1.

BEVEZETÉS
A SZOCIOLÓGIAI SZEMLÉLETMÓD LÉNYEGE, A SZOCIOLÓGIA KIALAKULÁSA,
HELYE A TUDOMÁNYOK RENDSZERÉBEN, A SZOCIOLÓGIAI KUTATÁSOK
TÁRSADALMI JELENTŐSÉGE

1. A szociológia meghatározása és módszerei

- a társadalmi lét törvényszerűségeit kutató tudomány,
- az ember társas életével, a csoportokkal és a társadalmakkal
foglalkozó tudomány
- Egy társadalom a szociológusok többsége szerint nem egyszerűen a
társadalom tagjainak összessége, mert van bizonyos szerkezete,
vannak intézményei, van kultúrája.
- az emberek viselkedésében és kapcsolataiban szabályszerűségek
fedezhetők fel. Az emberi társadalmakat olyan épületekként kell
elképzelnünk, amelyek minden pillanatban újjáépülnek
alkotóelemeikből. Valamennyiünk cselekedeteit befolyásolják annak
a társadalomnak a strukturális sajátosságai, amelyben felnőttünk, s
ugyanakkor cselekedeteink újjáteremtik, bizonyos fokig módosítják is
ezeket a strukturális jellegzetességeket.
- A szociológiát tehát az érdekli, hogy milyenek a különböző
társadalmak, hogyan működnek, hogyan változnak.
- mitől tudomány a szociológia? módszerei tudományos módszerek
- tudományos módszer: megfogalmazódik valamilyen probléma,
megpróbálok erre elméleti magyarázatot adni, végül megvizsgáljuk,
hogy a valóságból nyerhető információk alapján igazolódik vagy
megcáfolódik elméleti magyarázatunk. Szisztematikus kutatási
módszereket használ, adatokat elemez és elméleteket értékel feltárt
adatok és logikai érvek fényében

2. A szociológia helye a társadalomtudományok között:

A társadalomtudományi elmélet azzal foglalkozik, milyen a társadalom, és nem azzal,
hogy milyennek kellene lennie. Ez azt is jelenti, hogy a tudományos elméletek nem
tudnak értékvitákat eldönteni: melyik vallás a jobb: a buddhizmus vagy a
kereszténység? Ehhez meg kellene állapodnunk valamiféle kritériumokban: mi
mutatja egy vallás minőségét (öngyilkossági arányszám, jótékonycélú adakozás, stb.)
Értékkérdésekben az emberek meggyőződései sokkal inkább irracionálisak, így a
racionális bizonyítékokat használó tudomány hatástalan.
A társadalomtudomány elsősorban társadalmi összefüggéseket vizsgál, nem pedig
egyénieket. Pl. születési arányszám (rengeteg egyéni oka van a gyerekvállalásnak:
konvenciók, szülői sürgetés, házastárs nyomására, házasság/kapcsolat egyben tartása,
vallási, gyerekszeretet, anyagi) A rengeteg egyéni ok ellenére a születési arányszámok
alig változnak évről évre
a) történetírás: az írásbeliség kezdetei óta önálló tudomány, és általános
törvényszerűségek feltárása helyett figyelmét a konkrét történeti események
lefolyásának pontos leírására összpontosította
b) demográfia: a 17. sz. közepén önállósult. Graunt a londoni halálozási adatokat
kezdte tanulmányozni (nagy pestisjárvány). Tárgya: a népesség számának és
összetételének alakulására ható folyamatok vizsgálata. Módszerei: statisztikai adatok
elemzése

1
 c) politikatudomány: a 17. sz.második felétől – Locke politikatudományi munkáinak
megjelenésétől- vált le a filozófiáról. A jogi gondolkodás elsődlegessége jellemzi
d) közgazdaságtan: a 18. sz. közepén függetlenül, Adam Smith munkáival
(„láthatatlan kéz”) Ha az állam nem avatkozik be a gazdasági életbe, akkor a piacon
keresztül az egyes embereknek az önérdekeit követő viselkedése optimális gazdasági
eredményre vezet
e) szociálpszichológia: a századforduló körül a pszichológiából fejlődött ki. Le Bon:
Tömeglélektan c. könyvében azt vizsgálta, hogy az egyén társadalmi csoportokban
másképpen viselkedik, mint elszigetelt egyénként. Módszerét a kísérleti módszerekre
való támaszkodás jellemzi
f) társadalomnéprajz: USA – kulturális antropológia, Anglia – szociális antropológia
Európa, Közép-Európa: népi kultúra összegyűjtése, nemzeti kultúra megőrzése
USA, Ny-Eu: a gyarmatokon élő nem európai kultúrájú népek gondolkodásának és
viselkedésének megértése volt a cél. Módszerei: a terepen végzett gyűjtés és
megfigyelés

Különbségek: A szociológiát nem elsősorban a tárgya vagy a módszerei különbözteti

meg a többi társadalomtudománytól, hanem alapvető szemlélete.
Mi ez a szemlélet?
Az ember életének minden jellemzőjét (házasodási szokások, fogyasztási szokások,
stb.) meghatározza a társadalmi szerkezetben elfoglalt helye.
Az ember társadalmi, vagyis kulturálisan programozott lény.

3. Miről szól a szociológia? Néhány példa:

1. szerelem, házasság
A romantikus szerelem eszméje még Nyugaton is csak mostanában terjedt el és a kultúrák
többségében pedig soha nem is létezett. A középkorban, de még utána is, az emberek
elsősorban azért házasodtak, hogy a család megőrizzen valamilyen címet vagy vagyont,
hogy gyerekeket neveljenek fel a családi birtok megművelése érdekében. Szegényeknél,
gazdagoknál egyformán a család hozott döntést a házasságról, s nem az érintettek, akiknek
csekély, vagy semmilyen beleszólásuk nem volt. A romantikus szerelem először az udvari
körökben bukkant fel, mint az arisztokrácia házasságon kívüli szexuális kalandjainak
jellegzetessége. Mi következik ebből? A szerelmet, házasságot sem érthetjük meg pusztán
pszichológiai jelenségként, hiszen számtalan társadalmi tényező hat rájuk. A
szociológusok ezeket a hatásokat tanulmányozzák, melyek még a látszólag tisztán
személyes tapasztalatokban is megjelennek. A legtöbben saját életükből vett ismerős
minták alapján szemlélik a világot. A szociológia azt mutatja meg, hogy sokkal tágabb
nézőpontból kell megvizsgálnunk miért cselekszünk úgy, ahogy cselekszünk
2. egészség betegség
általában azt gondoljuk, hogy az egészség és a betegség csak a test fizikai állapotával
kapcsolatos fogalmak. A társadalmi tényezők valójában mélyrehatóan befolyásolják a
betegségek előfordulását és átélését, illetve azt, hogy miképpen reagálunk saját
betegségünkre. Már a betegségfogalmak sem érvényesek valamennyi társadalomra és
időben is változnak. Egyes kultúrákban a betegséget gonosz varázslatoknak tulajdonítják,
nem pedig kezelhető fizikai okoknak. A mai társadalomban a szcientista egyház tagjai
elutasítják a betegség hagyományos felfogását, s abban hisznek, hogy az ember valójában
szellemi és tökéletes lény, s a betegség csak a valóság egyfajta meg nem értéséből,
valamiféle eltévelyedésből származik (Szendi Gábor) Időbeli változások: depresszió csak
az ötvenes évek óta létezik hivatalosan, evészavarok, testképzavarok, különböző fóbiák
mind újkeletűek, egyfajta divatjuk is van. Azt is társadalmi jellegzetességek befolyásolják,

2
 hogy milyen hosszú életre számíthatunk, mekkora a valószínűsége az olyan súlyos
betegségek előfordulásának, mint a szív és keringési rendellenességek, daganatos
betegségek. (lsd magyarországi cigányság egészségi állapota, halálozási ráták közötti
különbség, stb.) Emellett szigorúan meghatározott társadalmi szabályok írják elő, hogy
milyen viselkedést várnak el tőlünk, ha megbetegszünk. A betegség is társadalmilag
megkonstruált, így a betegszerep is. Ez különösen a fogyatékosokat érinti hátrányosan,
mert rájuk vonatkozik a legtöbb társadalmi kényszer-késztetés (mit és hogyan tanulhat,
milyen munkakörökben dolgozhat, milyen fogyasztási, szórakozási, sportolási vagy
szabadidős szokásokat követhet, stb.)
2. bűncselekmény és büntetés
A kivégzéseket gyakran nagy közönség előtt hajtották végre, a halálraítéltet nyitott
szekéren vitték végig az utcákon, a hóhérok a közélet nevezetes szereplői voltak. Ma a
büntetés ilyen formáit visszataszítónak és felháborítónak tartjuk. Büntetőrendszerünk
alapja a szabadságvesztés, nem pedig a fizikai fájdalom okozása és a legtöbb nyugati
országban a halálbüntetést is eltörölték. Miért következtek be ezek a változások? Miért
váltotta fel a szabadságvesztés a büntetés korábbi, erőszakos formáit? Nem az emberek
attitűdje változott meg egyik pillanatról a másikra, hanem az európai társadalmakban
ekkor ment végbe az iparosodás és az urbanizáció folyamata. A városi lakosság
ellenőrzését már nem lehetett biztosítani a régi büntetési formákkal, amelyek célja az
elrettentés volt, ezek csak kis közösségekben voltak alkalmazhatóak sikerrel. A
bűnözőkkel való bánásmód beilleszkedett azokba a folyamatokba, amelyek elsöpörték az
évszázadokon át elfogadott tradicionális rendet. Ezek a folyamatok hozták létre a modern
társadalmakat, amelyekben mi élünk

A szociológia természete és tárgya

Az előző esetek mindegyikében azt látjuk, hogy amit természettől kapott emberi
érzéseknek és érzelmeknek tekinthetnénk, azokat valójában társadalmi tényezők formálják
a legáthatóbban. A szociológia elsősorban a modern világ társadalmi életét vizsgálja,
amelyet az elmúlt mintegy kétszáz év alatt lezajlott viharos társadalmi változások hoztak
létre.

4. A szociológiai kutatások gyakorlati jelentősége

o a társadalmi helyzetek megértése: egy társadalmi intézmény (család, iskola,
hadsereg, önkormányzatok, stb.) működéséről világosabb és egyértelműbb képet
nyújt. Ez történhet a tények ismeretének a szintjén, illetve úgy, hogy jobban
megértjük, miért történik valami (pl. a szegénység mértéke adott népességen belül, a
szegénység okai)
o a kulturális különbségek tudatosítása: a szociológiai kutatás révén a társas világot
sokféle nézőpontból szemlélhetjük, s ez segít eloszlatni az egyes csoportok egymással
szemben táplált előítéleteit. pl. egy szociális munkásnak ismernie kell és érzékennyé
kell lennie az egyes csoportokat elválasztó kulturális és társadalmi különbségekre
o a politikai döntések hatásainak megítélése: egy gyakorlati reformprogram (UMA,
deszegregációs programok) esetleg nem biztosítja a várt eredményt, vagy egy sor nem
szándékolt, kellemetlen következménnyel jár
o az önismeret növelése: a szociológia segít a társadalom csoportjainak az önismeret
növelésében, önmaguk jobb megértésében (önsegélyező csoportok, társadalmi
mozgalmak, amelyek saját maguk törekednek gyakorlati reformok bevezetésére)

3
5. A szociológia előzményei
o Filozófiai művek (Montesquieu, Rousseau,Condorcet, Adam Smith)
o Az államra és a politikára vonatkozó történeti és jogi vizsgálódások
o A szociológia legfontosabb előzménye a felvilágosodás
o Alapkérdés: mi a jog és a törvényesség forrása? Honnan ered a törvényes uralom
és miért engedelmeskedünk neki? Platón és Arisztotelész úgy gondolta, hogy az
ember államalkotó lény, ilyen a természete. Nincs emberi társadalom állam nélkül.
Azóta már tudjuk, hogy az állam nem egyidős az emberiséggel, hogy voltak és
vannak állam nélküli társadalmak. A természetjog és a társadalmi szerződés
elméleteit főként a felvilágosodás filozófusai (előttük Hobbes és Locke)fejtették
ki. Az ő műveik a modern társadalomelmélet, így a szociológia forrásai.
o Hobbes: Leviathan (bibliai szörnyeteg): az állam kialakulása előtt az emberek
természetes állapotban éltek, kiszolgáltatva a vadállatoknak, jégnek, fagynak, de
főleg egymásnak, az erőszaknak. Az embert szenvedélyei irányítják, melyek közül
a legfontosabb, hogy hatalomra tör mások felett (az ember embernek farkasa) A
mű 1651-ben jelent meg, angliában ekkor volt a polgárháború. Tehát ez a
„mindenki harca mindenki ellen” állapot indította arra az embereket, hogy
szerződést kössenek egymással, létrehozzák a társadalmat, illetve az államot
biztonságuk érdekében. A szerződésben lemondtak természetes jogaikról. A
természetes jog gondolata antik eredetű, eszerint az ember nem más emberektől,
hanem az istenektől vagy a természettől kapta a szabad akaratot, a szabad
véleménynyilvánítás, mozgás, tulajdon jogát. Lennie kell egy egyetemes erkölcsi
rendnek, mely nem függ egy-egy korszaktól, melynek törvényei minden emberre
érvényesek. Ebből fakadnak az ember természetes és elidegeníthetetlen jogai.
Hobbes szerint a társadalmi szerződés ezeket a jogokat érinti. A jogokat garantálni
kell, a jogokat átadják tehát egy uralkodónak, aki így közhatalomhoz jut.
o Locke, Montesquieu, Rousseau ezt másként látta: ők elutasítják az abszolút
hatalmat, s más következtetések levonására használják a természtes jogok
gondolatát, illetve a társadalmi szerződés elméletét. Locke szerint az uralkodó
hatalma nem lehet abszolút, ezért a törvénynek őt is korlátoznia kell.
o A felvilágosodás gondolatvilágában a társadalom megszűnik egy transzcendens
rend lenyomata lenni, és saját magában leli föl szerveződésének alapelveit.
o Montesquieu: demokráciában a legfontosabba közhatalmi ágak – törvényhozás,
kormányzás és a bíráskodás – elválasztása
o Rousseau: nem igaz, hogy természeti állapotban az emberek harcoltak egymás
ellen. Ellenkezőleg: békében éltek az erdőkben, nem is ismerték egymást,
boldogok voltak. Egyik fő műve a „Társadalmi szerződés” I. fejezetének híres
kezdő mondata: „Az ember szabadnak született és mindenütt láncokat visel.” A
természeti állapothoz már nem lehet visszatérni. Egyetlen megoldás: lemondani
minden jogunkról, de nem egy uralkodó, hanem a közösség, a közakarat javára. (a
rendi kiváltságok, a születési előjogok ellen irányul) Az ész és a racionalitás
jelentése tehát támadó és kritikai jellegű lett: támadta az ósdi, babonás eszméket és
intézményeket, az egyház hatalmától kezdve a nemesi kiváltságokig mindent.
Rousseau szerint a természeti ember erős és egészséges, ellenálló a betegségekkel
szemben, nem fél az öregségtől és a haláltól sem. Nem társadalomban él, hanem
egyedül. Szenvedélye, ami gyötörhetné alig van, szerelmi élete is természetes,
vagyis mentes a nyugtalanító vágyaktól. Természetes jóság és könyörületesség
tölti el, hiszen magatartását nem törvények, hanem csakis saját szükségletei
irányítják.

4
 o Miután senki sem látta a társadalmi szerződést, a 19. századtól vitatják is a
természetjogot

6. A szociológia születése

Több megszületésről is beszélhetünk, az első a19.sz. középső harmadára esik.

o 1830: Auguste Comte: A pozitív filozófia tanfolyama
o 1833: Alexis de Tocqueville: Az amerikai demokrácia
o 1835: Quetelet: Társadalmi fizika
o 1845: Friedrich Engels: A munkásosztály helyzete Angliában
o 1851: Herbert Spencer: Társadalmi statika
o 1855: Frederic Le Play: Az európai munkások
o 1867: Karl Marx: A tőke

Miért pont ekkor született a szociológia?

A „kettős forradalom”nyomán új társadalom alakul ki Európa nyugati részén
(Hobsbawm terminusa az európai jogállam és az ipari kapitalizmus megszületésének
folyamatára)
a politikai és jogrendszer változásai a francia forradalom nyomán
az ipari forradalom hatására a technika és a gazdaság megújítása
A modern kor előtt a lakosságnak kevesebb mint 10 százaléka élt városi területeken, s
mindenki más az élelem előteremtésével foglalkozott: Mára ez az arány – a leginkább
iparosodott társadalmakban csaknem teljesen megfordult.
A régi rend a születésen alapuló kiváltságok és hátrányok nyílt uralmi rendszere volt,
az új társadalom a szabadság, egyenlőség, szolidaritás elvein alapult. A szociológia
kezdeteit azok a kísérletek, jelentik, melyek során egyes gondolkodók igyekeztek
feltárni a nyugati iparosodással együtt járó átalakulások kezdeti hatásait. Az új
társadalomnak nemcsak a szerkezete volt új, megismerését is új szempontok vezették
→a polgári társadalom szerveződésének alapelveit és változásának mozgástörvényeit
szerették volna megismerni a szociológusok (munkamegosztás, különböző társadalmi
rétegek helyzete, a közigazgatás, a család és az iskola ) A szociológia tárgya tehát az
új polgári társadalom volt, a kérdései pedig abból fakadtak, hogy ez a társadalom nem
olyan lett, amilyennek a felvilágosodás idején megálmodták. (a rendi kiváltságok sem
szűntek meg teljesen, de az igazi problémát a gazdasági egyenlőtlenségek jelentették).
A klasszikus szociológiai elméletek kezdeteit tekinthetjük az ipari társadalmak tőkés
formában való kialakulására adott értelmi és érzelmi reakciónak. A tudományban
látták a társadalom alakításának fő eszközét.

7. A korai szociológiai szemléletmód jellegzetességei, módszertana

o a társadalom szabályszerűségeit a természettudomány törvényeihez hasonlónak
gondolták, ezt tekintették mintának (pl. Comte, Quetelet a fizikát tekintették a
legfejlettebb természettudománynak – „társadalmi fizika”)
o később a biológia kiszorította a fizikát (lsd. Evolucionizmus) – H.Spencer
„szuperorganizmusként” értelmezte a társadalmat
o a fejlődés szemlélete áthatotta a születő szociológiát
o az evolucionista módszertan lényege: a jelen olyan mint egy múzeum, amiben
a múlt is ott van és tanulmányozható, ebből pedig a jövőre is lehet
következtetni. – ehhez kellenek a fejlődési törvények (ennek hatása

5
 megfigyelhető a 19. sz-i kulturális antropológia és összehasonlító etnográfia
kifejlődésén is)
o az első szociológusok szinte kivétel nélkül autodidakták voltak, s alig
specializálódtak egy szakterületre, ehhez hiányzott a tudományos infrastruktúra
is (Tönnies: „céhen kívüli kézműves”)
o többnyire teoretikusok voltak – az empirikus felmérések többségét nem
tudományos céllal, hanem jótékonysági céllal, a társadalmi bajok enyhítésére,
egészségügyi, oktatási reformok bevezetéséhez végezték. Sokáig elkülönülten
folyt az elméleti és empirikus tevékenység
o legtöbbjük polihisztor is volt, aki egyetemes „társadalomtant”, valamilyen
„általános szociológiát”írt
o az alapítók szemléletmódja nagyon sokféle volt (pozitivisták, konzervatívok,
forradalmárok, stb.)
o A szociológusok többsége a felvilágosodás programját folytatta- azt a célt,
hogy a tudományok révén váljon nagykorúvá az emberi nem. A szociológiai
megismerés már a kezdetektől fogva egy jövő állapotra irányult, melyben az
emberiség képes lesz a természethez hasonlóan ellenőrizni és szabályozni a
társadalmat.

7. Társadalmi reformerek és empirikus társadalomkutatás a 19. században

Urbanizáció, iparosítás: A városba vándorlás gyorsabb, mint a lakásépítés és

városfejlesztés. Emiatt súlyos lakáshiány, sok a hajléktalan, a munkanélküli. Rossz a
vízellátás, a közlekedés és áruszállítás igényeinél lassabban épülnek az utak, még sok a
földút, akadozik a szemétszállítás, emiatt rengeteg a piszok, járványveszély. (a fejlődő
orvostudomány már ismeri az összefüggéseket a környezeti károk és a közegészség
között.
Iparosítás: a 19. sz. első felében a világ gazdasági életét egyre inkább az ipar szabja meg.
Ebben Nagy-Britannia jár élen, mert máshol még továbbra is a mezőgazdaság az alapvető
ágazat. A gazdasági válságok korábban a rossz termésből fakadtak, s éhínséggel jártak.
Valószínűleg az 1857-es volt az első válság, aminek már nem a rossz termés volt az oka,
hanem a túltermelés. Ez már gépi nagyipar a korábbi kézműves iparhoz és
manufaktúrákhoz képest. Csakhogy a gépek lassan terjednek, ez a tradicionalizmus
szelleme, ami nemcsak a farmerek körében erős, hanem a munkásoknál is. Reakció:
géprombolás (a gép az ember ellensége, leviszi a munkabért) Nagyon sok az ágrólszakadt
és ehhez képest kevés volt a munkahely. A 19. sz. közepén még nincs szakmunka és
szakmunkás. A mesterek kézművesek, akik nem gyárakban dolgoznak. Aki viszont
gépeknél, bányákban, építkezésen dolgozik az munkás, ágról szakadt. Városi
proletariátus, pauperizmus – több százezer emberről van szó (nők és gyerekek is), akik
napi 14-16 órát dolgoznak éhbérért. Kizsákmányolás és gátlástalan felhalmozás, sokáig ez
volt a kapitalizmus. 1819: Anglia: Első fontos gyári törvény, amely betiltja a 9 évesnél
fiatalabb gyerekek foglalkoztatását.
Az egyik legfontosabb téma a 19. században a pauperizmus (latin eredetű szó, a dolgozó
tömegek elszegényedésére, a tömegnyomor kialakulására használják), amit vizsgálni
kezdtek. Ez ekkor még nem közvéleménykutatás, nem is statisztikai adatfelvétel, hanem
egy jelenségkör empirikus áttekintése. Ezek a vizsgálatok összefüggtek a pauperizmus
terjedésével, a jótékonysági és egyházi szervezetek terjedésével. Engels nevezetes műve:
„A munkásosztály helyzete Angliában” (1845). Ez is szociográfia, fontos
társadalomtörténeti forrás.

6
Empirikus társadalomkutatás, a szociális munka kezdetei
- mit jelent az, hogy a szociológia empirikus tudomány? Megállapításait tényekre
alapozva, az ismert tények fényében teszi meg, másfelől maga is megfigyeli, gyűjti a
társadalommal kapcsolatos adatokat, tehát nem elégszik meg mások adatainak
újrafelhasználásával, másodelemzésével. A 19. század vége előtt nem jöttek létre azok a
kognitív és intézményes feltételek, amelyek lehetővé tették volna, hogy a szó mai
értelmében vett szociológiai empíriáról beszélhessünk. A 19. században a
társadalomjobbító társadalomleírások nem felelnek meg a szociológiával szemben
támasztott tudományossági kritériumoknak.
- a „társadalmi problémák” kutatása: a statisztika kibontakozásával párhuzamosan
jelent meg a társadalmi jelenségeknek, egyes társadalmi problémáknak sokszor
szociálpolitikai, szociálreformeri vagy filantróp szándékú kutatása. Ilyen munkák
legnagyobb számban Angliában és Franciaországban születtek. E munkákat többnyire
olyan polgárok írták, akik általános filantróp megfontolásból érdeklődtek az urbanizáció,
az új társadalmi csoportok megjelenése és az új típusú szegénység, nyomor iránt. E
munkák eredményét angolul survey-nek nevezték. Akkor mást jelentett, mint ma: a
társadalmi viszonyok komplex, értékelő leírását. Az 1840-es évek végétől az empirikus,
problémaorientált társ.kutatás hanyatlásnak indult. (az életkörülmények javultak, eltűntek
a legkiáltóbb visszásságok) Emellett a szociáldarwinizmus megjelenésével két kérdés
került a középpontba: az öröklődés/kiválasztódás problémája és a jótékonyság kérdése. Az
öröklődés/kiválasztódás kérdése a nemzet fennmaradásával, versenyképességével függött
össze: nem veszélyeztetik-e az alsó osztályok és deviáns csoportok a nemzet
fennmaradását, versenyképességét? Az alkalmatlanok kihullását hangoztató
gondolatvilágban a jótékonyság is gyanússá vált – a szegény és deviáns csoportoknak
nyújtott segítség a nemzet versenyképességének romlásához vezet, mivel ezen csoportok
szerzett tulajdonságai öröklődnek a gyermekeikben, és mivel sok gyermeket nemzenek, a
nemzet öröklőanyaga hanyatlik. Minél több segítséget kapnak, annál több gyermeket
nemzenek. A jótékonyság problémájával kapcsolatosan: vajon a szegényeknek nyújtott
támogatás, a szegények nevelése racionális-e, meghozza-e a kívánt hatást, vagy éppen
ellenkezőleg, a bűnözés és a szegénység gyarapodását eredményezi. A Charity
Organisation Society ezen kérdések vizsgálatára alakult. Célja az volt, hogy kiválassza
az érdemes szegényeket, akik a segítség révén képesek lesznek kiemelkedni a
szegénységből, míg az érdemtelen szegényeket a segítség tulajdonképpen rászoktat a
segítségre. Booth úgy gondolta, hogy ezt okoskodással nem lehet eldönteni, meg kell
nézni, hogy állnak a dolgok.
- Charles Booth: angol szociálreformer. Eredetileg üzletember (hajótulajdonos) volt,
aki amatőr módon érdeklődött a társadalmi kérdések iránt. A saját vagyonát fordította
a kutatásra. Belekeveredett a Charity Organisation Society jótékonyság körül zajló
vitáiba (érdemes-e a szegényeket támogatni)
- 1889-től 17 kötetben vizsgálta a londoni szegények életkörülményeit, így akarván
meggyőzni a törvényhozókat. Azt kívánta vizsgálni, hogy hányan élnek a jövedelem
hiányának, s hányan önhibájukból (káros szokások, előrelátás hiánya, stb.)szegényen.
Arra is kíváncsi volt, hogy vajon valójában olyan nagy-e a félbűnözőkből,
semmittevőkből álló szegények tábora. A megnyugtató eredmény az volt, hogy nem, a
szegények zöme nem a csavargókból került ki. Az1886-ban elkezdett óriási méretű
vizsgálat először a 900 ezer lakosú East-London-i kerületek teljes felmérését vette
célba. Végigjárta a nagyváros házait, szociális térképet készített, felmérte a lakásokat,
vizsgálta a táplálkozást, ruházkodást, közegészségügyet, stb. Adatfelvételi módszerei
lényegesen hatottak a mai kérdőíves vagy survey módszerre. London népességét
osztályokra bontotta (8 jövedelmi kategóriát állapított meg), a szegénységi küszöb alá

7
 a népesség egyharmada került. Booth azt is bizonyította, hogy a jólét, a jótékonykodás
nem növeli a gyerekszámot, éppen ellenkezőleg. Azt a következtetést vonta le, hogy a
jótékonyság irreleváns a szegénység szemszögéből: akármilyen is a törvényi
szabályozás és a magán jótékonykodás, az nem növeli, de nem is csökkenti a
szegénységet.
- A századforduló körül Rowntree hasonló vizsgálatot végzett. Annyiban módosította
Booth megközelítését, hogy tudományos alapon kísérletet tett a szükséges kiadások
(létminimum) meghatározására, azaz a táplálkozástudomány segítségével
megbecsülni, hogy mekkora minimális jövedelem szükséges a legfontosabb kiadások
fedezéséhez. A későbbi szegénységkutatások e tekintetben ezt a hagyományt
folytatták. A 19. században a mai fejlett országok mindegyikében a lakosság többsége
minden valószínűség szerint szegény volt.
- F.Engels: A munkásosztály helyzete Anligában (1845): elsősorban London és
Manchester ipari munkásságának a helyzetéről. Módszerében a statisztikai társaságok
tagjainak eljárását vette át, ugyanúgy a higiéniai és lakásviszonyok érdekelték
elsősorban. (lsd még: a szociológia kialakulása, 441. oldal. „mindenki háborúja
mindenki ellen”
- F. Le Play: a katolikus és konzervatív beállítottságú kutatót elsősorban a szociális
kérdések, a munkás- és parasztcsaládok életszínvonala, gazdálkodási stratégiái
érdekelték. Mint bányamérnök ismerte fel a munkások nyomorát. Egy francia
bányászati elitiskolában végzett, már diákként egész Európát bejárta. Eközben kezdte
el nemcsak az ipart, a bányászatot, hanem a társadalmi viszonyokat is vizsgálni .
Munkásságának kiindulópontja az volt, hogy a társadalmat a család felől kell
megközelíteni, a család a társadalom alapegysége. Ezeket a kérdéseket monografikus
módszerrel, a háztartási bevételek és kiadások feljegyzésével, tehát a mai
háztartásstatisztika ősével tanulmányozta. Kutatásai alapján reformjavaslatokat
dolgozott ki Franciaországban. Mint sok más országban, Magyarországon is kutatott .
Eredményeit a „Tiszamenti jobbágy” címen publikálta. Családmonográfiai módszer
kidolgozása, a családszociológia „atyja”. Úgy gondolta, hogy mivel a biztonság és a
szabadság között ellentét van, a biztonságot kell előnyben részesíteni.
Családtipológiájában három családtípust különböztetett meg: a patriarchális
családban egy háztartásban több generáció élt együtt. A törzscsaládokban nincs
együttélés már, de a generációk között erős kapcsolatok vannak. Az utolsó típus, az
instabil család, amely a mai nukleáris családnak felel meg.