014/block-f40-f48.htm#F42). [2017. január 21-i
dátummal az eredetiből (http://www.dimdi.de/stat
ic/de/klassi/icd-10-gm/kodesuche/onlinefassunge
n/htmlgm2014/block-f40-f48.htm#F42)
archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
21. Schweizer Gesellschaft für Zwangsstörungen:
Was ist neu gegenüber DSM-IV? (https://www.z
waenge.ch/zoolu-website/media/document/128/L
O_NEURO_1402__Zwangsst%C3%AErungen-in
-DSM-5)
22. Goodman u. a.: Yale-Brown Obsessive-
Compulsive Rating Scale (Y-BOCS). (http://dr-el
ze.com/yale-brown-obsessive-compulsive-scale)
1989.
23. Hansruedi Ambühl, Barbara Meier. Zwang
verstehen und behandeln. Ein kognitiv-
verhaltenstherapeutischer Zugang. Stuttgart:
Klett-Cotta (2003)
24. books.google.de (https://books.google.de/book
s?id=e0lR31t9hU4C&pg=PA721&dq=zwangsst%
C3%B6rung+dsm+angst&hl=de&sa=X&ei=CPV
UVe-QF4uAU6PygegE&ved=0CCoQ6AEwAA#v
=onepage&q=zwangsst%C3%B6rung%20dsm%
20angst&f=false)
25. Bunmi O. Olatunji u. a.: Tic-related Obsessive
Compulsive Disorder. In: Obsessive-Compulsive
Disorder: Subtypes and Spectrum Disorders.
New York 2008.
26. szerk.: Ulrike Buhlmann, Tanja Endrass:
Zwangsspektrum-Störungen (2013)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar
Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia
27. Michele Fornaro, Filippo Gabrielli, Claudio
Albano u. a.: Obsessive-compulsive disorder and
related disorders: a comprehensive survey. In:
Annals of General Psychiatry. 2009, 8, S. 13.
annals-general-psychiatry.com (http://www.annal
s-general-psychiatry.com/content/8/1/13)
28. N. Niedermeier u. a.: Zwangs-Spektrum
Erkrankungen. In: Psychotherapie. 3. Jg. 1998,
Band 3, Heft 2.
29. Bernd Leplow: Neuropsychologie psychischer
Störungen. 2010, S. 219–240.
30. James N. Butcher, Susan Mineka, Jill M. Hooley:
Klinische Psychologie. Pearson Studium, 2009,
S. 264.
31. Lakatos, Reinecker, 2007, S. 23.
32. Kieron O’ Conner, Julie Leclerc: Tic Disorders
and Tourette Syndrome. In: Obsessive-
Compulsive Disorder: Subtypes and Spectrum
Disorders. New York 2008.
33. Julia Behrendt (2008): Zusammenhänge
zwischen Zwangsstörungen und Ticstörungen in
einer kinder- und jugendpsychiatrischen
Inanspruchnahmepopulation. (http://archiv.ub.uni
-marburg.de/diss/z2008/0891/pdf/djb.pdf) (PDF)
Inaugural-Dissertation.
34. Christian Fischer, Paul Probst (2006).
Zwangsphänomene bei Asperger-Syndrom und
High-functioning-Autismus
35. M. L. Berthier et al. (2001). Obsessive-
compulsive disorder and traumatic brain injury:
behavioral, cognitive, and neuroimaging findings
36. Atul Khullar, Pierre Chue, Phillip Tibbo:
Quetiapine and obsessive-compulsive symptoms
(OCS). In: J PsychiatryNeurosci. 2001, 26(I), S.
55–59.
37. James N. Butcher, Susan Mineka, Jill M. Hooley:
Klinische Psychologie. Pearson Studium, 2009,
S. 263, 264.
38. Christine Huwig-Poppe: Medikamentöse
Behandlung von Zwangsstörungen. (http://www.
zwaenge.ch/index/80/de/2/) Schweizer
Gesellschaft für Zwangsstörungen
39. Nic J. van der Wee u. a.: Enhanced Dopamine
Transporter Density in Psychotropic-Naive
Patients With Obsessive-Compulsive Disorder
Shown by [123I]β-CIT SPECT.]
ajp.psychiatryonline.org, PMID 15569890
40. W. Goodman: What Causes Obsessive-
Compulsive Disorder (OCD)? (http://psychcentra
l.com/lib/2006/what-causes-obsessive-compulsiv
e-disorder-ocd/) Archiválva (https://web.archive.o
rg/web/20120517143542/http://psychcentral.co
m/lib/2006/what-causes-obsessive-compulsive-di
sorder-ocd/) 2012. május 17-i dátummal a
Wayback Machine-ben In: Psych Central. 2006.
41. N. Ozaki, W. H. D Goldman, K. Plotnicov, B. D.
Greenberg, G. R. J. Lappalainen, D. L. Murphy:
Serotonin transporter missense mutation
associated with a complex neuropsychiatric
phenotype. In: Molecular Psychiatry. 2003,
Volume 8, S. 933–936 nature.com (http://www.n
ature.com/mp/journal/v8/n11/full/4001365a.html)
11/16
2021. 12. 22. 19:48
42. JoaquimRadua, David Mataix-Cols: Voxel-wise
meta-analysis of grey matter changes in
obsessive–compulsive disorder. In: British
Journal of Psychiatry. 195 (5), November 2009,
S. 393–402. doi:10.1192/bjp.bp.108.055046
43. Deutsche Gesellschaft Zwangserkrankungen
e.V. zwaenge.de (http://www.zwaenge.de/)
44. BBC: Causes of OCD bbc.co.uk (http://www.bbc.
co.uk/science/humanbody/mind/articles/disorder
s/causesofocd.shtml)
45. W. Goodman: What Causes Obsessive-
Compulsive Disorder (OCD)? In: Psych Central.
2006, psychcentral.com (http://psychcentral.com/
lib/2006/what-causes-obsessive-compulsive-diso
rder-ocd/) Archiválva (https://web.archive.org/we
b/20120517143542/http://psychcentral.com/lib/2
006/what-causes-obsessive-compulsive-disorder
-ocd/) 2012. május 17-i dátummal a Wayback
Machine-ben
46. Ursachen der Zwangsstörung (http://webarchive.
loc.gov/all/20090602054720/http://www.mpipsyk
l.mpg.de/clinic/erkrankungen/zwang/zwang_04/i
ndex.html) (Webarchiv der Library of Congress,
Max-Planck-Institut für Psychiatrie)
47. O. Hobart Mowrer: Learning theory and
behavior. John Wiley & Sons, Hoboken 1960, S.
555.
48. Tiago V. Maia: Two-factor theory, the actor-critic
model, and conditioned avoidance. In: Learning
& Behavior. Februar 2010, Volume 38, Issue 1,
S. 50–67.
49. Nico Niedermeier, Sabine Bossert-Zaudig.szerk.:
Michael Zaudig: Psychologische Modelle zur
Erklärung der Entstehung und Aufrechterhaltung
von Zwangsstörungen, 2., Stuttgart: Schattauer
(2002)
50. P. M. Salkovskis, A. Ertle, J. Kirk:
Zwangsstörungen. In: J. Margraf (Hrsg.):
Lehrbuch der Verhaltenstherapie. Springer,
Berlin 2000.
51. D. M. Wegner, D. J. Schneier, S. R. Carter, T. L.
White: Paradoxical effects of thought
suppression. In: Journal of Personality and
Social Psychology. 1987, 53, S. 5–13. sjsu.edu
(http://www.sjsu.edu/people/steven.macramalla/c
ourses/c1/s1/Wegner___Thougth_suppression_
and_white_bears.pdf) (PDF)
52. Richard M. Wenzlaff, Daniel M. Wegner: Thought
suppression. n: Annual Review of Psychology.
2000, 51, S. 59–91.
53. Johann F. Kinzel.szerk.: Wolfgang Fleischhacker,
Hartmann Hinterhuber: Neurotische, Belastungs-
und somatoforme Störungen. Wien: Springer
(2012)
54. Ronald J. Comer: Klinische Psychologie.
Spektrum, Akad. Verlag, 2001.
55. James N. Butcher, Susan Mineka, Jill M. Hooley:
Klinische Psychologie. Pearson Studium, 2009,
S. 269.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar
Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia
56. S. Walitza, J. R. Wendland, E. Gruenblatt u. a.:
Genetics of early-onset obsessive-compulsive
disorder. In: Eur Child Adolesc Psychiatry. 2010
Mar;19(3), S. 227–235.
57. M. Grados, H. C. Wilcox: Genetics of obsessive-
compulsive disorder: a research update. In:
Expert Rev Neurother. 2007 Aug, 7(8), S. 967–
980.
58. S. Walitza, T. J. Renner, C. Wewetzer u. a.:
Genetic findings in obsessive-compulsive
disorder in childhood and adolescence and in
adulthood. In: Z Kinder Jugendpsychiater
Psychother. 2008 Jan, 36(1), S. 45–52.
59. Bruce M. Heyman, Cherry Pedrick: The OCD
Workbook. 2. Auflage. 2005.
60. B. Kis, M. Gaspar, E. Davids: Neurobiologie der
Zwangsstörung. In: Journal für Neurologie,
Neurochirurgie und Psychiatrie. 2007, 8(1), S.
15–20.
61. James N. Butcher, Susan Mineka, Jill M. Hooley:
Klinische Psychologie. Pearson Studium, 2009,
S. 269.
62. Archiválva (http://www.aerzteblatt-studieren.de/d
oc.asp?docId=106238) [Dátum hiányzik]
dátummal a(z) www.aerzteblatt-studieren.de
archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL,
Deutsches Ärzteblatt, 23. August 2007
63. Kapfhammer 2000, S. 1233.
64. intramural.nimh.nih.gov (http://intramural.nimh.ni
h.gov/pdn/web.htm) National Institute of Mental
Health, Pediatrics and Developmental
Neuroscience Branch, Bethesda MD. 24.
February 2009; abgerufen 13. Dezember 2009.
65. Susan E. Swedo, James F. Leckman, Noel R.
Rose: From Research Subgroup to Clinical
Syndrome: Modifying the PANDAS Criteria to
Describe PANS (Pediatric Acute-onset
Neuropsychiatric Syndrome). (http://intramural.ni
mh.nih.gov/pdn/PANDAS-to-PANS2012.pdf)
(PDF; 1,4 MB) In: Pediatr Therapeut. 2012, 2 (2)
66. Germana Moretto, Pasquini Massimo u. a.: What
every psychiatrist should know about PANDAS:
a review. In: Clinical Practice and Epidemiology
in Mental Health. Department of Psychiatric
Sciences and Psychological Medicine,
„Sapienza“ University of Rome, 2008.
67. Sagnik Bhattacharyya, Sumant Khanna, Rita
Christopher u. a.: Anti-Brain Autoantibodies and
Altered Excitatory Neurotransmitters in
Obsessive–Compulsive Disorder. In:
Neuropsychopharmacology. 2009, S. 2489–
2496. nature.com (http://www.nature.com/npp/jo
urnal/v34/n12/full/npp200977a.html)
68. N. Konuk, I. O. Tekın, U. Ozturk u. a.: Plasma
Levels of Tumor Necrosis Factor-Alpha and
Interleukin-6 in Obsessive Compulsive Disorder.
In: Mediators of Inflammation. Volume 2007,
Article ID 65704.
12/16
2021. 12. 22. 19:48
69. Hanna Rhee, Daniel J. Cameron: Lyme disease
and pediatric autoimmune neuropsychiatric
disorders associated with streptococcal
infections (PANDAS): an overview. In:
International Journal of General Medicine.
Februar 2012.
70. A. Dalimi, A. Abdoli: Latent Toxoplasmosis. In:
Iranian J Parasitol. Vol. 7, No. 1, 2012.
71. Bernhard Kis u. a.: Neurobiologie der
Zwangsstörung. In: Journal für Neurologie
Neurochirurgie und Psychiatrie. 2007, 8 (1), S.
15–20.
72. S. E. Swedo, H. L. Leonard, M. Garvey, B.
Mittleman, A. J. Allen, S. Perlmutter, L. Lougee,
S. Dow, J. Zamkoff, B. K. Dubbert: Pediatric
autoimmune neuropsychiatric disorders
associated with streptococcal infections: clinical
description of the first 50 cases. In: Am J
Psychiatry. 1998, 155, S. 264–271.
73. P. J. Hoekstra, R. B. Minderaa: Tic disorders and
obsessive-compulsive disorder: is autoimmunity
involved? In: Int Rev Psychiatry. 2005, 17, S.
497–502.
74. D. J. Stein: Neurobiology of the obsessive-
compulsive spectrum disorders. In: Biol
Psychiatry. 2000, 47, S. 296–304.
75. R. C. Dale, I. Heyman, G. Giovannoni, A. W.
Church: Incidence of anti-brain antibodies in
children with obsessive-compulsive disorder. In:
Br J Psychiatry. 2005, 187, S. 314–319.
76. Jörg Michael Fegert, Annette Streek-Fischer,
Harald J. Freyberger: Kompendium
Adoleszenzpsychiatrie. S. 62.
77. Deutschen Gesellschaft für Psychiatrie und
Psychotherapie, Psychosomatik und
Nervenheilkunde (DGPPN): S3-Leitlinie
Zwangsstörungen. AWMF-Register Nr. 038/017
Klasse: S3
78. NHS Guidelines Archiválva (http://www.nice.org.
uk/nicemedia/live/10976/29947/29947.pdf)
[Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.nice.org.uk
archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL
(PDF; 254 kB)
79. James N. Butcher, Susan Mineka, Jill M. Hooley:
Klinische Psychologie. Pearson Studium, 2009,
S. 271.
80. mayoclinic.com (http://www.mayoclinic.com/healt
h/obsessive-compulsive-disorder/DS00189/DSE
CTION=treatments-and-drugs)
81. understanding_ocd.tripod.com (http://understand
ing_ocd.tripod.com/ocd_medication.html)
82. E. B. Foa, M. J. Kozak: Psychological treatment
for obsessive-compulsive disorder. In: M. R.
Mavissakalian, R. F. Prien (Hrsg.): Long-term
treatments of anxiety disorders. American
Psychiatric Press, Washington 1996.
83. Archiválva (http://www.nice.org.uk/nicemedia/liv
e/10976/29948/29948.pdf) [Dátum hiányzik]
dátummal a(z) www.nice.org.uk archívumban
Hiba: ismeretlen archívum-URL (PDF; 1,3 MB)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar
Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia
84. Archiválva (http://www.nice.org.uk/nicemedia/liv
e/10976/29947/29947.pdf) [Dátum hiányzik]
dátummal a(z) www.nice.org.uk archívumban
Hiba: ismeretlen archívum-URL (PDF; 254 kB)
85. S3-Leitlinie Zwangsstörungen. Deutsche
Gesellschaft für Psychiatrie und Psychotherapie,
Psychosomatik und Nervenheilkunde (DGPPN),
AWMF-Register Nr. 038/017 Klasse: S3
86. https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/kenys
87. Stefan Kempke, Patrick Luyten: Psychodynamic
and cognitive–behavioral approaches of
obsessive–compulsive disorder: Is it time to work
through our ambivalence? In: Bulletin of the
Menninger Clinic. Vol. 71, December 2007, S.
291–311.
88. H. S. Reinecker: Zwänge – Diagnose, Theorien
und Behandlung. 2. Auflage. Hans Huber, Bern
1994.
89. G. S. Steketee: Treatment of obsessive
compulsive disorder. Guilford Press, New York
1993.
90. S. M. Turner, D. C. Beidel: Treating obsessive-
compulsive disorder. Pergamon Press, New York
1988.
91. Exposition mit Reaktionsmanagement. (https://dr
-elze.de/zwangsstoerungen-verhaltenstherapie)
92. Hans Reinecker. Zwangshandlungen und
Zwangsgedanken. Göttingen: Hogrefe (2009)
93. Ronald J. Comer: Klinische Psychologie.
Spektrum, Akad. Verlag, 2001.
94. H. S. Reinecker: Zwänge - Diagnose, Theorien
und Behandlung. 2. Auflage. Hans Huber, Bern
1994.
95. Steffen Moritz: Archiválva (http://www.uke.de/klin
iken/psychiatrie/downloads/klinik-psychiatrie-psy
chotherapie/Manual_Assoziationsspaltung_korri
giert_070824.pdf) [Dátum hiányzik] dátummal
a(z) www.uke.de archívumban Hiba: ismeretlen
archívum-URL (PDF; 809 kB) Uni-Klinik
Hamburg-Eppendorf, August 2009.
96. Ein Netz gegen Zwänge. (http://www.aerzteblatt.
de/v4/archiv/artikel.asp?id=65623) In: Deutsches
Ärzteblatt. August 2009.
97. Terence H. W. Ching*, Lena Jelinek, Marit
Hauschildt and Monnica T. Williams: Association
Splitting for Obsessive-Compulsive Disorder: A
Systematic Review (http://www.eurekaselect.co
m/174831/article) (angol nyelven), 2019.
november 30.
98. O. Benkert, H. Hippius: Kompendium der
psychiatrischen Pharmakotherapie. 8. Auflage.
Springer, Berlin 2011, S. 31–33.
99. G O’Sullivan, H Noshirvani, I Marks, W Monteiro,
P. Lelliott: Six-year follow-up after exposure and
clomipramine therapy for obsessive compulsive
disorder. In: J Clin Psychiatry. 1991, 52, S. 150–
155.
100. S3-Leitlinie Zwangsstörungen im Auftrag der
Deutschen Gesellschaft für Psychiatrie und
Psychotherapie, Psychosomatik und
Nervenheilkunde (DGPPN). Stand 14. Mai 2013.
13/16
2021. 12. 22. 19:48
101. zwaenge.ch (http://www.zwaenge.ch/index/80/d
e/2/) Schweizer Gesellschaft für
Zwangserkrankungen
102. Cognitive-Behavioral Therapy vs Risperidone for
Augmenting Serotonin Reuptake Inhibitors in
Obsessive-Compulsive Disorder, JAMA
Psychiatry (2013;
doi:10.1001/jamapsychiatry.2013.1932).
103. D. L. Lafleur u. a.: N-acetylcysteine
augmentation in serotonin reuptake inhibitor
refractory obsessive-compulsive disorder. In:
Psychopharmacology. Band 184, Nummer 2,
Januar 2006, S. 254–256, doi:10.1007/s00213-
005-0246-6. PMID 16374600.
104. Olivia Dean u. a.: N-acetylcysteine in psychiatry:
current therapeutic evidence and potential
mechanisms of action. In: J Psychiatry Neurosci.
2011 March, 36(2), S. 78–86.
105. Michael H. Bloch, Vladimir Coric, Christopher
Pittenger: New Horizons in OCD Research and
the Potential Importance of Glutamate: Can We
Develop Treatments That Work Better and
Faster? (http://www.ocfoundation.org/glutamate.
aspx) International OCD Foundation, 2010.
106. Richard P. Swinson u. a.: Obsessive Compulsive
Disorder. New York 1998, S. 315f.
107. W. A. Hewlett, S. Vinogradov, W. S. Agras:
Clomipramine, clonazepam, and clonidine
treatment of obsessive-compulsive disorder. In: J
Clin Psychopharmacol. 1992 Dec, 12(6), S. 420–
430.
108. José A. Yaryura-Tobias, Fugen A. Neziroglu:
Obsessive-Compulsive Disorder Spectrum:
Pathogenesis, Diagnosis, and Treatment.
Washington 1997, S. 40f.
109. Kaori Haraguchi u. a.: Prediction of drug-induced
catalepsy (…). The American Society for
Pharmacology and Experimental Therapeutics,
1997.
110. A. M. Snowman, S. H. Snyder: Cetirizine: actions
on neurotransmitter receptors. In: The Journal of
Allergy and Clinical Immunology. 86 (6 Pt 2),
December 1990, S. 1025–1028.
111. R. P. White, L. D. Boyajy: Neuropharmacological
comparison of atropine, scopolamine,
banactyzine, diphenhydramine and hydroxyzine.
In: Archives Internationales De
Pharmacodynamie et De Thérapie. 127,
September 1960, S. 260–273.
112. N. Kubo, O. Shirakawa, T. Kuno, C. Tanaka:
Antimuscarinic effects of antihistamines:
quantitative evaluation by receptor-binding
assay. In: Japanese Journal of Pharmacology.
43 (3), March 1987, S. 277–282.
113. Barbara Olasov Rothbaum, Dan J. Stein, Eric
Hollander. Textbook of Anxiety Disorders (http://b
ooks.google.com/?id=quQY1R8vsZcC&lpg=PA1
96&dq=hydroxyzine%20serotonin&pg=PA196#v
=onepage&q). American Psychiatric Publishing
(2009)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar
Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia
114. Y. Lamberty, A. J. Gower. Hydroxyzine prevents
isolation-induced vocalization in guinea pig pups:
comparison with chlorpheniramine and immepip
(2004-09)
115. J. Levine: Controlled trials of inositol in
psychiatry. In: Eur Neuropsychopharmacol. 1997
May, 7(2), S. 147–155, PMID 9169302.
116. M. Fux, J. Levine, A. Aviv, R. H. Belmaker:
Inositol treatment of obsessive-compulsive
disorder. In: Am J Psychiatry. 1996 Sep, 153(9),
S. 1219–1221, PMID 8780431.
117. Donatella Marazziti, Francesco Mungai,
Bernardo Dell’Osso: State of the art and future
directions in the pathophysiology of Obsessive-
Compulsive Disorder. In: Obsessive-Compulsive
Disorder ad Comorbidity. New York 2006,
ISBN 1-59454-884-6.
118. E. Hollander: Muscarinic targets for cognition in
Schizophrenia; ADHD comorbidity; perinatal
risks, treatment resistance and SRIs; and brain
lesions presenting as psychiatric illness. In: CNS
Spectr. 2008 Nov, 13(11), S. 938–939.
119. S. Lundberg, A. Carlsson, P. Norfeldt, M. L.
Carlsson: Nicotine treatment of obsessive-
compulsive disorder. In: Prog Neuro-
Psychopharmacol Biol Psychiatry. 2004 Nov,
28(7), S. 1195–1199.
120. M. Pasquini, A. Garavini, M. Biondi: Nicotine
augmentation for refractory obsessive-
compulsive disorder. A case report. In: Prog
Neuro-Psychopharmacol Biol Psychiatry. 2005
Jan, 29(1), S. 157–159.
121. Joyce Davidson, Throstur Bjorgvinsson. Current
and potential pharmacological treatments for
obsessive-compulsive disorder (2003-06)
122. T. B. Goldsmith, N. A. Shapira, P. E. Keck. Rapid
remission of OCD with tramadol hydrochloride (h
ttps://ajp.psychiatryonline.org/doi/full/10.1176/aj
p.156.4.660a) (1999)
123. L. M. Koran, E. Aboujaoude, K. D. Bullock, B.
Franz, N. Gamel, M. Elliott. Double-blind
treatment with oral morphine in treatment-
resistant obsessive-compulsive disorder (2005)
124. Lorrin M. Koran. Obsessive-Compulsive
Disorder: An Update for the Clinician (2007)
125. N. Lipsman, J. S. Neimat, A. M. Lozano: Deep
brain stimulation for treatment-refractory
obsessive-compulsive disorder: the search for a
valid target. In: Neurosurgery. Band 61, Nummer
1, Juli 2007, S. 1–11,
doi:10.1227/01.neu.0000279719.75403.f7, PMID
17621014 (Review).
126. Deep brain stimulation approved for obsessive-
compulsive disorder. (http://newsblogs.chicagotri
bune.com/triage/2009/02/deep-brain-stimulation-
approved-for-obsessivecompulsive-disorder.htm
l) In: Chicago Tribune. 19. Februar 2009.
127. M. Jahn, M. Williams: BrainPhysics OCD
Resource.
128. S. Barlas: FDA Approves Pioneering Treatment
for Obsessive-Compulsive Disorder. In:
Psychiatric Times. 26, 8. April 2009.
14/16
2021. 12. 22. 19:48 Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia

129. D. H. Barlow, V. M. Durand: Essentials of 135. D. Mataix-Cols, I. M. Marks: Self-help with

Abnormal Psychology. Thomson Wadsworth,
California 2006.
130. K. Stengler-Wenzke, J. Trosbach, S. Dietrich, M.
C. Angermeyer: Experience of stigmatization by
relatives of patients with obsessive compulsive
disorder. In: Arch Psychiatr Nur. 2004, 18, S. 88–
96.
131. B. Behrendt, A. Schaub. (Hrsg.): Handbuch
Psychoedukation und Selbstmanagement.
Verhaltenstherapeutische Ansätze für die
klinische Praxis. DGVT-Verlag, Tübingen 2005.
132. H. Berger, J. Friedrich, H. Gunia:
Psychoedukative Familienintervention (PEFI).
Schattauer, Stuttgart 2004.
133. R. Kohn, S. Saxena, I. Levav, B. Saraceno: The
treatment gap in mental health care. In: Bulletin
of the World Health Organisation. 82, 2004, S.
858–866.
134. L. Marques, N. J. LeBlanc, H. M. Weingarden, K.
R. Timpano, M. Jenike, S. Wilhelm: Barriers to
treatment and service utilization in an internet
sample of individuals with obsessive-compulsive
symptoms. In: Depression & Anxiety. 27, 2010,
S. 470–475.
minimal therapist contact for obsessive-
compulsive disorder: a review. In: European
Psychiatry. 21, 2006, S. 75–80.
136. D.F. Tolin, S. Hannan, N. Maltby, G.J.
Diefenbach, P. Worhunsky, R.E. Brady: A
randomized controlled trial of self-directed
versus therapist-directed cognitive-behavioral
therapy for obsessive-compulsive disorder
patients with prior medication trials. In: Behavior
Therapy. 38, 2007, S. 179–191.
137. Steffen Moritz, Marit Hauschildt. Erfolgreich
gegen Zwangsstörungen: Metakognitives
Training - Denkfallen erkennen und entschärfen.
Berlin: Springer-Verlag
138. Rebecca Philipp, Levente Kriston, Jana Lanio,
Franziska Kühne, Martin Härter. Effectiveness of
metacognitive interventions for mental disorders
in adults—A systematic review and meta-
analysis (METACOG)

Források
https://web.archive.org/web/20150527023225/http://www.stresszdoktor.hu/Obszessziv_kompulziv_zavar.html
http://neuro-pszichiatria.hu/pszichiatria-2/kenyszerbetegseg/1-a-kenyszerbetegseg-obszessziv-kompulziv-
zavar-ocd-meghatarozasa/
http://www.drdiag.hu/kereso/diagnosztika.adatlap.php?id=58004
http://hu.shvoong.com/medicine-and-health/829981-szem%C3%A9lyis%C3%A9gzavarok/
David Althaus, Nico Niedermeier, Svenja Niescken: Zwangsstörungen. Wenn die Sucht nach Sicherheit zur
Krankheit wird. Beck, München 2008, ISBN 978-3-406-57235-7.
Lee Baer: Der Kobold im Kopf. Die Zähmung der Zwangsgedanken. Huber, Bern 2003, ISBN 3-456-83962-
6.
Otto Benkert: Zwangskrankheiten. Ursachen – Symptome – Therapien. Beck, München 2004, ISBN 3-406-
41866-X.
Willi Ecker: Die Krankheit des Zweifelns. Wege zur Überwindung von Zwangsgedanken und
Zwangshandlungen. CIP-Medien, München 1999, ISBN 3-932096-13-4.
Susanne Fricke, Iver Hand: Zwangsstörungen verstehen und bewältigen. Hilfe zur Selbsthilfe. Balance,
Bonn 2007, ISBN 978-3-86739-001-9.
Terry Spencer Hesser: Tyrannen im Kopf. Sauerländer, Mannheim 2001, ISBN 3-7941-4782-0.
Nicolas Hoffmann, Birgit Hofmann: Wenn Zwänge das Leben einengen. Springer, Berlin 2017, ISBN 978-3-
662-52849-5.
Angelika Lakatos, Hans Reinecker: Kognitive Verhaltenstherapie bei Zwangsstörungen. Ein
Therapiemanual. Hogrefe, Göttingen, 3. Auflage. 2007, ISBN 978-3-8017-2064-3.
Steffen Moritz: Erfolgreich gegen Zwangsstörungen. Metakognitives Training. Denkfallen erkennen und
entschärfen. Springer, Heidelberg 2016, ISBN 978-3662487518.
Lukas Nock: Das Krankheitsbild der Zwangsstörung aus Sicht der Klinischen Sozialarbeit. Logos, Berlin
2008, ISBN 978-3-8325-2066-3.
Carmen Oelkers, Martin Hautzinger, Miriam Bleibel: Zwangsstörungen. Ein kognitiv-
verhaltenstherapeutisches Behandlungsmanual. BeltzPVU, Weinheim / Basel 2007, ISBN 978-3-621-
27521-7.
Hans Reinecker: Zwangshandlungen und Zwangsgedanken. Hogrefe, Göttingen 2009, ISBN 978-3-8017-
2055-1.
Jeffrey M. Schwartz: Zwangshandlungen und wie man sich davon befreit. Krüger, Frankfurt am Main 1997,
ISBN 3-8105-1883-2.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar 15/16
2021. 12. 22. 19:48 Obszesszív-kompulzív zavar – Wikipédia

Frank Tallis: Obsessive Compulsive Disorder. A Cognitive and Neuropsychological Perspective. Chichester:
Wiley 1995. ISBN 0-47195775-5
Christoph Wewetzer: Zwänge bei Kindern und Jugendlichen. Hogrefe, Göttingen 2004, ISBN 3-8017-1739-
9.

Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Zwangsstörung című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az
eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem
szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikk
Nyelvtani tudálékosság szindróma

További információk
OC Klub: Kényszerbetegség (http://www.ocklub.hu/node/3)

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Obszesszív-kompulzív_zavar&oldid=24347594”

A lap utolsó módosítása: 2021. november 1., 11:10

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is
felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszesszív-kompulzív_zavar 16/16