Kosztolányi Dezső

Édes Anna

Kosztolányi Dezső a Nyugat első nagy nemzedékének kiemelkedő alakja. Prózában és

lírában egyaránt nagyot alkotott. Kiváló költő, novellista, regényíró és virtuóz
műfordító. Példaképe Arany János volt, ugyanolyan nyelvi tökéletességre, teljességre
törekedett. 1885-ben született Szabadkán, művelt polgárcsaládban. Nevelését
nagyapja irányította, aki Bem seregének századosa volt. A gimnáziumot Szabadkán
végezte el, jeles eredménnyel. Tanulmányait Budapesten, magyar-német szakos
egyetemi hallgatóként folytatta.
Filozófiát is hallgatott Bécsben, de végül egyetemi tanulmányait nem fejezte be.
Különböző újságoknak írt cikkeket és verseket. Nagy előnyt jelentett számára, hogy
több nyelven folyékonyan beszélt. Feleségül vette Harmos Ilona színésznőt, kitől
gyermeke született, Ádám. Nem vett részt a világháborúban, amiért kezdetben
lelkesedett, de később lesújtotta, rettegéssel töltötte el. Trianon érzékenyen érintette.
Pesti Hírlap munkatársaként dolgozott. 1933-ban fény derült állkapcsának rákos
daganatára, több műtétet hajtottak végre rajta. Életének utolsó éveire rányomta
bélyegét ez a betegség. 1936-ban Budapesten halt meg.

A lírikus Kosztolányi életművét három kötet határozta meg: A szegény kisgyermek

panaszai, A bús férfi panaszai és a Számadás.Kisepikai művei közül az Esti Kornél
novellák a legismertebbek. Ezek az írásai önéletrajzi jellegűek, a címszereplő modellje
maga az író.Regényírói munkássága a húszas évek közepén teljesedett ki. 1924-ben
írta a Pacsirtát, 1925-ben az Aranysárkány, majd 1926-ban az Édes Annát.

Ez a mű Kosztolányi világszemléletének tükre, művészi és emberi értékrendjének

foglalata, emberszeretetének és szolidaritásának egyik legszebb példája. A Nyugatban
jelent meg folytatásokban. Kosztolányi a Pacsirta című regényét szerette a legjobban,
de az Édes Anna a legsikeresebb. Szász Károly így írt róla: „Ennél különbet ebben a
nemben alig termett irodalmunk”.„Édes Anna csoda, csoda feketében.” – mondja Kiss
Ferenc. „Bravúros mű, de nem külsőségében, hanem lényegében az”A mű témája
kettős gyilkosság, amit a cseléd követ el a gazdái ellen. A valóságban is megtörtént ez
a bűntett, Kosztolányit érdekelte ez a téma, készült rá.

A cím „Én az Anna nevet régóta szerettem. Mindig a mamát hozta eszembe. Jólesett
mondogatnom, leírnom.”

A mű szerkezete:
1-6. fejezet: bemutatja a helyszínt.
6. fejezet: Anna késleltetve jelenik meg
7-10. fejezet: Anna beilleszkedik a környezetbe
11-14. fejezet: Anna és Jancsi viszonya
15-18. fejezet: menekülési lehetőség meghiúsulása
19-20. fejezet: ítélethozatal, befejezés
A cselekmény a kommün bukásával (1919. július 31) veszi kezdetét. A szerző nem
engedi művét leleplező korrajzzá terebélyesedni. Az első fejezetnek a cselekmény
szempontjából nincs is jelentősége, azt hivatott szemléltetni, hogy az írótól távol áll a
politika. Kosztolányi nem társadalmi kérdésekkel kíván foglalkozni, hanem általános
emberi kérdéseket vet fel: a kiszolgáltatottság, az egymás iránti közömbösség, a
szánalom és részvét hiányának nagy problémáit. Az úr-szolga viszony ábrázolását csak
eszközként használja fel ehhez. Az első fejezetek főszereplője a Vizy házaspár, de már
ekkor minden párbeszéd, gondolat, Édes Anna körül forog. Vizynét ugyanis egyetlen
dolog foglalkoztatja, az, hogy minél tökéletesebb cselédre tegyen szert. Beteges
szenvedélye vakká teszi, húsz éves házasságának minden emléke a házában megfordult
cselédekhez kötődik. Valamennyit gyűlöli, de legjobban az éppen nála levőt. Kóros
állapotának személyes természetű okai vannak: egyetlen gyermekét betegség miatt
vesztette el, férje rendszeresen megcsalja. Beszűkült és boldogtalan életében a cseléd
az egyetlen partnere, minden gondolatának legfőbb oka és célja. Ficsor a házmester
felajánlja neki, hogy új lányt szerez, olyat, aki tökéletes mintacseléd. Sokat és jól
dolgozik, keveset eszik, nem lop, nincsenek szeretői. Így kerül Édes Anna Vizyékhez.
Valójában Ficsor a tizenkilenc éves vidéki lányt akarata ellenére kényszeríti ide. Ez az
ember, aki a szolgalelkűség megtestesítője közeli rokona Annának.

A kommün ideje alatt hiába kérték, nem javítja meg a tanácsosék csengőjét, de a
proletárdiktatúra bukásának hírére azonnal megjelenik és alázatosan elvégzi a munkát.
A kis cselédlányt, aki jól érezte magát az előző munkahelyén, azért kényszeríti ide, hogy
visszaszerezze Vizyék jóindulatát. Az első találkozáskor lezajló párbeszéd, a
cselédkönyv szenvtelen adatai (termete, fogai, különös ismertetőjele) a
rabszolgavásárra emlékeztetnek. Vizyné magatartása kemény, vallatásszerű,
megleckéztető. Megmotozza a cselédet, megsérti a poloska behozatalának vádjával,
elzárja az élelmiszert. Később csalétket helyez ki, máskor cselből kínálja. Vizyné Annánál
olyan dolgot tapasztal, mit eddig még senkinél nem látott. Minden munkát szó nélkül
tökéletesen elvégez, keze nyomán rend és tisztaság marad, nem szájal az asszonnyal.
Anna engedelmes, végtelenül türelmes, halk és dolgos, ellenállás nélkül tűri, hogy
asszonya a cselédgyötrés minden módozatát kipróbálja rajta. Király István így vall róla:
„Anna értékember.” „Ugyanis a humánum ösztönösen benne van.” Ő lesz a
mintacseléd, akit Vizyék mint valami érdekes és különös tárgyat mutogatnak a
vendégeknek. A környéken is elterjed, hogy milyen tökéletes lányt talált. Kosztolányi
tudatos írói módszerére vall, hogy főhősét alig beszélteti. Együgyűségéből,
iskolázatlanságából következik, hogy nyelvi kifejezőképesség híján Anna elsősorban
érzékszerveire hagyatkozik, különös hangsúlyt kap a szaglás.

Vizyékhez belépve émelyítő szagot érez (a molyok ellen kámfort tartottak a

zongorában) rosszullét fogja el, s napról-napra jobban irtózik egy számára
felfoghatatlan dologtól. Nem menekülhet el sehová, irdatlan magány veszi körül.
Vizyéknél eltöltött nyolc hónap csak szenvedést hoz Annának. Az, hogy mintacseléd
lehessen csak személyiségének megnyomorítása, feladása árán valósulhat meg. Gazdái
a maguk módján szeretik, csak éppen nem embernek, hanem hibátlanul működő
gépnek tekintik. Az asszony beleszól a magánéletébe, elveszi az önállóságát,
önbecsülését. Azonban nem csak Anna kiszolgáltatottja a méltóságos úréknak, a
függés kölcsönös. Vizyné állandóan attól retteg, hogy elveszti Annát. „Az
tagadhatatlan, hogy most inkább rab volt, mint bármelyik cselédje mellett”. A
függésben elvesztik szabadságukat, s ez mindkettőjük személyiségét eltorzítja.
Megaláztatásához hozzájárul Vizyné unokaöccse, Patikárius Jancsi, aki visszaélve a
lányban rejlő szeretetigénnyel elcsábítja és teherbe ejti. Jancsi a korszak jellemző
típusa.

Ellenszenves külsejű, kicsiny koponya, peremtelen fülek. Élettelen arc. Rideg, érzelem
nélküli ember, „kicsit Noszty Feri”. Gátlástalan bohém, érdekember. A tiszta lány várja,
igényli a szerelem folytatását, de a férfi csak játékszert, használati tárgyat lát benne, és
megvetően elfordul tőle. A szégyenétől végül megszabaduló lányt a kezébe nyomott
pénzzel még jobban megalázza. Menekülési lehetőséget kínál kilátástalan helyzetéből
Édes Anna számára Báthory úr, a kéményseprő, aki megkéri a lány kezét. Anna akaratát
azonban ekkora már teljesen megvétózta a Vizyné részéről ránehezedő lelki terror,
melynek eredménye képen úrnőjének szavára hallgatva a cselédlány eláll a házasságtól.
A regény cselekményének tetőpontját az estély jelenti, amelyen Vizy Kornél államtitkári
kinevezését ünneplik. Vizy Kornél érdekember, csak a karrier érdekli, a protekció
bolondja. Anna felszolgálás közben megpillantja Jancsit, amint megcsókolja az öreg
Moviszter doktor fiatal feleségét. A sok sérelmet, a sok csalódást ez a jelentéktelennek
tűnő szerelmi csalódás tetézi be. Még aznap éjjel Édes Anna egy konyhakéssel leszúrja
alvó gazdáit, Vizy Kornélt és feleségét, összekuszálva az ok és okozat közvetlen szálait.
Másnap felfedezik a gyilkosságot és letartoztatják a gyilkost. Anna mindent bevall, csak
arra a kérdésre nem tud felelni, hogy miért tette. A bírósági tárgyaláson mindenki ellene
vall, még édesapja is. Egyedül a mélyen és igaz módon vallásos Moviszter doktor érez
vele együtt, s ő az, aki rámutat a gyilkosság valódi okára. „Nem úgy bántak vele, mit
egy emberrel, hanem mint egy géppel. Gépet csináltak belőle. Embertelenül bántak
vele. Cudarul bántak vele”.

Moviszter doktor tudatosan képviseli a humánumot. Szeretet és megértés jellemzi, de

cselekvésképtelen. Édes Annát végül bűnösnek találják és 15 évi fegyházra ítélik.A záró
fejezet a nyitó fejezethez hasonlóan nem tartozik szorosan a cselekményhez. Az utolsó
fejezet igazából nem Édes Anna történetének az utójátéka, hanem a házé, a környezeté,
az íróé, az ellentmondásos magyar világé. A regény tanulsága, hogy egy megoldás
lehetséges csupán: az irgalom, a szeretet.. A könyörület, a keresztény szeretet, az
irgalom legfőbb érték az Édes Annában. Ezt jelzi az is, hogy Kosztolányi latin nyelvű
halotti szöveget illesztett a regény elé mottóként. Az egyetemes nyelven
megfogalmazott ima, könyörgés a cselédlányért, az áldozatokért, a szereplőkért,
valamennyiünkért. Értelmezése: Az úr-cseléd viszony, mely mindkét fél számára
elembertelenítő, történelmi sorsfordulók nyomán változhat. Ez esetben az emberek
jellemüknek megfelelően viselkednek akkor is, ha közben szerepet cserélnek. A
megalázó alárendeltség-fölérendeltség viszony egyetlen módon elviselhető:
keresztényi szeretettel, irgalommal. Ha ez hiányzik, a felgyülemlett megaláztatás, az
elfojtott sérelem egyszer csak felszínre tör, akár a legszélsőségesebb formában
(gyilkosság ) is.

A sokat elemzett, értelmezett mű, megrendítő tanúságtétel mindarról, ami bármikor,

bárhol megtörténhetett a század elejének magyar társadalmában.