A kognitív képességek fejlesztésének módszertana

Bevezető gondolatok
 A kognitív képességek fejlesztése a (gyógy)pedagógiai tevékenység szerves része, mely nem
szűkíthető le iskolai-köznevelési keretek között sem csupán egy tantárgyra: az élet minden
adandó pillanatában fejlődik, fejleszthető. 
 a kognitív területen belül a matematikai megismerési folyamatok és azok módszertani háttere
hangsúlyos legyen e tanegységen belül. 

A kognitív tudományok kibontakozása, hatása a pszichológiára és a pedagógiára

Mindenekelőtt tisztázni szükséges azt, hogy mit is jelent a kogníció, mivel foglalkoznak a kognitív
tudományok.
 A kogníció alatt olyan mentális folyamatokat értünk, amelyek segítségével megismerjük a
körülöttünk lévő világot. 
 Magában foglalja – többek között –
o érzékelést, az észlelést,
o a figyelmi és emlékezeti tevékenységet,
o a nyelvet,
o a problémamegoldást és a döntések meghozását.
 A kognitív tudomány tehát a megismerés tudománya, amelynek „kulcsfogalma a
reprezentáció: hogyan képeződik le a külső fizikai és társas világ a fejünkben”. (Új
Pedagógiai Lexikon)
 A kognitív tudományok közé tartozik
o a kognitív pszichológia és pedagógia,
o a számítógép-tudomány,
o az informatika,
o a modern nyelvtudomány,
o valamint az idegélettan,
o az állati viselkedést vizsgáló etológia,
o a tudományelméletek és az ismeretelméletek. (Pedagógiai Lexikon)
 A lecke címében is olvasható a multidiszciplináris kifejezés, ami arra utal, hogy a
megismerési folyamatokkal több tudományterület is foglalkozott és foglalkozik a mai napig.
 A tananyag az alábbiakban elsősorban a pszichológiai és a pedagógiai szempontokat mutatja
be.

A kognitív pszichológia
  a kutatások homlokterébe az emberi megismerés folyamatait állította
 az ember nem csak egyszerűen befogadja az őt érő ingereket, hanem reprezentálja is azokati,
vagyis létrehozza az adott igner belső modelljét
 ugyanaz az inger mindenki számára mást jelent/het
 pl. egy csengőszó az egyik ember számára hangos lehet, míg más számára halk; elképzelhető,
hogy figyelemfelhívó erővel bír, de az is lehet, hogy nem

Kialakulásának előzményei
 Jean Piaget (1896-1980)
 úgy vélte, hogy az egyén nem csak passzívan befogadja a tudást, hanem már a feldolgozás
során is aktívan alakítja azt. 
 Az újonnan érkező ingert, tudást először sémákba igyekszünk beleilleszteni, mert ez
megkönnyítheti és/vagy meggyorsíthatja a megismerés, a feldolgozás folyamatát. 
 A sémákat úgy kell elképzelnünk, mint az egyén által már megtapasztalt, megismert dolgok
vázát, vagy vázlatát.
 Ha például egy gyermek játszott már valaha labdával, akkor kialakíthatja magában a labda
sémáját, ami a következő lehet: kerek, piros, pattog. 
 Ha legközelebb is ilyen labdával találkozik, akkor ezt a tapasztalatot könnyen beleillesztheti a
már létező sémába. Ebben az esetben asszimilációról beszélünk. 
  Ha azonban megismeri a sárga, kemény, teniszlabdát, vagy a barna, nem pattogó medicin
labdát, akkor kénytelen változtatni a korábbi sémán. Ez az akkomodáció, tehát a belső sémák
átalakítása az új információknak megfelelően
 Minél több ismeretet, tapasztalatot szerez, annál jobban megismeri a világot
 a kognitív fejlődés Piaget szerint = adaptáció, vagyis az asszimiláció és az akkomodáció
egyensúlyának folyamatos kialakulása, felbomlása, újraszerveződése
 Piaget írásaiban arra is kitér, hogy a kognitív fejlődésnek örökletes meghatározottságú
állomásai is vannak, ezek a következők:
o Szenzomotoros szakasz (0-2 éves korig)
o Műveletek előtti szakasz (2-6 éves korig)
o Konkrét műveleti szakasz (6-12 éves korig)
o Formális műveleti szakasz (12-19 éves korig)
 William James (1842-1910) amerikai pszichológus munkássága is a kognitív megközelítést
erősítette a pszichológiai kutatások terén
 olyan folyamatokat vizsgált, amelyek a mai napig nagy érdeklődésre tartanak számot a
kutatók körében, így például: a szelektív figyelem, a mentális erőfeszítés, az emlékezeti
„előfeszítés” vagy azelsődleges és másodlagos emlékezet. 
 Az elsődleges emlékezet a pszichológiai jelen, amely az aktuálisan fontos információkat
tartalmazza. 
  másodlagos emlékezet a pszichológiai múlt, a tudatot elhagyó információk.
 Ezt az elképzelését már az 1890-es évén megfogalmazta és a későbbiekben – többek között –
Atkinson és Schiffrin is felhasználta, amikor 1968-ban megalkották elméletüket az
emlékezetről, amely szerint megkülönböztethetjük a rövid távú memóriát (James fogalmai
 szerint az elsődleges emlékezetet) és a hosszú távú memóriát (másodlagos emlékezetet).
(Eysenk, 1997)
 Edward Toleman (1886-1956) nevéhez fűződik a kognitív térkép fogalmának bevezetése,
amelynek kapcsán szintén azzal az elvvel találkozhatunk, hogy mi emberek (de bizonyos
mértékig az állatok is, hiszen Toleman patkányokkal végzett kísérletet) leképezzük
magunkban a környezetet. Vagyis tájékozódás során nem a jobbra és balra fordulások számát
és sorrendjét jegyezzük meg (az ún. motoros válaszokat), hanem kialakítunk egy belső,
mentális térképet, amely segít a tájékozódásban. 
 (Érdekességképpen: bizonyos evolúciós kutatások az őskorra vezetik vissza a férfiak és a nők
tájékozódási képessége közötti különbségeket, hiszen a férfiak vadászat közben nagy
területeket barangoltak be, ugyanazt a helyet több irányból is megközelítették. A nők viszont
ritkábban hagyták el „otthonukat”, csak ehhez a kiindulási ponthoz képest tudtak
tájékozódni.) (Eysenk, 1997)
 említést tehetünk még
o Claude Shannon (1916-2011) és Warren Weaver (1894-1978) a kommunikáció
matematikai modelljéről 
o időtálló elveket fogalmaznak meg. Ezek szerint a cél az, hogy a kommunikáció gyors
és hatékony legyen, ill. képesek legyünk az információveszteséget minimalizálni. 
 Frederick Charles Bartlett (1886-1969) angol pszichológus az emlékezetműködésével
foglalkozott
o bizonyította, hogy memóriánk a felidézés során nem csak egyszerűen visszaadja a
megjegyzett információkat, hanem aktívan rekonstruálja azokat. Ezt a folyamatot
nagymértékben befolyásolják előzetes tudásaink és a kulturális közeg, amiben élünk.
(Pedagógiai Lexikon)
 Donald Broadbent (1926-1993) a korábbi kutatások eredményeit szintetizálva már úgy
gondolta, hogy az észlelést, a figyelmet és az emlékezetet nem külön-külön kell vizsgálni,
hanem mint a kognitív rendszer egymással összefüggő részeit.
 A pszichológiai kutatások mellett a technika is gyorsléptekkel fejlődött
 Az embert is a számítógéphez hasonló információ-feldolgozónak tekintették. 
 Az emberi megismerést modelláló programokat írtak (ún. komputációs modellek), így lett a
számítógép az elme metaforája.
 Ennek révén hozták létre a mesterséges intelligenciát, amelynek „szülőatyjai” között tartjuk
számon Allen Newellt (1927-1992) és  Herbert Simont (1916-2001). (Eysenck, 1997)
 Ezek az események elvezetnek minket az 1956-os évig, amelyet a kognitív pszichológia
születési évének is neveznek, hiszen számos jelentős publikáció is megjelent ebben az évben,
illetve több nagy hatással bíró konferenciát rendeztek. 
 Ekkor tartott előadást Noam Chomsky(1928 – ) nyelvelméletéről, a generatív
grammatikáról.
 (Chomsky szerint létezik egy ún. univerzális grammatika, amellyel minden ember
rendelkezik és ennek szabályait, ill. saját nyelvi tapasztalatait felhasználva építi fel magában
az anyanyelvét); 
 George Miller (1920 – ) pedig a rövid távú emlékezetben fontos szerepet játszó hetes
számról (ennyi elem befogadására és rövid idejű tárolására alkalmas a rövid távú memória). 
  Az információfeldolgozó nézetről alkotott elképzelések azonban csak több mint tíz évvel
később lettek az egyetemi kurzusok részei, hiszen az első kognitív pszichológia tankönyv
1967-ben jelent meg, amelynek szerzője Ulrich Neisser volt. (Eysenck, 1997)
 Ulrich Neisser információ feldolgozási elméleti modellje szerint a kogníció úgy deifinálható,
mint a tudás működése, amely az ismeretek megszerzéséből, megszervezéséből és
alkalmazásából áll
 a kogníció 3 egymásra épülő folyamat modelljeként fogható fel:
1. az érzékszervek felveszik az információkat
2. a vizuális, akusztikus, taktilis, téri észlelési képességek kiértékelik és dekódolják azt
3. a magasabb....(értelmi funkciók segítségével beépülnek a meglévő ismeretek rendjébe)

A kognitív tudományok hatása a pedagógiára

 A pedagógia kognitív vonulatának létrejöttében fontos szerepet játszott az a tény, hogy
tudományelméleti szempontból mára már megszűnt a tudományok merev hierarchiája,
ehelyett inkább a tudományágak sajátosan összefüggő hálózatáról beszélhetünk. 
 Ebben a rendszerben a pedagógia is kapcsolatba kerül más kognitív tudományágakkal és
eredményeit beépíti, felhasználja saját céljai érdekében.
 A kognitív pedagógia kibontakozását nem csak a megismeréstudományok eredményei
segítették, hanem a tudásról alkotott nézetek megváltozása is szükségessé tette.
 Az ezredfordulóra ugyanis rengeteg új infokommunikációs technológia (IKT) jött létre,
amelyek hatására egyre gyorsabbá vált az információáramlás és az információs társadalom
elvárásai is egyre nőttek az oktatási intézményekkel szemben. 
 A tudás szinte árucikké vált, amelyet már nem elég birtokolni, hanem a legkülönbözőbb
élethelyzetekben hatékonyan használni is tudni kell. (Csapó, 1992)
 A kognitív tudományok megjelenése, az emberi gondolkodást információfeldolgozásként
leíró modellek, az emberi és gépi információfeldolgozást párhuzamba állító elemzések és a
gyermekek kognitív fejlődésének iskolai kontextusban való vizsgálatai rámutattak az iskolai
oktatás és tudás érvényességének problémáira. 
 Az utóbbi leginkább abban mutatkozik meg, hogy az iskola gyakran olyan tudást közvetít,
amelynek feldolgozására a gyerekek aktuális fejlettségi szintjükön nem képesek;
 óriási tömegű ismeretet sajátítanak el, amit aztán az iskolán kívül nem tudnak hasznosítani,
így némely képesség fejlettsége nemhogy stagnál, hanem visszaesik.
 Nagyon fontos tehát az oktatási folyamatok mélyreható elemzése és a rendszeres visszajelzés
arról, hogy mi az, ami hatékony és jól használható.
 A kognitív pedagógia tehát „a pedagógia egyik részterülete, a nevelés azon jelenségeivel
foglalkozik, amelyek a megismerés, a tanulás, a gondolkodás és az oktatás folyamatával
kapcsolatosak, azokat a kognitív tudományok szemléletmódjának felhasználásával
vizsgálja.” (Pedagógiai Lexikon)
A kognitív pedagógia fő kérdésfelvetései (Csapó, 1992):
 A tudás állapotbeli sajátosságai: mi a tudás, milyen típusai vannak, milyen formában tároljuk.
 A tudás változása a tanulás-tanítás folyamatában.
 A tanulási képesség, a metakogníció (tudásunkról való tudás) és a tanulás tanulásának
vizsgálata.
 A tudás változásának feltételei: például belső feltételt képeznek a korábban már megszerzett
tudások; külső feltétel az alkalmazott pedagógiai módszer, vagy a társas közeg, amiben a
tanítás-tanulás zajlik.
 A tudás egyéni különbségei: a tanulók tudása közti mennyiségi és minőségi különbségek.
 A tudás tartalmi kérdései: mit és hogyan tanítsunk. A képességek és ismeretek együttes
fejlesztésének megvalósítása.

 A felsorolás alapján joggal gondolhatja az olvasó, hogy ezekkel a kérdésekkel a kognitív

pszichológia is foglalkozik.
 Ez így igaz, azonban a megközelítésben és a kérdésfelvetésben különbségek is felfedezhetők.
 Lássuk, milyen eltérések érhetők tetten a kognitív pedagógia és a kognitív pszichológia
között (Csapó, 1992 alapján):
Kognitív pszichológia
Kognitív pedagógia
A megismerés egyéni sajátosságait kutatja A megismerés univerzális jellemzőit keresi
A megismerési tevékenység komplex rendszerét Legtöbbször „laboratóriumi” helyzetben
vizsgálja (a kontextus is fontos) vizsgálja a kiválasztott funkciót (kontextustól
függetlenül)
Fő kérdése: Hogyan változtatható, Fő kérdése: Milyen az állapot?
befolyásolható az állapot?

 A kognitív pedagógia fő fogalmai közé tartozik a tanulás, az oktatás és a tudás.

 A tanulása tudás megváltozása, olyan konstruktív folyamat, amelyben nagy jelentősége van
a korábban már megszerzett tudásoknak.
 Az oktatás a tanulás irányítása, amely magában foglalja az elsajátításhoz szükséges és ennek
megfelelő környezetet.
 Tudás - a fogalommal igen sok diszciplína foglalkozik, azonban definiálásáról nem alakult ki
konszenzus
 Sokkal inkább jellemző a tudással kapcsolatos fogalmak laza szerkezetű hálózata, amelyben a
tudáskoncepciók más-más módon jelennek meg.
 Számunkra az egyik legfontosabb terület az oktatáselmélet, ezen belül pedig azok a tudással
legközvetlenebbül érintkező területei, amelyek a tudás különböző reprezentációival
foglalkoznak:
o a tantervelmélet
o a pedagógiai értékelés
o a tankönyvek elmélete
o az oktatás eszközeinek elmélete
 o a pedagógiai technológia és a tanítási módszerek elmélete (Csapó, 1992)
 A jelentőségteljes tudásmodellek között tartjuk számon a taxonómiákat (rendszereket,
rendszertanokat), ezek közül is Bloom taxonómiáját (1956)
 Előnye, hogy elsőként kapcsolta össze a tantervelméletet és a pedagógiai értékelést.
Fontosnak tartotta az oktatás céljának konkrét megfogalmazását és a tudás leírására szolgáló
egyértelmű terminológia használatát.
 Bloom taxonómiájában hat kognitív követelményszintet és a hozzájuk kapcsolódó viselkedési
kategóriákat ismerteti:
Gondolkodási szint A tanuló viselkedésének jellemzője
ISMERET Tények, fogalmak, módszerek, szabályok felismerése, felidézése.
MEGÉRTÉS Értelmezés, az ismeretek saját szavakkal való kifejezése, ok-okozati
összefüggések, sorrend stb. értelmezése.
ALKALMAZÁS Problémamegoldás, az elméleti ismeretek, szabályok, elvek módszerek
használata konkrét esetekben.
ANALÍZIS Elemzés, a lényeges elemek, struktúrák feltárása, motívumok
értelmezése.
SZINTÉZIS Az egészet részekből, elemekből összerakja, új modellt struktúrát hoz
létre.
ÉRTÉKELÉS Vélemény- és ítéletalkotás saját értékrend alapján.

 A fenti gondolkodási szintek hierarchikusan épülnek egymásra, utalva a kogníció fejlődésre.

 A magasabb szintű gondolkodási formák nem alakulhatnak ki az egyszerűbb működések
nélkül. A rendszer kiépülése után azonban, egy adott feladat elvégézésekor mindegyik
gondolkodási szint szerepet játszhat.
 Teszt – Melyik az a „legmagasabb szint”, amire szükség van az adott feladat elvégzéséhez?
o Pitagorasz-tétel használata a derékszögű háromszög átfogójának kiszámításához
 Alkalmazás
o A lónak 4 lába van
 Ismeret
o Szöveges feladatból a fontos információk kiemelése
 Analízis
o Feladat elvégzése után szöveges válasz adása
 Szintézis
o Írásbeli osztás ellenőrzése szorzással
 Értékelés

A tudás „típusai” (Nagy József alapján)

 Két típusát különböztethetjük meg: az operatív és a deklaratív tudást, ill. az ezekhez
kapcsololódó metakognitív tudást.
 Az operatív, más szóval procedurális vagy praktikus tudás a képességjellegű tudás, amelyet
a „tudni hogyan” kifejezessél szoktak definiálni.
 A deklaratív, más szóval leképező, analóg vagy elméleti tudás az ismeretjellegű tudásokat
foglalja magában, amelyet a „tudni mit” kifejezéssel írhatunk le.
  A két típusú tudás megkülönböztetésére jó példa az olvasás: a magyar ábécé betűinek
ismerete egy ismeretjellegű, azaz deklaratív tudás.
 Ha pedig már képesek vagyunk összeolvasni ezeket a betűket, akkor képességjellegű, azaz
operatív tudásról beszélhetünk.
 A harmadik komponens a metakognitív tudás, vagyis a tudásunkról szerzett tudás, az
önreflexió képessége.
 Példánkhoz visszatérve ez azt jelenti, hogy a gyermek tisztában van azzal, hogy képes-e a
betűket összeolvasni, vagy sem, illetve, hogy mennyire gyakorlott az olvasásban.
 Az alábbi képen egy összefoglaló ábrát láthatunk (Nagy József tanulmánysorozata alapján),
amelyről leolvasható az értelem működésének hierarchikus struktúrája.
 Ebben a rendszerben a kognitív rutinok képviselik a legegyszerűbb, a kognitív
kompetencia pedig a legbonyolultabb struktúrát.
(nem kéri)

Képességek
 Olyan sajátosság, amely egy cselekvés végrehajtásának belső feltételér jelenti, s alkalmassá
teszi az embert valamilyen feladat megvalósítására
 A képességek kialakulásában elsődlegesek az adottságok, mint öröklött tulajdonságok
 Ezekre támaszkodva alakulnak az egyén képességei az állandó gyakorlás, tevékenykedés
eredményeképpen.
 Az adottságok egyénenként eltérőek, a fejlesztő tevékenységek hatására a képességek eltérő
szinten fejlődnek minden embernél.
 A képességek kifejlődésében az öröklődés mellett nagy szerepet játszik a környezet és a
nevelés.
  A kedvező környezet segíti, a kedvezőtlen hátráltatja, gátolja a meglévő adottságokon alapuló
képességek kifejlődését.
 Ha a környezet és az ott folyó nevelés maximálisan biztosítja a kibontakozást, úgy az
embernek megvan minden esélye a benne rejlő képességek felszínre hozására

A képességek felosztása:
 Alapképességek
 Sajátos/speciális képességek

Alapképességek
a) Kommunikatív képességek: segítségükkel történik az információk közlése, fontos szerepet
játszanak a személyek közti kapcsolatokban; ide tartozik a beszéd, olvasás és az írás.
b) Kognitív képességek: segítenek a világ megismerésében, helyes észlelésében, a jelenségek
értelmes felfogásában, a tájékozódásban; pl. az észlelési, emlékezeti, képzeleti, gondolkodási,
tanulási, alkotó képességek tartoznak ide.
c) Pszichomotoros (cselekvési) képességek: a jól összehangolt, rendezett mozgások
következtében a sikeres tevékenységek, alkotások létrehozását segítik elő, pl. az olvasás, írás,
rajzolás területén, vagy a sportban góldobás esetén. Idetartozik a kézügyesség, a szem-kéz
koordináció, a mozdulatok, mozgások, mozgássorok elvégzésének képessége, ezek
koordinációs képessége.
 Alapképességekkel minden ember rendelkezik, de minőségben és mennyiségben egyénileg
differenciáltan, eltérően.

Sajátos/speciális képességek
a) művészeti
b) műszaki, technikai
c) konstrukciós
d) pedagógiai
e) vezetői

A készségfejlesztés főbb területei:

 mozgás fejlesztése- pl. izomtónus fejlesztő feladatok, egyensúlygyakorlatok, utánzó játékok
 ritmusérzék fejlesztése
 grafomotoros készség fejlesztése
 térbeli tájékozódás fejlesztése -pl. testséma- fejlesztés , az irányok megkülönböztetésének
gyakorlása
 érzékelés, észlelés fejlesztése (hallás, látás, szaglás, tapintás, kinesztetikus érzékelés)
 figyelem fejlesztése
 emlékezet fejlesztése
 logikai készség fejlesztése
 nyelv - és beszéd fejlesztése
Még egy kis türelem...
Mesterházi (1998, p.118.) a következőkben foglalja össze a kognitív képességek dimenzióit:
1. „érzékelés, észlelés, egyszerű logikai műveletek elvégzése, fogalomalkotás;
2. fogalmi összefüggések felismerése, bonyolultabb logikai műveletek elvégzése,
problémamegoldás;
3. összpontosítás az 1. és 2. dimenzió tartalmára és folyamatára (figyelem-ráirányulás),
valamint ezek bevésése, tárolása és felidézése (emlékezés);
4. kapcsolat kialakítása más pszichikus folyamatokkal (érzés, akarat) és más képességekkel
(Kommunikatív, kreatív, motoros stb. képességek);
5. az 1-4. dimenziók kombinációja (új helyzetekhez való alkalmazkodás, a folyamatosan
változó feladatok megoldása) mint intelligencia-működés;
6. önreflexió (az 1-5. Dimenziókban végbemenő folyamatok önmagára vonatkoztatása,
önmagához viszonyítása), intraperszonális Én-kapcsolatok működése és megjelenése a
tudatban;
7. az Én-identitás kognitív megerősítése (a világismeret és az önismeret egymásra
vonatkoztatása).”

A matematika tanításának fejlődése

 Kognitív képességeink életünk minden pillanatában működnek, ezért az oktatás minden
fázisában és minden területén elengedhetetlenek.
 Az emberi kogníció működését legátfogóbban az intelligenciatesztek hivatottak mérni.
 Az intelligencia vizsgálatok számolási alteszt/jei magasan korrelálnak az általános
intelligenciával, ezért alakult ki az a hagyományos nézet, hogy a kognitív képességekhez
elsősorban a matematikai képességek köthetők.
 Ez a nézet részben igaz, ezért is jelenik ebben a tananyagban is ez a párosítás, azonban
hangsúlyozzuk, hogy a kognitív képességek minden tanulási folyamatban szerepet
játszanak.
A matematikai ismeretszerzés forrásai
 Mennyiség: két forrása létezik (ezekről bővebben később). Az egyik az ún. diszkrét
mennyiségek köre, vagyis a darabonként megszámlálható tárgyak halmaza. A másik
a folytonos mennyiségek köre, ezeket nem tudjuk darabonként megszámlálni, sőt nem is
tárgyak formájában értelmezhetők, ilyenek a távolság, a terület, a tömeg, az idő és a
hőmérséklet mennyiségei.
 Forma: a környezetünkben lévő tárgyak formáját (mértani testek, síkidomok) vizsgálva
alakult ki a geometria.
 Mozgás: sok esetben találunk a különböző mennyiségek között összefüggéseket (pl. megtett
út, sebesség, idő), ezeket az összefüggéseket gyakran képletekkel fejezzük ki, így jönnek létre
a függvények és azok elemzései.
 Tér-idő: ezek képezik az alapját a különböző szintű matematikai térfogalmaknak.
 (változó mennyiségek)
 Tömegjelenségek: az elnevezés ebben az esetben kicsit félrevezető lehet, ugyanis jelen
esetben nem a tárgyak tömegére kell gondolnunk, hanem az egymás után többször előforduló
eseményekre (lottósorsoláson számok húzása, dobókockával való dobás stb), amelyek
a valószínűség-számítás, a statisztika és a kombinatorika alapját képezik.
 Tevékenység: a konkrét tárgyi tevékenységektől a tanulás és tapasztalatszerzés révén
eljutunk az elvont tevékenységek végzéséig, vagyis a kombinatorikához, az
alapműveletekhez, az algoritmusokhoz és a matematikai módszerekhez.
 (modern matematika)
A matematika belső logikájára utaló tevékenységi szintek jellemzése
1. szint: ezen a szinten matematikai objektumokat, vagyis számokat, mértani alakzatokat,
függvényeket stb. alakítunk ki tulajdonságok megfigyelése, egyszerű kapcsolatok,
összefüggések megállapítása révén.
1. Ilyen például a természetes szám fogalmának kialakítása (lásd: 3.lecke)
2. szint: ezen a szinten már nem csak egy-egy matematikai objektummal, hanem azok
csoportjával/halmazával foglalkozunk.
1. A cél a halmazok tulajdonságainak megállapítása, leírása és tudatosítása.
2. Ezen a szinten már definíciókkal, tételekkel és bizonyításokkal is találkozhatunk.
3. Például a természetes számok halmazának vizsgálata, ennek révén a prímszám, az
összetett szám fogalmának kialakítása stb.
3. szint: ezen a szinten „a matematika különböző területein kialakult objektumhalmazok
tulajdonságcsoportjainak összehasonlítása, közös és eltérő jegyeinek szétválasztása történik
meg”. (Peller, 2003, p.30.)
1. Ezek felhasználásával képesek leszünk, struktúrákat, rendszereket alkotni. Ilyen lehet
például a függvényvizsgálat.

 Az anyag a máig használatos öt tantervi témakört dolgozta fel:

1. Halmazok, logika;
2. Geometria, mérés;
3. Számtan, algebra;
4. Függvények, sorozatok;
5. Kombinatorika, valószínűség, statisztika, amelyben ez utóbbi nagyobb hangsúlyt kapott,
mint korábban.
 Az ebben kidolgozott elvek alapvetően meghatározták, de legalábbis hatással voltak a
későbbi, ilyen értelemben a ma érvényben lévő matematika tantervekre is. (forrás: Digitális
Tankönyvtár)

A számolási képességek fejlődése kisiskolás korig

 A kognitív pszichológiából-, idegtudományból tudható, hogy vannak elsődleges számolási
képességeink, melyek velünk születette
 Képesek vagyunk kisgyermekkorban a kis elemszámú mennyiségek pontos felismerésére és
azok összehasonlítására, és abból párképzésre.
 Másodlagos számolási és matematikai képességek fejlődése már környezethez (6-7 éves
kortól főként iskolai környezethez ) informális, formális tanulási helyzethez kötődik.
 Ezért feltétele a számfogalom fejlődésének a pedagógiai koncepció.
 A számoknak kognitív struktúrája van, mely akkor rögzíthető pontosan a gyermek számára,
ha rendelkezik számossághoz köthető intuitív lényegmegragadási képesség mellet, jó szintű
téri-, és vizoupercepcióval, és beszédfejlődése is kiegyensúlyozott.
 A számolást kezdetben fokozott agyi tevékenységgel, majd a tanulási folyamat során,
automatizáltabban és csökkenő „agyi munkával” végzi.
A számfogalom általános ütemű, tipikus fejlődése (Szabó 2008)
3-4 5-6 7-8 évesen:
1-2 évesen: tan évesen: tanulással iskolai
évesen: spontán ulással tanulási
helyzetben
   Tárgyszámlálá Tárgyak  Tárgyhoz kötött Tárgyszámlálás Számlálás egyre
s megszámlál számlálás ( motorosan koncepcióban nagyobb számkörben,
ása nem kézujjmozgatással, (motorosan biztosan 20-ig, akár
jelenik meg tapintással). kézujjmozgatás sokasával  (kettesével,
vagy csak sal, hármasával) is.
koncepció tapintással),
nélkül(után oda-
zással) visszaszedéssel
is.
   Számlálás Számok Kis számok nevei  Számok nevei Számok auditív és
nevei számsorba sorba rendezve vizuális jegyeinek
megjelenne rendezve,1-4-ig stabil és visszafelé is rögzítése, sorba
k, de sorrendben rendezés és globális
sorrendtartá számfelismerés,
s nélkül rendezett
mennyiségkép is
rögzül ( korongkép).
Mennyiségi
ekvivalencia.
Aritmetika(műv Semmi, sok Az egész Egyszerű, de Egyszerű aritmetika, a
eletvégzés) megértése. egységségének              több szinten matematikai fogalmak
Több   evidenciája (pl. a végzett használata a tanult
kiválasztása törött tojás is ugyanaz aritmetika számkörben,
megnevezé az egy). Több, (összeadás, algoritmusok
s nélkül. kevesebb fogalmának kivonás) 5-ös használatával
értése, differenciálása. és 6-os szimbolikusformában
Kis mennyiséggel számkörben és automatizálva
műveletvégzés (csak eszköz (tárgy) is(számjegyekkel és
az összeadás). mozgatásával, műveleti jelekkel). A
konkrét műveletek belátható
szinten(rakosga összefüggéseinek
tással),és megértése.
elvontan,
automatizáltan
is.
 A számfogalom fejlődésének kezdeti szakaszában az alapvető matematikai képességek
leginkább a megfigyelésekre épülő tapasztalatszerzés során fejlődnek.
 A gondolkodás fejlődését olyan tárgyi tevékenységek szolgálják, melyek felfedeztetik a
mennyiségi tulajdonságot (a megszámlálhatóságot).
  Az egészen egyszerű eszközök használata lehetőséget teremt a játékra, abban pedig a
problémalátásra, rendezésre, csoportosításra.
 Az óvodai, majd iskolai matematikatanulási helyzet kezdetben ugyanígy cselekvés és
szemléltetésen alapuló.
 Ha gyerekek matematikai eljárások résztvevői és számoláshoz köthető megoldásmódokkal
próbálkoznak, tervekben, műveletek folyamatában tevékenyek, akkor valóságos, rugalmas –
más helyzetekben is alkalmazható- transzferhatású tudás jöhet létre.
 A matematikai gondolkodási készség fejlődése nem a gyakorlás mennyiségének növelésével
érhető el.
 Nem fejlődik a gondolkodásmód akkor sem, ha mindig csak a feladatban lévő számokat,
mennyiségeket variáljuk és használjuk fel az algoritmus felállításához.
 A kognitív pedagógiai elvekre építve, előzőleg kialakult sémákból kiindulva, összefüggéseket
kell találnia a gyermeknek a vizuálisan, auditíven, taktilisen „kapott” számosságban.

4. A természetes szám fogalmának előkészítési folyamata

 A matematikai képességfejlesztésének egyik legfőbb
 ...

4.1.2 A matematikai mennyiségek köre

 Egy halmaz számossága megegyezik a halmaz elemeinek a számával.
 A gyermek fejlődése során különböző minőségű (kék/nagy/kerek) és mennyiségű
(kettő/semennyi/sok) elemekkel találkozik térben és síkban egyaránt.

 A diszkrét mennyiségek esetében a gyermek először a térben tapasztalja meg az elkülönült

halmazelemeket. Azaz észleli, hogy két DARAB játékautó van előtte.
 A folytonos mennyiségek egyik legjobb érzékeltetési útja maga az idő, ami nem különül el,
csupán az emberi gondolkodás eredménye, hogy egységekre bomlik,
 Első tapasztalatokként például a napi ciklusváltozásokat említhetjük (diurnális ritmus), ill. ide
tartozik az összes mértékhez kapcsolható matematikai terület (hosszúságmérés, tömegmérés
stb.) is.
 A diszkrét mennyiségek esetében a kutatások alapján megállapítható, hogy az óvodába lépő
gyermek esetében már eltűnik a differenciálatlan, a diszkrét mennyiségekre folytonosként
 történő gondolás, elindul a számosság diszkrét reprezentációja, s képes kisebb számkörben
műveletvégzésre.
 A mennyiségek két típusát paralel módon érzékeltetjük a gyermekekkel már óvodás korban
az irányított foglalkozások és a spontán játék alkalmával (kísérésével) is.
 A kisebb számkörben való tájékozódás és annak fejlesztési formája lehet a szövegértelmezés
megalapozásához is szükséges mese mentén történő matematikai képességfejlesztés.
 Azaz például a mesében előforduló sorrendiség (idői és téri) megfigyelése, értelmezése
mellett a mennyiségi elemek is tovább fűzhetőek, játékokba rendezhetőek.

4.1.3 A mennyiségállandóság kialakulása - pedagógiai dimenzió

 Ideális esetben az óvodáskor úgy zárul le, s a gyermek úgy kerül iskolába, hogy a
mennyiségállandóság biztos birtokosa. Ehhez azonban hosszú út vezet.
 Ezen az úton a friss kutatási eredmények szerint is igen eltérő módon haladnak végig a
gyermekek, nagyjából annyiféleképpen, ahogyan a valóságban is tennénk egy rögös úton: ki
szökdelve, ki bandukolva, ki kerülőkkel.
 Az első állomás úgy tűnik, a mennyiségi észleletek véletlenszerű (pl.: érzelmi töltetű)
megállapítása. Különösen igaz ez a tanulásban akadályozott gyermekek esetében.
 Nézzük meg az alábbi példát egy hét éves, enyhén értelmi fogyatékos gyermekkel történő
foglalkozásról:
 (Négy labda van a szőnyegen.)
- Hány labdát látsz a szőnyegen? (Láthatóan tekintete végigköveti mind a négy labdát.)
- Kettő. (Figyelem: nyelvi kompetencia!)
- Szerintem több.
- Szerintem nem, nekem is két testvérem van és van labdájuk.
 A második fázisban a gyermekek bizonyos (általában jól ismert, sokat látott, hallott stb.)
elemek számosságának megállapításakor már helyes eredményre jutnak, bizonyos esetekben
(általában kevéssé ismert tárgyak, tényezők felmérésekor) azonban ítéletük még mindig
véletlenszerű.
 Az utolsó, logikailag megindokolt fázisban, az invariancia (invariance = állandó, változatlan
elem) fázisában a gyermek teljesen biztos a halmaz elemeinek megállapításában ill. a
változás hiányának felmérésében

4.1.4 A számfogalom kialakulásához és alkalmazásához szükséges tudások

 A gyermekek tipikus fejlődés esetén iskolába kerülésük idején az alábbi elvek mentén
képesek rendezni mennyiségi gondolkodásukat. 
A tanulásban akadályozott gyermekek fejlődésük során legtöbbször nem rendelkeznek az
alábbi „elvek”-kel, így a számfogalmi gondolkodás alakítása során az előkészítő időszakuk
hosszabbra nyúlik, s támogatást igényel.
 Fontos, hogy a műveletvégzéshez, azaz a számfogalmi gondolkodás adott szintjének
elsajátításához az alábbiak feltétlenül szükségesek, az oktatás során hierarchikusan építjük fel
a számfogalom kialakítását, fejlesztését (10-es, majd nagyobb számkörben).
 Stabil rendezés elve: e szerint a számok sora meghatározott és mindenkor ismételhető rendet
alkot
  Az egyértelmű hozzárendelés elve: a megszámlált elemek és hozzá tartozó számnév
konstans állapotára vonatkozó ismeretek
 Az összes elem meghatározásának elve: a megszámláláskor legutoljára kimondott számnév
a halmaz összmennyiségi jellemzője
 A kvalitatív tulajdonságok elvonatkoztatásának elve: a fenti elvek minden tárgyra
érvényesek, ha a halmazelemek elkülöníthetők egymástól és megszámlálhatók
 A téri elrendezéstől való elvonatkoztatás elve: a fenti elvek a megszámlálandó tárgyak téri
elrendezésétől függetlenül érvényesek.

5. A természetes szám fogalmának kialakítása, fejlesztése

Számfogalom
 A számfogalom egy olyan matematikai tulajdonság, mely nyitott és továbbépíthető.
 Ebből következően fejlesztése egy egész életen át zajló folyamat.
 A fogalomtanulás elementáris tényezője a hirtelen felismerés; megismerni a lényegét és azt
felfedezni mindegyik ugyanolyan fogalomban.
 A számfogalom alakításával megkezdődik a gyermekek matematikai megismerési
folyamatainak irányított szakasza, melyhez
 elengedhetetlen szemléletbeli változások szükségesek a pedagógusok elméleti és gyakorlati
felkészültségét illetően is.
 A számfogalom tudatos építése tehát az első osztályban minden iskolatípus illetve oktatási
forma esetén a belépéskor azonnal elkezdődik.
 A számfogalom alakítása a többségi iskola első osztályában 20-as számkörben zajlik, míg a
speciális tantervű intézményekben 10-es (ritkábban 5-ös) körben kerül kialakításra.

A számfogalom építéséhez szükséges (gyógy)pedagógiai MÓDSZERTANI elveket az alábbiakban

foglaljuk össze:
 a számfogalom építése sosem zárul le;
 tanulásban akadályozott gyermekek esetében 14-15 éves korra alakul ki absztrakt szinten a
mindennapi életvezetéshez szükséges számkörben történő számfogalmi tájékozottság;
 az időben prolongált számfogalom fejlesztés a speciális tanterv szerint haladó tanulásban
akadályozott gyermekek esetében elősegíti az átlagosnál több úton történő elsajátítás
lehetőségét, valamint az eszközrendszerek kiterjedt használata révén a fogalmi gondolkodás
lassabb, de mély kiépülését, mely nem összetévesztendő a kondicionálással;
 tanulásban akadályozott gyermekek esetén a 100-as számkörig egyenként alakítjuk ki a
számokat;
 a számfogalom alakítása nem csupán a matematika tanóra feladata, minden iskolai és iskolán
kívüli tevékenységben benne rejlik a lehetőség a számfogalom játékos vagy realisztikus
fejlesztésére, s
 ezen lehetőségek kihasználása a gyógypedagógus feladata, kötelessége életkortól függetlenül;
 a mindennapi élet matematikája realisztikus tapasztalatok szerzésén keresztül zajlik, s így
nyer értelmet a matematika a gyermekek fejében (pl.: fontos, hogy tudjuk, hogyan lehet 12
csokit igazságosan elosztani 3 gyerek között)
  differenciálás, mely magában rejti a felzárkóztatás, speciális megsegítés mellett a
tehetséggondozást is, annak számos úton történő megvalósítása révén;
 tervezés, kivitelezés
 környezeti és személyes tényezők (az osztály közege, humor alkalmazása stb.);
 matematikai nyelvhasználat alakulásának elősegítése (például: sorszámnév és tőszámnév
használata)

5.1.2 A számfogalom kialakításának hagyományos útja

 A számfogalom kialakításának hagyományos lépéseit az alábbiakban ismertetjük.
 Ezen lépések sorrendje hierarchikus, minden szám kialakítása esetén megismétlendő, az
absztrakciós út meghatározott rendje szerint zajlik.
1. Cselekvő szemléltetés (melynek során a gyermek természetes környezetében lévő
diszkrét és folytonos mennyiségi tapasztalatok rendezése történik; gyűjtik az adott
számhoz rendelhető fogalmakat, tárgyakat stb.)
2. Hozzárendelési feladatok (az adott mennyiséghez történő, minél több észleleti úton
zajló megfeleltetései feladatok)

Az alábbi példákban már 20-as körben jól tájékozódó, első osztályos gyermekek
auditív számfogalmi gondolkodás fejlesztése zajlik. Érdemes áttekinteni a
hozzárendelési feladatok vizuális túlsúlya mellett az abakusz és a pénzérmék
hangjával operáló csoport munkáját is.

Tárgykép – ujjkép – számkép

3. Mennyiségek egyeztetése tárgyképpel (tárgykép = az adott tárgyi mennyiségről
alkotott két dimenziós, azaz képi megjelenítés)
4. Számkép kialakítása (számkép = az adott mennyiséget már csupán absztrakt módon
felidéző, az adott mennyiséget bemutató képi megjelenítés; ilyen például a
dominókép)
5. Mennyiség, számkép, számnév egyeztetése (az adott mennyiség, a hozzá tartozó
számkép és a megfelelő számnév összekapcsolása)
6. Számjegy ismertetése (a számjegyírás tanítása külön feladat: lépéseit, nehezítési
fokozatait és a számolási zavar grafikus megjelenését preventíven jól befolyásoló
feladatokat tekintse át Mesterházi Diszkalkuliáról pedagógusoknak c. könyvének
elméleti és a mellékletekben szereplő gyakorlati instrukcióit, feladatait! Lsd. a
fejezethez kapcsolódó “Szakirodalmak” részt.)
7. A szám helye a számok sorában (az adott szám elhelyezése a számok között:
számegyenes, számszomszédok, a számok tulajdonságai, paritása stb.)
8. Bontási feladatok (a szám bontása térben, síkban, majd absztrakt módon)
 Bontás: fontos eleme a számfogalomnak. A természetes számok megjelenési
formája, mely olyan, a valóságban meglévő eltéréseket tükröz....
9. Alkalmazás műveletekben (az adott számfogalmi gondolkodás végső állomása).
 5 helyének megkeresése a számegyenesen
  Melyik szám szomszédja? Mi a kisebb szomszédja? Mi a nagyobb? Hányat kell lépni a 4-től
az 5-ig,

A számfogalom fejlesztése
(általános) fejlesztendő területek:
 Tájékozódás saját testen, térben, síkban és időben
 Vizuális észlelés fejlesztése
 Figyelem és emlékezet fejlesztése
 Gondolkodás fejlesztése
 Auditív észlelés fejlesztése
 Szerialitás fejlesztése
 Beszéd és nyelv feljesztése
 Mozgás-beszéd-ritmus koordináció

Egy kis kitérő... a gondolkodás fejlesztése

 A gondolkodás a megismerő tevékenység legmagasabb foka
 Gondolkodásunk segítségével vagyunk képesek a problémák megoldásához vezető út
megtalálására, szabályok megfogalmazására, alkalmazására, következtetések levonására
 Gondolkodás nélkül nincs tanulási képesség!
 A gondolkodási funkciók fejlesztése nagyon fontos az olvasás, írás, számolás elsajátításához,
megértéséhez
 A gondolkodás összetett folyamat, különböző gondolkodási műveletekre épül. A
gondolkodási műveletek azonban gyakran együtt jűrnak, a feladat tartalmától, jellegétől
függően műveletsorokat alkotnak
 Az analízis-szintézis az egész részekre bontása, a részek egésszé való összerakásam a
legalapvetőbb gondolkodási művelet
 Gyakorolhatjuk a következő feladattípusokkal
o Hány rászre oszotttuk az egészet?
o Keresd meg a képek összetartozó részeit
o Egészítsd ki a rajzokat! Mit kaptál?
o Adott egy modell. Válaszd ki azt a képet, amely a modell összes részét tartalmazza!
o A megjelölt részek megtalálhatók a keretben lévő ábrában. Találd meg és színezd ki
őket!
 Összehasonlítás során feltárjuk két vagy több tárgy, jelenség stb. azonosságát és/vagy
különbözőségét
 Eközben az elvonás (absztrahálás) műveletére is szükség van, amikor is két tárgy egy-egy
adatát, (melyek nem tekinthetők önálló egységnek), és ezeket hasonlítjuk össze, ugyanis
ekkor „elvont adatok” összehasonlításáról beszélünk
 Feladattípusok pl.
o Keresd meg a képek között az egyformákat!
o Melyik uolyan, mint a legelső?
o Nézd meg a képeket, keress egyformákat! Mi a különbség közöttük? (pl. számosság)
 o Melyik nem illik a sorba?
o Mi a különbség a rajzok között? Egészítsd ki a rajzokat, hogy egyformák legyenek!
o A képek között (pl. 6) különbség van. Keresd meg és karikázd be!
 Az általánosítás az a gondolkodási művelet, amely a valóság tárgyait és jelenségeit lényeges
közös tulajdonságuk alapján gondolatilag egyesíti. Közvetlenül kapcsolódik az
összehasonlításhoz, absztraháláshoz, de ezen alapulnak a rendezéses, csoportosításos,
kiegészítéses feladattípusok is
 Rendezés során a tanuló kiemeli a tárgyak, képek stb. csoportjából azokat, amelyek
valamilyen szempontnak eleget tesznek. Kiegészítés az, amikor valamely tárgy, jelenség,
vagy reláció ismeretében megtalálunk másik tárgyat, jelenséget, adatot
 Ehhez kapcsolódó feladatok
o Mit látsz a képek? Mi élettelen? Mi élőlény? (csoportosítás forma, mérte, szín szerint
o Csoportosítsd a tárgyakat funkció szerint!
o Állítsd időrendi sorrendbe a történéseket!
o Válaszd ki a sorba illő képet!
o Rendezd sorba méret szerint a tárgyakat, kezdd a legkisebbel!
o A halmazban olyan is van, ami nem illik oda! Keresd meg és húzd át
o A megadott halmazokba sorold be az objektumokat!
 Elemi számolási készség fejlesztésének meghatározó elemei:
o Sok, kevés, semmi fogalma
o Növekszik, csökken
o Számlálás növekvő és csökkenő sorban
o Tő- és számnevek
o Megszámlálás
o Mennyiségek egyeztetése számnévvel, mennyiséggel
o Mennyiségi relációk alkotása
o Egyenlőség, egyenlőtlenség
o Alapvető matematikai szimbólumok értelmezése
o A számkép fogalma
 Természetes szám esetében