9.

tétel
A nemzet- és történelemszemlélet Kölcsey Ferenc lírájában

„Egy nép a kultúrája és hite nélkül megszűnik létezni.”

(Laurell Kaye Hamilton)

Kölcsey Ferenc (1790-1838)

- 1790-ben született Sződemeteren (Erdély)
- gyenge testalkatú, beteges, bal szeme világát elvesztette gyerekkori himlő miatt
- apja Kölcsey Péter, gazdálkodó nemes
- 1796-tól 1809-ig a Debreceni kollégiumban tanul jogot
- iskolásévei alatt rengeteget olvas, vonzódott az antik kultúrákhoz
-  1910-ben Pestre utazik joggyakorlatra, ahol bekapcsolódik az irodalmi életbe
- 1826. Szemere Pállal szerkesztette az Élet és Literatúra c. folyóiratot (első magyar esztétikai
folyóirat)
- 1825 után a politika is érdekli (Politikai nézeteit leghívebben Országgyűlési napló című
munkája őrzi)
- 1832. Szatmár megye főjegyzője lett
- 1838. halálát meghűlés okozta

Költészete
- verseire nagy ellentétek jellemzőek
- dicső múlt és sivár jelen szembeállítása
- magyar nemesség erőteljes bírálása
- nemzetért való hazafias gondolkodás
- legfontosabb érték számára a haza és a magyarság jövője
- korai lírájára jellemző a megfoghatatlan, elvont ideálokért való rajongás, az elérhetetlen
utáni vágy, elégedetlenség, belső meghasonlottság, közöny (pl.: Elfojtódás c.)
- 1820-as évektől hazafias líra jellemzi: verseiben a cselekvés vágya, és kötelezettsége játszik
fontos szerepet, illetve saját fájdalmai és panaszai helyett a magyarság sorskérdései és
problémái felé fordult

Himnusz
- 1823. január 22-én keletkezett Magyar Kultúra Napja
 - alcíme: A magyar nép zivataros századaiból az alcím segítségével Kölcsey visszahelyezi
a verset a múltba, így megfelel a cenzúrának
- műfaja himnusz (a cím műfajmegjelölő), az isteni hatalomhoz fohászkodó imaszerű ének—
ünnepélyes, patetikus hangnem
- megszólítottja Isten, akihez a költő egy egész nemzet, a magyarság nevében szól
- Isten a történelem irányítója, tőle kapta a magyarság a „szép hazát”, de a magyarok letértek
a helyes útról, és bűneik miatt sújtja őket a sok szenvedés
- Kölcsey felidézi Isten ajándékait: a honfoglalással nyert természeti adottságokban gazdag
hazát, az ország felvirágzását, a győztes háborúkat, Mátyás király dicsőséges hadjáratait
nemzeti büszkeség
- a következő strófában a balsors időszakának eseményei jelennek meg nagy erejű
romantikus képekben: nemzeti létünket veszélyeztető katasztrófák, mint a tatárjárás, majd a
török elnyomás, végül a bűnök legsúlyosabb következménye a belső viszály, a testvérháború
lett országos pusztulás, rabság nyomorúság
- a hetedik strófában a költő a múltból a jelenbe vált át: a jelen sivár, reménytelen, kilátástalan
- a múlt és a jelen közti különbséget kifejező ellentétpárok érzékeltetik: vár- kőhalom, kedv s
öröm- halálhörgés, siralom, szabadság- kínzó rabság
- az utolsó strófában (amely az elsővel együtt keretbe foglalja a verset) már csak Isten
szánalmáért, részvétéért könyörög, a magyarság szenvedése már meghaladja az elkövetett
bűnök mértékét, már a jövő bűneiért is megbűnhődtünk, nemzethalál gondolata
- a költő a bűntudat felkeltésével a magyarságot erkölcsi felemelkedésre akarja késztetni, a
magyarság maga okozta vesztét, szabadságának elvesztését, de a sok szenvedéssel
levezekelte bűneit ismét joga van egy szebb, boldogabb jövőhöz
- Kölcsey a nemzeti egység szükségességét fogalmazza meg
- Erkel Ferenc 1844-ben zenésítette meg

Zrínyi dala
- 1830-ban írta
- a hazáért aggódó költő keserűségét tükrözi
- -a költemény párbeszédes formájú, lírai dialógus (Zrínyi és a Vándor beszélget), valójában a
költő kivetített belső vitája önmagával
- a Vándor számon kéri Zrínyitől a régi haza és a hazafiak eltűnését, a dicső tettek magyarjait
keresi
- Zrínyi válaszai elutasító, tagadó válaszok: nincs meg a régi dicső hon, és elvesztek a
nagyszerű, hazájukért önmagukat is feláldozó hősök (Szondy György)—a dicső nép halott
 - nemzethalál víziójával zárul a vers - „Névben él csak, többé nincs jelen.”

Zrínyi második éneke

- Kölcsey legreménytelenebb, legpesszimistább verse
- lírai dialógus: Zrínyi és a Sors párbeszéde, költő belső vívódása
- az első versszakban felhívja a sors figyelmét a kilátástalanságra, és a segítségét kéri,
különben elveszik a haza
- második versszakban a sors válaszol, vádat fogalmaz meg, miszerint saját maguknak kellene
megvédeni a hazájukat
- szónoki kérdések: „S másokra vársz, hogy érte vívni fognak? / Önnépe nem lesz védfala?”
- következő versszakban szánalmat kér, azzal indokolja, hogy a nép nem képes megvédeni a
hazát
- a Sors ítélete megfellebbezhetetlen: a hazáját cserbenhagyó nép nem érdemel irgalmat, a
bűnökért bűnhődni kell a haza elpusztul

Kölcsey hazafias lírájának jelentősége: verseiben a nemzet jövőjéért érzett aggodalom szólal meg,
figyelmeztetni, felrázni akarja a reformkor embereit, cselekvésre, tettekre ösztönöz.