Az agresszió megjelenési formái egy szakképző iskolában

Dolgozatom tárgya az agresszió, annak is serdülőkori, ifjúkori megnyilvánulásai.

Témaválasztásom alapja, hogy ez év februárja óta vezetem egy agrárszakképzési intézmény
tangazdaságát, egyúttal szervezem az ott folyó gyakorlati oktatást. Több osztály számára tartok
gyakorlati órákat, rövid idő alatt az agresszió különböző formáival találkoztam. Gyorsan kiderült
számomra az is, hogy ezek hátterében még hasonló esetekben is merőben eltérő okok állhatnak.

1. Az agresszió fogalma
Etológiai értelmezése:
Az etológia olyan viselkedésformákat tekint agressziónak, amelyek során az azonos fajú egyedek
igyekeznek egymást eltávolítani valamilyen, a fennmaradáshoz és a szaporodáshoz szükséges
ökológiai erőforrás közeléből, vagy megakadályozni annak megszerzésében, illetve
elfogyasztásában a másikat. A fajtárs(ak) hozzáférését korlátozó viselkedés széles skálán
mozoghat, a fajtárs akcióinak a kommunikáció útján történő befolyásolásától kezdve, a rituális
harcon keresztül a tényleges, fizikai sérülést vagy a fajtárs elpusztítását eredményező akciókig.

Read more: http://www.kislexikon.hu/agresszio.html#ixzz3vqAjdYUG

Csányi V. (szerk.): Agresszió az élővilágban. Bp. 1986.; Atkinson, R. L. et al.: Pszichológia. Bp.
1994.; Vajda Zs.: Nevelés, pszichológia, kultúra. Bp. 1994.
Konrad Lorenz szerint „ugyanolyan ösztön, mint az összes többi, és természetes körülmények
között ugyanúgy élet- és fajfenntartó jellegű, mint azok.” 1

Pszichológiai meghatározása:
„Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy nyílt
vagy jelképes formában valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon.” 2

Etológiai felfogás alapján tehát az egyik legfontosabb, fajfenntartást is segítő drive-ként

tekinthetünk rá, amit viszont az emberi társas viselkedésben már káros, esetenként destruktív
jelenségnek értékelnek.
Talán ennek tudható be, hogy a felelősen gondolkodó, kialakult énképpel rendelkező felnőttek
között sokkal ritkább jelenség, mint a fiatalok között, viszont valószínűleg gyakoribbak rejtett
formái (családon belüli erőszak), illetve az azokhoz vezető elfojtás.

2. Biológiai alapok
Genetika, örökölhetőség
Megfigyelései alapján már Darwin (1872) is úgy gondolta, hogy mivel az érzelmek kifejezése
(mosoly, nevetés, sírás, rémület stb.) rendkívül hasonló valamennyi emberi társadalomban,
ennek a kommunikációs rendszernek valamennyi emberben közös genetikai alapjai vannak. 3
http://www.harsanyi-bp.hu/letoltesek/konyvtar/mimika.pdf Kutatások alapján mára bizonyos,
hogy az agresszivitás öröklődik. Genetikai vizsgálatok során sikerült muslica populáció hím
egyedeit agresszióra szelektálni, hasonló kutatásokat végeztek halakkal. Az állatvilágban az
agresszivitás a hímeknél területfoglaló, területvédő funkciója révén a fajfenntartási képesség
szempontjából értékkel bír, így evolúciós előnyt jelenthet. Fordított példája ugyanennek a kutya
háziasítási folyamata, mely során a farkasban meglévő és kikapcsolhatatlan agresszivitást
kiszelektálták, de említhetjük több olyan haszonállatunkat (pl. sertés), ahol a tudatos tenyésztői
folyamat részeként a nem kívánatos agresszív attitűdöt hordozó egyedeket kivonjuk a
továbbtenyésztésből, sőt akár az egész érintett vonalat felülvizsgáljuk.

Emberek esetében a hasonló, sok nemzedéken át tartó és mesterséges szelekcióval operáló

kísérletek nem valósíthatók meg. Pszichológiai vizsgálatokkal főleg a II. világháború után
kutatták az agresszió jelenségét, illetve annak genetikai, kulturális meghatározottságát, azt
vizsgálván, hogy az agresszorként elkönyvelt náci Németország, és szövetségeseinek katonái
eredendőleg agresszívebbek-e. kísérletek: a kísérlet, a büntetés…
XYY kromoszómák

Hormonális háttér
A neurotranszmitterek közül a szerotoninnak agresszió-gátló hatást tulajdonítanak. A szerotonin-
anyagcsere a depresszióval is összefügg: öngyilkosok agyában csökkent szerotonin-mennyiséget
találtak A dopamin koncentráció emelkedése az agyban pszichomotoros nyugtalanságot,
hallucinációkat, szorongásos állapotot okozhat. A hím szexuális hormonok (az androgén
hormonok, pl. tesztoszteron) fokozzák az agresszív viselkedést, melynek fontos szerepe van pl. a
rivális hímek elleni harcban. A női nemi hormonok (elsősorban a progeszteron) felelősek az
anyai agresszivitásért.
Pszichológiai alapismeretek Oláh Attila 2006 (Bölcsész Konzorcium)

3. Az agresszió típusai

Az agresszió két főbb típusát szokás megkülönböztetni aszerint, hogy azt mi váltja ki, vagy mi a
célja.
- Érzelem motiválta agresszió: valamilyen külső inger dühöt vált ki a személyben, ami
végül agresszív aktusban nyilvánul meg. Ugyanakkor a düh nem feltétlenül vezet
agresszióhoz, a dühös személy elfordulhat a dühöt kiváltó személytől, kilépve az adott
helyzetből.
- instrumentális agresszió: az agresszív viselkedést valamilyen (tudatos, vagy nem tudatos)
cél irányítja. Célja lehet valakinek kellemetlenséget, kárt okozni, elérni valamit,
megakadályozni valakit valamiben, vagy felkelteni a figyelmet.
http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/
tamop425/2011_0001_520_pszichologia_pedagogusoknak/ch06s08.html
Pszichológia pedagógusoknak N. Kollár Katalin, Szabó Éva (2004) Osiris Kiadó

Az érintett korosztály
Bár már csecsemőkorban mutatkoznak mind az agresszió, mind a proszociális viselkedés
kezdeményei, Maccoby (1980) szerint agresszió csak azután kezdődik, hogy a gyerek megérti: ő
mások fájdalmának okozója lehet. A gyerekek fejlődésével az agresszió két formája jelenik meg:
az instrumentális agresszió valamilyen kívánatos dolog megszerzésére irányul, míg az ellenséges
agresszió közvetlenebbül célozza a másik személy megsértését, akár bosszíúból, akár a
dominancia kinyilvánítása érdekében. Judy Dunn (1988) vizsgálata kimutatta, hogy a
kisgyermekek esetében a második gyors ütemben növekedett a testvérekkel szembeni
instrumentális agresszió, amellett másfél-kétéves kor környékén Az agresszív viselkedés
fejlődésének magyarázatai három fő tényezőre hivatkoznak: az agresszió evolúciós őseink
közötti jelenlétére, arra, hogy a társadalom jutalmazza az agresszív viselkedést, és a gyerek azon
hajlamára, hogy utánozzák az idősebb szerepmodellek viselkedését.
(Michael Cole – Sheila R. Cole (2001): Fejlődéslélektan. Budapest, Osiris kiadó)
Iskolánk tanulói – beleértve a már érettségizett technikus képzésben résztvevőket is – 14 és 20 év
közöttiek. Ennek megfelelően, de egyazon osztályon belül is eltérő érettségi szinten állnak: az
Erikson-féle pszichoszociális stádiumok alapján a skála a pubertástól a fiatal felnőttkorig terjed.
Egyszerre találhatók meg az érthetetlenül éretlen, felelőtlen, önállótlan, belátással nem bíró
gyerekek, és a meglepően érett, felelősen gondolkodó, megbízható, munkát vállaló, akár otthoni
gazdasággal is elbíró személyiségek. Véleményem szerint az agresszió szándékos momentuma
nem jelent feltétlenül tudatosságot is: ezt mutatják a játéknak induló, de eldurvuló csörték, vagy
az az egyszerű tény, hogy bizonyos esetekben az agresszor fel sem fogja, hogy az áldozatának
kellemetlen, káros amit tesz, akár teljes hittel állítja, hogy „de hát neki is tetszik” a cselekedet.

Külső-belső gátlás (morális),

Agresszív viselkedésformák
Az általam és munkatársaim által tapasztalt agresszív viselkedésformák számomra korábban
ismeretlen skálája tárult fel. Némelyik laikus szemmel akár megmosolyogtató is lehet, de a
motivációs háttér, a körülmények, az áldozat személyének, vagy a lehetséges következmények
átgondolása már ijesztővé teszi azt.

Verbális agresszió
Beszólogatás (esetenként provokáció)
Csúfolódás, gúnyolás
Bántó írás, vers
Álhírek, pletykák terjesztése (tanár ellen is)

Az anonimitást biztosító internetes chatoldalak, fórumok, illetve a közösségi háló révén a

jelenség régen túllépett a „Peti hüje!” és a „ Laci + Mari szerelmesek” falfirkákon és
padfirkákon. Ezek a felületek jóval bővebb tartalmú, kimunkáltabb álhírek, pletykák terjesztésére
alkalmasak, kiegészítve képanyaggal, videókkal.

Rút szerek
A megismert korosztály él cigarettával, alkohollal, drogokkal. Ezeket több módon is
alkalmazhatják eszközként, különböző céllal:
- leitatás: Az áldozat gyengeségét és tapasztalatlanságát kihasználva megalázó helyzetbe hozható
alkohol, vagy könnyű drog közös fogyasztása alkalmával, annak tukmálásával, túladagolásával.
- mérgezés: Az áldozat ételébe, italába könnyű drogot, vagy úgynevezett partidrogot
csempésznek.
- besározás: Az áldozat kabátzsebébe, táskájába füves cigit, herbált, tablettát rejtve könnyen
gyanúba keverhető, amiből aztán nehéz kimagyaráznia magát, következménye fegyelmi eljárás is
lehet.

Személy ellen irányuló agresszió:

Piszkálódás, böködés, tockos, tasli

Etológiából ismerjük a „csípési sorrend”-et. Engem meglepett, de nemcsak a tyúkólban és a
börtönökben, de az általam tanított 9-11. osztályokban is létezik a jelenség. Ahol háromnál több
lány van, ott köztük is látható egyfajta sorrend, rivalizálás, még ha többen igyekeznek is ebből
kimaradni.
Birkózás, bunyó
Amikor a testi erőszak hasonló választ vált ki az áldozatból, könnyen küzdelembe csaphat át. A
válaszreakció lehet kiprovokált, de váratlan is, ha az agresszor túlzásba esett, vagy rosszul mérte
fel a másik felet. Funkciója az állatvilágból ismert pozícióharcnak felel meg, ahol a közösségben
elfoglalt helyért folyik a küzdelem. Kezdeményezője lehet a magasabb pozíciót elfoglaló
személy, ekkor őt pozíciójának megerősítése motiválhatja, ami annál sikeresebb, hozzá minél
közelebbi szinten állót gyűr le. Ha egy „gyengébb” kezd ki egy „erősebbel”, annak célja az
előrébb lépés a rangsorban.
Meglepő volt látnom, hogy értelmes, törekvő osztályközösségben is milyen kemény pozícióharc
folyik.

Játékos birkózás

Disznóvágás

Tanár elleni megnyilvánulások

Tapasztalatom, és kollégáim beszámolói szerint verbalitásra korlátozódnak.

Tárgyakra irányuló agresszió:

Lopás
Bár nem személye ellen irányul, a klasszikus, vagyon elleni cselekedetet is agresszióként élheti
meg az áldozat, ha akár csak felmerül benne, hogy a lopással a tolvaj kifejezetten neki akart
ártani. Ettől elkülöníthető az a fajta viselkedés, amikor a lopás célja kifejezetten megfosztani
valakit valamilyen személyes holmijától, és (szekrénybe, kukába, vécébe, szennyvízaknába,
trágyadombba, stb…) elrejteni, vagy megsemmisíteni azt.

Vandalizmus, rongálás
A rongálásra alapvetően mint öncélú, a feszültség levezetésére szolgáló cselekedetként
tekintünk, mely így az agresszióhoz csak közvetetten kapcsolódik. Ha azonban konkrét személy
holmija, vagy az intézmény eszköze a destruktivitás célpontja, már ugyancsak agresszióról
beszélhetünk. Elképesztő kreativitás jelenik meg a módszerekben a vízzel teletöltött
gumicsizmától kezdve a letépett zseben, földdel megrakott táskán, levizelt cipőn, vizelettel
ihatatlanná tett üdítőn, köpettel ehetetlenné tett szendvicsen, paprikasprével telefújt
öltözőhelyiségen keresztül az akkumulátorától megfosztott mobiltelefonig. A tettes általában
ismeretlen marad.

Törött szerszámok, eszközök

Elkülöníteném ezen esetek közül azokat, amikor a rongálás közvetlen oka az óvatlanság. Ennek
egyértelműen csak kisebb hányada fakad tudatlanságból vagy szakszerűtlen eszközhasználatból,
a többsége ténylegesen az energia, feszültség levezetésének eredménye. Ez esetenként játékos, a
társak szórakozatására alkalmas formában történik (vehemens, burleszkbe illő mozdulatokkal
végzett kapálás), de a tapasztalt kár mértéke (szétvert baltanyelek, eltört vastag vasvillanyelek,
rommá tört taliga - olykor egy felnőttől is szép teljesítmény lenne) nem hagy kétséget afelől,
hogy komoly energiák szabadulnak ilyenkor fel.
Ezen jelenségek másik funkciója lehet az erőfitogtatás, erődemonstráció is az osztálytársak felé.
Ez mindkét nemnek szólhat, értelemszerűen a fiúk felé az erő demonstrálása, a lányok felé az
imponálás a cél.
Az agresszió kezelésének lehetőségei

Agresszió és a katarzishipotézis
E megközelítés szerint az elfojtott érzelmek, mint a harag vagy a félelem, kisülési módot keres,
amennyiben erre nincs módja, akkor addig gyűlik, amíg olyan mértékűvé nem erősödik, hogy
hirtelen erős indulatban vagy agresszív cselekedetben, esetleg betegségben manifesztálódik.
Eszerint tehát üdvös az agresszív impulzusokat kifejezésre juttatni, megelőzve ezek
felhalmozódását a személyiségben.
Ez a gondolat számos olyan terápiás módszer kidolgozásához vezetett, amelyek célja az
érzelmek kifejezése és átélése, sőt szélsőséges esetben egyes terapeuták bátorították klienseiket
az agresszió kifejezésére. Az érzelmek és az agresz- szió ventilálásának szükségessége már a
hétköznapi gondolkodásunkba is meglehetősen beivódott. Az érzelmek kifejezésének jelentősége
valószínűleg nem megkérdőjelezhető, ugyanakkor nincs arra semmilyen bizonyíték, hogy a
katarzis révén csökkenthető lenne az agresszív viselkedés.
http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/
tamop425/2011_0001_520_pszichologia_pedagogusoknak/ch06s08.html
Elfojtáselmélete?

Megjegyzem, hogy ez a korosztály, legalábbis egy része mennyire nem látja be cselekedeteinek
helytelenségét, vagy ha mégis, milyen határozottan képes tagadni a nyilvánvalót is (amit
percekkel korábban a szemem láttára elkövetett, vagy amiről úgy gondolja, hogy biztosan nem
láthattam, holott

Békülés
A békülés legalább olyan fontos, mint az agresszió. Az emberszabásúak nem állandóan
ellenségesek. A verekedést vagy dulakodást szinte mindig békülés követi. Még a magas rangú és
erős hímeknek is szüksége van szövetségesekre. Ha valakit legyőznek a verekedés során, és ezt
annyiban hagyják, azzal hosszú távú ellenséget szereznének, aki máshonnan toborozna
támogatókat, és veszélyessé válna. A tipikus agresszív szekvencia tehát az agresszió fázisából, a
dominanciahelyzet kiigazításából vagy elismeréséből, és a békülésből áll. Visalberghi és Sonetti
megfogalmazásában: mind a faj, mind az egyed szempontjából „az agresszió végzetes lenne a
pozitív interakciók visszaállítását szolgáló mechanizmusok nélkül”.

Keith Oatley – Jennifer M. Jenkins (2001): Érzelmeink. Budapest, Osiris

1
Konrad Lorenz: Az agresszió
Okuda, M. – Okuda, D. (1993): Star trek chronology: The history of the future. New York, NY: Pocket Book

2
Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió

Atkinson, R. L., Atkinson, R. C., Smith, E. E, Bem, D. J. (1994) Pszichológia., Budapest: Osiris-
Századvég.
3
Charles Darwin (1963): Az ember és az állat érzelmeinek kifejezése
 Forgács P. József Az evolúció és a társas megismerés / Budapest : Kairosz, 2008.