Vörösmarty Mihály

 1800-1855-ig élt
 A romantika egyik legerősebb magyar képviselője
 Nagyon szenvedélyes
o imagináció: képzelet
o névalkotás
 Hatalmas víziók (nyelvtan, grammatika) használata a költészetben
 Haza és haladás gondolata
o Politika és nemzet ügyei
 Ember víziók
o haza és emberiség sorsának összefonódása
 A látomásosság korai műveiben is megjelenik
o Hosszabb elbeszélő költemények: Zalán futása, Tündérsziget
o a lírában a 30’-as évektől jelenik meg: Szózat, Guttenberg-albumba, Gondolatok a
könyvtárban, Az emberek, Előszó, A vén cigány
 Ambivalens kérdések
 Mitológiai és bibliai pusztulás történetek
o Noé
o Bábel tornya
o Oidipusz király
o 10 csapás
 Verseinek hangrendje (többségében)
o boldogtalan, kiábrándultság, reményvesztettség, pesszimista, negatív jövőkép

Előszó
 Keletkezése: 1854?
 Műfaja: líra
 Témája: jobb kor reménye
 Verselése: 10-11 szótagos (rímtelen) jambusok
 Változó sorhosszúság: astrófikusnyugtalanság, feszültség
 Nincs rímelése
 Tagolása
o 3 részre tagolható: nagy bekezdések
o 4 részre tagolható: igeidők szerint (régmúlt, közelmúlt, jelen, jövő)
 Idő
o az idő folyamatos telik  ciklikusság
o régmúlt. midőn, amikor
 múlt idejű igék:
 írta  visszatekintő (retrospektív) nézőpont
 élt
 izzadt
 tiszta volt az ég
 munka, küzdés, ész, akarat, remény, szív, emberüdv, béke, zöld ág virított
  a jelenben már nem hiszünk az új világ kialakulásában: fáradozás, jutalom,
ünnepek, egy új, dicsőbb teremtése  nyugodtabb, békés világ utáni
vágyakozás
 egész világra vonatkozó képek  kozmikus, egyetemes képek
 eget-földet összekötő (magasság-mélység), óriás volumenű képek
 emelkedett, patetikus hangnem
 új aranykor eljövetelének reménye
 az ember eredendően nem (csak) jó
 második teremtésvízió  az ember teremti újra a világot
 aranykor  tavasz évszak toposz
 születés/újjászületés/feltámadás képzet
 zöld ág, teremtés hangja
 születés fő motívumai: fájdalom, küzdött a kéz, izzadt homlok  hosszú
folyamat
o közelmúlt
 „a nagy egyetem megszűnt forogni”
 „mély csend lőn, mint szokott vész előtt”  vihar előtti csend
 „a vész kitört”
 sötétség, emberfejekkel labdázás, villám (Zeusz és istenek felidézése)
 apokaliptikus állapot
 óriás pusztulás mindenhol
 megszemélyesítés
 szörnyeteg, ördög, halál figura (antropomorfizáció)
 ordított, vérfagylaló kéz, lélegzés, arca és lábai vannak  emberi
tulajdonságok
 erőszakos pusztulás  nem tudjuk az okát
 „hallottuk a szót”  látomás, vízió
o Jelen
 „Most tél van és csend és hó és halál”
 most: időhatározó szócska  nyomatékosítás
 halmozás, felsorolás, fokozás, alliteráció („h” hang)
 nagyon lelassítja az eseményeket ez a mondat  tagolt, minden eleme
hangsúlyos, nyomatékos
 tél toposz: elmúlás, pusztulás, szépség
 csend toposz: üresség, némaság
 hó toposz: hideg, ridegség, tisztaság, szépség
 halál toposz: teljes elmúlás  értékvesztés
o Vész utáni időszak  ambivalens jövőkép
 „A föld megőszült”  megszemélyesítés
 megőszülés óriási traumák hatására következhet be
 Isten és a föld között hasonlat van  az őszülés közös vonal
 Isten elborzadt, hogy mit teremtett  „elborzadott a zordon mű felett”
 „Bánatában ősz lett és öreg”
 Tavasz toposz: illat, jókedv, szépség, ifjúság, boldogság
 „virágok bársonyába öltözik”, felolvad a fagy , „illattal elkendőzött arc”
hazugságként jelenik meg
 tavasz megszemélyesítés, teljes metafora
 képi sík: hajfodrász
 o ideiglenes változás, megszépítés  adott alapra tud építeni  illúzió
o vendéghaj: paróka (nincs hajuk betegség, maszk szerű/jelmez
viselés  elrejtés  identitásválság)  mesterséges megszépítés 
hazugság
 fogalmi sík: tavasz
 vén kacér: kihívó, erotikus, illetlen szerep
 visszataszító, természetellenes
 „majd eljön a …”  távolérzet
 nagyon rossz után hirtelen következne be valami nagyon jó  óriási trauma
 hazugságok, hamis ígéretek
o Végkifejlet
 a Föld eltűntette fiait  ember nélküli világ
 Isten elborzadt  hiba a teremtés közben
 végső ítélet  a bűnös elnyeri megérdemelt büntetését
 Feszültséget keltő szavak
o halál kozmikus földpusztulás
o második tavasz  apokaliptikus jövőkép
o világélet

A vén cigány
 Keletkezése: 1854
 Műfaja: rapszódia (líra)
 Hétköznapiság és pátosz jellemzi
o köznapi (kollokviális) „groteszk lefokozás”  bordal
o pátosz, látomásosság „fantasztikus felfokozás”  óda
o ars poeticaként is felfogható
 Szerkezete: strófikus (szabályos)
o 4 soros refrén az 1-6. versszakig  7. versszakban változás
 az 1. és a 7. versszakban egybeolvad a korábbi sorokkal, a cigány alakját idézi fel
 a 2. és 3. versszakban elszakad, de jelen van a megszólított
 4., 5., 6. versszakban a refrén tematikusan elszakad
o köznapi távlat  kozmikus, monumentális távlat
o előre utaló/anticipációs szerkezet
o 4. strófa  tetőpont
 modalitás váltás  kérdő mondatok
 abbamarad a cigány oktatása
 megválaszolatlan kérdések
 képek helyett hangok  félelemkeltés, hallucináció
 visszautalások
 Beszédhelyzet
o Cigány és a belső én/lírai én  önmegszólítás
o Cigány és külső szemlélő
o Két én: tudatos köznappi én és a kreatív művész (az én kreativitása)
 Kocsma szituáció
o „Megittad az árát”
o „Tölts hozzá bort a rideg kupába”
 o Szív és pohár tele búval, borral”
o dal, részegség, felejtés, vonó
o kocsma zene: sírva vigadás gondok elfeledése
 Vén cigány
o Iszákos
o Felszólítás (etnikai hovatartozás): „Húzd rá cigány, megittad az árát”  min. 3 felszólító
módú ige versszakonként
 lekezelően bánnak vele
 parancsok, utasítások
 „véred forrjon”
 „rendüljön meg a velő agyadban”
 „szemed égjen”
 „húrod zengjen vésznél szilajabban és keményen, mint a jég verése”
 minden érzékszervünkre hat, nagyon felkavaró, nyomatékos  vihar, mely elsodor

o muzsikus
 feladata: szórakoztatás, mulattatás, állandó zenélés  bohóc, színész szerep
 Hanghatások: vihar motívum (párhuzam az Előszóval)
o zengjen, ordít, jajgat, sír, bömböl, sóhajtás, üvölt, zokog, dörömböl
o többségében durva hangvételű
o természetfeletti, felfokozott fájdalommal élő hangnem
 Alakzatok
o Ismétlések, szóismétlések
 refrén
o Fokozás
o megszemélyesítés
 Látomásosság
o Érzelmi hullámzás
 Szürrealista képek használata  vak csillag , hadd forogjon keserű levében
 Világ képei
o jégverés tönkrement a vetés
o pusztulás mindenhol  végletesség
o üstökös, fényremény
o zivatar  fákat tép ki, hajókat tördel
o háború halál
o isten sírja reszket  megtörés (megtört szív)  metonímia, megszemélyesítés
 krími háború
 szentháromság  Isten megtestesült fiaihoz társítjuk
o malom a pokolban
 Emberarcú természet, természet arcú ember
o a természet személlyé válik
o a cigány a természettel taníttatja magát  természettel való azonosulás
 Ördögi szójáték, többértelműség
o bot
 koldusbot
 agresszió, fegyver
o „ki tudja meddig húzhatod”
  meddig zenélhet
 meddig élhet
 Vihar motívum
o természeti
o lelki
o társadalmi-történeti
o nemzeti történelem vihara
 Mitológiai és bibliai képek
o hajókat tördel  Odüsszeusz
o pokol
o angyal
o gyilkos testvér Káin
o első árvák
o keselyű  Prométheusz
o bűn
o Noé bárkája
 Pozitív jövőkép  remény
o óriási veszteségek a háborúkban  a világnak meg kell tisztulnia a sok bűntől  „lesz
egyszer ünnep” (az apokaliptikus pusztulás után következik be)
 vihar: büntetés jelképe
 Noé bárkája: megújulás, újrakezdés jelképe hisz Istenben