Moliere: Fösvény

Moliere, és a mű
 Jean Baptiste Poquelin (Zsan Bá tiszt Pokulá ) 1622. Pá rizs
 francia drá maíró , rendező és színész, a modern komédia megteremtő je.
 1666-ban írja meg a Fösvényt
Francia Színhá z
 nő k is já tszhattak, fedett épü letben já tszottak , felvoná sok vannak (gyertyacsere), díszletek
nincsenek vagy nagyon kevés, arisztokratá k vettek részt az elő adá sokon
Mű faj
 Komédia
o jellemkomikum: olyan emberi tulajdonság, hiba eltúlzott ábrázolása, amelyen a szereplő
tudna változtatni
o helyzetkomikum: félreértések
o nyelvi komikum
Szerkezete, hármas egység: tér, idő, cselekmény
 In medias res
 Expozíció: fiatalok szerelme, Harpagon pénze
 Bonyodalom: Harpagon tervei Mariannal, Cléante és Harpagon összevesznek, Fecske ellopja a
ládát
 Tetőpont: Harpagon „őrülete”
 Késleltetés: Harpagon azt hiszi, hogy Valér lopta el a ládáját, Valér leleplezi magát
 Megoldás: Anzelm úr és gyerekei egymásra találnak, Harpagon engedélyezi a házasságokat,
visszakapja a ládáját
Konfliktusok
 Cléante ↔ Harpagon:
o mindketten Mariannát akarják elvenni, Cléante ellopja a ládikát → Cléante „győz”
 Eliz ↔ Harpagon:
o Harpagon Anzelmhez akarja adni, de Eliz Valér jegyese, Harpagon lefegyverezik a
ládikával → Eliz és Valér összeházasodhatnak
 Valér ↔ Harpagon:
o Harpagon azt hiszi Valér lopta el a ládáját, Valér el akarja venni Elizt, de Harpagon
Anzelmhez akarja adni, → kiderül, hogy Anzelm Valér apja
 Valér ↔ Jakab:
o Jakab féltékeny, Valér provokálja
Titkok
 Cléante, Harpagon elől, hogy szereti Mariannát, mert apja úgyse egyezne bele a házasságba
 Cléante, Harpagon elől, hogy uzsorakölcsönt vesz fel, mert apja ellenezné
 Valér, Harpagon elől, hogy szereti Elizt, mert nem engedné a házasságot, mert nincs hozománya
 titkolózások oka
o Harpagon zsugorisága és jelleme miatt, a bizalom hiány miatt, a pénz miatt
Motívumok
 Szerelem: ValéràßEliz, MariannaàßCléante, HarpagonàMarianna? , Harpagon a pénzét
 Pénz: Minden baj okozója, Harpagon legnagyobb szerelme, élete értelme, „szeme világa, szíve
vére”, csak ez jár az eszében, amikor házassági terveket sző
1668. mutatták be először. Moliére életében mindössze negyvenszer adták elő, csak az utókor fedezte fel értékét.
De az is hosszas vita után: Rousseau élesen elítélte Moliére erkölcsi állásfoglalását („Nagy bűn az apától, hogy
uzsorás, de még nagyobb a fiútól, hogy meglopja apját, nem tiszteli, s mikor az apja megátkozza, pimaszul felel.
A darab a rossz erkölcs iskolapéldája.”) Voltaire, majd Goethe védi meg Moliére felfogását. Helyesen mutatnak
rá, hogy a szerző a kor erkölcsi világát elítéli. A fösvénységet éppen azáltal bélyegzi meg, hogy romboló hatását
ilyen erős eszközökkel mutatja be. Moliére tehát realista társadalombíráló, ebben áll legfőbb érdeme.