Kosztolányi Dezső Édes Anna című regény értelmezése

Kosztolányi Dezső a magyar irodalom azon kevés alkotóinak sorába tartozik, akik
egyaránt maradandót alkottak mind a próza, mind a líra terén. Irodalmi
pályafutásának kezdetét a líra jellemzi; első átütő sikere az 1910-ben megjelent A
szegény kisgyermek panaszai című kötete volt. Folyamatosan publikált a Nyugatban.
A Nyugat közli le először, folytatásban az Édes Anna című regényt is. Kosztolányi "A
rossz orvost" nem számítva négy regényt írt, a "Pacsirtát", az "Aranysárkányt", a
"Néró, a véres költőt" és az "Édes Annát". A sokat elemzett, értelmezett mű
megrendítő tanúságtétel mindarról, ami bármikor, bárhol megtörténhet a század
elejének magyar társadalmában.

A mű ötlete a művész feleségétől ered, aki tökéletes cselédre vágyott, de a túl jó

cseléd fenyegetést is jelentett számára - a történetből Kosztolányi Dezsőné:
Kosztolányi című életrajzi művéből kaphatunk adalékokat.

A regény kezdetben novellának indult, majd regénnyé nőtte ki magát, de miért is

fontos ez?

Kosztolányinál hatalmas hangsúlyt kap minden részlet, mindennek van valamilyen, a

szerves egészre vonatkozó jelentése, sőt maga a szerkezet is jelentést hordoz. A
műnek társadalmi, politikai vonatkozásai is vannak: a Tanácsköztársaság bukása, a
románok bejövetele a cselekmény ideje, ez is determinálja a politikum megjelenését.
Mondják és írták sokat, hogy Kosztolányi saját politikai hovatartozásának kérdésében
hoz itt döntést, tisztázza magát. Kosztolányi szerepet vállalt a Vörösmarty Akadémia
munkájában, majd csalódik a Kommünben, igen radikális váltással Szabó Dezső
köréhez csatlakozik, és újságírói munkát folytat. De ez a szélsőség is csak csömört
okoz, végül a konzervatív Pesti Hírlapnál nyugalmat talál. Az Édes Anna
döntéshozatal és ítélet saját eszméiről, változásairól. A Néró, a véres költő című
regénye történelmi kulisszák előtt ítéli el a szélsőséget, az Édes Anna maga a jelen.

A politikai síkon felül a regénynek van egy társadalmi rétege is. Vízy Kornél törtető,
karrierista típusa a krisztinavárosi polgáré. Vízyné, a gyermeke elvesztése óta sérült,
magányos asszony; mindketten saját osztályuk jellegeit hordozzák, csakúgy mint
Druma. Ebből a szempontból Moviszter doktor kilóg a sorból: politikai nézetei a
baloldalhoz hűek, mindig nonkonform álláspontot képvisel.

A ház lakóinak, és a társadalomnak egy másik rétegét képezik Ficsor, a házmester, a

szakácsnék és a cselédek. A cselédség kialakulása általános társadalmi jelenség,
általában vidéki lányok kerülnek városba, csak pár évre kötik meg szerződéseiket,
nem élnek fényesen, számukra azonban ez a társadalmi mobilitás csúcsa, a városi
állás. A szerepek típusok, Kosztolányi ezzel szembesült is, mivel számtalan levelet
kapott, hogy vannak, akik ismerik Annát, náluk szolgált, sőt látták, és ugyanolyan,
amilyennek Kosztolányi megalkotta. Valóban, Anna nem lehet más, csak az a
szöghajú, szótlan, seszínű, fakó gyermek, aki túl tökéletesen végzi feladatait, nem
beszél, csak ritkán, és boldogtalan, nagyon boldogtalan.

A társadalmi struktúra elemzése után szerkezete cselekménye mentén magát a

művet vegyük szemügyre.

Az első egység az első fejezettől a hatodikig tart. Gyakorlatilag itt történik meg a
politikai, társadalmi, és a városi, a "természeti" környezet leírása. Pontos időt kapunk,
rendkívül pontos helyrajzot, ami azért fontos, hogy megérezzük, tudjuk, hogy itt
zajlanak köztünk a legnagyobb drámai konfliktusok, anélkül, hogy tudomásul vennénk
őket. A cél az elidegenedett társadalom problémáinak megvilágítása lehetett. Az idő
kérdését Bergson időfelfogására vezethetjük vissza, amely megkülönböztet objektív
és szubjektív időt. Valóban, az Édes Annát olvasva, a pontos időmeghatározás
csupán keret a belső, lelki idő hol gyorsabban, hol lassabban járó órája számára. A
mű mottójául Kosztolányi egy latin nyelvű

Halotti litániát szánt - saját bevallása szerint ennek mormolása segítette hozzá a
regény hangulatának megragadásához. Megdöbbentő kontraszt ez az első fejezethez
képest, amikor Kun Béla távozásáról rajzol komikus képet: egy ember zserbóval és
ékszerekkel teletömött zsebbel távozik. A politikai helyzet teremti meg Anna számára
a Vizyékhez kerülés lehetőségét: rokona, Ficsor, szélsőséges viselkedéséért
kiengesztelés gyanánt ajánlja fel Annát Katica helyett Vizynének. Elmondása alapján
Anna az ideális cseléd. Vízyné el is megy megnézni a leányt, s nagyon elégedett a
látvánnyal. Csak később derül ki, hogy valójában nem is Anna volt az, akit látott.
Annát elhívja Ficsor látogatóba, Vizyné felajánlja neki Katica állását, - a lány egy
román katonától volt váradós, ezért kellett elmennie - de Anna nem fogadja el azt.

A következő szerkezeti egység a VII-X. fejezetben Anna beilleszkedését írja le. Itt
kaphatunk bővebb képet az asszony és Anna viszonyáról, a cselédek egymás közti
kapcsolatáról, az urak társalgásairól. A ház asszonyai, ha összegyűltek, mindig a
cselédekről, az urak pedig mindig a politikáról beszéltek. A cselédek társalgásainak
nagy részét is az urak vonásainak ábrázolása jellemzi. Fontos momentum a második
egységben, amikor Vizyné próbára teszi a "tökéletes" Annát egy piskótával, amit a
lány nem fogad el. A társaságban Moviszter doktor az egyetlen, aki emberi
tulajdonságokkal ruházza fel Annát, és az önkifejező dac jeleként fogja fel az
elutasítást. Moviszter alakját drámai kategóriákkal élve gyakran rezonőrként is
értelmezik; számomra ez nem teljesen egyértelmű, ugyanis Kosztolányi itt a részvét
szavait szólaltatja meg. Kosztolányiné írása szerint férje nem csupán Moviszterében,
hanem János alakjában is saját vonásait rejtette el. A második részben tehát Anna
gazdái szemében a tökéletes, tán már nem is emberi lényként élő, mozgó gép,
érzelmileg tudomást sem vesznek róla.

A következő egység Anna és Patikárius Jancsi kapcsolatát és annak "beteljesülését"

mutatja be. A helyzet ismét sablonszerűnek is mondható, de az az írói nyelvezet, az a
játékosság, az a feszültség, az atmoszféra, amelyet Kosztolányi von kettejük
kapcsolatára, olyan pillanatokat szerez az olvasónak, amelyért érdemes elolvasni újra
és újra a művet. Ranódy Zoltán filmjében az Anna alakját játszó Törőcsik Mari
csodálatos szerepfelfogása szinte megegyezik azzal a képpel, ami bennem él
Annáról. Anna és Jancsi kapcsolatának kimenetele az első pillanattól sejthető volt.
Anna valósággal felolvad ebben a "szerelemben". A kettejük kapcsolatában ő az
erősebb - gondoljunk Jancsi könnyeire -, Anna most nő, szép, vonzó. Ezt hiteti el vele
János, sőt talán saját maga is elhiszi. A kockás ruha kapcsolatuk jelképe lett Anna
számára, Jancsi Bécsbe távozása után gyakrabban hordja ezt a ruhadarabot. A
négynapos idill megszakad, amikor Vízyék visszatérnek útjukról. Jancsi Elekesnek azt
hazudja, hogy egy díva társaságában töltötte az elmúlt napokat.

A következő egység a kiútkeresések és menekülések fejezetei - XV-XVIII.-, amelyek

elvezetnek minket a teljes összeomlásig. Anna félszavas mondatai, gyenge közlései
egy felette állóval beszélve saját önértékelésének fokát mutatják. János esetében ez
a szeretet elfogódottságának jelképe is lehet. Anna terhes. A társadalmi
konvencióknak köszönhetően ez a legnagyobb katasztrófa mindkettejüknek, egy ilyen
gyümölcs tönkretehetné János karrierjét, Anna életét. János megoldást kínál Anna
gondjára. A gyógyszertől, amely "olyan keserű" volt, Annának lázálmai lesznek; az
álom különös alkalom az írónak gondolatai kiszabadítására. Kosztolányi Bécsben
foglalkozott pszichoanalízissel, nagy hatással volt rá Freud is, alakjai tehát lélektani
típusokat is jelentenek számunkra. Az álomban az otthon tér vissza, édesapjának
alakja, és Vizyné, mintegy a szürreális vízió középpontjában. A fejezet végén a
gyilkosság szintén álomban történik.
Az író tudatosan szerkeszti művét, ezt részletről részletre nyomon követhetjük. Az
évszak tükrözi a lelket. Karácsony van, hideg tél. Anna házassági ajánlatot kap a
kéményseprőtől, aki kedves hozzá és biztonságot adhatna neki, VÍzyné azonban
érzelmileg megzsarolja a felmondani készülő lányt. Az asszony betegsége maradásra
bírja Annát.

Fontos epizód Anna látogatása régi gazdáinál, ahol a gyermekek mellett dolgozott. A
szeretet motívuma egyedül itt jeleneik meg tisztán és igazan. János eltűnik az
országból és Anna életéből, csupán a pepita ruha mintájában tér vissza.

Megfigyelhető, hogy a negyedik egységben a cselekmény drámaisága fokozódik, a

vég közeledtével az űr nő, Anna fájdalma az erősebbnél is erősebb lesz, pattanásig
feszül a tétlen pillanat. A gyilkosság kirobbantó oka egy csók, egy idegen nő
kacagása a Vízy úr tiszteletére rendezett vacsorán. Itt telik be a pohár, itt már
elviselhetetlen a fájdalom, a megaláztatás. A végletekig jó cselédről csak Moviszter
mondja: "Nem jó a túl jó cseléd, legyen olyan mint a több, jó is meg rossz is." Az a
feszültség, ami eddig felgyülemlett Annában, a gyilkosság pillanatában elementáris
erővel tör elő, és a fájdalom most kiárad és ront és rombol a gyilkos düh, és pusztít a
teremtő kéz. Freud szerint az agresszivitásban a katarzis élménye feloldást jelent,
tehát a rengeteg elfojtott agresszió robbanáshoz vezethet. Anna esetében is ez a
fájdalom tör elő a mélyről, és pusztít. Anna cselekedetei a gyilkosság után
meglepőek, riasztóak. Talán tudja, talán érzi, hogy a tett következményeit vállalni kell.
Mást nem tehet, vár.

Az utolsó szerkezeti egységet az ítélethozatal és a lezárás részeinek nevezhetjük, és

a XIX. És XX. fejezetet foglalja magában. Ítéletet vár és ítéletet hoz a környék, a
"Krisztina" is, lassan adomák, fámák kezdenek terjedni Annáról és Vízyékről.
Kosztolányi fantasztikus érzékkel áll hozzá a társadalmi visszatükrözés
bemutatásához. A városrész adja újra meg a keretet. A XX. Fejezetben Kosztolányi
háza előtt sétál el Druma, megjegyzéseket téve a művészre. Így kerek egészet
ábrázolt, teret, időt, társadalmat adott a kezünkbe Kosztolányi.

A regényben a totális ábrázolás minősége, a nyelv használatának játékos, könnyed

volta magát Kosztolányit, a Homo estheticust mutatja be, aki játszik a nyelvvel még
akkor is, ha a játék vérre megy. Az idegen kifejezések használatakor kurziválta a
kérdéses szót, mondatot, néha szándékosan használt helyesírási hibákat az idegen
szavakban.

Mégis talán az a legfontosabb kérdés itt, ahogy a "Pacsirtában" vagy az

"Aranysárkányban" is, hogy miként viszonyul mindezekhez a művész, hogy valóban
létezik-e Mitsein vagy Mitmensch? Az ideális társadalom megteremtésének nem ez
az időszaka, de annyit megtehet Kosztolányi, hogy tükröt tartva elénk - hiszen ma is
él számos gond és probléma -, elgondolkozzunk a világ kegyetlenségén, és benne a
saját szerepünkön. Kosztolányi részvétet ad és együttérzést a fizikailag és szellemileg
robotolónak, ő maga mondja, hogy Anna jó robotos volta saját szerkesztői állását is
jelzi.

Azt hiszem, talán tényleg ez a legfontosabb, hogy a hallgatag, tört lelkű Annában is
megtaláljuk azt, amit keresünk, hogy a vagyoni különbség érzelmi megkülönböztetést
ne okozzon. A társadalmi kérdések megoldását az ilyen válaszutak adják majd meg.
Kosztolányi életérzése számomra mindig hatalmas csoda marad, rejtse azt versbe,
novellába vagy regénybe. Mindig örök marad, hiszen titkát kifürkészni egy élet is
kevés lenne.