A gyógypedagógia fogalmi rendszere

1. Gyógypedagógia, mint tudomány: tágabb értelemben vett gyógypedagógia,

szűkebb értelemben vett gyógypedagógia
A gyógypedagógia, mint tudomány fejlődésének előzményei, történeti áttekintése:
Gyógyító, nevelő kísérletek: középkorban a kolostorban történő gyógyítás létezett, egyházi
iskolák jöttek létre kis létszámmal, sok a tanulatlan ember, csak a látható sérülések tűnnek
fel,
A fogyatékos személyek intézményes nevelésének kezdetei a felvilágosodás idejére nyúlnak.
 Pestalozzi a 18-19. században Európa-szerte alapított otthonokat siketnéma, vak,
intellektuális fogyatékossággal élő gyermekeknek; ezzel kezdetét vette a külön
nevelésük.
Comenius – iskolareformja szerint senkit sem kell kizárni az oktatásból – szemléltetés.
A különböző sérüléseket máshonnan kell pótolni – habilitáció (célja a veleszületett fejlődési
rendellenességek, betegség miatt hiányzó képességek pótlása, kialakítása, a társadalomba
való beilleszkedés segítése) –rehabilitáció(célja a már korábban kialakult, de a szervezetet ért
valamilyen ok, károsodás miatt elveszett képességek újra kialakítása, helyreállítása, a funkció
veszteség csökkentése).
Hazánkban az első intézmények létrejöttéhez több időre volt szükség, mint a fejlettebb
országokban, de a polgári átalakulással itt is elkezdődött az intézetek differenciálódása.
A gyógypedagógia, mint tudomány:
tágabb értelemben vett gyógypedagógia, szűkebb értelemben vett gyógypedagógia

Gyógypedagógia, mint tudomány kitételei:

 diszciplina (tudományág): kutatásokra támaszkodik - önálló kutatási területe,
módszertana és diagnosztikai rendszere van, a fogyatékosságot, mint jelenséget vizsgálja.
 sajátos eszközrendszere van: ok-okozati összefüggéseket tár fel
 alkalmazott tudomány - nem lehet elválasztani kutatási tevékenységeket az eredmények
alkalmazásától – egymásra épül az elmélet és a gyakorlat.

A hazai gyógypedagógiában Gordosné Szabó Anna vezette be a gyógypedagógia tudomány

tágabb és szűkebb értelmezését.

A,.Tágabb értelemben vett gyógypedagógia (sérültekkel összefüggő teljes jelenségkör):

 A gyógypedagógia interdiszciplináris kapcsolatrendszerében folyamatosan fejlődő,
nevelési, terápiás, rehabilitációs dominanciájú, komplex embertudomány
(össztudomány).
 A gyógypedagógiai segítséget igénylő személyek (népesség) és a rájuk irányuló
komplex megismerés, fejlesztés, nevelés, terápia, oktatás, képzés, kísérés,
rehabilitáció (tevékenységek) tudománya.
A 2004-ben megjelent FNO szerint a gyógypedagógia szempontjából a főfogalom a
képességzavar, amely a funkcióképesség bármely természetű és eredetű
akadályozottságát jelenti.
-biológiai, testi (funkciók) zavara: struktúra – károsodás – sérülés
- tevékenység (aktivitás) zavara: a tevékenység akadályozottsága
 - részvétel (participáció) zavara: a részvétel akadályozottsága
Tágabb értelemben vett gyógypedagógia
 tárgya: a fogyatékos ember - a fogyatékos emberekkel foglalkozó komplex tudomány
 kóreredete, mechanizmusa, fejlődésmenet, személyiségszerkezet, társas környezet,
rehabilitáció
 ágai: gyp-i pszichológia: a fogyatékos személyek lelki jelenségeivel, kognitív funkcióival,
patofiziológia (kórtan): a fogyatékosság kialakulásával, antropológia (embertan),
szociológia: a fogyatékos személyek társadalmi helyzetével, kapcsolataival, társadalomba
való beilleszkedés lehetőségeivel foglalkozik és a szűkebb értelemben vett
gyógypedagógia
 háttér-, forrás- és társtudományok: biológia, orvostudomány, pszichológia, pedagógia,
nyelvtudomány, szociológia

B.) Szűkebb értelemben vett gyógypedagógia: (a sérültek speciális tudománya)

A neveléstudomány egyik ága, azaz a fogyatékos személyek nevelésével és oktatásával
foglalkozik. Integrált része a tágabb értelmezésnek. Célja: a személyiségfejlesztés
megtervezése, segítése.

 tárgya: a fogyatékos ember nevelése - a fogyatékos emberek nevelésével foglalkozó

tudomány
 nevelés, személyiség kibontakozása, cél-eszköz- és feladatrendszer, eredményesség a
szocializációban, sikeres rehabilitáció
 ágai: speciális pedagógiák (pszichopedagógia: érzelmi, akarati fogyatékossággal élők
gyógyped-ája, szurdopedagógia: hallási, tiflopedagógia: látási, logopédia:
beszédfogyatékos személyek, tanulásban akadályozottak pedagógiája, értelmileg
akadályozottak pedagógiája, szomatopedagógia: mozgásfogyatékos személyek, autizmus
spektrumzavarral élők pedagógiája)
 általános diszciplínák (gyógypedagógia-történet, gyógypedagógia általános elmélete,
gyógypedagógiai iskola egészségtan, andragógia és gerontológia)

2. A gyógypedagógiai folyamat alkotóelemei

Ma már "a gyógypedagógia interdiszciplináris embertudomány (össztudomány), a
gyógypedagógiai segítséget igénylő személyek (népesség) és a rájuk irányuló komplex
megismerés, fejlesztés, nevelés, terápia, oktatás, képzés, kísérés, rehabilitáció (tevékenység)
tudománya" (Gordosné, 2004).

Mesterházi (2004) definíciója szerint a gyógypedagógiai folyamat – az átfogó társadalmi

hatások részeként – mindazoknak a speciális szaktudást igénylő nevelési, terápiás,
rehabilitációs eljárásoknak az összessége, amelyek az individuális alkalmazás esetén a
problémafeltáró ill. az eredményvizsgáló diagnózis segítségével a gyógypedagógia
kompetenciakörébe tartozó bármely életkorú ember sajátos szükségleteinek kielégítését,
személyiségének fejlődését, élethelyzetének jobbítását, társadalmi integrációját segíti elő.

A gyógypedagógiai tevékenység nem csupán nevelés és oktatás, tanítás és tanulás, hanem

ennél lényegesen átfogóbb folyamat. A gyógypedagógiai folyamat alkotóelemének kell
tekinteni a diagnosztikus, a nevelési, a terápiás és a rehabilitációs tevékenységet egyaránt.
Az érintett személy sajátos nevelési igényétől, speciális szükségleteitől, életkorától és
élethelyzetétől függően változhat, hogy adott individuális helyzetben a gyógypedagógiai
 folyamat elemei közül – akkor és ott – melyik a hangsúlyosabb, ám a gyógypedagógiai
segítségnyújtás során a folyamat minden elemét figyelembe kell venni.
A gyógypedagógiai tevékenység nem korlátozódik a tanköteles korú gyermekek és fiatalok
ellátására, hanem a speciális szükségleteknek megfelelően a lehető legkorábbi életkorban
meg kell kezdeni, s addig kell segítségnyújtást biztosítani, míg az érintett személynek
életvitele optimális alakításához (gyógy)pedagógiai kísérésre van szüksége.
A gyógypedagógiai folyamat egy komplex jelenség.
A gyógypedagógiai folyamatot részben gyakorlati nevelési/terápiás/rehabilitációs
tevékenységek, részben tudományos kutatások/ fejlesztések alakították és alakítják.
Az alkotóelemek a gyógypedagógiai folyamatban alig választhatók el egymástól, de a
fogalmi leírás megkívánja az egyes elemek meghatározását.

Megközelítés
- kultúratörténeti szempontból a gyp. folyamat: létrejöttét viselkedési válasznak tekinthetjük,
embertársak fejlődésének előre mozdítása, életének jobba tételé céljából, személyes v.
szűkebb-tágabb társadalmi motívumok hatására alakított ki a napjainkban is formál a
környezet
- az eltérő fejlődésű egyének fejlődés-segítésére az orvoslás és a gyakorlati nevelés közösen
tette meg az első lépéseket a segítés módjainak megtermtésére, ehhez kellett az individuális
fejlődés ismerete
- individuális fejlődés: a biológiai, pszichikus struktúrákból egyre bonyolultabb rendszer alakul
ki. Különböző képességek létrejötte és alkalmazása. Az individuum öröklött, veleszületett
adottságai, a testi-lelki érési folyamatok, a környezeti feltételek a nevelési/ szocializációs
hatások meghatározó szerepet játszanak. Minden személynek egyéni élet és fejlődésmenete
van.
- A magzati és szülés utáni fejlődésben egyéni és jellegzetes szakaszok lehet megkülönböztetni
- Fejlődést befolyásolják: genetikai okok, biológiai károsodások, környezeti hatások-
pszichikus ártalmak-> fejlődési eltéréshez vezetnek
- Testi károsodások/sérülések fogyatékossághoz, akadályozottsághoz vezetnek, és
megnehezítik az egyéni fejlődést. Számukra speciális gondozási, egészségügyi, nevelési
szükségletek kellennek.
- Stigmatizációt, izolációt idéz elő a másság-> nehezített szocializáció, biológiai, pszichikus
tanulás, érési folyamat
- Biológiai kárásodások bármelyik életszakaszban létrejöhetnek
- A gyógypedagógiai a gyógyító nevelés és terápia, rehabilitációs eljárásait kutatja
Tipológia
- Probléma: személyek körének meghatározása
- Elsőként a fogy.személyek ill. a fogyatékosságok orvosi osztályozása alakult ki, ehhez jött
később a pszichológiai osztályozás, majd évtizedek múltán a pedagógiai szempontú
osztályozás
- MO mindhárom osztályozást használva: hallássérült, látássérült, beszédben akadályozottak,
értelmileg akadályozottak, tanulásban akad., mozgáskorl., teljesítmény-és
viselkedészvarokkal küzdők, halmozott fogy., ún. más fogy. csoport. (tovább oszthatóak
súlyosság szerint)
Gyp. tevékenység
- A gyp. tágabban értelmezhető, mint a nevelés
- A gyp. tevékenység egyidejűleg nevelés, terápia és rehabilitáció, amelyet az érintett
személy nehezített fejlődési és/v. életvezetési szükségletei határoznak meg
- Tevékenység tartalma függ: sérülés,fogy., akadályozottság típusától, súlyosságától,
életkortól
Diagnosztikai folyamat
A gyógypedagógiai folyamat minden esetben diagnosztizálással kezdődik, azonban a
diagnosztikai eljárások alkalmazására a gyógypedagógiai folyamat bármely szakaszában
szükség lehet.
Sérülések, károsodások megállapítása orvosi diagnózissal. Megalapozza az orvosi terápia
formáit. A hagyományos gyógypedagógiai diagnosztika elsősorban a pszichológiai vizsgáló
eljárásokat, a pszichodiagnosztikai eszközöket alkalmazta. Pszichológiai vizsgáló eljárások -
középpontjában a fejleszthető képességek, személyiségtényezők, környezettel kialakuló
interakciók. állnak.
A gyógypedagógiai diagnosztikai eljárások alkalmazása különböző életszakaszokban
szükséges (beszédtanulás kezdete, iskolaválasztás...) Emellett bármikor bekövetkezhet olyan
sérülés, amelynél szükséges lehet az orvosi és a pszichológiai diagnózis mellett a
gyógypedagógiai diagnózis megállapítása is.
- Gyp. diagnosztika a pszichológiai vizsgáló eljárások pszichodiagnosztikai eszközökkel
- Pszichológiai diagnózis a fejlődési eltéréseket, hiányosságokat írta le- később fejleszthető
lehetőségeket és tulajdonságokat vizsgált
- Gyp. diagnosztika különböző életszakaszokban, élethelyzetekben szükségesek
- Gyp. diagnosztika céljának kijelölése függ: a probléma természetétől. A gyp folyamat
mindig diagnosztizálással kezdődik, és ez bármely gyp folyamati szakaszban szükséges
lehet
- Fejlesztő diagnózis: kijelöli a fejlesztési irányokat, módszereket állapít meg-> hosszabb
idő, bonyolultabb eljárások.
- Differenciáldiagnosztika: hozzájárult az egyéni fejlesztési, nevelési szükségletek
megismeréséhez, gyógypedagógiai nevelési folyamatok megtervezéséhez

Nevelési folyamat
A képességek, a speciális nevelési szükségletek kialakítása és fejlesztése a nevelés lényegi
tartalma. A nevelés hatást gyakorol az egyéni fejlődésre. A nevelésről részben a család
részben a nevelésre specializálódott intézmények gondoskodnak. Az intézményi nevelés
azoknak a tudatosan szelektált környezeti hatásoknak az összessége, amelyek a gyermeket
érik az egyéni fejlődés és a szocializáció érdekében. A gyógypedagógiai nevelés
létjogosultságát az indokolja, hogy léteznek olyan személyek, akiknek vagy születésüktől
vagy későbbi életkortól kezdve speciális nevelési szükségleteik vannak. Ez azt jelenti, hogy a
környezeti hatásoknak alkalmazkodniuk kell a módosult feltételekhez.
A fogalom (speciális nevelési szükséglet = SNSZ) bevezetése lehetővé tette, hogy a
fogyatékosságok szociális összefüggéseit értelmezzük. A SNSZ-t minden gyermeknél
individuálisan kell megállapítani (életút, környezet, kognitív, motoros, nyelvi képességek...).
A gyógypedagógiai nevelési folyamatot meghatározza a zavarok milyensége illetve azok a
szociális feltételek, amelyek a gyermeket körülveszik.
 Nevelési szakaszok
A fogyatékos gyermeknél egyes életkori sajátosságok ugyanabban az életkorban jelennek
meg, mint a nem fogyatékos gyermekeknél, de egyes sajátosságok - pl. a kognitív funkciók -
kisebb-nagyobb késéssel alakulnak ki. A fejlődési szakaszok életkori határainak
megállapítása nehéz. A fogyatékos gyermekek nevelési folyamatának egyik sajátossága a
korai (0-3 éves) életkorban - szülők bevonásával - megkezdett tervszerű fejlesztés. A
fogyatékos gyermek óvodai nevelése meghosszabbodik, iskolakészültség állapota néhány
évvel később alakul ki.
Az iskolai szakaszban való nevelés a fogyatékosság típusától és súlyosságától függően
eltérőek. Későbbi az életvezetésre, a pályaválasztásra való felkészítés áll a középpont.
 Nevelési szabályozók
A nevelési folyamatok szabályozása jogi, gazdasági és pedagógiai eszközökkel történik. A
jogi szabályozás eszközei az oktatásra vonatkozó törvények, rendeletek. A pedagógiai
szabályozás eszközei a tantervek, iránylevek, nevelési programok.
- Jogi szabályozás oktatási törvények, rendeletek. A legismertebbek:
 1991. évi LXIV törvény A gyermekek jogairól
 1993. évi LXXIX. törvény A közoktatásról
 14/1994 (VI.24) MKM rendelet A képzési kötelezettségről és a pedagógiai
szakszolgálatokról
 Nemzeti Alaptanterv (1995)
 23/1997 (VI. 4) MKM rendelet A fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének
irányelve és a fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelve
 1998. évi XXVI. Törvény A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük
biztosításáról
A ped szabályozás eszközei: tantervek, tantervi irányelvek, nevelési programok. Tantervek
legfontosabb funkciói: oktatási folyamatok megalapozása, műveltségterületek tartalmának
strukturálása, követelmények meghat. A NAT-ra épülnek az irányelvek, kerettantervek, ped
programok
Oktatás mellett igénybe vehető terápiás, szociális és rehabilitációs szolgáltatás pl. korai
fejlesztő központok, szociális és rehabilitációs központok

 Nevelési szintek és területek

Nevelés elemi szintjei: érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezés fejlesztése.
Nevelés főbb területei: motoros, orientációs, kreatív, kommunikáció, kognitív és szociális
képességek nevelése <-- egymással kölcsönhatásban vannak, a kölcsönhatások összessége
alkotja a tanulási képességet
 Nevelési eljárások
A nevelési eljárások kiválasztásában különösen fontos mérlegelni, hogy a gyermekben
érlelődő intellektuális, emocionális vagy motivációs folyamatok milyen tevékenységekkel
mozgósíthatók a legeredményesebben. A direkt és intenzív fejlesztés mellett szükséges az
indirekt lehetőségek alkalmazása. Ilyen például a művészi nevelés bevonása.
 Nevelési eredmények
A gyógypedagógiai nevelés eredményeinek megállapítása a gyógypedagógiai pszichológiai
diagnosztika, a tanulási tevékenységek mérésére alkalmas pedagógiai diagnosztika
eszközeivel történik. Esetenként (látásnevelés, hallásnevelés...) az orvosi diagnosztikai
eljárások bevonása is szükséges.
  Nevelési partnerek
A gyógypedagógiai nevelési folyamat szervezője és irányítója a gyógypedagógus, aki
rendszeresen együttműködik más szakemberekkel és a szülőkkel. -- orvos, pszichológus,
gyermekjóléti és családvédelmi szakember, pedagógus, szülők
 Nevelési színterek
 korai fejlesztés
 speciális óvoda / integrált óvodai nevelés
 családi nevelés / gyermekvédelmi intézmények
 speciális általános iskola / integrált nevelést biztosító többségi általános iskola

Terápiás folyamat
A gyógypedagógiai terápiára bármely életkori szakaszban szükség lehet. A gyógypedagógiai
terápiák nem a sérülést, hanem az ebből következő fogyatékosságot, korlátozottságot,
akadályozottságot próbálják befolyásolni. A gyógypedagógiai terápiás eljárások a
gyógypedagógiai nevelési folyamat keretében vagy azt kiegészítve, annak valamely speciális
területén nyújtanak célirányos és intenzív segítséget. Terápiás eljárások: logopédiai terápia,
mozgásterápia, tanulásterápia, művészetterápia...
A gyógypedagógiai terápia különösen akkor indokolt, ha pszichikus funkciók fejlődésében,
képességprofilban, szocializációban eltérések vannak, amelyek nehezítik a harmonikus
fejlődést és a személyiség kiegyensúlyozott érlelődését.

Rehabilitációs folyamat
A gyógypedagógiai rehabilitáció a gyógypedagógiai folyamat része. Magyarországon a
rehabilitáció jelentős részben az orvostudományhoz kapcsolódik, de a gyógypedagógia is
kialakította a saját területéhez kapcsolódó rehabilitációt. A gyógypedagógiai nevelési
folyamat rehabilitációs feladatait a Közoktatási törvény és az Irányelvek írják elő.
A felnőtt személyek gyógypedagógiai rehabilitációjának főbb területei: 1.életvezetés
általános segítése (lakóotthoni életforma szervezése), 2.munka-rehabilitáció (pályaválasztási
tanácsadás, védő munkahelyek), 3.egészségi állapottal összefüggő segítő szolgáltatás,
4.társadalmi életben való részvétel (jelnyelvi tolmács), 5.pedagógiai kísérés = életkísérés
A magyar gyógyped-ban a rehabilitáció jelentőségét hangsúlyozta Göllesz Viktor, aki szerint
az intézményes izoláció a rehabilitációt gátolja. Kutatta a fogyatékos személy és környezete
kölcsönhatását, az életminőség javításának lehetőségeit. úgy vélte, nem a gyereket kell
kiemelni, hanem a gyógyped-t kell bevinni hozzá az osztályba.

A gyógypedagógia kompetenciája: magába foglalja a módszerek fejlesztését

(diagnosztikus, fejlesztő, tanító, terápiás, rehabilitációs módszerek), a prevenciós
szemléletmódot, szakszókincset (terminológia) és a szakirodalmat.

A gyógypedagógus kompetenciái:
 diagnózis (az állapot és a teendők meghatározása)
 fejlesztés (a fejlődés lépéseinek elősegítése)
 nevelés (az intézményes nevelés és a család segítése)
 terápia (az eltérő fejlődés belső akadályainak csökkentése)
 rehabilitáció (a környezet életében való részvétel elősegítése)

A kompetencia bővülése:
  az elméleti és gyakorlati tudás gyarapodása
 az együttműködési területek feltárása
 a rokon szakmák határainak feltérképezése
 a szakmai fogalmak meghatározása, pontos használata
 a gyakorlati eljárások hatásainak mérése
 az újabb tevékenységi formák, szerepek leírása.

3. Elméletalkotó műhelyek
- II. vh után változások a gyp-ben: kutató teamek, műhelyek és iskolák jöttek létre más-más
tudományterületi megközelítéssel
- A gyp új elméleti irányzatai eu-ban 1950-es években kezdett kialakulni
- Szorosan össze kell kapcsolni az orvosi és pedagógiai gyakorlatot- Hans Asperger->
segítette azt, hogy a magyar gyp-ben hangsúlyt kapjon az interdiszciplináris szemléletmód
Magyar gyp:
- II.vh után veszteség: meghalt Tóth Zoltán, Ranschburg Pál, Szondi Lipótot
deportálták.
- Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra és az új gyp generáció folytatta a tradíciók életben
tartását:
 egységes gyógypedagógia elméletének továbbfejlesztését
 empirikus kutatások folytatását
 gyakorlat és elmélet kapcsolatának megőrzését
 nyitottság és gyors reagáló képesség az új eszmék befogadására

Bárczi Gusztáv műhelye

- agykérgi siketnémaság orvosi leírásával szerzett nemzetközi elismertséget
- hallásnevelés lényege: kognitív funkciók fejlesztésével észleleti teljesítménynövekedés
érhető el
- defektológia hatást gyakorolt az elméletképző munkásságára, ennek az irányzatnak alapján
dolgozta ki az egységes gyp-ai fiziológiai értelmezést
- szerinte a gyp: mindazokkal a gyerekekkel és felnőttekkel foglalkozik, akiknek az I. vagy II.
jelzőrendszere sérült vagy a kettő közötti kapcsolatban zavar áll fenn.
- Azt vette figyelembe, hogy az idegrendszer mely területeit érintette a sérülés. Cél:
kompenzációs alkalmazkodások kifejlesztése
I. jelzőrendszer: állatokéval közös (fény, hang, illat, ízlelés, tapintás érzékelése)- sérült
gyerekeknél ki kell küszöbölni ennek hiányosságait, meg kell teremteni a jó jelzőrendszer
kapcsolatát
II.jelzőrendszer: emberi többlet, beszédfunkció, megteremti az elvont gondolkodást- ép
gyerekeknél ezzel a jelzőrendszerrel történik az oktatás

Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra műhelye

- Pszichológus, gyp
- Lélektani Laboratóriumot vezette
- Ranschburg Pál és Tóth Zoltán szellemében folytatta pszicho munkáját
- Elsőként alkotta meg a gyp pszicho átfogó elméletét- empirikus (tapasztalati) kutatásokra
épült
- Munkatársaival tudomány-rendszertani szempontból írják le a gyp pszicho területeit:
általános gyp-ai lélektan, gyp-ai gyermek és fejlődéslélektan, nevelés és oktatáslélektan,
pszichodiagnosztika, munkalélektan, gyp lélektan szociálpszichológiai ágazata
- A fogyatékos népességet az érzékelés, mozgás, figyelem, emlékezet, beszéd, gondolkodás,
intelligencia, személyiségfejlődés szempontjából jellemezték.
- Az értelmi fogyatékosok szakpszichológiája fejlődött ki a legdinamikusabban ebben az
időszakban.

Göllesz Viktor műhelye

- Rehabilitáció jelentőségét képviselte a magyar gyp-ben
- Úgy vélte, hogy az iskola intoleráns magatartása az egyik mozgatórugója a fogyatékos
gyermekek elkülönített nevelésének. →Az "intézményes izoláció" a rehabilitáció útjában
áll.
- Komplex gyógypedagógiai rehabilitáció: munkára való felkészítés, munkahelyi beválás,
életvezetés, társadalmi beilleszkedés.
- "A gyógypedagógiai nevelés rehabilitációs célkitűzés nélkül olyan, mint az örökös vetés
aratás nélkül."
- A gyp. rehabilitáció szükség esetén magába foglalja az orvosi rehab és a foglalkozási
rehab területeit
- A gyp rehab szerinte erőteljesen szociális irányultságú → szociálszervező- munka képzés
bevezetése MO-n
- Kutatásaiban fontos szerepet kapott a fogyatékos ember és környezetének kölcsönhatása,
életminőség javítása, valamint a szociális környezet megfelelő átalakításhoz szükséges
kísérleti tapasztalatok feltárása és rendszerezése.
- Szerinte nem a gyereket kell kivenni az osztályból, hanem a gyógypedagógiát kell
meghívni

Gordosné Szabó Anna műhelye

- 3 meghatározó terület, ami hozzájárult a gyp-tudomány elmélet fejlődéséhez:
 A nemzetközi és különösen a magyar gyógypedagógia történetének feltárása,
biográfiai kutatások (gyógypedagógiai intézményhálózat, oktatási rendszer
kialakulása, gyógypedagógus-képzés története)
 A magyar gyp terminológiájának rendszerezése, alapfogalmak definiálása (fogyatékos
tünetek több szempontból, oktatást ellátó intézményhálózat, terápiás, rehabilitációs
folyamat)
 Gyp tudománystruktúrájának leírása
- A gyp. történetben a paradigmák jöttek-mentek, de a lényeg ugyanaz maradt: fogyatékos
emberrel való kezességvállalás
- Bevezette a tágabb és szűkebb értelemben vett gyp fogalmakat (2. oldal)

Illyés Sándor műhelye

- Kezdetben biológiai-pszichológiai majd pszichológiai-pedagógiai és pedagógiai-
szociológiai szempontból vizsgálta a gyógypedagógiai jelenségeket
- Illyés Sándor műhelye a következetesen empirikus alapokon magyarázó
tudományművelésnek köszönhette elismertségét.
- Szigorúan mérhető, pontosan leírható tényekre támaszkodott (empirikus)
- Nevelhetőség fogalma szerinte: Világgal és emberi környezettel való kölcsönhatásban
alakul ki.
- Otto Speck által kidolgozott ökológiai rendszerszemlélet azért tartja aktuálisnak, mert a
- gyógypedagógia elméleti és gyakorlati kérdéseit nagyobb összefüggésekbe ágyazva
vizsgálja

Speciális pedagógiai műhelyek

- a szűkebb értelembe vett gyógypedagógia részeit alkotják
- spec pedagógiák: hallássérültek, látássérültek, mozgássérültek, beszédsérültek, értelmileg
akadályozottak, tanulásban akadályozottak pedagógiája, autisták pedagógiája,
pszichopedagógia
- az egyes spec pedagógiák közös vonása a gyp-ai folyamat egyes alkotórészeinek leírása:
diagnosztika, nevelés, terápia, rehab

4. Gyógypedagógiai irányzatok Európában

1. Defektológia
2. Különpedagógiai , különiskolai pedagógia
3. Fogyatékosok (akadályozottak) ped.
4. Rehabilitációs ped
5. Értékirányított ped.
6. Rendszerelméleti ped.
7. Integrációs ped.

Defektológia
- Gyp elmélet egyik legelső irányzata 19-20. sz. fordulója
- Gyermeklélektan kialakulása-> gyermektanulmányozás mozgalom. Tesztek kidolgozása
- Fogalma- normalitás, abnormalits
- Az abnormális gyerekek pszichológiás megismerése és különleges nevelése= defektológia
- Vigotszkij- gyp pszicho- defektológia kidolgozója
- Alapelve: sérült pszichikus folyamatok kompenzációja -> korrekciós nevelés
- Tudományágai:
 speciális pedagógia (logopédia, oligofrén, szurdo.),
 speciális pszichológia,
 neuro fiziológia,
 defektusok kompenzációját és korrekcióját segítő technikai eszközök fejlesztése

Különpedagógia, különiskolai ped.

- 19-20.sz forduló
- Neveléstudomány egyik ága
- Alapja: fogyatékossági csoportok tipológiai leírása orvosi, pszichológiai szempontból
- Kompetenciaköre azokra terjed, akik nem tudnak fejlődni normál körülmények, eszközök
mellett. Azok tartoznak ide, akik különpedagógia módszerével, különpedagógia
intézményeiben fejleszthetőek
- Éltkori korlátozás nélküli
- 9 fogy típusnak megfelelően írja le diszciplináris struktúráját:
 1. Vakok
2. Gyengén látók
3. Siketek
4. Nagyothallók
5. Értelmileg (szellemileg) akadályozottak
6. Tanulásban akad.
7. Beszédben akad.
8. Testileg akad.
9. Magatartásbeli zavart mutatók
- Különiskolai pedagógia: tanköteles korúak számára
- Különpedagógia: életkori korlátozás nélkül
- Kompetenciakörébe tartoznak a fogyatékosságok, enyhébb, de speciális segítséget igénylő
fejlődési zavarok, a veszélyeztetettség és a szociális hátrány miatt kialakuló fejlődési
akadályozottságok.
- A speciális különiskolai oktatási módszerek mellett alkalmazza a fejlesztő módszereket,
valamint az állapot romlását megelőző, megakadályozó (preventív) pedagógiai módszereket.
-Szelektáló pedagógia.
- Koncepciójának lényege, a pedagógiai védő környezet megalkotása, valamint szegregált
intézményekben való nevelést.
- Az 1970-es évektől kritikákat fogalmaztak meg a szegregált nevelés stigmatizáló hatásairól.
Így a szegregált nevelés kizárólagosságát, felváltotta az integrált nevelés választhatósága.
Illetve a szigorú tipologizálás helyét átvette az individuális nevelés figyelembevétele.
- A magyar gyógypedagógia fejlődésében a gyakorlat számára az egyes speciális pedagógiák,
azaz a gyógypedagógiai oktatási-nevelési intézmények általános szakmai, valamint specifikus
módszertani kérdéseinek kidolgozása évtizedeken át meghatározó volt. AZ oktatási
intézmények tanterveinek, nevelési programjainak, tankönyveinek és taneszközeinek
kidolgozásában nemcsak elméleti, hanem gyakorlatban dolgozó szakemberek is részt vettek.
- Borbély Sándor 1868, Éltes Mátyás 1928. Nagyon haladó mozgalom, volt elkezdtek a
fogyatékosokkal foglalkozni, iskolát alapítani.
Fogyatékosok (akadályozottak) ped.
- 1960: rehabilitációs és pedagógiai tevékenységek összekapcsolás
- Bevezette: fogyatékossággal (akadályozottsággal) élő emberek fogalmát
- Bio-pszicho- szociális egység fogalma (részben tanult, részben környezeti tényezők
befolyásolják)
- Fogalma: individuum nem függetleníthető a környezettől
- Fő iránya a speciális pedagógiák szakdidaktikájának kidolgozása.
- A határtudományokat, olyan segédtudományoknak tekinti, amelyek ismereteit, kutatási és
elméletképzési módszereit felhasználja.
- 1970-es évek végétől kialakult egy újabb, materialista irányzat, amelyet a brémai egyetem
kutatói képviseltek. Szoros összefüggést ír le a biológiai- testi, valamint a pszichikus és
szociális adottságok között. Kidolgozta a bio-pszicho-szociális egység fogalmát (részben
tanult, részben környezeti tényezők befolyásolják. )
- Továbbá megalkották az individuális és szociális- társadalmi feltételek kölcsönhatásának
modelljét. A fogyatékosság kialakulását ebből az összefüggésből vezeti le.
- Hatása a magyar gyógypedagógiában az 1980as évektől különösen az enyhén értelmi
fogyatékosok pedagógiájában, majd a tanulásban akadályozottak pedagógiájának
fejlődésében mutatkozott meg.
- Új kutatások indultak el az alapfogalmat tartalmi áttekintése, a fogalmi rendszer
kidolgozása, valamint a megjelenő új fogalmak definiálása céljából.

Rehabilitációs pedagógia
- 60-as évek rehabilitációs és pedagógiai tevékenység összekapcsolása
- Individuumcentrikus felfogás hangsúlyozása
- Bevezette a fogyatékossággal (akadályozottsággal) élő emberek kifejezést
- Akkor szükséges, ha zavarttá válik az individuum természethez és társadalomhoz való
viszonya.
- Az egyén fejlődése a környezettől függ. A technikai fejlődést fel kell használni
- Cél: a társadalmi életben minél aktívabban vehessenek részt (szükséges orvosi, technikai,
gazdasági, jogi intézkedések is)
- Területei: fogyatékosság területei szerint, mozgás-, érzékelés-, gondolkodás-, beszéd-,
érzelem-, akaratnevelés

Értékirányított gyp.
- 1980-as években erősödött az a társadalmi gondolkodás, hogy a fogyatékos emberek
értéktelenek, kétségbe vonták az emberek méltóságát, élethez való jogukat → emiatt
alakult ki az értékirányított gyp.
- Célja: minden ember számára legnagyobb mértékű önállóság, legjobb életminőség
megteremtése. A társadalmon belüli szolidaritás kialakítása.
- Partnerrel való dialógusként értelmezi tevékenységét:
 A partner feltételnélküli őszinte elfogadása
 A partner fejlődésbe vetett bizalom
 Őszinteség a nevelési helyzetekben
- Mellőzi a normalitás, abnormalitás fogalmát
- Olyan diagnosztizálás kellene, amely az egyéni sajátosságok leírását részesíti előnyben.
Mindig gyakorlati irányultságú. Képviselői a legelsők között kezdték meg az integrált
nevelés bevezetésének szorgalmazását. Magyarországon Tóth Zoltán elméletében jelenik
meg.
- Magyarországon a XX. század első felében leghíresebb képviselője Tóth Zoltán volt

Rendszerelméleti gyp.
- Otto Speck dolgozta ki a tudományos teóriáját
- Teóriája: A jelenségek egészére irányuló szemléletváltás. A gyógypedagógiának az egész
emberre, annak életére kell irányulnia.
- Fontosnak tartotta, hogy erősödjön a gyógypedagógia és a határtudományok
kooperációja, valamint a speciális és általános pedagógia kölcsönösen segítse egymást.
- Szerinte a gyógypedagógiára nem csak a speciális gyógypedagógiai intézményekben van
szükség, hanem mindenütt, ahol a speciális nevelési, tanácsadási szükséglet megjelenik
(pl.: családokban, nevelőotthonokban).
- A gyógypedagógia kifejezést támogatja.
- Minden nagy vallási tanításban vagy felvilágosult humanizmus eszméjében megtalálható a
gyengék és elesettek önzetlen segítése. Ez az eszme ad alapot a segítség intézmények
gyakorlati megvalósítására.
- A speciális nevelési szükségletet, alkalmasnak tartja arra, hogy a minden életkori szakaszra
kiterjessze a gyógypedagógiai segítségnyújtást.
- Bevezeti az ökológiai nézőpontot, ami az ember és szociális környezete viszonyának
kutatására szolgál.
- A magyar gyógypedagógia elméletképzésében a rendszerelméleti gyógypedagógia hatása
csak nyomokban figyelhető meg. A gyógypedagógia rendszerként való felfogása több
évtizede megjelent (pl.: a fogyatékosság ügyi jogi szabályozás kiterjesztése az oktatási,
egészségügyi és szociális rendszerekre).

Integrációs pedagógiai (együttnevelés)

- 1960-as évek USA
- A speciális nevelés alternatívájaként mutatták be: fogyatékos és nem fogyatékos
gyermekek együttnevelésének igénye
- Diszkrimináció mentes gondolkodás
- Kezdetben nincs jogi szabály, feltételek hiánya, pedagógus felkészületlensége. Minden
integrált nevelési helyzet egyszeri, individuális.
- 1980-as években alakult ki az integrációs pedagógia. Emberi méltóság sérthetetlen,
emberkép meghatározó értéke, pozitív diszkrimináció, szolidaritás
- Olyan általános pedagógiát kell megalkotni, amely természetesnek tartja az emberi
különbözőségeket és azt a mindennapi gyakorlatban is képes akceptálni.

← Az elméletek gyakran nem kizárólagosan váltják egymást, hanem párhuzamosan vannak

jelen.

5. WHO – meghatározások, fogalomváltozások (sérülés, fogyatékosság,

akadályozottság) (1980, 2001), paradigmaváltás
A WHO fogyatékosságfogalmának fejlődése

A fogyatékosság fogalma kialakulása óta többször is lényeges változáson ment keresztül.

Mindaddig, amíg az ENSZ nem hozta nyilvánosságra három szempontú
fogyatékosságdefinícióját (impairment = sérülés, károsodás / disability = fogyatékosság,
képességzavar / handicap = akadályozottság, hátrány), addig a különböző tudományok és
nyelvek más-más tartalmú és megfogalmazású terminusokat használtak.

1980-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kiadta: A károsodások, fogyatékosságok

és rokkantság nemzetközi osztályozása című anyagot, amelyben leírta a fogyatékossági
folyamat definícióját:
- az egészséges fejlődésmenettől való eltérést biológiai, organikus szinten a struktúrában és a
működésben (sérülés, károsodás), a pszichés funkciók, képességek szintjén (képesség, ill.
funkciózavar) és szociális szinten (beilleszkedési zavar, társadalmi hátrány) írja le. Ez a
megközelítés oksági láncként értelmezi a biológiai, pszichés, szociális szint összefüggéseit.
Eszerint a fogyatékosság az egyén individuális minősége. Van egy organikus sérülése,
betegsége, ezért másképpen működnek egyes funkciói, másképp fejlődik, emiatt nehezített a
társadalmi beilleszkedése is.
Mindezek egy irányban, folyamatosan súlyosbodó helyzetbe hozzák az egyént. Ezt a
folyamatot fogyatékossági folyamatnak (ICIDH) nevezték el.
Ez a folyamat (statikus-dinamikus szemlélet): betegség --> következménye: károsodás
(impairment) --> további köv.:primer és szekunder fogyatékosság (disability) --> még
további köv.: akadályozottság (handicap) a kül-ő szociális folyamatokban való részvételben.
Előnye: A korábbi fogalmi sokféleséghez képest egyértelművé tette, hogy a három különböző
kifejezés nem szinonima, hanem egyazon folyamat, három, egymással kauzális
összefüggésben lévő dimenziója.
Kritikák:
A fogyatékossági folyamatot egyirányú folyamatként írja le, miszerint csak az
állapotváltozásban csak a fokozatos romlás lehetséges. Nem szerepel a dokumentumban az
érintett ember személyiségének szerepe és annak autonómiája. Nem hangsúlyozza eléggé az
ember és természet, valamint az ember és annak környezetének kölcsönhatásának szerepét.

A WHO 1997-től új szempontokat javasolt, mely szerinti új állásfoglalása:

-a fogyatékosság három szintje között már kölcsönös egymásra hatást feltételez. Ez a
meghatározás már nemcsak a személyben lévő, hanem a társadalmi komponensek hatását is
kiemeli. a fogyatékosság fogalmát már helyzethez köti. Figyelembe veszi az interakció, a
kommunikáció, a környezet szerepét és a biológiai szintet egyaránt, amikor megállapítja a
fogyatékosságot.
A fogyatékosságot (deficitet) megállapító diagnózis egy szakmai meghatározás. A
közoktatásban a diagnózis a feltétele a gyermek többletszolgáltatásokhoz való juttatásának.

A nemzetközi viták után 2001-ben jelent meg az új változat: A funkcióképesség,

fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (ICF) címmel. Az új értelmezésben a
 testi funkciók (struktúra) károsodhat, sérülhet
 a tevékenység (aktivitás) akadályozottá válhat,
 a társadalmi életében való részvétel (participáció) pedig akadályozottá, korlátozottá.
Ha ezeken a területeken zavar áll fenn, az ICF ezeket a következő megnevezésekkel illeti:
 testi funkciók zavara: károsodás, sérülés (funkciózavar, struktúrakárosodás)
 tevékenység (aktivitás) zavara: tevékenység akadályozottsága (hátránya)
 részvétel (participáció) zavara: a részvétel akadályozottsága (hátránya).

Ezeket a zavarokat együttesen, gyűjtőnévvel hívja fogyatékosságnak az Egészségügyi

Világszervezet. A modell különböző tényezők közötti kölcsönhatásokat említ, nem pedig
fogyatékossági folyamatot ír le.

Az ICF új fogalma a képességzavar. Az új fogalomalkotásban nem a betegség

következményei, hanem az egészség komponensei kapnak hangsúlyosabb szerepet.

Sérülés / károsodás: a biológiai-testi állapot a meghatározó, időszakos, vagy állandó

anatómiai, genetikai, élettani működési zavar, rendellenesség. (funkciózavar,
struktúrakárosodás)
Fogyatékosság / képességzavar: a pszichikus, lelki állapot a meghatározó, az érzékelő,
mozgási vagy értelmi képességek részleges vagy teljes, átmeneti vagy végleges hiánya.
(tevékenység akadályozottsága)
 Akadályozottság / korlátozottság: a szociális, társadalmi folyamat a meghatározó, a
mindennapi tevékenységek tartós nehezítettsége, a társadalmi funkcióban bekövetkező
zavar. (részvétel akadályozottság)
- Paradigmaváltás: az új értelmezésben a testi funkciók károsodhatnak, a tevékenység
akadályozottá válhat, a társadalmi életében való részvétel pedig korlátozottá. Ezeket a
zavarokat együttesen, gyűjtőnévvel hívja fogyatékosságnak az Egészségügyi
Világszervezet. A fogyatékosságra, mint élettapasztalatra tekint, amire bárki bármikor
szert tehet, ha valamilyen probléma adódik a funkcióképességben, de nem végzetszerű,
hanem visszafordítható is lehet. A modell különböző tényezők közötti kölcsönhatásokat
említ, nem pedig fogyatékossági folyamatot ír le.

6. A magyar gyógypedagógia hagyományai, fogalomrendszere

A magyar gyógypedagógiai iskolarendszer kialakulása
Az első gyógypedagógiai intézmények Magyarországon:
- 1802 Vác - Cházár András kezdeményezésére megalakul az első magyar
gyógypedagógiai intézmény a siketek oktatására: a Váczi Királyi Siketnéma Intézet.
- 1861-től használatos a gyógypedagógia szakkifejezés és a 19-20. sz. fordulóján terjed
el Európában, elsősorban német nyelvterületen
- A gyógypedagógia fogalmának klasszikus értelmezése Daniel Georgens nevéhez
fűződik. Társával: Heinrich Marianus Deinhardttal Lipcsében 1861-ben kiadott
Heilpadagogik c. művük, melyben a gyógypedagógia értelmezése: - gyógypedagógiai
össztudomány- gyógyító nevelésként értelmezték.
- Magyarországon Frim Jakab honosítja meg a gyógypedagógia fogalmat az 1880-as
években elsősorban az értelmi fogyatékosokra vonatkoztatva. Frim Jakab: 1875-ben
elsőként létesített nevelő intézetet értelmi fogyatékosok számára Rákospalotán:
„Hülyék és gyengeelméjűek budapesti intézete” nevet viselte.
- 1884- ben írja le magyar nyelven: a szellemi gyengeség /idiotizmus/ állapotát, az
enyhébb butaságot / imbecillitás/ súlyosabb tompaelméjűség /cretinizmus/
- A hazai gyógypedagógia tudományos megalapozói a XX. sz. elején (Ranschburg Pál,
Vértes O. József, Éltes Mátyás, Szondi Lipót, Tóth Zoltán) a multidiszciplinaritás
jegyében végezték elméletalkotó, empirikus kutatói munkájukat.
- Ezzel egy időben gyógypedagógiai intézmények létesültek. Meghatározó jelentőségű
volt az 1921. évi XXX. iskoláztatási törvény. amely a fogyatékos gyermekekre is
kiterjesztette a tankötelezettséget). A fogyatékos személyeket elkülönített iskolákban
oktatták.
 - Megkezdődött a fogyatékosságok definiálása, gyógypedagógusok képzése (Bárczi
Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola).
- Bárczi Gusztáv 1959-ben kimondta, hogy a gyógypedagógia egy önálló, komplex
tudomány.
- A közgondolkodás változásával átalakultak szakszavak (terminológia), az elméleti
megközelítések sokféle változáson mentek keresztül.
- A gyógypedagógiai tradíció leglényegesebb eleme a fogyatékos embereknek
másokkal egyenlő emberként való elfogadása.
- A sérült gyermekek az iskolakötelezettség bevezetésekor kiszorultak az iskolai
oktatásból. Emberbaráti, egyházi intézményekben történt nevelésük kedvező
tapasztalatai alapján a pedagógiai szakemberei is felismerték, hogy a megfelelő
környezet biztosításával ők is oktathatók. 20. század közepe → lényeges változás,
hogy bekerültek a kötelezően oktatottak körébe.
- Ma már többen tanulnak Magyarországon integráló iskolai környezetben, mint
szegregáltban. Az integráló nevelésre vállalkozó iskolákban lassan meghonosodik az
egyéni tanulási utak gondozásának kultúrája. A méltányos oktatási környezet
megteremtése minden gyermek és fiatal számára a pedagógiai, gyógypedagógiai és
szociális megsegítések többszintű rendszerében értelmezhető. (Szabóné, 2009).

A gyógypedagógia alapfogalmai
1. A gyógypedagógiai tevékenység differenciált feladatai:
 prevenció (megelőzés)
 education nevelés (oktatás, terápia, iskolai nevelés)
 rehabilitation életsegítés - (felnőtt fogyatékosok élethelyzetének segítése)

2.Fogyatékosság a gyógypedagógia alapfogalma a magyar nyelvben: azt a tulajdonságot,

vagy tulajdonságcsoportot jelöli, amely rászorulttá teszi a gyermeket a gyógypedagógiai
ellátásra.
A szakmai nyelv már a fogyatékossággal élő kifejezést használja.
Fogyatékosság (disability): az ember normális érzékelő, mozgási, értelmi funkcióiban
szükséges képességek részleges vagy teljes, átmeneti vagy végleges hiányát jelenti, tehát a
speciálisan emberi funkciók zavara.
 egymással elválaszthatatlanul összekapcsolódó tulajdonságok - fogyatékosság
magtulajdonságai
 biológiai károsodás - elsődleges fogyatékosság
 lelki tulajdonságok károsodása - másodlagos fogyatékosság
 cselekvésbeli elváltozások - harmadlagos fogyatékosság

3. Fogyatékossággal élő emberek

"Fogyatékossággal élő minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy
érzékszervi károsodással él, amely számos akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy
teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását." (1998/XXVI. törvény)
4. Károsodás (impairment): biológiai működés zavara - időszakos vagy állandó anatómiai
vagy pszichológiai veszteség (sérült testrész, szorongás..)
5. Rokkantság (handicap): az egyén kora, neme és társadalmi szerepei szerint elvárható
mindennapi tevékenység tartós akadályozottsága, tehát az embernek társadalmi szerepeiben,
funkcióiban bekövetkező zavara.
6. Általános gyógypedagógia:
A gyógypedagógia fogalomkörét, tudományelméleti és tudomány rendszertani kérdéseit,
gyakorlatának elméleti általánosításait kutató diszciplina (tudományág).
7. SNI - nem a gyermek fogyatékosságáról van szó, hanem az adott pedagógiai feltételek
miatt a gyermek különleges bánásmódra való ráutaltságáról. Tehát nem szinonimája a
fogyatékosságnak, csupán a pedagógiai teendők sajátosságaira utal.
 2003. évi LXI. törvény a közoktatásról (1993. évi LXXIX. törvény módosítása) –vezette
be a sajátos nevelési igényű gyermek fogalmát. Korábban "speciális nevelési szükséglet"
nyelvi átalakításával.
 Az átalakítás fogalmi változást is jelentett. Az SNI nem diagnosztikus kategória, hanem
egy olyan gyűjtőfogalom, amelynek alkalmazásával a fogyatékos gyermekek számára a
közoktatási intézményekben többletjogokat biztosítanak.
 Az SNI akkor állapítható meg, ha az orvosi, gyógypedagógiai és pszichológiai
diagnosztikai eljárásokkal a közoktatási törvényben felsorolt fogyatékosságok és zavarok
megállapíthatók.

 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről új fogalmat vezet be:

Kiemelt figyelmet igénylő gyermek, tanuló:

a) különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló:
aa) sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló (SNI)
ab) beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló (BTM)
ac) kiemelten tehetséges gyermek, tanuló,
b) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint hátrányos és
halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, tanuló

2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről:

"Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló az a különleges bánásmódot igénylő gyermek,
tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi,
értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan
fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos
tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd."

8. Nevelhetőség - a gyerekekben rejlő előfeltételek, amelyekhez a pedagógiai segítségnek

igazodnia kell.
Összetevői:
- a gyerek mit tud, hol tart tudásgyarapodása
- a nevelés hogyan, milyen mértékben és ütemben képes megváltoztatni ezt az állapotot
- milyenek a gyerek távlati, fejlesztési lehetőségei
- a gyerek fejlődésének szociális beágyazottsága (környezeti feltételek)

9. Defektológia - az a tudományág, amely az emberi szervezet született v. szerzett tartós

kórosodásain igyekszik javítani – a gyermeki hibákkal foglalkozó speciális pedagógia,
pszichológia, a defektusok kompenzációját/korrekcióját segítő technikai eszközök.
10.Gyógypedagógiai tipológia (típusok csoportosításával, összehasonlításával és
rendszerezésével foglalkozó segédtudomány):
Elsőként a fogyatékosságok/fogyatékos személyek orvosi szempontú osztályozása alakult ki
(kóreredet feltárása, állapot súlyossága...) 🡪 Ezt egészítette ki a pszichológiai szempontú
osztályozás fejlődéslélektani törvényszerűségek alapján, pszichodiagnosztikai eljárásokkal.
Évtizedek múltán a pedagógiai típusú osztályzás is megjelent. A nevelhetőség individuális
szintjének, a fejlesztés irányainak és feladatainak meghatározása.

A hazai gyógypedagógiai tipológia mindhárom osztályozási szempont alapján a következő

népességcsoportokat nevezi meg: hallássérült, látássérült, beszédben akadályozott, értelmileg
akadályozott, tanulásban akadályozott, mozgáskorlátozott, teljesítmény- és
viselkedészavarokkal küzdők, halmozottan fogyatékos személyek

11. A zavar fogalmának általános definícióját a szakirodalom nem határozza meg,

ugyanakkor mindhárom alapfogalommal (sérülés, fogyatékosság, akadályozottság)
összefüggésben alkalmazzák, mint a definíció értelmező elemét (például a sérülés a biológiai
működés zavara).

7. A fogyatékosság FNO szerinti értelmezése:

„A fogyatékosság a károsodásokat, a tevékenység akadályozottságát és a részvétel
korlátozottságát felölelő gyűjtőfogalom. Egy kóros egészségi állapotú egyén, valamint
kontextuális (környezeti és személyes) tényezői közötti kölcsönhatás negatív oldalát jelöli
meg.
A 2004-ben megjelent FNO szerint a gyógypedagógia szempontjából a főfogalom a
képességzavar, amely a funkcióképesség bármely természetű és eredetű akadályozottságát
jelenti.
- biológiai, testi (funkciók) zavara: struktúra – károsodás – sérülés
- tevékenység (aktivitás) zavara: a tevékenység akadályozottsága
- részvétel (participáció) zavara: a részvétel akadályozottsága