József Attila tájköltészete

I. Bev.: Költészet fogalma, előzmények

Jannus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról
Jelentéssíkok: 1. Konkrét: (természeti jelenség) korán nyíló fa
2. Elvont: A költő saját sorsa
3. Általános: A korát megelőző ember tragédiája
Balassi Bálint: Egy katonaének
A természet a vitézi élet színtereként fontos
Csokonai: A reményhez
Eszköz a természet: Virágzó - kiszáradt kert
Boldogság - boldogtalanság
Petőfi: Az alföld
～ A szabadság jelképe
Vajda: Az üstökös
～ A magány, rendkívüliség -> költői én
Ady: A magyar Ugaron
～ Az ország jelképe
Elemzés:
1. A költészetben a táj, a természet soha nem önmagáért való, hanem eszköz. Mindig
valaminek a hordozója (gondolat, érzelem, hangulat)
-> József Attilánál mit fejez ki a táj?
2. A tájlíra konkrét és költőnként változó
-> József Attila hogyan változtatja meg?

II. József Attila tájverseinek csoportosítása:

A. Rövid, népdalszerű versek
Pl: Ringató, Klárisok, Rejtelmek -> boldogság
B. Közepes méretű, társadalmi mondanivalót hordozó versek
Pl: Holt vidék
1.vsz: füstöl a víz -> gyermeki
Csönd, ropog -> invenzió, szórendi csere
2.vsz: ladik- Az emberi jelenlét maga
3.vsz: vajúdik -> december (A születés hónapja)
4.vsz: megjelenik a tájban az élő ember
5.vsz: tanya -> a vers középpontja
-> a társadalom figyelme középpontjába kellene kerülniük ezeknek a perifériába szorult
embereknek
6.vsz: üres az ól -> irónia
7.vsz: "kis parasztok" társadalmi jelentőség
"ezeken nem segít ima " ---Az Isten se----
8.vsz: A társadalmi magyarázat
C. Nagy gondolati versek
Pl: Külvárosi éj, A város peremén
Téli éjszaka
 "Légy fegyelmezett" - Önmegszólítással indul
-Magyarázat a végén derül ki
 Kettős versindítás: tipikus J.A. megoldás
1. Rész: ellobbant (igei metafora) - meleg volt
- el/befejezettség
-rövid lefolyású
- hirtelen
Szólánc: tűz - zenes- hamu
"Szép embertelenség " - Ember nélküliség
- Kegyetlenség
Párhuzamos mondatok
Mosoly, ölelés ～ vékony, ezüst rongy
A világ ágbogán - bokor oldalán
2. Rész: távolban -> a meghittség a távolban
Bütykös hegyek -> kezek
3. Rész: Megjelenik a tájban élő ember " fáradt "
"Cammog... a kapa" -> metonímia
"Vérzik a nyele " -> metonímia
Általánosítás: " mintha létből ballagna "
4. Rész: "Fölszáll az éj, mint kéményből a füst"
Szikrázó csillagaival (hasonló)
5. Rész: "megszólal a vers" ～harangkondulás
A tartalom és a forma egysége
6. Rész: Fogalomlánc
Harangszó -> Csengés -> Üllő -> Pánt
Irónia -> gyümölcs, búza, fény és szalma
7. Rész: elhangzik a cím: a téli éjszaka = a vers közepe
8.-9.-10.-11. rész: A téli éjszakával kapcsolatos
Hiányok: némaság, csönd, hideg, űr
12. Rész: Új ebben a tehervonat (az ipari tevékenység terméke)
14. Rész: A vonat bevisz a városba
15. Rész: Kellemetlen érzés
16. Rész: Megjelenik a városi ember
= a város peremén = a külvárosban élő szegény ember
17. Rész: Megjelenik a költői én
"mérem" E/1
"birtokát a tulajdonosa" = ez jutott, ez a jussom
III. Befejezés:
1. A természetes vagy mesterséges táj a sivárság, a reménytelenség, a nyomor megjelenítője.
2. József Attila kibővíti a tájlíra fogalmát a természetes táj + a mesterséges táj. ( A nagyváros
vagy külváros)