A fogyatékosság jelensége a pszichológiában. A gyógypedagógiai pszichológia tárgya, feladata.

Szemléletváltás a gyógypedagógiai pszichológiában. Korszerű kérdések a gyógypedagógiai

pszichológiában

I. A fogyatékosság jelensége a pszichológiában

Ranschburg Pál: a hazai pszichológia úttörője és a gyógypedagógiai pszichológia megteremtője

hazánkban. Munkásságában egybeépült az ép és kóros pszichés működés, fogyatékos és nem fogyatékos
személyek összehasonlító vizsgálata.

A gyógypedagógia és a pszichológia a XIX. és a XX. században kapcsolódik egybe → hosszú folyamat

eredménye

A tudományok túlspecializálódása → új határterületi tudományok megjelenése → igény egymás

szempontjainak megismerésére → előtérbe került az interdiszciplinaritás

A századfordulón a természettudományok az embert egyre inkább olyan lényként vizsgálták, aki nem
szakítható ki a társadalmi lét közegéből - bio-pszicho-szociális egység hangsúlyozása

A gyp és a pszichológia a gyakorlati tevékenységben előbb találkozott mint a tudományos elméleti

megközelítésben. A fogyatékos emberek léte nem csak társadalmi, hanem embertudományi szempontból is
kihívást jelentett a pszichológia számára.

XX. század első fele: a tudományok a fogyatékos emberek létproblémáit alig reflektálták

• a gyógypedagógiai és gyógyped. pszichológiai írásokban jelenik meg először az a gondolat,

hogy az egyes képességek, funkciók sérülése hat az egész személyiségre → az egész szem.
sérült lesz

Igény, hogy a fogyatékos személyeket intézményesen neveljék, oktassák → intézmények létrejötte →

dehumanista intézményekszigorúan elkülönített nevelés

XX. század: óriásintézetek: pszichiátriai és ért. fogy. emberek keverten élnek, de a gyógyíthatatlanok és a
képezhetetlenek továbbra is elkülönítve → emberhez méltatlan bánásmód-„azzal legitimálták az
elkülönítést, hogy így akarják megvédeni a sérült embereket a társadalomtól. A kor szellemében a fogy.
ember nem volt a társadalom integrálható tagja.

Ezek a helyek nem biztosítottak fejlesztő foglalkozásokat, a tárgyi feltételek nem voltak megfelelőek,
zsúfoltság, személyes tér hiányaaz ott élő emberek állapota romlottreformtörekvések: normalizációs elv

Pszichoanalízis: megváltoztatja az akkori szemléletet → helyet kapott a megértés

Az intézmények kutatási célokra is alkalmasak voltak → tesztek kidolgozása az ért. fogy. emberek
teljesítményének felmérésére → fogy. jobb megismerése → bizonyították, hogy a kognitív folyamatok is
változtathatók és az, hogy szoros összefüggés van a kogníció és a viselkedésszabályozás között

A tudományok fejlődésében kedvező lépést jelentett az 1. VH: koponyasérültek, traumások vizsgálata

előrelendíti a tudomány fejlődését → neuropszichológia kialakulása

Elterjedt, hogy az ért. fogy. öröklődik teljes szexuális elszigetelés és sterilizációXX. század közepe:
cáfolják az öröklés elsődleges szerepét
Tesztpszichológia létrejötte. Új igény a psz. szemben: segítse megtalálni azokat, akik eltérnek az átlagostól,
mérje meg az eltérés mértékétpedagógiai diagnosztika

XX. század közepe: rehabilitáció → integrált, nappali ellátás → igény a pszichológiai segítségre

1960-70-es években kapcsolódik be a gyógypedagógiába a pszichológia → pszichológiai segítség a

fogyatékkal élőknek és családjuknak

XX. század vége: esélyegyenlőségért való küzdelem → mozgalmak, hogy a fogyatékosok jobban
beilleszkedhessenek

XXI. század: pszichológia képes beavatkozni a fogyatékos emberek ügyébe → segíti a gyógyped-t

II. A gyógypedagógiai pszichológia tárgya, feladata

- A gyógypedagógiai pszichológia két tudományból alakult ki: gyógypedagógia és pszichológia

1. Fogalma:

- Illyésné: „.. a gyógypedagógiai pszichológia a pszichológiának az az alkalmazaott ága, mely

különböző sérüléssel, fogyatékossággal, akadályozottsággal élő személyek (gyermekek és
felnőttek)
személyiségének megismerésével,
a nehezített szociális út
és az eltérő kognitív fejlődés feltárásával,
nevelésük, fejlesztésük, terápiájuk
és a társadalmi beilleszkedésük feltételeinek pszichológiai segítésével
foglalkozik.”

- alkalmazott tudományos megközelítés: az érintett személy, családja, az őt szolgáló

intézmények, az ott dolgozó szakemberek esetében felvetődött problémák megoldásához
nyújtott pszichológiai segítés.

- elméleti, kutatási megközelítés: a fogyatékos emberek személyiségének megismerése, eltérő

kognitív fejlődés feltárása, stb.

2. Tárgya

- a sérült személyek lelki jelenségeinek kutatása, speciális módszerek feltárása. Mindazok

lelki jelenségeivel foglalkozik, akik normál pedagógia módszerekkel nem nevelhetők-
oktathatók, hanem speciális eljárásokra szorulnak.

3. Feladata
 - a sérült személyiség magatartásának alakítása, egyenes lelki jelenségek vizsgálata, feltárása,
fejlettségi szintjének megállapítása, fejlődésének segítése. A gyógypedagógia körébe tartozó
személyek megismerése, társadalomba való beilleszkedésük segítése.

4. Célja

- nevelési cél elérésének segítése

- a fogyatékosokat pszichológiai módszerekkel segíteni abban, hogy beilleszkedhessenek a
családba, iskolába, munkába és a társadalomba. Ennek érdekében fel kell kutatni őket,
speciális módszerekkel megvizsgálni valamint nekik és hozzátartozóiknak tanácsot adni.

III. Szemléletváltás a gyógypedagógiai pszichológiában

- a ’60-as években a sérült személyek abnormálisok, inadaptáltak

↕
- ma: személyek, felnőttek, gyermekek, kiknek legkülönfélébb sérülésük, akadályozottságuk ellenére
legfőbb jellegzetességük emberi mivoltuk

- ép-fogyatékos, normális-abnormális → fogyatékos személy megértése

- a szemléletváltás folyamata

• WHO definíció (1980): „A rehabilitáció olyan szervezett segítség, melyre egészségükben,

testi, szellemi épségükben tartósan vagy véglegesen károsodott
emberek rászorulnak a társadalomba, közösségbe való
visszailleszkedésük értelmében.”

• 1997. évi CLIV. Törvény az egészségügyről: „A rehabilitáció olyan szervezett segítség,

melyet a társadalom nyújt az
egészségében, testi vagy szellemi
épségében ideiglenes vagy végleges
károsodás miatt fogyatékos személynek,
hogy helyreállított vagy megmaradt
képességei felhasználásával ismét
elfoglalhassa helyét a közösségben.”

• Egészségügyi Világszervezet (WHO) dokumentumai

› 1980: biológiai hátterű sérülés → pszichológiai természetű képességzavar,

fogyatékosság → szociális akadályozottság

› 1997: a fogyatákosság egyéni tulajdonság, melynek keletkezésében, a súlyossági fok

megnyilvánulásában szerepe van: az érintett személy tevékenységének,
társadalmi részvételének és a tágabb társadalmi környezet pozitív vagy negatív
hatásainak → szoros kölcsönhatás (bio-pszicho-szociális megközelítés)

IV. Korszerű kérdések a gyógypedagógiai pszichológiában

1. A gyógypedagógiai pszichológia hagyomásnyos értelmezése

 - a gyógypedagógiai nevelést igénylő különböző fogyatékos gyermekek és fiatalok
pszichológiai sajátosságait feltáró és bemutató tudomány, melynek célja, hogy megalapozza
eredményes oktatásukat, nevelésüket.
E szerint a cél és a feladat:

• feladata: a fogyatékosság okozta pszichikus és személyiségváltozások feltárása, a

különböző fogyatékossági típusoknál és kategóriáknál az egyes lelki jelenségek
sajátosságainak, fejlettségi szintjének vizsgálata

• célja:

› tanköteles, gyógypedagógiai iskolázásban részesülő fogyatékos gyermekek

vizsgálata → segítségnyújtás a gyermekeket tanító gyógypedagógua számára azáltal,
hogy tájékoztatja őket a fogyatékosság mértékéről, a pszichikus jelenségek
megnyilvánulásáról

› fogyatékosok felismerését, megismerését és az épek közül történő

kiválogatását biztosító vizsgálóeljárások kidolgozása és alkalmazása →
homogén csoportok létrehozása, valamint a határ meghúzása ép-fogyatékos,
normális-abnormális között

• defekt-specifikus, fogyatékosság-centrikus elmélet alátámasztása: a fogyatékos

személyek csak a társadalomtól elkülönítve oktathatók, nevelhetők eredményesen

› a fogyatékos személyek védelme a társadalom negatív hatásaitól

↕
› a társadalom védelme a fogyatékos személyektől: az iskolák tehermentesítése

2. Korszerű kérdések, változások

- változások a társadalmi-tudományos közgondolkodás ember-és gyerekszemléletében

• II. VH után: erősödnek a humanista vonások → a fogyatékkal élők, a „más” emberek

megértése

› ENSZ – Az értelmileg retardáltak általános és speciális jogai (1971)

* azonos jogok illetik meg őket, mint az épeket

* joguk van:
orvosi kezelésre,
speciális nevelésre,
foglalkoztatásra,
rehabilitációs eljárásokra,
különleges gondozásra
 az anyagi biztonságra, amennyiben saját maguk ezt
előteremteni nem képesek, úgy a társadalomnak
kell biztosítani számukra
értelmes, tartalmas élethez való jog

- változások a gyógypedagógiai pszichológia szemléletében, céljában és munkaterületében

1. az egész személyiség figyelembevétele a szociális interakció hatásaiban

› tehát nemcsak a képességzavarokkal, hanem a szocializációs folyamat

zavarával is számolni kell, mert az egyén és a környezet közti kölcsönhatás
nélkül nem lehet az egyént vizsgálni

* vizsgálni kell még: anya-gyerek kapcsolat és a kortársak szerepe

( a kortársakkal való kapcsolat vizsgálata fontos → frusztráció)

2. életkori határok tágulása

› gyógypedagógiai nevelés életkori határai lefelé és felfelé is tolódtak

* korai fejlesztés létrejötte
* a felnőtt és az idős embereket is megpróbálták rehabilitálni

3. pozitív személyiségjegyek feltárása

• kiindulópont: a sérült funkciók mellett megtaláljuk az épen maradottakat → erősítés

→ kompenzáció ráépülhet

• vizsgálómódszerek hatókörének bővítése

4. fogyatékos-ép határ megvonása

• hagyományos vizsgálóeljárások → a gyermekkorban fogyatékosnak minősített

gyermek felnőttkorára már nem volt az → igény, hogy meghatározzák mi alapján
vizsgálják gyermek-és felnőttkorban
gyermek: intellektualitás
felnőtt: szocalizáció
→ új vizsgálóeljárások, melyek kiküszöbölik a tévedést

• az ép értelem és a fogyatékos értelem között nemcsak mennyiségi, hanem minőségi

eltérés is van → az átlagos emberek határa kitolódott → kevesebb stigmatizált ember

• pszichológia feladata: a szélső értékek adottságaihoz is alkalmazkodó differenciált

követelményrendszer kialakítása

5. normalizációs elv

• a fogyatékosok életfeltételeinek az épekhez való közelítése → intézetekben családias

jelleg, kevert életkor, épekkel való interakció lehetőségének biztosítása → cél:
integráció

6. komplex megismerés elve

 • a különböző intelligencia-, képesség- és teljesítményvizsgáló pszichológiai
módszerek sajátos adaptálása különböző fogyatékosságú gyermekek számára

• a sérült személyiség megismerése csak komplex vizsgálatokon keresztül valósulhat

meg → interdiszciplinaritás

7. homogenitás és heterogenitás, mint szelekciós elv

• homogén csoportok létrehozása a cél, de ez megvalósíthatatlan → heterogén

csoportokkal való munka megoldása → differenciáló módszerek

› szempontok a csoportosításra:

* kóroki kategorizálás
* tüneti kategórizálás
* keletkezés ideje alapján végbemenő kategorizálás

8. sérült személy fejlesztésének pszichológiai elvei

• tanulásvizsgálatok: viszonyítási alap a fogyatékos személyek akadályoztatott

tanulásának megértéséhez

• viselkedés modifikációs kutatások: ért. fogy. magatartásának, önállósodásának

fejlesztéséhez nyújt segítséget

• pszichoterápiás módszerek kutatása: hibás, rendellenes működés helyreállítása

• családterápia: feszültségoldás, pszichológiai segítés

9. továbbfejlődés perspektívái a gyógypedagógiai pszichológiában

• Magyarországon hosszú hagyományokra tekint vissza gyógypedagógai pszichológia

• célja: segíteni a fogyosok beilleszkedését
• minél korábban felkutatni őket
• segíteni tanácsokkal nekik és családjaiknak
• sajátos terápiás eljárásokkal foglalkozni velük

10. a gyógypedagógiai pszichológiai kutatások továbbfejlesztésének igénye

- bizonyos kérdések elhanyagoltak voltak, ezeket kutatni kell, bizonyos kérdésekben pedig
el kell mélyíteni a kutatásokat
- fontos a diagnosztikai eljárások tökéletesítése, adaptálása
- homogénebb csoportok kialakításához fontosak a személyiségfejlődésre vonatkozó
hosszmetszeti kutatások
- egyéni nevelési tervek összeállítása szükséges
- a szociális interakciók formáit is vizsgálni kell
- tantárgypszichológiai kutatások, neveléslélektani kutatások is elengedhetetlenek
- A munkalehetőségek kiszélesítésére a munkaalkalmassági vizsgálatokra is szükség van
Integrációs cunami- Bánfalvy Csaba

A képzés nélküliségtől az integrációs cunamiig:

Az első elképzelés szerint a fogyatékosok egyéni testi vagy/és szellemi jellemzőikben negatív irányban
eltérnek a nem fogyatékosoktól, és ezek az eltérések írják körül a fogyatékos populációt. Ebben a
felfogásban a fogyatékosság és a fogyatékosok szilárd, orvosi, pszichológiai jegyekkel jellemezhető és
körülírható populáció.

Egy másik megközelítés szerint : az előzőtől nem független, felfogás főleg arra figyel, hogy milyen
szervezeti, szervezési feladatok jelentkezhetnek a fogyatékos tanuló normál osztályokba való beillesztése
során, és ebben a szervezési folyamatban milyen szerep jut a normál és fogyatékos diákoknak, tanároknak
szülőknek.

Képzés nélküliségtől a szeparált képzésig:

XIX. század:

- a fogyatékos emberek képzésének igénye egészen a XIX. századig nem jelentkezett, sem integrált
sem szeparált formában
- a modern polgári társadalmak változtattak radikálisan a fogyatékossággal kapcsolatos felfogáson és
gyakorlaton
- tudatosult a fogyatékosság létezése , felmerült a szakszerű és szervezett ellátás igénye
- ekkor nyilvántartásba vették a fogyatékosokat
- elkülönített intézményes ellátási formákat fejlesztettek ki
- a semmilyen képzést a szeparált képzés váltotta fel
- előbb a siketek majd a vakok majd a többi fogyatékossági csoport
-Kapitalizmus:
-a piacgazdaság létrejöttével fokozatosan felbomlottak azok a szerves kisközösségek ( családok,
falusi, közösségek) amelyek a fogyatékosok spontán, laikus ellátását végezték láthatóvá vált így az
ellátatlan rászorulótömeg
-a fogyatékosokat antiszociálisnak bélyegezték , nemcsak azért, mert természetellenesnek tartották
azt ha valaki nem akar serénykedés révén saját anyagi helyzetén javítani, hanem úgy vélték aki nem
dolgozik az másokon élősködik
- sorra jönnek létre a mamuth méretű kórházak , szegényházak, dologházak

- I. és II. világ háború

- százezer számra váltak az emberek fogyatékosokká, ezután gyógypedagógiai ellátást kellet
biztosítani
- a szolgátatás tömegessé válása pedig azt is elősegítette, hogy az emberek egyre többet kezdtek el
tudni a fogyatékosságokról
- a társadalmi kereslet a tömeges fizetőképes magánkereslet felé és központilag fenntartott és állami
finanszírozású intézmények felé tolódott el
- fokozatosan kiterjedt az ellátás a súlyos fogyatékosságtól az enyhébbekre
-a szolgáltatás tömegessé válása és a klienskör átalakulása magával hozta a szakemberképzés
intézményesülését és tömegessé válását
Magyarország:
XIX. század végén és a XX. század elején jöttek létre az első gyógypedagógiai intézmények
- nem csak a fogyatékosokat különítette el hanem a fogyatékosságtípusokat, ezeken belül az eltérő
súlyossági fokra is külön képző intézményeket alakítottak ki
Jelenlegi iskolai szintű integrációs törekvések:

1. Iskolai szintű integráció:

- a fogyatékos és ép gyerekekeket egy osztályon belül, együtt képezzék
- trendi felfogás -könyvben is így volt  -
- Lényege: fogyatékos diákokat együtt kell oktatni és nevelni az épekkel, akikkel felnőttként
egyébként is együtt élik majd az életüket
- a felfogás szerint a korai megismerés a legjobb eszköze annak, hogy az ép és fogyatékos diákok az
életben általában is jól kijöjjenek egymással
- úgy gondolják, hogy az elkülönítő oktatás csak a hiányosságokra összpontosít és figyelmen kívül
hagyja a képességeiket és lehetséges adottságaikat a sérült tanulóknak
- A befogadó iskolákat kezdetben a tasnulási zavarok esetében használták, és csak később kezdték
tágabb értelemben kezelni a másságokat
- Inkluzió fogalmát itt használják:megjelenik a közös csoprtba tartozás élménye

2. iskolai szintű elkülönítés:

-az iskolai integráció nem lehet önmagában vett cél, csak a lehetséges eszközök egyike
-speciális célzott szakszerű támogatások melyek a későbbi társadlmi beilleszkedés szempontjából
fontosak
- másrészt ezek a vélemények rámutatnak arra

WHO definiciója

Az Egészségügyi Világszervezet által 1980-ban kiadott A károsodások, fogyatékosságok és

rokkantság nemzetközi osztályozása (World Health Organisation) című anyag személyorientált
megközelítés alapján írja le a fogyatékossági folyamatot. Bár az orvosi modellből indul ki, így a
biológiai károsodást hangsúlyozza, mégis fontos szerepet szán a másik két dimenziónak is: a
képességekének és a szociálisnak. Organikus szinten beszélünk a sérülésről, a károsodásról, a
pszichés funkciókról, a képességek szintjén fogyatékosságról, szociális szinten pedig
akadályozottságról, korlátozottságról. A definíció e dimenziók között monokauzális, lineáris oksági
viszonyt feltételez: sérülése miatt válik az egyén fogyatékossá, amivel együtt jár a társadalmi
szerepek betöltésének akadályozottsága: károsodás → fogyatékosság → rokkantság. A modellt
rengeteg kritika érte. Maga a terminológia is vitákat váltott ki, mivel mindhárom fogalom negatív
értelmű. Problémát jelentett a folyamat linearitása: a definíció szerint csak folyamatos romlásra,
egyre kedvezőtlenebb helyzetre van kilátás, vagyis nem számol az egyénnek azzal a képességével,
hogy változtat helyzetén, sem azzal, hogy a társadalom segítséget nyújt. A legfőbb kritika mégis a
személyre orientáltságot érte, hiszen ez a megközelítés a fogyatékosságot individuális minőségnek
tekinti: az egyén sérülése miatt fejlődésmenete irreverzibilisen eltér a normálistól, ezért változnak
meg személyiségjegyei és a társadalomban betöltött szerepei, tehát az egész probléma az egyénen
belül marad.