THOMAS MANN

MARIO ÉS A VARÁZSLÓ

Intellektuális próza, reflexiók és a légkörteremtés művészete jellemzi. A mű 1930-ban keletkezett.

Torre di Venere bemutatása és az augusztusi főszezon ismertetése után olyan apróságokat mond el a
narrátor, amelyek megjelenési formái egy mélyebben fekvő problémának.

1, Grand Hotel: - az üvegverandán nem étkezhetnek

- eredeti szálláshelyüket el kell hagyniuk az olasz hercegnő irreális félelmei miatt (

kisgyerek szamárköhögése)

2, Eleonora panzió:

- Angiolieri asszony a tulajdonosa

- vendégszerető közeg, otthonos légkör, kedvesség jellemzi

Angiolieri asszony a társalkodónője volt Eleonore Duse színésznőnek, ebből adódóan a kis panzió
vonzerejét is növelni hivatott a fentebb említett színésznő kultusza, mivel az emlékét őrzi Angiolieri
asszony és Duse barátságának. A panzió tulajdonosa megszállottja a Duse színésznő kultuszának. A
későbbiekben Cipolla megsebzi az asszonyt, mikor felidézi annak emlékeit.

3, A baljós epizódok folytatódnak: a német család kislánya körüli botránnyal. A „nép rémuralma”
egyre nyomasztóbbá válik, a családot pénzbírsággal sújtják, a rendőri szervek is alárendelődnek az
elvakult, öntelt és gőgös népuralomnak.

4, A következő taralmi elemként a bűvészet és a légkör problémáján belül a „varázsló” személyisége

kerül reflektorfénybe.

Olaszországban a XVIII. századi ciarlatano típusa a széltoló tréfacsinálóé ma is eleven – írja a szerző.
Cipolla megjelenésében érintette ezt a történelmi példát és a figurához tartozó fantasztikus, feltűnést
keltő hóbortosságot is megjelenítette az író: „szigorú komolyság… rossz kedvű gőg…”

A varázsló kellékei a karomszerű, ezüstkampójú lovaglóostor és a színpadi asztalkán álló

konyak,melyből egyre sűrűbben iszik Cipolla. Ez a két eszköz a narkotizálás és az idegen akaratok
letiprásának szimbóluma.

A műsor egy kihívással kezdődik, a karzaton egy fiatalember hányaveti köszönésével. Cipolla
ékesszólóan kioktatja, megszégyeníti: nyelvkötés megalázó testhelyzetek felvételére kényszerítés.
Ezután mutatványok sora következik: számtani trükkök, kártyával kapcsolatos bűvészmutatványok,
játékok. A közönség részéről még elismerés tapasztalható a bravúros bűvészkedés láttán. Az író, azaz
a narrátor elmélkedik a látott jelenségekről, úgy találja, hogy az ellenállás még nem tört felszínre, a
közönség „lázadása a föld alatt maradt…”

5, A szünet után, az est második részében már határozottan megalázza a közönséget a varázsló.

Pl.: deszkaszerűen megmerevített fiatalember, akire Cipolla ráül, a karját felemelni nem tudó úr,
őrülten táncoló emberek, akiket a varázsló kényszerít erre a tettre, mintegy „hipnotizálja őket”.
A tapasztalható és a valóságos ellentéte kellemetlen érzést vált ki belőlünk is, akárcsak az elbeszélés
közönségéből. A hangulat megértéséhez és az egész mű mondanivalójához is a legfontosabb értekező
jellegű részek itt olvashatóak. „ A szabadság is valami, ami van, az akarat is valami, ami van;
akaratszabadság azonban nincs,mert az akarat, amely tulajdon szabadságára irányul, a semmibe
nyúl.” Ahogy az előadás elején a fiatalember sem tudta magát függetleníteni Cipollától, ugyanígy nem
képes rá az est vége felé az úr sem, aki nem akar táncolni. Ehhez az író már maga fűzi hozzá az
elmélkedésének eredményét: „ Nem akarásból, úgy látszik, lelkileg élni nem lehet: valamit nem akarni
megtenni, tartósan nem jelenthet élettartalmat: valamit nem akarni és egyáltalában semmit sem
akarni, tehát a parancsoltat mégis megtenni, talán túl közel áll egymáshoz, semhogy a szabadság
eszméje ne kerülne közöttük kutyaszorítóba…” Szerkezetileg ugyanaz az idegen akarattal
szembeszegülés kerül ismét elő, csak magasabb fokon: tisztább formában, melyek az író saját
gondolatait tükrözik.

A tánc groteszk jelenete után kerül sor Mario a mélabús arcú pincérfiú „mutatványára”…

Az író az intellektuális jellemzés módszerének felhasználásával mutatja be a fiatalembert. Silvestra

nevét, aki Mario szerelme, épp az a fiatalember kiálltja fel Cipollának, aki az előadás elején
disszonáns akkorddal kiáltott oda a varázslónak. Itt éri el a mű a szerkezeti és hangulati csúcspontját.
A varázsló hipnotizálja Mariot, gúnyt űzve a szerelméből, aki erre, miután kijózanodik, lelövi Cipollát.

6, A végkifejlett gyors, filmszerűen pereg és szűkszavúan zárul le. Nagy kontrasztot mutat az előzőek
elemző, részletező, okokat kutató intellektuális ábrázolási módszerével szemben.

7, Az írásmű szerkezetének látszólagos lazasága mögött a tudatos szerkesztési elv érvényesül, végül
minden apróságnak szerepe lesz a cselekmény kibontakozásában. Az elbeszélés során megfigyelhető a
fokozatosság elve. Thomas Mann prózájában a képszerű, szépirodalmi ábrázolást állandóan kiegészíti,
hangsúlyozza az értekező, elgondolkoztató próza.

8, A műben nem egyszerű allegóriáról van szó, amikor párhuzamot formálunk Cipolla és Mussolini
alakja között.

A varázsló alakjával az író érzékelteti, hogy milyen lélektani szituáció tette lehetővé a fasizmus
hatalomra jutását. A műben vannak erre utaló sorok: „A szenvedő, befogadó, engedelmeskedő rész,
akinek akarata kikapcsolódott, s aki csak a néma, levegőben remegő közakaratot teljesítette, most ő
volt, ő, aki oly sokáig akart és parancsolt; de hangsúlyozta, hogy ez mindegy. Az a képesség,
mondotta, hogy túllépjünk önmagunkon, eszközzé legyünk, a legfeltétlenebbül és legteljesebben
engedelmeskedjünk, csak fonákja a másiknak, hogy akarjunk és parancsoljunk; mindkettő egy és
ugyanazon képesség; parancsolás és engedelmesség egylényegűek, föloldhatatlan egységet alkotnak;
aki engedelmeskedni tud, az tud parancsolni, és megfordítva: az egyiknek gondolata bennfoglaltatik a
másikban, amint tömeg és vezér bennfoglaltatnak egymásban; de a teljesítmény, a rendkívülien nehéz
és idegfeszítő teljesítmény az övé, a vezéré és rendezőé, akiben az akarat engedelmeskedéssé s az
engedelmesség akarattá lesz, akinek személye mindkettőnek szülőhelye, akinek tehát éppen elég nehéz
a dolga. Erősen s gyakran hangsúlyozta, hogy milyen rendkívülien nehéz a dolga…”

Már az olasz kispolgárok ábrázolásával jelzi az író, hogy ezek az emberek vakon alávetették magukat
a rendszernek. Az egyéni felelősség megszűnik, az egyéniség feladásának lehetünk tanúi a Torre di
Venere-i közösséget látva.
9, Ebből a megalkuvásból csak is a megváltó, elhatározó, pozitív tett szabadít ki. Ezt szimbolizálja
Mario tette. Az író, a humanista, nemes pátosz hangvételét közvetíti, az „embertelen” rendszerrel
szemben.

Thomas Mann életrajza:

Thomas Mann (1875–1955) jómódú kereskedőcsaládban született: szülővárosa, az északnémet Lübeck

világa, a Hanza-városok kultúrája, családjának polgári műveltsége nagy hatással volt munkásságára
(bátyja, Heinrich később szintén jelentős író lett). Már gyermekkorától az írói pályára készült, így
amint nagykorúvá vált, megszakította tanulmányait, és az írásnak szentelte életét.

A Buddenbrook ház című családregénye 1901-ben jelent meg, és bár nem aratott azonnali sikert,
mégis a korszak meghatározó művei közé tartozik. Mann pályájának egyik csúcsteljesítménye, A
varázshegy (1924). A regényben az ifjú Hans Castorp fejlődéstörténetének lehetünk tanúi: nevelődése
egy hegyi szanatóriumban történik, ahol betegtársaival a kor legfontosabb szellemi problémáit
összegző beszélgetéseket folytat. Mann azonban ironikusan idézi meg a fejlődésregény hagyományát:
az első világháború megszakítja a nevelődést, és megkérdőjelezi annak értelmét.

Bár Thomas Mann művészi és közéleti tekintélye Európa-szerte folyamatosan növekedett, a húszas-
harmincas évek fordulójától a nemzetiszocialisták előretörésével egyre több támadás érte
Németországban, ezért 1933-ban, Hitler hatalomra jutásának évében az emigrációt választotta:
Svájcba költözött. Legnagyobb írói vállalkozása a manni világkép összefoglalásának tekinthető,
enciklopédikus igényű József és testvérei (1933–1943), amely az ószövetségi József-történet
újraköltése. A mű kéziratát lánya mentette ki a család hatósági zár alá került otthonából.

Ezekben az években az író egyre inkább a klasszikus európai értékek, a humanizmus jelképes alakjává
vált, bár személye és nyilatkozatai – különösen a háború után – erősen megosztották a közvéleményt.
Thomas Mannt 1955-ben érte a halál. Személyiségéről árnyalt képet adó naplójegyzeteit születése
századik évfordulóján ismerhette meg a közönség.