ISKOLAI KONFLIKTUSOK – ALTERNATÍV VITARENDEZÉS – MEDIÁCIÓ

Jelenlegi hely

Címlap / Az iskola világa / Konfliktuskezelés / Alternatív vitarendezés projekt / Tanulmányok

Indri Dániel | 2012. dec. 1.

Szabó tanárnő fizikát tanít a 10. osztályban, szereti az óra elején röviden felvázolni, milyen anyagról
fognak aznap tanulni a diákok. Gábor, az osztály egyik tanulója, az iskolai újság, az Íródeák
szerkesztője rendszeresen elkésik a fizika óráról. A tanárnőt már egy ideje bosszantja ez, mert ilyenkor
Gábor miatt újra meg kell ismételnie az elmondottakat. A tanárnő egyik alkalommal már nem tudja
visszafogni magát, és kifakad:

Tanárnő: Ha még egyszer elkésel, nem jöhetsz be az órára, igazolatlant fogsz kapni!

Gábor: Na de tanárnő, tudja, hogy az Íródeák szerkesztője vagyok. Most volt ülésünk, nem tudtam
hamarabb eljönni, ezért késtem el.

Tanárnő: Tudom, de azt gondolom, ez az óra is van olyan fontos, mint az újság. Gyere be az órára
pontosan, mert különben elégtelent kapsz és találkozunk augusztusban.

Gábor: Ne már tanárnő, jók a jegyeim, csak néhány percet szoktam késni!

Tanárnő: Elegem van a késéseidből! Eddig elnéztem neked; de zavar engem, zavarja az osztályt. Ha
nem vagy képes pontosan itt lenni, inkább be se gyere – igazolatlan, oszt jó napot!

Gábor: De tanárnő!…

…és a vita folytatódik. A legtöbb tanár számára ismerősnek tűnhet az ehhez hasonló konfliktus. Sok
értékes időt töltenek el a pedagógusok azzal, hogy megpróbálják megoldani őket. Az iskolai
konfliktusok érzékelhető növekedése, az agresszió terjedése azonban azt mutatja, hogy az eddig
használt eszközök nem elég hatásosak a növekedés megállítására, visszaszorítására. Az Oktatáskutató
és Fejlesztő Intézet által indított Alternatív vitarendezés projekt keretében rendezett tréningeken a
pedagógusok jelentős része elismerte, hogy az iskolai konfliktusok kezelésében sokszor érzik magukat
tehetetlennek. Új konfliktus-megoldási módszerekre van szükség ahhoz, hogy e téren konstruktív
változások jöjjenek létre az oktatás területén.

Ebben a cikkben egy alternatív vitarendezési módszert ajánlunk az iskolai konfliktusok megoldására,
mellyel az iskolai élet valamennyi résztvevője változtathat konfliktuskezelési kultúráján.

Elfogadott tény, hogy az iskolai konfliktuskezelés megszokott útja a büntetések, fegyelmik

alkalmazása, de más, alternatív módszerek is léteznek az iskolaközösséget érintő konfliktusok,
problémák megoldására. Az alternatív vitarendezés (AVR) a modern jogfejlődés terméke, bár az
alapötlet maga, a békéltetés évszázadokra nyúlik vissza. Különösen Japánban és Kínában vannak
erőteljes kulturális hagyományai, de Amerikában, Ausztráliában, Európában is fellelhetők gyökerei.
Az AVR fogalomkörébe olyan eljárások tartoznak, amelyek alternatívát nyújtanak a bírósági, hatósági,
fegyelmi eljárások mellett, illetve azok elkerülésére. Az alternatív vitarendezés egyik formája a
mediáció/közvetítés.

Mi a mediáció?

A mediáció szó közvetítést, békéltetést jelent. A mediáció egy olyan konfliktuskezelési folyamat,
melyben a vitában álló felek egy semleges, harmadik, konfliktuskezelésben jártas személy, a mediátor
segítségével oldják fel konfliktusaikat. A mediációban a konfliktus szereplői egyesült erővel kutatják a
résztvevők számára elfogadható megoldást, amely egyikük vereségét sem jelenti. A tanárok többsége
alapvetően a győztes-vesztes kimenetelű konfliktuskezelési módszereket ismeri. Előfordul, hogy
hatalmukat, pozíciójukat használva próbálják felszámolni a tanár-diák, diák-diák közötti vitákat,
büntetést helyeznek kilátásba, vagy ténylegesen büntetnek. Amikor a mediációról hallanak, gyakran
reagálnak úgy: „Ez jól hangzik, de valóban működik az iskolában is?”, vagy: „Ez túl szép ahhoz, hogy
igaz legyen.”

A mediáció alkalmazása szemléletváltást igényel a konfliktushoz való viszonyulásban, annak

kezelésében. A mediáció a konfliktusokat természetes jelenségnek, a mindennapi élet szükségszerű
velejárójának tekinti, melyet nem elhárítani, elkerülni kell, hanem megoldandó problémaként kell
kezelni. Közvetítés tipikusan a tanár-diák, tanár-osztály, diák-diák, diákcsoportok, tanár-tanár (vagy
más iskolai alkalmazott), tanár-szülő, tanár-igazgató közötti konfliktusok kezelésében jellemző.

A mediáció már a konfliktus korai szakaszában is alkalmazható, ha a vitában állók nehezen tudnak
egymással beszélni, de akkor is működőképes módszer, ha egyáltalán nincs közöttük kommunikáció.
A mediációban részt vevő felek egyenrangúak. A mediátor – akit általában a konfliktusban állók
közösen választanak – feladata, hogy mederben tartsa a vitát, megakadályozza annak kiterjedését,
elkerülhetővé tegye a tárgyalások során a holtpont kialakulását vagy átsegítse azon a feleket, és
hozzásegítse a vitában érintetteket a lehetséges megoldások kidolgozásához. A mediátor a felek
érdekeire, szükségleteire, és nem a múltbéli eseményekre, illetve a felek vitában elfoglalt pozíciójára
koncentrál. A mediátor – elsősorban kommunikációs eszközökkel – szempontváltásra ösztönözi a
feleket, de nem dönt, a megoldás kidolgozásának felelőssége a vitában álló feleké.

A mediáció alapelvei

A mediáció alapelvei: az önkéntesség, a jövőorientáltság, a semlegesség és a titoktartás.

Az önkéntesség elve azt jelenti, hogy a felek önkéntesen vesznek részt a mediációban. A vitában
érintettek kívánsága, illetve beleegyezése alapján kerülhet sor a mediátor közvetítő tevékenységére.
A jövőre orientáltság elve arra utal, hogy a mediáció elsősorban azzal foglalkozik, mire van szükség a
jövőben a konfliktus megoldásához. Annak feltárása, hogy kinek van igaza, ki miben hibás stb., nem a
mediáció feladata. A titoktartás elve abból indul ki, hogy a mediációs eljárás bizalmas folyamat, ezért
a mediátort titoktartási kötelezettség terheli. Végül a semlegesség elve arra vonatkozik, hogy a
mediátornak semlegesnek kell maradnia az egész mediációs folyamat alatt, egyik fél pártján sem
állhat.

A mediáció szakaszai

Előkészítő szakasz: kapcsolatfelvétel – előkészítő beszélgetések

Az előkészítő szakaszban a mediátor felveszi a kapcsolatot a konfliktusban érintett felekkel, majd ha a

felek mindegyike részt kíván venni a mediációban, az ún. előkészítő beszélgetés során tájékoztatja
őket a mediáció alapelveiről, folyamatáról. Ezek a beszélgetések lehetőséget adnak arra, hogy a felek
elmondhassák, ők hogyan látják az aktuális konfliktust, megemlíthetnek olyan dolgokat, melyeket a
későbbi közös megbeszélések során nem kívánnak feltárni. Az előkészítő beszélgetések által a
mediátor információkat szerez a konfliktus mélyén meghúzó szükségletekről, érdekekről, arról, hogy
mediálható-e az eset.

Az előkészítő szakaszról a különböző mediációs iskolák eltérően vélekednek. Az előkészítő

beszélgetést nélkülöző irányzatok álláspontja szerint a mediátor semlegességét veszélyezteti, ha
ebben a korai szakaszban külön-külön találkozik a közvetítő a felekkel. (Amint látható, a cikk szerzői
az előkészítő megbeszélést preferáló irányzat képviselői közé tartoznak.)
Közös mediációs ülés: bevezetés – megszakítás nélküli idő – eszmecsere – megállapodás kidolgozása
– megállapodás írásba-foglalása – lezárás

A bevezetés szakaszában a mediátor tájékoztatja a feleket a közös mediációs ülés folyamatáról,

alapszabályairól, segíti a megfelelő hangnem kialakulását, aláírásra kerül a mediációs nyilatkozat,
melyben a felek meghatalmazzák a mediátort a mediáció lefolytatására. A megszakítás nélküli időben
mindegyik fél – a mediátorhoz beszélve – ismerteti az esetet a saját szemszögéből. A felek nem
szólhatnak közbe, amikor a másik beszél, gondolataikat leírhatják. A mediátor biztosítja az egyensúlyt
közöttük, ha szükséges összefoglalja az elhangzottakat, flipchart táblára felírja azokat a témákat,
amelyekre a felek megoldásokat szeretnének találni. Az eszmecsere szakaszában a felek már
egymással beszélnek, a felmerült témákat részletesen tárgyalják, megoldásokat javasolnak. A
mediátor biztosítja a biztonságos légkört, a jövőre irányítja a felek figyelmét. A megállapodás
kidolgozása során a mediátor ösztönzi a feleket, hogy minél több megoldási lehetőséget javasoljanak,
segít a megoldások kiválasztásában, ellenőrzi, valóban kielégítik a javaslatok a felek érdekeit. A
megállapodás írásba foglalása akkor történik meg, ha a feleknek sikerül közös álláspontot kialakítani
a vitás kérdésekben. Ekkor a mediátor a felek szavaival, kifejezéseivel, aktív közreműködésükkel
megfogalmazza és írásba foglalja a megállapodás szövegét. A lezárás szakaszában a mediátor
megállapodás létrejötte esetén összegzi az elért eredményeket, elismeri az elvégzett munkát. Ha
további megbeszélés szükséges, megfogalmazza a fennmaradó megoldatlan problémákat és rögzíti a
következő ülés időpontját.

Az utánkövetés során a mediátor nyomon követi, hogy a felek betartják-e a megállapodást.

Miért a mediáció?

A tanítás egyetemes tevékenység. A szülők tanítják gyermekeiket, az edzők játékosaikat, a tanárok

diákjaikat. Jó érzés, ha tanárként hozzájárulhatunk egy fiatal fejlődéséhez, ugyanakkor kiábrándító
lehet, ha tanítás helyett vitákkal, konfliktusokkal kell értékes időt töltenünk.

Az iskolai mediációs konfliktuskezelési programok eredményeképpen a mediációban részt vevő

tanárok, diákok negatív érzései – a félelem, az ellenségesség – csökkennek. A diákok felelősségérzete
növekszik azáltal, hogy önkéntesen vesznek részt saját problémáik megoldásában. Az iskolában
kevesebb időt kell fegyelmi ügyekkel és problémamegoldással tölteni. Idővel csökkennek a
konfliktusok, így mindenki többet törődhet a tanulással, tanítással.

Ha van eszközünk, miért ne használnánk?

Dr. Juhász Éva, Kovács Piroska

Felhasznált irodalom:

Dr. Thomas Gordon: A tanári hatékonyság fejlesztése. Gordon Kiadó Magyarország Kft., Bp., 2010.

Lovas Zsuzsa, Herzog Mária: Mediáció avagy a fájdalommentes konfliktuskezelés. Múzsák Kiadó,
Budapest, 1999