Vörösmarty Mihály: Ábránd

-verselemzés-

A vers keletkezése
A vers 1843-ban íródott. A költő Csajághy Laurához írta, aki bizonytalan volt még abban,
hogy feleségül menjen-e a nála 26 évvel idősebb költőhöz. Vörösmarty ebben a versében
igyekszik meggyőzni a tétovázó lányt szerelméről.

A cím értelmezése és a vershelyzet

Az ábránd az Értelmező kéziszótár szerint érzelmes és színes, de rendszerint nem teljesülő
vágyat, elképzelést jelent. Ez a cím jelzi azt, hogy nemcsak a lány, hanem maga a költő is
bizonytalan. A költő fél attól, hogy Laura elutasítja őt, és mindent megtesz azért, hogy
bizonyítsa szerelmét.

Műfaj
Szerelmes dal. A dal a legbensőbb érzelmeket mutatja be. A költő nemcsak a szerelmét tárja
elénk, hanem egész lelkét is. A lelkét és költészetét, amely egyet jelent számára az élettel,
élete értelmével. (eltépném lelkemet szerelmedért). Az eltépett lélek a költészet metaforája
(eltépett lélek=vers).

Stílus
Stílusa romantika. A 2-3. versszakban a két metafora ellentétek és párhuzamok sorozatát
mutatja be.
FA ↔ KŐ
élő élettelen
fenn (bérc fején = tetején) lenn (bérc nyomta kő)

FA = KŐ
örök
biztos
nyugalmat ad a pusztulás közepette
(eltűrném villám s vész haragját) (ott égnék föld alatti lánggal)

A sorok hosszának változása a költő szenvedélyét, zaklatott lelkiállapotát mutatja be.

Szerkezet és költői képek

A szerkezetére a formai bravúr jellemző.
A vers felépítése
A vers keretes szerkezetű. Az 1. és a 4. versszak költő lelkéről szól. Az első versszakban a
szerelemért eszét-lelkét feldúlná, eltépné, megsemmisítené. A negyedik versszakban az
eltépett lelkét isten áldásával kérné vissza, így az megtisztulna minden rossz gondolattól, és
tisztán kapná meg a lány.
A 2-3. versszak két metaforára épít. (fa lenné, bérc lennék). Mindkét metafora ősi elemeket
idéz fel.
A fa-metafora mindig is magát az embert, az emberi életet jelképezte. Ahogy a fa él,
növekszik és elpusztul, ugyanúgy él, növekszik és hal meg az ember is. A fa élete a természet
örök körforgását is jelképezi (meghalnék minden év telén). Amilyen biztos és örök a természet
rendje, olyan biztos és örök Vörösmarty szerelme is. A hegy tetején magasodó hatalmas fa
biztonságot nyújt a viharokkal szemben. Ugyanígy nyújt védelmet az élet viharaival szemben
a költő Laurának.
A kő-metafora a biztos alapot jelképezi. Erős, kitartó, elbírja és megtartja a fölötte tornyosuló
hegyet. Ugyanígy építhet a költőre Laura.

versszak
1. KERET (lélek)

2. FA-metafora – fenn / élő

↕
3. KŐ-metafora – lenn / élettelen

4. KERET (lélek)

A versszakok felépítése
Minden versszak önmagában is keretes szerkezetű és szimmetrikus felépítésű. A keretet a
versszakok elején és végén megismételt szerelmedért szó adja. A versszak szimmetriáját a
rímek mutatják (abccba). A mondatok sorrendje is hasonló. Az első és az utolsó sor a keret, a
2. és az 5. sor arról szól, mit vállal magára a költő, a 3. és 4. sor azt mutatja be, hogyan
küzdene a lány szerelméért, életéért, biztonságáért.

sor száma szótag rím kapcsolatok

1. 4 a
2. 6 b
3. 9 c
4. 9 c
5. 6 b
6. 4 a

Összegzés
A visszafojtott szenvedélyt a FORMA és a TARTALOM közötti ellentmondás mutatja. A
formát a szigorú, zárt szerkezet jellemzi, a tartalmat a az óriási távlatok és az áradó
gondolatok.
Laura meggyőzése sikeres volt, hiszen még ebben az évben férjhez ment Vörösmartyhoz.