1.

A tétel: Az értelmi akadályozottság meghatározása, a terminológia változásai a

magyar gyógypedagógia történetében – napjainkig

Mai szóhasználatban:
 az „értelmi fogyatékos” megjelölést akkor használjuk, ha valamelyik embertársunk
intellektuális képességei olyan szűkösek, alacsony szintűek, hogy tanulni csak
különleges segítséggel tud, nehezen vagy egyáltalán nem képes életét önállóan
irányítani, életformája különbözik a megszokott életformáktól. (Hatos)
A fogyatékosság értelmezése azonban folyamatosan változásokon ment/megy át.
Több mint másfél évszázada:
 Ekkor jelentek meg leírások az értelmi fogyatékosnak nevezett emberek egyes
csoportjairól.
o Előbb a két legfeltűnőbb, legsúlyosabban sérült állapotról írtak, az idióciáról és az
imbecillitásról, majd a XX. Század elejétől a debilitásról.
o jellemző volt az egész személyiség negatív jellemzése és az állapot irreverzibilitásának
hangoztatása.
o ’60-as évektől szemléleti változások (intelligencia vizsgálatok mellett egyre inkább
bevonták az értelmezésbe a „szociális inkompetenciát” is, vagyis az adaptív
magatartásbeli akadályozottságot)
 Speck az értelmi fogyatékosságot az emberi létezésformák „normális” változatának
tekinti. (értékeli az akadályozott ember kompetenciáit, rögzítik tehetségét, egyéni
igényeit és teljesítőképességét)

ENSZ Egészségügyi Világszervezete

 1980-ban három alapfogalmat adott közre, amely módosította az értelmezést:
o betegségek, sérülések, fejlődési rendellenességek, valamint környezeti tényezők,
társadalmi elvárások eredményeként károsodások, fogyatékosság (funkciózavar), illetve
rokkantság (hátrány, szerepbetöltési akadályozottság) jelentkezik.
o Ezek egy irányba hatóan, folyamatosan súlyosbodó helyzeteket eredményeznek, amit
fogyatékossági folyamatnak neveztek.
o SOK KRITIKA: A fokozatos romlás mellett nem vették figyelembe sem az egyénben
jelentkező képességeket a nehézségek leküzdésére, sem a társadalmi környezet támogató
hatását.
 2001-ben újból megfogalmazta a fogyatékosság fogalmát:
o A nemzetközi osztályozás neve az FNO (Funkcióképesség, Fogyatékosság és Egészség
Nemzetközi Osztályozása).
o Megmaradt a három alapdimenzió: a testi (fizikai integritás), a személyi (tevékenység), a
közösségi (társadalmi részvétel).
o nem az embereket osztályozza, hanem az érintettek problémáit,
o lehetővé teszi, hogy az akadályozottságuk mellett az erőségeket is feltárjuk.
o a meghatározás főfogalma a funkcióképesség:
- funkcionális egészség: testi funkciók, tevékenység, részvétel – megfelel az
egészségesnek
- funkcionális akadályozottság: testi funkciók, struktúrák akadályozottsága, akad a
tevékenység, akad a részvétel
A funkcionális akadályozottság a gyógypedagógia új fogyatékosság fogalma, amely jelenti
a funkcionális képességzavart=képességzavart.

Kullmann Lajos:
 a változás nem végzetszerű, hanem visszafordítható is lehet.
 A modell nem fogyatékossági folyamatról, hanem különböző tényezők
kölcsönhatásáról szól.
 A három dimenzióban megjelenő tényezőket befolyásolják további személyes és
környezeti faktorok.

A terminológia változásai a magyar gyógypedagógia történetben

 Magyarországon is először a szembetűnő fogyatékosokra figyeltek fel az emberek.
 XIX. Század elején kezdett kialakulni az intézményes nevelésük (1X siketek részére
1802, Vác, majd a vakok számára 1825, Pesti Vakok Intézete).
 1868-as népoktatási törvény megteremti az újabb fogyatékossági típusok iskoláit:
o 1875-ben nyílik meg a debilisek és idióták intézete, (Frim Jakab nevéhez fűződik
és 1877-ig működött „Munka” néven.)
o Később egy magánintézményt hozott létre: „Első Magyar Hülye Nevelő és
Ápoló Intézet”,
o ennek nevét megváltoztatta: „Hülyék és Gyengeelméjűek Budapesti Intézete”
o Kezdetben ápoló-nevelő intézetet létesített, majd külföldi tapasztalatszerzései
után hangoztatta, hogy nevelni és képezni is kell őket.
 1921-es iskoláztatási törvény kimondta a képezhető fogyatékosok tankötelezettségét.
o Bár az „elmebeteg vagy tompaelméjű” gyermekeket kizárta a nyilvános
iskolából
o kezdetét veszi az értelmileg fogyatékosok ápoló és nevelő intézeteinek
szétválása,
o a debilisek iskoláinak kialakulása.
 XX. Század elején figyeltek fel tanulási problémákra és a nehezen tanuló gyerekeket
= „gyenge tehetségűnek” vagy korlátozott tanulási képességűnek nevezték.
o különleges iskolákba gyűjtötték = KISEGÍTŐ ISKOLÁKNAK nevezték, melyet
Éltes Mátyás alapít.
o Ezekbe az iskolákba is kerültek olyan tanulók, akik számára, hogy megfelelően
tudjanak fejlődni, újabb iskolatípust kellett létrehozni = „középsúlyos fokban
fogyatékosnak” – iskolájuk: 1962-1985-ig praktikusan képezhető gyermekek
iskolájának = FOGLALKOZTATÓ ISKOLÁNAK nevezték.
 1960-as években az értelmi fogyatékosok intézményes fejlődésének differenciálása:
o debilisek → kisegítő iskola, imbecilisek → foglalkoztató iskola, képezhetetlen
fogyatékosok → egészségügyi otthonok.
 ’70-es évek elején a kisegítő iskolából speciális szakiskola lett, a foglalkoztató
iskolából munkára felkészítő tagozat/csoport lett.
 Elkezdődött a definíciók keresése, értelmezése. Előbb a két legfeltűnőbb,
legsúlyosabban sérült állapotról írtak, az idióciáról és az imbecillitásról, majd a
debilitásról, gyengetehetségűségről. (Összefoglalónév az oligofrénia volt.)

XX. Század első felében még jellemző volt:

  az orvosi betegségmodellre való építés,
 az egész személyiség negatív jellemzése,
 az intelligencia vizsgálatok alapján történő merev kategorizálás,
 a képezhetetlenség önkényes minősítése.
 Az állapot irreverzibilitásának hangoztatása, amely pedagógiai pesszimizmushoz
vezetett.

70-es évektől figyelhetünk meg szemléleti és gyakorlati változásokat,

 az ért. fogyatékosság fogalmának meghatározásához „társadalmi kritériumok” is
szükségesek, majd az „önálló életvezetés akadályozottsága” mint fogalmi elem.
 Megjelent a pszichometriai megközelítési mód, amely az ért. fogy. embereket nem
speciális betegség hordozóinak tartja, hanem a populáció olyan csoportjaként jellemzi,
amelynek tagjai intellektuális teszttel mért sajátosságaiban hasonlítanak egymáshoz.
 változást hozott az adaptív magatartásbeli akadályozottságnak az értelmezésekbe való
bevonása.

1985-ös oktatási tv. megszűntette az intézmények elnevezéseit a diszkrimináció miatt:

 Kisegítő iskola → Enyhe fokban sérült gyermekek nevelését, oktatását ellátó általános
iskola (az erre épülő speciális szakiskolának maradt a neve).
 Foglalkoztató iskola → Középsúlyos és súlyos fokban sérülteket ellátó intézmény.

 1993-as oktatási tv. kimondta, hogy nincs képezhetetlen fogyatékos, minden

gyermek tankötelezett
 Az esélyegyenlőség az 1998. évi XXVI. Törvénnyel jelent meg, amely alapelveket és
lehetőségeket rögzít a fogy. személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról.
 A 2003. évi LXI. Tv. eltörli a kifejezések közül a „fogyatékos” jelzőt, HELYETTE
a „sajátos nevelésű igényű” gyermekekről, tanulókról szól.

AZ ÉRTELMI FOGYATÉKOSSÁG

1968. Magyarország: „Gyógypedagógiai pszichológia c. könyv megjelenő definíció:

 (oligofrénia) átfogó kifejezése mindazoknak a különböző súlyosságú állapotoknak,
amelyekre elsősorban az intellektus károsodása jellemző. Ez az állapot:
 a neuro-endokrin rendszer strukturális csökkentértékűségét vagy sérülésén, illetve
funkció zavarán alapszik,
 jellemző rá, hogy vagy öröklött, vagy veleszületett, vagy korai életszakaszokban
keletkezett
 maradandó, irreverzibililis, az egész életen át tart és bár a fejlődés és speciális
fejlesztés lehetősége fennáll, az állapot nem szüntethető meg
 az értelmi erők elsődleges károsodás mellett az egész személyiség zavarát hozza létre,
vagyis az intellektuális csökkenésen kívül az ép-és fogyatékos értelem között
minőségi különbségek mutatkoznak
 a legkülönbözőbb etiológiájú kórképekhez, mint tünet csatlakozik.
1970-es évek: Budapest vizsgálat:
 (Értelmi fogyatékosok iskoláiban vizsgálta a gyermekek fejlettségét, különböző
pszichológiai tesztekkel.)
 Ajánlott definíció: (1978): Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer
fejlődését befolyásoló örökletes és környezeti hatások eredőjeként alakul ki, amelynek
következtében az általános értelmi képesség az adott népesség átlagától – az első
életévektől kezdve – számottevően elmarad, és amely miatt az önálló életvezetés
jelentősen akadályozott.

1980-as évek: Zala megyei vizsgálat: Megkísérelte feltérképezni a kisegítő iskolai populáció
és az általános iskolai gyenge tanulók közötti különbségeket. A Zala-megyei vizsgálat
erőteljesebben képviselte a szociológiai és pedagógiai megközelítésmódot.)

 1996-ig volt használatban hazánkban a BNO klasszifikációs rendszer

 1996-ban vezették be a BNO-10 használatát az egészségügyben.
 90-es években a magyar gyógypedagógia ÚJABB BESOROLÁST HOZOTT
LÉTRE az értelmi funkciók sérülése következtében létrejövő tünetek alapján:
o ÉRTELMI AKADÁLYOZOTTSÁG
o TANULÁSI AKADÁLYOZOTTSÁG

 Az értelmileg akadályozottak kategóriájába tartoznak azok az értelmi fogyatékosok,

akik a régebbi terminológia szerint középsúlyos fokban, vagy annál súlyosabban
sérültek.

Tanulásban akadályozottnak:
 nevezi a régebbi terminológia szerinti enyhe értelmi fogyatékosokat
 de KITÁGÍTJA A KATEGÓRIÁT, és idesorolja az iskolában kudarcokat átélő,
hiányosságokkal küszködő, nagyon rosszul tanuló, bukdácsoló gyerekeket is.
 A kategória kitágítása számos kérdést vet fel:
 Ebbe a csoportba fogyatékosok és nem fogyatékosok is tartoznak? Ha nem az
intelligenciahányados alapján állapítjuk meg az akadályozottságot, akkor mi alapján
minősítünk valakit tanulásban akadályozottnak?
 Az enyhe értelmi fogyatékosok, illetve az általános iskolában súlyos tanulási
problémákkal küszködő gyerekek közös sajátossága az, hogy sikeres tanulásukhoz
pedagógiai többletszolgáltatásokat igényelnek, mert e nélkül akadályozottak a
tanulási folyamatokban.
 ezek a gyerekek akkor kapják meg az említett többletszolgáltatásokat, ha a
Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság sajátos nevelési
igényűnek, azon belül tanulásban akadályozottnak minősíti őket.
 DE a bizottság nem ad tanulási akadályozottság diagnózist olyan gyermeknek,
akinek az intelligenciahányadosa 70-nél nagyobb. Így hiába küszködik komoly
tanulási korlátokkal, többletszolgáltatásra (legalábbis a sajátos nevelési igény
alapján) nem jogosult.
Szakirodalmak:

Hatos Gyula – Értelmi akadályozottság és változás