Mérei F.

Freud fényében és árnyékában

13-50 OLDAL: A CSELEKVÉS SZERKEZETE ÉS A KÖZÖSSÉGI DINAMIKA
– KURT LEWIN PSZICHOLÓGIÁJA

Változások a pszichológia problémavilágában

 két fő változás:
o Darwin felismerése rákényszerítette a pszichológiát a lelki jelenségek fejlődésének,
történetének összehasonlító kutatására és értelmezésére
 a pszichológia egyik legjelentősebb fordulata Darwin gondolatrendszeréből fakad:
a lelki jelenségeknek történetük van, keletkeznek, mint az élő szervezet, funkcióik
változnak, alakulnak, és elmúlnak az élő szervezettel együtt
 a psziché az élő anyagokhoz kötött és szüntelenül változó, fejlődő működési együttes
 a pszichikumnak története van, mind az emberiség, mind az egyén életében
fejlődik, kialakul, változik
o a társadalmi átalakulás feltételei rávezették a pszichológiát arra, hogy a lelki jelenségeket
társas feltételek közt kutassa, és figyelmét ráirányítsa a közösségeken belül kiéleződő és
a különféle csoportok közt keletkező konfliktusokra

Lewin életrajza
 1890-ben egy lengyel kisvárosban született (amely akkor Németországhoz tartozott)
 Berlinben tanult, orvos-, majd bölcsészkaron
 filozófiatanára, Ernst Cassirer nagy hatással volt rá
 tanulmányainak elvégzése után kutatópszichológus lett Berlinben, ekkor kapcsolódott az
alaklélektani kutatók csoportjához
 később a berlini egyetem tanára lesz
 Hitler hatalomra jutása után elmenekül Németországból, és Amerikában telepszik le
 Amerikában tanít a Cornell és Iowai egyetemen, majd a Massachusetts Intézetet vezeti
 1947-ben hal meg
 a pszichológián kívül a szociológiában, a pedagógiában, a szervezés és vezetés tudományában
egyaránt jelentős elméleti és gyakorlati megállapítások fűződnek a nevéhez
A két Lewin-iskola
 két iskolát alapított:
o Németország, Weimar, egyénlélektani irányultság
 a cselekvés és a viselkedés meghatározóit elemezte
 kutatott témák: emberközeli problémák megoldása valóságos helyzetekben
 munkatársai: Blume Zeigarnik, Maria Ovsiankina, Vera Mahler, Anitra Karsten,
Tamara Dembo
o Egyesült Államok, szociálpszichológiai irányultság
 a csoportdinamikai történéseket tárta fel
 kutatott témák: jelentős hatással voltak rá a társadalmi és történelmi körülmények: a
második világháború időszaka és az ennek során felmerült súlyos társadalmi
problémák terelték abba az irányba, hogy a pszichológiát és a szociálpszichológiát is
felhasználja a problémák megoldásához
 fő témák: a táplálkozási szokások módosítása, a faji és nemzetiségi
diszkrimináció kérdése, vezetési stílusok, társas mező, csoportdinamika
 munkatársai: Lippitt és White, Festinger, French, Deutsch

Lewin fogalomalkotásának valóságháttere

 Lewin különleges képessége volt ahhoz, hogy mindennapi életének gyakran látszólag
jelentéktelen tapasztalatait konceptualizálja, a hétköznapit átfordítsa az elméletképzés
nyelvére
 mindennapi történéseket vizsgált, és a kísérleti variációkat valós helyzetekben hozta létre
 konkrét jelenségekből épített, ezeket élmény szinten tagolta és gondolati konstruktumokban
foglalta össze
o pl. két évig volt katona az első világháborúban, ahol megfigyelte hogyan változik meg a
benyomása a tájról a fronton a veszélyövezethez való különféle távolságok szerint: a veszély
nyugtalanító hatására, a katonákat a biztonsági igénye vezérli, ez pedig tagolja a teret
 szükségletvezérelt emocionális tér
o pl. nagy társasággal ült a kávéházban, miután mindent elfogyasztottak elkérte a számlát a
pincértől, aki emlékezetből összeállította az egész társaság számláját, viszont amikor fél óra
múlva azt kérte, hogy újra állítsa össze a számlát már nem emlékezett rá
 a feladati feszültség cselekvés- és készségmeghatározó
 Lewinnek ugyanez a képessége a komplex történelmi helyzetekre is kiterjedt
o pl. megmagyarázta Hitler előretörését és tekintélyének gyors növekedését, valamint az
antiszemitizmusban felfedte a bűnbakképzés társadalomlélektani folyamatát
A modern lélektan
 Lewin egész munkássága mind módszerét és eredményeit, mind érvényességi kritériumait és
fogalomalkotását tekintve a modern lélektan körébe tartozik
 gondolkodásmódjának középpontjában a valós, a tapasztalati áll
 jelenségszintű vizsgálatokra törekszik
 az emocionalitás és a konfliktus iránti fogékonyság közelíti Lewin pszichológiáját a modernizmus
áramlataihoz, és ez rokonítja műveit Freud mélylélektanával (a Lewin-iskola számos Freud által
kimutatott fogalmat és jelenséget (frusztráció, pótcselekvés) igazolt a kísérleti lélektan eszközeivel)

A cselekvési készenlét, a kváziszükséglet

 a hagyományos pszichológiában, amelyben Lewin kutatásait elkezdte, a legfőbb törvény sokáig az
asszociáció volt
o a tudatban az együtt előforduló, illetve a hasonlóság vagy ellentét révén összetartozó két
képzet sajátos erőviszonyba kerül egymással: az egyiknek a felidézése törvényszerűen
felidézi a másikat
o ezt a törvényszerűséget tudja ellensúlyozni és szabályozni az akarat
 Lewin munkásságának kezdetén az akaraterő mérésének pszichológiai módszerét vizsgálja
o előzménye: Ach kísérlete
 lényege: sokszoros ismétléssel (szópárok, szótagpárok együttes, illetve egymást
követő expozíciójával) kialakított asszociációt kell leküzdeni, az akaraterőt pedig az
mutatja, hogy hányszoros ismétléssel kialakult képzettársítást küzd le a személy
 következtetés: az akaraterő erőteljesebben befolyásolhatja a képzetáramlást,
mint az asszociáció
o Lewin kísérlete:
 lényege: minden személy három változatban végezte el a vizsgálatot: az elsőben az
ingerszóra azt a feladatot kellett elvégeznie, amit az ingerszóra gyakorolt, a
másodikban azt, amit nem gyakorolt be, a harmadikban pedig a feladatok váltakoztak
 eredmény: mind a három feladatnál ugyanakkora volt a reakcióidő
 következtetés: sem az akaraterő, sem az asszociáció nem tudja megfelelően
megmagyarázni a tudatműködést
o Lewin újragondolt kísérlete:
 lényege: a vizsgált személy ismét értelmetlen szótagpárokat gyakorolt be, különféle
feladatokra (rímelésre, felcserélésre), majd kevert sort állított össze, amely részint
egyik feladatra, részint változó feladatra begyakorolt szavakból állt, valamint tiszta
sort állított össze, ahol csak egyféle feladat volt
  eredmény: a kevert sorozat esetében a vizsgálati személy hibát nem követett el és a
reakcióidő sem nőtt, a tiszta szorozat esetében viszont a hibák száma
megsokszorozódott, a reakcióidő pedig meghosszabbodott
 következtetés:
 kevert sorozat esetén a személy a feladatra irányul, készenlétben van annak
mérlegeléséhez, hogy milyen feladatot kell megoldania, így kevésbé hibázik
akkor is, ha eltérő feladatokkal kerül szembe  cselekvési készenlét
o dinamikai tényező, cselekvésmeghatározó feszültséget képvisel,
amelyet szándékként, akaratként, nyugtalanságként élünk át
o a készenlét tehát cselekvésre sarkalló feszültség, amely képes
meghatározni a viselkedést
 tiszta sorozat esetén a begyakorlás és a feladat egybevág, ilyenkor úgy látszik,
a begyakorlás érvényesül, és a vizsgált személy nem a feladatnak, hanem az
eredeti begyakorlásnak megfelelően reagál  felidézési tendencia
o kevésbé domináns, mint a cselekvési készenlét
 kváziszükséglet („mintha” szükséglet):
o olyan cselekvéshez vezérlő, cselekvésesen oldódó viselkedésmeghatározó feszültség,
amely önmagában nem létfontosságú, nem az alapszükségletek megnyilvánulása, mégis
gyakran azokhoz kapcsolódik
 a létfontosságú szükségletek teljesítése nélkül nem léteznénk, mégsem ezeknek
közvetlen kielégítése jellemző, hanem a kielégítést késleltető, bonyolító
feltételrendszer
 a létfontosságú szükségletek akadályozása elsöpri a közbeiktatott
feltételrendszert, és arra sarkall, hogy a legközvetlenebb úton törjünk a
szükséglet kielégítésére
 pl. nehéz háborús feltételek között a szomjas ember akár a tócsa vizét is
megissza
 ellenkező esetben fel sem merül bennünk, hogy a legegyenesebb úton elégítsük ki
szükségleteinket, helyette kidolgozott szokásaink vannak, amelyek késleltetik a
szükséglet teljesítését
 pl. normál esetben ha szomjas vagyok előveszek egy poharat a szekrényből,
megnézem, hogy elég tiszta-e a pohár, majd vizet engedek bele, visszamegyek
a szobába, és csak akkor iszom meg a vizet
o mindezek a szokások a vágy kielégítésének fontos feltételei, bár jóllehet nem
létszükségletek
o a kváziszükségleti feszültség szabályozza a viselkedést és cselekvésre késztet
A viselkedés indítékháttere
 Lewin pszichológiájának a kiindulópontja az alaklélektan
o alaklélektan: alapgondolata, hogy az egész alak észlelete több a részek egyszerű
összegénél, és az egész a részekhez képest elsődleges
o az egésznek az elsődlegességét hirdeti a részekkel szemben
 a létfontosságú szükségletek mellett az ezekhez kapcsolódó kváziszükségletek irányítanak
bennünket és a viselkedésünket
 ezek mellett az ízlésnek, az előítéleteknek, a nyugtalanító érzéseknek, a vetélkedési készenlétnek, a
tilalmak tudatának, és még számos egyéb tényezőnek a jelenléte meghatározza viselkedésünket
 a viselkedési motivációra hatással van az itt és most mozzanatok mélységeként a múlt és a jövő:
az elmúlt örömök és kudarcok, valamint az eljövendő remények és szorongató feltevések

A pszichikus mező
 a pszichikus mező a viselkedés téri, idői és emocionális színtere
o nem fizikai tér, mert időben és térben távoli tapasztalatokat, cselekvési mintákat foglal
magába
o cselekménymeghatározó erőket, hatásokat összesít
o anyagát mindenkor azok a percepcióink, ismereteink, érzelmeink adják, amelyet az
adott helyzet mozgósított
o pozitív, csábító, vagy negatív, akadályozó jellege van
o más néven hodológiai tér (hodosz=út)( az elnevezés azt fejezi ki, hogy a pszichikus mező
alapja a cselekvés pályáinak felel meg, a pszichikus és a társas értelemben vett
helyváltoztatás, lokomóció útvonalának)
Feszültség, felszólító jelleg
 Lewin szerint az élő szervezet sosem lehet egyensúlyi állapotban, mivel az életműködés
folyamatosan változik, valamint a környezettel való viszony is állandóan módosul
 kvázistacionárius egyensúly: Köhler fogalmazza meg
o számos tényező állandóan változik, a helyzet lényegében mégis azonos maradhat, és ezt
a szervezet tevékenységének, törekvési rendszerének, viselkedésének bizonyos
állandósága mutatja
o ha ez a megközelítő egyensúly megbomlik, az egyént és a csoportot a fellépő feszültség az
egyensúly helyreállítása felé tereli: az egyensúly megbomlása esetén a fellépő feszültség
jelzi a bekövetkezett változást, sarkallja az egyént és a csoportot viselkedésének
megváltoztatására, arra, hogy az egyensúlyt helyreállítsa, és így magát a feszültséget
megszüntesse
 viselkedésmeghatározó erő:
o az egyensúlyzavar következtében fellépő és ezt jelző feszültség, amely cselekvésre
mozgósít, a feszültség feloldását ígérő cselekvés felé terel
o pl. fázom  emiatt feszült leszek  a feszültség cselekvésre késztet: megpróbálhatok
melegebb ruhát felvenni, becsukni az ablakot, forró teát főzni stb.
o pl. idegen társaságba hívtak meg, ahol senkit nem ismerek, ami miatt kínosan érzem magam
 emiatt feszült leszek  a feszültség cselekvésre késztet: megpróbálok találni a jelenlévők
közt valakit, akivel távolabbi ismeretségben vagyok, megkísérelhetem, hogy új kontaktust
alakítsak ki, megpróbálhatok kimaradni a társalgásból, kimenekülhetek a helyzetből úgy,
hogy elmegyek stb.
 motiváció:
o az egyensúly megbomlásából fellépő feszültség csökkentése érdekében kibontakozó
cselekvés háttere
 a pszichikus mező:
o a pszichikus mezőben nem lehet benne közömbös mozzanat, csak azok a dolgok, emberek,
tárgyak tartoznak bele, amelyek mozgósítanak vagy megállítanak, terelnek vagy
akadályoznak, amelyeket fel kell keresni, illetve fel kell használni, mert a feszültség
feloldását ígérik, illetve el kell kerülni, mert a feszültség fenntartásával, illetve fokozódásával
fenyegethetnek
o a személyeknek és a tárgyaknak az átszínezése a pszichikus mezőben:a dolgok értéke a
helyzetnek megfelelően ingadozik, személyek vagy tárgyak annyiban válnak inkább
 vonzóvá vagy inkább taszítóvá, esetleg csábítóvá vagy fenyegetővé, amennyiben az adott
feszültségnek a feloldását elősegítik vagy hátráltatják

 felszólító jelleg/valencia:
o a dolognak az adott pszichikus mezőben érvényes tulajdonsága, vonzása vagy taszítása,
amely alapján a feszültség oldásában pozitív vagy negatív szerepet játszanak, így a
pszichikus mezőbe beletartoznak, így a személy helyváltoztatását, cselekvését,
viselkedését meghatározzák
o meghatározó tényezők: a személy szükséglete, a tárgy lehetőségi köre, a személynek az
arról való tapasztalata
 pszichikus mező:
o a pszichikus mező azokból a pozitív és negatív valenciához jutott dolgokból, tárgyakból,
személyekből tevődik össze, amelyeknek mentén a feszültségoldó helyváltoztatás
(lokomóció) lejátszódik
o pl. egy levelet kell bedobnom a postaládába, de nem vagyok ismerős a környéken, nem
tudom hol vannak a postaládák  nyugtalanul nézelődöm, keresgélek, olyan mellékutcába
fordulok be, amelyekről feltételezem, hogy ott postaláda lehet  miután megtalálom észre
sem veszem, hogy hány postaláda mellett haladok el
 magyarázat: a pszichikus mező kizárólag postaládát ígérő utcákból, sarkokból és
postaládának is nézhető piros színfoltokból állt, de amint a feszültség megszűnt, ez
elmúlt, mivel a pszichikus mezőt a feszültség tartotta össze
 a feszültségnek és a feszültségoldásnak ezt a viselkedésmeghatározó jellegét Lewin előtt Freud is
leírta
o Freud és Lewin elmélete között lényeges különbség van:
 Freud elmélete:
 a feszültség, amelyet különféle helyzetekben átélünk, és amely cselekvésre
irányít, a szervezet ösztönforrásából táplálkozik
 Lewin elmélete:
 nem mond ellent Freud elméletének, elfogadja a cselekvés
ösztönmeghatározottságát
 DE kiegészíti az itt és most gondolatával: cselekvéseink jelentős részét
szituatív feszültség határozza meg, a konkrét helyzetből fakadó
nyugtalanság, tehát a különféle helyzetek nemcsak régebbi feszültségeket
idéznek fel, hanem önálló feszültségteremtők is (múlt és jelen egyaránt
számít)
Megfeledkezés
 szándék:
o a szándék a viselkedés indítékhátterének összetevője, idői perspektívához kötött feladat,
a kváziszükséglet körébe tartozik, annak egyik változata
 Gita Birenbaum kísérlete a szándékról való megfeledkezés témakörében:
o lényege: volt egy elsődleges feladat, amely különböző feladatokból épült fel (például
gyufaszálakat kellett kirakni geometriai alakzatokba, rejtvényt kellett fejteni, rajzolni kellett,
városneveket kellett írni különböző kezdőbetűkkel stb.) és ebbe volt beépítve egy másodlagos
feladat, méghozzá rá kellett írni a nevet és a dátumot minden vizsgálati lapra
o eredménye: ugyanazokat az elsődleges feladatokat oldották meg, az első öt alkalommal a
másodlagos feladatot 90%-osan teljesítették, utána szünetet tartottak, a hatodik alkalommal
ugyanazt az elsődleges feladatot oldották meg, de a másodlagos feladatot itt már csak 20%-
osan teljesítették
o következtetés: a szándék feszültségszintje a szükséglet jellegű feszültség intenzitásától
függ, valamint nem elfelejtés történt, hanem megfeledkezés (ami azért történt, mert a
másodlagos feladatot képviselő szándék az elsődleges feladat feszültségébe volt iktatva, de a
feszültség a hatodik alkalomra már elmúlt, hiszen a feladat változatlan, ezért a kísérleti
személy megfeledkezett róla)

Befejezetlen cselekvés
 Blume Zeigarnik kísérlete a befejezett és a befejezetlen cselekvések elfelejtésének az arányáról:
o lényege: a kísérleti személyeknek apró feladatokat kell megoldaniuk (válogatni, másolni,
figurát gyúrni, rejtvényt fejteni stb.), a kísérletvezető azonban félbeszakítja a kísérleti
személyek munkáját, tevékenységét, főként olyan feladatok közben, amelyeket a személy
kedvvel és érdeklődéssel végzett, majd pár nappal később a kísérleti személynek fel kellett
sorolnia a végzett feladatokat
o eredmény: a félbeszakított feladatokat kétszer olyan arányban őrizték meg az
emlékezetükben, mint a befejezetteket
 újragondolt kísérlet:
o lényege: ugyanaz történt, mint az előző esetben, viszont a kísérleti személyek a félbeszakított
feladatokat még azon a napon befejezhették
o eredménye: a félbeszakított feladatokat ugyanolyan mértékben őrizték meg az
emlékezetükben, mint a befejezetteket
 o következtetés: a feladatra vonatkozó utasítás kváziszükségleti feszültséget támaszt,
amelyet csak a feladat elvégzése oldhat fel, így ha a feladat befejezetlen marad, a
feszültség nem oldódik, továbbra is hatékony marad, a viselkedést befolyásolja, és ez a
jobb emlékezeti felidézésben is megnyilvánul

 Maria Ovsiankina kísérlete a befejezetlenség feszültségtöbbletével kapcsolatban:

o lényege: a feladatok egy részének a befejezését valamilyen módon megakadályozta, viszont a
vizsgálatvezető kimondatlanul lehetővé tette a folytatást (például magára hagyta a kísérleti
személyt, kiment a helységből stb.)
o eredmény: az esetek nagy részében a vizsgálati személy megpróbált titokban visszatérni a
feladathoz és befejezni
o következtetés: a feladat befejezése kváziszükségleti feszültség, így ha valamilyen zavar,
akadályoztatás következtében a befejezés nem sikerül, a feszültség fennmarad, és a
viselkedést a cselekvés újrafelvételének az irányába tereli

Telítődés, túltelítődés
 Lewin mutat rá, hogy minden szükségletnek háromféle jellegzetes állapota lehet:
o éhség: hiányfeszültség, ez szükségszerűen pozitív felszólító jelleget ad mindannak, ami a
feszültség oldását elősegítheti
o telítettség: a szükséglet kielégítést nyert, így a pszichikus mező elemei elvesztik felszólító
jellegüket, közömbössé válnak
o túltelítettség: a kielégülés megtörtént, de a cselekvés, illetve a fogyasztás még folytatódik,
így a cselekvés és a vele összefüggő elemek felszólító jellege a mezőben negatív színezetet
kap
 előbb-utóbb megjelennek az eltorzult viselkedés tünetei
 a telítődés úgy lép fel, mintha valamilyen erőforrás kimerült volna, így a feladat a
ráfordított erő hiánya miatt közömbössé válik, és a közömbösnek a kényszerét éljük át
negatív késztetésként
 a folyamat szakaszai: a pozitív felszólító jellegű szándék közömbös lesz, majd negatívba fordul
át
 Anitra Karsten kísérlete a telítődés jelenségéről:
o lényege: a kísérleti személyek unalmas, egyhangú feladatot végeztek egyazon részlet
ismételgetésével (rövid verset újra és újra felolvasni, egyforma nagyságú vonalakat rajzolni
stb.)
o eredménye: az elején a feladat megoldása pozitív felszólító jelleget kap, majd amikor már a
közömbössé vált feladatot még mindig folytatni kell, a felszólító jelleg átszíneződik, negatív
feszültség mutatkozik, a személy a feladat szempontjából túltelítődik
 o következtetés: a telítődés – túltelítődés folyamatának szakaszai: kisebb változtatások a
feladati cselekvésben  nagyobb változtatások a feladatban  rövidebb megszakítások
a munkában  a munkamód megváltozik  a feladat elértéktelenedik, értelmetlenné
válik  indulati kirobbanás  kimerülés, testi tünetek

Frusztráció
 frusztráció:
o a frusztráció a viselkedés egyik indítékháttere, amelynek kiváltó oka lehet a szándék
meghíusulása, a próbálkozás kudarca, vagy bármilyen más akadályozó tényező
 Tamara Dembo kísérlete
o lényege: a kísérleti személyek olyan feladatot kaptak, amelynek két lehetséges megoldás van,
de a kísérletvezető ragaszkodik egy harmadik megoldás megtalálásához is (harmadik
megoldás nem létezik, de ezt a vizsgálati személyek nem tudják)
o eredménye: a kudarc miatt a kísérleti személyek zaklatott állapotba kerültek, egyre
nyugtalanabbak lettek, a frusztráció indulatokat váltott ki belőlük
o következtetés: az akadályoztatás magas feszültségi állapotot és az ennek
megnyilvánulásaként jelentkező bosszúságot, dühöt, agressziót vált ki
 a folyamat szakaszai: a pozitív felszólító jellegű szándék közömbös lesz, majd negatívba fordul
át
 az indulat típusai:
o helyzeti alapindulat (a különböző korlátok teremtik)
o emocionális túlnyomás (pl. a megoldás majdnem sikerül, és csak az utolsó lépésnél derül ki,
hogy mégsem jó, vagy a kísérletvezető gúnyos megjegyzéseket tesz a kudarcra)

A pótcselekvés
 feszültség szempontjából a kváziszükségletek különböznek a létfontosságú szükségletektől:a
létfontosságú szükségletek csak a szükséglet kielégítésével oldhatók, a kváziszükségleteket
viszont helyettesítő cselekvések enyhíthetik, sőt fel is oldhatják
 pótcselekvés:
o feszültségcsökkentő helyettesítő viselkedésmód: olyan viselkedési megnyilvánulás, amely
nem tudatos tartalmat helyettesít, azzal mégis egyenértékű, így csökkenti a feszültséget,
bizonyos kielégülést nyújt
o a pótcselekvés mindig jelképes megfelelője az eredeti tartalomnak és asszociatív
összefüggés révén lehet hatékony helyettesítő
o a jelenséget Freud írta le, tőle származik ez az elnevezés is
 Lewin kísérlete:
 o lényege: a hároméves kisfiú egy kutyát néz, meg akarja simogatni, de nem meri, ekkor pedig
egy lány odajön, megfogja a kutyát, a kisfiú pedig kinyújtja a kezét, de a kutya helyett a lány
fejét simogatja meg

 Käte Lissner kísérlete:

o lényege: az elsőnek megadott feladatot megszakította, és hasonló feladatot adott, ezt kellett a
kísérleti személynek befejeznie (pl. mozaikból kirakni egy embert, majd helyette ugyanabból
a mozaikból minta alapján kirakni egy keresztet, gyurmából tetszés szerint alakot formálni,
majd helyette meghatározott fémállatot bevonni gyurmával)
o eredmény: ha a pótcselekvések magas fokban helyettesítő értékűek, és ezt két tényező
befolyásolja: minél inkább hasonlít a pótcselekvés az eredeti feladatra, valamint minél
nehezebb a pótcselekvés, mint az alapcselekvés, annál nagyobb a pótcselekvés helyettesítő
értéke
o következtetés: ha egy feszültséget pótcselekvéssel akarunk megoldani, ügyelnünk kell
arra, hogy a pótcselekvés valamiképpen az eredeti cselekvéshez kapcsolódjék, ugyanis
minden cselekvés csak a saját realitásszintjén helyettesíthető (nem lehet sokkal könnyebb,
vagy sokkal nehezebb, mint az eredeti cselekvés)

A konfliktus
 konfliktus:
o egymással ellentétes irányú erők a pszichikus térben, amelyek egymást ellensúlyozva
bontakoznak ki
 Lewin három alapvető konfliktustípust különített el:
o választás két jó lehetőség között
 az egyénre két, nagyjából egyenlő erejű, pozitív felszólítás hat
 a konfliktus megoldása: viszonylag egyszerű
 pl. választanunk kell két egyformán vonzó szórakozás vagy utazási terv között
o választás két rossz lehetőség között
 az egyénre két, nagyjából egyenlő erejű, negatív felszólítás hat
 altípusai:
 két negatív felszólítás nyitott mezőben
o az egyén nincs olyan korlátok közé szorítva, hogy feltétlenül
választania kelljen
o az egyén nincs bezárva a helyzetbe
 o a konfliktus megoldása: kilépés, a helyzetből való kimenekülés
o pl. egy fiatal lánynak két kérője van, mindkettőtől viszolyog, de még
elég fiatal ahhoz, hogy az egyedül maradás veszélye nélkül mindkettőt
elutasítsa

 két negatív felszólítás zárt mezőben

o nincs kivezető út, az egyén nem léphet ki
o az egyén be van zárva a helyzetbe
o sokszor egy csoportnorma áll a hátterében
o pl. a maffia tagjának kötelező minden feladatot végrehajtania,
különben elveszíti a státuszát a csoportban, kilépni pedig nem lehet,
mert a maffia lehetetlenné teszi és elpusztítja azt, aki menekülni próbál
 a mező negatív tartományából az egyén csak úgy léphet ki, hogy áthalad
egy másik negatív felhívású tartományba
o van kivezető út, viszont a negatív tartományból az egyén csak egy
másik negatív övezeten keresztül tud elmenekülni
o pl. egy katona ki van szolgáltatva két társának, akik tudják róla, hogy
lopott, így kihasználják a helyzetet és zsarolják, a katona pedig csak
úgy menekülhet ki a kellemetlen helyzetből, ha feladja magát és
elárulja, hogy lopott, de ezzel megszégyenül és vállalnia kell a
következményeket
o pozitív és negatív erők szembenállása
 ebbe a mindennapi élet számos konfliktusa beletartozik
 altípusai:
 a mező egyazon tartománya mind pozitív, mind negatív felszólítást
képvisel
o pl. az egyén szeretne egy csoporthoz tartozni, de tudja, hogy ezt a
csoportot rossz szemmel nézik, és fél a megbotránkoztatás veszélyétől
 az egyén korláttal körülzárt világban él
o az egyén a pozitív célját csak úgy érheti el, ha a negatív övezetet
képviselő korlátokon hatol át
o pl. a gettóban élő zsidó szeretne szabad lenni, de ehhez meg kéne
keresztelkednie, amivel megsérteni saját erkölcseit
 a pozitív céltartomány van körülzárva negatív övezettel, ezen kell áttörni
 o pl. vonzó jutalomban részesül valaki, de előzőleg kínos feladatot kell
megoldania

A szociálpszichológiai fordulat a társadalomtudományokban

 a második világháború után jelentős fordulat:
o új eszköz: a háborús feltételek új vizsgálati eszközöket kínáltak társas helyzetek
felméréséhez
o új feladat: a kormányzati szervek a háború következtében kialakult társadalmi problémák
megoldásához vártak segítséget
o új látásmód: a második világháború történései rávilágítottak arra, hogy a társadalmi
történések nagy mértékben eredményei és előidézői a fizikai eseményeknek
 következmény: létrejön a szociálpszichológia, és az emberrel foglalkozó különböző
tudományágak fellendülnek
o főként azt vizsgálták, hogy hogyan alakítják gondolkodásunkat, viselkedésünket a társadalmi
történések, és hogyan hat vissza viselkedésünk a társas folyamatokra
 a háború ideje alatt kezdődtek meg a csoporttal kapcsolatos kutatások
 kiscsoport:
o a kiscsoportban az egyéni és a társadalmi kevésbé különül el, a társadalmi befolyás
közvetlenül észlelhető viselkedésszinten éri az egyént, továbbá itt sokkal jobban
érvényesül a vezető hatása
 a kiscsoportos kutatások eredményeiből és elveiből indult ki a csoportdinamika

Csoportdinamika
 a csoport lényege nem a tagok hasonlósága vagy különbözősége, hanem kölcsönhatása, egymástól
való függése
 a csoport egy dinamikus egész: bármely részletének állapotváltozása valamennyi többi részlet
állapotát is megváltoztathatja
 a csoportdinamika folyamatjellemzői:
o a csoport spontán, önfenntartó tendenciájú:
 ez nyilvánul meg abban, hogy a csoport létének hangsúlyozásával normákat,
értékeket teremt
 o szerveződik és tagolódik:
 a feladat megoldása érdekében hiearchiát hoz létre, ezzel vezetőt állít a csoport
élére, szerepet ad tagjainak, amely lehetővé teszi, hogy a tagok a csoport érdekében
használják föl készségeiket
o intézményesedés folyamata:
 a csoport mint önálló társas realitás jön létre, él, feladatokat old meg, hatást
gyakorol (a hiearchikus és szerepszerű tagolódással, az együttes normák
átalakításával)

 egy csoporttörténést akkor tudunk hatékonyan elemezni, ha társas mezőnek fogjuk fel, és
meghatározzuk azoknak az egységeknek a kölcsönhatását, amelyek az adott helyzethez
(egyensúlyhoz vagy konfliktushoz) mint eredményhez vezettek
o egységek:
 csoportok, alcsoportok, személyek
 pozitív felszólító jellegű összetevők: csábítások, lehetséges előnyök
 negatív felszólító jellegű összetevők: akadályok, sorompók, tilalmak, veszélyek
 összességében tehát azokat a tényezőket kell megvizsgálni, amelyeknek a nyomásából az egyensúly
kialakult, és amelyeknek a változása ezt az egyensúlyt megbonthatja, és a csoport viszonyait
megváltoztathatja
 a csoport állandó, ugyanakkor mégis változik
o a tagok változnak, a csoport mégis ugyanaz marad
o a csoport tagjai kicserélődnek, de a kialakult szokásrend állandósul, így a csoport a
változások ellenére állandó marad
o ezt nevezik kvázistacionárius egyensúlynak (viszonylagos stabilitásnak)
 Lewin kísérlete:
o lényege: azt vizsgálják a csoportokon, hogy milyen tényezők, erők emelhetik fel, illetve
szállíthatják le az agresszió szintjét
o eredménye: az agressziót emelheti az autokratikus vezetői stílus, a tevékenység típusa (pl.
vadabb játék), a csoporttagok neme (pl. a fiúk hajlamosabbak az agresszióra), a csoporttagok
frusztrációja, az értelmetlen ellenőrzés, az agressziót csökkentheti a felnőttek jelenléte, a
helyzet ünnepélyessége, a baráti kapcsolatok a csoporttagok között, a „mi” érzés fokozódása
o következtetés: mindezek a tényezők együttesen hatnak

A társadalmi változás a viselkedés szintjén

 a szokások erősen rögződnek az egyes emberekben, megváltoztatásuk rendkívül bonyolult
 ahhoz, hogy egy társadalmi változás bekövetkezzék, az egyéni viselkedést átszövő számos
szokásnak is módosulnia kell
 Lewin kísérletei bemutatták, hogy a szokások módosítása, a viselkedés befolyásolása sokkal
könnyebb csoportszinten, mint egyénenként: nagyjából egyformán gondolkodó és megközelítőleg
egyforma szinten élő, csoportba tömörült egyének viselkedését, szokásrendszerét könnyebb
megváltoztatni, mint bármelyikükét külön
o ennek oka: csoportnorma
 az egyén alapvetően azért ragaszkodik a csoportnormákhoz, a társadalmi
szabályokhoz, mert ellenkező esetben a megszokott viselkedés módosításával, a
közösségi normák megszegésével egy közösségi értéket adna fel, eltávolodna
társaitól, és kizárná magát a közösségből
 ha viszont az egyén csoportban van, és maga a csoport módosít egy szokást,
akkor az együttesség jelentősen enyhíti, esetleg kiküszöböli a kitaszítás veszélyét,
hiszen ekkor a többiek is feladnak egy értéket, az egyén tehát nincs egyedül a
változtatással
 a viselkedést megváltoztató csoportban az egyén mindig talál olyan személyeket, akik
magatartási mintaként vonzzák a változtatás irányába
 a csoporthelyzet azért kitüntetett módja a viselkedésváltozásnak, mert az együttes döntés
formájában sajátos katarzislehetőséget kínál, hiszen az együttes döntés során a közösség tagjai átélik
az összetartozást
 Lewin kísérlete:
o lényege: módosítani próbálták az étkezési szokásokat, ennek keretében igyekeztek rávenni a
háziasszonyokat arra, hogy több friss tejet fogyasszanak, a háziasszonyok egy részének
különféle szintű előadásokat tartottak a friss tej fogyasztásának az előnyeiről, más
csoportokban pedig vitát rendeztek
o eredmény: a felvilágosító előadáson részt vett asszonyok közel két hét után 12%, négy hét
után 15% növelte a tejfogyasztást; a vitacsoportban és a csoportdöntésben részt vett
asszonyok közül két hét után 40%, négy hét után 50% növelte a tejfogyasztást
o következtetés: a meggyökeresedett szokást megváltoztatni hatékonyan csak csoportban
lehet
 a változás szakaszai:
o első lépés: a szokások bomlása, az „olvadás”
o második lépés: az új szokás „próbálgató” átvétele
o harmadik lépés: az új szokás stabilizálódása,
 a társas identitású változásnak és az együttes döntés hatásának a felismerése vezetett a training-
group (T-csoport: Basic Skill Training Group) módszeréhez:
o ez mindenfajta, mindenszintű vezetőképzésnek a módszere
 o technikáját tekintve kötetlen beszélgetőcsoport, nagyjából kijelölt témakörben
o egy munkaterületen dolgozó személyek vannak együtt (kb. 10-15 fő)
o a csoport tagjai tudják, hogy együttlétük célja viselkedésüknek, működésüknek
tudatosítása, fokozott önismeret a feladatkörükkel összefüggő tárgykapcsolati, alá-
fölérendelési, viselkedési problémák körében
o a kötetlen beszélgetésekben nemcsak a véleménykülönbségek, hanem az eltérő és
ellentmondó személyiségvonások is megnyilvánulnak  az így keletkező feszültségekben
kapcsolatok létesülnek, alcsoportok keletkeznek, szerepek körvonalazódnak  megindul a
csoport tagolódása, intézményesedése  a társas viselkedés minden változatára alkalom
kínálkozik  a csoport tükröt mutat a személyeknek, a csoport tükrében minden
csoporttag tudatosíthatja közösségi helyzetét, alkalmazkodási határait, társas
teljesítményének a lehetőségeit
Mérei F. Társ és csoport
112-131. OLDAL: SZOCIOMETRIA

Az egyéni és a társas kölcsönhatások

 a viselkedés kettős meghatározottságú: a társadalmi tényezők és az egyén személyisége
egyaránt meghatározza a viselkedést
o pl. öngyilkosság gyakoriságában közrejátszik a társadalmi és a gazdasági helyzet, de az egyén
személyiségének változása is, amely kórlélektani tünetekkel jól nyomon követhető
o pl. anyagi helyzet miatt motivált bűnözök gyakran én-gyenge pszichopaták, gátlástalanok,
önérvényesítő neurotikusok, tehát a bűnözésben a társadalmi és gazdasági tényezők mellett az
egyéni tényezők is meghatározóak
 ugyanaz a környezet két személy számára nem azonos környezet, ugyanis a társadalmi hatások
egyénileg árnyalódnak, az egyéni adottságok pedig a környezeti hatások szerint bontakoznak
o a társadalmi hatások minden egyénre máshogy hatnak
 van az emberi viselkedés alakulásának egy olyan tartománya, amelyet az egyén és a társas
ötvöződése jellemez: ezek olyan történések, amelyben az egyéni és a társas csak együttesen,
egybefonódva lehet jelen
o pl. Zazzo ikreket tanulmányozott két évtizeden keresztül
 nem az egypetéjűek hasonlósága, hanem különbség érdekelte
 az ikrekben ugyanaz a biológiai állomány van, ugyanakkor mégis vannak közöttük
egyéni különbségek
 az ikrek párossága miatt az ikerség során az egyén mintha hasonmásán látná vissza
saját szándékainak akadályait, megvalósulását, cselekedetének következményeit
 az ikrek hol átveszik, utánozzák a másikat, hol szembe fordulnak vele
 sui generis tartomány: amelyben a társas hatások közvetlenül érik, alakítják a személyt
 o az egyéni és a társas hatás találkozása:
 utánzás: egyszerű forma, külső cselekvési minta követése
 azonosítás: hatásátvétel, feszültségcsökkentés
 szerep: annak a viselkedésmódnak a megvalósítása, amelyet az adott helyzetben lévő
személytől környezete elvár
 együttes élmény: a közös cselekvés (párban vagy többen) élménytöbblettel párosul, ami
fokozott örömként/feszültségként jelenhet meg
o elég egy embernek feleleveníteni az együttes cselekvés egy részletét, ez a többiekben felidézi
a közös élményt
o ez az utalásos mechanizmus teszi szokássá a csoporttörténéseket
 ezek a szokások intézményesednek a csoport tudatos hagyományává
 utalásos felidézés révén az egyéni megnyilvánulás csoportszokássá válhat
Moreno szociometriája, a spontán rokonszenvi választás
 J. L. Moreno a társas helyzet és a viselkedés társas szempontú elemzésének megalkotója
o az egyén nemcsak tulajdonság és viselkedés alapján elemezhető, mivel az egyén aszerint is
elemezhető, hogy milyen helyet foglal el a társas színtérben
 kiindulópontja: társadalmi rendszer intézményei (pl. iskola, munkahely) nem homogének
o tagjainak kapcsolódása nem véletlenszerű
o spontán társulások, klikkek jönnek benne létre, barátságok szövődnek
o az így kialakuló párok és kiscsoportok egybefonódnak, és teljes hálózatot alkotnak
o az intézményt tehát rokonszenvi, baráti, cinkossági összetartozások befolyásolják
 szociometriai módszer: a vizsgált intézmény valamennyi tagja írásban felel arra, hogy egy
konkrét, lehetőleg fontos élethelyzetben kit, illetve kiket választana társának
 szociometria: különböző módszerek, rokonszenvi választások alapján feltárja az
intézményrendszer keretében kialakult hálózatrendszer egy-egy elemét, összefüggését, tehát az
intézményrendszer infrastruktúráját
 szociogram: rejtett kapcsolódások hálózata, spontán csoportosulások térképe, vizsgált közösség
társkapcsolatainak térképe
o elkészítésének a lépései:
 meghatározzák a választási kritériumokat
 ezek konkrét, főként érzelmileg terhelt helyzetekre vonatkozó, feltételes
módban feltett kérdések
 pl. „Ha mindenkinek állandó helye lenne az ebédlőben, kikkel ülne Ön
legszívesebben egy asztalnál?”
 válaszokat a szociometriai mátrixon egyesítik
  ez alapján készítik le a szociogramot
 a személyeket egy körben lévő számmal jelezzük, a szám a nevet helyettesíti,
a férfiakat és a nőket az ismert örökléstani jellel különítjük el, a választások
kölcsönössége alapján több párhuzamos vonalat használhatunk (ha két
személy kölcsönösen választja egymást, az őket jelző karikákat vonallal kötjük
össze, ha két vagy három kritérium alapján választották egymást, kettőjük
karikája közé két vagy három párhuzamos vonalat húzunk)

 fő szociometriai alakzatok:
o háromszög: három személy kölcsönös kapcsolata, zárt csoportosulás
o zárt négyzet: négy személy kölcsönös kapcsolata, zárt csoportosulás
o csillag: egy személynek több kölcsönös kapcsolata van, de azok
között, akikhez ő kötődik, nincsen kapcsolat, a csillag középpontját
pedig „sztárhelyzetnek” nevezzük
o lánc: több pár között egy-egy pár közvetítésével létrejött kapcsolatsor
o két vonal: kölcsönös választás, feltehetőleg barátság
o három vonal: többszörös kölcsönös választás, feltehetőleg intim
kapcsolódás
 ezzel az eljárással nagyobb lélekszámú csoportot, tömeget is vizsgálhatunk

Moreno fogalomrendszere, szemléletének és módszerének kritikája

 a csoport középpontjában álló személy (a sztár) a maga körében szerepet tölt be
 Moreno szerint a szerep:
o minden szerep egyéni és közösségi elemek szövedéke
o a szerepben kapnak társadalmilag elfogadott formát az egyén tulajdonságai
o a csoport tulajdonságokká formálja az egyén vágyait, szándékait, törekvéseit, az így
kidolgozott viselkedésformákkal pedig az egyén mintát nyújt egy státus betöltésének
valamelyik változatához
o pszichodráma: szerep jelenségén nyugvó terápiás folyamat, egy konfliktus tudatos,
rögtönzött lejátszása, a beteg többféle szerepet is eljátszik, ezzel beleélve magát az eljátszott
személy élethelyzetébe, ami hozzájárul a tünetek enyhítéséhez
 Moreno szerint a szociometriai vázlatban található kapcsolatok egyneműek
o csak intenzitásbeli különbség van köztük
o úgy gondolta, h a társas kapcsolatok minden fajtájának azonos dinamikája és feszültsége van:
ugyanolyan erős a vonzás és a taszítás, kölcsönösség és a kizárás
o a kapcsolati feszültség magyarázatai: empátia (érzelmi beleélés egy másik személybe),
indulatátvitel (a régi érzelmek felelevenedése új helyzetben)
 Moreno ezeket nem találta kielégítő magyarázatnak  ezért bevezetett egy új
fogalmat
 tele: kötődések változatainak dinamikája, társas viszonylatok érzelmi
áramlásának egysége, kölcsönösség

 Moreno rendszerére vonatkozó legfontosabb kritikai megállapítások (Zazzo, Maisonneuve,

Reymond-Rivier, Gurvitch és Znaiecki, Hiebsch és Vorwerg, Hegedűs András, Vastagh Zoltán):
o Moreno szerint a csoport léte metaforikus, mint önálló valóság nem létezik, csupán csoportot
alkotó személyek együttese, de az együttes élmény kísérletek az ellenkezőjét bizonyítják,
mivel a csoporttöbbletben megjelenik a csoport valóságossága
o ha csoport nincs is, csak egyén, a szociometria nem is a csoportot vizsgálja, hanem az egyén
helyzetét a csoportban
o a társadalmi valóságot a rokonszenvi, ellenszenvi interperszonális kapcsolatokra szűkíti le, a
kapcsolatoknak élménytől független realitást nem tulajdonít
o minél inkább érzelmi egy választás, annál több esély van arra, hogy véletlenszerű (a megadott
kritériumtól idegen) motívumok is beleszövődjenek, akkor pedig a mutatók értelmezése
ellenőrizhetetlen
o Piaget normaképző gondolatmenete alapján: kölcsönös választás esetében közös értékrend
lehet, de ezzel nem számol a szociometria
o Moreno gondolatrendszerének egyik vezető mozzanata a spontaneitás, de ez szemben áll a
szervezettséggel és a meggondoltsággal
o Moreno esetében a spontán egyenlő az ösztönössel, a tudattalannal, miközben a választások
valamilyen szinten tudatosak
o a művelődés eredményét Moreno a spontaneitás akadályának tekinti, de ez a bizalmatlanság a
kultúrával szemben ellentmondásban van pedagógiai beállítottságával
o gyors döntés nem egyenlő a spontaneitással, mert megfontolás előzi meg akkor is
o verbálisan gyakran alkalmaz ellentmondásos jelentéseket, például a szociometriát néha
kiscsoportra, néha meg a teljes mikroszociológiára alkalmazza
 o Jung introverzió-extroverzió énre vonatkozó kifejezését önkényesen a környezet, közelebbi
vagy távolabbi társkapcsolataira használja
o Moreno túlbecsülte saját eredményeit a szociometria által, nem „világmegváltó”

A társas szempontú gyermeklélektan kiindulása: az én és a másik

 a gyermeklélektan megismerte, át is vette, de mégsem fogadta el Moreno szociometriáját
 James Mark Baldwin:
o hatott Stern-re, Nagy Lászlóra, Piaget-re, Wallon-ra
o modern gyermeklélektan fogalomrendszerének kidolgozója
o cirkuláris reakció: a csecsemő egy valaki által bemutatott dolgot sokáig nem képes
utánozni, viszont ha az ő cselekvését utánozza valaki, azt képes leutánozni, tehát saját
magát ismételi egy másik személy közvetítésével

 Wallon:
o az én fejlődését, az én-élmény kialakulását vizsgálja
o társakkal együtt vagyunk emberek, másik közvetítésén keresztül válunk társas lénnyé
o a másik jelenléte meghatározza a viselkedést
o a másik mintájának a követése adja az első viszonyítási támpontokat az önmagunkról
való tapasztalatok elkülönítéséhez, ez én-élmény és az ezzel összefüggő tájékozódási
rendszer kialakulásához
o az én mint a másiknak a párja, mint a társnak a kiegészítője jön létre
o az egyént a környezet, amiben él, fejlődésének kezdetétől fogva társassá teszi
o önmagamat csak a másikhoz viszonyítva tudom megismerni
o szinkretikus szociabilitás: személyiség úgy alakul ki, hogy a többi emberrel való
kapcsolatból és kötödésből kirajzolódik az én, mint a kapcsolódási hálózat része
 Zazzo:
o a mikorszociológia nem miniatűr szociológia, nemcsak aza a lényege, hogy a csoportok,
amelyeket vizsgál kicsinyek
o nem a társadalmat vizsgálja „lombikban”, hanem azokat a sajátos társas történéseket,
amelyek csak ebben a „lombikban”, a kiscsoportokban játszódnak le

A Mérei-féle több szempontú szociogram

 amíg a Moreno féle szociogram az egyénre összpontosult, addig a Mérei féle szociogram célja a
közösség jellemzőinek feltárása
 o különbség: Moreno nem a közösséget, hanem az egyénnek a közösségben elfoglalt helyzetét
határozta meg, addig Mérei olyan mutatók kimunkálására törekedett, amelyek a közösséget
jellemzik
 a többszempontú szociogram valóban a közösséget méri fel, nemcsak az egyén helyét mutatja
meg benne, hanem a közösséget magát is jellemzi
o az alábbiakkal egészíti ki: a közösség funkciók szerinti tagolódása leírható, szerkezete,
légköre, hiearchiája meghatározható, a közösségben kialakult ítéletek és vélemények
elemezhetők
o a rokonszenvi, ellenszenvi, kérdéseken túl olyan kérdéseket tartalmaz, amik a közösség
rátermettségére, egyének tulajdonságaira; készségeire, szakmai hozzáértésére kérdeznek rá
o 10-40 kérdéből áll
o ezeket a kérdéseket is valóságos helyzetekhez kötve fogalmazzák meg
o pl. van-e esély arra, hogy ebben a közösségben közvélemény alakuljon ki, s közös normák
jöjjenek létre; olyan-e ez a közösség, amelyhez a tagok örömmel tartoznak és ragaszkodnak, s
végül milyen indítékok vezérlik a tagokat az idetartozásban?
 a szociogamot a rokonszenv alapján rajzoljuk fel, de a választásokat kategóriánként is összegezzük,
ugyanis a válaszok a közösség álláspontjáról, a közvéleményről is informálnak
o pl. hány szavazatot kap egy-egy személy különböző választásoknál
o pl. ki a legjobb szervező, vezető, ki igazságos, művelt, külsőségek alapján értékelés
 a többszempontúság elve abból ered, hogy a rokonszenvi kérdések mellett néhány közösségi
funkcióra vonatkozó kérdés is van
 a többszempontúság kitágítja a szociogram alkalmazásának körét
 támpontokat ad annak megítélésére, hogy az intézményes közösség látható és a spontán
csoportosulás rejtett hálózata hogyan befolyásolják (hogyan segítik vagy hogyan akadályozzák)
egymást
 a szociogram és a gyakorisági táblázat adataiból készülnek azok a mutatók, amelyekkel a vizsgált
közösséget jellemezhetjük
o CM (centrális marginális) mutató: azt mutatja meg, hogy van-e a közösségnek egy vagy
több központja-ja, valamint hogy milyen kiterjedésű a perem és a társas övezet
 központ: a közösséget irányítja
 perem: a közösség azon tagjai, akik nincsenek kapcsolatban a központi alakzattal
 társas övezet: a központ és a perem közötti rész
o jelentőség-index és szerepmutató: a közösség tagjainak hiearchikus eloszlását és
szerepszerű differenciálódását mutatja meg
  jelentős személy: az, akik a szavazatok számának minimum másfélszeresét kapja, ez
alá-fölé rendeltségi viszonyt állapít meg
 szerep: amikor egy adott körben az átlagosnál többször említettek valakit, ez egy-egy
helyzetben emeli ki a személyt
 harmonikus közösségben a szerepindex magasabb, mint a jelentőségi: míg a legtöbb
tagnak valamilyen szerepet tulajdonítanak, kevesen kerülnek be a csoport
hiearchiájába

o csoportlégkör mutatója: azt mutatja meg, hogy mennyiben szubjektívak a személyes és

mennyire objektívak a funkcióra vonatkozó válaszadások
 ez azért fontos, mert egy közösség egyensúlyához fontos, hogy tagjai szubjektív
vezérléssel, de nem a tárgyi feltételektől függetlenül tudják és merjék megválasztani
intim kapcsolataikat
 a válaszadások akkor ideálisak, ha a személyes viszonylatokban elsősorban szubjektív
motívumok irányítják a választásokat, míg a funkciók tekintetében a közösségi
normákhoz igazodnak, illetve a kialakult közvélemény sugallja az állásfoglalásokat
 a csoportlégkör ideális, ha a személyi kapcsolatokban a szubjektív szempont
érvényesül, a közösségi funkciók betöltésének megítélésére viszont a
közvélemény hat
 ellenkező esetben az ítéletek nincsenek egybehangolva, a közvélemény nem alakult
ki, és a csoport éretlen a szerepszerű tagolódásra
o közösségi motiváció háttér: a csoportra releváns normák, értékek, ítéletek mutatója
választások alapján, ugyanis egyes kérdések egybevágnak más kérdésekre adott feleletekkel
 az adott közösségben milyen tulajdonságok fontosak a köz számára (pl.:
intellektualitás, erő, siker)

Perspektívák
 a szociometriát mint szociálpszichológiai módszert sok helyen alkalmazzák (pl. vállalati egységek,
sportkörök, klubbok), de a pedagógiai vezérlésű társadalmi alakzatokban jelenik meg leginkább
(pl. iskola, bölcsöde, egyetem)
 főként szervezési és vezetési problémák megoldására alkalmazzák
 a szociometriát több irányban is továbbfejlesztették
o statisztikai irány
o szociálpszichológiai irány
 viszonylatelemzés: osztályozza és vizsgálja a szociogramon feltüntetett
társkapcsolatok és konstellációk különféle változatait
 empátia: az egyén mennyire érzi, hogy őt kik és hogyan választják, mennyire látja át
hogy ki kit választ
 támpontok értelmezése: további mutatókkal lehetséges, lényege hogy ellentmondás
mentes eredményt kapjunk

 Reymond-Rivier a választási motivációk hátterét vizsgálta

o azt a kérdést tette fel, hogy egy közösségben a sztárok milyen motívumok alapján
népszerűek, a magányosokat pedig milyen indokokkal nem fogadja be a közösség
o 6-9 éves kor: külsőségek befolyásolnak
o 10-14 éves kor: lelki tulajdonságok befolyásolnak
o életkori fejlődési tényezők:
 szocializáció: a társas szempont fokozott, konfliktusmentes érvényesítése
 autonómiára való igény: a konformizmustól való távolodás
 interiorizáció: a belső mozzanatok fokozott szerepe a motivációban
 a magyarországi kutatók is hozzájárultak a szociometria fejlesztéséhez
o azt keresték, hogy mi a jelentése, tartalma, társadalmi és személyiségi háttere a
szociogramon elfoglalt pozíciónak és a szociometriai választásoknak
o kutatók:
 Szakács Ferenc
 projektív próbák által a szociabilitás tényezőit kereste a szociometriában
 azt találta, hogy adott személyiségképek bizonyos társas helyzetekkel vágnak
egybe (pl. a jó társas pozíció általában együtt jár az emocionalitással, míg a
rossz társas pozíció az érzelmi sivársággal)
  Várhegyi György
 serdülőkorban a hatékony nevelői munka az intézményes és spontán alakzatok
egybehangolása
 Hunyadi György
 a jó szociometriai helyzet egyben védelmet nyújtó státusz is
 a vezetőnek bizonyuló gyerekek közvetítő szerepet töltenek be a társadalmi
intézményes elvek és a kiscsoportok ítéleti sztereotípjei között
 Fonyó Ilona
 az élettér teljes hálózatát vizsgálata kontaktometriai módszerekkel
 meghatározta a harmonikus kapcsolatrendszer néhány szociálpszichológiai
feltételét (többek közt a kötődési körök egyenletességét)

Összefoglalás
 a szociometria módszere nagyon meghatározó a pszichológia történetében
 bár önmagában is megállja a helyét, jelentőssége inkább abból ered, hogy kiindulópontot adott
számos más elképzelésnek, áttörést hozott a pszichológiában
 különösen fontos szerepe van a gyermeklélektanban
 szociogram: az egyéni és a társas együtthatását vizsgálta, rávilágított arra, hogy egyazon
közösségnek, egyazon légkörnek a hatása hogyan árnyalódhat az egyéni különbségek szerint
 többszempontú szociogram: lehetővé teszi, hogy a közösséget szerkezetével, kohéziójával,
hiearchiájával, differenciálódásával, normáival jellemezzük, és megtudjunk valamit arról a
többletről, amelynek révén a csoport más, mint a tagjainak sz összessége