Szociálpszichológia Elmélet És Gyakorlat 1. - Fogalmak

Szociálpszichológia I.
2017/18. őszi félév

Barna Fruzsina
Szociálpszichológia előadás és gyakorlat – fogalmak

-> fogalmak, amik meg voltak adva a listán
-> fontos fogalmak a Szociálpszichológia könyvből (a lapok oldalsó részén vannak feltüntetve)
-> fogalmak, amik hiányosak / nem találtam meg őket
1.
Szociálpszichológia: annak tudományos tanulmányozása, hogyan hatnak az egyénekre a társas és

kognitív folyamatok, az egyének hogyan észlelik és befolyásolják egymást, és hogyan viszonyulnak
egymáshoz.
Társas folyamatok: ahogy a körülöttünk lévő emberektől és csoportoktól érkező információk a

gondolatainkat, érzéseinket és cselekedeteinket befolyásolják.
Kognitív folyamatok: ahogy az emlékeink, észlelésünk, gondolataink, érzelmeink és motivációnk a

világról alkotott felfogásunkat befolyásolják, s a tetteinket vezérlik.
Lazarus, Wundt - néplélektan:

A történeti és összehasonlító szociokulturális pszichológia egyik régebbi, (19.sz.-i) ága, mely a társas
interakciók eredményeként előálló társadalmi produktumokkal (nyelv, mítosz, szokások) foglalkozik.
Az emberi társulás elsődleges formája a kultúrális közösség (Gemeinschaft).
Tömeglélektan - Tarde, Le Bon: A tömeg lelkének és viselkedésének tanulmányozása, valamint annak

vizsgálata, hogy mit él át az egyén a tömegben. Tarde és Le Bon szerint a kollektív viselkedés és annak
mentális velejárói rendellenesek.
Tarde: a „bőnöző tömegben” csökken a felelősségtudat.
Le Bon: tömegviselkedés jellemzi a csőcseléket, az esküdtszékeket, a tüntetéseket, a parlamentet, a
vallásos csoportokat stb.
A tömeggé válás feltételei: (1) névtelenség, (2) befolyásolhatóság, (3) fertőzés. Eredmény:
egységesülés és regresszió.
Csoportlélektan - Moreno, Lewin: A vizsgálatok legfőbb témaköre: a csoporton belüli, és a csoportok
közötti interakció jelensége.
Amerikai hagyományok - kognitív szociálpszichológia megalapozói:

Allport – Szerinte a szociálpszichológia „az a tudomány, mely az egyén viselkedését tanulmányozza,
amennyiben e viselkedés más egyéneket stimulál, avagy maga is e viselkedésre adott reakció”. Az
individualista megközelítés, a „viselkedéses nézőpont” és a kísérleti módszer összekapcsolása azt
célozta, hogy a szociálpszichológia tudományosan tiszteletre méltó vizsgálódási területté váljon.
Triplett – együttes cselekvés hatása a munkatempóra (szociális facilitáció) -> mások jelenléte gyakran
serkenti a teljesítményt, ha az egyéni hozzájárulás könnyen azonosítható (pl. kerékpárosok jobban
teljesítenek riválisaikkal versenyezve, mint amikor magukban gyakorolnak)
1
Barna Fruzsina
A szociálpszichológia módszerei:
• Kísérleti módszer
(1. természetes, 2.terep, 3. laboratóriumi kísérlet)

- előnye: oksági viszonyok megállapítása
- hátránya: belső és külső validitás
• Felmérés: kérdőív, interjú
• Tereptanulmány
• Természetes megfigyelés
2.
A szociálpszichológia 2 alapaxiómája:
(1) az emberek megkonstruálják saját valóságukat,
1.1 minden egyes személy valóságról alkotott elképzelése konstrukció

1.2 e konstrukciókat mind a kognitív folyamatok, mind pedig a társas
folyamatok formálják
(2) a társas befolyás mindent áthat.
2.1 minden gondolatunkat, érzésünket és viselkedésünket más emberek befolyásolják,
akár jelen vannak fizikailag, akár nem.
Fiske - társas alapmotívumok: a motívumok a viselkedés hajtóerői. A társas alapmotívumok

pszichológiai folyamatok, amelyek az ember gondolkodását, érzelmeit és viselkedését irányítják olyan
helyzetekben, amelyekben mások is érintettek. Fiske 5 társas alapmotívuma:
 valahová tartozás szükséglete
 megértés szükséglete
 kontroll szükséglete
 önfelnagyítás szükséglete
 bizalom szükséglete
A társas helyzeteket uraló 3 motivációs elv:

(1) törekvés a helyzetek uralására (striving for mastery)
- az emberek igyekeznek megjósolni és megérteni a társas világ
eseményeit abból a célból, hogy jutalmakhoz jussanak
(2) a kapcsolódás keresése (seeking connectedness)
- az az igény, hogy az embereket támogassák, kedveljék és fogadják el
azok a személyek és csoportok, akiket ők nagyra értékelnek
(3) az „én és enyém” felértékelése (valuing „me and mine”)
- törekvés arra, hogy az emberek magukat és a velük kapcsolatban álló
személyeket és csoportokat pozitív fényben lássák
Tversky és Kahneman - információfeldolgozási módok: elkülönítik az ún. gyors és lassú

gondolkodást. A gyors gondolkodás az intuitív döntéshozatalt jellemzi, amely – talán evolúciós
fejlődéssel összhangban – köztes helyet foglal el az észlelés automatikus folyamatai és az akaratlagos
logikai műveletek között.
(1. rendszer: intuíció, 2. rendszer: logikus gondolkodás)
Az 1.rendszer meghatározó tulajdonsága, hogy a mentális tartalmak könnyen hozzáférhetőek.
2
Barna Fruzsina
A hozzáférhetőség (mely azt mutatja meg, hogy milyen könnyen és gyorsan jut ill. használható fel egy
információ) meghatározó tényezői:
- a kiugró inger (stimulus salience),
- a szelektív figyelem,
- a válasz aktiváció vagy előhangolás (priming) -> egy mentális reprezentáció aktiválása
azért, hogy nőjön a hozzáférhetősége és felhasználásának valószínűsége
Az emberi információfeldolgozás 3 elve:

(1) a konzervativizmus elve (conservatism):
- az a feldolgozási elv, amely szerint az egyének és a csoportok világról
alkotott nézetei lassan változnak, és hajlamosak fenntartani önmagukat.
(2) a hozzáférhetőségi elv (accessibility principle):
- az a feldolgozási elv, amely szerint általában a legkönnyebben hozzá-
férhető információnak van a legnagyobb hatása a gondolatainkra,
érzéseinkre és viselkedésünkre (kognitív ökonómia).
(3) felületesség (szemben az alapossággal) (superficiality)
- amely szerint az emberek rendszeresen kevés erőfeszítést tesznek az
információk kezelésére, ám időnként motiváltak arra, hogy az informá-
ciót alaposabban megfontolják.
Puszta kitettség: egy ingernek való kitettség, amely az ingert ismerőssé teszi, és ezáltal bármilyen
külső jutalmazás nélkül is az ingerrel kapcsolatos pozitív érzésekhez vezet. (pl. pozitív érzéseket
táplálsz az iránt, akivel gyakrabban találkozol)
Kiugró jelleg: egy jelzőmozzanat azon képessége, hogy saját kontextusában felhívja a figyelmet
magára. (pl. egy öltönyös férfi babakocsit tol -> feltűnően nem illik a kontextusba, hogy öltönyt visel)
Konstruktumvaliditás: Azok az események, melyek kísérleti helyzetben előfordulnak, valóban

feleljenek meg a vizsgálandó elméleti konstruktumoknak.
független változók: melyek a változást okozzák
függő változók: melyek a hatást képviselik
Belső validitás: Mennyire következtethetünk arra, hogy tényleg a független változó változásai
okozták a függő változó változásait. Ha ez bebizonyosodik, akkor lesz egy elmélet érvényes.
Külső validitás: annak mértéke, hogy a kutatás eredményei mennyire általánosíthatóak más
emberekre, időpontokra, helyszínekre.
Kutatásetikai alapszabályok:
- nem szabad meghamisítani az eredményeket
- nem szabad személyeskedni
- pontos hivatkozások
- tisztességes bánásmód és társadalmi felelősségvállalás
- informált beleegyezés
- megtévesztés kérdése – ne legyen társas kívánatosság...
- utólagos tájékoztatás
3
Barna Fruzsina
3.
Személyészlelés – az első benyomás kialakítása:

Az első benyomás nyersanyaga:
• Az emberek észlelése a látható jelzőmozzanatok észlelésével kezdődik. Ennek módozatai:
– a fizikai megjelenésből eredő benyomások (pl. szépség, arc-vonások stb.),
– a nem verbális kommunikációból eredő benyomások,
– a személy környezetéből, viselkedésből eredő benyomások (pl. a környezet
rendezettsége, a Facebook üzenetek. A viselkedés kiugró jellege, átlagtól eltérő
mivolta hangsúlyossá válik)
• Ezek jelentéséről számos elképzelésünk van (mentális reprezentáció = az emlékezetünkben
eltárolt tudáskészlet)
Az információfeldolgozás sajátosságai a személyészlelésben + hibaforrások:

• H.H. Kelley (1967) - 3 elvet követünk:
– elütés elve (pl. ha a metrón jön egy apáca, akkor utána az iskolában az ember ezt
elmeséli valakinek - ennek nincs hírértéke, de ha valamilyen pornó újságot olvas az
apáca, akkor annak már van hírértéke, hiszen eltér a megszokottól)
– alternativitás elve (pl: ha tömve van a metró reggel, valaki rálép az ember lábára,
akkor nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, de ha nagyon sok hely van még a
metrón és úgy lép rá a lábunkra, akkor már mérgesek leszünk az illetőre, hiszen nem
kényszer alatt cselekedett, volt alternatív lehetősége cselekedni)
– involváció elve (pl: más dolog, ha a metrón egy ember valaki más lábára lép, mint ha
a saját lábamra, mert ennek nagyobb jelentőséget tulajdonítok)
• Tipikus hibaforrások:
– személyi ok tulajdonítása mindenáron (alapvető attribúciós hiba)
– beskatulyázás, sztereotípia
– projekció (saját hibáinkat a másikra vetítjük ki)
Megfelelési (korrespondáló) következtetés (Jones-Davis): ha valakit olyan vonással jellemzünk,

amely megfelel megfigyelt viselkedésének.
A következtetést igazolja: (1) ha az egyén választja a viselkedést (2) minél kevesebb és specifikusabb
hatása van a viselkedésnek, (3) a viselkedés inkább váratlan, mint elvárt
Megfeleltetési torzítás: az a tendencia, hogy a megfigyelt viselkedésből a cselekvő személyes
tulajdonságaira következtetünk még abban az esetben is, ha a következtetés nem megalapozott,
mert az adott viselkedésnek más lehetséges okai is vannak.
Komplex benyomás kialakítása:

• A hétköznapi életben egy emberről (különböző időpontokban) sok benyomást szerzünk.
• Ezek átfogó benyomássá szerveződésének módjai:
– (1) Következtetés egyik vonásról a másikra (implikált személyiségelmélet)
– (2) A sokféle jellemző integrálása
(a feldolgozás két fajtája: (1) a hasonló viselkedéseket összetartozónak véljük, (2) az
egyes viselkedések közötti okozati kapcsolatok feltételezése)
Bruner és Tagiuri - implikált személyiségelmélet:

Általános elképzelések az emberek személyiségvonásainak gyakoriságáról és eloszlásáról:
• implicit, naiv, nem tudatos elképzelés a tulajdonságok együttjárásáról (a viselkedés
bejóslására szolgál),
4
Barna Fruzsina
• általános reprezentáció arról, milyenek az emberek, hogyan működnek

• közvetett vagy közvetlen tapasztalaton alapul, és befolyásolja a motiváció
Kognitív magyarázat: egyes információk így elérhetőbbé, láthatóbbá válnak
Az elmélet funkciói:
(1) Stabil magyarázati lehetőség instabil környezetben.
(2) Szabályszerűségek keresése, koherens magyarázat biztosítása.
(3) Kevés információ esetén is véleményt tudunk alkotni.
Nem verbális kommunikáció funkciói: A szavakat és mondatokat általában nonverbális jelzések

gazdag árama kíséri, mely alátámasztja, módosítja vagy éppen teljesen felváltja a verbális üzenetet,
vagyis a két kommunikációs modalitás általában összehangoltan, egymást támogatva működik.
A nem verbális jelzéseknek öt főbb funkciója van: (1) a társas helyzet kezelése, (2) énmegjelenítés, (3)
az érzelmi állapotok közlése, (4) az attitűdök kommunikációja és (5) csatorna-ellenőrzés (Argyle)
Intimitás-egyensúly elmélet - Argyle és Dean: az intimitásnak minden interakcióban és kapcsolatban

van egy gondosan szabályozott szintje, amelyet a partnerek a különböző nem verbális
intimitásjelzések (tekintet, mosolyok, térközszabályozás stb.) folyamatos egymáshoz igazításával
tartanak fenn. Ha az intimitás az egyik modalitásban megnő, például a személyek közötti közelség
révén, az emberek ezt az intimitásnak más modalitásban vagy modalitásokban való csökkentésével
kompenzálják, például csökkentik a szemkontaktust.
Pupillometria: Hess pupillometriának nevezte azokat a kísérleti kutatásokat, melyek a pupillaméret

hatását vizsgálták pszichológiai reakciókban. A vizsgálatok kimutatták, hogy az emberek a pupilla
megnagyobbodásával reagáltak olyan tárgyakra vagy emberekre, amelyeket vagy akiket erősen
szerettek vagy gyűlöltek.
Proxemika: Hall megpróbálta leírni azokat a változatos kulturális szabályokat és konvenciókat,

amelyek a tér használatát szabályozzák. Ezt a leíró jellegű szociális antropológiai szemlélet nevezzük
proxemikának. Ennek értelmében társas környezetünket egymástól jól elkülönülő régiókra osztjuk
fel, amelyek úgy veszik körül testünket, mintha láthatatlan „buborékok" volnának, melyeket mindig
magunkkal hordunk. Hall a környező személyes tér négy zónáját állapította meg: az intim zónát
(kb.0-60 cm); a személyes zónát (kb. 0,60-1,20 m); a társas konzultatív zónát (kb. 1,20—3,30 m) és a
nyilvános zónát (kb. 3,30 m). A különböző interakciós zónákat igen különböző normák, elvárások és
viselkedés jellemzi. Az átmenetet az egyik távolsági zónából a másikba általában a viselkedés jól
felismerhető változása jelzi.
Paralingvisztika: Amit mondunk, az a szóbeli üzenet, ahogyan mondjuk, az a paralingvisztikai üzenet

része. Nagyjából minden vokális jelzés, ami nem beszéd, paralingvisztikai jelzésnek tekinthető (pl.
beszéd sebessége, hangmagasság, ritmus, hangerő, beszédtempó).
Ekman – mikrokifejezés: nagyon gyors arcmozdulat, a másodperc 1/25-öd részétől 1/5-öd részéig
tart, nonverbális kiszivárgást produkálva, melyek elárulják az ember valódi érzelmeit.
4.
Attribúció: olyan folyamat, amely megmagyarázza az egyén viselkedését és döntéseit.

Oktulajdonítás, az az alapvető emberi törekvés, amellyel az ember próbálja megérteni a saját és
mások viselkedésének hátterében meghúzódó okokat.
(Kauzális attribúció: az emberek milyen ok-okozati viszonyokat észlelnek.
Oksági attribúció: egy viselkedés vagy más esemény okáról alkotott ítélet.)
5
Barna Fruzsina
Információfeldolgozási módok a személyészlelésben:

(1) Felületes feldolgozás: következtetések levonása és ítéletek meghozatala a hozzáférhető
információk alapján, a feldolgozásra fordított csekély erőfeszítés mellett. (Pl. az implikált
személyiségelmélet alkalmazásával vagy a megfelelési torzítás felhasználásával).
(2) Szisztematikus feldolgozás: az ítéletalkotás szempontjából releváns információk széles
körének alapos, erőfeszítést igénylő megfontolása. (Pl. a részek összeillesztése révén
igyekszünk összetett benyomást kialakítani. Ezek az átgondolt benyomások azonban még így
sem teljesen pontosak).
Heider –a laikus ember „naiv tudós”: a megfigyelhető viselkedést nem megfigyelhető okokhoz
kapcsolja.
• Különbséget kell tenni külső és belső okok között.
• A megfigyelőnek el kell döntenie, hogy az adott cselekvés belső (szándék, képesség,
erőfeszítés), vagy külső (pl. szerencse) okra vezethető-e vissza. (Mindez a kontroll érzését
nyújtja a számára)
• A megfigyelők hajlamosak a viselkedés megmagyarázásában a helyzeti tényezőket figyelmen
kívül hagyni. (lásd. Megfelelési torzítás)
Kelley – többdimenziós információ-feldolgozási modell alapelvei:
– Konzizsztencia (időben állandó-e?)
– Disztinktivitás (megkülönböztető jelleg)
– Konszenzus (másoknál is előfordul-e?)
Ha a megfigyelőnek több forrásból származó információja van, kovariációs elv szerint ítél: egy hatást
akkor tulajdonítunk egy feltételnek, ha a feltétel jelen van, amikor a hatás jelen van, és hiányzik,
amikor a hatás hiányzik.
Hilton, Slugoski – abnormális feltételek fókusza (AFF): az esemény oka az abnormális feltétel, vagyis:
(1) alacsony konszenzusnál a célszemély,

(2) magas disztinktivitás esetén az inger,
(3) alacsony konzisztenciánál a körülmény
abnormális.
Kelley - egyetlen megfigyelésen alapuló attribúciók: gyakran a megfigyelőnek nincs ideje vagy
motivációja a többszörös megfigyelésre. Ilyenkor KAUZÁLIS SÉMÁKAT alkalmazunk, melyek:
– segítik a megfigyelőt az oktulajdonításban, akkor is, ha az információ nem teljes,
– olyan általános fogalmak az okokról és okozatokról, amelyek különböző tartalomra is
érvényesek,
– „kauzális rövidítéseket” nyújtanak, így gyors és összetett következtetésre is mód van
A kauzális sémák típusai:
(1) A „több elegendő ok”sémája: az ember egy viselkedés hátterében több okot feltételez. (pl. a
hallgató más körülmények között is hízeleg-e a professzornak?). Ez együtt járhat:
- vagy a leszámítolási elvvel: ha különböző okok ugyanazt azt okozatot eredményezhetik, egy
adott ok szerepét leszámítoljuk (pl: ha valaki megbukik, akkor feltételezhetjük, hogy nem tanult
eleget, vagy akár lehetett nála valamilyen családi probléma is, így a második ok csökkenti az első
szerepét)
- vagy a felnagyítási elvvel: egy adott ok szerepe felnagyítódik, ha az okozott hatás gátló
okok jelenlétében következik be (pl: ha valaki jól vizsgázik és megtudjuk, hogy kórházból érkezett,
akkor feltételezhetjük, hogy ez a személy nagyon okos, hiszen gátló tényezők mellett is jól teljesít).
6
Barna Fruzsina
(2) A „több szükséges ok sémája”: több oknak kell együttesen jelen lenni ahhoz, hogy az okozat
bekövetkezzen (pl: balesetnél több szerencsétlen ok együttjárása történt).
Alapvető attribúciós hiba/megfelelési torzítás (Ross): a személyes tényezők túlbecslése.

Motivációs magyarázat:
• a kontroll érzését adja
Kognitív magyarázatok:
(1) A cselekvő viselkedése jobban megkülönböztethető, mint a szituáció
(kiemelkedés).
(2) Eltérő ütemben felejtjük a szituációs és diszpozíciós okokat.
(3) Kulturális különbségek
Cselekvő-megfigyelő torzítás – Jones és Nisbett: Saját viselkedésünket külső, helyzeti okoknak

tulajdonítjuk, mások cselekedeteit viszont az ő belső jellemzőikkel magyarázzuk.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt gondoljuk, mi azért teszünk meg dolgokat, mert a helyzet
megköveteli tőlünk, mások viszont azért cselekednek úgy, ahogy, mert így akarják. Ha az
erőviszonyok nem egyenlőek, ez a torzítás hangsúlyosabb. Alárendeltek több külső erőt és cselekvési
szabadságot tulajdonítanak feljebbvalójuknak, a főnökök pedig hajlamosak beosztottjaik
teljesítményét belső tényezőkkel magyarázni.
(1) több információ a saját viselkedésről
(2) a figyelem fókusza eltérő
Énerősítő és énvédő torzítások:

Gyakoriak a siker-kudarc magyarázataiban. Saját sikereinket “felvállaljuk”, ha a társaink kudarcot
vallanak, szintén belső okokat tulajdonítunk neki.
Helyzeti magyarázatot adunk viszont saját kudarcainkra, és szintén külső okokkal indokoljuk mások
sikereit.
Önkárosító stratégiák (-> pontos fogalom a 13. oldalon!): A kényszer, hogy önmagunkról negatív
következtetéseket vonjunk le, sokkal fenyegetőbb és kellemetlenebb lehet, mint ilyen ítéletet
mondani másokról. Különleges elhárító stratégiákat vagyunk hajlamosak alkalmazni, hogy ne kelljen
önmagunkat hibáztatni negatív eredményekért. Az önkárosító viselkedési hajlam még kifejezettebb,
ha teljesítményünket mások is figyelik. Általában véve az emberek szeretnek olyan helyzetekben
részt venni és olyanokat teremteni, amelyekben a negatív én-attribúciók szükségessége minimális.
Csoportot szolgáló torzítás:

- Fenntartjuk és megvédjük a saját pozitív és a külső csoportra vonatkozó negatív sztereotípiákat.
- Célja: a pozitív társas identitás elérése vagy erősítése.
Benyomás kialakításának modelljei:

1. Asch - Gestalt modell - központi vonások elmélete: az emberek egységes, oszthatatlan
formákat észlelnek, melyek magyarázata az emberi lélek lényegi tulajdonsága, melynek
értelmében egészleges, jelentésteli struktúrákat és formákat (Gestaltokat) észlelünk, melyek
nem vezethetők vissza összetevő elemeikre.
- egyes KÖZPONTI vonások aránytalanul nagy hatást gyakorolnak a benyomásokra ->
felcserélésük megváltoztatja a célszemélyről alkotott benyomást
- dinamikus produktum (centrális és perifériális vonások)
- tartalom módosul egy más környezetben
- már kialakult benyomást nehéz megváltoztatni
- az egyes jellemvonások szerepe nem azonos
7
Barna Fruzsina
- jelentésváltozás (irány, sorrend)

2. Aritmetikai modellek -> szisztematikus feldolgozás
a) Összegzési modell – Fishbein: a személy jellemzőinek értéke összeadódik. Minden apró
információ számít.
A tulajdonságok szubjektív kedvezőségi értékei összeadódnak (pl. szép (6) + okos (7)
= 13. Ha újabb tulajdonságot azonosítunk - pl. házias (1), akkor a benyomás
kedvezősége 14-re nő).
b) Átlagolási modell – Anderson: a végső benyomás a bemeneti jellemzők egyszerű számtani
átlaga. Csak az az információ javítja a benyomást, amelyik kedvezőbb a létező átlagnál.
(pl. 6+7/2=6,5. Az új tulajdonság azonosításával: 6+7+1 /2= 4,5)
Az új tapasztalatok tehát eltérő módon alakítják az eredetei benyomást.

Torzító tényezők, melyektől vélekedéseink önfenntartóvá válnak:
1. Holdudvarhatás: egy bizonyos tulajdonság alapján következtetünk más (valójában
ismeretlen) tulajdonságokra.
- speciális eset, amikor a külső megjelenés alapján következtetünk belső tulajdonságokra
- jó külsejű emberek -> pozitívabb értékelés, kevésbé szigorú bánásmód
- rövid, ideiglenes megnyilvánulások, pl. mosoly is holdudvarhatást idéz elő
- vizsgálat: a kp-ban megjelenő pozitív jelző (tudományos rang) kihatott a fizikai
tulajdonságok megítélésére (minél rangosabb, annál magasabbnak gondolták az illetőt)
2. Elsőbbségi hatás: a korábban szerzett információ (mely kialakítja a benyomást) a
későbbieknél nagyobb hatású, ellenáll a változásnak. Ha sikerül kiküszöbölni az elsőbbségi
hatást, pl. megszakítással, akkor az újdonsági hatás lép fel - az utoljára kapott információ
fogja meghatározni a benyomásokat.
3. Perszeverációs torzítás – szívóssági torzítás: az információ azon sajátossága, hogy
ítéleteinkre hosszan tartó hatást gyakorol, akár azt követően is, hogy az információ hitelét
vesztette. (Tehát mivel az első benyomás alakítja a későbbi információk értelmezését,
hatásuk még akkor is fennmaradhat, ha rájövünk, hogy tévesek.)
4. Önbeteljesítő jóslat: az a folyamat, amely során az egyénnek egy másik személyre vonatkozó
elvárásai azáltal válnak valósággá, hogy kiváltják az elvárásokat megerősítő viselkedést.
(Tehát amint kialakítottunk egy benyomást, elvárásaink gyakran oda vezetnek, hogy a
másikból kiváltjuk éppen az elvárásainknak megfelelő viselkedést. -> pl. felszólítod a
barátodat, hogy meséljen egy viccet [mert vicces emberként ismerted meg] -> a barát az
elvárásnak megfelelően jó viccet mesél -> ezáltal megerősítésre kerül, hogy a barátunk egy
vicces ember -> ami pedig visszavezet a másikról alkotott benyomáshoz)
Szociális észlelés: közvetlenül nem megfigyelhető tulajdonságok észlelése, melyekre

következtetnünk kell (pl. intelligencia), így a fizikai észlelésnél bonyolultabb, gyakrabban hibázunk
benne, és a hibákat kevésbé veszük észre.
Szelektív és következetes jellegű (függ hangulattól, érzelmek megszabják, hogy milyen fogalmak,
gondolatok állnak adott pillanatban rendelkezésünkre, s az információ kis részére támaszkodunk).
Alapérzelmek: biológiai megalapozottságúak, univerzálisak, minden kultúrában megtalálhatóak.

Ekman szerint az alapérzelmek kritériumai a veleszületetten egységes válaszmintázat, az érzelmek
univerzalitása. Úgy véli, az alapérzelmek minden kultúrában azonosíthatóak, de a mimika
kultúránként jelentősen módosulhat. Véleménye szerint valójában érzelemcsaládokat
különböztetünk meg, mivel az alapérzelmek nem csak egyetlen szintű érzelmet jelentenek. Az
érzelemcsalád minden tagja rendelkezik az alapérzelmek több jellegzetességével: vegetatív arousal,
szubjektív élmény, kifejezés.
Ekman öt érzelemcsaládja: undor, félelem, harag, szomorúság, öröm
8
Barna Fruzsina
Hangulatkongruencia:
Személyészlelésénél létezik- e olyan, hogy „pontos észlelő”? -> A pontos észlelés nem egységes
jellemző: sztereotípiapontosság (csoport általános jellemzőit jól ismeri) / differenciális pontosság
(csoporton belül egyéneket jól megkülönböztet)
Burkolt személyiségelméletek: emberekről alkotott általános vélemény

- szükség van a környezetünk osztályozására, a legegyszerűsített sémákra
- prekoncepcióhoz kapcsoljuk a személyes tulajdonságokat
- hipotéziseink és elvárásaink összege
- két tulajdonság közötti kapcsolatot korábbi tapasztalatokból nem tudunk megállapítani
Implikált személyiségelmélet - Bruner és Tagiuri (4. oldalon van!)
Személyes konstruktumok: ezek egyediek, segítségükkel ismerjük meg a világot, jellemzünk másokat.
Rendszerezzük a tapasztalatainkat, s az újabbakat a már létrehozott konstruktumba, kategóriába
szervezzük. A használt konstruktumok száma jelzi az ember megismerő képességének komplexitását,
finomságát. Ennek mérésére szolgál a Szerep-repertoár teszt (George Kelly), mely során az alanyokat
arra kérik, írják le, miben hasonlít egymásra két általuk jól ismert ember, és azt is, hogy ők miben
különböznek egy harmadik személytől -> konstruktumok megállapítása.
Kelly: a személyes konstruktumok a világ osztályozására szolgáló kategóriák.
• az új információkat ezekbe próbáljuk illeszteni
• a konstruktumok nagyon személyesek
• számuk személyre jellemző
5.
Self fogalmi definíciói:

Fogalmi szintek (W.James 1890):
– (1.) Testi, fizikai self (fizikai jellemzők, de akár a birtokolt tárgyak is)
– (2.) Belső, spirituális self (attitűdök, képességek, érdeklődés stb.)
– (3.) Személyközi vagy társas self (a személyes érintkezésben
megnyilvánuló szerepek)
– (4.) Társadalmi self (etnikai, nemi azonosság, életkor, vallás)
Alternatív felosztás:
– I = a cselekvő, szereplő én
– Me = a self, mint mások megfigyelésének tárgya, empirikus én.
Énfogalom forrásai: viselkedés önészlelése (Bem önészlelési elmélete) / saját gondolataink és

érzéseink értelmezése (aszimmetrikus tudás: úgy véljük, hogy rólunk ezek mondanak a legtöbbet,
másoknál viszont a viselkedést tartjuk a legárulkodóbbnak) / mások reakciói (Cooley – tükörén
fogalma) / társas összehasonlítás (Festinger elmélete)
Önészlelési elmélet – Bem: Gyenge vagy bizonytalan belső jelzések jelenléte esetén a saját nyílt
viselkedésünk alapján következtetünk személyes jellemzőinkre.
Lényege, hogy úgy tudhatunk meg dolgokat önmagunkról, hogy megfigyeljük saját viselkedésünket,
tehát a viselkedés okozza az attitűdöket.
9
Barna Fruzsina
Tükör-self – Cooley: Mások rólunk alkotott benyomásai is önismeretünk forrását jelentik; mások
reakciói olyan tükröt állítanak elénk, amelybe magunk is belenézhetünk.
Társas összehasonlítás elmélete – Festinger: Az emberek saját jellemzőiket a másokkal való

összehasonlításból ismerik meg és értékelik.
Ezt befolyásolja: -> az az ideális, ha hozzánk hasonló szintű sakkjátékossal has. össze magunkat
- a kontraszthatás (az összehasonlítás során használt mérce vagy előhangolás hatására az észlelő
ítélete a mércétől még inkább különbözővé válik)
- az asszimilációs hatás (az összehasonlítás során használt mérce vagy előhangolás hatására az észlelő
ítélete a mércéhez még inkább hasonlóvá válik)
Self-komplexitás: annak mértéke, hogy az egyén hány és egymástól mennyire különböző én-
aspektussal rendelkezik. Önmagunkat összetettebbnek látjuk, mint másokat.
Self-referencia-hatás: jobban emlékszünk a self-fel kapcsolatos információkra (segíti az elaborációt

és a szervezést)
Én-aspekusok: Mindannak összessége, amit különböző szerepekben vagy tevékenységek során az
énünkről gondolunk. (vagyis pl. az egyetemen szorgalmasnak érezzük magunkat, barátainkkal
outgoingnak, stb.)
Én-séma: azon alapvető jellemzők összessége, melyekről úgy gondoljuk, hogy bármiféle helyzetben
jellemeznek bennünket.
Én-fogalom kulturális eltérései – Markus és Kitayama: A különböző kultúrák különböző utakat

kínálnak a koherens énérzés kialakítására. (pl. Észak-Amerika, Ny-Európa – individualista kultúra ->
egyetemista egyedinek látja magát)
Individualisztikus (független self) vs kollektivisztikus kultúra (kölcsönösen függő self) különbségei:

– az önmeghatározás tartalmában (a self egyedi, másoktól elkülönülő VAGY a társas
kontextusba beágyazott)
– a self szerkezetében (stabil VAGY képlékeny),
– a fontos tulajdonságok megítélésében (a magán jellegű VAGY a kapcsolatokban
megnyilvánuló tulajdonságok a fontosabbak?),
– az életfeladatok megítélésében (önmegvalósítás VAGY a harmónia megteremtése),
– az önértékelés és önszeretet fontosságában (az énfelnagyítás kétféle értelmezése:
önértékelés VAGY önszeretet).
Önértékelés: az egyén önmagáról alkotott pozitív vagy negatív értékelése.

Fajtái: (1) vonásszintű (tartós)- és (2) állapotszintű (változékony)
Az önértékelés torzításai:
(1) Helyzeti torzítások: pl. a hangulat, az aktuális sikerek vagy kudarcok hatása
(2) Énfelnagyító (pozitív) torzítások (az a tendencia, mi szerint az énre vonatkozó információt úgy
gyűjtjük és értelmezzük, hogy az kifejezetten pozitív értékeléshez vezessen.
(3) Kulturális eredetű torzítások (az individualisztikus kultúrákban nagyobb szerep jut a pozitív
torzításoknak).
10
Barna Fruzsina
Szelf-diszkrepancia elmélet (énfelnagyító torzításokra vonatkozó elmélet) – Higgins: összekapcsolja

az énfogalmat a konkrét érzelmekkel (milyen hatással van az önmagunkról alkotott tudás az
érzelmekre és a viselkedésre?)
A viselkedést az alábbi selfvezérlők (elvárások) szabályozzák:
(1) aktuális én, (2) elvárt én: a személy elképzelése arról, hogy milyennek kellene lennie, ill. mások
mit várnak el tőle (prevenció fókusz jellemzi),
(3) ideális én: a személy elképelése arról, hogy ideálisan milyen szeretne lenni (promóciófókusz
jellemzi)
Bűntudat: az aktuális én és az elvárt én diszkrepanciája. Ezt a negatív következmények elkerülése
jellemzi (prevenciófókusz)
Szomorúság: az aktuális én és az ideális én diszkrepanciája. Ez a pozitív következmények elérésére
sarkall (promóciófókusz)
önértékelés karbantartása elmélet (énfelnagyító torzításokra vonatkozó elmélet): a

fenyegetettséggel és büszkeséggel kapcsolatos érzelmek befolyásolják az önértékelést:
- az emberek büszkék, ha (kevésbé énreleváns területeken) a hozzájuk közelállók jól teljesítenek,
- de fenyegetve érzik magukat, ha ez énreleváns területen történik.
Az érzelmi előrejelzés elmélete (énfelnagyító torzításokra vonatkozó elmélet): az emberek azon
törekvése, hogy megjósolják azt, hogy hogyan fogják érezni magukat a várható fejlemények hatására.
Ezt azonban befolyásolja a tartóssági torzítás (túlbecsülik a negatív eseményekre adott reakciók
tartósságát) és a fokalizmus (azt gondolják, hogy a jövőben negatív esemény áll majd életük
középpontjában).
Az én-értékelés fenntartása: azokat a feltételeket rögzíti, amelyek alapján az emberek önértékelése

megerősödik vagy csökken egy másik személlyel történő társas összehasonlítás során. (fontos, hogy a
másik személy mennyire áll közel hozzánk)
Énbemutatás (self-presentation): törekvés arra, hogy olyan viselkedést válasszunk, amely énünkről a
kívánt benyomást kelti a megfigyelőben. Ezt befolyásolhatják a személyes célok, a megfigyelők vélt
elvárásai, helyzeti tényezők, társadalmi elvárások stb.
Az eseményekre adott válaszainkat a kiértékelés irányítja -> az én számára releváns események és
helyzetek értelmezése, amely az érzelmi és viselkedéses választ irányítja
Ennek tényezői: (1) a remélt attribúció, (2) a kockáztatott negatív attribúciók, (3) a felkelteni kívánt
érzelem, (4) a szükséges tipikus viselkedés.
Az énbemutatás lehetséges stratégiái: (1) önmegkedveltetés, (2) önreklám, (3) megfélemlítés,
(4) példamutatás, (5) esdeklés.
Önmonitorozás: annak a mértékét határozza meg, hogy egy személy mennyire érzékeny a társas
helyzetek követelményeire, és mennyire alakítja ennek megfelelően a viselkedését. (Az erősen
önmonitorozók jártasabbak az énbemutatásban és jobban meg akarnak felelni az elvárásoknak, a
kevésbé önmonitorozók azt teszik, amiben hisznek, viselkedésük függetlenedik a helyzettől és az
elvárásoktól).
Önszabályozás: arra irányuló törekvés, hogy belső v. külső mércék szerint vezéreljük a
viselkedésünket. (Rövid távú előnyöket kínáló helyzetben megfeledkezhetünk a hosszú távú
céljainkról és nehézségbe ütközhet a viselkedésünk szabályozása. A kérdés, hogy az emberek mikor
képesek és mikor nem a viselkedés kontrolljára). Az önkontrollt az énmegerősítés is helyreállíthatja
-> minden olyan cselekvés v. esemény, ami elősegíti v. kiemeli a személyes integritás érzését, mint pl.
a legerősebb értékeink megerősítése).
11
Barna Fruzsina
Éntudatosság: az énnel kapcsolatos megnövekedett tudatossági szint, amelybe beletartozik a saját

mércénkkel kapcsolatos tudatosság, és az, vajon képesek vagyunk-e megfelelni ezeknek.
Az emberek nagyon különbözőek abban, hogy mennyire figyelnek az énükre. Az éntudatosság
elmélete szerint az énre összpontosított figyelem rávilágít a tényleges énünk és az ideális énünk
közötti különbségekre.
6.
Az én jóllétét fenyegető veszélyek: Énünket minden olyan dolog negatívan érintheti, ami ellentmond
annak, ahogy önmagunkat látjuk, és ahogyan érzünk: pl.
- kudarcaink,
- az inkonzisztens információk, események,
- a mindennapi eseményekből fakadó stressz-hatások.
(ezért törekszünk arra, hogy én-fogalmunkat fenyegető hatásokat elkerüljük vagy elutasítsuk)
Tanult tehetetlenség (Seligman): amikor az emberek egy negatív eseményt általános és
kontrollálhatatlan okkal magyaráznak, feladják a küzdelmet érte, és abbahagyják a próbálkozásokat.
(pl. szakítás a partnerrel -> az emberek manapság nem értékelik a kapcsolatokat -> a jövőben nem
törekszem működőképes kapcsolatra)
Pszichológiai stressz: akkor jön létre, ha az egyén olyan helyzettel találkozik, amely – saját megítélése
szerint – meghaladja az erőforrásait.
Stresszorok: az egyénre ható külső tényezők. Két fő csop.: eustressz és distressz.

Közös jellemzőik:
- befolyásolhatatlannak tűnnek,
- bejósolhatatlanok,
- képességeink határait érintik, negatívan befolyásolhatják énképünket.
Munkahelyi stresszorok:
 (1) a feladattal kapcsolatos stresszorok
(pl. mennyiségi vagy minőségi túl- vagy alulteljesítés, munkafeltételek, változások a munkában,
a technikai fejlődés kihívásai stb.)
 (2) a munkakörnyezettel kapcsolatos stresszorok
(pl. zaj, túlzsúfoltság, az elvonulási lehetőség hiánya stb.)
 (3) a szervezeti szereppel kapcsolatos stresszorok
(pl. szerepkétértelműség, szerepkonfliktus, autonómia és karrierfejlődés hiánya, az
interperszonális kapcsolatok nehézségei stb.)
 (4) szervezeten kívüli stresszorok
(pl. családi, munkahelyi szerepek egyeztetésének nehézségei, személyes meggyőződések és a
vállalti politika konfliktusai.
 (5) speciális rétegek stresszorai (pl. nők, fogyatékosok stb.)
Stresszállapot következményei egyéni szinten:

 (1) élettani válaszok:
1.1 Rövidtávú hatások:
- Vészreakció: „harcolj vagy menekülj’ reakció (Cannon, 1929)
1.2 Hosszútávú hatások:
12
Barna Fruzsina
- Általános adaptációs szindróma (Selye, 1983)

(alarm reakció-ellenállás-kimerülés)
 (2) pszichológiai válaszok
2.1 kognitív válaszok
2.2 érzelmi válaszok
(szorongás, harag-agresszió, fásultság-depresszió)
 (3) viselkedéses válaszok
Stresszállapot következményei szervezeti szinten:

 Rövidtávú következmények:
- alacsony termelékenység,
- hiányzás,
- a munkaerő nagymértékű elvándorlása,
- munkahelyi feszültség
 Hosszútávú következmények: a kiégés (burn-out)
A kiégés szakaszai: 1.: bizonyítási kényszer, 2.: fokozott erőfeszítés, 3.: saját igény elhanyagolása, 4.:
igények elfojtása, 5.: értékrend átalakulása, 6.: problémák tagadása, 7.: visszahúzódás, 8.:
magatartásváltozás, 9.: deperszonalizáció, 10.: belső üresség, 11.: depresszió, 12.: teljes kiégés.
Megküzdés – Lazarus: a megküzdés módját az határozza meg, ahogy a személy kognitívan értékeli a
helyzetet.
A folyamat 1. szakasza: elsődleges értékelés (ez határozza meg, hogy milyen érzelmekkel reagálunk
az aktuális helyzetre).
A 2. szakasz: másodlagos értékelés (a személy véleménye arról, hogy meg tud-e küzdeni a fenyegető
helyzettel)
A 3. szakasz: a megküzdési stratégia választása
a. / érzelmi fókuszú megküzdés (cél: a stressz szint csökkentése, de a stresszhelyzetet nem
változtatja meg)
vagy
b. / problémafókuszú megküzdés (cél: a stresszhelyzet megváltoztatása, elkerülése)
Érzelmi fókuszú megküzdés: a fenyegetések és stresszorok által keltett negatív érzelmek kezelése
gyakran az érzelmek elnyomása és a figyelem elterelése révén.
A főbb stratégiák:
- menekülés a fenyegetés elől (a gyenge teljesítmény és a fokozott éntudatosság együttes
megjelenése fokozza ezt a tendenciát)
- a fenyegetés jelentőségének csökkentése (az én pozitívabb aspektusaira való fókuszálás révén)
- a fenyegetés feldolgozása az írás segítségével
- gondoskodás és barátkozás (másokhoz fordulunk támogatásért, és mi magunk is támogatunk
másokat)
Problémafókuszú megküzdés: közvetlen válasz a fenyegetésre, mégpedig úgy, hogy magát a

fenyegetést vagy a negatív helyzetet értékelik át vagy szüntetik meg.
A főbb stratégiák:
- kifogások keresése (a háttérben az én szolgálatában álló énfelnagyító attribúciós torzítások,
amelyek torzítják a sikerrel és kudarccal kapcsolatos magyarázatainkat),
- önkárosító stratégiák (Snyder és Higgins): a várható rossz teljesítmény felelősségét úgy kerüljük el,
hogy akár már előzetesen megfogalmazzuk a kifogásokat, vagy szabotáljuk a teljesítményünket.
13
Barna Fruzsina
- a probléma ellenőrzés alá vonása (a háttér: a kontroll és az énhatékonyság igénye, az

alternatívákban való gondolkodás).
Félelemmenedzselés: ha az embereket valami a saját halandóságukra emlékezteti, akkor megerősítik

az alapvető, kulturálisan meghatározott nézeteiket, aminek egyaránt lehetnek pozitív és negatív
következményei.
Sapir, Whorf – nyelvi relativitáselmélet: a különböző nyelvek nem csupán alternatív eszközök
ugyanannak a valóságnak a leírására, hanem a különböző nyelveken beszélő emberek feltehetőleg a
világot is különbözőképpen látják.
Bernstein - kulturán belüli nyelvi relativitás:
Brown – megszólítások: a megszólítási formák használata egyetemesen két egyszerű formát követ: a
státus (hatalom) normáját és a szolidaritás normáját.
o A státus norma azt írja elő, hogy az alsó osztály tagjainak megszólításában az informális, családias
megszólítási formát kell alkalmazni, tekintet nélkül arra, hogy a beszélő ugyanabból az osztályból
vagy felsőbb osztályból származik, illetve udvarias, formális megszólítást kell használni mind a felső,
mind az alsó osztályhoz tartozó személyeknek, valahányszor felső osztályhoz tartozó embereket
szólítanak meg.
o Az alternatív szolidaritási norma a megszólítás szabályozásában a partnerek státusa helyett
viszonyuk intimitását veszi figyelembe. Ez a norma az udvarias megszólítási forma alkalmazását írja
elő minden olyan személlyel szemben, akivel a beszélő nincs intim viszonyban, míg az informális,
családias forma alkalmazását kívánja minden olyan esetben, amikor a beszélő partnerével intim
viszonyban van, mindkét esetben függetlenül a partnerek osztályhelyzetétől.
Diszkvalifikált üzenetek: azok a megnyilatkozások, amelyek nagyon közvetettek és kevéssé

informatívak.
o Az emberek akkor tesznek ilyen megnyilatkozásokat, ha elkerülési konfliktussal állnak szemben:
azaz két „nem szeretem" kommunikációs lehetőség között kell választaniuk.
o Például: ha legjobb barátunk pocsék dolgozatot olvas fel egy szemináriumon és utána megkérdezi
„Hogy tetszett?", mit mondjunk neki? Lehetünk becsületesek (ekkor megsértjük érzéseit), tekintettel
lehetünk érzéseire (ekkor hazudunk), vagy mondhatunk valami olyasmit „A tőled telhető legjobbat
nyújtottad", vagy „Mások ennél rosszabbul csinálták volna".
McAdams modellje: ennek során pszichológiai tartalmak elemzése történik előzetesen kialakított
kategóriák segítségével; tartalmi és összetettségi szempontokon keresztül vizsgál.
Identitás = az élettörténet elbeszéléssel
összetevőket, változókat, formai jellegzetességeket vizsgál -> identitás állapota, érettsége, integritása
➢ Identitás 4 nagy összetevője:
1. Nukleáris epizódok
2. Imágók
3. Világnézet
4. Generativitás-forgatókönyv
Ezekhez kapcsolódnak:
a) Tematikus vonalak = élettörténet visszatérő tartalmi egységei
➢ Meghatározó egységek a hatalom és intimitás motívumaival kapcsolatosak
b) Narratív komplexitás = mennyire összetett
➢ Én-érettség mutatója
• Probléma: modell kategóriáinak elvontsága
14
Barna Fruzsina
Barclay modellje: Jobban azonosítható kategóriákat dolgozott ki élettörténeti elbeszélések

elemzésére, az információ mennyisége és narratív szerveződés szerint elemez.
Elemzés 2 szála:
1. Infromációs struktúra -> fő- és mellékszereplők, helyszínek, cselekményt alkotó
tevékenységek
➢ Az információmennyiség jelentősen befolyásolja egy elbeszélés élénkségét
(hiányos vagy túlzsúfolt elbeszélés koherenciája romlik)
2. Narratív struktúra
➢ Idői struktúra:
- Téri-idői kapcsolatokra vonatkozó nyelvi formák (pl. igeidők)
- Oksági-feltételességi viszonyok (pl. okhatározók)
➢ Narratív sűrűség = a szövegbe foglalt elemi kijelentések száma
➢ Narratív funkciók: orientálás, referálás, értékelés szövegbeli kitöltöttsége
3. 3 alapvető narratív forma/értékelési minták:
1. Progresszív narratívum = valamilyen negatív érzelemmel kezdődik és ahogy az
események előre haladnak, egyre pozitívabbá válik az értékelés
2. Regresszív narratívum = időben bontakozik ki, az értékelés változásának iránya
fordított (pozitívnegatív)
3. Stabil narratívum = akár pozitív, akár negatív, időben nem változik
4. Barclay szerint, „egy koherens személyes élettörténet elemzése révén
megkonstruálható a személy elmélete és azon alapvető motivációk elmélete,
amelyek az értelmes létezés és a jelen idejű folyamatos létezés érzését nyújtják
számára.”
Trauma és elbeszélés: A traumát átélt emberek élettörténeti elbeszéléseiből kibomlik, hogy milyen
elhárításokat és megküzdési módokat használnak az élmény feldolgozásához, illetve az is, hogy a
trauma feldolgozásának folyamatában az én milyen állapotban van.
Traumára emlékezés jellegzetes formái: nem tudás, töredékes emlékezés, fedőemlékek, újra élés.
A traumával való megküzdés nehézségeit jelzik a túlburjánzó narratívumok.
Élettörténet, mint szociális konstrukció – Gergen és Gergen: „Az énről szóló narratívumok nem az
egyes egyén alapvető attribútumai, hanem társas kölcsönhatások termékei.”
➢ Nyelvi eszközöknek tekintik, amelyeket az emberek egymás közötti viszonyaikban
munkálnak ki, s e viszonylatokban alkalmaznak, hogy különböző cselekvéseket
fenntartsanak, felerősítsenek vagy megakadályozzanak
➢ Úgy gondolják a pszichológiában, mint szimbolikus rendszert kell értelmezni, ami
olyan társadalmi célok érdekében használható fel, mint az igazolás, a bírálat, vagy a
társadalom megszilárdítása.
Terápiás narratívumok – Pennebaker: elbeszélés minőségei alapján tett következtetések,

előrejelzések a lelki egészség állapotára. A v.sz.-ek időről időre újra leírják traumatikus élményeiket
-> időbeli változás lényegessége
7.
Társas csoport: két vagy több olyan ember együttese, akik osztoznak valamilyen - számukra vagy
mások számára - társas szempontból jelentéssel bíró közös jellemzőn.
15
Barna Fruzsina
Társas kategorizáció: az a folyamat, amelynek során azért azonosítjuk az embereket társas csoportok
tagjaként, mert bizonyos, a csoportra jellemző tulajdonságokon osztoznak egymással.
Pozitív hatásai:
- segít abban, hogy az egyéneket a csoport tagjaiként azonosítsuk
- segít eligazodni a környezetben, (kognitív ökonómia),
- másokhoz tartozás érzését nyújtja a számunkra.
(A háttérben a társas alapmotívumok)
Negatív hatásai:
- A társas kategorizáció egy csoport tagjait sokkal hasonlóbbnak láttatja, és emiatt általában
túlbecsüljük a hasonlóságot.
- A kategorizáció a csoportok közötti különbségeket összegyűjti és kiélezi.
- A társas kategorizáció élesben mutatja be a világot. (Ennek következménye: a hasonlóság
túlbecslése)
Társas normák: a gondolkodás, az érzelmek és a viselkedés általánosan elfogadott módjai, melyeket
egy csoport tagjai egymással egyetértésben helyesnek, helyénvalónak tartanak.
Sztereotípia – Lippman: egy társas csoportról alkotott mentális reprezentáció vagy benyomás, amely
a csoportot meghatározott jellemzőkkel (leíró tartalom) és érzelmekkel (érzelmi jelentőség) társítja.
A fejünkben levő egyoldalú kép, érzelmektől befolyásolt prekoncepció, amellyel rendet teremtünk a
környezetben az adott kultúra értékrendje szerint.
Sztereotípiák első vizsgálata - Katz és Braly: 1933-ban végzett kísérletükben arra voltak kíváncsiak,
hogy milyen társadalmi sztereotípiák élnek az Egyesült Államokban. A Princeton Egyetem 100 diákját
kérték meg, hogy válasszák ki azokat a tulajdonságokat egy listáról, amely 84 személyiségvonást vagy
emberi tulajdonságot tartalmazott, hogy melyek a leginkább jellemzők tíz etnikai csoportra nézve
(németek, olaszok, négerek, írek, angolok, zsidók, amerikaiak, japánok, törökök, kínaiak). Azt az
eredményt kapták, hogy a vizsgált társadalmi sztereotípiák egyes tulajdonságok tekintetében nem
voltak igazán nagymértékben közösek. A leginkább közös sztereotípia a négerekre vonatkozott: 84
ember szerint babonásak, 75 szerint lusták. A törökökkel kapcsolatban tisztán negatív sztereotípia
mutatkozott, miszerint kegyetlenek, nagyon vallásosak, árulók, érzékiek, tudatlanok, piszkosak stb.,
pedig nem lehettek közvetlen tapasztalataik velük kapcsolatban.
- a válaszadóknak jól felépített hiedelmeik vannak az etnikai csoportot jellemző vonásokról,
- a vonások azokat az érzéseket tükrözik, amelyeket az etnikai csoport tagjai másokból kiváltanak,
- a sztereotípiák lehetnek pontosak vagy pontatlanok.
Előítélet: egy társas csoportra, illetve annak tagjaira vonatkozó pozitív vagy negatív értékelés.
Diszkrimináció: bármilyen pozitív vagy negatív viselkedés, amely egy társas csoportra, ill. annak
tagjaira irányul.
Szociális kogníció: sztereotípiakutatás -> fordulat -> nem a kategóriákhoz kötődő tulajdonságok
tartalma, hanem a mechanizmus lesz a kutatás tárgya.
(sztereotípia=kognitív struktúra. Kérdés, hogy ez miképpen befolyásolja a csoportokra,
csoporttagokra vonatkozó információk feldolgozását?) -> Ezért 1990-től a társadalmi kontextus, a
sztereotípiák kialakulása, funkciói, fennmaradása és változása, viszonyrendszere válnak a kutatás
tárgyává.
Kategória alapú válasz: a személyre nem, mint egyénre, hanem mint a csoport tagjára reagálunk.
(3 összetevő: sztereotípia (kognitív), előítélet (érzelmi), diszkrimináció (viselkedéses)
16
Barna Fruzsina
Illuzórikus korreláció – Hamilton: két, valójában egymástól független jellemző közötti társulás
észlelése. Kapcsolatot találunk a szokatlan, megkülönböztető jellegzetességek és a szokatlan vagy
jellegzetes csoportok között (a gyakoriság hatása).
Igazságos világba vetett hit, áldozathibáztatás – Lerner: A társadalomban élő sztereotípiák gyakran
arra szolgálnak, hogy igazolják a meglévő egyenlőtlenséget. Úgy teszik ezt, hogy a csoportot úgy
ábrázolják, mint akik sajátos tulajdonságaik alapján megérdemelték társadalmi szerepüket és
helyzetüket -> mindenki azt kapja, amit megérdemel.
Társas alapmotívumok torzításai:

• A sztereotípiák alkalmazásában a MEGÉRTÉS motívuma (a sztereotípiák alkalmazása
leegyszerűsíti a másokra vonatkozó információ feldolgozását). Entitáselmélet.
• A külső csoportokkal kapcsolatos torzítások egyik motivációja a VALAHOVÁ TARTOZÁS.
(előítélet)
• A KONTROLL motívuma a fenyegetésektől véd (ez felerősíti a külső csoportokra, a „más”-nak
stigmatizált egyénekre történő összpontosítást.)
• Az ÉNFELNAGYÍTÁS: az énkép fenyegetettsége automatikusan aktiválja a sztereotípiákat.
Sztereotípiák alkalmazása:
A sztereotípiák befolyásolják az emberek gondolkodását és viselkedését a sztereotipizált csoporttal
szemben.
• A sztereotípiákat aktiválja:
– a kategória (a csoporthoz való tartozás: a faji, a nemi, a kor szerinti és a szereppel
kapcsolatos kategóriák)
Minél többet használunk egy kategóriát, annál hozzáférhetőbbé válik és minél hozzáférhetőbb,
annál többet használjuk.
A sztereotípiát néha olyan alaposan megtanuljuk, hogy az előítélet önálló forrásává válhat.
Egy csoporttagságra utaló jegy vagy figyelmeztetés automatikusan és akaratlanul eszünkbe juttatja
a sztereotíp jellemzőket, tudatosság nélkül is létrehozva az előítéletet.
Ha a sztereotípia aktiválódott, alapjául szolgálhat a vélemények kialakulásának és a tettek
irányításának.
A sztereotípiák hatnak:
(1) a GYORS és (2) a MEGFONTOLT ítéletalkotás esetén is.
(1) Sztereotípiák alapján hozott GYORS ítéletek:
– kisebb kognitív kapacitás esetén. Pl.:
- időnyomás,
- az információ komplexitása,
- lecsökkent kognitív kapacitás (Bodenhausen 1990),
- napszakok hatása.
- intenzív érzelmek esetén
(2) Sztereotípiák alapján hozott MEGFONTOLT ítéletek:
Az emberek hajlanak arra, hogy
– a sztereotípiákat megerősítő, és NE az azokat cáfoló bizonyítékokat keressék
– a tényeket a sztereotípiák alapján magyarázzák. A sztereotípia aktiválódása a
kétértelmű információ megmagyarázását erősítheti. Azt látjuk, amit elvárunk.
– Az emberek nemcsak keresik a sztereotípiával egyező viselkedést, de ki is válthatják
azt. (önbeteljesítő jóslat)
A sztereotípiák önbeteljesítő természete olyan láncreakciót indíthat el, amelyben nemcsak az észlelő
hiedelmei, hanem a sztereotipizált csoport tagjainak viselkedése is szerepet kap.
17
Barna Fruzsina
Önmagát beteljesítő jóslat - Merton: kiindulópontja a szituáció téves meghatározása, amely az

eredeti téves elgondolást igazzá teszi.
- pl: Usa XIX. század: rabszolgáknak tilos iskolába járni-> tudatlanság
- Európa: zsidók nem űzhettek keresztény foglalkozást-> pénzkölcsönzés -> hitvány természet
Pygmalion effektus - Rosenthal és Jacobson – vizsgálat:

Rosenthal és Lawson (1964) kísérletében egyetemi hallgatókat kértek meg, hogy patkányokat
tanítsanak meg közlekedni az útvesztőben. A diákok fele úgy tudta, hogy a patkányok különlegesen
okosak, ennek tudatában tanították őket. A diákok másik fele pedig pont fordítva, azt hitte, hogy
különlegesen ostoba patkányokat tanítanak be, miközben intelligenciában nem volt különbség a
patkányok között. Azt az eredményt kapták, hogy azok a patkányok, akikről azt hitték a tanítóik, hogy
különlegesen okosak, sokkal gyorsabban tanulták meg az útvesztőt, mint a többi patkány.
Rosenthal és Jacobson másik híres kísérlete egy általános iskolában zajlott, melyben képesség
szerint osztották be a gyorsan, közepesen, illetve lassan haladó csoportokba a gyerekeket
(elsősorban olvasási teljesítmény alapján). Egy levelet írtak, melyben kifejtették, hogy olyan gyerekek
érdeklik őket, akik várhatóan „fordulóponthoz érnek” és ezután a teljesítményük javulni fog. Ezt
követően intelligenciatesztet vettek fel az összes gyerekkel, majd minden tanár kapott egy listát,
amin 1-9 fő közötti gyerek neve szerepelt, akiknek várhatóan nőni fog a teljesítménye.
Kérdésfeltevésük az volt, hogy fog-e változtatni a tanítók várakozása a gyerekek szellemi
fejlődésén, és a hatás nagyobb-e alsóbb tagozatosoknál, mint felsőbb tagozatosoknál, gyorsan,
közepesen vagy lassan haladó csoportoknál, egyik vagy másik nemnél, kisebbségi vagy nem
kisebbségi csoporthoz tartozóknál.
Az eredmények azt mutatták, hogy az első és második osztályban a tanítónő elvárásának drámai
hatása volt a kiválasztott diákok teljesítményére (nagyobb osztályoknál ez a különbség eltűnt). Ezzel a
kutatók a pozitív várakozások szellemi fejlődést javító hatását igazolták. Valószínűleg a Pygmalion-
effektus ellenkező irányban is érvényesül, aminek messzemenő következményei lehetnek a
kisebbségek életére nézve.
Stigmatizált személy: olyan célszemély, aki negatív sztereotípiával illetett társadalmi csoport
tagja, például testi fogyatékkal élő, afroamerikai, roma.
Implicit Asszociációs Teszt - Greenwald és mtsai: ezzel mérhetők a tudatos ellenőrzés területén kívül
működő előítéletek és sztereotípiák. A teszt jól demonstrálja, hogy az emberek automatikusan pozitív
ill. negatív értékelést társítanak a különböző társas csoportokhoz. Kézzelfogható élményt nyújt arról,
hogy bizonyos asszociációk könnyebbek (pl. idős és rossz), mint mások (pl. fiatal és rossz), és hogy
ezek az asszociációk szándékosan viszonylag ellenőrizhetetlenek. Ennek köszönhetően
közvetlenebbül élhetik át a tudatosan vallott és a tudattalan attitűdök és hiedelmek esetleges
disszociációját. -> Szoc. psz. könyv 242.o. ÁBRA
Kettősfolyamatmodellek:
- Kontinuummodell: Abból indul ki, hogy a benyomás kialakítása során az emberek számos stratégiát
alkalmazhatnak egy kontinuum mentén, s a választásukat két tényező befolyásolja: a rendelkezésre
álló információ és az észlelő motivációja.
- Brewer modellje: két különálló folyamatot tételez föl: az egyik üzemmódban az információt a
kategória, a sztereotípiák alapján dolgozzuk föl, a másik üzemmódban ettől függetlenül, az egyént a
figyelem fókuszába helyezve alakítunk ki vagy tartunk fenn benyomást.
- Devine és Monteith modellje: Más emberek megítélésénél, a róluk való benyomás kialakításánál a
csoportkategóriákra és a hozzájuk kapcsolódó sztereotípiákra támaszkodik az egyik fajta folyamat, és
a konkrét egyéni információra épít a másik típusú információfeldolgozás.
18
Barna Fruzsina
- életkorra vonatkozó előítéletek

- nemi sztereotípiák
8.
Sztereotípiák megváltoztatása:
• A sztereotípiák önfenntartó természetét le lehet küzdeni a csoporttagokkal való kapcsolattal.
• KONTAKTUS HIPOTÉZIS: bizonyos körülmények között az ellenséges viszonyban álló
csoportok tagjai közötti közvetlen kapcsolat csökkentheti a sztereotipizálást, az előítéletet és
a diszkriminációt.
• A kapcsolat révén INKONZISZTENS INFORMÁCIÓKkal is találkozunk (ezek a sztereotípiák
megváltozását vagy tagadását eredményezhetik).
• Ám, inkonzisztens információ esetén a sztereotípiák változatlanul fenn is maradhatnak, mert
(1) az emberek megmagyarázhatják a meg nem egyezést, (2) új kategóriákat hozhatnak létre
a szabálytól való eltérésre, (3) vagy a nem szokványos csoporttagok viselkedését nem tartják
relevánsnak a csoportsztereotípia szempontjából.
• Az INKONZISZTENS információval való találkozás erőteljes sztereotípiát VÉDELMEZŐ
MECHANIZMUSOKAT válthat ki. Ezek:
(1) Az inkonzisztens információ kimagyarázása.
(2) Az inkonzisztens információ új kategóriákba (alcsoportokba) sorolása (pl. fekete
üzletember = „kivétel erősíti a szabályt”)
(3) Kontraszthatás: a nem tipikus csoporttagok megkülönböztetése. (Ha sztereotip
elvárások alapján ítéljük meg az egyes csoporttagokat, az elvárásainktól eltérően
viselkedőket még különbözőbbnek ítéljük.)
• A sztereotípia-védelmet GYENGÍTŐ hatások
(Feltétele: a megfelelően működő személyes kapcsolat)
A sztereotípia-védelem leküzdését szolgáló ún. „ellenszerek”:
• A kimagyarázás ellenszere: a megismételt inkonzisztencia.
• Az altípusok (nagyobb csoporton belül egy kisebb, pl a nők csoportján belül a
feministák csoportja) kialakulásának ellenszere: az általánosan elterjedt
inkonzisztencia.
• A kontraszthatás ellenszere: tipikusság és inkonzisztencia együttes értelmezése.
• A fenti feltételek esetén a sztereotípiák megváltozhatnak (-> tehát ha a kontaktus
olyan, a sztereotípiával össze nem illő információval szolgál, amely ismételten
jelentkezik, sok csoporttagra érvényes, és a tipikus csoporttagoktól származik)
Azok az emberek, akik tudatosan elutasítják az előítéletet, képesek az automatikusan
aktivált sztereotípiák hatását is leküzdeni.
Kognitív stílus: az információ feldolgozásának, az attitűdök szerveződésének módja. Ez egyénenként

eltérő -> különféleképpen szerveződnek rendszerré az egyének nézetei.
A kognitív stílusbeli különbségek okai:
- különféleképpen szerveződnek rendszerré az egyének nézetei,
- személyiségbeli tényezők (Adorno: tekintélyelvű személyiség).
Előítéletek - Adorno hipotézise: személyiségi tényezők befolyásolják az előítéletek kialakulását.

Az Adorno vizsgálat skálái:
- A-S skála (antiszemitizmus),
- E skála (etnocentrizmus)
- PEC (politikai-gazdasági konzervativizmus skála)
19
Barna Fruzsina
Tekintélyelvű személyiség: Freud fogalmait követve olyan előítéletes ember, aki nem képes
elfogadni saját ellenséges érzéseit, kritikátlanul hisz a tekintély legitimitásában, és saját hibáit
másokban keresi.
Tekintélyelvű személyiség jellemzői:
(1) konvencionális értékrend,
(2) tekintélyelvű alázat,
(3) tekintélyelvű agresszivitás,
(4) anti-intracepció (a gyengédség és az érzelmek elutasítása),
(5) babonás vélekedés, sztereotip gondolkodás,
(6) erő és keménység,
(7) destrukció és cinizmus,
(8) projekció,
(9) a szexualitás túlértékelése.
kialakulásának okai:
• Pszichoanalitikus magyarázat:
– túl szigorú, elnyomásra építő szülői nevelés
– bűnösség érzés (szigorú felettes én, erős ösztön én, gyenge én).
• A tekintélyelvű személyiség negatív hatásainak csökkentése:
– egyenlő pozíció alapján folytatott érintkezés
– kölcsönös függés, kooperáció
Nyílt és zárt gondolkodás, dogmatizmus – Rokeach: A nyílt és zárt gondolkodás modellje a

vélekedésrendszereken alapszik. Kiindulópont: a nézetek együttese rendszerként jellemezhető
(Adorno kritikája, a formai jegyek hangsúlyozása). Nézetrendszer alatt Rokeach „mindazokat a
meggyőződéseket, elvárásokat, hipotéziseket, és ezek együtteseit érti, amelyeket egy személy
igaznak tart egy adott időben arról a világról, amelyben él.” A nyitottság vagy zártság mértékét az
határozza meg, hogy a külvilágból érkező információkat a személy mennyire képes felfogni,
minősíteni, és cselekvése kiinduló pontjává tenni – elhagyva a lényegtelen információkat. Rokeach 3
dimenzió mentén jellemzi a nyílt és zárt gondolkodásmódokat:
1. elfogadott és elutasított nézetek aránya és szerveződése (igazoló-cáfoló)
2. középponti és periferikus nézetek tartalma (centralitás)
3. gondolkodás időtávlata, idői perspektívája (időtávlat dimenziója)
• Igazoló és cáfoló nézetek formai jegyei:
– izoláció,
– differenciáltság.
• Centralitás és periferialitás
– A központi tartomány: őshiedelmek
(1) a fizikai valóság természetével (szín, forma, alak stb.),
(2) a szociális világ természetével (barátságos, barátságtalan, kiismerhető,
kiismerhetetlen, bizalom teli) kapcsolatban.
– A köztes tartomány (azon pozitív és negatív autoritás természetére vonatkozó
hiedelmek, amelyekre hagyatkoznunk kell). Eredmény: (1) elfogult elvetés (tiszta
őrültség, hogy…) (2) elfogult elfogadás (minden intelligens ember tudja,
hogy…).
– Perem tartomány (a pozitív és negatív autoritásból származó hiedelmek. Az
információfeldolgozás lépései: (1) kezdeti szűrés (összeegyeztethető-e az
őshiedelmekkel?), (2) leszűkítés (összeegyeztethető-e az autoritáson alapuló
hiedelmekkel?)
20
Barna Fruzsina
– Zárt gondolkodás:
– nagyfokú a nézetek izolációja,
– nagy eltérés van a differenciáltságban a negatív és pozitív hiedelemrendszerek között
– csekély differenciáltság a negatív hiedelem rendszeren belül
– az új elemek beépítése (1) irreleváns belső késztetésektől, (2) külső jutalmazástól és
büntetéstől függ,
– cáfoló nézetek másodkézből (az igazoló nézetek forrása által megszűrve) kerülnek
be,
– kiterjedt a visszautasítási mező,
– sajátosan torzult időperspektíva (a múlt és jövő felé irányul, kevésbé a jelen)
– a világ fenyegető
– az autoritás abszolút, az embereket a szerint kell elfogadni, hogy egyetértenek-e az
autoritással
– Nyílt gondolkodás:
– az új elemek beépítésének könnyedsége,
– van kommunikáció a részek között
– átjárás a cáfoló és igazoló nézetrendszerek között,
– nem a tekintély, hanem a szakértelem a fontos,
– könnyebben korrigál,
– időperspektíva: a jelen elsődlegessége
– a világ barátságos
– az autoritás nem abszolút, az embereket nem e szerint kell elfogadni
Konkrét és absztrakt gondolkodás – Harvey:

Alapelv: a személyi és tárgyi környezettel kapcsolatos tapasztalat megszerzésének lehetősége
(az S –R, inger – válasz kapcsolat jellege).
- A konkrétság jellemzői:
– Egyszerűbb kognitív struktúra, amelyet az ÉNINVOLVÁLT helyzetekben (és csak
ezekben) kevesebb különbségtétel és több tökéletlen integráció jellemez,
– nagyobb hajlam a „fekete-fehér” értékelésre,
– nagyobb függés a tekintéllyel kapcsolatos kulcsingerektől,
– a kétértelműséggel, ellentmondásossággal kapcsolatos intolerancia,
– nagyobb szükséglet a kognitív konzisztenciára,
– sablonosság, a megoldási irányvétel változtatásának nehézsége,
– a célok és eszközök kapcsolatának szegényesebb felfogása,
– érzékenység a harsány kulcsingerekre, érzéketlenség a minimális kulcsingerekre,
– gyengébb képesség, „úgy tenni mintha”, elvállalni a másik szerepét,
– hit a nézetek változatlanságában,
– a nem értelmezett szabályok alkalmazása,
– alacsony feladatra orientáltság,
– benyomások kialakítása hiányos információk alapján.
- Az absztraktság jellemzői a fentiek ellentéte.
Új elem: a szocializációs háttér hatásának elemzése.
- A szocializációs háttér, a szülői nevelési stílusok ún. egyedi énrendszereket alapozhatnak meg.
• Az egyedi énrendszerek 4 típusa:
1. rendszer: korlátozzák a tapasztalatszerzést, következetes szülői követelmények és
jutalmak, a referenciaszemélyekhez pozitív érzelmi viszonyulás.
21
Barna Fruzsina
2. rendszer: kevésbé konkrét, korlátozzák a tapasztalatszerzést, de következetlen,

szeszélyes szülői viszonyulás, az optimálisnál több bizonytalanság, változatosság.
3. rendszer: kevéssé absztrakt, az egyik vagy mindkét szülő túlzottan engedékeny, nem
akadályozzák a tárgyi világ explorációját.
4. rendszer: absztrakt, irányítják és motiválják a tapasztalat-szerzést.
Kognitív komplexitás – Kelley:

Alap: konstruktív alternativizmus
A világot mi konstruáljuk. A konstrukciók új tapasztalatok esetén revízió alá kerülnek.
Az ember „naiv tudós”. A tudás célja az események előrejelzése, megértése és – szükség esetén – a
módosítása. Ezért:
- a konstrukció validitását „prediktív hatékonysága” adja,
- a konstrukciók bipoláris dichotóm jellegűek (fekete-fehérek),
- a hasonlóságok és különbségek megfigyelésének kognitív folyamata vezet a
konstrukciókhoz.
• A konstrukciók formális jellemzői:
(1) érvényességi tartomány,
(2) érvényességi központ,
(3) áteresztő képesség (mennyire nyitott új elemek befogadására)
A konstrukciók típusai:
(1) preemtív konstrukció (kizárólag a saját tartományára korlátozza az adott elemet. Csak így tudunk
gondolni rá),
(2) konstellációs konstrukció (tipologizáló gondolkodás),
(3) propozicionális konstrukció (nyitott alternatív konstrukciókra)
• Kelley szerint a személyiség absztrakció, valójában konstrukcióinak rendszere (a személyek a
szerint különböznek, ahogy az eseményeket konstruálják)
Szerep konstrukció repertoár teszt (REP): a konstrukciók azonosításának módszere.

A konstrukciók száma, hierarchizáltsága egyénenként különböző. A személyiség azokból a
konstrukciókból áll, amelyeket az egyén a várható események előrejelzésére használ. Egy másik
személyt akkor értünk meg, ha ismerjük az általa használt konstrukciókat, a konstrukciókban
összegezett eseményeket, és azt, hogy a konstrukciók hogyan szerveződnek rendszerré.
A REP teszt felépítése: lista vagy grid (rács) forma:
A vizsgálat első részében:
- a vizsgálati személynek az előre meghatározott (pl. 15) szerepeknek megfelelő személyeket
kell kiválasztania a saját életéből,
- minden egyes szerephez a vizsgált személynek egy-egy nevet kell rendelni.
A vizsgálat második részében:
- a meghatározott oszlopokban található három személyből kell megtalálni azt
a kettőt, amelyek inkább hasonlítanak egymásra a harmadik személyhez
viszonyítva, és ezt a tulajdonságot a sor végén található rubrikába kell írni.
- a továbbiakban minden szereplőről el kell dönteni, hogy rendelkezik-e az előbbi
tulajdonsággal vagy sem. Ezt a folyamatot mind a 15 sorban el kell végezni.
A fentiek után megállapítható, hogy a vizsgált személy számára mely szerepek hasonlítanak
egymáshoz leginkább, és mely konstrukciók között van szorosabb kapcsolat.
Lezárás iránti igény – Webster, Kruglanski: késztetés arra, hogy elérhető tudásunk alapján minél
gyorsabban és kitartóbban egy határozott álláspontra helyezkedjünk.
A szükséglet személyiségdimenzióként is felfogható. 5 alskála:
22
Barna Fruzsina
(1) A struktúra és a rend iránti vágy

(2) Előreláthatóság (bejósolhatóság iránti preferencia)
(3) Gyors döntés (határozottság)
(4) A kétértelműség feloldása iránti vágy
(5) A gondolkodás zártsága
Pozitívan korrelált az autoritarianizmussal, a dogmatizmussal.
• A magas lezárási szükséglettel rendelkező emberek az elsőbbségi hatást nehezen tudják
kivédeni, és nagyon ellenállnak az előzetes tudásuknak ellentmondó meggyőzésnek.
• ELŐNYÖK (szorongás megszüntetése, gyors döntéshozatal), és HÁTRÁNYOK (lehetőségek
elégtelen vizsgálata, elhamarkodott döntések).
Idegenellenesség: előítéletesség azon típusa, amely minden külcsoporttal szemben egyöntetűen

elutasító -> xenofóbia
9.
Szociális identitás elmélet – Tajfel és Turner: a saját csoport iránti elfogultság egyik mozgatórugója
az a motiváció, hogy az emberek csoporttagságaik révén növeljék önértékelésüket.
szituáció nagy hatása a társas viselkedésre -> az egyén a személyiségével vesz részt benne, vagy a
csoport tagjaként (így a csoport előítéletei érvényesülnek az egyén magatartásában)
Szelf-kategorizáció – Turner: az a folyamat, amikor úgy tekintünk önmagunkra, mint egy csoport
tagjára. Az én elhelyezésére egy adott helyzetben 3 kategória áll a rendelkezésünkre:
Emberség fölérendelt szintje: hasonlóságok
Szelf, mint egy csoport tagja: csoporttagok közötti hasonlóságok és más csoportokkal szembeni
különbségek
Alárendelt szint – személyes szint: egyedi, különbségek közte és más emberek között
Társas identitás: identitás az énfogalom azon aspektusa, amely abból a tudásunkból és érzelmeinkből
származik, hogy milyen csoport tagja vagyunk. Az „én”-t „mi”-vé alakítja.
Cialdini – társas sütkérezés jelensége (basking in the reflected glory) (BIRG): az önértékelés
növelése azáltal, hogy azonosulunk saját csoportunk más tagjainak jó teljesítményével vagy pozitív
tulajdonságaival.
Minimális csoportparadigma/minimális csoportközi helyzet – Billig és Tajfel: vizsgálati helyzet,

amelyben a résztvevőket önkényesen, illetve jelentéktelen szempontok szerint olyan csoportokba
sorolják, melyeknek nincs múltjuk, nincsenek érdekellentéteik, és nincsenek sztereotípiáik (W és X
csoport 1-1 tagja osszon ki pontokat -> mindig saját csapatuk tagjainak kedveztek; Szoc. psz. könyv
198.o.)
Szimbolikus előítélet: amikor az emberek nagyon szélsőséges fenyegetést észlelnek egy külső
csoporttal szemben, két, egymással összefüggő módon reagálnak. Egyrészt magasztalják saját
csoportjuk szimbólumait és értékeit. Másrészt elkezdik gyűlölni a külső csoportot. -> A saját csoport
szimbólumainak hangsúlyozását a kívülállók gyűlölete kíséri.
Morális közöny: a külső csoport kívül esik a morális szabályok érvényességének körén, így nem
számíthat empátiára sem.
23
Barna Fruzsina
Morális kirekesztés: külső csoportok tagjai alacsonyabb rendűek az embernél, és kívül esnek az
erkölcsi törvények rendjén (a csoporttagok romboló tetteikért a felelősséget elhárítják, a saját
csoport erkölcsi felhatalmazására hivatkoznak)
Sztereotípiafenyegetés: félelem attól, hogy másoknak a csoportunkról fenntartott negatív

sztereotípiáját igazoljuk.
Stigmatizált (mások által negatívan megítélt) csoporthoz tartozás  ha az énvédő stratégiák nem
bizonyulnak hatékonynak:
1. szociális mobilitás: menekülés a negatív csoporttagság elől, a stigmatizált csoport elhagyása
Ez történhet:
- (2.1) dezidentifikáció (ellenazonosulás) révén.
Ennek módjai:
- információkerülés
- leértékelés (CORF:cutting off reflected failure),
- kivétel képzés.
- (2.2) disszociáció (a csoportból való fizikai kilépés) révén.
Ennek módjai:
- a csoporttól való tényleges elszakadás vagy a
csoporttagság eltitkolása (pl. bevándorlók),
- az egyik csoportból a másikba történő átlépés.
2. társadalmi változás: a csoport társas megítélésének megváltoztatása
Ennek módjai:
- (2.31) társas kreativitás: a csoport jellemzőit megpróbálják pozitív terminusokban
újrafogalmazni,
- (2.32) társas versengés: azokat a körülményeket igyekeznek megváltoztatni, amelyek a
hátrányos megkülönböztetéshez vezettek,
- (2.33) újrakategorizáció: a „saját csoport” definíciójának megváltoztatása.
Nemzeti csoporttal való azonosulás két módja:
1. Kötődés: nemzet irányába mutatott érzelmi kötődés
2. Glorifikáció: a nemzeti csoport felsőbbrendűsége
10.
Attitűd: mentális reprezentáció, amely összegzi egy egyén ítéleteit egy adott személyre, csoportra,
vélekedésre vagy egyéb tárgyra vonatkozóan.
Összetevői:
Három dimenziós hipotézis:
- Kognitív összetevő: a tárgyra vonatkozó ismeret.
- Emocionális összetevő: a tárggyal kapcsolatos érzelem.
- Viselkedéses összetevő
Érzelmi-értékelési tartomány:
• irány (pozitív vagy negatív),
• polarizáltság (az attitűd elhelyezkedése a pozitív vagy a negatív pólus között),
• intenzitás,
• relevancia.
Egydimenziós hipotézis: attitűd = a tárgyra vonatkozó érzelem.
24
Barna Fruzsina
Az attitűdök várakozás-értékelés modellje – Fishbein: az attitűd az alábbi komponensek szorzata:

- a tárggyal asszociált tulajdonságok értékelése
- a várakozás (szubjektív valószínűség)
Attitűdök típusai:
• explicit: amelyeket önbeszámolóban vagy viselkedésben nyíltan és tudatosan fejezünk ki egy
attitűd-tárggyal kapcsolatban (ezeket azonban gyakran elrejtjük, amennyiben kifejezésüket
nem tartjuk kívánatosnak).
• implicit: egy attitűdtárgyra vonatkozó automatikus és nem kontrollálható pozitív vagy
negatív értékelés.
Attitűdök funkciói:
• instrumentális (instrumental function): az attitűdök hozzájárulása a helyzetek uralásához
azáltal, hogy útmutatással szolgálnak a pozitív tárgyak megközelítésére és a negatív tárgyak
elkerülésére vonatkozóan
• benyomás-szervezési (impression management function): az attitűdök hozzájárulása a
kapcsolódáshoz azáltal, hogy az interakciókat és a társas kapcsolatokat zökkenőmentessé
teszi
• társas identitás (social identity vagy értékkifejező funkció): célja az én-felfogás
érvényességének megerősítése és mások elismerésének elnyerése
• ismereti/gazdaságossági funkció (knowledge function): az attitűdök hozzájárulása a
helyzetek uralásához azáltal, hogy szervezik, összegzik és leegyszerűsítik az attitűdtárggyal
kapcsolatos tapasztalatokat
Attitűd szerepe az információfeldolgozásban:

• Az attitűd-releváns információ aktív keresése (Festinger (1957): kognitív disszonancia
redukciós elmélet -> Az egymással ellentétben álló tudati elemek motivált feszültség
forrásává válnak, ez arra készteti az embereket, hogy kiiktassák. Döntési helyzeteket
vizsgálva megfigyelték, hogy a választott lehetőség pozitívumai szembeszegülnek a nem
választott negatívumaival, és disszonancia forrásává válnak. Ugyanígy a belső meggyőződés
és a kikényszerített magatartás is disszonanciakeltő: ha nincs büntetés/jutalmazás, akkor a
belső meggyőződés és értékelés kerül kifejezésre. Kontrahedonikus hatások: a személy
megváltoztatja a véleményét jutalom fényében (nagyobb jutalom fényében kevésbé
változtatja meg). Kommunikációs szituációkban is paradox eredmények: az alacsonyabb
presztízsű forrás szavát hallgatva inkább változtatnak véleményt.
• Az attitűd-releváns információ észlelése (Heider 1944: kognitív konzisztencia: a kognitív
konzisztenciaelméletek arra keresik a választ, hogy az egyén tudattartalmai miként hatnak
egymásra és vannak-e szabályszerűségek az összerendeződésükben - konzisztenciát
feltételeznek. Az ember számára logikailag vagy érzelmileg össze nem illő, de egymással
összefüggésbe hozott gondolatok belső feszültség forrásává válnak. Heider a személyközi
viszonyok intuitív elemzése (mely gondolatilag árnyalt) alapján elkülönített kiegyensúlyozott
és kiegyensúlyozatlan viszonyrendszereket. „Jó alaknak” nevezi azt, amikor két barát/
ellenség(mindkettő!) egy harmadik személlyel/tárggyal rokonszenvezik/ellenségeskedik.
Amely kapcsolat ettől eltér, P-Q- X triádnak nevezik. Ezek labilisak, kiegyensúlyozatlan
struktúrák. + Sherif és Hovland (1961): asszimiláció-kontraszt elmélet: ha egy közlés
jelentősen különbözik a meggyőzni kívánt személy saját álláspontjától, akkor ez kívül esik az
elfogadhatóság körén, és nem lesz túl meggyőző).
• Az attitűd-releváns információ felidézése (Ross, McFarland, Fletcher (1981)
25
Barna Fruzsina
Attitűd szerepe a viselkedésirányításban: La Piere (1934) vizsgálata: gyenge együttjárás a viselkedés

és az attitűd között.
Lehetséges módszertani okok:
• az attitűd potenciális hordozóinak nem megfelelő azonosítása,
• az attitűd-felmérés kényszerítő jellege,
• a megfogalmazás jellege,
• a személyesség hiánya.
Attitűdök mérése - kvantitatív és kvalitatív eljárások:
•Beavatkozó
(direkt)
technikák:
közvetlenül a
személyt
kérdezik meg
attitűdjeiről.
pl. papír-ceruza
eljárások
•Nem
beavatkozó
(indirekt)
eljárások: a személy nincs tudatában a megfigyelésnek, természetesen viselkedik, nem akar
megfelelni, tetszeni egy másik személynek.
pl. konatív eljárások
• Papír-ceruza módszerek:
• Thurstone-skála:
• Előállításának lépései:
• Sok laikus személyt megkérdeznek az attitűdtárggyal kapcsolatban; legalább
100 attitűd
• Független zsűri megvizsgálja az attitűdöket, egy 11 fokú skálán elhelyezik
(pozitívtól negatív irányba).
• Statisztikai módszerek alkalmazása. Mely attitűdállításokat érdemes
kihagyni? Szelekciós szempontok: zsűri ítéletének szórása. Kb. 25
attitűdállítás marad meg. Azok a tételek, amelyeknek kicsi a szórása.
• Minden tételnél megvizsgálják a zsűri ítéleteinek átlagát. 11 állítást tartanak
meg. Egyetértés/Egyet nem értés az állításokkal. A válaszok átlaga lesz az
attitűd mérőszáma.
• A skálaérték azt reprezentálja, hogy az egyes tételek mennyire kedvezőek
vagy kedvezőtlenek az attitűdtárgyra vonatkozóan (1. legkedvezőtlenebb, 11.
legkedvezőbb). A tényleges Thurstone-skálán az attitűd tételeket
véletlenszerű sorrendben közlik.
• Osgood-féle szemantikus differenciál skála:
• Nyelvészettel foglalkozó szociálpszichológus
• Faktoranalízis  mindenféle jelentés három független faktorba szerveződik:
érték, erő, és aktivitás, melyek korrelálnak az attitűdök egyes tengelyeivel.
• Ezek alapján: az attitűdtárgyak szemantikai mérése alkalmas az attitűdök
affektív és kognitív tengelyeinek mérésére.
26
Barna Fruzsina
• Likert-skála:
• Gyorsan és olcsón előállítható
• Általában 5 fokú skálán kell megjelölni, mennyire ért egyet vagy nem az adott
attitűdállítással. Jól méri az attitűd minőségét és intenzitását.
• Hátrány: az attitűd kialakulásával kapcsolatban nem ad információt + nem
mindig attitűdöket mér, beszűrődhetnek pl. személyiségtényezők. Pl.
alacsonyan iskolázott személyek markáns véleménynyilvánítása (szélek
preferenciája) vs. kognitív komplexitással rendelkezők közbülső válasza.
• De: egyesek a közbülső válaszokat az attitűd komplexitására és nem a
személyiségre vezetik vissza.
• Másik hátrány: az attitűdök készek, nincs eltérő attitűd megmutatására
lehetőség. + Válaszadási kényszer -> olyan attitűdöt is mérhetnek, amellyel
nem is rendelkezik a személy
• Bogardus-féle társas távolság skála:
• Egyszerű, praktikus
• 7 fokú skálán kell megjelölni, milyen mértékű intimitást hagyna szívesen jóvá
maga és más etnikumok (szervezetek) tagjai között.
• Hamis szonda: a szociális kívánatosságból eredő hibák kivédésére alkalmazott
eljárás. Az alanyokat laboratóriumba viszik, majd bonyolult pszichofizikai
műszereket csatolnak a testükre, ezáltal a válaszadók úgy gondolják, hogy a
műszerek képesek azonosítani a hamis válaszokat.
• Projektív technikák:
• Strukturálatlan inger (önmagában jelentés nélküli inger)
• A vizsgálati személy feladata, hogy értelmezze, jelentést adjon neki
• Az inger valamilyen módon érintkezik az attitűdtárggyal, így a személy
elkerülhetetlenül belevetíti saját attitűdjeit az értelmezés során  projekció
• Vizsgálatvezető feladata: a projektumok tartalomelemzése
• Kvalitatív vizsgálóeljárás
1.verbális
• Valamilyen nyelvi inger képezi a projekciós felületet.
• Fals adatok nyerhetők, ha az instrukció sugall egyfajta válaszadást.
• Annál jobb az instrukció, minél nagyobb szabadságot biztosít a válaszadónak.
2.vizuális
• Valamilyen képi inger képezi a projekciós felületet.
• Két változata: a képértelmezés, illetve a képi szimbólum alkotása
3.imaginatív
• Imagináció = fantáziálás, képzelődés, álmodozás
• A vizsgálatvezető olyan helyzetet teremt, melyben a v.sz. úgy „álmodik”, hogy
közben nem alszik
• Álomnyelv mozgósítása
• 3 gyakran alkalmazott módszere van: magic door technika; magic-land technika;
magic-car technika
• Konatív eljárások:
• Közvetlenül a viselkedést vizsgálják.
• A magatartás megfigyeléséből következtetnek vissza az affektív és kognitív szintekre.
• Minden technika konatívnak tekinthető, amely viselkedéses aktivitást igényel.
27
Barna Fruzsina
• A laikus és hétköznapi attitűdvizsgálatnak legelterjedtebb formája.

• Elveszett levél:
• Milgram, Manu és Harter dolgozta ki 1965-ben
• 100 db megcímzett és felbélyegzett levelet hagynak szét olyan régióban, ahol
kizárólag a célcsoport mozog.
• A címzett maga az attitűdtárgy.
• Vizsgálati kérdés: az adott régióban a vizsgált célcsoport hány levelet juttat el a
címzetthez?
Reliabilitás, validitás: A különféle (attitűd) mérések minőségét jelzik.
Reliabilitás: (megbízhatóság): A reliabilitás vizsgálat többször megismételve is ugyanazt az
eredményt adja.
Validitás: (érvényesség): A magas validitású eljárás azt méri, amit mérni szeretne.
11.
Meggyőzés: az attitűdök kommunikáció révén történő kialakításának, megerősítésének vagy

megváltoztatásának folyamata.
A forrás, az üzenet és a befogadó jellegzetességei:
Szakértelem, hitelesség, vonzóság:
Hovland és Weiss – szunnyadási hatás: a csekély szavahihetőségű forrás hatása 4 hét elteltével
csökken - különösen, ha a hallgatókat nem emlékeztetik a forrásra.
Félelemkeltés: hatásos lehet hirdetésekben (pl. dohány reklám). A félelem szintje befolyásolja a
motivációt és az üzenetek feldolgozásának képességét, a motiváció és a feldolgozási kapacitás pedig
az attitűdváltozást. Ha az üzenet megfelelő szintű aggodalmat kelt, akkor odafigyelnek rá az
emberek, remélve, hogy a kiváltó helyzet megszüntethető. Azonban, ha túl nagy aggodalmat kelt a
reklám, kiábrándulnak az emberek (védekező elkerülés). Éppen ezért a leghatásosabb a félelemkeltő
üzenet és a megnyugtató információ társítása.
Petty és Cacioppo a meggyőzés két útja, központi vs perifériális – felszínes vs szisztematikus

feldolgozás:
• Alapelv: az információfeldolgozás módjai befolyásolják a meggyőzés hatékonyságát. A
meggyőzés két útja:
(1) felületes feldolgozás (a hozzáférhető, kiugró információk szerepe)
(2) szisztematikus feldolgozás (az érvek szerepe nő).
• A FELÜLETES FELDOLGOZÁS során alkalmazott meggyőzési heurisztikák (= az attitűdtárgy
társítása egy pozitívan vagy negatívan értékelt jelzőingerrel, ami lehetővé teszi az
attitűdtárgy gyors értékelését)
(1) attitűdök kialakítása asszociáció révén= értékelő kondícionálás: olyan pozitív
vagy negatív attitűdöket kialakító vagy megváltoztató folyamat, amely más,
pozitívan vagy negatívan értékelt tárgyakkal való társításon alapul (pl. golyóstollhoz
(semleges tárgy) hozzákapcsol egy reklám egy népszerű zeneszámot (pozitívan
értékelt inger) -> „Tetszik ez a golyóstoll.”)
(2) szakértői heurisztika (azokkal értünk egyet, akik értenek hozzá): a forrás (a)
kompetenciájának, (b) beszédmódjának (gyorsaság), (c) megbízhatóságának szerepe
megnő
28
Barna Fruzsina
(3) ismerősségi heurisztika: az ismerősséghez kapcsolódó pozitív érzéseknek

köszönhetően az ismerős ingereknek nagyobb a meggyőző erejük (pl. régi barátok
jelenléte megnyugtató) (Zajonc)
(4) vonzerő heurisztika: a vonzó embereket általában kedveljük, és nagyobb
valószínűséggel értünk egyet velük.
(5) üzenethosszúság heurisztika: minél hosszabb az üzenet, annál hitelesebbnek
tűnik. (ha a kérés nem nagy)
(6) a tudományos objektivitás látszata
• SZISZTEMATIKUS FELDOLGOZÁS során az alaposabb átgondolás befolyásolja a meggyőzést
(központi út). Ez hosszú távú meggyőzést eredményez (ha a forrás személy rendelkezik
motivációval és kognitív kapacitással)
Lépései (McGuire): (1) Az információra irányuló figyelem, (2) az információ
megértése, (3) elaboráció (= meggyőző közlés tartalmára adott helyeslő vagy
elutasító reakciók kialakítása), (4) a javasolt álláspont elfogadása vagy elutasítása
(attitűdváltozás).
- A feldolgozás (időnként) a metakogníciót is magában foglalja (elgondolkozunk azon,
hogy saját elaborációnk mit is jelent -> gondolkodásról való gondolkodás).
- A szisztematikus feldolgozás eredményeként bekövetkező attitűdváltozás tartós és nehezen
változtatható.
- Gyakran ötvözzük a két feldolgozási módot: a jelzőingerek és a tartalom között összjáték
alakulhat ki.
• a két út választását befolyásoló tényezők: Elaboráció-valószínűségi modell (Elaboration
Likelihood Model: ELM): meggyőzésről alkotott modell, mely szerint attitűdváltozás perifériás
vagy centrális úton következhet be. A központi(=centrális) út során elaboráció történik,
amelynek mértéke a rendelkezésre álló motiváció és kognitív kapacitás függvénye.
(1) Motivációs tényezők:
- az uralás motivációja: a pontosságra való törekvés,
- a kapcsolódás motivációja: a személyes kapcsolatok jelentősége,
- az én és az enyém felértékelésének motivációja: az érintettség szerepe
- személyiségjellemzők (megismerési szükséglet)
(2) Kapacitásbeli tényezők:
- a feldolgozásra való képesség,
- a releváns tudás,
- a koncentrált figyelem lehetősége.
Láb az ajtórésben technika: „Megtenne nekem egy apró szívességet?” -> a kezdeti viselkedés
beindít egy önészlelési folyamatot, amelynek eredményeként a cselekvéssel konzisztens attitűdre
következtetünk.
Ennek feltételei:
(1) az előzetes kérésnek jelentősnek kell lennie,
(2) a teljesítésnek önkéntesnek kell tűnnie.
Ez egy olyan társas befolyásolási technika, amivel az emberek rávehetők komoly kötelezettség
vállalására azáltal, hogy először egy apró szívességet kérünk tőlük, amely önészlelési folyamatokat
indít el. -> Kihasználja az emberek azon hajlamát, hogy saját viselkedésükről annak „névértéke”
alapján ítélnek. (Tehát az emberek, akiket egy kisebb kérés teljesítésére bírtak rá, végül úgy
gondolják, hogy a cselekedetüknek megfelelő attitűdökkel rendelkeznek. Ha a későbbiekben
ugyanaz, akinek az előbb már egy kisebb kérését teljesítették, nagyobb kéréssel fordul hozzájuk,
nagyobb valószínűséggel teljesítik, mint azok, akiket előzőleg nem kértek meg egy kisebb
szívességre.)
29
Barna Fruzsina
Védőoltás-effektus/beoltás: ha az emberek előre tudják, hogy támadás várható, még

hatékonyabban tudják óvni nézeteiket a változástól -> ha számítunk rá, hogy mások megpróbálják
megváltoztatni fontos attitűdjeinket, érveink csatasorba állításával igyekszünk kiépíteni a védelmet, s
minél több időnk van a védelem előkészítésére, annál eredményesebben hárítjuk el a meggyőzési
kísérletet.
12.
Festinger – kognitív disszonancia: a számunkra fontos vélekedéseink, attitűdjeink, illetve

cselekvéseink közötti inkonzisztencia felismeréséből fakadó kellemetlen feszültségi állapot és izgalmi
szint (arousal). Vagyis a kognitív disszonancia akkor keletkezik, amikor valaki két, lélektanilag
összeegyeztethetetlen kogníciót (gondolatot, álláspontot, hitet, véleményt) táplál, s ez mentális
kényelmetlenséget kelt az egyénben. pl. puskázás az egyetemen; leszokó dohányosok
A kognitív disszonancia disszonanciaredukciós folyamatokat vált ki. -> Magánvélemény
megváltoztatása olyan módon, hogy az egyén összhangban legyen a nyilvánossal; (ez alapos
feldolgozást igényel). Mivel az összhangra való késztetés akkor a legnagyobb, mikor a teljes
disszonancia is nagy, véleményváltozásra akkor a legnagyobb az esély, mikor a nyomás éppen csak
elegendő, hogy nyilvánosan az ellentétes véleményt mondja el a v. sz. E redukciós folyamatnak
többféle következménye lehet:
1. Attitűdváltozás
Az attitűdváltozáshoz vezető 4 lépés (ha valamelyik kimarad, nem jön létre attitűdváltozás):
(1) Fel kell ismerni, hogy az attitűddel össze nem férő viselkedésnek negatív következményei vannak
(feszültség a szó és tett között).
(2) Az egyéneknek felelősséget kell vállalniuk tetteikért (a szabad választás szerepe).
(3) Az egyénnek fiziológiai arousalt kell átélnie.
(4) A viselkedésnek kell tulajdonítani az arousalt.
2. Attitűddel ellentétes viselkedés igazolása
Elégtelen igazolási hatás (insufficient justification effect): olyan attitűdváltozás az attitűddel össze
nem illő viselkedés által kiváltott disszonancia (kellemetlen feszültségi állapot) csökkentése miatt,
ami nem tulajdonítható külső jutalomnak, illetve büntetésnek. E fogalomhoz kapcsolható Festinger &
Carlsmith kísérlete (kikényszerített engedelmesség):
Meghirdetve: „Teljesítménymérési kísérlet”
Vizsgált személyek: 71 fő stanfordi hallgató (ebből 60 értékelhető)
Eljárás: 12 orsó pakolgatása (egy kézzel, körülbelül fél óra)
48 négyzet alakú rajzszög forgatása negyedfordulatokkal (egy kézzel, 30 perc)
A cél az, hogy az eljárás unalmas legyen.
Félrevezetés: azt mondják, két csoport van: akiket instruálnak / nem instruálnak
Igazi kísérlet: három csoport (kontroll - távozhat, egy dolláros és húszdolláros - beugrók)
Igazi eljárás: megkérik a két, nem kontroll csapatba tartozó vizsgált személyeket, hogy „ugorjanak be”
egy munkatárs helyére, hogy tájékoztassák az „instruált” csapat egy tagját az eljárásról.
Kérés: Mondják azt, hogy érdekes volt a kísérlet (pedig nem volt az)
Interjú: 4 kérdés (pl: mennyire tartották érdekesnek, mennyire élvezték a feladatokat?)
Értelmezés és következtetés: Amikor a kísérleti személyeknek jutalmat ajánlottak föl, hogy
magánvéleményével ellenkező dolgot mondjon, akkor a magánvéleménye olyan irányba változott,
hogy megközelítse a nyíltan mondott véleményét. 1$-nál jobban módosult a magánvélemény (ők már
nem találták unalmasnak a feladatot), mert jobban kell győzködnie magát az embernek, ha már ilyen
kevés pénzért állított olyat, amivel ’amúgy’ nem ért egyet. 20$ mellett nyilvánvalóbb, miért teszi
meg, nem kell az agynak trükköznie.)
30
Barna Fruzsina
3. Erőfeszítés-igazolási hatás: olyan disszonanciacsökkentést eredményező attitűdváltozás, amit az

okoz, hogy szabad akaratunkból kitartunk egy jelentős erőfeszítést vagy szenvedést megkövetelő cél
elérése mellett. (pl. durva beavatási szertartásokat kibírnak az egyének, hogy a csoport tagjaivá
válhassanak). (Axom és Cooper)
4. Döntést követő megbánási hatás: a szabadon hozott döntés ill. választás okozta disszonancia
redukciójára irányuló attitűdváltozás. A döntést követő megbánási hatás olyankor lép fel, amikor az
emberek igyekeznek a kialakult disszonanciát azáltal redukálni, hogy a választott lehetőséget
felértékelik, míg az elutasított alternatívát lebecsülik.
J. Brehm - háztartási termékek értékelése -> egyet megkaphattak a kísérlet jutalmául -> később
jobban felértékelték a választott terméket, a többit pedig lebecsülték. Másik példa: amerikai
elnökválasztások: a választás után jobban felértékelik a választottat és jobban leértékelik a nem
választottat, mint a választás előtt.
Az attitűdváltozás alternatívái:
- a viselkedés trivializálása,
- új kognitív elem hozzáadása,
- a szabad választás megkérdőjelezése,
- a disszonanciát kiváltó okok átértelmezése
A kognitív disszonancia-redukció más módjai:
- énmegerősítés, az énintegritás érzésének hangsúlyozása,
- a viselkedés megváltoztatása (Harmon-Jones)
- álszentségi hatás (hypocrisy effect): olyan viselkedésváltozás, amely a személy által
önszántából nyilvánosan támogatott, ám ténylegesen nem gyakorolt viselkedés közötti eltérés által
kiváltott disszonancia redukcióját szolgálja
Indokolt cselekvés elmélete - Fishbein és Ajzen: az attitűdök, a társas normák és az észlelt kontroll
(mikor az ember úgy érzi, hogy képes végrehajtani a cselekvést pl. leszokni a dohányzásról)
együttesen befolyásolják szándékainkat, így viselkedésünket is.
31

Szociálpszichológia Elmélet És Gyakorlat 1. - Fogalmak

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Szociálpszichológia Elmélet És Gyakorlat 1. - Fogalmak

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Szociálpszichológia I.

2017/18. őszi félév

Szociálpszichológia előadás és gyakorlat – fogalmak

-> fogalmak, amik hiányosak / nem találtam meg őket

Szociálpszichológia: annak tudományos tanulmányozása, hogyan hatnak az egyénekre a társas és

Társas folyamatok: ahogy a körülöttünk lévő emberektől és csoportoktól érkező információk a

Kognitív folyamatok: ahogy az emlékeink, észlelésünk, gondolataink, érzelmeink és motivációnk a

Lazarus, Wundt - néplélektan:

Tömeglélektan - Tarde, Le Bon: A tömeg lelkének és viselkedésének tanulmányozása, valamint annak

Amerikai hagyományok - kognitív szociálpszichológia megalapozói:

(1. természetes, 2.terep, 3. laboratóriumi kísérlet)

1.1 minden egyes személy valóságról alkotott elképzelése konstrukció

Fiske - társas alapmotívumok: a motívumok a viselkedés hajtóerői. A társas alapmotívumok

A társas helyzeteket uraló 3 motivációs elv:

Tversky és Kahneman - információfeldolgozási módok: elkülönítik az ún. gyors és lassú

Az emberi információfeldolgozás 3 elve:

Konstruktumvaliditás: Azok az események, melyek kísérleti helyzetben előfordulnak, valóban

Személyészlelés – az első benyomás kialakítása:

Az információfeldolgozás sajátosságai a személyészlelésben + hibaforrások:

Megfelelési (korrespondáló) következtetés (Jones-Davis): ha valakit olyan vonással jellemzünk,

Komplex benyomás kialakítása:

Bruner és Tagiuri - implikált személyiségelmélet:

• általános reprezentáció arról, milyenek az emberek, hogyan működnek

Nem verbális kommunikáció funkciói: A szavakat és mondatokat általában nonverbális jelzések

Intimitás-egyensúly elmélet - Argyle és Dean: az intimitásnak minden interakcióban és kapcsolatban

Pupillometria: Hess pupillometriának nevezte azokat a kísérleti kutatásokat, melyek a pupillaméret

Proxemika: Hall megpróbálta leírni azokat a változatos kulturális szabályokat és konvenciókat,

Paralingvisztika: Amit mondunk, az a szóbeli üzenet, ahogyan mondjuk, az a paralingvisztikai üzenet

Attribúció: olyan folyamat, amely megmagyarázza az egyén viselkedését és döntéseit.

Információfeldolgozási módok a személyészlelésben:

(1) alacsony konszenzusnál a célszemély,

Alapvető attribúciós hiba/megfelelési torzítás (Ross): a személyes tényezők túlbecslése.

Cselekvő-megfigyelő torzítás – Jones és Nisbett: Saját viselkedésünket külső, helyzeti okoknak

Énerősítő és énvédő torzítások:

Csoportot szolgáló torzítás:

Benyomás kialakításának modelljei:

- jelentésváltozás (irány, sorrend)

Az új tapasztalatok tehát eltérő módon alakítják az eredetei benyomást.

Szociális észlelés: közvetlenül nem megfigyelhető tulajdonságok észlelése, melyekre

Alapérzelmek: biológiai megalapozottságúak, univerzálisak, minden kultúrában megtalálhatóak.

Burkolt személyiségelméletek: emberekről alkotott általános vélemény

Implikált személyiségelmélet - Bruner és Tagiuri (4. oldalon van!)

Self fogalmi definíciói:

Énfogalom forrásai: viselkedés önészlelése (Bem önészlelési elmélete) / saját gondolataink és

Társas összehasonlítás elmélete – Festinger: Az emberek saját jellemzőiket a másokkal való

Self-referencia-hatás: jobban emlékszünk a self-fel kapcsolatos információkra (segíti az elaborációt

Én-fogalom kulturális eltérései – Markus és Kitayama: A különböző kultúrák különböző utakat

Individualisztikus (független self) vs kollektivisztikus kultúra (kölcsönösen függő self) különbségei:

Önértékelés: az egyén önmagáról alkotott pozitív vagy negatív értékelése.

Szelf-diszkrepancia elmélet (énfelnagyító torzításokra vonatkozó elmélet) – Higgins: összekapcsolja

önértékelés karbantartása elmélet (énfelnagyító torzításokra vonatkozó elmélet): a

Az én-értékelés fenntartása: azokat a feltételeket rögzíti, amelyek alapján az emberek önértékelése

Éntudatosság: az énnel kapcsolatos megnövekedett tudatossági szint, amelybe beletartozik a saját

Stresszorok: az egyénre ható külső tényezők. Két fő csop.: eustressz és distressz.

Stresszállapot következményei egyéni szinten:

- Általános adaptációs szindróma (Selye, 1983)

Stresszállapot következményei szervezeti szinten:

Problémafókuszú megküzdés: közvetlen válasz a fenyegetésre, mégpedig úgy, hogy magát a

- a probléma ellenőrzés alá vonása (a háttér: a kontroll és az énhatékonyság igénye, az

Félelemmenedzselés: ha az embereket valami a saját halandóságukra emlékezteti, akkor megerősítik

Bernstein - kulturán belüli nyelvi relativitás:

Diszkvalifikált üzenetek: azok a megnyilatkozások, amelyek nagyon közvetettek és kevéssé

Barclay modellje: Jobban azonosítható kategóriákat dolgozott ki élettörténeti elbeszélések