Személyiségzavarok

Személyiség
 A személyiség (Allport, 1937, id. Döme, 1996,
17 old.): „azoknak a pszichofizikai
rendszereknek a dinamikus szerveződése az
egyénen belül, melyek meghatározóak a
környezethez való alkalmazkodás
tekintetében”.
 A személyiségfejlődés kettős
meghatározottságú: az öröklődés és a
környezet egyaránt hozzájárul alakulásához. A
személyiség alkotóelemei: a temperamentum,
karakter és az intelligencia.
Motiváció
 A motiváció azoknak a tényezőkek az összessége, amelyek
felelősek egy viselkedés jelentkezéséért, fennmaradásáért
vagy megszűnéséért, a viselkedés irányát megszabó
energetizáló tényező. Valamilyen szükséglet kielégítésére
irányul, mely lehet biológiailag meghatározott (pl. éhség,
szomjúság, de lehet szocializált, tanult szükséglet ( pl.
önmegvalósítás, esztétikai, stb., lásd a Maslow-féle piramist).
 Az embernél az érzelmeknek alapvető motivációs szerepük
van. A fejlődés korai fázisában a normális motivációs
forrásként működő érzelmek az érdeklődés és öröm. Ha ebben
a korai szakaszban a negatív érzelmek (félelem, düh,
bizonytalanság) kerülnek túlsúlyba, akkor ez deviáns
motivációhoz és személyiségfejlődéshez vezethet.
Kóros személyiség
 A kóros személyiség olyan fejlődésében
károsodott személyiségszerkezet, amely
deviáns motivációban, kóros
személyiségműködésben és maladaptív (az
alkalmazkodást nehezítő) interperszonális
kapcsolatokban nyilvánul meg.
 A személyiségzavarra a belső élmények és a
viselkedés olyan átfogó, tartós és rugalmatlan
mintája jellemző, amely jelentősen eltér az
egyént körülvevő kultúra elvárásaitól.
Kialakulásuk
 A genetikai tényezők: egypetéjű ikreknél a
személyiségzavarok konkordanciája sokkal magasabb,
mint a kétpetéjű ikreknél.
 Környezeti tényezők: a negatív környezeti, elsősorban
szülői hatásokra vonatkoznak, hangsúlyozzák a kora
gyermekkori traumák (szülő elvesztése, szeparáció,
nevelési hiányosságok, szülők közötti konfliktusok)
szerepét.
 Szociokulturális tényezők: bizonyos
személyiségjellemzők szociokulturálisan meghatározottak
(pl. Dániában gyakori az öngyilkosság, de ritka a
gyilkosság: a kultúra az egyén agressziójának önmaga
fele fordítását favorizálja)
Osztályozásuk
 I. Különcök: a skizotip, a skizoid és a paranoid személyiségzavar. Általában
hideg, távolságtartó, nehezen barátkozó, magányos emberek, erősen gátoltak,
visszavonultak, a kapcsolatok hiánya jellemzi őket.
 II. A teátrális személyiségzavarok: a hisztrionikus, a borderline, az
antiszociális és a nárcisztikus. Az ebbe a csoportba tartozó személyek
érzelmileg labilisak, kiszámíthatatlanok, közös bennük a nagy indulatviharokra
való hajlam. Kapcsolatképességük az előző csoporténál sokkal jobb, kevésbé
visszavonultak, kapcsolataik inkább kaotikusak, következetlenek, gyakran
felszínesek és rövidek. Nehezen tűrik az egyedüllétet. Önértékelésük ingatag,
saját magukkal való viszonyuk szélsőségek közt imbolyog.
 III. A szorongásos személyiségzavarok: az elkerülő, a kényszeres és a
dependens Fő jellemzőjük a szorongás és annak hárítására kidolgozott
javarészt tudattalan stratégiák meghatározó jellege viselkedésükre. Ennek a
csoportnak a legjobb a prognózisa, kapcsolataik konfliktusosak, de kevesebb a
beilleszkedési problémájuk, mint az első két kategóriába tartozóknak.
Az antiszociális személyiség
 -nem képes kitartóan állásban maradni (ha van
munkalehetősége akkor sem)
 -nem tartja be a társadalmi normákat, gyakran megszegi a
törvényeket (garázdaság, vandalizmus, lopás, erőszakos
fellépés másokkal)
 -irritábilis és agresszív
 -nem fizeti ki tartozásait, gyermekét, családját nem látja el
 -nem képes előre tervezni, impulzív
 -cél nélkül utazgat, gyakran nincs állandó lakhelye
 -nincs tekintettel az igazságra, ami hazudozásban,
szélhámosságban, álnevek használatában nyilvánul meg
haszon- vagy örömszerzés céljából
 -saját testi biztonságára nincs tekintettel
 -szülőként és nevelőként elhanyagolja a kötelességeit
Elterjedtség
 Nem minden bűnöző antiszociális
személyiség, de börtönben az
antiszociális személyiség prevalenciája
férfiaknál 52%, nőknél 65% (Guze, 1978,
id. Döme, 1996), míg átlagpopulációban
2-3%. Az antiszociális személyiségzavar
4-7-szer gyakoribb férfiaknál.
Magyarázatai
 A pszichodinamikus elméletek szerint a szeretetlen
csecsemőkori gondozás miatt a gyermek visszavonja
érzelmeit másoktól és kizárólag agresszióval és
destruktivitással lép kapcsolatba a környezettel
 A behaviorista elméletek a modellkövetés és az agresszív
viselkedések megerősítésének fontosságát
hangsúlyozzák a személyiségzavarok kialakulásában.
 A kognitív elméletek szerint: ezek az emberek képtelenek
mások szempontjait megérteni
 A genetikai kutatások a kriminális hajlam öröklődését
mutatták ki, mely 5-10-szer gyakoribb rokonok között
Kezelés
 Családterápia: célja a családnak nyújtott támogatás és nem a
személyiségzavar gyógyítása. Fontos eleme a családtagok
bűntudatának enyhítése és az antiszociális személyiség általi
manipulálhatóságuk csökkentése.
 Intézeti keretek között történő terápia elvei (Sturup 1968,
Carney 1978, szerint, id. Döme, 1996):
• a résztvevőket érző emberi lényként kell kezelni, aki képes a
változásra
• a környezet kiszámított, strukturált, manipulálásra nem ad lehetőséget,
fejleszti a mások iránti felelősségérzést
 Új irányzatot képvisel az antiszociális személyiségek
túlélőtúrákba való bevonása terápiás céllal. Ezeknek során
az önbizalom és az önértékelés növelésére és a mások iránti
felelősségérzet kialakítására helyezik a hangsúlyt.
A borderline személyiség
 . instabil és túlfűtött interperszonális kapcsolati minták, melyek az
idealizálás és a leértékelés között csapongnak
 2.két olyan területen megjelenő impulzivitás, mely saját magára káros
(pl. költekezés, szexualitás, pszichoaktív szerhasználat, bolti lopás,
felelőtlen autóvezetés, stb)
 3. affektív instabilitás: depresszió, irritabilitás, szorongás de csak
néhány óráig, legfeljebb néhány napig
 4.helyzetnek nem megfelelő heves düh, a düh feletti kontroll
hiánya,gyakori indulathullámzások, verekedések
 5.ismétlődő öngyilkossági fenyegetőzések, gesztusok,öncsonkítás
 6.kifejezett és állandósult identitászavar, ami a következő területeken
megfigyelhető: énkép, szexuális orientáció, hosszú távű célok,
pályaválasztás, értékrend, barátok
 7. krónikus üresség- és unalomérzés
 8. valóságos vagy elképzelt elutasítás elkerülése érdekében tett
erőfeszítések
A borderline személyiség
magyarázatai:

 A borderline személyiségek múltjában kimutatható:

• a szülői elhanyagolás
• el nem fogadás
• elégtelen szülői viselkedés
• az anya- illetve apaszerepbe kerülő felnőttek váltakozása
• fizikai és szexuális abúzus.
 Vannak szerzők, akik a borderline személyiséget a korai
traumára épülő poszttraumás stresszzavar
elhúzódásának tekintik.
Terápia
 A borderline személyiségek általában nem maradnak meg a
terápiában, mégis az egyéni terápia hasznos élmény
számukra, mert az egyéni terápia tapasztalatával rendelkezők
krízishelyzet esetén nagyobb valószínűséggel kérnek
segítséget.
 A csoportterápia: megerősítő hatású a személyre és
csoportban jobban elviselhetők a személy intenzív érzelmei. A
borderline személyiség nagyobb valószínűséggel megmarad a
csoportban, ha egyidejűleg egyéni terápiában is részesül, és
annak keretében támogatást kap.
 A borderline személyiség esetén a leggyakoribb beavatkozás
a krízisintervenció: ezek a személyek általában a
dekompenzációs időszakukban vagy öngyilkossági kísérleteik
miatt kerülnek kezelésbe, de a krízis elmúltával a kezelés iránti
motivációjuk is csökken.