Előítéletesség mérése

KÉSZÍTETTE: HORVÁTH KITTI

PSZICHOLÓGIA MESTERKÉPZÉS I. ÉVFOLYAM LEVELEZŐ

DEBRECENI EGYETEM
2020
 Előítélet

Az előítélet egy társadalmi csoport tagjaival szemben táplált negatív attitűd

(pl: rasszizmus, szexizmus stb.).
A nem racionális megismerés és tudás mind társadalmi, mind lélektani
szempontból leghathatósabb eszköze az előítélet.
Az előítélet saját tárgyáról a vakhit biztonságával megtámogatott egészleges
képet ad, a társadalom tagjai számára olyan közös értelmezési,
tudásszervező kereteket nyújt, mint a nyelv.
Az előítélet és a kommunikáció szorosan összekapcsolódik.
 Az előítélet kialakításában közrejátszó faktorok I.

 Társadalmi és kognitív faktorok

 Autoriter személyiség
 Társas befolyásolás
 Társas tanulás
 Média

 Csoporttagság

 Társadalmi kategorizáció
 Az előítélet kialakításában közrejátszó faktorok II.

Autoriter személyiség
 Nem tudják elfogadni saját rosszindulatukat, kritika nélkül hisznek a tekintély
legitimitásában, és saját hiányosságaikat másokban vélik felfedezni.
 Előítélet mentális és emocionális devianciában gyökerezik és megvédi őket saját,
fájdalmas belső konfliktusaik és kételyeik felismerésétől.
Társas befolyásolás:
 A kapcsolat iránti vágy és a valahová tartozás vágyának motivációja.
 Saját csoportunk felsőbbrendűnek látása a többi csoport elnyomásával teljesülhet.
 Az előítélet kialakításában közrejátszó faktorok III.

Kognitív tényezők:
 Gondolkodásmódunk saját érdekeinket szolgálja, helyeseljük mindazt, ami jó nekünk
és ellenezzük azt, ami sért.
 Az információt összegyűjtő és értelmező folyamataink a már kialakult hiedelmeink és
előítéleteink fenntartását szolgálják.
Kategorizáció:
 Segít lehetővé tenni az embereknek, hogy másokkal hatékonyan bánjunk, hogy
eligazodjunk a környezetünkben, ugyanakkor összegyűjti a hasonlóságokat és a
különbségeket, így a sztereotipizálás alapját képezi.
 Az embereket inkább társas csoportok tagjaiként észlelik, mint egyedi egyénenként.
 Az előítéletesség fokozatai

1. Szóbeli előítéletesség: az előítélet beszédben jut kifejezésre.

2. Elkerülés: az előítéletesség az idegenkedést kiváltó csoport tagjainak
kerülésében jut kifejezésre.
3. Hátrányos megkülönböztetés, elkülönítés, koncentráció: a hátrányos
megkülönböztetéssel sújtott csoport tagjait kizárják az adott nemzet valamennyi
polgárára érvényes jogok egyeteméből.
4. Fizikai agresszió: erőszak útján történő kitelepítés.
5. Üldözés és kiirtás: az elkülönített csoport tagjait megfosztják az emberi jelentés
jogától.
 Az előítélet, mint személyiségtípus I.

gyermek korlátozása a szülők által


a gyermek szülőivel szembeni természetes agressziója

az agresszió nyílt kiélésétől való félelem

az agresszió más célpontra helyeződik át

tekintélyelvű személyiség

az autorista képviselői iránt túlzottan engedelmes, a nem saját csoporthoz
tartozókkal szemben pedig nyíltan ellenséges
 Az előítélet, mint személyiségtípus II.

 Személyiségvizsgáló eljárás (F-skála): elkülöníti egymástól a potenciálisan fasiszta

hajlamú embereket és a „demokratikusabb” hajlamú embereket  aki a skálán
magasabb értékeket ér el az dogmatikusabb attitűdökkel rendelkezik.
Tekintélyelvűség csökkentésének lehetősége:
Siegel és Siegel (1957) azt tapasztalták, hogy azok a diákok, akiket véletlenszerűen egy
liberális kollégiumi épületben helyeztek el, egy év múlva a tekintélyelvű attitűdök
jelentős csökkenését mutatták, míg azok, akiket konzervatívabb körletekben szállásoltak
el, keveset változtak.
 Az előítélet, mint személyiségtípus III.

Pettigrew (1958) egyértelműen demonstrálta az előítéletekre vonatkozó kulturális

összehasonlító vizsgálatban Dél-Afrikában. A fehérek igen erős feketeellenes előítéletet
mutattak, ugyanakkor nem mutattak különösebb magas szintű tekintélyelvűséget. Így a
nyíltan rasszista attitűdjeik valószínűleg inkább származtak az akkor Dél-Afrika uralkodó
társadalmi normákból, mint bármilyen személyiséggel kapcsolatos funkcióból.

 A személyiségből kiinduló megközelítés képtelen megmagyarázni az

előítélet széles körű egyöntetűségét bizonyos társadalmakban vagy
társadalmakon belüli alcsoportokban.
 Sztereotípiák és előítéletek

 A sztereotípiák és előítéletek egy deperszonalizált nézőpontot jelentenek, ugyanis a

célcsoport tagjaira nem különálló egyénekként tekintenek, hanem a kategóriájuk
képviselőiként.
 Ha egy sztereotípia működik, az befolyásolja az emberek gondolkodását és
viselkedését a sztereotipizált csoportok tagjaival szemben.
 Ha egyszer egy sztereotípia kialakult, a nyilvánvaló célzások, a csoportcímkék
használata vagy egy csoporttag jelenléte ki tudja váltani a sztereotípia használatát.
 A sztereotípiát néha olyan alaposan megtanuljuk, hogy az előítélet önálló forrásává
válhat.
 Explicit és implicit előítéletesség I.

 Néhány sztereotípiát olyan jól megtanulunk, és olyan gyakran használunk, hogy

tartalmuk automatikusan jut eszünkbe.
 Az előítéletek az attitűdökkel állnak kapcsolatban, és lehetnek explicit vagy implicit
formájúak.
 Az implicit előítéletek nem tudatosak, az egyén legtöbbször nincs tudatában a
jelenlétüknek, de viselkedését befolyásolják.
 Azok az emberek, akiknek gyors döntéseket kell hozniuk, valószínűbb, hogy
sztereotípiákra támaszkodnak.
 Az érzelmek hatására is nő a sztereotipizálás valószínűsége.
 Explicit és implicit előítéletesség II.

 A klasszikus rasszizmust felváltotta egyfajta modern rasszizmus.

 A modern rasszizmus sokkal finomabb, mint a régi, égbekiáltó felsőbbrendűség-érzés.
 Az explicit rasszista attitűdök gyorsan és meglehetősen könnyen eltűnhetnek.
 Az implicit rasszista attitűdök azonban ennél sokkal tartósabbak lehetnek.
 Implicit rasszista attitűd mérése

 Az implicit rasszista attitűdök mérése nem egyszerű, ezek ugyanis

hiába léteznek és befolyásolják a viselkedést, tudatosan nem jelennek
meg az egyén gondolataiban.
A legtöbb egyén határozottan úgy tartja, hogy ilyen attitűdökkel nem
rendelkezik.
 Az algoritmikus előítélet

Az MIT hallgatója Joy Buolami arcfelismerő programmal dolgozott, amikor észrevett egy
problémát: a program nem észlelte az ő arcát. Az algoritmust kódolói nem tanították meg
bőrtónusok és arcszerkezetek szélesebb spektrumának felismerésére. Joy missziója, hogy
harcol a gépi tanulás torzításai, az általa "kódolt csőlátás"-nak nevezett jelenség ellen. Felhívja
a figyelmet a kódolás felelősségére, mivel az algoritmusok életünk egyre több és több
területén jutnak meghatározó szerephez.
Joy Buolami előadása a következő linken érhető el:
https://www.ted.com/talks/joy_buolamwini_how_i_m_fighting_bias_in_algorithms?language
=hu#t-261472
 Az előítéletesség mérése I.

 A mai világban illetlen dolog előítéletesnek lenni.

 Ezért akik tudják saját magukról, hogy előítéleteteket táplálnak, nem
fejezik ki nyíltan, nyilvánosan.
 Ellenben kommunikációs kódok segítségével minden kifejezésre
juttatható, így az előítélet is.
 Az előítéletesség kódolt kifejezése probléma az előítéletesség mérése
során.
 Az előítéletesség mérése II.

 Lehetséges, hogy valaki olyan kifejezéseket használ, amelyek egy kódolt nyelven
előítéleteket fejeznek ki, de mivel a kódnak nincs konszenzuális interpretációja, a
beszélő szándéka lehet teljesen ártatlan is.
 Olyan esetben ahol a kommunikációban részt vevők csoportjának valós vagy vélt
konfliktus van, bármi is volt a beszélő szándéka, szinte biztos, hogy a kódként is
használt fordulatot a másik fél előítéletként fogja érteni.

Ilyenkor az előítéletesség vélelmezése előítélet is

lehet.
 Az előítéletesség mérése III.

 Előítéletességnek tekintsük-e az olyan kijelentéseket, amelyeket használójuk nem első

jelentésükben használ, hanem arra a társadalmi-kulturális tudáskészletre való
referenciaként, amely alapján egyébként tudjuk, hogy a kijelentés előítéletes.
Például: „olyan buzisan viselkedik”
 Ez a tudás valószínűleg mélyen előítéletes, de aki hivatkozik rá, nem biztos, hogy az  a
kijelentéssel leír valamit, amit a vele közös társadalmi kulturális tudással rendelkező
kommunikációs partner pontosan meg fog érteni.
 Ilyen esetben az előítéletes kifejezés diskurzív rövidítés.

Működik, mert mindenki érti.

 Az előítéletesség mérése IV.

 Az előítéletesség mérésére a leggyakrabban használt skála a Bogardus-skála.

 Segítségével a kérdező azt tudakolja, hogy a megkérdezett elfogadna-e
családtagként, barátként, szomszédként, munkatársként valakit, aki egy
kisebbséghez, vagy általában véve egy külcsoporthoz tartozik.
 A skála arra a hipotézisre épül, hogy ezek a kijelentések különböző társadalmi
távolságfokokat fejeznek ki.
 A skálán például a szomszédként való elfogadás kisebb távolságot jelent, mint a
munkatársként való elfogadás: előbbi feltételezi az utóbbit, de az összefüggés fordítva
nem igaz.
 Az előítéletesség mérése V.

 Vannak kutatások, amelyek különböző reprezentatív mintákon igazolták vagy éppen nem
igazolták a Bogardus-skálát.
 Mivel több tényező befolyásolja (pl. kultúra) az előítéletességet, ez a jelenség hosszabb,
mélyebb elemzést igényelne a teljesen valid eredmény eléréséhez.
 Ellenben ha a kulturális tudás nyilvánvalóan diszkriminációra prediszponál, akkor ezt
előítélet nélküli diszkriminációs hajlandóságnak is nevezhetjük.
 Az empirikus kutatások alapján számos olyan kijelentés és vélemény létezik, amely az
előítélet-elmélet kritériumai szerint kétségkívül előítéletes  de bizonyos esetekben a
társadalmi-kulturális tudás alkotórészeként használják őket  ezért használóik
szemében nem minősül előítéletnek.
 Az előítéletek csökkentésének lehetőségei

 Meggyőző közlések
 Különböző konfrontációs technikák
 Propaganda az előítélet negatív hatásairól
 A csoportok közötti együttműködés serkentése
 Demokratikusabb értékek és viszonyulások kifejlesztése a tanulókban
 A gyerekek rasszokra vonatkozó attitűdjeinek vizsgálata és azokra stratégiák
kidolgozása, hogy mivel lehet pozitívan befolyásolni
 Lehet-e jó dolog az előítélet?

Gyakran gondoljuk azt, hogy az előítélet és az elfogultság a tudatlanságban

gyökerezik. De Paul Bloom pszichológus meg akarja mutatni, hogy az
előítélet gyakran természetes és észszerű – sőt még morális is. A lényeg,
Bloom szerint, hogy értsük hogyan működik bennünk az elfogultság, hogy
irányíthassuk, mikor tévútra visz.
Paul Bloom előadása a következő linken érhető el:
https://www.ted.com/talks/paul_bloom_can_prejudice_ever_be_a_good_thin
g?language=hu#t-963634
 Irodalomjegyzék

 Augoustinos, M., & Reynolds, K. J. (2001). Understanding Prejudice, Racism, and

Social Conflict. London: Sage Publications.
 Kovács, A. (2007). Lehet-e előítélet az előítélet? Educatio, 1, 10-16.
 Mackie, D. M., Smith, E. R., & Hunyady, G. (2004). Szociálpszichológia. Budapest:
Osiris Kiadó Kft.