Hunyady György

A NEMZETI IDENTITÁS ÉS A
SZTEREOTÍPIÁK GÖRBE TÜKRE

A pszichológia történetének nemzetközi példatárában is előkelő helyet foglalhat el Rónay Jáczint

1847-ben írott könyve. Teljes címe szerint: Jellemisme, vagy az angol, francia, magyar, német,
olasz, orosz, spanyol nemzet, nő, férfiú és életkorok jellemzése lélektani szempontból. A győri
egyházi férfiú és akadémiánk pszichológus tagja (utóbb a Kossuth család, majd a Habsburg-
uralkodóház gyermekeinek nevelője) úttörő volt: töredékes német előzményekre támaszkodva nagy
ívű körképet kerekített a nemzetekről, s korát megelőzve alkotott rendszeres nemzetkarakterológiát.
E szerző számára az nem is kérdés, hogy ki a magyar. Azt keresi és írja le színes stílusba burkolt
rendszerességgel, hogy milyen a magyar ember természete. (Egy kiragadott idézet: „különös
ellentmondásban látom nemzetünket, az angolt és a franciát tán kivéve, egy nemzet sem buzog olly
hőn nemzetisége mellett, mint a magyar, és még is, egy sem fogadja olly könnyen, mondhatni
könnyelműen az idegent és mindent, mi idegen, mint éppen a magyar." 1) Munkamódszere a
szempontokban gazdag összehasonlítás, egybevetés nemzetek között és nemzeten belül. Művét az is
megkülönbözteti a többi, későbbi, hazai és külföldi nemzetkarakterológiáktól, hogy nem egyetlen,
egy tömbből faragott típust ír le, hanem társadalmi és demográfiai kategóriák eleven rajzát adja.
Valóban benne rejlik egy kulturális, társadalmi, nemi és életkori differenciálpszichológia
kezdeménye.
A két világháború között a magyar nemzetkarakterológia már elvesztette ártatlan naivitását.
Nem is pszichológiai mű, hanem a filozofikus absztrakciók építménye (mint Prohászka Lajos
szerencsétlen időpontban megjelent német-magyar kompa-

A Nemzeti Stratégiai Kutatások keretében 1997 elején indult a „Nemzeti kultúra az informatika
korában" program két alprogrammal: 1 . A magyar nyelv jelene és jövője (programvezető: Ritoók
Zsigmond); 2. Magyarságkép és a Magyarországról alkotott kép az ezredfordulón (programvezető:
Hankiss Elemér). Az MTA I. és II. osztálya A magyarságkép és történeti változásai címmel 1997. május 6-7-
én rendezett közös tudományos ülésszakán a szerző is előadást tartott, amit később tanulmánnyá formált.
Hunyady György és Glatz Ferenc elnök között az együttműködés az egyetemi évekre nyúlik vissza.
Mindkettőjük munkásságában állandóan jelen van a kollektív lelki jelenségek - különösen az etnikai-
vallási konfliktusok és igazodások természetrajza - iránti érdeklődés (Glatz a történelmi
közgondolkodásról, a mindennapi élet kereteiről, migrációról stb. készített tanulmányokat). A
„magyarságkép" program két kulcsszereplője a II., Filozófiai és Történettudományok Osztálya két
pszichológus tagja, Pataki Ferenc és Hunyadi György volt.

1 RÓNAY. 1847.
 HUNYADY: NEMZETI IDENTITÁS ÉS A SZTEREOTÍPIÁK 2

rációja), bátor eszmei-politikai tett (mint Szekfű és társai M i a magyar? című kötete ),
publicisztikai ballépés (mint Németh László mélymagyar-hígmagyar distinkciója). Babits kiváló
írása1 felsorolja az összes józan ellenérvet, ami a magyarság vagy a nemzetméretűvé kivetített
magyar ember személyiségrajzának tudományossága ellen felhozható. Ha egy nem teljesen logikus
fordulattal maga belevág egyfajta történeti-kulturális mentalitás finom művű leírásába, az 1939-ben
az önálló nemzeti perspektíva megőrzésének szolgálatában történt.
A szociálpszichológia egyik névadója, William McDougall (1921) még megkísérli az 1920-as
években, hogy a nemzetek pszichológiáját felvázolja a The Group Mind című kötetében. Ez
azonban főként azzal lett maradandó emlékezetű, hogy rajta csiszolta ki Floyd Allport azokat az
érveket, amelyek a kollektív lelkiség léte és elemezhetősége ellen szóltak, s amelyek az egyének
közötti kölcsönhatásokra fókuszáló amerikai szociálpszichológiát elindították máig ívelő pályáján. 2
A szociálpszichológia empirikus tudománya így a nemzetkarakterológia tagadásaként jelent meg,
viszont igaz, kezdetektől birkózik a problémával, hogyan értse meg az egyén integrálódását a nagy
társadalmi egészbe, s a nagy társadalmi egész jelenlétét az egyén felfogásában és tetteiben.

SZTEREOTIP NEMZETJELLEMZÉSEK

A nemzetkarakterológiai törekvés utóélete a nemzetekről formált képek, leírások, jellemzések

tanulmányozása is, amely beletorkollik a mai szociálpszichológia egyik fő áramába, a sztereotípia-
kutatásba. Annak vizsgálata, hogy milyen kép él a köztudatban a különböző etnikumokról,
nemzetekről, elvált és önállósult a tényleges nemzeti karakter tanulmányozásától.
A szociálpszichológia nemzetközi szakirodalma az 1930-as évek első felétől foglalkozik
elemzőén az etnikai előítéletek problematikájával. A fasizmus jelentkezésének természetes
ellenhatásaként erősödött meg a szándék, hogy demonstrálják: a közgondolkodásban vannak
alaptalan, ám egyes etnikumok hátrányos megkülönböztetésére vezető előfeltevések.
Tulajdonképpen Katz és Braly 1932-1933-ban a Princeton egyetem diákjai körében végzett
vizsgálata' adott elsőként empirikusműveleti értelmet a sztereotípia fogalmának, és ugyanakkor
össze is fűzte ezt az előítélettel. Nemzeti, etnikai csoportokra nézve jellemzőnek talált
tulajdonságokat egy listából választottak ki a diákok. Egyik legfőbb tanulság az volt, hogy
véleményük sok esetben egészen magas százalékos arányban egybeesett. Katz és Braly azt a
csoportjellemzést tekintette sztereotípiának, amellyel kapcsolatban konszenzus van. (Mi is ilyen
értelemben beszélünk a továbbiakban sztereotípiáról, megengedve, hogy nemcsak ilyen kulturális,
hanem egyéni sztereotípiák is vannak.) A szerzőpár másik lényeges felismerése az volt, hogy
bizonyos kategóriákról (nevezetesen a

2 SZEKFŰ, 1939.

5 KATZ-BRALY, 1993.

1BABITS, 1939.
2ALLPORT, 1924.
3 A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK EGYENRANGÚSÁGÁÉRT

török népcsoportról) a távolságtartó értékelés alapján akkor is születik egybehangzó jellemzés, ha

semmi tapasztalati anyag nincs velük kapcsolatban. Eszerint - születik a kritikai konklúzió - hiába
élnek a köztudatban széles körben elterjedt nézetek arról, hogy milyenek a különböző nemzetek - e
nézetek a jellemzést adó személyekre és az ő kultúrájukra vetnek fényt s nem a jellemzés
tulajdonképpeni tárgyára.
A nemzetjellemzések, az autó- és heterosztereotípiák teljesen légből kapott és elfogult
jellegének a feltételezése elég kritikus, de vannak még ennél is súlyosabb fenntartások. Van olyan
szakirodalmi álláspont, amely szerint nemcsak az egyes nemzetek megítélésében esünk tévedésbe,
hanem a nemzet egyáltalán mint fogalmi konstrukció kétes, nem tudni, mi a valóságfedezete.
Szerintük a nemzet nem természetes közösség, hanem valamiféle műtermék, ami hamis színben
mutatja és alakítja a történelmi-társadalmi viszonyokat. E nemzetkritikusok nem osztják egyes
nacionalistáknak a nemzet misztikus eredetére, szimbólumainak mágikus hatására, egységének
gyökerére és erejére vonatkozó illúzióit. Az azonban kétséges, hogy mi is az a természetes
közösség, amelyet a nemzettel azonos mérceként szembeállítanak. 6
A nemzet létének és mibenlétének megkérdőjelezéséhez nem egészen logikusan illeszkedik a
gondolat, hogy volt és van a nemzetfejlődésnek egy jobbik és egy rosszabbik útja. Jobb a politika
kereteibe beleillő államnemzet és rosszabb az azokon túlcsorduló kultúrnemzet. Nem nehéz
ráébredni arra, hogy az előbbinek nem egyszerűen példája, hanem történeti megtestesülése a
francia, az utóbbinak pedig a német fejlődésmenet. (Ma már e régről és jó forrásokból ismert
dichotómia avíttnak és szegényesnek tűnik.7)
A történeti megértés és hozzáértés sajnálatos hiánya lenne, ha abból kiindulva, hogy
Magyarország a Rajnától keletre fekszik, és hogy határain kívül magyar ajkú népesség milliós
nagyságrendben él, arra a következtetésre jutnánk, hogy a magyarság történetileg az ún.
kultúrnemzet fejlődési útján haladt.8

6 Természetes közösség vajon a General Motors vagy a hasonszőrű vállalatbirodalom, amelynek

csoportszerűségét a társadalomkutatók nem vitatják, hanem hovatovább, úgymond, sajátos szervezeti
kultúráját igyekeznek feltárni? De még az is kérdéses lehet, hogy természetes közösség-e a nukleáris
család, ismerjék még oly jól egymást a tagjai, s közvetlen interakcióik gyümölcseként jobb esetben
újabb családtagoknak adjanak életet. De ott van a háttérben sok tényező: a szülők anyagi helyzete, a
szexuális felvilágosítás, a papi áldás, a családjogi törvény és az örökösödési adó: mindez mennyire
naturális? Anderson tesz egy fél megjegyzést ezzel kapcsolatban, de tipikusan ez az az önkorlátozás,
amely a követők gondolatrendszeréből már kikopik.
7 Még ha igent is mondanánk arra, hogy a francia és a német út önmagán kívül okkal és hitelesen általá-
nosítható nemzetek egész sorára, egész európai régiókra, akkor is mi történt a brit birodalomban, mi
történik az Európán kívüli állami ambíciójú nemzetek és nemzeti ambíciójú államok tucatjaival. Az
absztrakt modell és színpompás valóság viszonyának bonyolultságát mi sem mutatja jobban, mint
hogy Németországban ma államnemzet él, és Franciaország is megélte a kulturális összetartozás nem
egy morális és hatalmi dilemmáját, például Algír drámáját. Lehet idealizálni az államnemzeti fejlődést
a kultúrnemzetihez képest, lehet a korábban polgári és a korábban demokratikus fejlődést az állam-
nemzet modelljével összekapcsolni, azonban az is történeti illúzió lenne, ha nem látnánk ennek a
gyorsabb cs olajozottabb előrehaladásnak a rugóját a gyarmatok több évszázados alávetésében és
kiszipolyozásában.
8 A magyar államiság hosszú története ennél bonyolultabb, például a dualizmus korszakának a Nyugat-
hoz képest későn jött és ugyanakkor expanzív államnemzcti törekvéseit joggal éri bírálat: az állam
 HUNYADY: NEMZETI IDENTITÁS ÉS A SZTEREOTÍPIÁK 4

KIK A MAGYAR NEMZET TAGJAI?

Nem korlátozva figyelmünket értelmiségi mintákra és almintákra, magunk hosszabb távon,

visszatérően vizsgáltuk,' hogy az emberek a magyar nemzet tógái mat, ennek terjedelmét hogy
határozzák meg. 1973-ban tettük fel először egy országos reprezentatív minta tagjainak azt a
háromágú kérdést, hogy „Amikor Ön a magyar nemzetre gondol, beleérti-e ebbe a szomszédos
országokban élő magyarokat, a nyugati országokban élő magyarokat, a Magyarországon élő
nemzetiségeket?". Az ország akkori politikai atmoszférájában már az is figyelemre méltó, hogy a
Nyugatra távozókat a megkérdezettek 24%-a a nemzet tagjának minősítette. A szomszédos
országokban élő magyarok megítélésében erősebben megoszlott a minta, 45% tekintette Őket a
nemzet részének. A nagy többség a hazai nemzetiségek nemzethez tartozása mellett voksolt, 72,5%
nyilatkozott így. 1973-ban tehát az „államnemzeti" felfogás hangja volt domináns, bár ekkor sem
lebecsülendő a kulturális összetartozás alapján válaszolók aránya. A legdurvább százalékszámokból
is nyilvánvaló, hogy egy számottevő réteg álláspontja kiterjesztő módon ellenmondásos: egyszerre
tekinti a magyar nemzet részének a magyar állampolgárságú nemzetiségeket és az idegen
állampolgárságú magyarokat. Különböző rétegmintákon lebonyolított vizsgálataink az 1970-1980-
as években azt tükrözték, hogy a fiatal értelmiségiek, illetve az értelmiségi származású diákok
társaiknál nagyobb arányban vélték úgy, hogy a határon túli magyarok a nemzetbe tartoznak.
A tanulók körében lényeges módosulást hozott a rendszerváltás: 1991-ben a nyugatra
távozottakat a mintának immár közel a fele a nemzet tagjának tekintette, kétharmados lett az
egyetértés abban, hogy a határokon túl élő magyarok a nemzet részei, visszaesett viszont azok
aránya, akik a nemzetbe belefoglalnák a Magyarország területén élő nemzetiségeket. 1996 végén
újfent egy országos reprezentatív mintának tettük fel a kérdéssort. 3 A nyugati magyarokat 55%, a
szomszédos országokban élőket 68%, a nemzetiségi állampolgárokat 70% minősítette a nemzet
tagjának. A kulturális és a politikai-állami összetartozás szempontja tehát egyaránt érvényesül,
minden korábbinál nagyobb a kiterjesztő módon ellentmondásos vélemények aránya. Nincs
egységes eszmei álláspont ebben a kérdésben, s bizonyos: a kérdezettek meghatározó többségétől
távol áll a kirekesztés szándéka. Ez igazolódik további kérdéseink nyomán is, bár nem hallgatható
el, hogy 11,5% a nem keresztény családból származókat, 17% azokat, akiknek egyik szülője afrikai
vagy távol-keleti, akkor sem foglalja bele a magyar nemzetbe, ha anyanyelvük magyar. 27% szerint
nem tagjai a magyar nemzetnek a magyarországi cigányok. A minta nem lebecsülendő hányada
tehát az állampolgári, illetve nyelvi kritériumokon túli szempontokat is érvényesít a nemzeti
hovatartozás mérlegelésekor.

határai között élő nemzetiségeket megpróbálja beolvasztani. Trianon után államnemzetről beszélni
merőben más értelmet nyer, nevezetesen az elmozdított határokon kívül rekedt magyarokról való
lemondásét. 9 Összefoglalóan 1. HUNYADY, 1996.

3Az MTA Kommunikációelméleti Kutatócsoportjának 1000 fós vizsgálata.

 5 A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK EGYENRANGÚSÁGÁÉRT

Az 1996-ban kérdezettek 55%-a szerint egy ember nem tartozhat több nemzethez, s 39%
gondolja úgy, hogy ez lehetséges. Akár e markáns többségi vélemény miatt, akár ennek ellenére,
figyelmet érdemel, hogyan látják az emberek a kettős kötésben lévő etnikai csoportok
hovatartozását.4

A NEMZET SZEREPE AZ EGYÉNI TUDATBAN

A szociálpszichológiának kezdeteitől egyik elméletileg is jelentős alapproblémája az volt, hogy mi

fűzi az egyént egy - bizonyos történeti fázisban számára társadalmi-kulturális realitásként adott -
nagy társadalmi csoporthoz. Többféle szakmai nézőpont jelentkezik, ezek között helye van a
csoporthoz tartozás szociálbiológiai célszerűségét és alapjait kiemelő megközelítésnek csakúgy,
mint a nemzeti identitást az egyéni nárcizmussal rokonító pszichoanalitikus elemzésnek. Nincs
igazi pszichológiai képviselete a társadalmi-gazdasági célszerűséget és alapokat kiemelő meg-
közelítésnek, és a kultúrantropológia társtudományára marad egy olyan koherens szocializációs
elemzés, amely az egyént annak a kultúrának teremtményeként mutatná be, amelybe belenő, s
amely így szükségleteit és képességeit kimunkálja.
A mai szociálpszichológia domináns nézőpontja mindazonáltal kognitív: a nemzet eszerint egy
olyan kategóriát jelent, amelybe az egyén belesorolja, beletartozónak tekinti önmagát, s amely így
különleges szerephez jut a szociális információk feldolgozásában és az önértékelésben. Henri
Tajfel, az európai szociálpszichológia újraébresztője vezette be együtt és kapcsolta össze az
információfeldolgozás és önértékelés szempontjait, s jelölte ki ily módon a nemzetnek az egyéni
tudatban betöltött funkcióját.5 Úgy vélte, az emberek és emberi megnyilvánulások tömkelegének
felfogásához és gondolati kezeléséhez általános kategóriákat kell használnunk. Az embereknek
kategóriába, így a nemzetbe való besorolása is kihat tulajdonságaik megítélésére: kategórián belül
az abba tartozók azonosságát, kategóriák között a különbséget látjuk inkább és túlozzuk el. Az egy
kategóriához tartozó emberek látni vélt közös tulajdonsága a sztereotípia, ez egyszersmind a más
kategóriáktól megkülönböztető vonások leírása is. Tajfel ún. szociális identitás elmélete szerint az
elkülönített kategóriákhoz való viszonyunk szubjektíve aszimmetrikus. Pozitív önértékelésünk
érdekét és védelmét az szolgálja, ha a mi saját kategóriánk, amelyhez tartozunk, kifejezetten
értékes, s így saját kategóriánk kiemelése ösztönöz bennünket arra, hogy összehasonlításokat
tegyünk.

4Több ilyen viszonyrendszert feltárva azt tapasztaltuk, hogy korántsem egyforma a különböző kettős
kötésű csoportok látni vélt helyzete. A magyarországi magyar többséghez látják viszonylag közel például
a magyarországi németeket, viszont az anyaország többségéhez a magyarországi románokat. Ezzel a
közvetett módszerrel is fény derül a cigányság megítélésének sajátosságaira: a magyarországi és a
romániai cigányok között felettébb nagy hasonlóságot állapítanak meg, s ez úgy átrendezi a viszonyok
térképét, hogy hozzájuk képest egészen közel kerülnek egymáshoz egyfelől a magyarországi magyarok és
románok, másfelől a romániai románok és magyarok. Szemléletes példája ez egyébként annak, hogy a
nemzetekre és etnikai csoportokra vonatkozó jellemzések, hasonlósági ítéletek az egyéni tudatban is, sok-
sok ember köztudatában is egy-egy konstellációban nyerik el aktuális értelmüket. HUNYADY, 1996,153-
165.
5TAJFEL, 1982.
 HUNYADY: NEMZETI IDENTITÁS ÉS A SZTEREOTÍPIÁK 6

Az elméletnek több gondolati leágazása van, és az utóbbi két évtizedben kérdé sek és
továbbfejlesztési kísérletek kapcsolódtak hozzá.
A nemzeti sztereotípiák vizsgálatának6 Európában az integrációs folyamat és annak várható és
bekövetkező ellenhatásai adtak lökést. Az utóbbi években az Európai Unió tagországaiban mind
több kutatás vette kezdetét, amely a köztudatban egymásról élő képet (kulturális sztereotípiát)
igyekszik feltárni, nem túlságosan fantáziadús módon. Új színfolt a szupranacionális Európa és az
egyes nemzetek tudati reprezentációja közötti viszony kérdésének puszta megfogalmazása. 7 Olyan
kérdések újratárgyalására kerül sor, hogy egybevág-e az egyes nemzetek különböző szempontok
alapján születő jellemzése,8 vagy hogy a saját nemzet értékelése és felfogása miben sajátos, s
milyen hatással van az érintkezés és ismeretszerzés a kölcsönös percepcióra.'9

MÁS NEMZETBELIEK MAGYARSÁGKÉPE

Az empirikus kutatások vázolt hátterén szemlélve nem túlságosan gazdag azoknak a vizsgálatoknak
a száma és volumene, amelyek a magyarokról külföldön alkotott képet veszik célba, vagy ezt akár
csak érintik. A kutatás forrásai szerint négy megközelítést említhetek, s ezzel csaknem ki is
merítettem a szórványos eredmények összességét.
Sztereotípiák a nemzeti karakterről. Az első megközelítés D. Peabody alapműve, amely
hatalmas empirikus anyagot ölel fel és összesít, végkövetkeztetéseiben pedig markáns pozíciót
foglal el, s így mindkét okból megkerülhetetlen a nemzeti karakter és sztereotípia tárgyalásakor.
Peabody 1985-ben publikálta először könyvét, National characteristus címmel,10 amely cím a maga
tömörségében talányos, hiszen nem tudni, valóságos nemzetjellemzőkről vagy csak a nemzeteknek
tulajdonított vonásokról kíván-e értekezni. Peabody egyfelől azt tárja fel, hogy sajátos arculata van

6A sztereotípiák vizsgálata során többnyire abból indulunk ki, hogy itt csoportok {mint kategóriák)
jellemzésére kerül sor tulajdonságmegjelölések segítségével. A vizsgálati személyek spontán módon
megjelölhetik, egy listából választhatják a jellemzőnek vélt tulajdonságot, vagy megadott egyes
tulajdonságok, illetve tulajdonságpárok szempontjából skálán adhatnak ítéletet. Nem egyszerű, de épp a
nemzeti sztereotípiák terén felhasznált eljárás annak a becslése, hogy egy-egy vonás a szóban forgó
népességben milyen gyakran, milyen valószínűséggel fordul elő. Ma az ún. információfeldolgozási
paradigma jegyében a vizsgálatokjelentős része a sztereotípiák kialakulását, szerveződését, kapcsolatait,
alkalmazását veszi célba. A szerveződéssel összefügg a „saját" és a „másik" kategória, az ingroup és az
outgroup szociális észlelése, percepciója közötti aszimmetria: nemcsak másként értékeljük, de másként is
fogjuk fel őket, különböző mértékben változatosak és összetettek szemünkben. Kérdés, hogy a kategóriák
és tulajdonságok tudati és emlékezeti megjelenítése milyen, mennyire elvont, illetve mennyire tapad
konkrét példákhoz. Miben és miért különbözik az egyes egyénről, az egyénekről és a csoportegészről
formált benyomás, miért és hogyan alkalmazzuk a sztereotípiát a kategóriába tartozó egyénre, mikor
automatikus a z alkalmazás, hogyan rejtőzködik ítéletekben és nyelvi kifejezésben a sztereotípia?
7DEROSA. 1994.
8KOOMEN-BAHLER. 1996.
9KRUEGER. 1996.
10PEABODY, 1985.
 7 A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK EGYENRANGÚSÁGÁÉRT

a különböző nemzetekről adott jellemzéseknek, másfelől ezen jellemzések tekintetében nagy az

egyetértés a különböző nemzeti kultúrákat képviselő minták között. Ennek alapján véli úgy, hogy a
sztereotípiák hitelt érdemlő képet nyújtanak a nemzeti karakterről.
Peabody az 1960-1970-es évek fordulóján négy nyugat-európai ország diákjai között
bonyolította le alapvizsgálatát, amihez finn és osztrák diákmintákon végzett kiegészítő vizsgálat
kapcsolódott. Egyedül az ausztriai adatfelvételben szerepelt a magyar mint jellemzendő célnemzet.
A kutatássorozat keretében a megkérdezett osztrák diákok általános értékelése a magyar
emberről nem volt kifejezetten elutasító. Tevékeny, ravaszkás, felettébb vidám, szeretetre méltó,
igen impulzív, elég nagystílű népnek tűnt számukra a magyar. Kiviláglik azonban már a
legjellemzőbbnek ítélt vonások puszta felsorolásából is, hogy szerintük az önfegyelem, az
impulzuskontroll, a normakövetés nem tartozik a legfőbb nemzeti erényeink közé. Peabody
tömören, kemény szavakkal összegzi az eredménycsokrot: „A magyarok az osztrákok ítéletei
szerint egy lesüllyedt változatát képezik a bécsi operettekben megjelenő impulzuskiélésnek. Kü-
lönösképpen »lazának« és »rámenősnek« ítélik..."
Spanyolok, belgák, szlovének a magyar emberről. Mintegy pótlandó azt, amit Peabody -
kivételesen - elmulasztott, több európai ország egyetemi hallgatóitól kértem jellemzést a magyar
emberre vonatkozóan. Logikáját követve, észak-dél irányban különböző helyzetű országok 20-30
fős csoportjai nyilatkoztak skálákon, 1997 májusának első napjaiban. 11 Tapasztalataim és
feltevéseim szerint Közép-Európában volt és van jelentősége a nyugat-kelet irányú különbségeknek
is. Ezért viszonyított ítéleteket kértem és kaptam a magyar emberről, akit a hétfokú tulaj -
donságskálákon egyszer a némethez kellett mérni, egyszer a románhoz.
A német emberrel való direkt összehasonlítás ( 1 . ábra) alapvetően előnytelen, a „barátságos"
vonás azonban ellenirányú kivétel, amely részleges ellensúlyt képez.

11A konferencia alkalmából és céljára készült az adatfelvétel, az International Research on Methodo-

logy and Comparative Studies Network szíves segítségével.
 HUNYADY: NEMZETI IDENTITÁS ÉS 8A

SZTEREOTÍPIÁK

A román emberrel való összehasonlítás ( 2 . ábra) felemás képet nyújt. A belgiumi diákok
különösen magasra tartják a németet, s ugyanakkor a magyarhoz képest konzekvensen és jelentősen
leértékelik a románt. A spanyol diákok mindkét jellemzése ambivalensebb, mérlegelő, a magyar-
román egybevetésben gyakorlatilag határozatlan. A belgiumiak tehát következetes és fokozatos
nyugati-keleti distinkciókkal élnek. A spanyol kérdezettek tompítják a látni vélt német-magyar
eltérést, és a románokat közel úgy értékelik, mint a magyarokat. Az észak-dél szemléleti különbség
misztériumán kívül e két mintánál a németek és a románok megítélésében közrejátszhat a kulturális
és nyelvi hasonlóság mértéke is: a belgiumiak a németeket, a spanyolok a románokat jobban értik, s
ezért jobban is értékelik. A magyarokkal kapcsolatban ilyen tényező - szokás szerint - egyiket sem
befolyásolja.
Rendelkezésre állnak adatok szlovén diákok egy szűk csoportjától is, szemükben is egy
nyugati-keleti hierarchia rajzolódik ki. Az élen álló németeknek a szorgalmát különösen
méltányolják a magyarokéhoz képest, a magyarok műveltségét és értelmességet hangsúlyozzák a
románokéhoz mérten, és feltűnően kiemelik a románok patriotizmusát a magyarokkal
szembeállítva, aminek lehet, de nem feltétlenül van pozitív konnotációja.
Szlovákok a magyarokról. Északi szomszédaink, a szlovákok magyarokra vonatkozó
ítéletalkotását részleteiben kevésbé, inkább konzekvenciáiban ismerhetjük. A pozsonyi FOCUS
társadalom- és piackutató központ 1992-1993-as adatai szerint 12 a szlovák többség (50% körül
ingadozó) tetemes része véli úgy, hogy a kisebbségi magyarok nem érdekeltek, nem elkötelezettek
és nem lojálisak Szlovákia iránt, s a magyarság státusára vonatkozó igényeket - még azok közül is,
akik a kisebbségi jogokat általánosságban elismerik - túlzottnak tartják. A kétnyelvű
helységnévtáblákat 13%, a magyar névhasználatot és az anyanyelvi oktatást 19-19% ismeri el
maradéktalanul jogosnak. Az el magyarosítástól való félelem viszont 64% arányban jelentkezik.
(1993-ban 40%, 1994-ben 21% nyilatkozott úgy, hogy fel

12FOCUS, 1994.
 9 A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK EGYENRANGÚSÁGÁÉRT

háborodna, ha egy magyar költözne a szomszédságába. Az egyébként örvendetes, de nem

maradéktalan enyhülés Meéiar átmeneti távozásának idejére esett.)
Románok más népekről - románok és magyarok egymásról.
Román diákokkal 1994-ben saját kutatásaim keretében bonyolítottunk le nemzetjellemzéseket
érintő terjedelmes interjúkat, töltettünk ki skálákat. A magyarokról általánosságban - s nem
sajátosan a kisebbségi sorban élőkről -nyilatkoztak. 13
A román minta nem tüntetett a magyarság és Magyarország iránti rokonszenvével. Nyolc
nemzeti kategóriát kellett sok összefüggésben jellemezni és értékelni (3. ábra). Minden egybevetés-
ben a magyar foglalja el az utolsó előtti helyet, egy szorul mögé, mégpedig az orosz. A magyar
emberről tulajdonságpárok között elhelyezett skálákon is jellemzést adtak. Ennek a
tulajdonságprofilnak a pozitívuma egy önérvényesítést kifejező tulajdonságnyaláb volt (hazafias,
politikában involvált, öntudatos), legsötétebb negatívumát pedig a szorgalom, a műveltség és a
humor hiánya képezte. A multidimenzionális skálázás 14 módszerével lehetőség van arra, hogy a kért
és kapott nyolc nemzetjellemzés viszonyait egy térképen ábrázoljuk, amelyen a távolság a
különbözőség mértékét fejezi ki.
Ebből is kiolvasható a moralitás és kapacitás távoli megtestesítőjeként tisztelt kínai különleges
pozíciója, amely bizonyos értelemben túltesz a műveltnek és öntudatosnak ismert angolén, a
relatíve becsületesnek és hazafiasnak mondott németén, s az utóbbitól eltérően különlegesen
barátságosnak tartott franciáén. Az amerikai és maga a román mindenekelőtt szociabilitásával tűnik
ki, moralitásban marad el, s kerül így közel egymáshoz. Az orosz és a magyar értékelésének szintje
általában alacsony, s a többihez képest nemzetünk - a román fiatalok szemében - legkevésbé
jeleskedik értelem és humor dolgában.
Mint látható, délkeleti szomszédunk magyarságképe nem hízelgő. Jól tudjuk, hogy az
országaink közötti enyhülés és kooperáció politikájának van mit leküzdenie,

13HUNYADY, 1996, 144-152.

14A multidimenzionális skálázás a társadalomtudományokban napjainkban előszeretettel alkalmazott
eljárás, amelynek kiindulópontját a különböző objektumok - így mentális tárgyak, többek között
kategóriák és személyek felfogása - közötti hasonlóság, illetve különbség mértéke képezi. Több objektum
esetén a hasonlósági-különbözőségi viszonyok egész rendszerét „térképezi fel", gyakran több
dimenzióban. Az eljárás értéke, hogy bonyolult rendszereket tesz áttekinthetővé, rejtett viszonyokat tár
fel, s így felszínre hozhatja azt is, hogy miben, milyen tartalmi vonatkozásban állnak fenn a
leglényegesebb különbségek az objektumok között.
Értelmes Művelt Politizáló Öntudatos 1 lazafias Becsületes Szorgalmas Barátságos Jó humorú Népszerű
2.0
10 A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK
EGYENRANGÚSÁGÁÉRT

a feszítő aktualitásokon túl az évtizedek-évszázadok tudatunkban és érzelmeinkben megülő

maradványát ( 4. ábra). Bár a közös történetben más és más, egymást kiegészítő szerepet
játszottunk, a másik nemzetről adott jellemzések tanúsága szerint az eredmény, a negatív attitűd
kölcsönös.
Gyökerezhet ez a történeti területek és a kultúrában osztozó lakóik elcsatolá-sának tényében és
irányában, ők az oroszokról formálják a legnegatívabb képet, a magyarok őróluk. Az értékelés
relatív és abszolút mértékétől függetlenül, az orosz tulajdonságainak profilja ott és itt hasonló
egymáshoz. Van a nemzetek értékhierarchiájában különbség, de hogy milyen arculata van az egyes
nemzeteknek, abban az amerikai, az angol, a német, a kínai ottani és itteni jellemzése
szignifikánsan hasonló.
 HUNYADY: NEMZETI IDENTITÁS ÉS A SZTEREOTÍPIÁK 11

Az egyedüli kivétel a „francia" jellemzése, amelyet történeti, kulturális, kommunikációs okoknál

fogva más szemmel nézünk, egyebekben azonban ugyanaz a nemzetközi tabló áll a román és a
magyar diákok előtt.
Mi sem jelzi jobban a perspektívák közösségét, mint a román és a magyar diákok nemzeti
önjellemzésének szinte maradéktalan egybeesése (5. ábra). A két profil rajza - ha a
tulajdonságpárok szempontjából születő ítéletek átlagait a szó szoros értelmében kirajzoljuk - alig
tér el egymástól, legfeljebb a magyarok értelmességüket és műveltségüket valamivel kevésbé
hangsúlyozzák. Egyébként a két görbe együtt kanyarog, kiemelve a szociabilitást és a hazához,
nemzethez kötődést, s megkérdőjelezve a szorgalom és becsületesség erényeit. A nemzetek
értékelési hierarchiájában egyik náció képviselői sem állítják saját nemzetüket az első helyek
valamelyikére. Az
1990- es években a saját nemzet relatív helye a román populáció szemében valamivel
kedvezőbb (a 8 vizsgált közül a 4.), a magyar minta e tekintetben is már visszafogottabb lett (a
nyolc közül a 6.). Egy merőben más módszerhez folyamodva Európa fogalmához
országasszociációkat kértünk, Romániában 1994-ben meghökkentő gyakorisággal Németország és
Franciaország után a maguk hazáját említették.
1991- ben Magyarországon ugyanez volt a helyzet, 1994-re viszont az asszociációs kötés már
erősen meglazult.
Mindezek a párhuzamosságok bátoríthatnak arra, hogy elemezzük a nemzeti kategorizáció, a
nemzeti autó- és heterosztereotípiák szerveződését a magyar közgondolkodásban, hogy értelmezési
keretet, illetve magyarázó elveket találjunk a külföld ránk vonatkozó sztereotípiáinak alakulására. 15
Bizonyos, hogy a külföld magyarságképe sem kizárólag tőlünk mint megítélt kategóriától függ,
hanem fakad a megítélők nézőpontjából, kilátásaiból, önmaguk szubjektív képéből egyaránt.
Rólunk alkotott képük nem feltétlenül kidolgozott, nem feltétlenül jut el hozzánk üzenetként, de ha
eljut, akkor sem feltétlenül ehhez kell nemzeti önértékelésünket mérni. Egy vonatkozásban azonban
mások megkerülhetetlenül befolyásolják nemzeti önképünket: amit mi őbennük látunk, az belső
viszonyítási támpontul szolgál a világban való tájékozódáshoz és eligazodáshoz.

15Az immár több mint negyedszázada folyó kutatásaim egyik legfőbb tanulsága, hogy két alkotóeleme
van a nemzetek (vagy más kategóriák, sőt személyek) jellemzésének. Szétválik az értékelés általános
szintje és a tulajdonságok látni vélt hierarchiája, ajellemzés profilja. Már 1975-ben feltártuk, hogy az
országot és a „magyar embert" merőben másként értékelő csoportok a nemzet tulajdonságainak
egymáshoz való viszonyát, melyik jellemzőbb, melyik nem, azt alapvetően azonosan látják. 1994-re már
dokumentálni tudjuk azt is, hogy az idők múlásával az értékelés változása mellett és ellenére a magyar
ember egyedi tulajdonságprofilja változatlanul fennmaradt a nemzetjellemzésekben. Azonos felépítésű
mintán vizsgálódva, 1981 és 1991 között kedvezőtlenebb lett a magyar emberről kapott nemzetjellemzés.
Az értékelés ezen hanyatlása nem elszigetelt, nem egyedülálló. Kimutatható a nemzeti és a társadalmi-
foglalkozási kategóriák megítélésében csakúgy, mint a kérdezettek által ismert, számukra mértékadó
személyek jellemzésében, beleértve azt is, hogy a kérdezettek önjellemzése is kedvezőbb volt az 1980-as
évek elején, mint tíz év múltán.
12 A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK EGYENRANGÚSÁGÁÉRT

IRODALOM ALLPORT,
1924 BABITS, 1939 DE Allport, F.: Social Psycholqgy. [Boston], 1924.
ROSA, 1994 FOCUS, Babits M.: Pajzzsal és dárdával. In: Nyugat, 1939. 8.
1994 De Rosa, A. S.: Ami Italian and/or European? Kézirat. 1994.
FOCUS - Current Problems of Slovakia, May 1994. (Report of the Sociological
HUNYADY 1996 Survey)
Hunyady Gy.: Sztereotípiák a változó közgondolkodásban. Bp., Akadémiai, 1996.
KATZ-BRALY, 1993 Katz, D.-Braly, K. W.: Racial stereotypes in one hundred college students. In:
Journal ofAbnormal and Social Psychology, 1993. 28:280-290. Koomen, W.-
KOOMEN-BAHLER, Bahler, M.: National Stereotypes: common representations and ingroup
1996 favouritism. In: European Journal of Social Psychology, 1996. 325-331.
KruegerJ.: Probabilistic National Stereotypes. In: EuropeanJournal of Social
KRUEGER, 1996 Psychology, 1996. 961-980.
Peabody, D.: National Characteristics. Cambridge, Cambridge University Press,
PEABODY, 1985 1985.
Rónay J.: Jellemisme, vagy az angol, francia, magyar, német, olasz, orosz, spanyol
RÓNAY, 1847 nemzet, nő, férfiú és életkorok jellemzése lélektani szempontból. Győr, 1847. Mi a
magyar? Szerk. Szekfű Gy. Bp., Magyar Szemle Társaság,1939. Tajfel, H.: Social
SZEKFŰ, 1939 TAJFEL, psychology of intergroup relations. In: Annual Review of Psychology, 1982.33:1-
1982 39.
948 A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK EGYENRANGÚSÁGÁÉRT