1.

tétel: Petőfi Sándor tájköltészete

I. Bevezetés:
Életpályája
- 1823. jan. 1. született Kiskőrösön
- 1823. októberében a család Kiskunfélegyházára költözött (itt nevelkedett)
Szülőföldemen című versében ezt a várost nevezi szülővárosának.
- Édesapja Petrovics István mészáros mester volt
- Édesanyja Hrúz Mária (szlovák anyanyelvű volt), férjéhez menetele előtt cselédként
és mosónőként dolgozott

Iskolái: Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Szabadszállás, Sárszentlőrinc, Pest, Aszód,

Selmecbánya
- Tanulmányai után vándor színtársulathoz csatlakozik, később (1839) beállt Sopronba
katonának  gyenge testalkata miatt eltanácsolták a katonaságról

Vándorévek:
o Dunavecse, Pest, Selmec, Ozorán felcsapott a vándorszínésznek, majd Pápán
(barátság Jókai Mórral) folytatni akarja tanulmányait, de aztán abbahagyja
o Mezőberényben, Debrecenben
o 1843. őszén Debrecenből gyalog megy Pestre, azzal a céllal, hogy költő legyen
- Pesten: Vörösmarty Mihály támogatásával egyre több verse jelent meg, elismert
költővé vált

Szerelmei:
o 1845 Csapó Etelka (fiatalon meghalt, ebben az időben írja: Ciprusdombok
Etelka sírjához)
o Mednyánszky Berta 1845 végén (Szerelem gyöngyei című műve)
o 1846-ban Szendrey Júlia  Júlia versek házasság: 1847. (szülők ellenére)
- Szendrey Júlia apja: gazdag földbirtokos volt
- Egy fiú gyermekük született: Zoltán
- 1846-ban folyamatosan jelennek meg versei a folyóiratokban
- 1847-ben megjelent az Összes költemények című verseskötete is
- A költemények nagy része a Pesti Divatlapban jelent meg, de a Hazánk, Tudományos
Gyűjtemény, a Koszorú lapban is rendszeresen olvashatók voltak.
- Tagja lett a Tízek Társaságának (Pilvax-kör )
- 1848. március 15. egyik vezéregyénisége
- Szabadszálláson választási kudarc éri, ezután írja az Apostol című művét
- 1849-ben a segesvári csatában tűnt el
Legismertebb alkotásai
- Megy a juhász a szamáron
- A természet vadvirága
- Az alföld
- A puszta télen
- Fa leszek, ha…
- Szeptember végén
- A XIX. Század költői
- Egy gondolat bánt engemet
- Nemzeti dal
- Az apostol
Néhány kortárs
- Arany János  1847-től örök barátság, levelezések, 2szer találkoztak
- Eötvös József 1847-ben a legmaradandóbb bírálatot írta a Szabadság, szerelemről
- Jókai Mór Tízek Társaságából ismerte meg
- Kemény Zsigmond  a Szabadság, szerelem eredetiségét dicsérte
- Madách Imre
- Vörösmarty Mihály

Mű elemzése - Tájköltészete
Fő jellegzetessége:
1844-ben születik Versek című versgyűjteménye. Ebben az évben keletkezett a
tájköltészet témakörének első kiemelkedő alkotása is, az Alföld. A szoros értelmében
vett tájköltészet az európai irodalomban a felvilágosodás és a romantika szülötte, mely a
leíró költészet egyik műfajcsoportja. Ekkor fedezik fel a költők a természeti környezet
valós arculatát, s hogy ez saját képzelmeik, hangulataik kifejezésére alkalmasak.
Ezek azok a művek, amelyek nem kizárólag, de meghatározó mértékben az embert
körülvevő élő és élettelen természeti környezetet jelenítik meg, beleértve az ember által
alkotott épületeket, tárgyakat. Az alföldi táj tájleíró költemények témája Petőfi révén
teljesedik ki a magyar irodalomban, mely a szabadság és az otthon szimbóluma. Az
Alföld kultusz már az 1830-as évektől kezdve jelentős volt a magyar irodalomban.
Korábban Kisfaludyék és Berzsenyiék a Balaton-felvidéket tartották a magyar föld, a
magyar táj szimbólumának. Az új tájeszmény a romantika vadregényes, kordon, ember
nem lakta hegyvidékével szemben a délibábot ringató arany kalásszal ékes rónaság, az
Alföld tengersík vidéke. Később ez a székely havasokra tevődött át. Amikor Petőfi
föllép, már készen kapja a magyar Alföld ábrázolásának eszközkészletét. A táj
jelentésköre kibővül: a szabadságot legfontosabb eszményként megfogalmazó költő
számára az Alföld a szabadság tágasságának jelképe is.

Az alföldKeletkezés
A tájköltészet témakörének első kiemelkedő alkotása 1844-ben keletkezett.
Címértelmezés: témajelölő cím – egy tájegységet jelöl meg, amelyről gondolatait
vallomásszerűen fejezi ki;
Műfaji jellegzetesség
- tájleíró költemény: a táj egyes elemeinek leírása, bemutatása dominál;
- ódának is tekinthető, hiszen több helyen emelkedett hangvételű;
Szerkezet
1-2.versszak
– A kétféle tájideál szembeállításával indít. (Ez Petőfi egyik leglendületesebb
verskezdete.)
Nagy érzelmi telítettségű felkiáltással indít („Mit nekem”).
Elismeréssel adózik a vadregényes tájnak, a zordon hegyvidéknek, de ezzel
szembeállítja a
rónát, az alföldi sík vidéket (fent↔lent)
Ezt csodálja és szereti is.
– A sas-metafora a romantika egyik legismertebb motívuma: a fenséget, a végtelen
magasságot, az élet kicsinyességitől való merész elszakadás s a szabadság képzetét
egyszerre hordozza. A teljes metaforában (börtönéből szabadult sas lelkem) ezzel a
madárral azonosul.
3. versszak
Itt kezdődik az alföld leírása – többféle perspektívából mutatja meg a költő –
nézőpontváltakoztató módszer.
A sas távlatából fölülőről – kezdi az alföld leírását.
A rónák végtelenje fölé szállva végig szemléli a Duna-Tisza közét
Nemcsak ő szereti ezt a tájat, de ez a szeretet kölcsönös (mosolyogva néz rám…).
4-10. versszak
Lefelé közeledik, majd leér a földre, s itt apró életképek sorában mindent szemügyre
vesz a
legnagyobbtól a legkisebbig – miniatürizáló ábrázolásmód. (jellegzetes növény- és
állatvilág)
– a delelő gulyát a gémes kúttal,
– a nyargaló ménest a csikóssal hangutánzó, hangfestő szavakkal hallatja is;
– a tanyák közelében a megművelt földeket – búzamezők (színek: sárga, smaragd, zöld);
– a tanyák szomszédságában a tavat a vadludakkal, a nádast;
– a csárdát a betyárral,
– végül az apró homoki állatokat és növényeket.
11. versszak
Tekintete ismét távolodik – ezúttal a horizont felé: messze, homály, ködoszlop, távoli,
halvány…; A látkör kitágul – a végtelen szabadság illúzióját kelti.
12. versszak
Majd az 1-2.vsz. -ban elkezdett vallomás tér vissza – megfogalmazza kötődését az
alföldhöz.
Ez jelenti az egész életet számára (születés/bölcső; halál/szemfödél) – a Szózat
motívumvilágát idézi.

A puszta, télen Keletkezés

1848 januárjában Pesten írta A puszta, télen című leíró költeményét. Kiváltó ihlete nem
a
közvetlen szemlélet: a meleg szobában, "pattogó szikrázó tűz körül" emlékeiből
szedeget össze egy csokorral, s kedélyesen mesélget a hallgatóknak.
Címértelmezés
témajelölő cím: két lényeges információt fejez ki a tájra vonatkozóan: - puszta: üresség,
értéktelenség jelképe; - tél: az elmúlás jelképe;
Műfaj
tájleíró költemény: a táj bemutatása kerül középpontba a műben;
Szerkezet
A kezdő felkiáltás szójátéka, majd az ősznek a paraszti élethez kapcsolt köznapi
megszemélyesítése bensőséges hangulatot áraszt. A mesélő ráérősen elidőzik " a rossz
gazda" fecsérlő
könnyelműségénél (1 versszak)
A második strófában negatív festéssel érzékelteti a téli puszta halotti némaságát.
Hiányzik
mindaz, ami oly zengővé tette a nyári tájat: a kolomp szava, a pásztor legény kesergő
sípja, a
madarak trillája. A negatívumokra épülő kép nemcsak a jelent, a téli kifosztottságot
festi, hanem visszasóvárogja a múlt, a nyár értékeit. Ezzel a szembeállítással a leírásba
belopja a vesztesség elégikus hangnemét is.
A hangok hiánya után a mozdulatlanság, az élettelen dermedtség képzetét kelti fel a 3.
versszak első hasonlata. Az első három szakaszban a téli természet jellegzetes vonásai
jelenek
meg, a következő egységben (4-6) az emberi élet színhelyei felé fordul a figyelem. Üres
a halászkunyhó és a csőszház, csendesek a tanyák a csárdák is hallgatnak.
A természeti jelenségekkel párhuzamosan itt is a lelassult élettevékenység ábrázolása a
jellemző. Csupa kijelentésre, tényközlésre szorítkozik a leírás. Egyetlen hasonlatot,
metaforát sem találunk, az egész mégis szuggesztív képéé áll egybe. Emberi s állati
létezés vontatott, elnyújtott mozgásban nyilvánul meg a jószág szénház.
A 5. versszak: a béres pipára gyújtásának aprólékosan részletező, ráérős
kényelmességgel való bemutatása. A benti világ statikus rajza után újra a kinti
természetbe, a kihalt, úttalan pusztaságba vezet a képzelet.
Az első 6 versszak békésebb mozdulatlansága helyébe most (7.) a szelek és viharok
félelmetes és vad kavargása, három irányból is egymásnak feszülő birkózása lép. Ebben
a dinamikus környezetben jelenik meg a vészjóslóan a fenyegetett emberi lét a
jelképszerű látomása. Ez a komor hangulat folytatódik, de már társadalmi politikai síkra
vetítve a záró strófa hasonlatában (forradalmi szemléletet fejez ki).
A strófaszerkezet a négyütemű 12-es variációjából jön létre. A sorokat páros rímek
kapcsolják
össze.