Smith, E. R., Mackie, D. M., Claypool, H.M.

Szociálpszichológia
13. FEJEZET: AGRESSZIÓ ÉS KONFLIKTUS

 rablóbarlang-kísérlet – Sherif
o a kísérletben résztvevő gyerekeknél korábban nem jegyeztek fel sem iskolai problémákat,
sem pszichés vagy viselkedéses zavarokat
o a gyerekeket táborba vitték, ami valójában egy csoportközi konfliktust vizsgáló kísérlet volt
o a gyerekeket két csoportba osztották, ugyanakkor azt egyik csoport sem tudta, hogy rajtuk
kívül egy másik csoport is ott táborozik
o a gyerekek olyan tevékenységekben vettek részt, amelyek növelik a csoport kohézióját  a
csoportok kialakították saját normáikat és kiválasztották vezetőiket
o amikor a gyerekek értesültek a másik csoport jelenlétéről, felébredt bennük a versengés
igénye  a tábor személyzete versenyt rendezett a csoportok között  a kísérletvezetők
különböző jutalmakat ígértek a győzteseknek  az ellenségeskedés a verseny előrehaladtával
fokozódott, a csoportok nyíltan gúnyolták és sértegették egymást  a versengés végül
teljesen elfajult a csoportok között, a vesztesek ellopták a győztesek jutalmait, verekedések
törtek ki
o a verseny után a kutatók olyan helyzeteket teremtettek, amelyben olyan fölérendelt célokat
kellet elérni, amit egyik csapat sem tudott volna egyedül teljesíteni  a két csoportnak együtt
kellett működniük egymással, aminek hatására a csoportközi ellenségeskedés nagymértékben
csökkent

 konfliktus és erőszak egyének és csoportok között egyaránt előfordulhat  az egyének és

csoportok közötti agresszió és konfliktus a világon mindenhol előforduló jelenségek
o a csoportközi konfliktus az egyik legjelentősebb probléma, amellyel a világnak manapság
szembe kell néznie
 pl. nemzetek, etnikai, politikai, vallási csoportok közötti konfliktus
o a személyközi konfliktus egyaránt problémát jelent napjainkban
 pl. utcai bűnözés, kocsmai verekedés, házastársi bántalmazás
Az agresszió és a konfliktus természete
 az agresszió és a konfliktus definiálása:
o fogalmak:
 agresszió:
 Valaki másnak szándékosan ártó viselkedés.
 konfliktus:
 Két vagy több résztvevő céljai között észlelt összeférhetetlenség.
o az agresszió oka gyakran a konfliktus  az egymással nem összeegyeztethető célok
váltják ki  amit az egyik fél akar, azt a másik fél a saját érdekeire nézve sértőnek látja
o a konfliktusban érintett egyének és csoportok gyakran igyekeznek leértékelni, felülmúlni
vagy akadályozni az ellenfelet, és megpróbálják megvédeni a saját érdekeiket
o az agressziónak két típusa van:
 ellenséges agresszió:
 Düh által vezérelt agresszió, amelyet sértés, tiszteletlenség vagy egyéb, az
önértékelést vagy a társas identitást érintő fenyegetés vált ki. Ilyenkor az
agresszió egy azonnali érzelmi reakció.
o pl. amikor egy kocsmában két ismerős vitája hangos sértegetésből
hirtelen lökdösődésbe és ökölcsapásokba fordul át
 instrumentális agresszió:
 Amikor az agresszió egy valamilyen cél elérésének az eszköze. Ez az agresszió
a helyzetek uralásának igényét szolgálja ki.
o pl. amikor egy tolvaj kést ránt és a pénztárcája átadását követeli egy
turistától

 az agresszió eredete:
o az agresszió eredetét az evolúciós elmélet magyarázza
 az emberi természetet olyan viselkedések jellemzik, amelyek az évezredek alatt
hozzájárultak a túléléshez és a reprodukcióhoz  az emberek az evolúció során úgy
fejlődtek, hogy képesek legyenek versengeni az erőforrásokért és a státuszért, például
az élelemért és a párválasztás sikeréért  ennek a versengésnek egyik eszköze az
agresszió, amely hozzájárul ahhoz, hogy a fontos javakhoz hozzájusson az egyed
o habár az agresszív viselkedés hasznos lehetett az evolúció során, az agressziónak nincs
kitüntetett helye az emberi természetben
o az agresszió csak egyike azoknak a stratégiáknak, melyeket az emberek arra használnak,
hogy jutalomra tegyenek szert, és mások tiszteletét kivívják
  az agresszió kutatása:
o laboratóriumon kívül:
 a kutatók tehetnek megfigyeléseket a mindennapi életben, ahol gyakran lehetnek tanúi
az agressziónak
o laboratóriumon belül:
 az agressziót nehéz kísérleti módszerekkel vizsgálni, mert az emberek nem szívesen
viselkednek agresszíven, ha megfigyelik őket, továbbá mert etikai okokból a kutatók
nem alakíthatnak ki olyan vizsgálati helyzetet, amelyben a résztvevők ténylegesen
árthatnak egymásnak
 erre nyújtanak megoldást az álcázott megfigyelési módszerek
 Arnold Buss kísérlete:
o a résztvevőknek azt mondják, hogy a vizsgálat, amelyben részt
vesznek a büntetésnek a tanulásra gyakorolt hatását vizsgálja
o egy manipulált sorsolás során a kísérleti résztvevőnek a tanár szerep
jut, míg a másik résztvevő, aki valójában egy beépített személy, a
tanuló szerepét kapja  a tanár, azaz a kísérleti személy azt az
utasítást kapja, hogy a rossz válaszokért elektromos áramütéssel
büntesse a tanulót  a kísérleti személy agressziójának mértékét az
mutatja, hogy milyen intenzitású és időtartamú áramütést ad a
tanulónak, aki valójában a beépített személy és nem is kap valódi
áramütést

A személyközi agresszió
 a kognitív folyamatok (pl. mennyire tartjuk eredményesnek és hatékonynak) és a társas hatások
(pl. normák) befolyásolják az agressziót, méghozzá vagy visszafogják az agresszív késztetéseket,
vagy tovább erősítik bennünk a szándékot

 tényezők, amelyek kiváltják a személyközi agressziót:

o a jutalmak és a költségek számbavétele:
 a lehetséges jutalmak növelik, a költségek és a kockázatok csökkentik az
agresszió valószínűségét
 ha az emberek úgy látják, hogy valamilyen jutalomra vagy előnyre tehetnek
szert, akkor hajlamosak agresszívan viselkedni
 ha a büntetéssel járó fenyegetés komoly, akkor a kilátásban lévő büntetés
elrettentheti az embereket az agresszív viselkedéstől
  ezek instrumentális agressziót válthatnak ki
 a környezetünk feletti uralom megszerzésének a szükséglete váltja ki
o a fenyegetésre adott reakciók:
 ha a személy önértékelését vagy számára fontos emberekhez és csoporthoz való
kötődését fenyegetés éri, az agresszióhoz vezethet
 ha sértegetés, becsmérlés, vagy tiszteletlenség ér minket, az dühöt vált ki, ami
agresszióhoz vezethet
o mások jelenléte fokozhatja az agresszív viselkedés valószínűségét,
hiszen ha az önértékelésre mért csapás nyilvánosan történik, tehát ha
mások is tanúi az eseménynek, akkor még nehezebb felülemelkedni a
sértésen
o az alacsony önértékelésű személyek nagyobb valószínűséggel
viselkednek agresszívan, ha az önértékelésüket fenyegetés éri, ugyanis
a magas önértékelésű személyek nem veszik magukra
 ezek a tényezők ellenséges agressziót válthatnak ki
 az önmagunkról alkotott pozitív értékelés és a másokhoz való kapcsolódás
szükséglete váltja ki
o a negatív érzelmek szerepe:
 frusztráció-agresszió-elmélet (Dollard, Miller és mások):
 A frusztráció minden formája – amelyet egy fontos cél elérésének
megakadályozásaként határozhatunk meg – elkerülhetetlenül kiváltja az
agressziót.
 a negatív érzelmek nagy mennyisége növeli az agresszió valószínűségét
 Leonard Berkowitz elmélete:
o nem a cél elérésének a megakadályozása, hanem az abból származó
negatív érzés váltja ki az agressziót
o a frusztráción kívül a düh, a fájdalom és a félelem is kiválthat
agressziót
 pl. a kellemetlen hőség vagy a fájdalmas hideg, az idegesítő
zaj, a zsúfoltság is agressziót válthat ki

Kiegészítés: nem és agresszió

 kutatások alátámasztják, hogy a férfiak agresszívabbak a nőknél
o ez részben a férfiak nőknél nagyobb testméretével és fizikai erejével magyarázható, azaz
olyan tényezőkkel, amelyek fokozzák a férfiak agresszióra való képességét
 o a másik magyarázat a férfiak magasabb átlagos tesztoszteronszintje, ugyanis ezt a hormont
az agresszív viselkedéshez kapcsolják

Kiegészítés: kulturális normák és a fenyegetésre adott válaszok

 a normák szintén fokozhatják az agresszív viselkedést
o ilyen például a „szemet szemért, fogat fogért” norma, amely a bosszúra, ezáltal pedig
agresszióra buzdít
o a világ egyes részein vannak olyan normák, amelyek támogatják az agresszív választ a
sértésre vagy az anyagi veszteség fenyegetésére
 pl. még egy családtag meggyilkolását is igazolhatónak tarthatják az emberek, ha azt
gondolják, hogy a személy szégyent hozott a családra
o vannak olyan kultúrák, amelynek normái előírják, hogy a férfinak keménynek, lojálisnak és
harcra késznek kell lennie
 pl. elfogadhatónak tartják, ha egy férfi megüti a feleségét akkor, ha ez indokolt,
például ha a feleség megcsalja őt

Kiegészítés: undor és agresszió

 nem minden negatív érzelem vezet agresszióhoz
o pl. az undor csökkenti az agressziót
 ennek magyarázata, hogy mivel az agresszió megközelítésorientált viselkedés, az
undor pedig elkerülésorientált érzelem, az undor inkább gátolja, és nem segíti az
agresszív viselkedést

 az agresszió fokozódása:
o bizonyos külső hatások növelhetik az agresszív viselkedés megjelenésének valószínűségét
o az agresszió modelljei:
 mások viselkedése jelzésként szolgál arra vonatkozóan, hogy egy helyzetben milyen
viselkedés helyénvaló
 növelheti az agressziót, ha olyan személyeket figyelünk meg, akik
agresszívan reagálnak az adott helyzetre  mások agresszív viselkedése
utalhat arra, hogy az agresszió helyénvaló, jogos, és elfogadható, így
mások hamar utánozni kezdik ezt a viselkedést
o pl. bántalmazó szülők gyermekei azt tanulják meg, hogy az agresszió
helyénvaló és elfogadható  a bántalmazott gyerekek nagyobb
valószínűséggel viselkednek agresszívan a társas helyzetekben, és
 felnőttként is nagyobb valószínűséggel bántalmazzák saját
gyermekeiket vagy házastársukat
 csökkentheti az agressziót, ha olyan személyeket figyelünk meg, akik nem
erőszakos megoldásokkal reagálnak céljaik elérésének megakadályozására, a
fenyegetésekre vagy a provokációra
Kiegészítés: agresszív modellek a médiában
 a tévénézés miatt a gyerekek nagy mennyiségű erőszaknak vannak kitéve, de a felnőttek is rengeteg
erőszakot látnak a tévében
 az erőszak a videojátékokon keresztül is elér mind a gyerekekhez, mind a felnőttekhez
 a katarziselmélet szerint az agresszív tévéműsorok és az erőszakos videojátékok csökkenthetik az
emberek agresszióját
o a katarziselmélet lényege, hogy az érzelem kifejezése megakadályozhatja annak
felhalmozódását  ez alapján az agresszió ártalmatlan módon történő kieresztésének meg
kéne előznie vagy mérsékelnie kellene az agresszió későbbi megjelenését  a kutatási
eredmények azonban ellentmondanak ennek az elképzelésnek  ha az emberek agresszívan
viselkednek, vagy ha szemtanúi az ilyen viselkedésnek, az nem hogy nyugodtabbá tenné
őket, de épp ellenkezőleg, növeli az agressziót
 ezek alapján az erőszakos médiatartalom agresszívabbá teheti az embereket
o több kutatás is kimutatta, hogy azok a személyek, akik több órán keresztül néznek erőszakos
tévéműsorokat, erőszakos szövegű zenét hallgatnak, vagy erőszakos videojátékokkal
játszanak, nagyobb hajlandóságot mutatnak az agresszióra

o az agresszió jelzőmozzanatai:
 egy helyzet jelzőmozzanatai, mint például pisztolyok vagy más fegyverek jelenléte,
növelhetik az agresszióval kapcsolatos gondolatok hozzáférhetőségét, ami növeli
az agresszív viselkedés valószínűségét
 a fegyvereket az emberek erőteljesen társítják az agresszió gondolatához 
egy fegyver látványa agresszív gondolatokat hív elő  a fegyver látványa
ezúton növeli az agresszív viselkedés valószínűségét
o Charles Turner kísérlete:
 egy egyetemi bálon állítottak fel egy sátrat, ahol a hallgatók
szivaccsal dobálhattak meg valakit  az arra járók több
szivaccsal dobták meg a célszemélyt, ha a közelben egy puskát
láttak, mint mikor a puska nem volt kihelyezve
 döntés az agresszió mellett vagy ellen:
o az, hogy agresszívan cselekszünk-e, azon is múlik, hogy hogyan dolgozzuk fel az
információt, hogy hogyan gondolkodunk
 a felületes gondolkodás növelheti az agressziót  ilyenkor felületesen dolgozzuk
fel az információt  ilyenkor a viselkedésünkre a figyelmünket legkönnyebben
megragadó, leghozzáférhetőbb tényező hat leginkább, ami agresszív
viselkedéshez vezethet
 az alapos, szisztematikus gondolkodás csökkentheti az agressziót  ilyenkor
alaposabban dolgozzuk fel az információt  ilyenkor jobban átgondoljuk a
helyzetet, mérlegelünk, ami visszatarthat az agresszív viselkedéstől
o amikor van idő és mód az alapos információfeldolgozásra, az emberek mérlegelnek,
megpróbálják a helyzetet a legmegfelelőbb, és nem a leghozzáférhetőbb módon megoldani
o ugyanakkor számos tényező gátolhatja az emberek alapos információfeldolgozási
motivációját és képességét, növelve ezzel az agresszió valószínűségét
 ilyen tényezők:
 érzelmi izgalom/arousal
 alkoholfogyasztás
 időbeli nyomás
 az alapos információfeldolgozás tehát időt, erőfeszítést és képességet igényel, azaz
olyan erőforrásokat, amelyek nem biztos, hogy rendelkezésre állnak akkor, amikor az
emberek gyors döntéshozatalra kényszerülnek, illetve düh vagy más erős negatív
érzelmek feszítik őket, vagy ha alkohol hatása alatt állnak

 az agresszió általános modellje:

o A modell szerint a személyes és a helyzeti tényezők egyaránt hatást gyakorolnak az egyén
belső állapotára, érzelmeire, gondolataira és izgalmi szintjére, és ezek ebből következően
 meghatározzák a helyzet értelmezését és a viselkedéssel kapcsolatban hozott döntést, így az
agresszió vagy alapos megfontolást követő cselekvésként, vagy gyors, impulzív viselkedésként
jelenik meg.
Csoportközi konfliktus
 a csoportok általában agresszívabbak az egyéneknél  ennek egyik legfőbb oka a csoportnorma
 a csoportok általában versengőbbek az egyéneknél  ennek egyik legfőbb oka a csoportnorma

 a csoportközi konfliktus eredete:

o a legtöbb csoportközi konfliktus az anyagi javakért vagy társas jutalmakért, például a
tiszteletért vagy a megbecsülésért folytatott versengésből ered
o a javak megszerzése:
 a reális konfliktus elmélete:
 A csoportok közötti ellenségesség, konfliktus és agresszió abból a
versengésből ered, hogy az anyagi javak fölött a csoportok megszerezzék az
uralmat.
 kísérlet (D.A. Taylor és Moriarty):
 a hallgatók két csoportja olyan feladaton dolgozott, amelyben reklámszlogent
kellett kitalálni egy fogkrémmárkához
 az együttműködő vagy versengő körülmények kialakítása érdekében a kutatók
különböző instrukciókat adtak a résztvevőknek
o az együttműködő kísérleti feltételben azt mondták a résztvevőknek,
hogy a két csoportból érkező javaslatokat a legjobb megoldás
megtalálása érdekében kombinálni fogják egymással, és mindkét
csoportot megjutalmazzák
o a versengő feltételben a résztvevők úgy tudták, hogy csak a legjobb
ötlettel előálló csoportot jutalmazzák
 a versengő csoportok jobban kedvelték saját csoportjuk tagjait, és nagyobb
ellenszenvet tanúsítottak a másik csoport tagjai iránt
o relatív depriváció:
 a versengés azután is folytatódik, miután az emberek és a csoportok egyszer már
megszerezték az élethez szükséges alapvető anyagi javakat
 relatív depriváció elmélete:
 A társas összehasonlítás határozza meg, hogy az emberek mennyire
elégedettek vagy elégedetlenek saját anyagi helyzetükkel, javaikkal. Az
elégedetlenség érzése tehát abból származik, ha úgy gondoljuk, hogy más
személyeknek vagy csoportoknak nálunk jobb dolguk van.
 típusai:
o egoisztikus relatív depriváció:
 Amikor a személy azt érzi, hogy kevésbé mennek jól a dolgai,
mint másoknak.
o fraternalisztikus relatív depriváció:
 Amikor a csoport azt érzi, hogy kevésbé mennek jól a dolgai,
mint más csoportoknak.
 ez alapján nem az objektív valóság, hanem a társas összehasonlítás
határozza meg az elégedettség mértékét
o pl. egy személy vagy egy csoport akkor is elégedett lehet, ha kevés
tulajdona van, amennyiben a körülötte lévőknek sincs sok
o pl. ellenben a jó anyagi helyzetben levő személy vagy csoport is lehet
elégedetlen, ha a körülötte lévőknek még jobb az anyagi helyzetük
o társas versengés, a tisztelet kivívása:
 az egyének és a csoportok az anyagi javakon kívül a társas javak – a tisztelet, a
megbecsülés, az elismerés – megszerzéséért is versengenek
 a társas versengés oka, hogy az embernek alapvető vágya, hogy saját magát és
saját csoportját másoknál és más csoportoknál jobbnak lássa
o a csoportok sajátos versengési hajlandósága:
 a versengés során a csoportok jellemzően inkább a társas, mintsem az anyagi
jutalmakra összpontosítanak  a csoportok gyakran többre értékelik a megbecsülést a
gazdagságnál
 összességében tehát az anyagi javakért folytatott versengést felülmúlja a társas
javakért folytatott versengés és a másik legyőzésére irányuló erőfeszítés
  pl. országok kezdenek háborúba úgy, hogy pontosan tudják, hogy a háború
óriási anyagi költségekkel jár, mégis a háború mellett döntenek, mivel a másik
ország legyőzése és ezáltal a megbecsülés megszerzése mindennél fontosabbá
válik

 kísérlet (Chester Insko és John Schopler):

o a résztvevőknek kisebb pénzösszegeknek megfelelő pontokat kellett
szétosztaniuk a saját és a másik csoport között
o a csoportok általában a saját csoport nyereségét maximalizáló
lehetőséget választották elsőként  a játék előrehaladtával a
választások egyre versengőbbé váltak, és egyre inkább arra irányultak,
hogy maximalizálják a saját csoport előnyét a külső csoportéhoz képest
o a vizsgálatban a pontok pénzben kifejezett tényleges értéke csekély,
így elmondható, hogy a csoportokat jobban foglalkoztatta a győzelem
szimbolikus értéke, mint maga a pénznyeremény  a csoportoknak az
anyagi javaknál is nagyobb igényük van a megbecsülésre

 fokozódó konfliktus, a csoportok kommunikációja és interakciója:

o ha a konfliktus egyszer kialakul, a rossz kommunikáció tovább ronthatja a helyzetet
o kommunikáció a csoporton belül, polarizáció és elköteleződés:
 a saját csoporton belüli interakció megszilárdítja a csoport álláspontját  ennek
oka, hogy ha az emberek a hozzájuk hasonlóan gondolkodó emberekkel vitatnak
meg valamit, tehát azokkal, akik eleve az ő oldalukon állnak, annak az az eredménye,
hogy az emberek a saját csoportjuk álláspontját még inkább érvényesnek és
értékesnek tartják, és még erősebben ragaszkodhatnak hozzá  ennek
eredménye a csoportpolarizáció
 csoportpolarizáció:
o Az a folyamat, amikor a csoport kezdeti véleménye a csoportban folyó
interakció során szélsőségesebbé válik.
 ahogy a saját csoport nézetei megerősítést nyernek, a külső csoport érvelése pedig
elutasításra kerül, a csoportok egymással szembenállnak, és tovább fokozzák a saját
csoport iránti elköteleződésüket
 a vita során még inkább elköteleződünk a saját álláspontunk mellett
o a csoportok fokozott versengése:
 konfliktushelyzetekben a csoportok lojalitást, szolidaritást és a csoportnormákhoz
való szigorú igazodást várnak el a tagoktól  ezek a szabályok nem engedélyezik a
 külső csoporttal való interakciót, megtiltanak mindenféle kapcsolatot vagy
bármiféle közeledést az ellenséges csoporthoz, ami tovább mélyíti a szakadékot a
két csoport között, elkerülhetetlenné téve az újabb konfliktust

o kommunikáció a külső csoporttal:

 az álláspontok megszilárdulásával a csoportok egyre kevésbé képesek
eredményesen kommunikálni egymással
 mivel a csoportok nem hajlandóak elfogadni a másik véleményét, mindkét csoport
elkezdi fenyegetni a másikat, mivel úgy gondolják, hogy ez az egyetlen eszköz, amit
ez ellenfél képes megérteni  a fenyegetés viszont fenyegetést szül, ami tovább
szítja a konfliktust és az ellenségeskedést, továbbá csökkenti a
kompromisszumkészséget  ha a fenyegetések eluralják a kommunikációt, akkor
csökken az együttműködés esélye
 kísérlet (Morton Deutsch és Robert Krauss):
o a résztvevőknek az volt a feladatuk, hogy saját cégük teherautóit
juttassák el a starttól a célig  a résztvevők időt spórolhattak, és
ezáltal több pénzt kereshettek, ha a főúton haladhattak  azonban a
főútnak volt egy egysávos szakasza, amin egyszerre csak egy teherautó
haladhatott  az egyik kísérleti variációban a résztvevők
együttműködtek, kidolgoztak egy olyan megoldást, ami
mindkettőjüknek jó, méghozzá felváltva használták a főutat 
ugyanakkor egy másik kísérleti variációban a résztvevők lehetőséget
kaptak arra, hogy lezárják a főutat a másik elől, ezzel fenyegetve a
másikat  a fenyegetés puszta lehetősége elég volt ahhoz, hogy a
résztvevők a kommunikációt nem együttműködésre, hanem
fenyegetésre használják  ebben a variációban a résztvevők az
együttműködés helyett a versengést választották
o bosszú a saját csoport nevében:
 a csoportok közötti támadás vagy sértés esetén a csoportnak azok a tagjai is
visszavághatnak, akiknek a támadás közvetlenül nem okozott kárt, és a
visszavágás a bántalmazó csoport azon tagjaira is irányulhat, akiknek nem volt
közük az eredeti támadáshoz  ezzel nő a csoportok közötti összetűzések
valószínűsége is
 vikariáló bosszú:
 o Amikor a csoport azon tagjai, akiknek a támadás közvetlenül kárt nem
okozott, bosszúból megtámadják a bántalmazó csoport tagjait.

o koalícióalakítás:
 konfliktus esetén a csoportok gyakran kívülálló csoportokhoz fordulnak segítségért 
a kívülálló csoportok az egyik vagy a másik oldal mellé állnak  ez szintén
fokozza a versengést és a konfliktust
 a koalícióalakítás következtében az addig el nem kötelezett csoportok pedig egyik
vagy másik oldal szövetségére lépnek  a helyzet romlik, ahogy mások valamelyik
oldalra állnak
 koalícióalakítás:
o Akkor jelenik meg, amikor két vagy több résztvevő fél egyesíti erőit egy
közös cél elérése érdekében, amelyet saját erőből valószínűleg nem
tudna elérni.

Kiegészítés: fenyegetés és elrettentés a nemzetközi kapcsolatokban

 az elrettentés egy olyan politikai stratégia, amelynek során az egyik fél erőszak alkalmazásával
fenyegeti a másikat, így megelőzve, hogy az ellenség erőszakot alkalmazzon
 ez a stratégia azonban nem mindig sikeres  ennek oka, hogy aki elrettentési célzattal erőforrásokat
halmoz fel, annak viselkedését mások úgy észlelik, mint ha agresszióra készülne, ennek következtében
pedig egyre nagyobb konfliktusba kerülnek azokkal, akik tartanak tőlük
o pl. ha a háború kirobbanását fenyegetéssel próbálják megakadályozni, az általában növeli,
nem pedig csökkenti a háború kockázatát

 észlelés a konfliktus során:

o a saját és a külső csoport észlelése:
 a konfliktus torzítja az észlelést  torzulnak a csoportok saját magukról és
ellenfeleikről kialakított nézetei  felerősödik az ember azon alapvető késztetése,
hogy pozitívabban értékelje saját csoportját, mint a külső csoportot
 a legfőbb észlelési torzítások:
 a saját csoport nem tud rosszat tenni
o a saját csoport tagjai magukat tisztességesnek és erkölcsileg
felsőbbrendűnek látják
 o a csoport szándékai tisztának, tettei indokolhatónak tűnnek
o a saját csoport által elkövetett erőszakos tetteket elfogadhatónak és
igazolhatónak állítják be, hogy fenntartsák azt az elképzelést, hogy a
saját csoportjuk jó  ehhez morális elhatárolódást alkalmaznak,
például a saját csoport által elkövetett erőszak áldozatait nem tekintik
embereknek, szenvedésüket lekicsinylik
 a külső csoport nem tud jót tenni
o a külső csoportot gonosznak látják
o a saját csoport úgy gondolja, hogy mivel az ellenség bármilyen
gonosztett elkövetésére képes, minden fellépés jogos ellene
o a saját csoport szerint minden, ami a külső csoporttól származik, az
rossz
 reaktív leértékelés:
 A konfliktus megoldására tett javaslat negatív észlelése
csupán azért, mert az a külső csoporttól származik.
 a saját csoport mindenható
o a saját csoport úgy látja, hogy erősebb, és hogy ő fog jobb helyzetben
kijönni a konfliktusból
o a saját csoport arra törekszik, hogy mások szemében is erősnek,
tekintélyesnek, bátornak és keménynek tűnjön
 ennek azonban megvannak a maga veszélyei:
 ha a csoport kizárólag a mindenhatóságra összpontosít,
elmulasztja átgondolni, hogy tettei mivel járnak, és
mennyire erkölcsösek
 az erőfitogtatás fenyegetésnek tűnhet a másik
szemében, akiben ennek megfelelő reakciót vált ki
o a viselkedés elfogult attribúciói:
 a konfliktus torzítja az észlelést  torzul, hogy a csoportok miként látják a
történéseket és azok kiváltó okait  ugyanazt a viselkedést sokszor ellenkező
okoknak tulajdonítják az egymással konfliktusban álló csoportok, attól függően,
hogy az a saját vagy a külső csoporthoz köthető
 pl. ha ugyanarról a viselkedésről van szó, akkor a saját csoport viselkedése
helyes és indokolt, ezzel szemben a külső csoport viselkedése ellenséges
 pl. ha ugyanarról a viselkedésről van szó, akkor ha a saját csoport csinálja,
akkor teljesen jogos védekezés, de ha a külső csoport csinálja ugyanazt, akkor
már provokáció és agresszió
  észlelési torzítások:
 a saját csoport motivációját pozitívnak, a külső csoportét viszont
negatívnak észleljük
 a saját csoport viselkedését a helyzet követelményei magyarázzák, a külső
csoport tetteit viszont a jellemhibák

o az érzelem és az arousal hatása:

 a konfliktus során az emberek feszültséget, nyugtalanságot, dühöt, frusztrációt és
félelmet élnek át  ezek az érzelmek és a velük járó izgalom hatással vannak az
észlelési folyamatokra  szisztematikus feldolgozás helyet felületes feldolgozást
végzünk, méghozzá a döntéseink egyszerű sztereotípiákon, gyors ítéleteken és
automatikus reakciókon múlnak  az érzelmek és az izgalom leegyszerűsítik az
ellenséges csoporttal kapcsolatos gondolkodást
 az emberek hajlamosak negatívan észlelni a külső csoport tagjait, a szorongás,
az észlelt fenyegetés és az érzelmek pedig tovább erősítik ezt a tendenciát  a
negatív érzelmek és az arousal hatására minden cselekvést a lehető
legrosszabb megvilágításba helyezünk
o a csoportok fokozott versengési hajlandósága:
 ha az emberek elvárják, hogy a csoportok kifejezetten versengők lesznek, így
azok ennek megfelelően így is tesznek  ennek oka, hogy ha arra számítunk,
hogy ellenfeleink versengően fognak viselkedni, inkább megpóbálunk fölébük
kerekedni, hogy elrettentsük őket, vagy legalább megvédjük magunkat  ha az
egyik oldal azt várja a másiktól, hogy az ellenséges és gonosz legyen, olyan ördögi
kör veszi kezdetét, amely a másikat még ellenségesebbé és gonoszabbá teszi  ez az
önbeteljesítő jóslat

 a külső csoport megsemmisítése:

o a konfliktus egészen addig fokozódhat, hogy a csoport kísérletet tesz a másik totális
leigázására vagy megsemmisítésére
o a konfliktus, amely eredetileg az értékes erőforrásokért robbant ki, átalakul, és a társas
felsőbbrendűségért folytatott harccá válik  ekkor az erőforrások megszerzése helyett
már a külső csoport feletti uralkodás, elnyomása vagy akár kiirtása válik elsődleges
céllá
o három tényező, ami ebben szerepet játszik:
 a csoportok közötti hatalmi különbség a vágyat tetté formálja
  a hatalom képessé teszi a csoportot arra, hogy céljait akadályoztatástól vagy
megtorlástól való félelem nélkül elérje  a hatalom fokozza a csoport
képességét és motivációját arra, hogy a gyengébb felet diszkriminálja, leigázza
vagy akár megsemmisítse

 a morális kirekesztés útját állja a morális felháborodásnak

 azzal, hogy a külső csoport tagjait az erkölcsi alapelveken kívülre helyezzük,
és nem tekintjük őket embernek, a saját csoport tagjai feljogosítva érzik
magukat arra, hogy úgy bánjanak velük, ahogy csak jónak vagy hasznosnak
találják
 a rutin érzéketlenné tesz
 az újra és újra végrehajtott cselekvés rutinná válik, míg végül a szélsőségesen
kegyetlen viselkedés is hétköznapi lesz  ez az érzéketlenné válás eltompítja
azt a rettenetet, amely egyébként természetes gátja lenne a brutalitásnak
o a csoportok fokozott versengési hajlandósága:
 a csoportok társas támogatást nyújtanak a versengéshez
 ha csoportban vagyunk, a külső csoporttal folytatott versengés könnyen
racionalizálható úgy, mint a saját csoporthoz való lojalitás
megnyilvánulása
o a külső csoport tagjait bántalmazó személyek úgy is tekinthetnek
magukra, mint akik az önfeláldozás nemes tetteit hajtják végre, hiszen
saját életüket kockáztatják az általuk nagyra becsült csoportjukért
o amikor valaki egy magasabb rendű jó szolgálatában hajt végre gonosz
tetteket, a csoportjának tagjai, akik ugyanabban hisznek, mint ő,
támogatást és bátorítást nyújthatnak neki
o példák a történelemben:
 az imént kifejtett hatások fedezhetők fel azokban az eseményekben, amelyek a
holokausztban csúcsosodtak ki a náci Németországban
 az első világháború miatt Németország rettenetes gazdasági helyzetbe került  a
helyzet bűnbakot kívánt, egy olyan ellenséget, aki hibáztatható Németország
vereségéért és gazdasági problémáiért  a zsidókat okolták a nemzet problémáiért 
ez a náci ideológia erősítette a saját csoport kohézióját és megszilárdította a
vezetők hatalmát
  a sajtó, a kormány és a hadsereg feletti hatalom lehetővé tette, hogy szabályokat
kényszerítsenek a zsidók társadalmi, politikai, vallási és gazdasági életének minden
aspektusára
 a nácik dehumanizálták a zsidókat, kirekesztették őket abból a körből, amelyben
a tisztességes, igazságos és emberhez méltó bánásmód elvárható
 a gyilkosok az ismétlés és a rutin révén érzéketlenné váltak saját tetteikre  a
rendőri osztagok, amikor először vettek részt a tömeggyilkosságban, még meg voltak
rémülve, erős érzelmeket éltek át, de később az emberölés már nem volt számukra
más, mint egy kellemetlen kötelesség
Összefoglalás:
 a konfliktus fokozódásában szerepet játszó társas és kognitív folyamatok:
o ezek a folyamatok általában megszilárdítják a felek álláspontját és megerősítik az egymásról
alkotott negatív véleményeket

 a konfliktusok fokozódásának két fordulata:

o a konfliktusok gyakran az anyagi javakért folytatott versengéssel kezdődnek
o a konfliktus fokozódásának első fordulata, hogy a csoportokat már nem a saját jólétük
foglalkoztatja, hanem az, hogy fölülmúlják ellenfeleiket  ilyenkor már nem a boldogulás,
hanem a győzelem a cél
o a konfliktus fokozódásának második fordulata akkor következik be, ha a külső csoport
morálisan kirekesztett, és jelentős különbség áll fenn a csoportok hatalma között  ilyenkor
a cél a külső csoport legyőzése, a másik feletti teljes uralom és a másik megsemmisítése lesz
A személyközi és a csoportközi konfliktusok és az agresszió csökkentése
 az észlelés és a reakciók megváltoztatása:
o a konfliktust és az agressziót csökkentő tényezők:
 az agressziót korlátozó normák erősítése
 a csoportok és társadalmak fenntartanak olyan normákat, amelyek gátolják az
agressziót
o pl. annak a normája, amely megtiltja a gyengék és védtelenek ellen
irányuló agressziót („ne bántsd a gyengébbet”)
 ezek a normák általában a saját csoport tagjai ellen irányuló agresszió
korlátozásában a leghatékonyabbak
o pl. a legtöbb csoport normái tiltják a csoporton belüli agressziót („ne
bánts, mi egy csoport vagyunk”)
 az agresszív tettekre ösztönző jelzőmozzanatok kontrollálása
 vannak olyan jelzések, amelyek agresszív gondolatokat és érzéseket
aktiválnak, és ezáltal növelik az agresszió valószínűségét  ezeknek a
jelzőmozzanatoknak a korlátozása csökkenti az agressziót
o pl. több helyen is korlátozták a fegyvertartást, továbbá elkezdték
cenzúrázni a televízióban és a filmekben előforduló fegyveres
jeleneteket, aminek következtében a lövöldözések és a fegyveres
támadások száma jelentősen csökkent
 a helyzet újraértelmezésének elősegítése
 a legtöbb esetben az alapos, szisztematikus információfeldolgozás hatékony az
agresszió megelőzésében  mielőtt cselekszünk érdemes alaposan
átgondolnunk a helyzetet és más megvilágításban szemlélnünk,
újraértelmeznünk a szituációt
 o pl. provokáció esetén érdemes alaposan elgondolkodnunk a helyzeten,
mert előfordulhat, hogy a másik viselkedésének nem az az oka, mint
amit mi neki tulajdonítottunk  ebben segíthet az én távoltása, ami
segíthet minket kimozdítani a saját nézőpontunkból  ha a provokatív
eseményeket képesek vagyunk harmadik személyű perspektívából
szemlélni, az lehetővé teszi számunkra, hogy átértelmezzük a
provokációt, ezzel csökkentve az agresszív válasz valószínűségét

 az empátia bátorítása
 az empátia arra ösztönöz, hogy vegyük át mások nézőpontját, hogy
megpróbáljuk beleképzelni magunkat a másik helyzetébe és megpróbáljuk
átélni a másik érzéseit  az agresszió csökkentésében mind az empátia, mind
a perspektíva-átvétel fontos szerepet játszik
o agresszió könnyebben alakul ki akkor, ha a cselekvők dehumanizálják
az áldozatukat  ennek oka, hogy ilyenkor megszűnnek a morális és a
normatív gátak

 konfliktusmegoldás tárgyalás útján:

o a konfliktusmegoldás során azokra a nézeteltérésekre kell megoldást találni, amelyek a
szembenállókat egymástól elválasztják
o a konfliktusmegoldás módjai:
 kikényszerített megoldás:
 ilyenkor csak az egyik fél akarata érvényesül  ilyenkor általában a másik
fél elégedetlen a végkifejlettel, ezért ez a megoldás általában nem tartós,
nem jelenti a konfliktus végleges lezárását
o pl. amikor egy fegyveres konfliktusban az egyik fél legyőzi a másikat
és a megoldás során a győztes akarata érvényesül
 disztributív megoldás:
 ilyenkor mind a két fél akarata érvényesül, a felek kölcsönös
kompromisszumokat vállalnak, engedményeket tesznek  ilyenkor mind a
két félnek le kell mondania dolgokról, ez a veszteség azonban elfogadható 
olyan megoldás, ami mind a két fél számára elfogadható
 o pl. vitás területek felosztásáról szóló nemzetközi egyezmények
 integratív megoldás:
 ilyenkor mind a két fél akarata érvényesül  viszont ilyenkor az egyik fél
nyeresége nem jelenti szükségszerűen a másik veszteségét  olyan
megoldás, ami mind a két fél számára kedvező, mind a két fél jól jár
(„win-win”)  ez a legjobb, legtartósabb megoldási módszer
o pl. a dolgozók és a vezetőség úgy egyeznek meg a profittöblet
felosztásáról, hogy azzal mindkét oldal jól jár
 a felek érdekeit, törekvéseit, céljait össze kell hangolni
 ehhez elengedhetetlen a kölcsönös kedvezmények nyújtása  ennek során
mindkét fél olyan területen tesz engedményeket, melyek számára kevésbé
jelentősek, a másik csoportnak azonban döntő fontosságúak
o a tárgyalás folyamata:
 a konfliktus feloldásához szükség van a felek közötti kommunikációra
 tárgyalás:
o Az a folyamat, melynek során a konfliktusban álló felek a megegyezés
érdekében kommunikálnak egymással, illetve befolyást gyakorolnak
egymásra. Ez tehát egy olyan kölcsönös kommunikáció, melynek célja
a megállapodás elérése azokban a helyzetekben, ahol a felek
érdekeinek egy része azonos, más része ellentétes.
 ehhez időre van szükség, ugyanis a tárgyaló feleknek alaposan
át kell gondolniuk az adott helyzetet és meg kell érteniük,
hogy a másik fél hogyan értelmezi ad adott kérdést
o a bizalom kiépítése:
 a konfliktus megoldása során elengedhetetlen a bizalom kiépítése  ez a feltétele
annak, hogy a felek felhagyjanak az egymás javaslataival kapcsolatos negatív
előítéletekkel  ellenkező esetben még egy őszinte javaslat is csapdának tűnhet a
másik fél szemében
 az egyik kérdésben folytatott sikeres megállapodás fokozza a másik iránti
rokonszenvet és bizalmat, ami a további kérdésekben történő megegyezést is
elősegíti  a korábban már sikeres megállapodást tevő felek a későbbiekben nagyobb
valószínűséggel jutnak megegyezésre
o mediáció és döntőbíráskodás, egy harmadik fél bevonása:
 amikor a közvetlen kommunikáció nem vezet eredményre, egy harmadik fél is
közbeavatkozhat, hogy segítsen a résztvevőknek a konfliktus megoldásában
 mediáció:
  ilyenkor a harmadik fél igyekszik megakadályozni, szabályozni vagy
megoldani a konfliktust
 pl. válás során a mediátorok ilyen szerepet töltenek be
 döntőbíráskodás
 ilyenkor a harmadik fél igyekszik megakadályozni, szabályozni vagy
megoldani a konfliktust
 ilyenkor a harmadik félnek joga van az ügyben döntést is hozni, miután
meghallgatta a szembenálló felek érveit, és begyűjtötte az információkat
 pl. egy meccs során a baseballbírók ilyen szerepet töltenek be
 a harmadik fél bevonása rendkívül hatékony lehet  a felek nagyobb eséllyel jutnak
megegyezésre, ha a konfliktus rendezésében egy harmadik fél is részt vesz

 a harmadik fél bevonásának előnyei:

 abban segítik a szembenálló feleket, hogy a konfliktushoz kapcsolódó
kérdésekre összpontosítsanak a vita során
 új ötleteket, megoldási javaslatokat tudnak felvetni
 a közvetítésükkel a felek jobban megértik egymás álláspontját

Kiegészítés: tárgyalás kultúrák között

 a kulturális különbségek hatással vannak a tárgyalásokra
o az individualista kultúrából származó tárgyalók a versengő stratégiákat részesítik előnyben
o az individualista kultúrából származó tárgyalók a problémamegoldó és
kompromisszumkereső stratégiákat részesítik előnyben
 ha a tárgyalás különböző csoportok között zajlik, a tárgyalás eredménye fontosabbá válik, mint az
igazságosság
o amikor a tárgyalás a saját csoport tagjai között folyik, akkor a felek nemcsak a
végeredménnyel törődnek, hanem azzal is, hogy igazságos és tiszteletteljes bánásmódban
legyen részük
o amikor a tárgyalás külső csoporttal folyik, akkor kevésbé fontos az igazságosság és a
tisztelet, a feleket elsősorban az érdekli, hogy mit nyerhetnek a tárgyalással

 csoportközi együttműködés, a társas identitás megváltoztatása:

o a fölérendelt célok:
 a konfliktus megoldását az olyan közös célokért végzett együttműködés is
előremozdíthatja, amelyek csak a csoportok összefogása révén érhetők el
  fölérendelt célok:
o Olyan közös célok, amelyek csak a csoportok együttműködése révén
érhetők el.
 pl. ilyen a nemzetközi együttműködés a globális felmelegedés
megállítása érdekében
o a csoportközi együttműködés:
 megfelelő körülmények között az együttműködés enyhíti a konfliktust és javítja a
kapcsolatokat  ennek oka, hogy az együttműködés támogatja a pozitív
interakciókat

 körülmények, amelyek az együttműködést hatékonnyá teszik:

 az együttműködés célja egy olyan értékes közös cél kell, hogy legyen, amely
megszünteti az anyagi és a társas erőforrásokért folytatott versengést
 az együttműködésnek újra és újra meg kell történnie, hogy a pozitív
interakciók csökkentsék a külső csoporttal kapcsolatos előítéleteket  az
egyszeri együttműködés hatása nem annyira jelentős
 az együttműködésnek eredményesnek kell lennie, ugyanis a siker javítja a
csoportlégkört
 az együttműködésben részt vevő feleknek egyenrangúaknak kell lenniük
az aktuális feladat szempontjából
 az együttműködést támogatniuk kell a társas normáknak
 az együttműködés megszünteti a versengést
 az együttműködés során a másik csoport a jutalmak forrásává válik  az
együttműködés megszünteti az anyagi versengést
 az együttműködés során kialakul egy közös identitás, a „mi érzése” másik
csoporttal  az együttműködés megszünteti a társas versengést
o az együttműködés során a két szembenálló csoport tagjainak
ténylegesen egyként kell viselkednie, egy közös egységgé kell válnia
 az együttműködés segíthet a csoportkategorizáció meghaladásában
vagy annak megszüntetésében  a csoporthatárok elmosódása képes
egybeolvasztani a csoportokat  az új, nagyobb csoportban
betöltött tagság a pozitív társas identitás forrásává válhat
 o fontos azonban, hogy az eredeti csoportok a teljes mértékű
egybeolvadás helyett tartsanak meg valamennyit megkülönböztető
sajátosságaikból is  ha valamilyen módon a különböző alcsoportok
megőrzik saját identitásukat, az megerősíti, hogy a tagok közötti
kontaktus valójában egy csoportközi kontaktus, és emlékezteti őket
arra, hogy egy külső csoport képviselőjével van dolguk  ez azért
jelentős, mert így a külső csoportot képviselő személyről kialakult
pozitív benyomás később kiterjedhet a külső csoport egészére 
ilyen módon minden csoport megőrzi a maga sajátosságait és
identitását, miközben az együttműködés során javul a másik
megítélése

o kísérlet (Samuel Gaertner és munkatársai):

 a kísérlet során a két kisebb csoport tagjait úgy ültették le az
asztal köré, hogy minden személy mellett a külső csoport tagjai
foglaltak helyet  javultak a csoportközi kapcsolatok
o kísérlet (Roderick Kramer):
 a kísérlet során a résztvevők kis csoportjait arra kérte, hogy
játszanak egy fegyverkezést szimuláló játékot  a saját csoport
érzésének megteremtéséhez néhány résztvevőnek felhívták a
figyelmét arra, hogy minden csoport osztozik bizonyos közös
tulajdonságokon  a többi résztvevőhöz képest a „mi” érzéssel
rendelkező résztvevők sokkal kisebb valószínűséggel
halmoztak fel fegyvereket

Összefoglalás:
 a konfliktusmegoldás folyamatai:
 Smith, E. R., Mackie, D. M., Claypool, H.M. Szociálpszichológia
14. FEJEZET: SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS

 társas lényekként gyakran cselekszünk úgy, hogy kedvezzünk másoknak

o pl. vért adunk, aprót adunk a rászorulóknak, adományozunk
 olykor az emberek még saját egészségüket és biztonságukat is kockáztatják másokért
o pl. tűzoltók
 együttműködés:
o Amikor két vagy több személy egy közös célon dolgozik, amely minden résztvevő javát
szolgálja.
 az együttműködés általában szimetrikus, tehát minden résztvevő
hozzájárulásával valósul meg és a csoport egészének az előnyére válik
 proszociális viselkedés:
o Olyan viselkedés, amely valaki más megsegítésére irányul. Maga a segítő szándék az, ami
egy viselkedést proszociálissá tesz.
 a segítségnyújtás általában asszimetrikus, tehát az egyik személy adja, a másik
pedig kapja a segítséget
 altruizmus:
o Olyan proszociális viselkedés, amelyet az a vágy motivál, hogy másoknak pusztán az ő
érdekükre való tekintettel kedvezzünk, és nem a személyes jutalom reményében.
 pl. pénz juttatni az éhező gyerekeknek, kerékpárral munkába menni a levegő
minőségének megóvása érdekében, ajándékcsomagot adni a nélkülözőknek
  egoizmus:
o Olyan viselkedés, amelyet a személyes jutalmak elérése motivál.
 gyakran nehéz megállapítani, hogy egy segítő viselkedés altruista, önzetlen motivációból fakad,
vagy az egoizmus vezérli, vagyis az a vágy, hogy személyes jutalomra tegyünk szert
o pl. a barátunkkal az utcán sétálunk és pénzt adunk egy rászorulónak  szándékunkban állt
segíteni a hajléktalanoknak, de nagylelkűségünkkel egyúttal a barátunkat is le akartuk
nyűgözni  a segítő szándék miatt ez egy proszociális viselkedés, ugyanakkor nem altruista,
mivel a segítő szándékba a személyes nyereségszerzés is jelen volt
Mikor nyújtunk segítséget?
 azt, hogy mikor nyújtunk segítséget, társas és kognitív folyamatok befolyásolják
o a segítségnyújtás függ attól, hogy mások hogyan viselkednek az adott helyzetben  társas
tényező
o a segítségnyújtás függ attól, hogy az adott helyzetet hogyan értelmezzük  kognitív
tényező
 Szükséges és megérdemelt-e a segítség?
o a szükség észlelése:
 a segítségnyújtás első lépése, hogy észleljük, hogy az adott személynek szüksége van
a segítségre
 a segítségnyújtás attól függ, hogy az adott személyt segítségre szorulónak látjuk-e
 ehhez fontos a másik szükségleteire való odafigyelés képessége
 minden olyan tényező, ami elvonja a lehetséges segítségnyújtók figyelmét
környezetükről csökkenti a szükséghelyzet felismerésének valószínűségét
 a zsúfolt vagy zajos környezet csökkenti annak a valószínűségét, hogy
észrevegyük, hogy valakinek segítségre van szüksége  ez az egyik oka
annak, hogy az emberek nagyobb valószínűséggel segítenek másoknak
csendes, vidéki térségekben, mint a zsúfolt nagyvárosokban
 a rosszkedvűekhez képest a jó hangulatban lévők hajlamosabbak nagyobb figyelmet
fordítani másokra és nagyobb eséllyel veszik észre, ha körülöttük valakinek
segítségre van szüksége
 kísérlet (Isen és Levin):
o a kísérlet során az egyik csoport tagjait jókedvre derítették, míg a
másik csoportot rossz hangulatba hozták
o amikor egy beépített személy a közelükben elejtett egy rakás könyvet,
a jókedvű hallgatók nagyobb valószínűséggel segítettek, mint a
rosszkedvűek, továbbá jobban is emlékeztek a személyre és annak
cselekedeteire
 o a segítségre érdemesség megítélése:
 a segítségnyújtás attól is függ, hogy segítségre érdemesnek látjuk-e az adott
személyt  ehhez fontos a másik segítésének motivációja  ez azon múlik, hogy
mit gondolunk arról, hogy az adott személy megérdemli-e a segítséget
 a normák megszabják, hogy kit tartunk segítségre érdemesnek, és kit nem
 a társas felelősség normája:
o Az a norma, amely szerint mindazoknak, akik képesek magukról
gondoskodni, feladatuk és kötelességük segíteni azokat, akik erre nem
képesek (pl. időseket, betegeket, gyerekeket).
 ha valakiről úgy gondoljuk, hogy önhibáján kívül került szorult helyzetbe,
motiváltabbak leszünk a segítség megadására  ha viszont úgy észleljük, hogy
valaki magának okozta a helyzetét, akkor azt gondoljuk, hogy nem érdemes a
segítségre, és kisebb valószínűséggel is ajánljuk fel számára  az emberek nagyobb
valószínűséggel segítenek azoknak, akiket nem tartanak felelősnek a saját
szükséghelyzetükért
 Kell-e segítenem?
o még ha az emberek úgy is vélik, hogy a segítség szükséges és megérdemelt, nem mindig
cselekszenek
 pl. Kitty Genovese meggyilkolásának tragikus esete  az éjszakai műszakból
hazafelé tartó Kitty-t megtámadták  számtalan szúrt sebből vérezve még el tudott
támolyogni az utcasarokig, ahol segítségért kiáltott  a környező lakásokban
felkapcsolódtak a lámpák, majd a támadó visszatért, és újra szúrt, ezúttal már halálos
sebet ejtve áldozatán  a beszámolók szerint több ember is hallotta Kitty
segélykiáltásait, vagy volt szemtanúja a támadás egyes részeinek anélkül, hogy a
rendőrség értesítésével reagált volna a helyzetre
 a két híres szociálpszichológus, John Darley és Bibb Latané kétségbe vonta,
hogy a személyek tétlensége egyszerűen a közönyösségüknek lenne
tulajdonítható  ennek az esetnek a hatására kezdték el kutatni a kívülálló
hatást, ahol kísérleti keretek között vizsgálták ezt a jelenséget
o a felelősség megoszlása:
 Darley és Latané kísérlete:
 a résztvevők úgy tudták, hogy egy csoportvitára jelentkeztek  minden
résztvevőt külön fülkékbe ültettek le, amelyet a kutatók a fülkék közötti
kommunikációt lehetővé tevő mikrofonnal és hangszóróval láttak el  a
résztvevőknek azt mondták, hogy rajtuk kívül több csoporttag is
személyesen jelen van, akikkel a mikrofonon keresztül tudnak majd
 kommunikálni  a résztvevők úgy tudták, hogy vagy 2, vagy 3, vagy pedig 6
főből álló csoportban vannak  a kísérletben viszont valójában csak egy
személy vett részt, a többieket csak egy hangfelvétel szimulálta
 a kísérlet lényege a vészhelyzet volt, amely során a kísérleti személy azt
hallotta, hogy az egyik csoporttagnak hirtelen rohama lett  minél többen
voltak jelen a helyzetben a kísérleti személyek tudomása szerint, annál
kevésbé voltak hajlandóak segíteni, és annál hosszabb ideig késlekedtek,
mielőtt segítséget kerestek
 a felelősség megoszlása:
 Az a hatás, amely során más jelenlévő személyek csökkentik az egyes emberek
felelősségérzetét a segítségnyújtással kapcsolatban. Ha mások is jelen vannak,
a felelősség megoszlik, így minden személy úgy érzi, hogy kisebb mértékű
felelősség terheli a segítségnyújtással kapcsolatban ahhoz képest, mintha
egyedül lenne. Ez a kívülálló hatás egyik magyarázata.

 kívülálló hatás:
 Az a hatás, amely szerint a jelenlévők számának növelése csökkenti annak a
valószínűségét, hogy bármelyik jelenlévő segítsen. Nemcsak mások fizikai
jelenléte, de mások jelenlétének puszta gondolata is kiválthatja ezt a hatást.
o ez az egyik oka annak, hogy az emberek nagyobb valószínűséggel
segítenek másoknak vidéki térségekben, mint a zsúfolt
nagyvárosokban
 Stephen Garcia kísérlete:
 a résztvevőket arra kérték, hogy képzeljék el, hogy egy éttermi vacsorát
nyertek, amelyre egy, tíz vagy harminc barátjukat is meghívhatják  amikor
később a résztvevőket arra kérték, hogy adakozzanak jótékonysági céllal, azok
adakoztak kisebb mértékben, akik azt megelőzően a nagyobb létszámú
csoportra gondoltak
 ez azt bizonyítja, hogy nemcsak mások fizikai jelenléte, de mások
jelenlétének puszta gondolata is kiválthatja a kívülálló hatást
 bizonyos körülmények között azonban az emberek a jelenlévők számától
függetlenül is segítenek (ha például egy helyzet veszélyesnek tűnik)

o amikor a normák akadályozzák a segítségnyújtást:

 mások viselkedése is befolyásolja, hogy az adott helyzetben segítséget nyújtunk-e 
általában megnézzük, hogy mit tesznek a többiek és ez alapján cselekszünk
  ha mások nem segítenek, akkor valószínűleg arra a következtetésre jutunk,
hogy nem kell segíteni, vagy a normák szerint a segítségnyújtás valamiért
nem helyénvaló
 Darley és Latané kísérlete:
 a kísérleti helyzetet szándékosan úgy alakították, hogy füst szivárogjon abba a
szobába, ahol a kísérleti személyek voltak
 amikor a kísérleti személyek egyedül voltak, a szokatlan helyzet fölötti
aggodalmuk hamar segítségkeresésre ösztönözte őket
 ugyanakkor, amikor a két beépített személy egyike sem reagált a füstre, a
kísérleti személyek sem tettek semmit

 vannak normák, amelyek szerint bizonyos helyzetekben a segítő beavatkozás

társas szempontból nem helyes
 vannak normák, amelyek megakadályozzák, hogy beavatkozzunk a közeli
kapcsolatban lévők közötti erőszakba
o pl. ez visszatarthatja az embereket attól, hogy közbeavatkozzanak,
ha szemtanúi lesznek a családon belüli erőszaknak  pl. nem
teszünk semmit, ha meglátjuk, hogy egy anya megpofozza a gyermekét
o pl. ez visszatarthatja az embereket attól, hogy közbeavatkozzanak,
ha szemtanúi lesznek a házasságon belüli erőszaknak  pl. nem
teszünk semmit, ha meglátjuk, hogy egy férfi verbálisan bántalmazza a
feleségét az utcán
 kísérlet (Lance Shotland és Margaret Straw):
 kívülálló bámészkodók előtt rendezték meg, amint egy
férfi rátámadt egy nőre
 az egyik kísérleti variációban a nő azt mondta, hogy
„nem ismerem magát”, a másikban pedig azt, hogy
„nem értem, miért is mentem hozzád feleségül”
 a kívülállók nagy része segített, amikor azt hitték, hogy
a támadó egy idegen, viszont a kívülállók alig
segítettek, amikor azt hitték, hogy a támadó a férj
o amikor a normák támogatják a segítségnyújtást:
  vannak normák, amelyek előírják, hogy bizonyos személyeknek segítséget kell
kapniuk
 a társas felelősség normája:
o Az a norma, amely szerint mindazoknak, akik képesek magukról
gondoskodni, feladatuk és kötelességük segíteni azokat, akik erre nem
képesek (pl. időseket, betegeket, gyerekeket).
 mivel általában másokra hagyatkozunk abban, hogy megértsük, mi történik
körülöttünk, és mit kellene tennünk, az elsőként cselekvő személy egyfajta
modellként fog szolgálni, aki meghatározza, hogy a segítségnyújtás helyénvaló-e
 ha valaki igyekszik segíteni, akkor mások is így cselekedhetnek
 bizonytalan helyzetekben mások cselekedetei nagy hatást gyakorolnak a
viselkedésünkre

Kiegészítés: vallás és proszociális viselkedés

 minden nagyobb világvallás normaként hirdeti a segítségnyújtást
 az eredmények azonban ellentmondásosak azzal kapcsolatban, hogy a vallásos személyek
hajlamosabbak-e a segítségnyújtásra
o Darley és Batson kísérlete:
 a kísérlet során a teológia szakos vizsgálati személyeknek el kellett haladniuk egy
ajtóban fekvő, láthatóan segítségre szoruló személy mellett
 nem nyújtottak jobban segítséget azok, akik úgy tudták, hogy késbőbb beszédet kell
mondaniuk az irgalmas szamaritánus bibliai példázatáról, ami a segítségnyújtásról
szól, mint azok, akik egy, a segítségnyújtás szempontjából irreleváns beszédre
készültek fel
 az egyetlen tényező, ami számított, az az idői nyomás, ugyanis azok a hallgatók, akik
úgy tudták, hogy késésben vannak, kisebb valószínűséggel álltak meg segíteni, mint
azok, akik nem siettek
 ennek az ellentmondásosságnak a magyarázata:
o valaki egy vallási felekezethez tartozik  ez a felekezettel, mint saját csoporttal való
azonosulást ragadja meg  ez elsősorban a saját csoport tagjaival szembeni proszociális
viselkedés valószínűségét növeli
o valaki hisz Istenben, vagy valamilyen más természetfeletti erőben  ez azt ragadja meg,
hogy az emberek abban hisznek, hogy Isten figyelemmel kíséri, hogy az emberek jól vagy
 rosszul cselekednek  ez az erkölcsi értékek felé tereli az embereket és egy általánosabb
szinten növeli a proszociális viselkedést
o ebből adódóan a vallásos személyek nem feltétlenül hajlamosabbak a proszociális
viselkedésre, mert attól még, hogy valaki nem tartozik egy vallási felekezethez, ugyanúgy
lehet hite és bármilyen más spirituális élménye, ami a proszociális viselkedés felé tereli

Miért nyújtunk segítséget?

 biológiai perspektíva, a gének szerepe a proszociális viselkedésben:
o a segítés néhány formája az evolúció során természetes módon szelektálódott, mivel a
segítségnyújtás e formái elősegítik a specifikus gének fennmaradását
o a segítségnyújtás néhány típusa növelheti a gének fennmaradásának esélyét, így az evolúció
előnyben részesítheti ezt a viselkedést, még akkor is, ha azok költségesek vagy veszélyesek
is a segítő számára
o mások segítése számos módon szolgálhatja a segítő génjeinek túlélését

 ilyen a rokonoknak történő segítségnyújtás

 amikor az egyének segítik a velük azonos génekkel rendelkező rokonaikat, a
gének fennmaradási esélye nő, még abban az esetben is, ha a géneket hordozó
egyedeké nem
 ilyen a kölcsönös segítségnyújtás
 ha a segítséget később viszonozzák, a segítséget nyújtók ezzel saját túlélési
esélyüket is növelhetik
 ilyen a saját csoporton belüli segítségnyújtás
 azok, akik együttműködnek és saját csoportjuk érdekeit a személyes érdekeik
elé helyezik, segítik a csoport fennmaradását

 a helyzetek uralása iránti szükséglet mint a segítségnyújtás oka, a segítségnyújtás nyereségei és

költségei:
o a segítségnyújtás nyereségei és költségei:
 a jutalmaknak és a költségeknek általában meghatározó szerepük van a
segítségnyújtással kapcsolatos döntéseinkben  az észlelt jutalmak
motiválhatják, míg az észlelt költségek és kockázatok gátolhatják a
segítségnyújtást
 a segítségnyújtás által számos jutalomra tehetünk szert
 o pl. az áldozat hálája, a környezet elismerése
o előfordulhat, hogy az emberek a jutalom miatt nyújtanak segítséget
 pl. amikor azért segítünk, mert számolunk azzal a viszonzással,
amit a jövőben a tettünkért kapunk
 a segítségnyújtásnak azonban számos költsége is lehet
o pl. elvesztegetett idő, erőfeszítés, zavar és feszengés, pénz, fizikai
veszély
o ha a rászorultság nyilvánvaló, és az áldozat megérdemli a segítséget,
akkor is előfordulhat, hogy az emberek nem segítenek, ha a
költségek túl magasnak tűnnek

 az észlelt képességek befolyásolják a segítségnyújtást  ha a személyek a

segítségnyújtás szempontjából hasznos képességekkel rendelkeznek, vagy
valamilyen módon támogatni tudják a segítségnyújtást, akkor kisebbek a
segítő viselkedés költségei, ami miatt nagyobb valószínűséggel nyújtanak
segítséget
o pl. akik jártasak a vízi mentésben vagy az elsősegélynyújtásban,
nagyobb valószínűséggel ajánlják fel a segítségüket
 a magasabb énhatékonysággal rendelkező személyek, akik jellemzően
bíznak tetteik sikerességében, szintén hajlamosabbak a segítségnyújtásra
 az érzelmi izgalom, az arousal a jutalmakra vagy a költségekre való tekintet
nélkül motiválja az embert a cselekvésre
o pl. ha vészhelyzet van és valaki megsérül
o a segítségnyújtás érzelmi nyereségei:
 a segítségnyújtással járó jutalmak lehetnek érzelmiek is
 pl. elégedettek vagyunk magunkkal, mert másokon segítettünk
 a segítségnyújtás jó érzéssel tölt el minket  néha azért segítünk, hogy megőrizzük
a jókedvünket
 ha nem nyújtunk segítséget, az rossz érzéssel tölt el minket, mert bűntudatunk van 
néha azért segítünk, hogy elkerüljük a bűntudattal járó rossz hangulatot
  ezek a belső jutalmak a külső jutalmaknál is jobban motiválhatják a segítségnyújtást
o a segítségnyújtás és az egoizmus:
 a segítségnyújtás negatívállapot-enyhítési modellje:
 Az elmélet szerint a segítségnyújtást az önérdek vezérli. A segítő viselkedés fő
célja nem a szükséget szenvedő személy megsegítése, hanem a segítő által
megélt negatív érzések csökkentése. Mások szenvedését látni kellemetlen, így
azért segítünk, hogy ezt a kellemetlen érzést megszüntessük magunkban.
o pl. a bűntudatot érzők azért segítenek, hogy jobban érezzék magukat

Összefoglalás: a hangulat sokrétű hatása a segítségnyújtásra

 a hangulat hatása a segítségnyújtásra:
o a pozitív, illetve a negatív hangulat segítségnyújtásra gyakorolt hatása változatos
o mind a pozitív, mind a negatív hangulat képes elősegíteni vagy gátolni a segítő
viselkedést

 a kapcsolódás iránti szükséglet mint a segítségnyújtás oka, empátia és altruizmus:

o az emberek képesek a valódi altruizmusra, vagyis az olyan segítségnyújtásra, amelyet az
egoizmus helyett a segítségben részesített fél érdeke motivál  nem minden segítő
viselkedést hajt az egoizmus
o altruizmusról tehát akkor beszélünk, ha a segítő viselkedés célja nem a személyes jutalom
megszerzése, hanem maga a segítségnyújtás
o empátia-altruizmus modell:
 Az az elmélet, amely szerint az empátiás törődés érzése fokozza az emberek arra
irányuló motivációját, hogy kizárólag a segítségre szoruló érdekeit szem előtt tartva
nyújtsanak támogatást.
 az elmélet szerint az emberek vagy személyes distresszt, vagy empátiás
törődést élnek át, ha mások szenvedését látják
o a személyes distressz magában foglalhatja az ijedtséget, a szorongást
vagy a félelmet  ez egoisztikus segítségnyújtáshoz vagy a
helyzetből való meneküléshez vezet  ilyenkor azért segítünk,
hogy a saját negatív érzéseinket csökkentsük
o az empátiás törődés magában foglalhatja a sajnálkozást, a
szánakozást, a féltő gondoskodást  ez altruista viselkedéshez,
 önzetlen segítségnyújtáshoz vezet  ilyenkor azért segítünk, hogy
az áldozat szenvedését enyhítsük  ilyenkor a személyes nyereségek
és költségek nem számítanak
o Daniel Batson kísérlete:
 a valódi kísérleti személynek azt mondják, hogy egy másik kísérleti személy
valamilyen feladat végzése közben enyhe áramütéseket fog kapni  ez azonban egy
beépített személy, aki nem kap valódi áramütéseket
 a valódi kísérleti személy azt a feladatot kapja, hogy figyelje meg a „másik kísérleti
személy” teljesítményét  a kísérlet megkezdődik, a „kísérleti személy” látszólag
áramütéseket kap, ami miatt egyre nyugtalanabb, egyre feszültebb  kiderül, hogy a
„kísérleti személy” nagyon fél az elektromosságtól, mert gyerekkorában ráesett egy
villanypásztorra  a kísérletvezető hezitál, hogy folytassák-e a kísérletet

 a továbbiakban több kísérleti variáció volt:

 a kísérleti személyek felének azt mondták, hogy a másik „kísérleti személy”
személyes értékei és érdeklődési köre nagyon hasonló az övékéhez  ezzel
növelték az együttérzést, ezáltal az empátiás törődés érzését
 a kísérleti személyek másik fele úgy tudta, hogy a másik „kísérleti személy”
nagyon különbözik tőlük  ezzel csökkentették az együttérzést, ezáltal az
empátiás törődés érzését
 a kísérleti személyek felének azt mondták, hogy csak két áramütést kell
végignézniük, utána elmehetnek  könnyű menekülési helyzet
 a kísérleti személyek másik felének azt mondták, hogy mind a tíz áramütést
végig kell nézniük  nehéz menekülési helyzet
 eredmények:
 a nem empatikus kísérleti személyek számára a segítségnyújtás a személyes
rossz érzés elkerülését szolgálta  egoisztikus segítségnyújtás
o ha a helyzetből való menekülés nehéz volt, a legtöbben önként
vállalták az áramütéseket a másik helyett, hogy a másik szenvedése
által keltett rossz érzésüket elkerüljék
 o de ha a helyzetből való menekülés könnyű volt, akkor hagyták, hogy a
másik szenvedjen, hiszen annak ők már úgysem lesznek szemtanúi
 ezzel szemben az empatikus kísérleti személyek kizárólag a segítségre szoruló
érdekeit szem előtt tartva nyújtottak segítséget  altruista segítségnyújtás
o többségük önként vállalta az áramütéseket a másik helyett, tekintet
nélkül arra, hogy a helyzetet könnyű vagy nehéz volt elhagyni
o még ha a menekülés lehetősége adott is volt számukra, a legtöbbjük
felajánlotta, hogy marad, és vállalja az áramütéseket a másik helyett
 az a kísérlet azt támasztja alá, hogy a segítségnyújtást az áldozattal való őszinte
törődés és a vele való azonosulás is motiválhatja
 az empatikus és mások jóllétével törődő személyek nagyobb valószínűséggel
nyújtanak segítséget

o ahogy a kapcsolatok egyre szorosabbá válnak, nemcsak annak nő a valószínűsége, hogy az

emberek együtt éreznek a másik személlyel, hanem annak is, hogy segítséget nyújtanak neki
 ezért van az, hogy az emberek szívesebben segítenek barátaiknak vagy családtagjaiknak,
mint idegeneknek

Kiegészítés: segítségnyújtás és boldogság

 a segítségnyújtás fokozza a boldogságot
o kísérlet (Elizabeth Dunn és munkatársai):
 reggel 5 dollárt vagy 20 dollárt adtak a kísérleti személyeknek, arra kérve, hogy még
aznap költsék el a kapott összeget  az egyik kísérleti variációban a pénzt saját
maguk megajándékozására kellett költeniük, a másikban pedig egy barátjukat kellett
megajándékozniuk  a résztvevőket nap végén megkérdezték, hogy mennyire
boldogok  azok, akik a pénzt másokra fordították, magasabb boldogságszintről
számoltak be
o kísérlet (Aknin és munkatársai):
 a kísérlet során lehetőséget adtak egy zacskó édesség megvásárlására saját maguk
vagy egy helyi kórházban fekvő beteg gyerek számára  a másik személynek
ajándékot vásárló résztvevők nagyobb mértékű boldogságról számoltak be

 az uralás és kapcsolódás motívumai az együttműködésben:

o társas dilemmák, az önérdek és a közérdek ellentéte:
 társas dilemma:
  A társas dilemma során az egyén saját érdeke nyíltan szemben áll a csoport
egészének érdekeivel. Ilyenkor az együttműködő viselkedéstől való egyéni
elfordulás a csoport minden egyes tagja számára csábító, mert az egyén
számára ez nagyobb nyereséget hoz, azonban a csoport tagjai együttesen
mégis jobban járnak, ha minden tag együttműködik. Ellenkező esetben, ha a
csoport minden tagja az egyéni nyereséges cselekvés mellett dönt, az a csoport
egészére nézve negatív következményekkel jár.
o pl. a lakótársaknak, akik közösen bérelnek egy lakást, külön-külön
könnyebb, ha nem takarítanak el maguk után  ha azonban a
lakótársak mindegyike így cselekedne, a lakás hamar rendetlenné válna
és az is maradna
o pl. a város lakóinak kényelmesebb, ha tömegközlekedés helyett autóval
járnak dolgozni  ha azonban mindannyian ezt az egyén
szempontjából ésszerű döntést hozzák meg, a forgalmi dugók és a
légszennyezettség az összes lakó életminőségét csökkenteni fogja

o az uralás motívumai a társas dilemmákban, nyereségek és költségek:

 a társas dilemmák esetében az embereket gyakran az önérdek vezérli  ez a
viselkedés a dilemmákban elérhető nyereségek és költségek mintázatából
következik  az önérdek által vezérelt viselkedés megváltoztatásának egyik
módja ennek a mintázatnak az átalakítása, tehát a nyereségek és költségek
megváltoztatása  megoldás lehet, ha jutalmazzuk az együttműködést és
büntetjük annak elmaradását
 pl. a lakótársak megbüntethetik a lakást rendetlenül hagyó személyt, akár
informálisan, például kritizálva őt, akár formálisan, például pénzbüntetés
bevezetésével
o a bizalom szerepe:
 az együttműködéshez fontos a bizalom
 bizalom:
o Az az elvárás, hogy mások a társas interakció során proszociálisan
fognak viselkedni.
 a másikba vetett bizalom fokozza az együttműködést
  a másik együttműködésébe vetett bizalom azt jelenti, hogy nem kell azon
aggódnunk, hogy együttműködésünket a másik kihasználja, ez arra
késztet minket, hogy mi is együttműködjünk
 ezzel szemben, ha nem bízunk a másik együttműködésében, ha azt
gondoljuk, hogy a többiek az önérdekeiket fogják követni, az arra késztet
minket, hogy mi magunk is önző módon viselkedjünk
 a bizalom erősítésének egyik módja a csoporttagok közötti kommunikáció erősítése
 a csoportbeszélgetés során a tagok megbeszélik, hogy mi a helyénvaló viselkedést
előíró norma, és hogy pontosan mit tekintenek normaszegésnek, emellett ígéretet
tesznek a normakövetésre  a csoportbeszélgetés eredményeként a tagok ígéretet
tesznek az együttműködésre, ami fokozza a tagok abba vetett bizalmát, hogy a többiek
tartják is magukat az ígéreteikhez
 a bizalom erősítésének másik módja a csoporttagok egyenlőségének a biztosítása 
az egyenlőtlenség magingatja a másokba vetett bizalmat

Kiegészítés: kultúra, bizalom és büntetés

 a büntetés az eltérő kultúrákban más-más módon befolyásolja az együttműködést  egyes
kultúrákban a büntetés erősen növeli az együttműködést, másokban viszont ez a hatás nem érhető
tetten  ez arra vezethető vissza, hogy egy kultúrában mennyire általános az emberek közötti
kölcsönös bizalom
o a magas bizalmi szinttel bíró társadalmakban az együttműködés támogatott, így ebben a
kultúrában a büntetés bűntudatot ébreszt az emberekben, ami arra ösztönzi őket, hogy a
jövőben a normának megfelelően viselkedjenek  ebben a kultúrában a büntetés erősen
növeli az együttműködést
o ezzel szemben az alacsony bizalmi szinttel bíró társadalmakban az együttműködés nem
támogatott, így ebben a kultúrában a büntetés csak haragot ébreszt az emberekben  ebben
a kultúrában a büntetés nem hatékony az együttműködés növelésében

o a kapcsolódás motívumai a társas dilemmákban, társas azonosulás:

 a csoporttal való azonosulás fokozza a bizalmat és az együttműködést
  amikor az emberek azonosulnak a csoporttal, valószínűleg bíznak benne,
hogy a csoport többi tagja szintén segíti, és nem veszélyezteti a csoport
erőfeszítését  a mások együttműködésébe vetett bizalom fokozza az
együttműködést
 amikor az emberek azonosulnak a csoporttal, akkor nem magukkal vagy a
másikkal, hanem annak a csoportnak az egészével kezdenek törődni,
amelynek ők maguk is tagjai  a csoportérdek előtérbe kerülése fokozza az
együttműködést
 amikor az emberek azonosulnak a csoporttal, akkor az együttműködést
támogató csoportnormák irányítják az egyéni viselkedést  az
együttműködést támogató csoportnormák követése fokozza az
együttműködést
 mindezek miatt a csoportidentitás elősegíti az együttműködő viselkedést a társas
dilemmákban  a társas dilemmák megoldásának legjobb lehetősége a csoporttal
való azonosulás
 ha az emberek egy közösség tagjának érzik magukat, szívesebben
együttműködnek, nagyobb valószínűséggel helyezik a csoportcélokat az
egyéni célok elé, illetve hajlamosabbak arra is, hogy a csoport egészének
javát szolgálva lemondjanak önérdekeikről, és segítsenek másoknak

o egyéni különbségek az együttműködésben:

 társas értékorientáció:
 A társas értékorientáció határozza meg, hogy az emberek hogyan cselekednek
a társas dilemmákban. Az emberek egyéni különbségeket mutatnak társas
értékorientációjukban.
o a versengő értékorientációval rendelkezők saját jutalmuk
maximalizálására törekszenek, méghozzá úgy, hogy másokhoz képest
minél több jutalomra tegyenek szert
o a proszociális értékorientációval rendelkezők a csoport egészének
jutalmát kívánják maximalizálni
 mindenki csak a saját értékorientációjának megfelelő viselkedést tartja észszerűnek
 az értékorientáció befolyásolja a viselkedést

A felületes és a szisztematikus feldolgozás szerepe a segítségnyújtásban és az együttműködésben

 a feldolgozás hatása:
o a segítségnyújtással kapcsolatos, a cselekvésről vagy a helyzet elhagyásáról hozott
döntésünket az is befolyásolja, hogy az információt, a segítségnyújtást gátló és támogató
tényezőket miként dolgozzuk fel
 néha a segítségnyújtásról gyorsan, különösebb megfontolás nélkül hozunk
döntést, máskor azonban ezt a döntést alapos feldolgozás előzi meg
o felületes feldolgozás, spontán segítségnyújtás:
 a magas izgalmi szint, az erős érzelmek, és az időkorlát korlátozza az alapos
információfeldolgozást, azaz korlátozza azt a képességünket, hogy a dolgokat
alaposan átgondoljuk  ez gyakran ahhoz vezet, hogy az emberek gyorsan és
megfontolás nélkül hoznak döntést a segítségnyújtással kapcsolatban
 pl. vészhelyzet esetében nő az izgalmi szint és erős érzelmek váltódnak ki,
továbbá ilyenkor a gondolkodásra rendelkezésre álló idő kevés, így ezekben az
esetekben gyakran mérlegelés, a helyzet alapos átgondolása nélkül nyújtunk
segítséget
 ilyenkor, ha az emberek felületesen dolgozzák fel az információkat, valószínűleg a
leginkább hozzáférhető mentális reprezentációk és normák szerint cselekednek

o szisztematikus feldolgozás, tervezett segítségnyújtás:

 bizonyos körülmények között az információt alaposan feldolgozzuk, mielőtt
döntést hozunk a segítségnyújtással kapcsolatban  ilyenkor mérlegelünk,
felmérjük a lehetséges költségeket, illetve a segítségnyújtással kapcsolatos
képességeinket
 pl. önkéntesség
 az alapos megfontoláson alapuló döntések hosszú távú elköteleződéshez vezetnek,
amelyek egykönnyen nem is változnak
 pl. az önkéntesek esetében, amikor az emberek ismételten segítenek másokon,
elkezdik magukat segítőkésznek látni, ez az önészlelés pedig megerősíti a
későbbi segítségnyújtást
o Melyik a gyakoribb, az impulzív, megfontolás nélküli, vagy a tervezett segítségnyújtás?
 a gyorsabban meghozott döntések az átgondolt döntésekhez képest
proszociálisabbak szoktak lenni a felületes feldolgozás az alapos feldolgozáshoz
képest proszociálisabb viselkedéshez vezet
  ennek magyarázata az lehet, hogy a legtöbbünk általános élettapasztalata
ismerős személyekkel való interakciókból származik, amelyekben az
együttműködést több dolog is erősíti  emiatt az emberek első, automatikus
reakciója általában az együttműködés

Kiegészítés: segítségnyújtás a szervezetekben

 vannak olyan dolgozók, akik a munkahelyen az elvártnál többet tesznek, segítőkész erőfeszítéseik
túlmennek a hivatalos munkaköri leírásban foglaltaknál
o pl. a dolgozó segít egy olyan munkatársának, akit szorít egy sürgős határidő
 ezekben az esetekben a segítőket általában az önző vágy, a jó benyomás kialakítása helyett a segítés
valódi vágya, a munkatársaknak, illetve a szervezet egészének történő segítségnyújtás motiválja  a
munkahelyen is előfordulhat altruista viselkedés
 a szervezettel erősen azonosuló, továbbá a másokkal empatikus személyek hajlamosabbak az ilyen
viselkedésre

Proszociális viselkedés a társadalomban

 segítő segítség, bántó segítség:
o segítséget adni általában pozitív érzés
o segítséget kapni lehet pozitív, de negatív érzés is
 az, hogy a személy számára milyen érzés segítséget kapni, függ a segítséget kapó
személy szükségleteitől, valamint attól, hogy a segítség hogyan hat a személy
önértékelésére
 ha tényleg nagy szüksége van a személynek a segítségre, akkor a segítség
általában pozitív érzésekhez vezet
 ha a segítség negatív hatással van a személy önértékelésére, akkor a segítség
általában negatív érzésekhez vezet
 a segítség lehetséges negatív következményei:
  a segítséget kapó személyek úgy érezhetik, hogy szívességgel tartoznak
segítőiknek, ami különösen olyan esetekben jelenthet problémát, amikor az,
aki a segítséget kapta, nem képes azt viszonozni
 a segítség burkoltan arra is utalhat, hogy a segítőnek nagyobb hatalma,
jobb képességei vannak, és inkább ura a helyzetnek, mint a segítségben
részesített személy, ami miatt a személy nem érzi magát kompetensnek
o a függőségorientált segítség az azonnali problémákra kínál megoldást
anélkül, hogy megtanítaná a jövőbeli problémák kezelését  a
segítséget kapó személy nem érzi magát kompetensnek, csökken az
énhatékonyság érzése, ezért a segítség negatív érzéseket kelt
o az autonómorientált segítség eszközöket és tudást ad az önálló
problémamegoldáshoz  a segítséget kapó személy kompetensebbnek
érzi magát, nő az énhatékonyság érzése, ezért a segítség pozitív
érzéseket kelt
 a proszociális viselkedés jelenlétének erősítése a társadalomban:
o a segítségnyújtás társadalmi elterjedtségét az alábbi módokon fokozhatjuk:
 a szükségletek egyértelművé tétele:
 egyértelművé kell tenni a segítségre való igényt, így csökken a helyzet
félreérthetősége
 a segítőkész énkép erősítése:
 meg kell erősíteni az énfogalmunkban a segítőkészséget, ezáltal a
segítségnyújtásra irányuló motiváció belsővé válik
 ha nagylelkű, segítőkész személyként gondolunk magunkra, akkor
hajlamosabbak vagyunk segítséget nyújtani

 a segítő normák oktatása:

 mind oktatás révén, mind személyes példamutatással vagy modellállással meg
kell erősíteni a proszociális viselkedést támogató normákat
 a segítő normák aktiválása:
 a segítségnyújtást támogató társas normáknak aktiválódniuk kell ahhoz, hogy
irányíthassák a viselkedést
 a felelősség összpontosítása:
 mivel a felelősség megoszlása csökkenti a segítségnyújtással kapcsolatos
egyéni kötelességérzetet, a mindenkinek szóló normaaktiváló utasítások nem
hatékonyak
  ha csak bizonyos emberekben keltjük fel vagy növeljük a felelősségérzetet, a
segítés normatív nyomása még erősebb lesz, ezért ha segítséget szeretnénk
kapni, tegyük világossá azt is, hogy kitől várjuk a segítségnyújtást
 a segítségre szorulókkal való azonosulás elősegítése:
 a segítségre szoruló személyhez való kapcsolódás érzése empátiát szül, és
növeli a segítségnyújtásra irányuló szándékot

Kiegészítés: a globális szintű társas dilemmák globális együttműködést igényelnek

 a mai globális problémák a társas dilemmák megoldásának a kudarcai
 a globális kölcsönös függés miatt hosszú távú túlélésünk olyan emberek tetteitől is függ, akikkel soha
nem találkozunk  ez fordítva is igaz, a segítségnyújtásra és együttműködésre vonatkozó döntéseink
olyan következményekkel járnak, amelyek nemcsak ránk, hanem globálisan másokra is kihatnak
 a globális szintű társas dilemmák csak az emberek együttműködésével oldhatóak meg
 akik globálisan is képesek azonosulni másokkal, szívesebben járulnak hozzá a globális problémák
megoldásához, hajlamosabbak a globális együttműködésre  az egész emberiséggel való
azonosulás magába foglalja az empátiát és a jövő generációival való azonosság érzését, így ennek
hatására ez emberek motiváltak lehetnek a proszociális viselkedésre
 a globális dilemmák megoldása a ma élő emberek együttműködését igényli, azokét, akik a még meg
sem született generációk érdekében hajlandóak feláldozni valamennyit anyagi jólétükből és
kényelmükből a globális probléma megoldása érdekében
o az embereket azonban nehéz arra motiválni, hogy áldozatot hozzanak a jövő generációkért
o mivel a mai generáció idővel eltűnik, nem várhat semmiféle viszonzást a jövő generációitól

 mindennek ellenére a szociálpszichológusok úgy gondolják, az emberek számára motiváló is lehet a

jövő generációinak érdekében meghozott áldozat
o a mai generációnak teljes körű hatalma van a globális döntések felett, a jövő generációinak
viszont nincs beleszólása a bolygó állapotának alakításában, ahová születnek, ez pedig erős
társas felelősségérzetet vált ki, amely motiválhatja a proszociális viselkedést
o a generációk közötti viszonzás a szokásos módon valóban nem értelmezhető, de az emberek
gondolkodhatnak olyan módon is, hogy ha már az előző generációktól örököltek egy
csodálatos, lakható bolygót, akkor ezt meg kell őrizni a jövő generációnak is, ezáltal az
emberek juthatnak arra az elhatározásra, hogy nem utólag fizettetik meg a költségeket a jövő
nemzedékével, hanem megőrzik a bolygó állapotát
 o az emberek gyakran törekednek a szimbolikus halhatatlanságra, ezt a funkciót szolgálhatja
az a fáradozás, amellyel az emberek a jövő nemzedékeinek helyzetét kívánják javítani , ilyen
módon valami maradandót hagyva maguk után

Összefoglalás: a proszociális és az agresszív viselkedés közti párhuzamok