3.

Ady Endre (1877-1919)

 1903-ban megismerkedik Lédával, akinek jóvoltából 1904-ben Párizsba utazik. Ezután a francia szimbolizmus hatása
érződik gondolkodásmódjában, képvilágában, képzeletének szabadságában. Megismeri Nietzschét, az én-kultusz hatása
és a dionüszoszi ember eszménye tőle származik.
Első nagy korszak-1905-1912:
 Szimbolista, szecessziós, romantikus korszak, a „vér és arany” korszaka.
 Szimbolizmusa: Bizonyos fogalmakat szimbólummá emel, ezeket saját személye köré fűzi, szinte egy mitologikus
szimbólumrendszert teremt saját énje körül.
 Szecesszió1: Művészi érzékenységben megnyilatkozik a szecesszió, melynek jellegzetes témái az ő költészetében is
fellelhetők:
 hangulati túlfűtöttség: személyiségkultusz, egyéniség hangsúlyozása, ugyanakkor „szeretném ha szeretnének”.
 bizarr, egzotikus, erotikus témák.
 betegség és halál témája, ezeknek megszépítése
 Romantika: népszemléletében nép-nemzeti öntudatában (hétszilvafás nemes), forradalmiságában és érzékenységében
nyilvánul meg (sokkal érzőbb, mint pl.: Baudelaire, akinek szinte csak erotikus megnyilvánulásai, vannak).
 Formai újítás: új versdallam, ritmika. Addig komplex módon alkalmazza az időmértékes és az ütemhangsúlyos ritmust,
a magyar verselés keveredik a jambikus lejtéssel, miként egy verstankönyv megfogalmazza: „Az ilyen kevert ritmusú
vers megkülönböztetendő a szimultán verstől, hiszen nem arról van szó, hogy valamennyi sora egyaránt megfelel a két
metrumnak, hanem arról, hogy kétféle ritmusú sorok között kerülnek egymás mellé.” (Szepes Erika – Szerdahelyi István:
Verstan)
 Nyelvezete: jellemző rá helyenként az archaizáló stílus, megmutatkozik ebben a Károlyi biblia a XVI. sz.-i erdélyi írók,
és a kuruc népdalok hatása.
 Szókincsére a szokatlan szavak, képvilágára a rikító színek, hangvételére a franciás lágyság a jellemző.
 Az első korszak Adyja: a fiatal Adyra kicsapongó, züllött életvitel a jellemző, a francia szimbolistákhoz hasonlóan ő is
szembeállította a saját költőzseni voltát a nyárspolgári életforma szürkeségével. Felvesz egy királyi pózt, gőgös, önmagát
mindenkinél többre tartja, profetikus szerepet vállal fel, ő a „magyarság szimbóluma”.
Kötetek: Új versek2 (1906.), Vér és arany (1907.), Az Illés szekerén (1908.), Szeretném, ha szeretnének (1909.), A Minden-
titok versei (1910.)

2. Szerelmi költészete3
 A XIX. sz. szerelmi lírája: Petőfi határozza meg, ez a biedermeier szerelem, vagyis az ártatlan erotikától mentes
eszményített szerelem.
 Vajda töri át ezt először. A nő nála egy dúvad, egy démon, akivel harcolni kell. Megjelenik az erotika ambivalenciája
(nem egynemű érzés – „gyűlölök és szeretek”).
 Az én menyasszonyom című versében jelenik meg először lázadása a szerelem terén: „Mit bánom én, ha utcasarkok
rongya” – ez már nem az eszményített, hanem a hús-vér szerelem. Ady vállalja, hogy egy táncosnőbe szerelmes, később
Lédánál, hogy egy nála idősebb, férjes asszony szeretője.
 Első nagy szerelme: 1905-12. között Léda – Diósy Ödönné Brüll Adél.Mert engem szeretsz: E verse az önszerelem
példázata: Ady önmagát szereti a nőben is. Léda szemében is magát látja, énjének egy darabja benne van, megérti őt a nő
és szereti – ez szerelmének alapja.
Héja nász az avaron:
A héják szerelme sokszor gyilkos, hasonló az ő kapcsolatukhoz.
Szerelmük felemészti életüket, ezért szerelmük az őszbe tart, a halálba.

„Útra kelünk. Megyünk az őszbe Új rablói vannak a nyárnak,

Víjjogva, sírva, kergetőzve, Csattognak, az új héja-szárnyak,
Két lankadt szárnyú héja-madár. Dúlnak a csókos ütközetek.”

A fiatalságtól távolodnak, ők már nem a „nyár új rablói”, csak lankadt szárnyú héját, akik „víjjogva, sírva, kergetőzve” szeretik
egymást.

„Szállunk a nyárból, őszbe szállunk, Ez az utolsó nászunk nekünk:

Valahol az őszben megállunk, Egymás húsába beletépünk
Felborzolt tollal, szerelmesen. S lehullunk az őszi avaron.”
1
A) Ady életérzés összetevői: elvágyódás, halál-problematika, szerelemfelfogás; b) Ady korai verseinek színvilága: arany, fekete
2
Tudatosan követi Baudelaire A romlás virágai című kötetének felépítését
3
a) társadalmi-szociális aspektus: női egyenjogúsági mozgalmak; b) filozófiai-bölcseleti szinten: 1. Schopenhauer: a férfi
boldogtalanságának az egyik forrása a nő, a faj fenntartója, 2. Nietzsche: a nő méltatlan társa a férfinak, 3. Ibsen: nemesebb, mint
a férfi, fel kell emelni, ki kell szakítani, meg kell számára adni az önmegvalósítás lehetőségét, 4. Strindberg: a szerelem harc férfi
és nő közt, Haláltánc, melyben a férfi reménytelenül elpusztul a női brutalitással szemben; c) tudomány: Darwin evolúció tana (a
nőstény erősebb, mint a hím); d) irodalom-művészet: látszaterkölcs elleni tiltakozás (Dumas: Kaméliás hölgy, Zola, Reviczky
Gyula), szerelem szétesése tükröződik a testi és az érzelmi oldal szétválasztásában (Baudelaire)
1
A mozgás egyre gyorsabb – útra kelünk, megyünk, űzve szállunk – végül: „lehullunk az őszi avaron”.
Lédával a bálban:
 Halálpárként jelennek meg, egy dekadens életérzés hordozói. Bemutatásuk a fiatalok szemszögéből történik.
 Elrémisztik a fiatalokat azzal, hogy ilyenné válik a szerelem, mint az övék. Tudatosítja azt, hogy minden múlandó.
 Kettejük szerelme „örök harc és nász” volt, elválások és egymásra találások sorozata. Ady Lédában jobban szerette az
általa teremtett múzsát, akkor is hozzá írt, mikor már hűtlen lett hozzá. Ugyanakkor vágyik ennek a kapcsolatnak az
állandóságára is, ezért írja a Meg akarlak tartani c. versben: „Meg akarlak tartani téged,/Ezért választom őrödül /A
megszépítő messzeséget.”
1912-ben következik be szakításuk, három költemény szól ennek a hosszú kapcsolatnak a végetértéről:
Áldásadás a vonaton:
Ez még az első búcsú, szép szavakkal, méltó módon bocsátja el Lédát. Itt még nem kirugdalja, hanem szinte köszönetet mond
mindazért, ami köztük volt:

„Áldva, csöndben, békén, Egyedül maradni,

Emlékkel és csókkal Egyedül érezni,
Akarlak elhagyni Egyedül meghalni,
Meleg után fagyni, Áldjon meg az Isten.”

Elbocsátó szép üzenet:

Pillanatnyi állapotot tükröz: Ady megtagadja eddigi szerelmét, és szinte sértegeti Lédát, „lerázza” magáról, azt az asszonyt, aki
még mindig ragaszkodik hozzá, és halálosan szerelmes belé:

„Törjön százegyszer százszor-tört varázs:

Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
ha hitted, hogy még mindig tartalak,
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.”

Ady gyönyörű szavai megalázóak, tudatja vele, hogy már rég hűtlenné vált, s ami a legfájóbb: Léda csak szerelmes verseinek
tárgya volt, azok valóban nem hozzá szóltak. A befejezés megsemmisítő, Ady elfelejti, mi mindent köszönhet Lédának:

„Általam vagy, mert meg én láttalak

S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”

Valaki útravált belőlünk:

Az Elbocsátó szép üzenet után következik a kötetben, Ady szándékosan azonnal jóvá akarja tenni sértegetéseit.
A nosztalgia verse, mely azt fogalmazza meg, hogy minden szakítással az énjéből szakad ki valami. Általánosan szól minden férfi
nevében.
Ezzel teljesedik ki a Léda-szerelem: ebben a kapcsolatban az első pillanattól az utolsóig Ady önszerelme meghatározó volt, a
szerelemben saját „asszony-részét” kereste.
A szerelem eposzából:
Ady szerelem – élményének összegzése szólal meg a költeményben:
„Nekem a szerelem nem volt víg ajándék,
Lovagi bírkózás, tréfás kopja-játék,
De volt ravatalos, halálos-víg torna,
Játék a halállal, titkos élet-forma.”

Második szerelme, felesége: 1912-19. közt Csinszka – Boncza Berta

Házasságuk első évét Csucsán töltik Csinszkáék családi kastélyában, majd felköltöznek Budapestre, Veres Pálné utcai lakásukba,
hol ma Ady-emlékmúzeum van. A Csinszkával való kapcsolat Ady második korszakának szerelemélménye. Ebből már hiányzik a
Léda-szerelem örök harc és nász-küzdelme: az embertelenné vált világban az oltalmat, a békességet keresi a költő a szerelemben,
mely immár a csendes összetartozás érzését fejezi ki. Ady betegségének elhatalmasodása, öregedése és a világháború
borzalmainak hatása lappang e csüggedt, rezignált, megbékélt hangú szerelmi vallomások hátterében.
Pl.: Őrizem a szemed, De ha mégis?, Vallomás a szerelemről, Minden nagy megújódottságom, És mégis megvártalak, Cifra
szűrömmel betakarva.
Nézz, drágám kincseimre:
Egyszerre szerelmi vallomás és számvetés. Ez a számvetés már nem a büszke Ady, hanem a kiábrándult, lemondó ember hangja,
de azért olyané, aki állta a sarat, s hű maradt elveihez. Önmagát Lázárhoz hasonlítja, ő is ilyen koldus volt az életben: „A Minden
kellett, s megillet a Semmisem” (Hunn, új legenda) – sokkal többet akart az élettől, mint amennyit sikerült megfognia belőle.