Goriot apó – sár motívum

 A műben a sár első sorban a környezet és a helyszínek részletes

leírásában szerepel. A Vouqer-ház egy viszonylag jobb környéken
található, egy elfogadhatóbb állapotú utcában, mint a körülötte lévők.:
„Itt száraz a kövezet, a lefolyókban se sár, se víz, a falak mentén fű burjánzik.”
„Az erre vetődő párizsi csak polgári penziókat látni itt, vagy középületeket, nyomort vagy
unalmat, haldokló öregséget, munkára kényszerülő, vidám ifjúságot. Nincs Párizsnak
visszataszítóbb kerülete…”

 A sár motívum párhuzamba állítható a rejtélyekkel, melyek a lakók

(Vautrin és Goriot apó) múltját fedik. A sár ugyanúgy elfed  lemosható,
mint amikor a titkok kiderülnek, a rejtélyek megoldódnak.
 A sár sok helyzetben a múltat, a pénzügyi hátteret, a rosszat jelképezi a
műben:
„Vagy sokra viszem, vagy megrekedek a sárban.”
„Szóval térden állva imádják, ha nem ránthatták sárba.”
„Aki kocsin jár benne, és úgy sározza be magát, az tisztességes ember, aki gyalog, az
gazember.”

 Több helyen a sarat szó mocsokként, szennyként értelmezhetjük, vagy

akár a társadalmi helyzet, szegénység jelképeként is megjelenik a
szövegben.
„A kövér Sylvie rögtön jelentette úrnőjének, hogy egy leány, sokkal csinosabb, semhogy
tisztességes lehetne, isteni öltözékben s könnyű szövettopánban, amelyen egy szemernyi sár
sem volt…”
„Így hát, fiacskám, vagy évi huszonötezer frankocska van a zsebünkben, vagy szégyenszemre
a sárba pottyanunk, s bottal üthetjük a jövőnk…”
„Jó ember vagyok, be akarom sározni magam, hogy ön egész életén át ment legyen a sártól.”
„Sártengernek látta a nagyúri világot: aki a lábát belemártja, nyakig elmerül benne.”