Tanár – diák konfliktus

Gyűjtés helye:

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

1042 Budapest, Király utca 5.

Készítette: Kis-Torma Csaba

Neptun: BOGOJ4
2012. november 21.
 A konfliktus, eltérő vélemények összeütközése, amely igények, szándékok,
törekvések, érdekek mentén alakul ki. Lejátszódhat: egy ember pszichikumában, illetve
emberek között. A pedagógus a komplex pedagógiai folyamat során gyakran tapasztal
konfliktust, részese is lehet. Ennek tudatos kezelése fontos nevelési eszköz, amellyel a
nevelési diszciplínán belül a konfliktuspedagógia foglalkozik.
A konfliktus folyamatjellegű, tehát van előzménye, érési ideje, csúcspontja, leszálló
ága és következménye. Nem mindig negatív hatású, mert a kooperatív konfliktuskezelés
elősegítheti a diák fejlődését. Ennek szellemében a felek (tanár-diák) egymással
együttműködnek, és közösen megoldandó feladatnak tekintik a konfliktust. A konfliktusok
típusai csoportosíthatók, Thomas Gordon szerint igény-, és értékkonfliktusokra, Cseh-
Szombathy László kutatásai alapján léteznek realisztikus és hamis (valóságos vagy
félreértésen alapuló) összeütközések, amelyeknek fokozatai: a nézeteltérés, az összecsapás,
illetve a végső összecsapás.
Morton Deutsch a konfliktusokat hatásuk szerint különbözteti meg. A konstruktív
konfliktus javítja az egyén önismeretét, szociometriai helyzetét, növeli a csoport összetartását,
segíti elavult struktúrák megszüntetését, az együttműködést, félreértések tisztázását. Ezzel
szemben a destruktív konfliktus megrontja a kapcsolatot, a légkört és szétzilálja a csoportot.
Egyes konfliktusok szükségszerűen bekövetkeznek (pl. generációs feszültségek).
Vannak olyan konfliktusok, amelyek elkerülhetők, lehetőség szerint pedagógiai eszközökkel
tanácsos azokat kivédeni vagy megelőzni (pl. fojtott feszültségből adódó agressziók).
Vannak kívánatos konfliktusok: pl. a saját vélemény elmondása, a saját érdek érvényesítése.
Ezekhez azonban meg kell tanulni a konfliktuskezelés játékszabályait.
Valamennyi konfliktus hasznosítható pedagógiai szempontból, mivel felhívhatja a
figyelmet a rejtett feszültségekre, így segítheti a megismerést, ráirányíthatja a figyelmet
pedagógiai tévedésekre, hibás intézkedésekre, így lehetőséget ad a korrigálásra, illetve a
megélt konfliktus feldolgozása segíti a szociális tanulást, a szociális képességek (empátia,
tolerancia stb.) fejlesztését.

Konfliktuskezelő módszerek:

I. módszer: Tekintélyelvű nevelés (autokratikus elven működő)

Ebben az esetben az egyik fél a másiknál magasabb pozícióban van, és a konfliktus
kezelése során ezt a hatalmi pozícióját használja fel. (Pl. tanár-diák: - Úgy lesz, ahogy én
mondom, mert én állok a katedra mögött…- Igen, Tanár Úr kérem!)
Jellemzői:
 gyors és hatékony egyes esetekben (Azonnal ülj a helyedre!)
 neheztelést vált ki a vesztesből
 a vesztest nem motiválja cselekvésre, tetteti a megoldás végrehajtását
 a győztestől energiát igényel a döntés betartatása (a vesztesek esetleg nem
engedelmeskednek)
 gátolja a felelősségvállalás kialakulását, önállótlanságra szoktat (Majd megmondják,
mit kell tenni!)
 a félelemből adódó szolgálatkészséget, a meghunyászkodást fejleszti, akadályozza az
együttműködés kialakulását
 gátolja a kreativitást
 gyengítheti az erkölcsi érzéket
 gátolja az önfegyelmet, önuralmat
 nem szoktat rá az ötletes megoldáshoz
 a győztes a hatalom és a tekintély segítségével tudja betartani a döntését

Eredménye: A tekintélyelvű módszerrel nevelt gyermek feltehetőleg szorongó,

aggodalmaskodó felnőtté válik.

II. módszer: Engedékeny nevelés (ráhagyó, önmaga érdekeit feladó elven működő)
Ebben az esetben, az egyik fél lemond a másiknál magasabb pozíciójáról, és feladja az
álláspontját. Ha a tanárral ez gyakran előfordul a diákjaival szemben (túlzottan engedékeny),
akkor a diákjai egyszer csak a „fejére nőnek”, nem tudja őket irányítani. Ilyenkor a diák
havernak nézi a tanárt, tegezi és nem tiszteli a pedagógust.
Tipikusan: „Jól van, akkor ma nem írunk dolgozatot!”

Jellemzői:
 gyorsan megszabadul a konfliktustól, nem háborog
 a vesztesből ellenérzést vált ki
 táplálja az önzést, gátolja az együttműködési készségek kialakulását
 zűrzavart okoz
 a tanár nagy árat fizet érte, elveszíti hatalmát és a tiszteletet
  nem erősíti az erkölcsi érzéket (a gyerekek nem szeretik, ha fegyelmezetlen társaik
zavarják az órát)
 a diák irányítja a tanárt és nem a tanár a diákot

Eredménye: Az engedékeny módszerrel nevelt gyermek feltehetőleg éretlen felnőtté válik.

III. módszer: Demokratikus nevelés

A konfliktust nem a versengés, hanem az együttműködés oldja meg. Alapelve az, hogy
a tanár és a diák együtt egy olyan megoldást keresnek, amely mindkettőjük számára
elfogadható. Ennek feltétele, hogy a tanár elismerje a diákok igényeit és ösztönözze őket a
kommunikációra. Mivel a felek együtt feldolgozzák a konfliktust, az erősíti a kölcsönös
tiszteletet. A tanár nem használja hatalmát.

A demokratikus nevelés során felmerülő konfliktus kezelésének folyamata:

A problémamegoldás olyan, többlépéses folyamat, amely elvezet a konfliktus
megoldásához. Ez a módszer John Dewey hatlépéses problémamegoldó folyamatának
egyedülálló változata. John az egyén életében adódó problémák megoldására alkalmazta ezt a
„tudományos módszert”, a III. módszer viszont az egyének vagy csoportok közötti
konfliktusok megoldására szolgál. A tanárok számára ez a hat lépés vezérfonal a tanár – diák
konfliktus feldolgozásához, annak ellenére, hogy a lépések közül egy-kettő kihagyható.

1. A konfliktus meghatározása és a módszer ismertetése

Az első lépés döntő fontosságú. Egy bölcs elmélkedései szerint: „Ha pontosan és
világosan meghatározzuk a problémát, akkor már félúton vagyunk a megoldás felé.”
 Tisztázni kell a diákokkal, hogy ez nem egy, a manipulálásukra szolgáló trükk,
azután aktívan hallgassuk meg őket!
 Csak a konfliktusban érdekelt diákokat vonjuk be a probléma megoldásába.
 Mivel ez egy demokratikus eljárás, nem erőltethető a gyerekekre, szabad
akaratukból kell támogatniuk a módszert, az eljárás önkéntes részvételt
igényel.
 Biztosítsunk elég időt arra, hogy a konfliktus feldolgozásának legalább egy
lépését lezárjuk. A probléma végső megoldása előtti szüneteltetés, sokszor jót
tesz.
  Fontos a te – közlések használatának kerülése, helyette alkalmazzuk az én –
közlések háromrészes formuláját!
 Célratörő beszélgetés
 A problémát ismertessük, ne a kívánt megoldást!
 Aktív hallgatással a diákok lehetőséget kapnak arra, hogy kifejezzék
igényeiket, elvárásaikat, így tisztázódik a tanár – diák igényeinek felmérése. Jó
megoldás, ha ezeket felírjuk a táblára. John Dewey „problémameghatározását”
az igények konfliktusaként, nem pedig egymással versengő megoldásokként
kell kifejezni.
 Már eldöntött szabállyal kapcsolatban ne vezessük be a III. módszert!
 Csak olyan problémáról beszéljünk, amely mindkét fél: a tanár és a diák
számára is zavaró. Kezdjük a napirendet azzal, hogy megkérdezzük az osztályt:
„Milyen problémáink vannak? Min változtathatnánk, hogy a munkánk
könnyebbé váljon? Milyen rendszabályokra van szükségünk?”

2. A lehetséges megoldások megkeresése

A probléma pontos meghatározása után mind a tanár, mind a diák javasolhat
megoldásokat.
 Ne értékeljük a javasolt megoldásokat! Ha a tanár bírál, a diák nem fogja
elmondani a további ötleteit.
 Példa a gyerekek ösztönzésére: „Milyen lehetséges megoldásai vannak ennek a
problémának? „Lássuk csak hány ötletünk támad? Fontos minden ötlet
elfogadása, a mennyiség számít, nem a minőség! A gyerekek mondják el a
különleges, képtelennek tűnő megoldásokat is!
 Az ötleteket írjuk fel a táblára vagy vegyük fel a gyerekek hangját diktafonra!
 A diákoknak nem kell megindokolniuk ötleteik használhatóságát.
 Biztassunk mindenkit, hogy vegyen részt az ötletrohamban, de ne erőltessük!
 Később további kérdéseket tegyünk fel a figyelem összpontosítása érdekében:
„Milyen módszerek nem jutottak még senki eszébe? Kell még lennie néhány
olyan megoldásnak , amire eddig nem gondoltunk.”

3. A lehetséges megoldások értékelése

 „Most már itt az ideje, hogy megmondjátok: ezek közül nektek melyik
megoldás tetszik, melyik nem. Van olyan megoldás, amelyiket előnyben
 részesítitek? VAGY Mi a véleményetek ezekről az ötletekről? Melyek a
legjobbak?
 Minden olyan lehetséges megoldást ki kell húzni a listáról, amely valaki
számára nem felel meg, így kizárhatjuk az elégedetlenséget.
 Én-közlés formájában mondjunk véleményt. „Nem fogadhatom el ezt az
ötletet, mert…”
 Elemzés: a tanár és a diák is támassza alá érvekkel javaslatait, ötletük előnyeit!
 Hagyjunk időt arra, hogy mindenki elmondhassa véleményét! „Még nem
hallottam mindenki véleményét…”

4. A legjobb megoldás kiválasztása (döntéshozatal)

 Ne szavaztassunk (a szavazásnál vannak győztesek és vesztesek), hanem a
közös megegyezésre törekedjünk!
 Ha feltétlen szükséges tartsunk próbaszavazást tét nélkül!
 A gyerekek képzeljék el, hogy mi történne, ha az adott megoldást kipróbálná
az osztály?!
 Írjuk le a megoldást, amiben megállapodtunk és írassuk alá a tanulókkal, hogy
megértették a feltételeket, a határidőket és egyetértenek velük. Ne engedjük,
hogy bárki is behódoljon a csoport nyomásának, megadja vagy alárendelje
magát. Legyünk fogékonyak a diákok olyan jelzéseire, amelyek esetleg arról
árulkodnak, hogy nem ért egyet a megoldással. Figyeljünk a visszajelzésekre,
ellenőrizzük azokat. A kelletlen behódolás, nem közös megegyezés.

5. A döntés végrehajtási módjának meghatározása

 Mivel kell kezdenünk?
 Ki miért lesz felelős?
 Mikorra kell elkészülnie?

6. A megoldás sikerességének értékelése

Az a lényege, hogy felmérjük erőfeszítéseink eredményességét.
 Megszűnt a probléma?
 Elégedettek vagyunk azzal, amit elvégeztünk?
 Mennyire volt eredményes a döntésünk?
 A III. módszerrel elért megoldás akkor eredményes, ha megszűnik a konfliktus, nincs
elégedetlenkedés és panaszkodás, elmaradnak a negatív érzések. Ha nem sikerült a problémát
megszüntetni: nem baj, a döntés volt rossz, nem a diákok!

Javaslat utólagos értékelésre:

 Előfordulhat, hogy a gyerek olyan dolgot vállalt a problémamegoldás okozta
lelkesedésben, ami később irreálissá, kivitelezhetetlenné vált számára. Ez
előfordul, mert néha sokkal nehezebb elvégezni egy feladatot, mint eredetileg
gondoltuk. Erről is beszélgetni kell a diákokkal.

A III. módszer lényege az, hogy olyan kreatív megoldásokat találjunk, melyek
mindenki számára lehetővé teszik igényei teljesítését. Ha a megoldás nem felel meg
ennek a feltételnek, akkor jogosan elvethető, és jobb megoldást kell keresnünk! Tehát
fontos a döntés felülvizsgálata!

Egyéb konfliktuskezelési módszer: Mediáció (közvetítés)

A mediátor elősegíti a konfliktusban lévő felek közötti kommunikációt. Nem ad

megoldást, nem szól bele a konfliktus tartalmi részeibe, hanem biztosítja, hogy a felek
meghallgassák, értelmezzék egymás álláspontját, illetve egymás megoldási javaslatait, és így
tisztázzák az esetleges félreértéseket és mindenki számára elfogadható megoldást találjanak.
(Pl. diákok konfliktusának kezelése a tanár előtt)

Az évszázadok során a nevelési módszerek és így a tanár-diák konfliktus kezelésének

lehetőségei is jelentősen változtak. Az 1900-as évek eleji tekintélyelvű nevelési módszert
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem című novella és karcolatgyűjteménye világosan bemutatja.
Ekkor a tanár kezében volt a hatalom, akinek tekintélye volt a gyermekek és szülők szemében
egyaránt. Mondandójukat minden esetben megelőzte a Tanár úr kérem szépen… megszólítás
és csak ezután következett a kérdés feltevése. Udvarias, illemtudó viselkedésükkel
tiszteletüket fejezték ki a nevelő felé. A szülők a tanárral együttműködve nevelték a
gyermekeket, bíztak a tanár tanácsaiban, nem okoskodtak és nem kérdőjelezték meg azt. A
pedagógusok megtanították a diákoknak, hogy „a szabályok értünk vannak, nem ellenünk”, „a
tudást senki nem veheti el tőled”, „zsebkendőbe köhögj, tüsszögj”, „nem nekem tanulsz,
hanem a saját érdekedben, a jobb élet reményében teszed”…
 1989 után Magyarországon a világi iskolákban bevezették az értéksemleges nevelést.
A követelményeket jogi eszközökkel enyhítették, azzal a felkiáltással, hogy védjük a
gyermekeket a bukás megrázó élményétől és az általános iskola alsó tagozatában a diákok
munkáját ne minősítsük, ne kapjanak osztályzatot! A rossz osztályzat egyenlő a vereséggel? A
bukás egyenlő a katasztrófával? Mindkettő szükséges rossz a gyermek életében, hiszen az
iskola az életre készít fel, ami nem csak a sikerekről szól. Miért kellene ettől a felkészítő
folyamattól megvédeni a gyermekeket? Kérdés, hogy a követelmény szigort vagy szeretetet
jelent? Mit mond a pedagógus? Szeretem a gyerekeket, ezért követelek tőlük, az ő
érdekükben! VAGY Szeretem a gyerekeket ezért nem terhelem őket túl sok házi feladattal!
Mi a jobb? Ha a szülő megmondja a gyereknek a matematika feladat eredményét, hogy minél
gyorsabban mehessen a gyerek játszani, a szülő pedig végezhesse otthoni teendőit, vagy ha
odaül mellé, időt szán rá és megtanítja tanulni? Az okos szülő számára egyértelmű, hogy a
gyerek későbbi boldogulását tartja szem előtt, és nem a pillanatnyi érdek vezérli. Ezeken a
példákon keresztül érzékelhető az értéksemleges és az értékorientált nevelés közti különbség.

Az értéksemleges nevelés további jellemzői:

 a szülőnek elvárásai vannak a gyermek felé, de nem mutat neki példát (Olvass
ki sok könyvet, mert jó dolog az olvasás! – de a szülőnek soha nincs könyv a
kezében)
 az érték: az énközpontúság közvetítése
 sekélyes nevelési koncepció (a szülő leülteti a gyereket a tv elé)
 hatása a gyerekre: nem alakul ki a gyermekben határozottan a jó-rossz, helyes-
helytelen fogalmak elkülönülése, cselekedeteiben nincs tudatosság
 hatások következményei: érzelmileg kiszolgáltatottabbá válnak a kortárs
csoport hatásaira, lélektani nehézség a döntéshozás, felelősségvállalás,
rövidtávú gondolkodás
 a nevelés eredményessége: énközpontúság, könnyű befolyásoltság, kényelemre
törekvés

Az értékorientált nevelés további jellemzői:

 igazodik az átadni kívánt értékekhez, tehát a szülő példamutató életet él
  nevelési koncepció: határozott értékrendet közvetít
 hatása a gyerekre: kialakul a gyermekben a jó-rossz, helyes-helytelen fogalmak
elkülönülése, cselekedetei tudatosak
 a gyermek eléri az életkorának megfelelő érettségi szintet
 az értékrend befolyásolja és meghatározza a gyermek döntéseit
 kialakul a gyermekben a családhoz tartozás érzése
 hatások következményei: kevesebb gyermek jár nevelési tanácsadóhoz,
pszichológushoz, könnyebben hoznak döntést, képesek felelősséget vállalni,
távlati célokat kitűzni
 a nevelés eredményessége: szilárd értékrend, önzetlenség,
befolyásolhatatlanság

A jövő társadalma a jelen kor pedagógusainak felelőssége. Annak érdekében, hogy

az oktatás minősége jelentősen javuljon, vissza kell adni a tanár kezébe az eszközt, azt, hogy
az oktatás mellett nevelhessen, illetve minőségi pedagógusképzést kellene biztosítani a jól
képzett nevelő munka érdekében. Fontos, hogy először mindenkinek a kötelességeit (tanulás)
kellene teljesíteni és azután gondolhatna a jogaira (jó osztályzat)!

Felhasznált irodalom:
1. Thomas Gordon: A tanári hatékonyság
2. Cseh – Szombathy László: Családszociológiai problémák és módszerek
3. Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem