A hátrányos helyzet fogalma.

A hátrányos helyzet típusai: szegénység,

testi- és értelmi fogyatékosság

A társadalomfilozófia és a szociológia tudományának mindig központi témája, lényeges

kutatási területe volt az egyenlőség-egyenlőtlenség kérdése. Ezen belül a szegénység, a
hátrányos helyzet fogalomköre.
Minden ember más és más szociális és egzisztenciális helyzetbe születik bele.
Különbözőképpen nevelkednek, sajátos karakterrel, képességekkel és eltérő lehetőségekkel
rendelkeznek. Azonban szükség van olyan alapvető jogokra, melyek minden embert egyenlővé
tesznek és ezáltal védenek a társadalmi igazságosság érdekében, amely a közösségek
együttélésének legfőbb feltétele. Mindenkinek egyenlő esélyt kell biztosítani az oktatáshoz,
egészségügyi ellátáshoz, munkaerőpiac különböző szegmenseihez való hozzáféréshez. Annak
érdekében, hogy az egyének vagy családok ezáltal jobb életminőséget tudjanak teremteni
maguknak.
Hátrányos helyzetűek azok a személyek, csoportok vagy területi egységek, melyek az országos
átlaghoz viszonyítva rosszabb gazdasági és szociális helyzetben vannak. A hátrányos helyzet
tehát relatív lemaradást jelent, és nem csak anyagi, jövedelmi, hanem egyéb hátrányokra is
vonatkozik. A többszörösen hátrányos helyzet pedig olyanokra utal, akiknél halmozódik több
jelenség (például alacsony jövedelem, betegség, stb.)
A hátrányos helyzet okait többféleképpen is lehet csoportosítani.
Lehetnek természeti és egészségügyi okok, vagy társadalmi-kulturális okok például.
A szegénység meghatározásakor elsődlegesen az alacsony jövedelem, munkanélküliség
kapcsán kialakuló hátrányos helyzetre asszociálunk. Abszolút szegénységről beszélünk, ha
valaki a létminimum alatt él. Azonban a relatív szegénység sokkal tágabb értelemben veszi a
hátrányos helyzetet. Ez azt jelenti, hogy az adott egyén vagy család nélkülöz valamit, ami a
társadalom nagy többségének rendelkezésére áll, amit adott közösségben elérendő
szükségletnek tartunk.
Eszerint szegénnyé tehet valakit az alacsony jövedelem illetve a jövedelem hiánya
(munkanélküliség), az alacsony iskolai végzettség, képzetlenség, vagy akár az etnikai
hovatartozás is. A szegénységben élő emberek életéből hiányzik a gazdasági, a kulturális és a
társadalmi tőke is.
Bizonyos kockázati tényezők megléte is hozzájárul a szegénység kialakulásához.
Ezek a tényezők lehetnek például: gyermekek száma a családban, kistelepülésen élés, mentális
betegségek (pl.: alkoholizmus), devianciák, valamilyen fogyatékosság.
A fogyatékosság alatt olyan tartós vagy végleges – veleszületett vagy szerzett – érzékszervi,
kommunikációs, fizikai, értelmi vagy pszichoszociális károsodást, illetve ezek bármilyen
halmozódását értjük, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal
kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja.
A WHO szerint a fogyatékosság nem zárja ki az egészséget, tehát nem betegség, hanem egy
állapot.
A fogyatékos személy valamilyen testi és/vagy pszichés működésbeli, funkcionális
korlátozottsága miatt tevékenységében, cselekvésében, társadalmi részvételében akadályozott
egyén, aki az állapotához igazodó sajátos körülményeket, eszközöket, eljárásokat, segítséget
igényel.
A fogyatékosság típusai:
- mozgássérültség
- látássérültség
- hallássérültség
- siketvakság
- beszédfogyatékosság
- értelmi fogyatékosság
- autizmus

Irodalom:
Andorka Rudolf (1992) Bevezetés a szociológiába — Budapest, Aula Kiadó

Martin, Hans-Peter – Schumann, Harald (1998) A globalizáció csapdája. Támadás a

demokrácia és a jólét ellen — Budapest, Perfekt Kiadó.

Bourdieu, Pierre (1978) A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése — Budapest,

Gondolat

Lasch, Christopher (1996) Az önimádat társadalma — Budapest, Európa Könyvkiadó.

Várnagy Elemér – Várnagy Péter (2000) A hátrányos helyzet pedagógiája — Corvinus

Kiadó.