Magatartástudomány –

Pszichológiai alapfogalmak
I. évf.
Vass Cs. – Vattay D.

A jegyzetet átnézte a Magatartástudományi Intézet.

2018.
 A pszichológia nézőpontjai: biológiai-kognitív idegtudományok, egyéni
pszichológiai perspektíva, szociálpszichológia

Pszichológia Célja: az emberi viselkedés megértése, minél pontosabb előrejelzése.

A pszichológia vizsgálati területei 3 nagy részre oszthatóak. Az első terülte a biológiai-
kognitív idegtudományok, a második az egyéni pszichológia (az egyén viselkedését és
gondolkodását vizsgáló terület) és a szociálpszichológia (az emberek működése csoportban,
csoportok, csoportfolyamatok működése).

I. Biológiai Perspektíva
 Agyi folyamatok, agyterületek pszichológiai funkciók kapcsolata, agyi hálózatok.
 A biológiai perspektíva a viselkedést a testen belül, elsősorban az agyban és az
idegrendszerben zajló elektromos és kémiai eseményekhez igyekszik kapcsolni,
továbbá megpróbálja azonosítani a viselkedést és a mentális eseményeket
megalapozó neurobiológiai folyamatokat.
II. Egyéni pszichológiai perspektíva
 3 Nagy irányzat (megközelítés vagy gondolkodásmód)
Irányzatok:
Elméleti keret Terápai
Kísérleti lélektan: Viselkedés/Kognitív
Erőteljes biológiai szemlélet,
személyiség, mint tanult mintázatok
összessége (hiányos vagy hibás
tapasztalatok alapján alakulnak ki a
tünetek)
Mélylélektani: Analitikus/ Dinamikus
Tudatos/tudattalan folyamatok-öröklött
ösztönök meghatározó jellege
Személyiségfejlődés szakaszokban zajlik
Meghatározott vulnerabilitasi szakaszok
Humanisztikus pszichológia: Humanisztikus
Tudatos, humánspecifikus
lelkifolyamatok
KI VAGYOK? ↔ KI SZERETNÉK LENNI?
Személyiség kiteljesedése, aktualizáció, kis rés → kiegyensúlyozottabb
létünk értelmének beteljesítése

2
III. Szociál – Pszichológia Interperszonális folyamatok
 A szociálpszichológusokat az érdekli, hogy miként észleljük és értelmezzük a
társas világunkat. Foglalkoznak csoportok viselkedésével és az emberek közötti
társas kapcsolatokkal.
 Személyek közötti folyamatokat, diádikus viszonyt vizsgálja.
 Család, mint kitüntetett közösség
 Rendszer elmélet, csoport folyamatok, társadalmi meghatározottságunk.
 Szociológiai elméletek a viselkedésünket meghatározó társas, csoport, szociális
faktorokat vizsgálja.
 A viselkedésünk nagymértékben a fenti hatások eredménye!

3
 Az egyéni pszichológiai perspektíva fő irányzatai: kognitív–
viselkedéstani/kísérleti lélektan, pszichodinamikus/mélylélektan,
humanisztikus

Elméleti keret Terápai

Kísérleti lélektan: Viselkedés/Kognitív
Erőteljes biológiai szemlélet,
személyiség, mint tanult mintázatok
összessége (hiányos vagy hibás
tapasztalatok alapján alakulnak ki a
tünetek)
Mélylélektani: Analitikus/ Dinamikus
Tudatos/tudattalan folyamatok-öröklött
ösztönök meghatározó jellege
Személyiségfejlődés szakaszokban zajlik
Meghatározott vulnerabilitasi szakaszok
Humanisztikus pszichológia: Humanisztikus
Tudatos, humánspecifikus
lelkifolyamatok
KI VAGYOK? ↔ KI SZERETNÉK LENNI?
Személyiség kiteljesedése, aktualizáció, kis rés→ kiegyensúlyozottabb
létünk értelmének beteljesítése

Viselkedés lélektani keret:

A megfigyelhető ingereket és válaszokat tartja fontosnak és szinte az összes viselkedést a
kondicionálás és megerősítés eredményének tartja. Társas életünk elemzésekor azt veszi
sorra, hogy kikkel találkozunk (társas inger), hogyan reagálunk rájuk (jutalmazó, büntető
vagy semleges), milyen viszonválaszokkal élnek a többiek (jutalmazó, büntető vagy
semleges), és hogy a kölcsönös válaszok milyen módon tartják fenn vagy szakítják meg a
kapcsolatot.
 A látható, vizsgálható, objektivizálható körülmények, és viselkedés elemzésére
fókuszál.
 A viselkedés környezeti, a helyzetből adódó meghatározottságát hangsúlyozza.
 Alapvető feltevések:
1) Személyiség tanult viselkedésminták összessége
2) Emberi viselkedés megváltoztatható
3) Főként a környezeti tényezőkkel befolyásolható
Radikális, szélsőséges álláspont: nem veszi figyelembe az egyén mentális folyamatait
(fekete doboz).

4
Kognitív perspektíva:
Csak a mentális folyamatok tanulmányozásával érthetjük meg teljesen, mit csinálnak az
élőlények.
Emberként nem a helyzetre reagálunk, hanem arra, hogy számunkra mit jelent az adott
helyzet:
 Jelfeldolgozás
 Sémák, modellek, reprezentációk- magunkról és a környezetről
A bejövő információ számos módon dolgozható fel: kiválasztjuk, összehasonlítjuk és
összevegyítjük a már memóriánkban létező egyéb információkkal, átalakítjuk, újrarendezzük
őket.

Mélylélektani Irányzat:
Az elmélet alapfelvetése, hogy viselkedésünk nagy része tudattalan folyamatokból és olyan
gondolatokból, félelmekből és vágyakból ered, amelynek a személy nincs tudatában, ám
mégis befolyásolják a viselkedésében.
Az irányzat megalkotója: Sigmund Freud
 Személyiségfejlődés szakaszokban zajlik, meghatározott, vulnerábilis szakaszok
 Viselkedést a tudattalan folyamataink határozzák meg (hiedelmek, félelmek, vágyak)
 2 fontos ösztön: sex és agresszív ösztöneink.

Humanisztikus Irányzat:
 Kifejezett humán minőségekre fókuszál: szabad akarat, altruizmus, önkép,
önértékelés, élmény, kreativitás, választás, önmegvalósítás
 A személy több, mint ösztönök és automatikus válaszreakciók összessége

5
 Központban az élményeket megélő személy
 Az ember több, mint ösztönök és automatikus válaszreakciók összessége
 Rogers, kliens központú terápia (empátia, feltétel nélküli elfogadás, kongruencia)
 Az egyén tudja legjobban a válaszútját, csak a feltételeket kell biztosítani az
öngyógyító folyamatban.

6
 Észlelés I. - felismerés

A bögrét attól függetlenül felismerjük, hogy nagy vagy kicsi, barna vagy fehér, sima vagy
recés, vagy függőlegesen, vagy kicsit megdöntve látjuk. A bögre felismerésének
valószínűségét ezzel szemben drámaian csökkenti, az, ha a formája megváltozik. Ha egy része
takarásban van az is megeshet, hogy egyáltalán nem tudjuk azonosítani, míg egy sematizált,
csak formát visszaadó rajzról vagy az egyéb tulajdonságokat feltüntető színes fényképről
azonnal azonosítani tudjuk.
Vizuális feldolgozást feloszthatjuk korai és késői folyamatokra:
 Korai - látórendszer a tárgyat primitív vonásokkal leírja
 Későbbi szakasz- rendszer összeveti a leírást a memóriában tárolt tárgyleírások
kategóriáival, és megkeresi a legjobb illesztést
A tárgy felismeréséhez annak egyes vonásait (alakját, színét) helyesen kell egymáshoz
illesztenünk, s az illesztési folyamat figyelmet igényel (Bottom-Up folyamat)
Egy tárgy felismerésekor a tárgyat besoroljuk valamilyen kategóriába: kategorizálás.

Az észlelés feladatai:
 felismerés (tárgyak azonosítása)
 konstanciák: állandóság
 lokalizáció: helymeghatározás
 absztrakció
A természetes tárgyak alakvonásai összetettebbek az egyeneseknél és a vonalaknál, inkább
olyan egyszerű formákra hasonlítanak, mint a henger, kúp, hasáb, gúla. Az ilyen formák
meghatározott csoportját nevezzük geonoknak ~ geonkombinációk (bottom-up folyamat).
Gestalt-pszichológia: kép különböző élességű mozaik, mozaikdarabok különálló tárgyakká
szervezése. Ezt a szervezést végzi az alaklélektan (Gestalt -pszichológia). Tárgyak és formák
egységes egészként való észlelése, kidolgozták a tárgyak és a látvány szervezésének elvét.
Gestalt elvek: milyen törvényszerűségek mutatkoznak pontok csoportosításában, kényszerítő
erővel bírnak. Egy adott mintázaton belül ezek hozzák létre a lehető legstabilabb,
legállandóbb és legegyszerűbb formákat (Top-down folyamatok).
1. Proximalitás (közelség) elve: ha csökkent jük a távolságot az egymás fölött elhelyezkedő
pontok között elsősorban oszlopokat látunk
2. Hasonlóság elve: ábrát kitöltő elemek színűnek vagy alakjának csop.
3. Jó folytatás elve: ha pontokat úgy közelítjük egymáshoz, hogy két egymást átmetsző vonalat
alkossanak
4. Zártság elve: befejezetlen ábrákat egésznek látni

Az alulról felfelé (bottom -up) irányuló folyamatok

kizárólag a bemenő ingert érzékelik. Az információ a
perifériáról a magasabb szintek felé áramlik, ezt
adatvezérelt feldolgozásnak hívják. Az inger fizikai

7
jellemzői határozzák meg a kialakult kép aktivitását, majd ezután lép a tudás a színre (=
terület független-figyelem).

Felülről lefelé (top-down) irányú folyamatok a személy ismeretei és elvárásai. A fentről le

folyamatnak tudásvezérelt (= terület specifikus figyelem) és felelős azért az erőteljes hatásért,
amelyet a kontextus játszik a tárgyak és emberek felismerésében. Motívumaink és vágyaink
befolyásolhatják észleleteinket.
Pl.: ha éhesek vagyunk a konyhaasztalon látható piros göböt könnyen érzékelhetjük almának,
olvasásban is nagy szerepet játszik- a szövegre irányuló fixációk száma és időtartama
egyaránt függ attól, hogy mennyit tudunk róla, azaz, hogy milyen mértékben tudunk a felülről
lefelé irányuló feldolgozásra támaszkodni.
• Felismerés károsodását vagy zavarát agnóziának nevezzük.

8
 Észlelés II. - konstanciák

Konstanciák = állandóság:
Az agy azon képességeire utalnak, hogy meg tudják őrizni egy tárgy fizikai
jellegzetességeinek, azaz alakjának, méretének és színének észleletét akkor is, ha a tárgyról
érkező szenzoros bemenetek drasztikus változnak (Top-Down folyamatok).
A legfontosabb konstanciák a szín-(és élénkség-), az alak és a nagyság konstancia.
1) Szín- (és élénkség) konstancia
 PI.: egy papírt attól függetlenül pirosnak látjuk, hogy egy villanykörtével
megvilágított szobában vagyunk-e, ahol csak egy bizonyos hullámhosszú
fény éri, vagy pedig déli verőfényben, amely teljesen más hullámhosszú
sugarakkal világítja meg
 A színkonstancia a látórendszer azon képessége, hogy a
forráshullámhossztól függetlenül mindig a tárgyak valódi fényvisszaverési
jellemzőit tükrözi.
 Élénkség-konstancia: bizonyos tárgy észlelt élénksége még akkor is alig
változik, ha a fényforrás ereje jelentősen nő vagy csökken.
2) Alakkonstancia
 Azt a jelenséget, hogy az észlelt forma a retinális kép megváltozása
ellenére állandó marad, alakkonstanciának nevezzük.
 Pl.: mozijelenet, mindegy, hogy a nézőtér szélén vagy közepén ülünk-e.
3) Nagyságkonctancia
 A tárgyak méretét távolságtól függetlenül viszonylag állandónak látjuk.
 A tárgy nagyságának észleléséhez a tárgy retinális képén kívül még
figyelembe kell vennünk a tárgy észlelt távolságát.
 Nagyság-távolság invariancia elv (Emmert): a tárgy észlelt nagysága a
tárgy retinális nagyságával és a tárgy észlelt távolságával egyaránt nő →
növekszik a tárgy tőlünk való távolsága a retinális képe kisebb lesz,
azonban ha közben távolsági jelzőmozzanatok jelzik a tárgy távolodását,
az észlelt távolság is nő (a két változás kioltja egymást), és az észlelt méret
nagyjából állandó marad.
 Bottom-up: alulról felfelé irányuló folyamatoknál az információ a perifériáról a
magasabb szintek felé áramlik,ezt adatvezérelt feldolgozásnak is hívják.
 Top-down: felülről lefelé irányuló tudás észlelésének kifejtett hatása, tehát a fentről le
folyamat tudás-vezérelt. ezt terület specifikusnak is nevezik.

9
 Észlelés III. - lokalizáció

A tárgy pontos helyének megállapításához ismernünk kell a tőlünk való távolságát.

Rekonstruálást távolsági jelzőmozzanatok, a tárgy távolságáról logikai vagy matematikai
információt szolgáló különböző látási információk segítségével tudjuk elvégezni. A távolsági
jelzőmozzanatok monokulárisak vagy binokulárisak lehetnek attól függően, hogy egy vagy
két szemet igényelnek.
1. Binokuláris jelzőmozzanatok:
 A két szem együttesen elsősorban azért képes a mélységről információt
szolgáltatni, mert közöttük lévő távolságnak köszönhetően valamennyire eltérő
képet alakítanak ki az egyes tárgyakról.
 Binokuláris diszparitás: Két szemben keletkező kép különbözőségére utal. Közeli
tárgyakra a legnagyobb, a távolodó tárgyakra pedig csökken. 3-4 m után a két kép
közötti távolság olyan kicsi lesz, hogy a binokuláris diszparitás nem fogja jól
jelezni a tárgyak tőlünk való távolságát.
2. Monokuláris jelzőmozzanatok: távoli dolgok vizsgálata (Top-Down folyamatok)
 Relatív nagyság: hasonló, de különböző nagyságú tárgyak ~ az észlelő a kisebbet
fogja távolabbinak látni
 Takarás: ha egy tárgy körvonalai keresztezik egy másikét, akkor a takaró tárgyat
fogja közelebbinek érzékelni
 Relatív magasság helyzet: Egymáshoz hasonló tárgyak közül a horizonthoz
közelebbinek tűnnek távolabbinak
 Perspektíva: az összetartó párhuzamos vonalakat olyannak látjuk, mintha a távolba
vesznének
 Árnyékok és árnyékolás: információt szolgáltatnak a mélységről
Ha az árnyék ugyanarra a tárgyra esik, mint ami a fény útjában áll: önárnyék, ha
olyan tárgyra esik, amely nem része az árnyékot vető tárgynak: vetített árnyék
 Relatív mozgás: két tárgy egymáshoz képest eltérő sebességgel mozog.
A tárgyak hozzánk viszonyított látszólagos sebességét mozgásparallaxisnak
nevezzük.
Mozgásészlelés: mozgó tárgyak pályájának ismerete:
1. Stroboszkópikus mozgás: akkor jön létre, ha sötétben felvillantunk egy fényt, majd a
közelben néhány ezred másodperccel később egy másikat. A fénypont látszólagos
elmozdulása megkülönböztethetetlen a valódi mozgástól
2. Valódi mozgás: egy létező tárgya tér minden egyes köztes pontján áthaladva mozogni
fog.
3. Relatív mozgás: tárgy tagolt háttér előtt mozdul el
4. Abszolút mozgás: csupán a mozgó tárgyat látjuk

10
 5. Szelektív adaptáció: ha sokáig egy bizonyos mozgást nézünk, akkor csökkenni fog
arra a mozgásra az érzékenységünk (csak a látott és ahhoz hasonló mozgások iránt,
azoktól irányban és sebességbe n eltérők iránt nem).
Szem mozgásával a retinára vetülő kép elmozdul → top-down folyamatok (efferens kópia)
korrekció.

Saját-nem saját elkülönítése:

Efferens kópia: a motoros rendszer jelének
belső másolata az észlelő rendszer felé:
Lehetővé teszi egy cselekvés hatásának
megjósolhatóságát.

Mások cselekedetei

Nincsen efferens kópia

Észlelés

cselekdet hatása
efferens kópia

cselekedet
gondolat
vagy akarat

11
 Észlelés IV.

Absztrakció az a folyamat, amelynek során a külvilágból az érzékszerveinkbe érkező

hatalmas mennyiségű információt jobban kezelhető kategóriákká alakítjuk át.
Az absztrakt információ kisebb méretű és könnyebben feldolgozható, mint a nyers
információ.
Fizikai leírásban, midben információ benne van, ami a tárgy létrehozásához szükséges.
Akármiről legyen is szó, csak ritkán kell az összes és szinte végtelen számú vizuális
információt kivonnunk belőle. Általában nincs többre szükségünk, mint amennyi ahhoz a
feladathoz kell, amelynek kedvéért a tárgyat észleljük.
 Többé, kevésbé pontos, hasonló kép.
 Nem a valóságot észleljük, hanem annak egy elég jó modelljét hozzuk létre:
sémák
→ ingereket élménnyé szervezzük, de közben kategorizáljuk is
→fogalmakat, sémákat alakítunk ki
 Ezzel a feldolgozás sebessége felgyorsul, de a részletek elveszhetnek
 Sémák: Emberek (saját magunk is), élőlények, tárgyak, események
osztályozásának mentális reprezentációi, ha nem illeszkedik valami a sémáinkhoz,
akkor hajlamosak vagyunk a sémákat megtartva az észlelést torzítani.

12
 Figyelem

A bejövő információ legnagyobb része lényegtelen és csak egy töredéke szükséges a

megoldáshoz → bejövő információ megszűrése: lényegtelenek kirostálása, csak az adott
feladathoz szükséges dolgok megtartása.

Szelektív figyelem:
Az a folyamat, melynek során néhány ingert további feldolgozásra választunk ki, másokat
pedig figyelmen kívül hagyjuk.
1. Szemmozgások: nem mozdulatok, hanem folyamos pásztázás.
Vizuális letapogatás két szakasza:
 Fixáció (a szem egy rövid ideig többé-kevésbé mozdulatlan) ~ begyűjtjük
környezetünkből a vizuális információkat
 Szakkádok (gyors ugrásokkal vándorol a tekintet egyik helyről a másikra)
Fegyverfelismerés jelensége: hogyha egy képen vagy jelenetben valahol
megjelenik egy fegyver, azonnal magára vonja a figyelmet
Szemmozgás nélküli irányított figyelem: úgy figyelünk valamit, hogy közben nem
nézünk rá és egyáltalán nem mozgatjuk a szemünket.
2. Hallás és figyelem: képesek vagyunk mentális eszközökkel kiválasztani a számunkra
fontos üzenetet, egy adott hangra szelektíven figyelni olyan jelzőmozzanatok alapján,
mint a hangforrás iránya vagy a beszélő hangjának jellegzetességei.
A nem figyelt információknak nem vagyunk tudatában ~ bemutatás: követési
technika, ahol halott szöveget azonnal és folyamatosan ismételni kell
Észlelőrendszerünk a nem figyelt ingereket is feldolgozza valamilyen módon.

Szignáldetekciós elmélet: Jel-zaj szűrés:

 A bejövő információ legnagyobb része lényegtelen és csak egy töredéke szükséges a
megoldáshoz
 A bejövő információ megszűrése, a lényegtelenek kiszelektálása, az adott
szituációhoz/feladathoz szükséges dolgok megtartása
 Szignáldetekciós elmélet: standard módon képes kimutatni az egymástól eltérő
helyzetben elkövetett hibákat → a megfigyelőnek az általa keresett jelet/ gyenge jelet
kell megkülönböztetnie az egyébként irreleváns zajtól.
jel nincs jel van
válasz nincs megfelelő elvetés mulasztás
válasz van téves riasztás talált

 A szignáldetekciós elmélet azt jellemzi és számszerűsíti, hogy egy rendszer milyen

mértékben képes megkülönböztetni információt hordozó mintázatokat (élő szervezetek

13
 esetén ezt ingernek, gépek esetén jelnek nevezzük) és random mintázatokat, amik az
információ szempontjából zavaróak (ezt nevezzük zajnak).
 Meg kell különböztetni a célingert és a zavaró ingert.
 Némely esetben a zajt is jelnek fogjuk fel: téves riasztás esete (helyes azonosítás:
találat) ~ találati arányt és téves riasztási arányt következtethetünk.
 Szignáldetekciós kísérletekben a téves riasztási arányt azokból a kizárólag zajt
tartalmazó próbákból számoljuk ki, amelyeken tévesen adtunk igen választ, találati
arányt pedig azokból a zajt és jelet is egyaránt tartalmazó próbákból. amelyekre
helyesen adtunk igen választ.
o Gyenge jelet meg kell különböztetni az irreleváns zajtól
o Előfordulhat, hogy a zajt is jelnek fogjuk fel: téves riasztás
o Illetve a zajos háttérben nem veszünk észre jelet (pl. tumor RTG képen)
 ami miatt a Top-Down folyamatok szerepe felerősödik:
Liberális perspektíva: mulasztás minimalizálása; ugyanakkor a téves
riszatás gyakorisága nő: defenzív medicína, (hátrány „felesleges”,
kellemetlen vizsgálatok, antibiotikumok túlzott használata).

Konzervatív perspektíva: téves riasztás minimalizálása, ezzel megnő az

esély a mulasztásra- pl. e felé tolhatja az eü. finanszírozás az orvost.
Betegek esetében: belső élmény- enyhe fájdalom:
liberális perspektíva- biztos nagy baj lehet → hypocondriasis;
konzervatív perspektíva: nincs semmi baj → késői segítségkeresés

 A tudatosulásért versengés folyik a környezeti ingerek és a belső ingerek között:

kapacitás limitált- lásd még munkamemória.
Kapacitást befolyásolja: mennyi párhuzamos folyamatot kell felügyelni (multitask);
érzelmi állapotunk (negatív érzelmi állapot- pl szorongó beteg: beszűkíti a szabad
kapacitást); ill. csökken a kapacitás: kialvatlanság, alkohol, esetleg gyógyszerek hatása
alatt.
Kognitív leterheltség: a jelfeldolgozás automatikussá válása, csökkenti a kognitív
leterheltséget, DE ezzel kikerül a tudatos kontroll ellenőrzése alól.
ORVOSI MŰHIBÁK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGE A FIGYELMI FUNKCIÓK
ZAVARÁVAL MAGYRÁZHATÓ, AUTOMATIKUS VÁLASZ KÖVETKEZMÉNYE!

14
 Az emlékezet szakaszai

Emlékezettel kapcsolatos 3 alaptétel közül az egyik, hogy az emlékezet 3 részre bontható fel:
kódolás, tárolás, előhívás. Másik, hogy rövid, illetve hosszú idejű tárolást különböző
memóriatípusok végzik. Harmadik, hogy az emlékezet fajtája az információk jellegétől is
függ.
1. Kódolási szakasz
A környezet információit jelentéssel bíró egységekké alakítjuk át és tároljuk
2. Tárolási szakasz
Valamennyi időre megőrizzük az információt.
3. Előhívás szakasz
Megpróbáljuk visszaszerezni a korábban az emlékezetükbe mentett és ott tárolt
információt
Az emlékezés különböző szakaszai az agy eltérő képleteihez kötődnek (PET, fMRI) ~ kódolás
folyamatában nagyobb részt a bal félteke, még az előhívásnál a jobb félteke területei lépnek
működésbe.

Atkinson-Shiffrin elmélet: az emlékezeti rendszerek idő alapon való megkülönböztetése.

Rövid ideig tárolja az információt
Egyetlen komponensből áll

~ A környezet információi először a szenzoros tárba kerülnek: minden érzékszervekbe

bejutó információt képes befogadni, rendkívül tünékeny (néhány mp), az ide került
információknak azon része, amelyek felkeltik a figyelmünket, a rövidtávú emlékezetbe
mennek át.
~ Rövidtávú emlékezet: az itt tárolt információnak folyamatosan tudatában vagyunk-e
tudatosság, az itt tárolt információ állandóan hozzáférhető ~ hozzáférhetőség.
Felejtéstől ismétléssel óvhatjuk meg, az itt lévő anyag miközben átlép a hosszú távú
emlékezetbe az ún. elaboráció során feldolgozásra kerül.
~ Hosszú távú emlékezet: összes számunkra hozzáférhető információt itt őrizzük,
kapacitása végtelen, rövidtávú memóriából kerülnek ide az információk elaborációs
folyamatokon keresztül, felidézés során a rövidtávú emlékezetbe jutnak vissza.

Explicit emlékezet: az adott helyen, adott időben megtörtént események, illetve lekszikális
tudás tudatos felidézést szolgálja
Implicit emlékezet: fizikai tevékenységekért felel, nem tudatosan emlékszünk rá pl.: úszás
közben (készégek, szokások, kondicionált tanulási folyamatok, priming)

15
 Munkamemória

Rövid idejű tár, illetve az abban őrzött tudatos információk jelölésére haszn.: munkamemória.

3 szakaszra osztható: kódolás, tárolás, előhívás:

1. Kódolás:
 Ahhoz, hogy a munkamemóriába tudjunk kódolni oda, kell figyelnünk,
minthogy figyelmünk szelektív a rövidtávú memória csak azt fogja
befogadni, ami felkeltette az érdeklődésünket.
 Akusztikus kódolás: A munkamemória az információt elsősorban
akusztikusan kódolja. Folyamatos ismételgetés az információ aktívan
tartásának legelőnyösebb módja.
 Vizuális kód: vizuális kód általában hamar elhalványul, de az akusztikusan
nehezen fenntartható képeknél (pl.: nehezen leírható szavak) megnő a
vizuális kód jelentősége.
Eidetikus =fotografikus memória
(A munkamemória vizuális kódja fényképezőhöz hasonló.)

Munkamemória két különböző tárból, más néven pufferből áll:

 Rövid ideig akusztikus kódban őrző akusztikus puffer
 Rövid ideig vizuális vagy téri kódban tároló vizuális-téri vázlattömb
Baddeley → Baddeley modellje:
o Tárolja és manipulálja az információt
o Több komponensből áll: - Központi végrehajtó - Fonológiai hurok - Téri
vizuális vázlattömb - Epizodikus puffer

2. Tárolás:
 Terjedelme igen korlátozott (átlagosan 7 ± 2 tétel)
 Memóriaterjedelem meghatározása: érvényes értékek meghatározására
 Egymástól független tételek különböző sorozatait mutatják be, a melyeket
a kísérleti személyeknek sorrendben fel kell idézni. Tételek gyorsan

16
 követik egymást, nincs idő a hosszú távú memóriába raktározni, felidézett
tételek száma kizárólag a munkamemória tárolási kapacitását tükrözi.
 Tömbösítés: pl.: LETTELZÖVOÜSEYLLÉVÍZS → szívélyes üdvözlettel 20-
2re csökkenthetjük a munka memóriában tartandó értékek számát.
Tömbösítéssel képesek vagyunk az új anyag nagyobb, jelentéssel bíró
egységekbe kódolására és a munkamemóriába tárolására
Tömbök = chunk
 Felejtés: tételek elhalványulnak, vagy újabb tételek kiszorítják őket
Munkamemória -kapacitása kisebb abban az esetben, ha hosszú szavakat
tárol → minél hosszabb ideig tart kimondásuk annál valószínűbb, hogy
elhalványodnak.
3. Előhívás:
 Tartalma tudatos és közvetlenül hozzáférhető
 Előhívás szeriális keresés eredménye, amely során minden egyes tétel
egyenként kerül vizsgálatra
 Aktivációs modellek: munkamemóriában történő anyagok előhívásának
több jelenségét is képesek pontosan bejósolni.

Atkinson és Shiffrin Rövidtávú memória modellje

• Rövid ideig tárolja az információt
• Egyetlen komponensből áll

Baddeley Munkamemória modellje

• Tárolja és manipulálja az információt
• Több komponensből áll:
- Központi végrehajtó
- Fonológiai hurok
- Téri vizuális vázlattömb: tárgyak látható jegyei, hely
+mozgás
- Epizodikus puffer

17
 Hosszú távú emlékezet felosztása

Hosszú távú memória

EXPLICI IMPLICIT
T
priming

tények ( események Készségek perceptualis tanulás

szemantikus m.) (epizódikus
m.)
klasszikus
kondicionálás

tudatos
szabályalkotás
érzelmi mozgás tanulás
válasz

MEDIALIS TEMP.
LEBENY STRIATUM NEOCOR
AMYGDA CEREBE
DIENCEPHALON TEX
LA LLUM

Explicit:
 Kódolás: jelentés kódolása (nem a részletek!) , szemantikus prioritás
o befolyásolja: kontextus
 Előhívás: felismerés vagy felidézés (előhívási támpontok: milyen nagyobb
egységhez, sémához kapcsolom)
o befolyásolja: kontextus
 Felejtés elsősorban az előhívás nehézségei
a) Belső állapotuk is a kontextus része: állapotfüggő tanulás
Felkavaró élmény  ismételgetés (újrajátszás)
b) Villanófény emlékek  erős érzelmi töltésű esemény
c) Kontextus hatása érzelmi állapotok
d) Szorongás  szorongáshoz kapcsolt tartalmak interferenciája elfojtás
 Kapcsolatok kialakítása: Sémákhoz kapcsolás-viszonyítás, kontextushoz kapcsolás

Implicit: pl.: autóvezetés, ajakrúzsozás

 Priming (Előfeszítés): nagyon gyors felvillanásokból kell visszaidézni, reklámok
hatása (reklámtábla az út szélén pl.)

18
 Priming az orvostudományban: első orvosi diagnózis ismerete kérhetetlenül
befolyásolja a következőt → sokkal valószínűbb, hogy a korábbi címkékkel
konzisztens diagnózist hoznak.
 Megérzéseink
 Készségek, szokások kialakulása; asszociatív tanulás során; szekvencia és
kategorikus tanulás
 Kondicionálás: rendőr~ szorongás

A hosszú távú emlékezeti rendszernek azt a részét, amely ezért a képességünkért felelős, hogy
új ismeretek vagyunk képesek elsajátítani és azokat összefüggésbe tudjuk hozni önmagunkkal
és környezetünkkel, epizodikus emlékezetnek nevezzük.
Szemantikus emlékezet: a világról való általános tudásunk tárháza (mértékegységek
ismerete; az időről való ismeret).

19
 Hosszú távú emlékezet

Emlékezet 3 szakasza: kódolás, tárolás, előhívás

Lényeges kölcsönhatások állnak fenn a kódolás es az előhívás között:
1. Kódolás: Verbális anyagok esetében a hosszú távú emlékezet jellemző
reprezentációja nem akusztikus, nem is képi, hanem a tételek jelentésén alapul.
 szinte minden hétköznapi helyzetben a jelentést kódoljuk, de a verseket
pl.szóról szóra szoktuk megtanulni
 akusztikus kódokat is használunk pl.: egyetlen "halló"alapján felismerjük a
hangot
 verbális anyagoknál jelentés az előnyben részesített kódolás módja, de egyéb
kódokat is képes alkalmazni
 emlékezetünket valós vagy mondvacsinált összefüggések kialakításával
támogathatjuk
 feldolgozott tényekre sokkal jobban emlékszünk, mint az önmagukban
bemutatott dolgokra
2. Tárolás: konszolidáció szükséges hozzá, amely a hippokampusz felügyelete alatt
áll.
3. Előhívás
 A hosszú távú memóriából történő felejtés sok esetben nem annyira az
információ elvesztésének, mint inkább az információ hozzáférhetetlenségének
{~ előhívási hiba} a következménye
 Előhívási hibák: "nyelvemen van", adott időpontban nem jut eszünkbe
 Felismerési feladat: arra kell válaszolnunk volt-e már dolgunk az adott tétellel
 Felidézési feladat: minimális előhívási támpontok állnak a rendelkezésünkre
egyszer megtanult tételek felidézéséhez.

Interferencia: ha különböző tételeket ugyanazzal az előhívási támponttal kapcsoljuk össze,

és azon keresztül próbáljuk meg valamelyik tételt {céltételt} felidézni, előfordulhat, hogy egy
másik aktivizálódik, a céltétel előhívásával interferálv.
Lelassított előhívás, bármely szinten felléphet.

Előhívási modellek: egyesek keresési, mások aktivációs folyamatokon alapulnak:

a) Keresés: pl.: bankár szó rátalál a memóriában a saját reprezentációjára és ezzel a
keresést a hosszú távú emlékezet releváns részére szűkíti le.
Továbbiakban 3 útvonalat kell ellenőrizni annak megállapításához, hogy az állítás
{pl.: eltörte a palackot} a bankárhoz kapcsolódik-e.
b) Aktiváció terminusai: felidézési folyamat, az aktivációm kényszerűen megoszlik a
belőle eredő 3 pálya között. Minél több tény kapcsolódóik a bankárhoz annál
gyengébb lesz az aktiváció az egyes pályák között és annál lassabb lesz.

20
Kódolás és előhívás közötti kölcsönhatások:
 elaboráció: megkönnyíti a későbbi felidézést
 információ kódolás során való szervezése megkönnyíti a felidézést
 felidézés kontextusának az információ kódolásának a kontextusához igazítása
megkönnyíti a felidézést → sokkal könnyebb felidézni ugyanabban a kontextusban
ahol kódoltuk
 kontextus lehet belső állapot is → állapotfüggő tanulás: pl.: kísérleti személyektől
marihuána hatása alatt tanult szavakat kérdeznek ki ugyanúgy marihuána hatása
alatt, akkor több szót tudnak visszamondani, mint marihuána nélkül
 sokkal könnyebb felidézni, ha már kezdettől fogva kategóriákba soroljuk

Felejtés érzelmi tényezői: olykor éppen az érzelmi töltések miatt emlékezünk.

 (szelektív) ismételgetés: akár pozitívak akár negatívak emlékeink többször jutnak
eszünkbe, mint a semlegesek, újból és újból átgondoljuk, átszervezzük őket
 villanófény emlékek: amikor azok a körülmények, amelyek között erős érzelmi
töltésű, fontosnak tartott eseményről értesülünk, elevenen és tartósan
megmaradnak bennünk (valódiságuk gyakran ellenőrizhetetlen)
 szorongás okozta interferencia: negatív érzelmek akadályozzák az előhívást, egy
idő után teljesen kitöltik a tudatot, s interferálnak, minden olyan törekvéssel,
amely a helyzetben releváns információk elérésére irányulnak
 kontextus hatás: akkor tudunk valamire a legjobban visszaemlékezni, ha az
előhívás és a kódolás kontextusa megegyezik
 elfojtás: bizonyos gyermekkori érzelmi élmények annyira megrázóak, hogy ha
tudatunkba engednénk őket, még évek múlva is mindent elárasztó szorongást
eredményeznénk → elfojtjuk, azaz tudatalattiba száműzzük.

A hosszú távú emlékezeti rendszer képes napokon, hónapokon vagy akár hosszú éveken
keresztül szemantikus kódokban tárolt információt megőrizni.

21
 Emlékezet fejlesztése

A rövidtávú memória kapacitását nem áll módunkban növelni, memóriánk terjedelmének

kiterjesztését úgy is elérhetjük, hogy átkódoló eljárásokkal kiterjesztjük a tömbök méretét.
Egymástól független egységek felidézését megkönnyíti, ha megpróbálunk a bevésés során
valamilyen értelmes kapcsolatot létrehozni köztük, pl.:
 Mentális képek létrehozása
 Helyek módszere: önkényesen kiválasztott tételek rendezett során működik
kiválóan → lakásunk helyei - képzeletbeli séta → annyi egymástól független szó
megjegyzése ahány hely van → minden állomásnál az ahhoz rendelt szóval együtt
valamitlen kép (szó+hely összekapcsolás)
 Az így megjegyzett lista elemei egy mentális sétával ismét felidézhetőek, hiszen,
minden hely előhív egy képet, minden kép egy szót.

Feldolgozás és kódolás: minél több kapcsolatot alakítunk ki az egyes tételek között, annál
nagyobb az előhívás valószínűsége.
 feltétlenül emlékezni akar valamire: terjesszük ki a jelentését (pl. kérdések
feltételével).

Kontextus és előhívás: ismét létrehozzuk a tanulás eredeti kontextusát → mentális

újrateremtés (pl.: az előadás anyagára abban a teremben emlékszünk a legjobban ahol
hallottuk, mert a terem kontextusa előhívási támpontként szolgál).

Szervezés: ha kellőképpen megszervezzük, akkor nagy mennyiségű információt is képesek

vagyunk tárolni és előhívni ← tanulás leghatékonyabb módja, ha a szervezéseket sosem
veszítjük szem elől.

Az előhívás gyakorlása: kérdéseket teszünk fel magunknak megtanulandó anyagról

Implicit memória - feladatok: pl.: elképzelhetjük például, ahogy teniszezünk, és a karunk

mozgatása nélkül mentálisan kijavíthatjuk a képzeletben rosszul sikerült ütést. Az ilyen
mentális gyakorlás javíthatja a készségben mutatott teljesítményt, különösen, ha a mentális
gyakorlást tényleges fizikai gyakorlásra váltjuk.

22
 Implicit memória

Készségekben megmutatkozó emlékezet.

Múlt tudatos felidézéseit jelenti, vagyis az emlékezés úgymond explicit módon jelenik meg.
Felidézést, felismerést, a múlt eseményeinek tudatos felidézését végrehajtó emlékezet.
Az implicit memóriáról szerzett ismeretek nagy része amnéziában, részleges vagy teljes
emlékezetvesztésben szenvedőktől származik.
 elsődleges tünete a napi események emlékezetben tartásának súlyos zavara:
anterográd amnézia
 másodlagos tünete a sérülés vagy betegség előtt történetek felidézésnek
képtelesége: retrográd amnézia

Készségek és előfeszítés: régebbi dolgokra egyáltalán nem emlékező vagy új dolgok

befogadására képtelen betegek perceptuális és motoros készségeiket teljesen megőrzik, sőt
újakat is képesek elsajátítani.
 egy inger előzetes bemutatása serkenti, másképpen mondva: előfeszíti ugyanannak
az ingernek a későbbi feldolgozását (az előfeszítésnél az amnéziások képesek
normálisteljesítményt nyújtani [az emlékezetet explicit módon faggatva, pl.:
felismerésnél az amnéziások messze az egészségesek szintje alatt teljesítettek])

Gyermekkori amnézia: mindenkit érint: gyakorlatilag semmire nem emlékezünk az életünk

első néhány évéből.
 kisgyerekek nagyon eltérő módon kódolják az élményeiket és szervezik az
emlékeiket
 a korai emlékek azzal párhuzamosan tűnnek el, ahogy a különböző események
közötti asszociációk kialakítása, az események kategorizálása elkezdődött.
Emlékezési rendszerek osztályozása:

Explicit (deklaratív emlékezet) Implicit (nem deklaratikus emlékezet)

Epizodikus - személyes események (személyes Készségek - észlelési és mozgásos
vonatkozások kódolódnak, időbeli és helybeli
vonatkozások)
Szemantikus - tények és általános tudás Előfeszítés (hatása: agyi aktivitás inkább
csökkent)
Kondicionálás
Nem asszociatív tanulás

23
 Konstruktív memória

Az emlékezet konstruktív és rekonstruktív folyamat:

 az emlékek szisztematikusan eltérnek az objektív valóságtól, mind kialakításuk
pillanatában (konstruktív folyamatok), mind a későbbiekben (rekonstruktív
folyamatok)
 emlékek kódolása:
1. kiinduló észlelet létrehozása (rövidtávú memória)
2. információ → hosszú távú memória

Konstruktív észlelés:
 alulról- felfelé: dolgok pontos, objektív, érzékleti képei
 felülről- lefelé: élettörténetünk, ismereteink, elvárásaink által vezérelt

Perceptuális interferencia: nagyon messziről indított tárgyakat csak jóval közelebbről

ismertek fel →nem felismerhető tárgyak megjelenésekor a megfigyelő hipotéziseket állít fel a
tárgyról, amely később erőteljesen befolyásolja majd a percepciót.
Egyszerű következtetés ← észlelés nem alkalmas az adott esemény tartós emlékének
létrehozására, azaz egyéb folyamatok is szükségesek ahhoz, hogy egy esemény a rövidtávú
emlékezetből átkerüljön a hosszú távúba, nehéz elkülöníteni a látott dolgot attól, amit
gondolunk róla.
Esemény utáni rekonstrukció: ismereteink vagy tapasztalataink fényében oda nem illő
információkat elvetünk, időközben, esetleg másoktól szerzett külső információkat pedig
hozzáillesztünk.
Belső következtetések: megpróbálunk következtetéseket tenni arra vonatkozóan, hogy egy-
egy adott helyzetben mi történhetett, majd ezeket a következtetéseket hozzácsatoljuk az
eseményről őrzött emlékekhez.
Sémák: emberek, tárgyak, események mentális reprezentációja.
 pl.: szociális sztereotípia: az emberek egy adott csoportjának személyiségjegyeit
vagy fizikai tulajdonságait képviseli
 információk nagy tömegének gyors és gazdaságos feldolgozása → nem kell
minden újonnan elénk kerülő dolgot részleteibe menően megfigyelni, elég, ha
feltételezzük valamilyen sémához való hasonlóságukat
 hajlamosak vagyunk torzítani a valóságot emiatt
Kívülről jövő sugallatok: gyerekek, rendőrségi kihallgatások.

24
 Motiváció

Az alap motívumok olyan belső tényezőkből erednek, mint a szomjúság, éhség (késztetések).
Homeosztázis és késztetés:
Belső világunk szűk élettani korlátok közötti működtetése érdekében aktív, úgynevezett
homeosztatikus szabályozó folyamatokat alkalmazunk, amelyek segítségével szervezetünk
állandó, azaz homeosztatikus belső állapotát hozzuk létre.
 Egyensúlyi pont: azaz érték, amelyet a homeosztatikus rendszer igyekszik fenntartani
 Hőmérséklet és homeosztázis: a hőmérséklet változást kizárólag az agyunkban
érzékeljük (hipotalamusz területén)
 Saját hőmérsékletünk megváltozása készteti a sejteket működésük megváltoztatására,
ugyanis egyszerre töltik be a hőmérő és a homeosztatikus egyensúlyi pont szerepét ~
kiigazítás vagy automatikus élettani válaszokon keresztül pl.: didergés.
 Hőmérséklet változásával a külső események észlelése is módosul
 Pszichológiai válaszokra akkor kerül sor, amikor érezzük, hogy túlságosan melegünk
kezd lenni, vagy iszunk valami hideget
 Szintén homeosztatikus motívumként működő szomjúság két szabályozott funkcióra
épül: intra-és extracelluláris folyadék mennyisége. Az extracelluláris folyadék
csökkenését nagyobb erek és különböző szervek nyomásesésre válaszoló vérnyomás-
érzékelő idegsejtjei érzékelik. Intracelluláris folyadékhiányt az ozmózisérzékelők, a
hipotalamusz vízhiányra érzékeny sejtjei érzékelik.
 Éhség: homeosztatikus hiány- és telítettségjelzések szabályozzák.
Táplálékpreferencia legfontosabb tényezője a zamat. Bizonyos ízeket előreprogramozottan
kedvelünk/utálunk.
a) édes íz: nagy szénhidráttartalom
b) keserű: mérgező anyag
Zamathoz társuló tanulási mechanizmusok: kondicionálás → kondicionált averzió: asszociatív
emlékeink következtében tartjuk kellemetlennek vagy kellemesnek, nem az étel változott.

Incentív (ösztönző) elméletek:

 Azért is teszünk valamit, mert a cselekvésnek jutalmazó, élvezetes következménye
van.
 Nem csak azért esszük a tortát, hogy fenntartsuk homeosztázisunkat, hanem mert
finom.
 Az incentívek és jutalmak neurális alapjai: a dopamin pálya
 Drive (késztetés) és incentív célok közötti kölcsönhatás: Egy drive megléte
esetében fokozódik az incentív is PI. ha éhesebbek vagyunk ízletesebbnek találjuk
az ételt is

25
  Tanult telítettség hipotézis: étkezés után érzett jóllakottság legalább részben a
tanulás eredménye
Alliesztézia: minden olyan külső inger, amely valamilyen kellemetlen belső állapotot csillapít,
élvezetes lehet.
Hebb optimális arousal elmélete:
 Arousal: a szervezet éberségi és aktivációs állapota.
 A szervezet motivált abban, hogy az adott viselkedésnek megfelelő arousal szintet
tartsa fent. A cél egy olyan arousal szint fenntartása, amely a legjobb teljesítményt
bizotosítja. Például egy unalmas környezet nem jó az oktatáshoz, mert a hallgató
elalszik, unatkozik nem fogadja be az információt. A túlzott arousal szint sem kedvez
ennek mert az pedig stresszt, vagy akár pánikot is okozhat. Ejtőernyőzés közben a
legtöbbünk nehezen figyelne az anyagra.
 Jobban magyarázza a kináncsiságot, játékot, manipulációt, mint a drive elmélet.
Bizonyos cselekvést nem azért csinálunk, hogy homeosztázisunkat fenntartsuk,
hanem, hogy az adott teljesítményhez szükséges arousalt kialakítsuk.

Maslow piramis:
 Szükséglethierarchia, amely az alapvető biológiai szükségletektől bizonyos
komplexebb, kizárólag az alapvető szükségletek kielégítése után jelentkező
pszichológiai motivációkig terjed, ~ önmegvalósítás csak akkor következhet be, ha
már minden egyéb szükséglet kielégült. Ahhoz, hogy a következő szinten lévő
szükségletekre tudjunk fókuszálni, először az alacsonyabb szinten lévő szükségleteket
kell legalább részben kielégíteni.
o Pl.: Tudna–e valaki orvosi egyetemet végezni (elismerés igénye, kognitív
szükséglet), ha háborús zónában él (korog a gyomra), és körülötte dúlnak a
harcok (biztonság szükséglete)?
 Csúcsélmény: a boldogság és a kiteljesedés érzése, a tökély és a cél elérésének
pillanatnyi, erőfeszítés mentes, nem én központú állapota.
26
27
 Attitűd és attitűd változások

Internalizáció: az emberek nem csak kimutatott viselkedésünket, hanem belső attitűdjeinket

is módosítani akarják, távollétünkben is fennmaradó változásokra törekedve
Attitűd:
 Pozitív és negatív viszonyulások, azaz tárgyak, személyek, helyzetek, illetve a világ
bármely azonosítható mozzanata iránt mutatott vonzalmak vagy tőlük való
idegenkedés
 Miért lényeges? Természetesen a betegnek is vannak attitűdjei az orvossal, a
terápiával stb. kapcsolatban. Gyakran ezeket befolyásolni is kell.
 Attitűdjeinket gyakran véleményként fogalmazzuk meg
 Az attitűdök akkor jósolják be legjobban a viselkedést, ha: erősek és konzisztensek,
specifikusan kötődnek a bejóslandó viselkedéshez, közvetlen tapasztalatokon
alapulnak, tudatosulnak az egyénben

Önigazolás:
 Konzisztenciára való törekvésünk sokszor annyira erős, hogy akár személyes
meggyőződéseinket is hajlandóak megváltoztatni vagy átalakítani, csakhogy igazoljuk
korábbi viselkedésünket
 "Láb az ajtórésben" technika: ha az embereket olyan dolgokra szeretnénk rávenni,
amelyekre egyébként nem lennének hajlandóak, előbb kisebb, nehezen
visszautasítható kéréssel kell kezdenünk. Mivel személyes attitűdjeink egyre
erőteljesebben fognak igazodni nyilvános viselkedésünkhöz, a nagyobbik kérés
visszautasítása is egyre nehezebbé válik.
Megjegyzés: az egész lényege, hogy a kognitív disszonanciát igyekszünk elkerülni. Ha
már egyszer elegetet tettünk a kisebbik kérésnek, akkor a témával, és magával a
döntéssel kapcsolatban is pozitív attítűdöt alakítottunk ki. Ha a nagyobb kérdést
elutasítjuk, akkor viselkedésünk ellentétbe kerül már kialakult attídünkkel, amely
kognitív disszonanciát szül.
 Kognitív disszonancia elmélete: az attitűdök megváltozásához az egyik út a
viselkedésen keresztül vezet, ha rá tudjuk venni az embereket arra, hogy az általunk
elérni kívánt attitűddel összhangban viselkedjenek, akkor viselkedésükre előbb utóbb
a kérdéses attitűd tényleges elfogadásával fogják igazolni.
o Elmélet: 2 egymással inkonzisztens (ellentmondó) viselkedés vagy vélekedés
kellemetlen érzést kelt bennünk, ezért mindent meg fogunk tenni annak
érdekében, hogy az inkonzisztenciát megszüntetve összhangot hozzunk létre
közöttük ~ inkonzisztencia által keltett kellemetlen érzés: kognitív
disszonancia
o vö. Motivációs Interjú diszkrepancia kialakítása és ambivalencia fogalmával.
A kognitív disszonanciát három módon lehet lehet feloldani:

28
 1. A disszonanciában lévő hiedelmek, vélemények, viselkedések
megváltoztatása (leszokok a dohányzásról), ez a legjobb orvosi
szempontból
2. Új információk vagy hiedelmek megszerzése, amelyek a konszonanciát
növelik a disszonanciát csökkentik (a dohányzással legalább
megelőzhető az elhízás), tulajdonképpen ez a racionalizáció
3. Azoknak a tényeknek az elfelejtése, vagy bagatellizálása, amelyek a
disszonanciát okozzák (XY sohasem dohányzott, mégis rákos lett)
 Ha beismerjük, hogy kezdettől foga rosszul ítéltünk meg egy helyzetet, akkor
ellentmondásba kerülünk saját magunkról alkotott, általában kedvező képpel, ezért
inkább igyekszünk fenntartani a viselkedést véleményünk átalakításával
 Önigazolás= racionalizáció

Kiváltott engedelmeskedés helyzeteiben a disszonanciát keltő viselkedés akkor jár

attitűdváltozással, ha az engedelmeskedést jelentéktelen nyomás, jutalom vagy büntetés
váltotta ki.
Miért? A jelentős jutalom, büntetés hatására az egyénnek volt egy elfogadható magyarázata a
viselkedésére. Jelentéktelen jutalom vagy büntetés esetén aktuális viselkedése ütközik
attitűdjével, és ez kognitív disszonanciához vezet.
Pl. unalmas feladatot végzek amit utálok. Ha 20 dollárt kapok érte, akkor van magyarázatom a
viselkedésemre, nincs disszonancia. Ha csak 1 dollárt, ez nem elégséges magyarázat, tehát
kognitív disszonanciát élek meg. Mit tehetek? Vagy folytatom a feladatot, és racionalizálok:
valójában ez egy érdekes feladat. Vagy otthagyom az egész kísérletet.
Csoport, amelyhez tartozunk, társas jutalmain és büntetésein keresztül engedelmeskedésre
kényszerít bennünket, s megköveteli az azonosulást (identifikáció).
Feldolgozás valószínűség modell szerint a meggyőzés kétféle módon idézhet elő vélekedés-
és attitűdváltozást:
 Központi úton → az egyén közlés érdemi érveire válaszol
 Perifériás úton → közlés formai jegyei re, kontextusbeli sajátosságaira reagál
o + perifériás útnál különböző hüvelykujjszabályok, heurisztikák alapján
döntöm el, hogy meggyőznek –e: pl. a magasabb pozícióban lévő ember
mindig okosabb, minél több érv van felsorolva annál valószínűbb, hogy
ezek igzak + perifériás út része a klasszikus kondíciónálás is.
Az attitűd változás szintjei:
 Engedelmesség: nyilvánosan engedelmeskedünk a befolyásoló forrásnak, de
vélekedéseinket és attitűdjeinket nem szükségképpen módosítjuk. A befolyás hatására
elvégzünk valamilyen utasítást, de a gondolkodásunkkal és alapvető viselkedésünkkel
nem egyezik meg és magunktól nem végeznénk el.
 Azonosulás: a befolyás hatására cselekszünk, nyílt viselkedésünkben megnyilvánul, de
csak részben változott az attitűdünk, az eseményről alkotott gondolatunk még nem
belső érték.

29
 Internalizáció: a befolyásoló forrás meggyőz minket arról, hogy igaza van és ezzel
vélekedéseink és attitűdjeink is módosulnak. Befolyás hatására módosul a nyílt
viselkedés és a gondolkodás is, már belső értékké, eszmévé válik, teljes attitűdváltozás
jön létre.

30
 Társas hatások

Norman Tripplet: (versenybiciklisek): jobb eredmény érdekében egymás ellen versenyezve,

mint egyedül.
Együtt cselekvő helyzet: a legtöbb kísérleti személy gyorsabban végezte el az adott feladatot,
egy másik azonos feladatot elvégző egyen jelenléte esetén, mint mikor egyedül volt.
Társas serkentés (facilitáció): a feladat további résztvevői és a passzív közönség jelenlétének
teljesítménynövelő hatására utal.
→további megfigyelés: az emberek több hibát vétenek, ha vannak
megfigyelők, ill. más feladatvégzők→ teljesítmény a feladat pontosságának
rovására nőtt.
Társas gátlás: (inhibíció) a társak jelenlétének időnkénti teljesítményrontó hatása
(amennyiben a feladat, nehéz és bonyolult, a teljesítmény csökken a társak jelenlétében).
Zajonc - motivációs drive elmélet:
Ha egy fajtárs puszta jelenléte megemeli az élőlény drive- vagy arousal szintjét, az élőlény
domináns válaszai serkentődni fognak. A bonyolult illetve nem kellőképpen begyakorolt
feladatoknál viszont a domináns vagy legvalószínűbb válasz leginkább egy helytelen válasz.
Baron: figyelmi folyamatokon a hangsúly, mások jelenléte figyelemelterelő, ami mentális
túlterheltséghez vezet.
Stoop- lnterfencia: látott elemek/szavak nyomtatási színét kell azonosítani, ami inkongruens
→ gyakorlott olvasóknál a szóolvasás annyira domináns, hogy nagyon nehéz a kapott
instrukciót követve figyelmen kívül hagyni a szó jelentését.
Figyelmi folyamatok: mások jelenléte sokszor figyelemelterelő. FONTOS!: Serkentés akkor
lép fel, ha a feladat egyszerű és csak kevés dologra kell odafigyelnünk, gátlás, pedig ha a
foldat bonyolult.
Egyéniségvesztés (dezindividuáció): bizonyos csoporthelyzetek a csoportot alkotó egyének
agresszív vagy szokatlan viselkedéséhez vezetnek.
 2 fontos tényezője: a csoport mérete és az anonimitás.

Szemtanúhatás: az emberek kevésbé hajlamosak segíteni egy helyzetben akkor, ha mások is

jelen vannak.
 Legtöbbször a többi ember jelenléte akadályozza meg, hogy valaki cselekedjen
 Helyzet meghatározása: legtöbb kritikus helyzetet nem lehet kezdetben egyértelműen
megítélni
 Bizonytalan helyzetekben mindenki próbál fegyelmezettnek és nyugodtan
tűnni→csoportos ignorancia (társas közörnbösség), amikor egy csoport tagjai a
helyzet veszélytelennek ítélésével félrevezetik egymást.
A felelősség megoszlása: amennyiben valaki tudja, hogy rajta kívül mások is jelen vannak,
akkor a felelősség súlya nem kizárólag rá nehezedik, így senki nem érzi szükségét annak,
hogy közbelépjen.

31
 Compliance és engedelmesség

Engedelmeskedés a tekintélynek: a probléma empirikus ellenőrzését Milgram végezte el.

 Újsághirdetéssel toboroztak nőket és férfiakat "memóriavizsgálatban" való egyórai
részvételért 4 dollárt ígért
 Kísérleti személyek egy másik kísérleti személlyel fognak találkoztak (beépített
ember) → egyik a tanár a másik pedig a diák szerepét fogja játszani → sorsot húztak:
a valódi kísérleti személy lett a tanár
 Szópárok sorozatát olvastatták fel vele, majd a tanuló memóriáját" kellett tesztelni: az
egyes szópárok közül első szavának felolvasására a négy válasz közül mindig a
második volt a helyes.
 Ha a tanuló hibázott, a kísérleti személynek egy gomb megnyomásával az utasítás
szerint áramütéssel kellett büntetnie
 Tanulót a kísérleti személy szeme láttára szíjaztak be egy székbe, s erősítették a
csuklójára az elektródákat
 Kísérleti személyt ezután a szomszéd szobába leültették a vezérlőasztal elé, feszültség
"enyhe" áramütéstől a "vigyázat, rendkívül súlyos áramütés" -től az "XXX"- jelzettig
→ kapcsoló lenyomásakor berregő hang, fény, feszültségmérő mutatója kimozdult
(valójában semmilyen áramütést nem kapott a tanuló). Tanuló elkezdett "hibázni" az
áramütés pedig erősödött, a falon át is lehetett hallani a tiltakozást, falrugdosást,
szitkozódás, majd a "Rendkívül súlyos áramütés"- től már nem válaszolt többé.
 Kísérleti alanyok tiltakoztak a kellemetlen fordulat miatt → kísérletvezető "Nincs más
választása folytatnia kell" ismételt felszólításokkal mindannyiszor maradásra utasította
őket → tekintélynek való engedelmeskedés
o Kísérleti személyek 65% mindvégig engedelmeskedett és elment a legnagyobb
áramütésig ("XXX")
o Legfontosabb tényezők:
1. felügyelők állandó jelenléte
2. áttétel: a résztvevők közötti pszichológiai vagy fizikai távolság,
felelősség áthárítása
3. példák jelenléte: szociális nyomás egyetlen személyre irányuk
4. helyzet elfajulása

Alkalmazkodás a többséghez: Ash kísérlete

 7-8-9 főből álló csoportok tagjaként kellett 3 eltérő hosszúságú függőleges vonalból
kellett kiválasztania azt a kettőt amelyeket egyenlő hosszúságúnak ítélt meg.
Kísérleti alany válaszolt utoljára (előtte jó és rossz válaszok is utasításra) Ash ezután
megfigyelte a konformitás értékeket. A személyek 75 % legalább egyszer beadta a
derekát
 Fontos következtetés: konformitásra irányuló nyomás sokkal kevésbé erős, ha a
csoport nem egyöntetű.
Már egyetlen további (rosszallást vagy gúnyolódást részben átvállaló) deviáns
jelenléte lehetővé teszi a személy számára, hogy véleményével ne érezze magát
teljesen egyedül.

32
Információs társas befolyás:
Azért igazodunk mások viselkedéséhez, mert úgy gondoljuk, hogy ők pontosabban értelmezik
a bizonytalan helyzetet, mint mi.

Normatív társas befolyás:

Azért igazodunk a csoport tipikus viselkedéséhez és szociális normáihoz, mert szeretnénk, ha
a csoport tagjai elfogadnának és szeretnének bennünket.

Intézményes normák:
Az elfogadható viselkedésre és hiedelmekre nézve implicit vagy explicit szabályokat
tartalmazó szociális normákhoz hasonlóak, azzal a különbséggel, hogy az intézményes
normák egymáshoz hasonló jellegű intézményeket és szerveteket érintenek.
 Zimbardo féle börtön kísérlet:
o 24 normális ember jelentkezett
o A "börtönőr" és a "rab" szerepét véletlenszerűen osztották ki
o Az emberek teljesen azonosultak a szerepekkel, a saját rabokkal és őrökkel
szembeni elvárásaikat vetítették ki → különböző szerepű emberekkel szemben
különböző elvárások, gyakorlatilag sztereotípiák.

33
 Csoportfolyamatok

Referenciacsoportok:
Azokat a csoportokat, amelyekkel azonosulunk, referenciacsoportoknak nevezzük, hozzájuk
mérjük és alakítjuk véleményeinket és cselekedeteinket.
 Ha a nézeteket elfogadjuk és a csoport ideológiáját beépítjük a saját
értékrendszerünkbe, a referenciacsoport internalizálódott
 Mindannyian több, sokszor egymással ellentétes értékeket képviselő
referenciacsoporttal is azonosulunk, ez konfliktusokhoz vezethet a személyes
nézetek, attitűdök és viselkedések terén
 Egyetemisták gyakran eltávolodnak a szülői refernciacsoport nézeteitől
 Az újonnan szerzett nézetek gyakran tartósan beépülnek a személyiségbe,
egyrészt, mert internalizálódnak, másrészt mert az egyetem után hajlandóak
vagyunk továbbra is a nézeteinkben osztozó referenciacsoportokat keresni
Kollektív döntéshozatal:
Mindennapi élet döntéseit nem mindig egyének hozzák, hanem gyakran csoportok is pl.:
családtagok közösen döntik el, hogy hova mennek nyaralni.
 Csoportpolarizáció: a csoportos megbeszélés a döntéseket az egyéni döntéseknél
nem féltétlenül kockázatosabb, hanem inkább szélsőségesebb irányba taszítja el.
o kezdeti kockázatosabb döntéshez való ragaszkodás egy bizonyos dilemma
esetén →csoportos döntéshozatal kockázatosabbá válik
o kezdetben óvatosak a csoporttagok →csoport még óvatosabb lesz
o normatív befolyás: ha az emberek egy csoport befogadására, szeretetére
vágnak. Ha szeretnének a bizalmukba férkőzni, a csoport álláspontját fogják
képviselni →csoportpolarizáció
o információs befolyás: önmagában elég a polarizáció létrejöttéhez, ha csak
informálódunk a többiek álláspontjáról
 Csoportgondolkodás: az a jelenség, amelyben csoport tagjai a csoportkonszenzus
érdekében elnyomják a saját érzéseiket.
Akkor következik be, ha:
a) mindannyian hisznek a sebezhetetlenségükben, főnöki véleményük fontosságában
b) nem tűrik el az ellenvéleményt
c) öncenzúrával élnek
d) döntéseiket közösen racionalizálják, ahelyett, hogy felülvizsgálnák az erős, gyenge
pontjait
e) egyesek önjelölten elnyomnak minden információt, ami megkérdőjelezhetné a közös
döntést

34
 Érzelmek. James-Lange és követőik

Az érzelem összetett, több komponensből álló, cselekvésre sarkalló epizód. Erőteljes

érzelmek 6 komponensből állnak:

1. kognitív kiértékelés: mit jelent számunkra az adott érzelem

2. szubjektív élmény: érzelem ált. kiváltott effektív állapot
3. gondolkodási, cselekvési tendenciák: milyen irányba fordul
4. fiziológiai változások
5. arckifejezés
6. érzelemre adott válasz

Fiziológiai változások: intenzív érzelmek pl.: félelem, harag átélésekor számos fiziológiai
változás megy végbe bennünk.
 A szervezetet a vészreakcióra felkészítő szimpatikus idegrendszer az alábbi
változásokon megy keresztül:
1. emelkedő vérnyomás
2. szaporább légzés
3. kitágult pupillák
4. fokozódó izzadás, csökkenő nyál- és váladék elválasztás
5. emelkedő vércukorszint a fokozott érzékenység miatt
6. gyorsuló véralvadás sebeknél
7. gyomorból, belekből agya és vázizomba áramló vér
8. libabőr

 Az érzelem elcsitulásával a paraszimpatikus idegrendszer állítja vissza a szervezet

normális állapotát (amygdala, hipokampusz)
 Pozitív érzelmek nem eredményeznek látványos fiziológiai változásokat, mert
hozzájuk kapcsolódó gondolkodási- cselekvési tendenciák túlságosan tág keretek
között mozognak és nem specifikusak
 A pozitív érzelmek tehát negatív érzelmek nyomában hátramaradt fiziológiai
utóhatások ellen hatásosan bevethető fegyverek
W. James: testi változások észlelése hozza létre az érzelem szubjektív élményét
Lange hasonló elgondolás → James-Lange elmélet: mivel a vegetatív arousal észlelése
alkotja az érzelmek élményét, és mivel különböző érzelmeket különbözőnek érezzük,
mindegyik érzelmekhez kell legyen egy külön vegetatív aktivitási mintázat → Az érzelmeket
a vegetatív arousal1 különbözteti meg
Cannon kritikája:
1. A vegetatív arousal túlságosan lassú ahhoz, hogy megkülönböztesse az érzelmeket

1
a szervezet éberségi és aktivációs állapota, izgatottság, gerjesztettség, az idegi-hormonális
rendszer izgalmi szintje
35
 2. Az adott érzelemre jellemző testi változások mesterséges előidézése nem vált ki igazi
emocionális élményt (legjobb esetben "mintha" érzelmek keletkeznek)
3. Az egyik érzelem arousal mintázata nem sokban különbözik a többiétől

Szomatikus marker elmélet (Damasio):

Az érzelmek meghatározzák a gondolkodást és döntéshozatalt.
Fontosabb pontok:
 A szomatikus markerek érzelmi reakciók szomatikus komponensei (vö. arousal
mintázattal a James-Lange elméletben)
 Ezek a reakciók adott ingerekkel kapcsolatos előzetes tapasztalatokon alapulnak
 A racionális döntéshozatal szinte lehetetlen lenne, ha az összes alternatívát figyelembe
kellene vennünk
 Ehelyett a szomatikus markerek segítségével gyorsan értékelhetjük ezeket az
alternatívákat, minden alternatívára kapunk egy automatikus érzelmi választ
(szomatikus markert), amely lehet kedvező vagy averzív szinezetű
 Képzeljük el, hogy döntenünk kell elmenjünk –e egy buliba, vagy tanuljunk.
Valójában rengeteg paramétert kellene figyelembe vennünk, ha racionálisan akarnánk
dönteni. Ehelyett nagyon gyakran averzív vagy kedvező szomatikus markereink
szerint súlyozzuk az opciókat (menjünk vagy ne)
 A szomatikus markereknek két különböző neurális pályája van:
o Testi hurok: az érzelmet a testi változások váltják ki, ezek az agyba
közvetítődnek. Ez történik, amikor közvetlenül találkozunk az adott ingerrel.
Pl. félelem választ vált ki a kígyó látványa. Vö. James-Lange elmélettel.
o Mintha hurok: a szomatikus válasz nem fejeződik ki a testben. Az agytörzs
és/vagy a agykéreg indukál változásokat a neurotranszmitter kiválasztásban
mégpedig a testi válaszok bevonása nélkül. Ez történik, ha csupán elképzeljük,
anticipáljuk az inger jövőbeli bekövetkeztét, pl. egy találkozást a kígyóval. Ez
az anticipált kimenetel igen fontos a mindennapi döntéshozatalban is.

36
 Érzelmek, érzelemkifejezés

1872: Charles Darwin: Az érzelem kifejezése az embernél és az állatnál című könyv.

Darwin az érzelem kifejezések többségét olyan öröklött jelenségnek tartotta, amelyek
eredetileg valamilyen túlélési értékkel bírtak.
 Az egyes érzelemkifejezések egyetemessége alátámasztja Darwin állítását, amely
szerint evolúciós történettel rendelkező, veleszületett válaszokról van szó.
 Darwin megfigyelései azt is bizonyították, hogy a bizonyos érzelemkifejezések
hasonlóak, nagyon eltérő egymással alig-alig vagy egyáltalán nem érintkező
népcsoportokban is.
 A könyv óta a pszichológusok az érzelmek kommunikációját a fajok számára
túléléssel bíró, nélkülözhetetlen funkciónak tekintik.
 Az egyes arckifejezések a környező kultúráktól függetlenül egyetemes jelentéssel
bírnak: pl.: a harag: kivörösödött arc; összeráncolt szemöldök;kitágult orrcimpák. A
mimika valószínűleg veleszületetten tükrözi érzelmeinket, de vannak tanul elemek is.
 A kultúrák között elsősorban annak előírásában mutatkoznak különbségek, hogy
milyen tényezők milyen érzelmeket válthatnak ki és hogy ezeket az érzelmeket
hogyan kell átélni és kinyilvánítani.
Ekman: 6+1 alapérzelem : öröm; bánat; düh; meglepődés; félelem; undor, kíváncsiság.
 Ezeket a bolygón mindenhol tudják azonosítani. Darwin evolúciós teóriája szerint azt
feltételezik, hogy arckifejezéseink velünk született jellemzőink, ezért nem kulturálisan
meghatározottak.

1962:Tomkins: a mimikai visszacsatolás hipotézise

 Az elképzelés szerint az arckifejezések kommunikatív funkciójukon túlmenően az
érzelem élményének létrejöttéhez is hozzájárulnak.
A hipotézis a James-Lange-elméletének megfelelően azt állítja, hogy a vegetatív
arousalhoz hasonlóan az arckifejezéseinkről is visszajelzést kapunk, amely
visszajelzése fokozhatja az átélt érzelem intenzitását.

37
 Érzelmek. Az érzelmek kognitív komponense

Érzelmek összetevői:
1) Kognitív kiértékeléssel kezdődnek: felmérjük az adott érzelem adott pillanatban
számunkra hordozott jelentését
2) Szubjektív élmény: az érzelem által kiváltott affektív állapot vagy érzés
3) Gondolkodási és cselekvési tendenciák: gondolkozásunk és viselkedésünk egy
bizonyos irányba fordul
4) Fiziológiai változások: fiziológiai, elsősorban a vegetatív idegrendszerből kiinduló, a
szívritmus és a verejtékmirigyek működéséért felelős változások
5) Arckifejezés: az izmok összehúzódása-ellazulása következtében kialakuló játék
6) Érzelemre adott válaszok: a saját érzelmi állapotunkra és az azt kiváltó helyzetre
adott reakció

Kognitív kiértékelés és érzelem:

Személy-környezet érintkezés arra a tőlünk független helyzetre utal, amelyben a világ
tényezőihez vagy a többiekhez képest aktuálisan találjuk magunkat. A kognitív kiértékelési
folyamaton keresztül győződünk meg arról, hogy az éppen fennálló személy-környezet
érintkezés áll-e valamilyen kapcsolatban személyes céljainkkal vagy jóllétünkkel.
Amennyiben igen, akkor a kiértékelő folyamat objektív, vagyis a tőlünk független
körülményeket személyes jelentőséggel ruházza fel. Az érzelmek megkülönböztetéséért
felelős.

Érzelmek kétfaktoros elmélete:

Mely szerint az érzelmek két tényező, a nem értelmezett eredendő arousal és az arra irányuló
kognitív magyarázat egysége által jönnek létre.

Schacter és Singer kísérlet:

Résztvevők epinefrin injekciót kaptak, mely által szaporává vált szívdobogásuk és légzésük,
remegni kezdtek és izgatottabbak lettek. A részvevők egy részének elmondták mik a várható
reakciók az injekció után. A kísérletben volt egy beépített ember aki maga körül vidámságot
vagy bosszúságot keltett. Azonos körülmények között az alulinformált egyének boldogabbak
vidám környezetben és ingerültebbek ingerült környezetben → azokra kevésbé hatott a
környezet, akik tudták milyen fiziológiai hatás várható. A klasszikus kétfaktoros elmélet
szerint semleges arousal állapotban a létrejövő érzelmeket egyedül a helyzet kiértékelése
határozza meg.

Téves tulajdonítás:
Ebben a kísérletben az emberek fizikai munkát végeztek,majd valaki provokálta őket. Az
előzőekben fizikai munkát végző emberek sokkal agresszívabban reagáltak mint a többiek,
mivel a magas alap arousalhoz hozzáadott arousal intenzívebb dühöt produkált. Ezzel
magyarázható a téves tulajdonítás. Az érzett arousal és a kognitív kiértékelés kapcsolatban áll
egymással, a kognitív kiértékelés után jön az arousal, vagyis a hátramaradt fiziológiai arousalt
bekövetkező esemény számlájára írni, ezáltal felerősödik az eseményre adott válaszreakció.

38
Kiértékelés:
 Dimenzionális kiértékelés: számos dimenziót feltételeznek a különböző érzelmek
kialakulásakor
 Minimalista: csak néhány alapvető szempontot vesznek figyelembe a kiértékelés
dimenziót minimálisra csökkentve.
o A minimalista megközelítés elméletei szerint az egyes alapvető emberi
tranzakciók meghatározott érzelmekhez vezetnek. Egyik képviselőjük: Richard
Lazarus,aki a kiértékelési folyamatokat teljesen lecsupaszította az alapvető
tranzakciókat kulcshelyzeteknek nevezte,amelyek számára a személy-
környezet érintkezés sajátos kiértékelési mintája alapján létrejövő személyes
jelentést képviselik

Mályvacukor kísérlet:
Késleltetett jutalom. Gyerekeknek felajánlották, hogy a) rögtön megehetik a mályvacukrot,
vagy b) ha nem eszik meg, később kettőt kapnak egy helyett.
Hosszú távú hatásai: jobb késleltetés esetében évekkel később:
 jobb iskolai előmenetel
 szerhasználat kisebb esélye
 kisebb elhízás esélye
 jobb stresszel való megküzdési készség
 kedvezőbb szociális készségek

39
 Benyomásformálás

Sztereotípiák:
Az emberek egy típusáról vagy osztályáról alkotott sémák, kategóriák.

Sémák:
Az emberekről, tárgyakról, eseményekről, helyzetekről alkotott jól szervezett vélekedések és
ismeretek.
A bejövő információhoz leginkább illeszkedő séma memóriából való előkeresése a séma
alapú feldolgozás /felülről lefelé irányuló feldolgozás/top-down.

Énséma:
Az énünkkel kapcsolatos fogalmaink memóriában tárolt szervezett együttese.
Mivel sémák és a sztereotípiák leegyszerűsítik a valóságot, a séma alapú feldolgozás
részlehajlást és hibákat eredményezhet a társas információ feldolgozásában. A másokról
alkotott benyomásaink kialakításánál ki vagyunk téve az elsőbbségi hatásnak = az elsőnek
észlelt információ olyan kiinduló sémát hív elő amely jóval erőteljesebben fogja befolyásolni
benyomásainkat, mint a később szerzett információk. A sémák és sztereotípiák
következtetéseinket is befolyásolják.
Sztereotípiák aktiválódása olyan viselkedési folyamatokat indítanak be, amelyek másokból az
eredeti sztereotípiának megfelelő viselkedéseket váltanak ki = önbeteljesítői jóslat - annak
tulajdoníthatóan működik, hogy sztereotípiáink nemcsak a fejünkben léteznek, hanem
viselkedésünkbeön keresztül is folyamatosan kifejezésre juttatjuk őket.
Sztereotípia úgy irányította viselkedésünket, hogy az alkalmazott sztereotípiának megfelelő
viselkedést váltson ki belőlük.

Individuáció:
Az emberek egyedi jellemzőinek felmérésével alkotott benyomás formálása, ami akkor jöhet
létre, ha elegendő információnk van valakiről vagy elég motiváltak vagyunk hogy figyeljünk
ezekre.
Attribúció:
Az emberek viselkedésére adott magyarázat és értelmezés, vagyis különböző cselekedeteinek
okának azonosítása.
Egyik legfontosabb attribúciós feladat annak az eldöntése, hogy valakinek a cselekedetei
diszpozicionalis (=viselkedés oka a személyben lakozik}vagy szituációs (=a viselkedésért
valami külsődolog felelős pl: pénz) okokkal magyarázható inkább.
Hajlamosak vagyunk a szituációs tényezőknek túlságosan csekély jelentőséget tulajdonítani.
A diszpozicionalis tényezők ilyen túlhangsúlyozása az = alapvető attribúciós hiba.

40
 Szociális - kognitív folyamatok

Intencionalitás:
A fogalommal Husserl a tudat működésének elvét nevezi meg, vagyis azt hogy a tudat mindig
valamiről való tudat. A tudat működését szerkezetileg tekintve úgy írhatjuk le, hogy a tudati
élmény vagy tevékenység intencionális tudataktusban valamilyen tárgyra irányul. A tudat
valamire való irányultságát úgy lehet a legjobban megérteni, ha belegondolunk abba, hogy
egyetlen tudati tevékenység sem üresjárat, illetve egyetlen tárgy sincs adva a tudat számára,
csak ha valamilyen tudati aktus a tudat felé vonta.
Aktus és tárgy mindig együtt járnak, szétválaszthatatlanok, de megkülönböztethetőek. Az
intencionalitás mint korrelatív viszony nem csak annyit jelent, hogy a tudataktus irányul a
tárgyra, hanem azt is, hogy nincs meg tárgy nélkül, ezért mindig keres ilyen tárgyat vagy vár
ilyen tárgyra.
A tudati élményeket intencionális élményeknek is nevezzük, mikor is az „intencionalitás"
kifejezés a tudat most jelzett alaptulajdonságára irányul, a tudatra mint valamire vonatkozó
tudatra.
Imitáció:
Az utánzás a szociális tanulás elsődleges formája. Lényege hogy az észlelt viselkedésmódok,
cselekvések lemásolásra kerülnek, a tanulás többszöri ismétlés alapján megy végbe. Az
utánzás célja nem az ismeretszerzés, hanem a modell követése. Az emberi viselkedés
elsősorban utánzással alakul ki.
Tükörsejtek:
Az idegtudomány képviselői szerint a tükörneuronok működése teszi lehetővé, hogy
megértsük mások cselekedeteit és hogy empátiát érezzünk. Ezek révén "érezzük át" mások
fájdalmát és különböztetjük meg a fintorokat az érzelmi arckifejezésektől.
Naiv tudatelmélet: az a képességünk, hogy másoknak szándékokat, érzéseket feltételezünk
Vizsgálata: Verbális:
 Nyelvpragmatikai elemzés
 Történeket
Nonverbális:
 Képesség
 Érzelemkifejezés

41
 Bevezetés: Öröklés - környezet viszonya

Személyiség Definíciója: különböző testi és lelki, fizikai és pszichikai tulajdonságok

dinamikus és egységes egésze, amely az egyes embereket megismételhetetlenné teszi,
megkülönbözteti másoktól. Meghatározza a viselkedést és gondolkodást.
Öröklés-környezet viszonya:
 Nativista szemlélet: az ember veleszületett tudásának és a valóság megértésének teljes
fegyverzetével jön a világra (Descartes)
 Empirista szemlélet: a tudást tapasztalatok, és a világgal való interakciók útján szerezzük ,
"tabula rasa"- tiszta lap (Locke)
A vita egyre inkább elveszítette jelentőségét. Mind az öröklés, mind a környezet fontos
szerepet játszik a személyiség kialakulásában, egymásra hatva vezérlik a fejlődést.

Genotípus és a környezet közötti korreláció:

A genetika és a környezet hatásai a születés pillanatától együtt formálják a személyiséget. A
gének érvényesüléséhez először is megfelelő környezet kell. Másodszor, a szülők biológiai
utódaiknak nemcsak génjeiket adják át, hanem maguk teremtette környezetüket is, amelyek
pedig ugyancsak saját génjeik függvényei. A magas intelligenciájú szülőknek minden
bizonnyal magas intelligenciájú gyermekeik lesznek, mivel az általános intelligenciájú
részben öröklődik. Azonban a szülők minden bizonnyal intellektuálisan stimuláló környezetet
is biztosítanak gyermekeik számára. Mivel a gyermekek genotípusa és a környezete ily
módon korreál egymással, az értelmiségi szülők csemetéi kétszeres intellektuális előnnyel
fognak bírni. Az alacsony intelligenciájú szülők gyermekei pedig ugyanígy feltehetően olyan
otthoni környezettel találkoznak majd, mely tovább fokozza az esetlegesen közvetlenül
öröklött intellektuális hátrányokat. Ugyanakkor vannak olyan szülők akik tudatosan
alakítanak ki gyermekeik genotípusával ellenkező környezetet.

Reaktív interakció:
Egymástól különböző egyének ugyanazt a környezetet különbözőképpen értelmezik, s
különbözőképpen reagálnak rá. Egész életünket végig kíséri. Objektív környezetből
valamilyen szubjektív pszichológiai környezetet emelünk ki.

Evoaktív interakció:
Személyiségünk sajátos válaszokat vált ki másokból, ez is végigkíséri életünket.

Proaktív interakció:
Új környezet kialakítása → formálja személyiségünket
A gyermek genotípusa és környezete közti beépített korreláció akkor a legerősebb, amikor a
gyermek kicsi, és környezete csaknem kizárólag otthonra korlátozódik. Ahogya gyermek
idősebbé válik és elkezdi kiválasztani, alakítani saját környezetét, a kezdeti korreláció
csökken, a proaktív interakció hatása pedig növekszik.

42
 Öröklés - környezet vita

Századok óta vitatott, vajon inkább az öröklődés vagy inkább a környezet az emberi fejlődés
fontosabb tényezője.
John Locke szembement korának felfogásával, és azt állította, hogy a csecsemő lelke "tiszta
lap"- tabula rasa - amire semmi nincs írva. Ezt a lapot a gyermekek tapasztalatai írják tele.
Lock szerint minden tudásunk az érzékszerveinken át jut el hozzánk: azokat a tapasztalat
szolgáltatja, semmilyen tudás vagy gondolat nem születik velünk.
Az öröklődés gondolatát Darwin evolúcióelmélete élesztette fel, aki az emberi fejlődés
biológiai alapját hangsúlyozza.
A XX. században a behaviorizmus fellépésével újra a környezethangsúlyú felfogás vált ismét
uralkodóvá. Úgy vallották. hogy az emberi természet tökéletesen hajlítható: korai neveléssel a
gyermekből bármilyen felnőtt lehet, öröklött tulajdonságaitól eltekintve.

Érés:
A genetikailag meghatározott tulajdonságok, a növekedés és a testi változások környezeti
hatásoktól viszonylag független sorozata. Az érést gyorsítani lehet, pl: akikkel többet
kommunikáltak csecsemő korukban, előbb kezdtek beszélni.
A környezet csak az egyes készségek elsajátításának sebességét befolyásolhatja.
Kritikus periódusok:
Az elképzelés szerint a fejlődésben léteznek olyan időszakok, amikor az ember életében be
kell következnie bizonyos eseményeknek ahhoz, hogy a fejlődésének folyamata ne
károsodjon.
 Az emberi magzat fizikai fejlődésében már régóta ismeretesek kritikus periódusok,
például az, hogy a fogamzás utáni hatodik-hetedik hét igen fontos magzat nemi
szerveinek végső jellege szempontjából.
 A primitív szervkezdemények férfi vagy női nemi szervvé alakulása, függetlenül a
kromoszómák XX, illetve XV elrendeződésétől, a hím nemi hormonok jelenlétén
múlik. A hím nemi hormonok hiánya mindkét esetben női nem szervek
kifejeződéséhez vezet.
 A már végbement változást még az sem fordítja meg, ha a fejlődés későbbi
szakaszában hím nemi hormont fecskendeznek be.
 A születést követően a látás fejlődésében is van egy kritikus periódus. Ha a
szürkehályoggal született gyermeket hétéves kora előtt operálják meg, azaz távolítják
el a hólyagot, akkor látása később normális lesz, de ha a gyermek hét éven keresztül
nem lát rendesen, akkor látása maradandó károsodást szenved.
Szenzitív periódusok:
A pszichés fejlődés kritikus periódusait még nem sikerült egyértelműen kimutatni, úgyhogy
ebben a tekintetben inkább szenzitív periódusokról: bizonyos tulajdonságok kifejlődése
szempontjából optimális időszakokról kellene beszélnünk. Az ilyen szenzitív periódusok
során nem kellőképpen megalapozott viselkedésnek a későbbiekben nem lesz alkalma teljesen
kialakulni.

43
 Az első életév például valószínűleg a bensőséges kötődés kialakulása szempontjából
számít szenzitív periódusnak
 Míg az óvodáskor az intellektuális és a nyelvi fejlődés szempontjából
 Azok a gyermekek, akik hat- vagy hétéves korukig valamilyen okból nem kerülnek
kapcsolatba a nyelvvel, később sem tudják már elsajátítani.
 A gyermekeknek ezekben a szenzitív periódusokban szerezett tapasztalatai oly módon
hatnak jövőbeni fejlődésükre, ami később már nagyon nehezen változtatható meg.

44
 Intelligencia I.

Intelligencia:
Általános képességek együttese, melynek fontos része a tapasztalatok alapján való tanulási
képesség, az elvont gondolkodás képessége, és ezáltal a környezet hatékony kezelésének
készsége is.

Története:
Az első értelmi képességek mérésére tett első tesztek Sir Francis Galton nevéhez fűződik. A
természettudós és matematikus Galtont azután kezdték érdekelni, az egyéni különbségek,
hogy unokafivére Darwin előállt evolúciós elméletével. Úgy vélte, hogy bizonyos családok
biológiailag felsőbbrendűek, némelyek erősebbek és okosabbak, mint mások.
Álláspontja értelmében az intelligencia kivételes, az egyik generációról a másikra öröklődő
érzékelési és észlelési képesség kérdése. Mivel minden információ az érzékszerveinken
keresztül jut el hozzánk, minél érzékenyebb és pontosabb az észlelési apparátusunk, annál
intelligensebbek vagyunk. 1884-ben a londoni világkiállításon Galton több mint kilencezer
látogatóval végzettel egy, fej méretre, a reakcióidőre, a látásélességre, a hallásküszöbre és a
vizuális formaemlékezetre kiterjedő vizsgálatsorozatot, azt tapasztalta hogy a Brit tudósok
java semmiben sem különbözik...
A mai intelligenciatesztekre emlékeztető első teszteket: Alfred Binet francia pszichológus
fejlesztette ki. Amikor 1881-ben a francia kormány elrendelte az általános
iskolakötelezettséget, ki lehetett szűrni a lassú felfogású gyerekeket. Binet abból indult ki,
hogy az intelligenciát nem az észlelésen és mozgáson, hanem a gondolkodási és probléma
megoldási képességeken keresztül kell megközelíteni Théophile Simonnal együtt 1905-ben
elkészítették az első tesztet.
Intelligenciahányados (IQ) = MK/ÉK xl00 {MK = mentális kor; ÉK = életkor).
Később bevezették a standard-életkort pontszámokat.
Már nem az egyenlet képezi az alapját, hanem egy táblázat, amiben a nyerspontszámok
standard pontszámokká alakíthatók át.

Pszichológiai-tesztek:
 Teljesítmény tesztek: jól mérhető kognitív képességeket vizsgál (figyelem,
reakcióidő, stb.)
 Személyiség tesztek: kérdőívek, személyiség leltár felvétele, pszichopatológiai
tesztek (önbecsülő tesztek, tünetbecsülő tesztek.stb), projektív tesztek

Wechsler-féle intelligenciateszt / WAIS:

David Wechsler 1939-ben új tetszet dolgozott ki,mert a Binet teszt egyoldalúan a nyelvi
képességekre támaszkodik, nem tartotta alkalmasnak felnőttek számára.
WAIS felnőtt változata két részből áll:

45
  Verbális és performációs próbákból áll, amelyek nemcsak az összesített IQ-
értékben jelennek meg, hanem önmagukban,részpróbaként is értékelhetőek. A
teszt magyar változata MAWI néven ismert.
 Később gyerekek számára is kidolgozott egy tesztet = WISC. A Wechsler-féle
tesztben a részpróbákra is külön-külön kiszámíthatók a pontszámok. így sokkal
pontosabb képet lehet kapni személyiség erősebb illetve gyengébb oldalairól.
Verbális próbák:
 Ismeretek: általános ismereteket felölelő kérdések: "ki az elnők?"
 Helyzetek: élethelyzetek megértésére és megoldására vonatkozó kérdések: "mit
tenne ha…?"
 Számolás: szöveges számolási feladatok
 Számismétlés: felolvasott számokat kell előre vagy visszafelé felmondani
 Összehasonlítás: bizonyos tárgyak vagy fogalmak közös vonását kell megadni
Performációs próbák:
 Rejtjelezés: számokat különböző jelekhez kell időre hozzá rendelni megadott
minta szerint.
 Képrendezés: képregényszerű rajzokat kell olyan sorrendbe rakni, hogy
összefüggő történetet ábrázoljon.
 Mozaikpróba: képen bemutatott mintázatot kell mozaikelemekből kirakni.
 Szintézispróba: különböző alakokat kell úgy összerakni, hogy értelmes egész
alakuljon ki belőle.

46
 Intelligencia II.

Faktoranalízis:
Az intelligenciát a pszichológusok egy része általános, a legkülönfélébb módokon
megnyilvánuló megértési és gondolkodási képességként fogja fel.
Más pszichológusok azonban kétségben vonják egy ilyen "általános intelligencia/
g=general" létezését, és úgy vélik hogy az intelligenciatesztek egymástól független mentális
képességeket mérnek. Az egyik ilyen módszer, amelynek segítségével pontosabb képet
kaphatunk ez intelligenciatesztben elért eredmények hátterében álló képességek természetéről,
az a faktoranalízis.
Ez a statisztikai eljárás a különböző tesztek közötti korrelációk alapján csoportosítja a
legmagasabb korrelációt mutatókat, s kevesebb, egymástól független, faktronak nevezett
dimenziókra redukálja őket. Abból indul ki, hogy ha két teszt nagyon magasan korrelál
egymással, akkor valószínűleg ugyanazt a háttérképességet mérik. Kidolgozója Charles
Spearman, aki úgy vélte az emberek különböző mértékben rendelkeznek egy g-nek nevezett
általános intelligenciával. Spearman feltételez ugyanakkor olyan speciális faktorokat is,
amelyek az egyes képességekre vagy feladattípusokra vonatkoznak.

Ha a korreláció: 0.5 felett - erős, (erős: 0,3-0,8)

0.2-0.5 - között közepes,
0.2 - alatt gyenge korrelációról beszélünk.

Milyen fajta mentális folyamatok mérhetők a tesztekkel?

 Nyelvi készség
 Perceptuális organizáció (figura-háttér felismerés)
 Munka memória
 Jelfeldolgozási sebesség

47
 Intelligencia III.

Életkor - Intelligencia:
 Állandóság: Kristályos értelmi képesség- nem változnak időskorban:
elraktározott ismeretek előhívása: pl.: szókincs; tanult ismeretek
 Változik: Folyékony értelmi képességek- főleg a feldolgozó-képesség sebessége:
mentális sebesség
 Kettő arányából határozzák meg a demencia indexeket.

Mik határozhatók meg az IQ-val?

 Bölcsesség, okosság, kreativitás
 Leginkább az európai iskolarendszerbeli előrejutást jósolj meg!

Demencia:
A központi idegrendszer krónikus progrediáló megbetegedése. A memória, gondolkodás,
tájékozódás, megértés, nyelvi képességek, tanulás zavara.

Mentális retardáció:
Abbamaradt vagy nem teljese szellemi fejlődés, az intellektus minden szintjét érinti.

48
 Pszichoanalitikus személyiség elmélet, struktúrális és topografikus modell

Személyiség:
Különböző testi és lelki, fizikai és pszichikai tulajdonságok dinamikus és egységes egésze,
amely az egyes embereket megismételhetetlenné teszi, megkülönbözteti másoktól.
Meghatározza a viselkedést és a gondolkodást.
Freud az emberi lelket jéghegyhez hasonlította, amelynek vízfelszín feletti kicsiny része
képviseli a tudatos tartományt - ez az, amiről pillanatnyilag tudomásunk van.
A vízfelszín alatti kicsiny része a tudatelőttes - vagyis mindazon információ, amire
pillanatnyilag nem gondolunk, de amely szükség esetén tudatossá válik (pl.: miniszterelnök
neve).
A jéghegy vízfelszín alatti, hatalmas tömegének jó része a tudattalanba tartozik, amely az
elfojtott, ugyanakkor a gondolatainkat és cselekedeteinket befolyásoló késztetések, vágyak
hozzáférhetetlen emlékek egyfajta raktára.
Freud amellett, hogy központi szerepet tulajdonított a tudattalan folyamatoknak, az emberi
viselkedést is determinisztikusnak tekintette. A pszichológiai determinizmus doktrínája
szerint minden gondolatnak, érzelemnek és cselekedetnek oka van. Freud nemcsak azt
vallotta, hogy minden pszichológiai esemény hátterében áll valamilyen ok, hanem azt is, hogy
ezeket többnyire kielégítetlen késztetések és tudattalan vágyak táplálják.

Személyiség szerkezete:
1. Id/ösztönén: személyiség legprimitívebb része, az amiből a későbbiekben az ego és a
szuperego kifejlődik. Már az újszülötteknél is jelen van, és a legalapvetőbb biológiai
impulzusokat vagy hajtóerőket foglalja magában: az evésre, az ivásra, az ürítésre, a
fájdalom elkerülésére és a szexuális örömszerzésre való késztetést. Az id az
ösztönimpulzusok azonnali kielégítésére törekszik, s az örömelv alapján, vagyis a külső
körülményekre való tekintet nélkül egyedüli célja a fájdalom elkerülése és az
örömszerzés.
2. Ego: a valóságelvnek engedelmeskedik, tudja, hogy az ösztönimpulzusok kielégítésével
várni kell a megfelelő környezeti feltételek kialakulásáig. Lényegében a személyiség
végrehajtó szerve, amely eldönti, hogy az id milyen impulzusai és hogyan elégíthetőek ki,
továbbá közvetít az id, a valóság és a szuperego követelései között.
3. Szuperego/felettes én: a cselekedetek helyes vagy helytelen voltát elbíráló személyiség,
általánosabban a társadalom értékeinek és erkölcsi normáinak belső, internalizált
képviselője. Az egyén lelkiismeretét és az erkölcsi szempontból tökéletes embert
képviseli. A szülői jutalmazások és büntetések révén alakul ki. A szülői normák
szuperegóba építésével a gyerekek egy idő után átveszik a viselkedésük feletti kontrollt.
Nem kell többé másoknak figyelmeztetni őket arra, hogy „nem szabad lopni" mert felettes
énjük fogja ezt megtenni. A szuperego megsértése szorongást fog kiváltani, ami kezdetben
a szülői szeretet elvesztésétől való félelem formájában jelenik meg.

49
 Pszichoanalitikus személyiségelmélet

Személyiség definíciója: lásd korábban

Elhárító-mechanizmusok:
Szorongást megakadályozni vagy csökkenteni hivatott stratégiák.
 Elfojtás: Az elfojtás során a túl ijesztő vagy fájdalmas impulzusokat vagy emlékeket
kizárjuk a tudatunkból. Freud a legalapvetőbb és legfontosabb elhárító mechanizmusnak
tartotta. Hasonlóan szoktunk elbánni a szégyent, bűntudatot, vagy önvádlást kiváltó
emlékekkel is. Freud szerint gyermekkori impulzusaink egy bizonyos részét mindannyian
elfojtjuk, a későbbiekben pedig olyan érzésektől, emlékektől próbálunk megszabadulni,
amelyek összeegyeztethetetlenek az énfogalommal, s szorongást váltanak ki. Az elfojtás
különbözik az elnyomástól, amely szándékos önkontroll az impulzusok és vágyak féken
tartásásra.
 Racionalizáció: Erre tökéletes példa az Ezópus-mese rókája, aki azzal fordít hátat a túl
magasan csüngő szőlőknek, hogy ez savanyú. A racionalizáció nem azt jelenti, hogy
"racionálisan cselekszünk", amint azt feltételeznénk, hanem azt, hogy a racionális
cselekvés benyomását igyekezvén kelteni, logikus vagy szociálisan kívánatos
motívumokat tulajdonítunk cselekedeteinek. Kettős célt szolgál: enyhíti a kudarc miatt
érzett csalódást, és elfogadható indokot kínál fel viselkedésünk magyarázatára. Ehhez
többnyire akkor nyúlunk ha elhamarkodva vagy önmagunk előtt is titkolt motívumok
hatására teszünk meg valamit és viselkedésünket egy kicsit szépíteni szeretnénk.
 Reakcióképzés: amikor úgy próbálunk valamilyen motívumot önmagunk előtt is leplezni,
hogy az ellentétes motívumokat hirdetjük fennhangon
 Projekció: Mindnyájunknak vannak olyan tulajdonságai amelyeket még önmaguknak
sem szeretünk bevallani. A projekció néven ismert elhárító-mechanizmussal lehet
megakadályoznia velük való találkozást, mégpedig úgy, hogy felnagyítjuk és másoknak
tulajdonítjuk ezeket a nem kívánatos tulajdonságokat.
 Intellektualizáció: Ennek a során elvont, intellektuális kategóriák segítségével próbálunk
kilépni a stresszes helyzetekből. Elsősorban olyan szakmák képviselőinek van szüksége
rá, akiknek rendszeresen élet-halál kérdésekkel kell szembesülniük. Az orvosok nem
engedhetik meg, hogy érzelmileg túl közel kerüljenek betegeikhez, hiszen egy orvosnak
szüksége van bizonyos távolságtartásra.
 Tagadás: Ezzel akkor szoktunk próbálkozni, ha a külvilág elviselhetetlensége már
minden mértéket felülmúl. Ilyenkor megpróbáljuk tagadni, hogy létezik a rideg valóság. A
tagadásba a valósághoz tapadó fájdalom elől menekülnek.

Projektív tesztek:
Olyan többértelmű ábrákkal dolgoznak, amelyekre- minthogy az inger többértelmű, s nem
követel meg előre meghatározott választ - bármilyen értelmezés adható. Az egyén minden
valószínűség szerint saját személyiségét vetíti, projektálja a válaszba, azaz felfedi önmagát.
1. Rorschach-teszt: Hermann Rorschach fejlesztette ki az 1920-as években. 10 táblából
áll, amelyek mindegyikén egy-egy gazdagon árnyalt tintafolt látható. A pacák egy
része színes más része fekete-fehér. A vizsgálati személyek akik egyszerre egy táblát
50
 kapnak a kezükbe, elmondják, hogy szerintük a tintafoltok mire hasonlítanak, mi jut
eszükbe róluk. A tizedik tábla után a vizsgálatvezető végigfut a válaszokon, és
azoknál, ahol ez nem egyértelmű megkérdezi a vizsgálati személyeket hogy pontosan
mi emlékeztette őket arra amit mondtak. Az egyéni válaszokat igen sokféleképpen
értékelik. A leginkább figyelembe vett három kategória a lokalizáció, a determinánsok
és a tartalom. A legtöbb tesztelő a válaszokat előfordulási gyakoriságuk szerint is
értékeli, ugyanis vannak igen gyakran előforduló "népszerű" válaszok.
2. Tematikus appercepciós teszt/TAT: Harvard Egyetemen, Henry Murray fejlesztette
ki az 1930-as években. A vizsgálati személyek húsz többértelmű, különböző
embereket és jeleneteket megjelenítő kép alapján mondanak el egy-egy történetet. A
teszt az emberek fantáziáiban vissza-visszatérő alapvető témákat tárja fel, hiszen az
appercepció ebben az esetben olyasmit jelent, hogy a világot korábbi tapasztalatinak
megfelelően észleljük. A TAT-képek elemzésekor a pszichológusok azokat a
visszatérő témákat keresik, amelyek a személy szükségleteire, motívumaira vagy az
emberi kapcsolatokban alkalmazott elsajátítására utalnak.

51
 Pszichoanalitikus fejlődéselméletek: Freud

Személyiség definíciója: lásd korábban

Freud szerint életünk első öt éveiben több olyan fejlődési szakaszon is átmegyünk, amely
személyiségünket befolyásolja. A szexualitás fogalmát kiterjesztve ezeket a periódusokat
pszichoszexuális szakaszoknak nevezzük.
1. Orális szakasz: első életév, ebben az időszakban a legfontosabb örömforrás a
táplálkozás és a szopás, ezért minden kezük ügyébe eső dolgot azonnal a szájukba
vesznek.
2. Anális szakasz: második életévvel kezdődő szakasz, ilyenkor a gyerekek székletük
elengedésében és visszatartásában találnak örömöt. Mivel örömeik konfliktusba
kerülnek a szülők azon próbálkozásával , hogy szobatisztaságra szoktassák őket,
ilyenkor találkoznak először a rájuk kényszerített akarattal.
3. Fallikus szakasz: 3-6 éves korig tart, legfőbb öröm a nemi szervek simogatásából
származik. A gyereke figyelnek a fiúk és a lányok közötti különbségre, és ébredező
szexuális impulzusaikat az ellenkező nemű szülőre irányítják. Freud szerint a
fiúgyermekek szexuális impulzusai 5-6 éves korban az anyára irányulnak, az apa
pedig vetélytársuk lesz az anyjuk szeretetéért vívott harcban = ödipális konfliktus.
Freud ugyanakkor azt is feltételezte, hogy a fiúk félni kezdenek attól, hogy apjuk
megbosszulja szexuális vágyaikat, és kasztrálja őket. Normális esetben a fiúk úgy
csökkentik ezt a szorongásukat, hogy beérik anyjuk iráni érzéseiknek más személy
révén történő kielégülésével, bensővé teszik apjuk idealizált attitűdjeit és értékeit.
4. Latencia-időszak: az ödipális konfliktus feloldása vet véget a harmadik szakasznak.
A szexuális szempontból csendes szakasz 7 éves kortól kb 12 éves korig tart. Ezalatt a
gyerekek figyelme saját testükről azokra a készségekre irányul, amelyekre a
hétköznapi életben szükségük van.
5. Genitális szakasz: a latenci időszakot követően a gyerekek a pubertás koron keresztül
egyenesen a felnőtt szexualitás érett fázisában lépnek.

Freud szerint bármely szakaszban keletkezhetnek a fejlődést megakasztó, a személyiséget

maradandóan érintő problémák, amelyek következtében az egyén libidója továbbra is az adott
szakaszra jellemző tevékenységéhez tapad. A túl korai elválasztás, amikor megszakad a
szopás öröme, orális fixációt eredményezhet. Felnőttként az ilyen ember önállótlan lesz, az
orális örömök, az evés, ivás, dohányzás rabja azaz úgynevezett orális személyiség lesz. Aki az
anális szakaszban sérül, betegesen tisztaság- és rendszerszeretővé, mérhetetlenül fukarrá,
minden külső nyomással szemben ellenállóvá, úgynevezett anális személlyé válik. Az ödipális
konfliktus megoldatlansága gyenge erkölcsi érzékhez a tekintélyszemélyekkel való
súrlódásokhoz és még számos egyéb problémákhoz vezethet.

52
 Pszichoanalitikus fejlődéselméletek: Erikson

Személyiség definíciója: lásd korábban

Pszichoszociális szakaszok: Minden egyes szakasz során az ember új kihívásokkal

szembesül, amiket megoldva az adott szakaszra jellemző énerő a jutalma - amit aztán élete
további részére már birtokolni fog. Az adott szakaszban a kihívással való megküzdés során
feltételezzük a korábbi szakaszok kihívásainak sikeres teljesítését, amennyiben ez nem történt
meg, akkor ezek a jövőben problémákként várhatóan újra és újra felütik majd a fejüket. Ennek
ellenére a következő szakaszba lépéshez nem szükséges feltétel a korábbi szakaszban elérhető
kihívás sikeres teljesítése.

Bizalom vs. bizalmatlanság: →vesd össze: Kötödéselmélet

Életkor: 0-2
A csecsemőkor alapvető szükségleteihez kapcsolódik. itt még a gyermek a szülőnek van
teljesen kiszolgáltatva, a vele való interakció határozza meg Erikson szerint a későbbi bizalom
kialakulását. Amennyiben a szülő nem képes biztos környezetet fenntartani és a gyermek
alapvető szükségleteit kielégíteni, bizalmatlanság lesz az eredménye, ami később
frusztrációhoz. gyanakváshoz, önbizalom hiányához vezet. Amennyiben a szükségletek
megfelelően ki vannak elégítve (konzisztens táplálékforrás és kényelem elérhető), akkor a
gyermek megtanul bízni a körülötte lévőkben, amit élete későbbi részében kiterjeszt az
elsődleges gondozón kívül másra is.

Autonómia vs. szégyen, kétely: → vö.: Freud analis szakasza

Életkor: 2-4
A gyermek ebben a szakaszban akaratlagos kontrollt nyer az ürítő funkciók felett és fejlődnek
a motoros készségei, miközben elkezdi felfedezni a környezetét. A szülők (gondozók) még
mindig a biztonságos bázist biztosítják számára, ahonnan elindulhat az akarata, autonómiája
kiteljesítésére. Az ő türelmük és bátorításuk segít ezen autonómia kialakításában. Ha a
gondozók bátorítása megfelelő mértékű és minőségű, akkor kialakul az autonómia érzése
(énerő) - az érzés, hogy több saját problémájukat egyedül is meg tudják oldani. Ám
amennyiben a gondozók túl korán vagy túl sokat követelnek a gyermektől, megakadályozzák
őt abban, hogy olyan feladatokat hajtson végre, amikre már képes, akkor a gyermekben a
szégyen és kétség érzése fog ébredni a saját problémáinak megoldása kapcsán (éngyengeség).

Kezdeményezés vs bűntudat: → vö: Freud: öedipalis konfliktus - bűntudat - neurózis

Életkor:4-5
A gyermek elkezdi megérteni a körülötte lévő világot, elsajátítja az alapvető képességeket és
a fizikai tudásának alapjait (pl.: a dolgok lefele esnek, nem fel). Ebben a szakaszban már nem
csak saját cselekedetek elkezdésére és befejezésére vágynak, hanem hogy ezek valamilyen cél
érdekében történjenek, s itt lép be a bűntudat érzése. Akkor érezhetik, amikor a
kezdeményezésük nem produkálja a vágyott eredményt. Ha a szülők és az óvodai gondozók
bátorítják és támogatják a gyermek kezdeményező próbálkozásait, miközben segítik őt azzal,
hogy realisztikus és megfelelő választásokat hozzon, akkor a gyermek kifejleszti a
kezdeményezésben való függetlenséget és ezzel megjelenik az erre a szakaszra jellemző énerő
a szándék.

53
Teljesítmény vs kisebbrendűség: → Adler: kissebrendúségi komplexus
Életkor:5-12
A gyermek ebben a korban egyre tudatosabb lesz a egyéni voltára. Keményen dolgoznak,
hogy felelősek és jók legyenek, akik jól csinálják a dolgukat. Egyre ésszerűbbek lesznek a
kooperációban és osztozkodásban másokkal. Ekkor kezdődik a beiskolázás korszaka is,
amivel számos készség eleinte buzgó elsajátítása indul meg: olvasás, írás, fejlődik az ok-
okozati megértés, elkezdődik a morális értékek kialakulása, a kulturális és egyéni eltérések
észlelése. Erikson szerint ideális állapotban az általános iskola rengeteg lehetőséget nyújt a
gyermek számára elismerésre: tanárok, szülők, kortársak által- tárgyak gyártása, lecke írása és
tanulás, problémák megoldása során. Ha bátorítják, hogy csináljon dolgokat és utána dicsérik
az elért eredményeiért ezekben, akkor egyre kompetensebbnek fogják érezni magukat,
kitartva a tevékenységük mellett, sokszor a munkát az azonnali élvezet elé helyezve.

Identitás vs szerepkonfúzió
Életkor:13-19
A serdülőkor időszaka, amikor is a gyerek újonnan elkezd foglalkozni azzal, milyennek
tűnhet mások szemében. Ahogy kezdenek átlépni a gyerekkorból a felnőttkorba, a serdülők
elkezdenek játszani különböző szerepekkel, amiket betölthetnek a világban. A kísérletezés
közben kipróbálnak rengeteg tevékenységet és viselkedést. Ezért kezdetben hajlamosak némi
szerepkonfúzióra - a sok lehetséges alternatíva miatt nehezen tudják eldönteni, hogyan is
illenek ők bele ebbe az egészbe, ami körülöttük van. Végül a legtöbb serdülőben ezen
kísérletezés következményeként kialakul egy identitás érzés azt illetően, hogy kik ők, és
merre tart az életük. Erre maga Erikson használta az identitáskrízis összetételt. Ez egy olyan
fordulópont az ember fejlődésében, ahol a korábbi élmények és tapasztalatok, valamint a
jövőbeli elvárások által kialakul hogy az egyén azzá válik-e, akit a társadalom elvár tőle, vagy
amivé ő maga szeretne válni.

Intimitás vs izoláció
Életkor: korai felnőttkor
Az élet ezen szakaszában már a serdülőkori szerepkonfúzió elmúlásával, a fiatal felnőttek
még mindig egybe akarják olvasztani az identitásukat a barátaikéval, nem akarnak kilógni a
tömegből. Félnek a visszautasítástól, mivel a visszautasítás fájdalmas (az ego számára). De
amennyiben sikeresen kialakították az identitásukat a korábbi szakaszban, készen állnak
hosszú távú elköteleződésre másokkal. Képessé válnak intim vagy kölcsönös kapcsolatok
kialakítására (közeli barátságok, szerelmek, házasság) ahol tudatosan hoznak áldozatokat és
kompromisszumokat, amiket ezek a kapcsolatok megkívánnak. Amennyiben nem tudják
kialakítani ezeket a kapcsolatokat - talán a saját igényeik, elvárásaik miatt - az izoláció lesz az
eredménye.

Generativitás vs stagnálás
Életkor: felnőttkor
A generativitás a következő generáció szempontjából értékes (fennmaradó) dolgokat takarja
itt. Mi olyat tudok alkotni, ami fennmarad utánam? Szociálisan értékelt munka és hivatás
például ezek kifejeződése lehet, míg önmagában a gyermekek léte vagy akarása még nem az.
Ezen időszakban a legfőbb fejlődési feladat az, hogyan tudunk hozzájárulni a társadalomhoz
és segíteni az elkövetkező generációkat. Amennyiben ez sikerül, akkor a gondoskodás érzése
54
a fejlődő ember jutalma, kontrasztban azzal, aki énközpontú, nem tud vagy nem akar segíteni
a társadalom jobbá tételében, aki emiatt stagnálónak fogja érezni az életét. Ehhez a
szakaszhoz kapcsolódik az életközépi válság - életünk újraértékelésének ideje produktivitás
szempontjából (mit tettem már le az asztalra?).

Énintegritás vs kétségbeesés:
Életkor: időskor
Ahogy öregszünk és fokozatosan nyugdíjassá válunk, csökken a produktivitásunk és
elkezdjük felfedezni az életet egy visszavonult ember szemszögéből. Ezen időszak során
mérjük fel eddigi eredményeinket, így az utolsó fejlődési feladat a visszatekintés. A
visszatekintés során, ha életünket sikeresnek értékeljük, akkor kifejlődik az én integritásának
érzése, míg ha nem látjuk azt produktívnak amit tettünk, nem értük el életünk céljait, akkor
elégedetlenek leszünk és kétségbeesünk, ami gyakran depresszióhoz vezethet. Ez a szakasz
akár életkortól függetlenül is felléphet, ha az illető egyén úgy érzi, az élete a végéhez
közeledik (pl. halálos diagnózist állapítanak meg nála).

55
 Behaviour személyiség - és fejlődéselmélet

Századok óta vitatott, vajon inkább az öröklődés vagy inkább a környezet az emberi fejlődés
fontosabb tényezője. John Locke szembement korának felfogásával, és azt állította, hogy a
csecsemő lelke "tiszta lap"- tabula rasa- amire semmi nincs írva. Ezt a lapot a gyermekek
tapasztalatai írják tele. Lock szerint minden tudásunk az érzékszerveinken át jut el hozzánk:
azokat a tapasztalat szolgáltatja, semmilyen tudás vagy gondolat nem születik velünk.

Személyiség definíciója: lásd korábban

A behavorista megközelítés a személyiség pszichodinamikus megközelítésével szemben a
viselkedés környezeti, illetve helyzeti meghatározóinak jelentőségét hangsúlyozza. A
viselkedés e nézet szerint a személyiségbeli és a környezeti változók folyamatok
kölcsönhatásának eredménye, tehát a környezeti feltételek a tanulás révén a viselkedést, a
személy viselkedése pedig a környezetet formálja.

Operáns kondicionálás:
Mivel viselkedésünket jelentős mértékben befolyásolják mások cselekedetei, a felőlük érkező
büntetések és jutalmak a behaviorista elkélem leglényegesebb alapelve az operáns
kondicionálás. A tanulásnak ez az a fajtája, amikor a viselkedésünk és bizonyos
következmények között összefüggésekre jövünk rá. Minden viselkedés mindig kivált
valamilyen megerősítést, és az egyéni viselkedésbeli különbségek elsősorban azokból a
tanulási tapasztalatokból erednek, amelyekkel neveltetésünk folyamán találkozunk.
Bár a legtöbb viselkedésmintát közvetlenül tapasztalat útján sajátít juk el sok válasz
megfigyeléses tanulással is elsajátítható.

Klasszikus kondicionálás:
Az érzelmek vagy affektusok kialakulásáért a behavioristák a klasszikus kondicionálást teszik
felelőssé, azt a fajta tanulást, amelynek során egy adott helyzet egy adott következményhez
kapcsolódik. Amikor például a gyerekeket a szüleik valamilyen rosszaságért megbüntetik, a
büntetés a bűntudattal vagy szorongással összekapcsolt fiziológiai válaszokat is kiváltja. Ezt
követően a gyermek viselkedése önmagában is kiválthatja ugyanezeket a válaszokat, és
amikor ismét rosszalkodik, esetleg ismét bűnösnek fogja érezni magát. A klasszikus
kondicionálás szóhasználatával azt mondhatjuk, hogy a viselkedés a büntetés feltétlen
ingerével összekapcsolódva feltételes ingerré, a szorongás pedig feltételes válasszá vált.

56
 Kognitív személyiség - és fejlődéselmélet

Személyiség definíciója: lásd korábban

A kognitív megközelítés valójában nem valamilyen egyedi filozófiai képet próbál az emberi
természetről kialakítani, hanem arról fogalmaz meg általános empirikus képet, hogy az
emberek miként dolgozzák fel önmagukról és a világról szóló információkat.

Szociális-kognitív elmélet:
Albert Bandura, a terület egyik legnagyobb kutatója dolgozta ki. Rendszerében olyan
kölcsönös meghatározottságot hangsúlyoz, amelyben a viselkedés külső meghatározói
(jutalom, büntetés) és belső meghatározói (vélekedések, gondolatok, elvárások) egymással
összefonódó, mind a viselkedést, mind a rendszer egyén tényezőit befolyásoló együttest
alkotnak. Bandura modelljében nemcsak a környezet van hatással a viselkedésre, hanem a
viselkedés is befolyásolhatja a környezetet. A környezet és a viselkedés közti kapcsolat
valójában kölcsönös: a környezet befolyásolja viselkedésünket, amely hatással lesz arra, hogy
milyen környezetet alakítunk kis magunknak, ez ismés visszahat majd viselkedésünkre, és így
tovább. Ez az elmélet túlmutat a klasszikus behaviorizmuson. Nem egyszerűen a környezet
viselkedésre gyakorolt hatására összpontosít, hanem a környezet, a viselkedés és a személy
kognícióinak kölcsönhatását vizsgálja. Az egyes külső hatások mellett figyelembevétele
mellett olyan belső tényezőket is számon tart, mint például az elvárás.

Kelly féle személyes konstruktumok:

George Kelly rámutatott, hogy a személyiségpszichológusok az egyéneket általában saját
magul által kidolgozott dimenziók mentén jellemzik, pedig inkább úgynevezett személyes
konstruktumokat, olyan dimenziókat kellene használniuk, amelyeket az egyének önmaguk
és társas világuk értelmezésére saját maguk is alkalmaznak. Kelly alapjában véve az
embereket intuitív tudósoknak tekintette, akik az igazi tudósokhoz hasonlóan figyelik a
világot, állítanak fel és ellenőriznek hipotéziseket, dolgoznak ki elméleteket.

Énséma:
A séma olyan kognitív struktúra amely az információk észlelésében, szervezésében,
feldolgozásában és hasznosításában segít. A sémák alapján kialakított rendszer segítségével
vagyunk képesek a környezetünkben lévő fontos és nem fontos dolgok elkülönítésére,
továbbá az információk szervezésére és feldogozására alkalmas struktúrás is biztosítanak
számunkra. A sémák időben viszonylag állandóak, következésképpen szilárd keretet
biztosítanak az információk észleléséhez és hasznosításához. A legfontosabb közülük az
énséma, amely a "múlt tapasztalataiból leszűrt azon kognitív általánosításokból áll, amelyek
az énnel kapcsolatos információk feldolgozását szervezik és irányítják". A kialakuló énséma
viselkedésünk számunkra legfontosabb elemeiből áll össze, és központi szerepet játszik
abban, hogy minként dolgozzuk fel az információkat, és milyen módon lépünk kapcsolatba a
környező világgal. Az énséma magját többnyire olyan alapvető információk alkotják, mint az
illető neve, testi megjelenése, a számára fontos emberekkel kialakított kapcsolatai. Az
énsémák nem csupán irányítják percepcióinkat és információfeldolgozó folyamatainkat,
hanem azok szervezéséhez és tárolásához is keretet biztosítanak. Az énsémák kultúránként
olyan eltérőek lehetnek, hogy némely elméletalkotó a személyiséget egyenesen kulturális
terméknek tekinti. Tehát azokat az információkat, amelyek énsémánk szempontjából fontosan
jobban észleljük és könnyebben idézzük fel.
57
 Humanisztikus személyiségelmélet

Személyiség definíciója: lásd korábban

Számos irányzat tartozik bele, kiemelendő elméletil megközelítés: Maslow; illetve terápiás
megközelítésben Carl Rogers, VE. Frankl (3.év- haldoklás, halál, gyász előadás)

Carl Rogers hitte, hogy az emberi szervezet alapvető motiváló ereje az önmegvalósító
tendencia- a szervezet arra való törekvése, hogy megvalósítsa és aktualizálja képességeit. A
kibontakozó szervezet öröklött korlátain belül próbálja megvalósítani lehetőségeit. A személy
nem minden esetben észleli világosan, hogy me ly cselekedete vezet személyes növekedéshez,
s melyik nem, de ha egyszer az irány világossá válik, akkor a növekedést fogja választani.
Rogersnek a megvalósulás elsőbbségébe vetett hite képezi az úgynevezett "nem direktív"
vagy kliensközpontú terápia alapját. Ez a pszichoterápiás módszer arra épít, hogy mindenki
rendelkezik a változáshoz szükséges motivációval és képességgel, és maga az egyén a
legalkalmasabb annak eldöntésére, hogy a változás milyen irányban történjen. Miközben a
kliens saját problémáit kutatja és elemzi, a terapeuta mintegy tükörként viselkedik vele
szemben. Ez a megközelítés nem azonos a pszichoanalitikus terápia módszerével, amely során
a terapeuta a páciens élettörténetét annak reményében analizálja, hogy a probléma azonosítása
után belefoghat a gyógyítás folyamatába.
Rogers személyiségelméletének alapfogalma az én. Az én vagy reális én tartalmazza az "én"-
t jellemző összes elképzelést, észleletet és értéket, beleértve a "mi vagyok én" és "mire
vagyok képes" tudatát is. Rogers úgy vélte mindannyian rendelkezünk ideális énnel, bizonyos
elképzelésekkel arról, hogy milyenek szeretnénk lenni. Minél közelebb áll énideálunk reális
énünkhöz annál kiteljesedettebbek és boldogabbak leszünk. Az énideál és reális én közötti túl
nagy eltérés a boldogtalanság és elégedetlenség forrása.
Rogers abból indult ki, hogy az emberek feltétel nélküli pozitív elfogadás körülményei
között működnek a leghatékonyabban amikor szüleik vagy bárki még akkor is elfogadja őket,
amikor érzéseik, attitűdjeik és viselkedésük elmarad az ideálistól. Amennyiben a szülők
pozitív elfogadása feltételekhez kötött a gyermekek énfogalma valószínűleg eltorzul.

A valódi és az ideális én közötti összhang mérése = Q rendezés:

Ez egy skálázási eljárás, amely során az értékelés egy olyan kártyasor alapján történik,
amelyben a kártyák mindegyike egyegy a személyiségre vonatkozó megállapítást tartalmaz. A
vizsgált személyiség jellemzéséhez csoportokba kell rendezni őket úgy,hogy a személyre
legkevésbé jellemző jobb szélső csoportba kerüljön, a maradék meg a köztes csoportokba.
Minden Q-tételhez hozzá fog így rendelődni egy, a tétel oszlopának megfelelő szám. Két Q-
rendezés eredménye a tételekhez rendelt számok közötti korreláció kiszámításával össze is
hasonlítható, s a kutatók megállapíthatják, hogy mennyire hasonlít a két rendezés egymáshoz.
Rogers volt az első aki a Q-rendezést az énfogalom vizsgálatára alkalmazta.

Maslow-féle szükséglethierarchia:
Abraham Maslow úgy vélte, hogy létezik egy szükséglethierarchia amely az alapvető
biológiai szükségetekből bizonyos komplexebb, kizárólag az alapvető szükségletek
kielégítése után jelentkező pszichológiai motivációig terjed. Az adott szinten lévő
szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni ahhoz, hogy a felette lévő szint szükségletei a
cselekvés jelentős motiváló erővé váljanak.

58
Csúcsélmény: a boldogság és a kiteljesedés érzése, a tökély és a cél elérésének pillanatnyi
erőfeszítésmentes nem én központú állapota.
Maslow piramist tudni kell (lásd korábban: Motiváció tétel)

59
 Személyiség, "nagy 5"

Egyre több kutató hajlik annak elismerésére, hogy a "nagy ötökként" ismert öt
vonásdimenzió képes leginkább megragadni azt, amit személyiségnek nevezünk. Bár az öt
faktort eredetileg az Allport-Odbert-féle lista faktoranalízise során mutatták ki (Norman,
1963) más személyiségtesztekből is kiemelkedtek.
A Big Five jellemzője, hogy a pszichológiai irányzatoktól független, faktoranalízissel
dolgozták ki (faktoranalízis- lásd intelligencia)

(NYELNB: nyitottság, extraverzió, lelkiismeretesség, neuroticitás, barátságosság )

Ezek faktorok- dimenziók, melyeken mindenki valamilyen értéket vehet fel – önmagában
egyik sem pathológiás:
 Nyitottság: képzeletgazdaság, kreativitás, érdeklődés, intellektuális kíváncsiság
 Extraverzió: magabiztosság, impulzusok szabad kifejezése, dominancia,
társaságkedvelés
Dimenzió egyik végén álló személy: pozitív érzelmi beállítottságú, asszertív, társaságkedvelő.
Dimenzió másik végén álló személy: csendes, visszahúzódó, inkább tartózkodó, mint
barátságtalan, szeret egyedül lenni.
 Lelkiismeretesség: tervezés, kitartás, célokért való küzdelem, engedelmesség,
önfegyelem, kötelességtudat, felelősség
 Neuroticitás: szorongás, rosszindulat, depresszió, sebezhetőség, magabiztosság,
impulzivitás
Dimenzió egyik végén álló személy érzelmileg kiegyensúlyozott, képes a stressz-keltő
helyzetekkel higgadtan szembenézni.
Dimenzió másik végén álló személy: hajlam az irreális gondolkodásra, alacsony önértékelés,
szomatikus tünetektől szenved, kevésbé tudja impulzusait kontrollálni, hajlamos pszichiátriai
kórképek kifejlesztésére.
 Barátságosság: szociális kapcsolatok fenntartásának képesség, féltékenység
barátságosság/barátságtalan, őszinteség, gondoskodás, érzelmi támasz nyújtása.

60
 Klasszikus kondicionálás

A klasszikus kondicionálás
Olyan tanulási folyamat, amely során egy addig semleges inger egy másik ingerrel való
ismételt együtt járás következtében asszociálódni fog a másik ingerhez. Tanulmányozása
Pavlov kísérleteivel kezdődött.
Pavlov alapkísérletében a kutatók először a termelődő nyál mennyiségének felfogása céljából
egy sipollyal kivezették a kutya nyálmirigyeinek váladékát, majd egy olyan tálkát raktak
eléje, amelybe automatikusan húslisztet lehetett adagolni. Ezt követően felkapcsoltak egy
lámpát a kutya előtti ablakban, majd néhány másodperc múlva egy kevés húslisztet adagoltak
a tálkába, és lekapcsolták a lámpát. Mivel a kutya éhes volt, a rögzítő berendezés bőséges
nyáladzást regisztrált. A nyáladzás feltétlen válasz = UCR, azaz tanulást nem igénylő, a
feltétlen inger által kiváltott veleszületett reakció, mivel a hús mindenféle előzetes tanulás
nélkül is beindítja. A húsliszt ennek következtében feltétlen inger = UCS, amely
automatikusan, előzetes kondicionálás nélkül is kivált egy bizonyos választ. A húsliszt
fényjelzést követő adagolásának párszori megismétlése során a kutya már magára a
fényjelzésre is nyáladzással válaszol, még akkor is, ha nem követi táplálék. A megelőlegezett
nyáladzás ebben az esetben feltételes válasznak = CR, azaz tanult reakciónak tekinthető, míg
a fényjelzés feltételes ingernek = CS, azaz tanult ingernek. A CR tehát egy CS által kiváltott
tanult válasz, amely az UCS előfordulásának valószínűségét jelzi. A feltételes inger és a
feltétlen inger párosításait próbáknak nevezzük. Azokat a próbákat, amelyek során az
élőlények fokozatosan elsajátítják a két inger közti kapcsolatot, a kondicionálás tanulási
fázisának nevezzük.

Kioltás: ez arra utal, hogy az élőlény megtanulta azt, hogy a feltételes inger már nem
tekinthető többé a feltétlen inger előjelzésének.

Másodlagos kondicionálás: azt a jelenséget, amelynek során egy hangingernek a feltétlen

inger megjelenését előre jelző fénnyel való párosítása feltételes választ képes kiváltani,
másodlagos kondicionálásnak nevezzük. Lényege, hogy a feltételes inger úgy eredményez
feltételes választ, hogy soha nem volt a feltétlen ingerrel párosítva.

Generalizáció: Ha egy feltételes válasz összekapcsolódott egy bizonyos ingerrel, akkor az

ehhez az ingerhez hasonlóak is kiválthatják ugyanazt a választ. Minél hasonlóbb az új inger a
feltételes ingerhez, annál inkább kiváltja a feltételes választ. Ez a generalizációnak nevezett
jelenség magyarázza részben azt a képességünket, hogy az új, de ismert ingerekre emlékeztető
ingerekre is reagálunk.

Diszkrimináció: a generalizáció ellentettje, ez a különbségekre adott válasz.

61
 Operáns kondicionálás (instrumentális kondicionálás)

Amikor az élőlényt valami újra akarjuk megtanítani, nem használhatunk klasszikus

kondicionálást.
Az idomításhoz először azt kell elérnünk, hogy az állat magától hajtsa végre a kívánt
mutatványt vagy valami ahhoz hasonlót és csak utólag jutalmazhatjuk meg → operáns
kondicionálás szabályai szerint megy végbe.

Instrumentális kondicionálás során azért sajátítjuk el a válaszokat, mert azok befolyásolják a

környezetünket, azaz hatnak rá (operálnak), az instrumentális kondicionálásnál tehát a
viselkedés és a viselkedés következménye (büntetés és megerősítés) közötti kapcsolatot
tanulja meg az élőlény.
Élőlények viselkedésükkel igyekeznek befolyásolnia környezetet, egy-egy viselkedésforma
megismétlése mindig annak a kimenetelétől, következményeitől függ.

Effektus törvénye:
A viselkedés leginkább próba - szerencse jellegű, amelynek egyes elmei azáltal erősödnek
meg, hogy közvetlenül jutalom követi őket. Az effektus törvénye véletlenszerű válaszok közül
csak azokat válogatja ki, amelyek pozitív következményekkel járnak.
Az instrumentális kondicionálás tehát azoknak a válaszoknak a valószínűségét növeli meg,
amelyeket megerősítés követ.

Megerősítés:
Arra folyamatra utal, amely során egy appetitív2 inger megjelenése vagy averzív3 inger
megszűnése növeli a viselkedés valószínűségét
 Viselkedés és megerősítés közötti összefüggés: pozitív vagy negatív
 Pozitív megerősítés: viselkedést követő appetitív inger megjelenését jelenti
 Negatív megerősítés: viselkedést követő averzív" inger megszűnését vagy elkerülését
eredményező tényező.

Büntetés:
Egy averzív inger megjelenése vagy egy appetitív inger megszűnése csökkenti a viselkedés
valószínűségét.
 Pozitív büntetés: viselkedés közvetlenül averzív következményekkel jár
 Negatív büntetés: viselkedés egy appetitív ingernek vet véget

Formálás:
Azt az eljárást, amely csak a kísérletvezető által elvárt válaszok irányába mutató viselkedést
erősíti meg, formálásnak nevezzük.

2
vágykeltő
3
idegeskedést kiváltó
62
Kondicionált megerősítők:
Legtöbb eddig említett megerősítőt elsődleges megerősítőnek nevezzük. Minden inger válhat
másodlagos, azaz kondicionált megerősítővé elsődleges megerősítőkkel való következtetés
társítás révén
 Két leggyakoribb: pénz és a dicséret
o Pénz: gyakran kapcsolódik elsődleges megerősítőkhöz, ételt, italt stb. vehetünk
rajta
o Dicséret: az elsődleges megerősítők minden reménye nélkül képes a
viselkedések fenntartására

Intermittáló megerősítés:
Az operáns viselkedés nem minden esetben eredményez megerősítőt.
 Intermittáló megerősítéssel kifejlődött viselkedés: az extinkció lassabban következik
be (követelődző gyermek, játékszenvedély, horgászok, személyiségzavar látszata)
 Büntetés extinkciója elhúzódik. Sokkal veszélyesebbnek ítéljük meg a környezetet,
mint amilyen valójában.

Megerősítő tervek:
Ha az instrumentális kondicionálás kizárólag folyamatos megerősítéssel működne, kisebb
szerepet játszana életünkben - egy sikeresen kialakított viselkedés azonban fenntartható, ha
elemeinek csak töretését erősítik meg.
1. Arány tervek
o Rögzített arányú terv: a megerősítés egy adott, előre meghatározott számú válasz
után érkezik
o Változó arányú megerősítési terv: a megerősítés egy adott, de előre nem
felmérhető számú válasz után érkezik

2. Időbeli megerősítési tervek

o Rögzített idejű megerősítési tervek: a megerősítés egy adott, az utolsó
megerősítés óta eltelt idő után érkezik
o Változó idejű megerősítési tervek: A megerősítés egy adott, az utolsó
megerősítés óta eltelt, de előre nem felmérhető idő után érkezik
Menekülés és elkerülés:
 Menekülő tanulás: miként lehet egy folyamatban lévő averzív eseményt leállítani
 Elkerülő tanulás: miként előzzünk meg egy negatív eseményt.

63
 Komplex tanulás

A radikális behavioristák minden tanulási formát igyekeztek elemi klasszikus és

instrumentális kondícionálásra lebontani. A komplex tanulási formák rámutattak arra,
hogy ez nem mindig lehetséges.
Kognitív térkép: memóriában feltételezett struktúra amely a tanulási helyzetben felmerülő
különböző helyzeteket szervezi és raktározza,tanulási helyzet mentális képe.
Tolman szerint a patkányok az útvesztőkben nem jobbra és balra fordulások sorozatát
tanulják meg, hanem kognitív térképet alakítanak ki, amely az útvesztő alaprajzának mentális
reprezentációja.

Belátásos tanulás:
1920-as években Köhler kutatta csimpánzokon. Köhler feladatai szabad teret engedtek a
csimpánzok gondolkodásának, ugyanis nem tartalmaztak rejtett részleteket. Tipikus
kísérleteiben Köhler a csimpánzokat általában valamilyen jól elkülöníthető helyre csukta be
egy-egy kívánatos ám elérhetetlen gyümölcs társaságában. A gyümölcs megkaparintásához
bizonyos közelükben lévő tárgyakat eszközként kellett használniuk. A csimpánzok általában
oly módon oldották meg a problémákat, ami valamilyen belátást feltételezett a részükről.
Megoldás hirtelen jelenik meg, nem pedig fokozatos próba-szerencse folyamat révén (mint
ahogy azt az effektus törvénye esetében, illetve az instrumentális kondicionálásnál láttuk),
másrészt miután a csimpánzok egyszer már megoldottak egy problémát a későbbiekben
irreleváns mozgásaikat minimálisra korlátozzák. Köhler csimpánzai az egyszer már
megtanultakat könnyedén átviszik új szituációkra is.
Három döntő jellegzetessége is van a csimpánzok problémamegoldásának - hirtelenség,
megoldások későbbi hozzáférhetősége, hasonló helyzetekre való átvitel.
Köhler eredményei arra utalnak hogy a komplex tanulásnak két fázisa van:
Az elsőben problémamegoldás segítségével próbálunk eredményre jutni, a másodikban
pedig a megoldást elraktározzuk. A komplex tanulás tehát szorosan kötődik az
emlékezéshez és gondolkodáshoz.

Obszervációs tanulás:
Az élőlény egy modell megfigyelésével tanulja meg az adott viselkedés és következménye
(megerősítés, büntetés) közötti kapcsolatot. Legegyszerűbb formája az imitáció, a viselkedés
puszta utánzása. Bonyolultabb formája a vikariáló tanulás, amikor megfigyelt vagy hallott
információk során tanuljuk meg a viselkedés és következménye közötti kapcsolatot (vö.
instrumentális kondícionálással).
Pl. egyik terhes nő (tk. A modell) mondja a másiknak, hogy ne válassza a nőgyógyász Dr. X-
et, mert az egy hentes. Így az információt fogadó megtanulja, hogy Dr. X látogatása
valószínűleg büntetéssel, averzív következménnyel társul.
Az obszervációs tanulás egyik fontos hozadéka, hogy az alap instrumentális kondícionáláshoz
képest nem kell személyesen is szembesülni az adott viselkedés következményével, elég ha a
modell viselekdése alapján tanuljuk meg azt.

64
 Kommunikáció szintjei

Az emberi kommunikáció jellemzője a többszintűség, a tartalmi kommunikáción

(információs szint) kívül még jelen van egy viszony jelző, a metakommunikációs szint,
amely magasabb szinten minősíti a tartalmi kommunikációt.

Metakommunikáció szint:
A tartalmi kommunikációt kísérő, és ezzel összefüggésben álló általában nonverbális,
többnyire nem szándékolt jelzésfolyamat, amely folyamatosan kíséri, minősíti a közlést,
valamint a kommunikálók egymáshoz való viszonyát.
A metakommunikációs szintetet túlnyomó részt (de nem kizárólag) non-verbálisan fejezzük
ki, a metakommunikáció üzenetét sokszor a kontextusból következtetjük ki:
 Információkat adunk saját magunkról és kommunikációs szándékunkról
 Információt közvetítünk a másokhoz, a munkatársainkhoz, a beteghez való
viszonyunkról
 Információt közvetítünk arról, miképpen éljük meg a szituációt, hogyan érezzük
magunkat az adott helyzetben
 Információt közvetítünk arról, milyen a viszonyunk saját beszédünkhöz,
mondanivalónkhoz

Amennyiben a két kommunikációs szint üzenete eltér, úgy a vevőben zavar támad és a
metakommunikációs üzenet felülírja az információs szint üzenetét.
→Tehát ha nem hangoljuk össze a nonverbális jelzéseinket a mondandónk tartalmával, akkor
a vevő/beszélgetőtárs a nonverbális jeleknek fog hinni és bizalma sérül az adó felé.
Az orvosi munkában ha a testbeszéd, gesztusok, vokális eszközök szorongást, idegességet
közvetítenek, akkor hiába mondja az orvos a betegének hogy minden rendben, a beteg nem
fogja elhinni.
Azért írja felül a metakommunikációs szint az információs szintet, mert a nonverbális
csatornáink, amiken keresztül közvetítjük az információt sokkal hamarabb alakultak ki, egy
sokkal ősibb nyelvünk.

Vö. a két szintet Lajkó tanár úr ürügy-lényeg megkülönböztetés módszerével. A lényeg a

közlő szándéka, amelyet sokszor a metakommunikációs szinten tudunk tetten érni. Konfliktus
helyzetben ez valamilyen rossz szándék (pl. dominancia, territoriális törekvés stb.). Az ürügy
a közlés tartalma.

65
 Kommunikáció csatornái

1. A kommunikáció célja:
 információ átadás /tájékoztatás
 kapcsolatépítés
 érzelemkifejezés
 esztétikai élmény (pl.: művészetek)
 döntéshozatal
 megerősítés
 probléma megoldás
 stressz elkerülés (gondolj a vizsgaidőszakra!)
 viselkedésváltoztatás

Jelmagyarázat:
 A küldő és fogadó küldi és fogadja az üzeneteket különböző csatornákon.
 A kommunikáció folyamatát befolyásolja a zaj (technikai- pl.: rock koncert;
szemantikai- pl.: üzenet megformálásakor jelentkező hiba)
 A szűrők a tapasztalatok, tudás, neveltetés, kulturális háttér, prekoncepciók, előítéletek
(„Egy apa és fia balestet szenvednek…a sebész pedig nem operálhatja meg…”), és
érzelmek (érzelem a témával kapcsolatban, érzelem a küldővel kapcsolatban, a fogadó
érzelmi állapota),
 A kontextus a kommunikáció szituációjának tágabb összefüggésrendszere, a
kommunikáció körülménye. Mikor, hogyan, miért, stb. kommunikálom?

66
Az információtorzulás, szociális valóság különbözősége:
A kommunikációelmélet szerint a sikeres kommunikáció feltétele, hogy a résztvevők azonos
szociális szituációban legyenek, azaz közös legyen a „kommunikációs alapjuk”. A legtöbb
félreértés a mindennapokban abból származik, ha a közlő és befogadó csak azt hiszi, hogy
egyről beszélnek. (Másodévben, a térképes gyakorlatban is: a páros két tagja azt hitte, hogy
azonos térképük van).

2. Az emberi kommunikáció verbális és nonverbális csatornákon zajlik:

 Verbális csatorna: amit mondunk, a nyelv és a beszéd (közvetlen: élő beszéd,
közvetett: tv, levél, e-mail)
 Nonverbális csatornák:
 mimika
 tekintet
 vokális kommunikáció
 gesztusok
 testtartás
 térközszabályozás (proxemika)
 megjelenés
 érintés

3. Nonverbális csatornák
Az orvos magatartása, minden viselkedési megnyilvánulása kommunikáció, ezek közül minél
többet kell felhasználni a beteg gyógyulása érdekében. A nonverbális csatornák alkalmasak az
érzelmek kifejezésére és nagyrészt tudattalanul szabályozzuk. Ha eltérő üzenetet küldünk a
nonverbális és verbális csatornákon, a nonverbális sokszor felülírja a verbális csatornát
(„Tegyétek a kezeteket az arcotok elé!”).
 A mimika: az arc érzelmeket és érzéseket tükröz (szemek, szemöldök és száj hangsúlyos
).
 A tekintet: a legfontosabb eszköz a visszacsatolásra és egyben a leggyakrabban használt
nonverbális eszköz. Közvetít: szimpátiát, unszimpátiát, megértést, félelmet, agressziót. A
legfontosabb része a pupillák (tágul, szűkül). A tekintet hossza szabályok által irányított,
függ: a partnerek nemétől, státuszától, a kettejük közötti intimitás fokától, az interakció
természetétől.
A hallgató többet néz a beszélőre, a partnerek a beszélgetés alatt az idő 61%-ban néznek
egymásra, ezen a 61%-on belül csupán 31%-ban találkozik a tekintetük, ami kb. 1
másodpercig tart.

 A megjelenés/kulturális jelek:
o orvos/ beteg megjelenése (mit engedhet meg magának, és ezzel mit közvetít?)
o a köpeny szerepe

 A térközszabályozás (proxemika):
Kommunikációs jelentősége van annak a távolságnak, amit az emberek felvesznek az
interakció során (Hall). A kapcsolat különböző fázisában más távolság az elfogadott,
illetve a ffi-nő távolság a legközelebbi, ffi-ffi a legtávolabbi.

67
 Zónák:
Intim: 0-60 cm (kb. karnyújtásnyi távolság)
Személyes: 60-120 cm
Társasági: 120-330 cm
Nyilvános: 330 cm fölött

Egyensúly hipotézis:
A nonverbális csatornák összefüggnek egymással, és egyensúlyt tartanak fenn (pl. ha
belépnek a személyes teredbe, csökkenetes a szemkontaktust).

A térbeli elhelyezkedés:
1. Orvos beteg egymással szemközt helyezkednek el, köztük egy asztal: ez versengő-
védekező helyzet, az asztal masszív korlátként van jelen, erősíti az alá-fölérendeltségi
szerepeket, az orvos valószínűleg uralja a helyzetet (pl.: amikor vizsgázol).
2. Sarokhelyzet: az asztal egyik sarkánál ül az orvos és a beteg, korlátlan lehetőséget ad
ez a helyzet a beszélgetők számára, hogy egymás szemébe nézzenek, különféle
gesztusokat használjanak, és a másik gesztusait megfigyeljék. Az asztal sarka
részleges korlátként szolgálhat, ha az egyik fél fenyegetve érezné magát.
3. Kooperatív helyzet: az asztal ugyanazon oldalán ülnek, vigyázni kell, nehogy
testtartásunkkal azt az érzést keltsük a betegben, hogy be akarunk törni a területére.
korlátlan lehetőséget ad ez a helyzet a beszélgetők számára, hogy egymás szemébe
nézzenek, különféle gesztusokat használjanak, és a másik gesztusait megfigyeljék.

Ha a beteg ágyban fekszik: mindig üljünk le mellé, soha ne az ágyra (intim zóna!), ágy mellé,
székre üljünk, így csökkentjük kisebbségi érzését

A paralingvisztikai jelzések/vokális kommunikáció:

A gyorsaság, hangszín, hangerő, ritmus, hangerő, tempó hangsúly.
 Ez a csatorna is érzelmeket fejez ki.
 A stressz, az idegesség jelei: nyelvbotlás, túl hosszú szünet, rossz szósorrend,
helytelen szóhasználat, szóismétlés, vagy szókihagyás, dadogás, befejezetlen
mondatok, magasabb hangszín.

Az érintés: szociális normák által szigorúan szabályozott, kulturális különbségek

felfedezhetőek, pozitív attitűdöket tud indukálni.
A kézfogás: Három fajta viselkedést közvetíthetünk a kézfogáson keresztül:
1. Domináns: ez az ember dominálni akar, óvatosnak kell lennem (lefelé, föld felé
néző tenyér).
2. Alárendelődő: Ezt az embert uralni tudom, azt csinál, amit csak akarok (felfelé
néző kéz).
3. Egyenlőség: Tetszik ez a személy, jól megleszünk, partnerek leszünk (mindkettő
keze egyenes).
A testbeszéd: gesztusok, testtartás:
 Szabályozó funkciójuk van: felgyorsítja, lelassítja, megszakítja a kommunikációt.
 Zavaró jeleket hordozhat, az érzelmek, amelyeket el szeretnénk rejteni, általában
megjelennek a gesztusokban.

68
  Segítenek a megértésben.
A diagnózis felállításához szükséges információk 60-80%-t az anamnézis (irányított
beszélgetés, amely révén hozzájut az orvos a lényegi információhoz a betegségre
vonatkozóan) tartalmazza, de az orvosok csak általában 50%-át ismerik meg. Miért?
 Túl sok kérdést tesznek fel, a beteg nem mondhatja el saját szavaival történetét (az
orvosok többsége az első mondatokat követően, átlagosan 18 msp után félbeszakítja a
beteg mondandóját (Pilling, 2005). Továbbá kimutatták, hogy, akiket nem szakítottak
félbe, azok is legfeljebb 60 msp alatt elmondták panaszaikat, és egyetlen beteg sem
igényelt 150 msp-nél több időt, még akkor sem ha biztatták a folytatásra
 Túl hosszú, komplikált kérdések
 Betegek által feltett kérdéseket sokszor figyelmen kívül hagyják.

69
 Kiegészítés: Kommunikáció aspektusai

Nyitott és zárt kérdések:

Nyitott: A mindennapi életben leggyakrabban alkalmazott kérdéstípus. Olyan kérdés, melyre
bőven kifejtően kell/lehet válaszolni. A válaszadásban nem szab meg semmilyen
irányvonalat.
Pl.: "Mi a véleménye ... ?" .; Mit tud mondani a ... -ról?" Előnyei: beindít egy beszélgetést;
beszélteti, megnyitja a megkérdezetett; sok információt hoz a felszínre
Zárt: Olyan kérdéstípus, melyre röviden egy szóval, általában igennel vagy nemmel
felelhetünk. Ezt akkor alkalmazzuk, ha olyan kérdésünk van, melyre rövid egyértelmű választ
akarunk kapni. Célirányos kérdés.
Előnyei: konkrét információkra kérdez rá; alkalmas tényszerű információk ellenőrzésére;
alkalmas fecsegők leállítására".

Nyitott és zárt kérdések előnyei és hátrányai:

Nyitott kérdések Zárt kérdések
Előnyök Több információ nyerhető Ha specifikus információra van szükség,
amit a beteg nem adott, vagy ha a beteg
szégyellős és visszahúzódó
A beteg az interjú részének érzi Kis mennyiségű tényszerű információhoz
magát kell jutnunk kis idő alatt
A beteg hangot adhat kételyeinek és
szorongásának
A beteg saját szavaival mondhatja
el történetét
A lehető legtöbbször használjuk,
főleg az interjú megkezdésénél
A beteg az interjú részének érzi
magát, nem egy „válaszoló gépnek”
Hátrányok időigényes, nehéz kontrollálni A nyert információ kizárólag a kérdezett
tényekre koncentrálódik
A kapott információ egy része a Az interjú a kérdező által kontrollált, aki a
probléma szempontjából nem kérdések tartalmáról is dönt
lényeges
Válaszok rögzítése nehezebb A kérdezettnek alig van alkalma hangot
adni kételyeinek, érzéseinek- ez
frusztrációhoz vezethet

Mi az optimális megoldás?
A tölcsér elv: egyre koncentráltabb kérdezés, először a nyílt kérdések túlnyomóan, majd
egyre zártabban az információ jellegének megfelelően.

70
Kerülendő kérdések:
1. Összetett kérdések
2. Vezető kérdések, negatív szuggesztiók: befolyásolják a másik reakcióját,
válaszát (Hányás, szédülés, fejfájás?)

Kommunikációt befolyásoló tényezők:

Szűrők (korábbi tapasztalatok, sémák, sztereotípiák + érzelmek)

Kommunikációt torzító tényezők megelőzése:

 ismétlés
 visszakérdezés
 kérdezés ösztönzése
 jegyzet készítése
 közérthetően fogalmazás
 információ strukturálása (legfontosabb előre)
 tudni a saját sztereotípiáinkat

Kontextus megteremtése:
C-L-A-S-S modell – (Robert Buckman, 1999, 2001)
 C- Context- Kontextus
 L- Listening- Aktív hallgatás
 A-(Acknowledgment of emotions)- Érzelmek visszaigazolása
 S- Strategy- Stragégia
 S- Summary- Összefoglalás

C- Kontextus:
1. Tér (Proxemika)
◦ Privát szféra. „Foglaljon helyet!’
◦ Szemek azonos szinten
◦ Kb. 1 méter az orvos és beteg között a személyes beszélgetéshez
◦ Ne legyen fizikai akadály a beteg és orvos között
2. Rokonok leültetése a beteg mellé, ne az orvos és beteg közé
3. Testbeszéd
◦ Nyugodt, nem sietős testhelyzet (lábak a talajon, kigombolt köpeny, kezek a
térden stb.)
4. Szemkontaktus (mindig fenntartva, kivéve, ha a páciens erős distressz alatt van)
5. Bemutatkozás
◦ Ki vagy Te? Mit akarsz?.
◦ Szólítsd a pácienst a (keresztnevükön), de magázva!
◦ Nyitó kérdések: („Mi történt Önnel, mióta nem találkoztunk?” „Könnyen
idetalált?” stb.)

71