17.

TÉTEL: WILLIAM SHAKESPEARE

(1564. Stratford – 1616 Stratford)

A RENESZÁNSZ ANGOL SZINHÁZ 

 
1. Társadalmi háttér: A dráma a reneszánsz idején csak Angliában lett az irodalom vezető
műneme a 16. század végén. A különböző drámai műfajok felvirágzásának oka, hogy a
történelmi és társadalmi változások, a polgárság és a nagybirtokos arisztokrácia küzdelmei itt
hatoltak e korban a legmélyebbre.

2. A színjátszás megújulása: A 16. századi Angliában az új szükségleteknek megfelelően

kialakult színjátszásnak már nem a vallásos ismeretterjesztés volt a célja. Hivatásos
színtársulatok jöttek létre, s 1576-1616 között legalább tíz nyilvános színházat építettek
London külvárosaiban.
Az angol drámaírásra hatottak érdemben az antik (görög—római) és középkori
hagyományok, de az tette naggyá, hogy nem alkalmazkodott semmiféle merev szabályhoz,
túl tudott lépni a hagyományos kereteken, s kialakította a maga sajátos dramaturgiáját.

3. A Globe: A színházak közül az egyik legnevezetesebb a kívülről nyolcszögletű, belülről

kör alakú Globe színház, ami 1599-ben épült. Shakespeare évente min. 2 művel rukkolt elő
itt, résztulajdonosa volt a színháznak. A színház 1613. július 29-én porig égett a Globe
Színház, de felújították. Végül a puritánok bezáratták a színházat. A bezárás után a darabokat
kocsmákban adták elő, egészen 1660-ig nem volt hivatalosan színház Londonban.

4. Az angol színház:
a) színpad: jellegzetes hármas beosztása lehetővé tette a különböző színterek gyors váltását.
- előszínpad: három oldalról nyitott, benyúlik a földszinten álló közönség közé, a
szabadban játszódó sok szereplőt felvonultató jelenetek számára szolgált
- hátsó színpad: az előszínpad mögött, három oldalról zárt terem, az épületek hátsó
szobáiban történő események részére, függöny takarta el, amit félre húztak a belső jelenetek
bemutatásakor
- felső színpad vagy erkély: a színpad fölötti erkélyen mutatták be mindazt, ami a
magasban, hegyen, vagy várfokon történt. pl. Rómeó és Júlia erkélyjelenete.
b) díszlet, jelmez: nincs, mindent rábíztak a nézők fantáziájára, a drámák maradéktalanul
kielégítették a közönség szenzációéhségét, a reneszánszban felszabadult emberi szenvedélyek
tomboltak bennük hatalmas erővel
c) színészek: csak férfiak (női szerepeket is)
d) színelőadás: a színdarabokat nappali fénynél, egyfolytában játszották, nem voltak
felvonások közti szünetek.
A drámák nem felvonásokra tagolódtak, hanem színekre.
e) nézők: Az előadások egyaránt szóltak a nemesekhez és a szegényekhez, mert társadalmi és
erkölcsi mondanivalói egyaránt voltak. A színházban akár 3000 ember is együtt
szórakozhatott. A színházba bárki elmehetett. A legszegényebb munkástól a nemesekig
mindenki megfordult a színházban. A nézők az előadás közben ettek-ittak, beszélgettek, sőt az
előadást hangosan kommentálták, ha valaki nem tetszett a nézőknek, akkor akár étellel is
megdobálták a színészeket. Illemhely hiányában a nézők sokszor a nézőtéren vizeltek.

5. Shakespeare élete
Polgári családból származik, családját, három gyermekét elhagyja.
1592-től Londonban mint sikeres színészt és írót ismerik
1599. Globe színház főrészvényese lesz, meggazdagodik. 1603-ban, I. Jakab trónra léptével a társulat Királyi
Társulat kitüntető címet nyerte; a királyi pátensben Shakespeare neve szerepel elsőnek. 1608-tól a társulat
nemcsak a tető nélküli, a társadalom minden rétegét befogadó, ún. nyilvános színházban, hanem az előkelőbb
rétegek ízlését kielégítő, a mai színházépületekhez közel álló, fedett és mesterségesen világított
magánszínházban is játszott.
Szonettjeit 1609-ben adják ki. (A korban a lírai műveknek volt presztízsük, Shakespeare ezek kiadását tartotta
fontosnak – a dráma irodalmon aluli műnem volt.)
Utolsó éveiben szülővárosában visszavonultan él.
Művei: 37 dráma (királydrámák, vígjátékok, tragédiák, színművek), 154 szonett és néhány mitológiai tárgyú
költemény.
 A TÉTEL ELMONDÁSÁHOZ EGY MŰ ELEMZÉSE SZÜKSÉGES! EZ LEHET A VIHAR CÍMŰ IS –
SAJÁT JEGYZETEK ALAPJÁN.

ROMEO ÉS JÚLIA
 
1.) A mű témája:
- két ősi emberi szenvedély, a szeretet és a gyűlölet tragikus szembenállása
- a hitvesi szerelem addig ismeretlen szenvedélye, lelki finomsága, melynek alapja a
kölcsönös vonzalmon alapuló szabad párválasztás (a korabeli társadalmi szokásoktól ez
teljesen idegen)

2.) Tragikus hősök:

- két korszak, a középkor és a reneszánsz határmezsgyéjén zajlanak az események; két
különböző világfelfogás csap össze: Romeo és Júlia szívük természetes vonzalmát védik, és
akaratlanul is szembekerülnek a régi feudális erkölcsökkel, s önkéntelenül a reneszánsz
szabadságvágy hősei lesznek.
- a főszereplők nem olyan értelemben tragikus hősök, mint Antigoné, aki elvből szegül
szembe Kreónnal: a rendkívüli erejű szenvedély emeli őket azzá.
- a mű egészén végigvonul a halál és a szerelem összefonódása: a szerelmesek maguk
rohannak a halálba, nem menekülnek előle.

3.) A mű szerkezete:
1. Expozíció: a két család ősi viszályának bemutatása
2. Bonyodalom / Konfliktus: A báli éjszakán kezdődik a két fiatal csodálatosan szép,
megrendítő szerelme. Capuleték bálján nem Páris és Júlia, hanem Rómeó és Júlia
találnak egymásra. Ismeretlenül, előítéletek nélkül szeretik meg egymást. Mikor
rájönnek hogy az ellenséges két család tagjai,egy pillanatra megdöbbennek az eléjük
tornyosuló akadálytól, de az éjszakai szerelmi vallomásban már megtagadják
származásukat, nevüket, mert mindezek szerelmük útjában állnak.
3. Tetőpont: Másnapi titkos esküvőjük végleg megsemmisítette a családok ősi viszályát.
4. Krízis: A dráma fordulópontját, a küzdelem felerősödését hozza Mercutio és Tybalt
halála. Romeo nem csak felesége közeli rokonát ölte meg, hanem szembekerült a
szigorú hercegi paranccsal is. Romeót száműzetéssel sújtják. A fiatal szerelmesek
megható hajnali búcsúzása után megkezdődik a félreértések és tévedések  tragédiához
vezető sorozata. Romeo Mantovába menekülése után Júlia kerül a dráma középpontjába.
Iszonyú felelősség nehezedik rá, és hatalmas küzdelem dúl a lelkében. Asszony, de
férjhez akarják adni, ezért lázad. Ugyanakkor nem mer (nem tud?) nyíltan
kommunikálni – ez is tekinthető egyfajta tragikus vétségnek.
5. Késleltetés: Azt színleli, beleegyezik az esküvőbe Parissal, de míg családja az esküvőre
készül, addig ő saját 42 órás halálára. Él még, de halottnak hiszik, s kriptasírba zárják.
6. Katasztrófa és megoldás: Romeo is hallottnak hiszi, ezért végez magával. Az álmából
ébredő Júlia sem tud már létezni szerelme nélkül, ezért igazából öngyilkos lesz. A
családok közötti  ősi gyűlölködést a fiatalok tragikus halála szünteti meg. A végső
jelenetben helyreáll a rend, de borzalmas árat kellet fizetni érte, és végül mindnyájan
megbűnhődnek.

4.) Szereplők:
Romeo: Romeo a Montague család jóképű fia. Beleszeret Júliába, végül megmérgezi magát.
A darab kezdete előtt egy Róza nevű lányért epedt: nem tudjuk, Júlia iránti érzelmei mennyire
lettek volna tartósak.
Júlia: Capulet család lánya. Beleszeret Romeóba, végül halott szerelme tőrével lesz
öngyilkos. Kettejük közül ő az aktívabb, a kezdeményezőbb, a merészebb is. Ugyanakkor
szülei akaratával nem mer, nem tud szembeszegülni.
Mercutio: Romeo vidám és tréfás kedvű barátja, sok szópárbaj hőse. Végül Romeo és Tybalt
harcában veszti életét, amikor megpróbálja megakadályozni a harcot.
Lőrinc barát: Ő az a pap, aki titokban összeadja Romeót és Júliát. Tőle származik a Júliát
tetszhalottá kábító méreg is. Az utolsó jelenetben azonban gyávának bizonyul, s elmenekül a
temetőből. Tettének következményeit mélyen bánja, pedig csak békét akart és kibékíteni a két
harcoló családot.
Dajka: Júlia dajkája, egyben pótanyja és bizalmasa. Kissé komikus, bőbeszédű figura. Júliát
támogatja a titkos szerelem kibontakozásában, de a végső nehézségekben – a józan realitásra
hivatkozva – ő is cserbenhagyja: rá akarja beszélni a Párissal való házasságra.

5.) Tér és idő

● A dráma nem tartja az antik hármas egységet (egy hely, rövid idő, egy
cselekményszál).
● A darab Verona különböző helyszínein, illetve Mantovában (Romeo száműzetésének
színhelyén) játszódik.
● Az idő sem egységes, noha ahhoz képest, hogy az első szerelmes pillantástól az
öngyilkosságig minden benne van, a mű így is elképesztően rövid idő alatt játszódik.
Vasárnap este rendezik Capuleték a bált, másnap megtörténik az esküvő és Tybalt
meggyilkolása, harmadnap reggel Romeo már száműzetésbe indul Júlia erkélyéről. A
sietve kitűzött új esküvő dátuma alapján Júlia az ötödik nap éjszakáján veszi be a
mérget, s a hatodik éjjel temetik – összesen tehát 5x24 óra alatt le is zajlott minden.
● A tér- és időszerkezet szimbolikus jelentéseket is közvetít: a belső terekben, éjszaka
játszódó jelenetek közelítik a szerelmeseket (bál, kert, Lőrinc cellája, Júlia szobája),
míg a nyílt helyszínek és a nappal mindig távolítják őket egymástól, akadályokat
gördítenek közéjük (pl. párbajok, csetepaték).

6.) A mű formája

● verses
o blank verse [blank verz] (jellegzetes angol sorfajta: rímes vagy rímtelen ötös-
hatodfeles jambus)
Pl. „Fuss, egyre nő a fény, a fény, te édes!
A fény, a fény – és mindinkább setét lesz.”
o elsősorban az intim, érzelmes jelenetek, amelyekben a szerelmesek közelednek
egymáshoz
o néhol: shakespeare-i szonett (ötös-hatodfeles jambikus sorok, rímekkel
szonetté összefogva: abab cdcd efef gg) – pl. a szerelmesek első csókjának
leírása („Szentségtelen kézzel…”)

● prózai – így beszélnek pl. a szolgák, a dajka, de prózában hangzik el Romeo és

Mercutio szópárbaja is; próza a komikus jelenetek formája, a tömegjeleneteké,
amelyek elválasztják a szerelmeseket egymástól

7.) A mű hangneme, műfaja

Tragédia, kimondottan lírai vonásokkal, vagyis nyelvezetére jellemző a költői képek

használata (pl. metaforák összekapcsolásával létrejött allegória a „Szentségtelen kézzel…”
kezdetű részben), az áttételes, ki nem mondott, csak sugallt jelentések fontossága (pl. a halál
sejtetése, megsejtése), az érzékeny jelképiség (pl. sötétség és fény). Kedveli a nyelvi
játékokat.
Ugyanakkor nagyon sok komikus elem tarkítja a tragédiát, s ez nemcsak a közönség alsóbb
rétegeinek szól; néha az az érzésünk támad, mintha akár jóra is fordulhatna, komikusan is
végződhetne a történet…

8.) A tévedések tragédiája

Rengeteg a szövegben a félreértés, a kommunikációs zavar, az „elbeszélés” egymás mellett –

csak néhány példa: Romeóról barátai is, Lőrinc barát is sokáigazt hiszik, még Rózába
szerelmes, pedig ő már Júliát szereti; Mercutio nem érti Romeo Tybalt iránti „birkatürelmét”;
Júlia először azt hiszi, Tybalt ölte meg Romeót… stb.
A szerelmesek sorsát végeredményben mintha véletlenek alakítanák… A legfontosabbak:
 ● az írástudatlan szolga épp Romeóékkal olvastatja el a meghívót, így ők is tudomást
szereznek Capuleték báljáról
● Romeo és Júlia ismeretlenül is pont az ellenségébe szeret bele
● Romeo véletlenül, míg a békekötésen dolgozik, elősegíti Mercutio halálát
● Romeóhoz elér Júlia halálának híre, de nem jut el hozzá Lőrinc barát levele, hogy
tudassa: a lány csak tetszhalott
● Lőrinc késve érkezik a kriptába, s Júlia is késve ébred fel, mindketten csak Romeo
halála után
9.) Véletlen és sorsszerűség

A tragikus végkifejlet okai összetettek, ez alapján két drámatípushoz is közelíthető a tragédia.

Sorstragédia (a tragikus értékvesztés a hősökön kívül álló okok miatt következik be,
elkerülhetetlen):
A fiatalok tragikus véletlenek sorozatának áldozatai, a rajtuk kívül álló Sors önkényes keze
irányította életüket? Egyszerűen „nem volt szerencséjük”, pedig ha túlélik ezt, boldogan éltek
volna együtt hetvenéves korukban is?... Vagy be kellett telnie személyes végzetüknek: a két
család viszálya előbb-utóbb tönkretette volna őket így is, úgy is? A műben rengeteg a
véletlen (ahogy Romeóék értesülnek a bálról; a szerelmesek találkozása; az erkélyjelenet;
Tybalt halála; a Paris-szál; Romeo csak értesül Júlia haláláról, de Lőrinc barát megnyugtató
levele nem jut el hozzá; ha Romeo pár perccel később ér a sírhoz, Júlia már felébred; Lőrinc
barát elkésik stb.), a sors pedig sokszor szövegszerűen is megjelenik a drámában, a
szövegek sokszor áthallásosak, mintha előre megjósolnák a tragikus végkifejletet.
Jellemtragédia (a tragikus értékvesztés a hősök jellemhibájából fakad):
Romeo rajongó alkata (Rózáért épp így lelkesedett) és a darab döbbenetes tempója (5 nap –
egy teljes élet!) mintha azt sugallnák: lassítsunk kicsit… Talán ha nem olyan sürgős, ha nem
kell mindig minden azonnal (házasság, nászéjszaka, bosszú, öngyilkosság…), akkor
elkerülhették volna ezt a sorsot? Tehát mégiscsak rejlik valamiféle hiba a jellemükben, s az
okozza a tragédiát?... E hiba legegyszerűbb neve talán nem is más, mint: türelmetlenség.
Egyszerűbben: fiatalság.
Ez felveti azt a kérdést is, vajon a dráma a fiatalok felnőtté válásának drámája – vagy épp a
felelőtlen sietségé. Teljes életet éltek (hisz mindent megéltek, mi érzelem, szenvedély) – vagy
csonka, torzóban maradt és tragikus a fiatalok halála? A mű nyitott a különféle rendezői és
befogadói értelmezésekre…

HAMLET

Előzmények: - ókori görög tragédiák, római szónoklatok, főleg Seneca

-Thomas Kyd: A spanyol tragédia kb.1589
Szerkezete:
1. Expozíció: Megismerjük a cselekmény helyét, idejét, a dráma központi témáját és a
főbb szereplőket.
2. Bonyodalom: II. felvonás Konfliktusok. Hamlet valóra váltja elhatározását és őrületet
színlel. Claudius Poloniussal szövetkezik, hogy megtudja Hamlet őrületének okát.
3. Csúcspont III. felvonás Az „egérfogó”-jelenet. Claudius bűnössége kiderül Hamlet
számára. Hamlet megöli Poloniust.
4. Kifejlet IV. felvonás A tragikus események felgyorsulnak. Hamletet Angliába küldik.
Ophelia megőrül, majd meghal. Laertes hazajön és Claudius vele szövetkezik Hamlet
ellen.
5. Katasztrófa V. felvonás Hamlet hazatér. Párbaj Laertessel. Mérgezett kard,
méregkehely. Gertrud, Claudius, Laertes és Hamlet halála. Csak Horató és Fortinbras
marad életben.
Hamlet tragédiája az, hogy apjának szelleme olyan feladattal ruházza föl, amit saját jelleme
miatt képtelen gyorsan és célszerűen végrehajtani, tehát a jellem és a feladat összetűzése.
Shakespeare a címszereplőt az anyja és az apja közé állítja, utána pedig úgy formázza meg
alakját, hogy ne legyen döntésképes. Ha az egyiket választja, a másikat el kell vetnie, és
ugyanez fordítva.
Hamletnek gyönge jelleme hajtja a cél felé, néha erős lökésekkel, néha viszont nagy
visszarántásokkal. A királyfi azzal, hogy húzza az időt, és nem cselekszik azonnal, ártatlan
emberek életét sodorja veszélybe. Semmi oka nincs a félelemre, hiszen minden mellette áll. A
nép szereti őt, mert a megboldogult király egyetlen fia. Mellette áll még a jog is, ugyanis
jogosan követelhetné a trónt. Ha megölné Claudiust, akkor mindenki úgy fogná fel a
történteket, mintha csak megbüntette volna őt, amiért helyét bitorolta, nem pedig úgy, mint
egy szörnyű gyilkosságot. Barátai (többek közt Horatio is) vele vannak, minden rosszat
megosztanának vele.
Kijelenthetjük, hogy Hamlet bátortalan! Csak el kéne magát határoznia, de nem teszi.
Félénksége és átgondoltsága megakadályozza ebben. Végig gondolja a dolgokat, látja minden
lehetséges következményét. Pedig, ha rögtön cselekedne, akkor bosszúja sokkal hatásosabb
lenne.
Lehet, hogy Shakespeare azért írta bele a színjátékot az őrültségről és az előadást, lehet,
hogy csak azért húzta-halasztotta a kiteljesedést, mert nem akarta egyszerűen befejezni. Nem
akart kiadni kezéből olyan munkát, ami nem tökéletes. Gondoljunk csak bele, milyen lett
volna a mű, ha Hamlet azon nyomban végez Claudiussal, mihelyt megtudja apja szellemétől,
hogy ő ölte meg. Hamlet még akkor is meggyilkolta volna nagybátyját, ha nem teljesen biztos
dolgában, hiszen elvette előle a trónt és anyját feleségül vette. Lett volna rá elég oka, hogy
azonnal megölje.
Nála, ellentétben Macbethnél, a megfontoltság megöli az elhatározását. Macbeth
gyorsasága nem okoz annyi halált, mint Hamlet tétlensége. Lett volna rá esélye, hogy megölje
nagybátyját, amikor védtelenül állt előtte. Egy szempillantás alatt megölhette volna, de nem
tette és nem azért, mert nem volt meggyőződve bűnösségéről. Hamlet nagyon is jól tudta,
hogy Claudius bűnös, csak még saját maga előtt is titkolta.
Shakespeare a forrásaiból mindig csak a külső tényezőket veszi át, az alakokat ő
formálja meg tökéletessé. Hamlet alapjául szolgál Oresztész története, amiben a fiú megöli
édesanyját az istenek kérésére.
Az, hogy idősebb Hamlet szelleme felszólítja fiát arra, hogy álljon bosszút érte, de anyjával
legyen kíméletes, cseppet sem felesleges, mert Hamlet úgy érezheti, hogy tulajdon anyja
nagyobbat vétett ellen, mint a gyilkos Claudius azzal, hogy feleségül ment nagybátyjához.
Mivel a Hamlet műfajára leginkább a bosszúdráma illik, Shakespeare-nek valahogyan
ellensúlyoznia kellett a történetet. A szellemjelenéssel korrigálja. A történetből remek
trónkövetelő drámát lehetett volna írni. Ha idősebb Hamlet szelleme az „parancsolta” volna
meg fiának, hogy ne bosszút álljon Claudiuson, hanem túrja ki helyéről és foglalja el ő a trónt,
akkor is remekmű lett volna. De vajon az ifjúnak akkor is ilyen gyér lett volna bátorsága?
Szerkezete mellett a másik legfontosabb kérdés az idő és térbeliség. Téren és időn kívül
történik minden. Ha van egyáltalán ilyen egység a műben, akkor is nagy az ugrás, mindkét
szempontból. Az ország helyzetéről csak annyit tudunk, hogy fel van készülve minden
lehetséges háborús eseményre. Hamlet a Wittenbergi egyetemen tanult, ami 1502-ben alapult
meg. Tehát a műnek ez után kell játszódnia, hacsak Shakespeare nem követett el akkora hibát,
hogy a saját korában létező helyszínt belevigye olyan művébe, ami 1502 előtt játszódik.
Shakespeare nem követ el ekkora hibát, hiszen roppant alapos ember.
Bizonyos, hogy ez a mű már megírásának idején nagy sikert aratott, mert Shakespeare
kortársai kigúnyolták féltékenységből. Ez az is alátámasztja, hogy 1607-ben, a Kelet-Indiába
tartó hajó fedélzetén is előadta a legénység. Drezdában pedig már 1626-ban színre került az
első átdolgozás alapján, amit az bizonyít, hogy Poloniust még Corambisnak nevezték.
Szereplők jellemzése
Shakespeare nagyon pontos jellemrajzot ír a szereplőkről. Hamlet figurája a későbbi
társadalmak számára jelkép lett. Gondolkodó, intellektuális, érzékeny ember. A feladat,
amit a sors hozott neki túlságosan brutális, hogy tökéletesen véghezvigye, de mégis erkölcsi
fölényben kerül ki a harcból. Nem ölheti meg azonnal a királyt, mert akkor azt hinné a nép,
hogy puszta hataloméhségből tette (pedig jogosan őt illetné a trón). Ráadásul, ahogy a mű
folyamán kiderül, nem csupán a testvérgyilkos Claudiussal áll szemben, hanem az egész világ
tornyosul ellenségesen fölé ("Kizökkent az idő; - ó kárhozat! Hogy én születtem helyretolni
azt."). Hamlet, mint a legtöbb Shakespeare-i hős fejlődő jellem.

Claudius az alapbűn elkövetője, a világ bűneinek megszemélyesítője. Gátlástalan, célratörő

politikus, a humanizmus megcsúfolása. Amint szembekerül egy valósi ellenféllel (Hamlet)
összeroppan és feltör belőle a bűntudat ("Ó, rút az én bűnöm [...] vérgyilkolás!"). Hamlet
tekintetében apjával szemben silány, primitív figura.

Laertes egy egyenes, tiszta jellem, Ophélia féltő bátyja, mégis ő alakítja a naiv balek
szerepét. Hamletnek teljes ellentéte. A mű folyamán egy pillanatra hősszerepben tűnik fel,
de a mű végére biztosan felmagasodik, hiszen leleplezi Claudiust és tisztázza Hamletet ("En-
árulásomért méltán halok. [...]A király az ok, Mindenben a király. [...] Váltsunk nemes
Hamlet bocsánatot: Atyám halála s az enyém ne szálljon Fejedre, se az enyimre a tied!")

Polonius a király "hű" embere ("Egy lelkem, egy hitem van, mindenik Az Istené s kegyes
királyomé"), de valójában csak a rosszban lehet hű hozzá. Ő a minden hájjal megkent
főkamarás, egy locsogó, szószátyár gazember, aki végül saját csapdájába esik bele, mikor
Hamlet kardja végez vele. Kiváló apa akar lenni, miközben a királyt szolgálja, ezért nem látja
gyermekei vesztét. Lánya megtébolyul és belefullad a folyóba, míg fia a király által kitervelt
mérgezés áldozata lesz.

A mű női szereplőinek nem nagy a mozgásterük, ahogy az a korabeli udvarban is volt.

Gertrúd egy idősödő asszony, akit már Shakespeare Claudius rabjaként mutat be. Ebben a
szerelmi mámorban teljesen megfeledkezik anyai kötelességeiről és nem veszi észre, hogy a
fia ellen fordult. Egy szánalmas, akaratgyenge nő, akinek eszébe sem jut, hogy kiálljon fia
mellett a trónutódlást illetően. Halála elkerülhetetlen.

A másik női szereplő, Ophélia nagyon keveset játszik. Egy tiszta lelkű, ártatlan lány, aki
vakon követi apja utasításait, még ha azok szembefordítják is szerelmével (bár végig hű
marad hozzá) és ütköznek elveivel. A megpróbáltatásokat - hogy szerelme visszautasítja és
megöli apját - nem tudja elviselni. Halála nagyon megrendítő, de ez adja meg Hamlet számára
a végső lökést feladata teljesítésére.

Forrás: egyetemi.hu/fajlok/irodalom/benyhe_2012_13/shakespeare_hamlet.docx