14.

A francia szimbolista líra

Charles Baudelaire, Paul Verlaine, Arthur Rimbaud

1. A szimbolizmus jellemzői
- a 19. század második felének az irányzata az impresszionizmus és a szecesszió
mellett
- „l’art pour l’art” (művészet a művészetért), parnasszisták
- (Szimbólum: valamely gondolati tartalom, elvont eszme, fogalom érzékletes képpel
való helyettesítése. A kapcsolatot a megszokás, megegyezés, hagyomány hozta
létre.)
- először a lírai költészetben jelentkezett, innen terjed: festészet, zene
- nem azonos a szimbólumok használatával
- nincs semmi szokványos összefüggés az érzékelt kép és a rejtett tartalom között
- A szimbolizmus a tapasztalati jelenségek mögött megsejtett, de hétköznapi nyelven
kifejezhetetlen, kimondhatatlan jelentéstartalmak többnyire látomásszerű érzékletes
képsorral való kifejezése. (pl.: lelki folyamatok, belső élmények, hangulatok)
- A szimbolista költészetben a kép vagy képrendszer önállóvá válik, jelképes
értelmezésre ösztönöz.
- A szimbolista költészetben a kép vagy képrendszer önállóvá válik, jelképes
értelmezésre ösztönöz.
- Csak megsejtet, sugall, valamilyen pontosan nem tudatosított homályos érzést,
rejtettebb lényeget, többértelmű jelentéstartalmat.
- A kép és jelentés között általában csak hangulati összefüggés van.
- Líra jellemzői: merész képhasználat, szokatlan új szókapcsolatok, (szó mágia)
homályosság, erős zeneiség (asszonánc, alliteráció) (asszonánc: csak mgh.-k
egyezek, a msh.-k eltérnek egymástól)
- Szorosan összefügg az impresszionizmussal, alig elválasztható a lírában.
- csak a kiválasztottak értik meg
- zeneiségre való törekvés, pl. Verlaine Őszi chansonja: „Ősz húrja zsong / Jajong
busong / A tájon, / S ont monoton / Bút konokon / És fájón.”
- a különböző érzékterületek benyomásainak összekapcsolása - a téma fontossága a
háttérbe szorul, helyette a művészet maga a fontos, az ábrázolásmód
- az értelmezés teljesen a befogadóra hárul

- képviselők: Ady, Tóth Árpád, Babits, Kosztolányi Dezső) (festészet: Csontváry

1853-1919, Paul Gauguin1848-1903.)
- Charles Baudelaire (1821–1867.) - Les Fleurs du Mal - A romlás virágai -
verseskötet (1857.) 100 vers, a szimbolizmus kezdete jelképesen
- Paul Verlaine (1844-1896.)
- Jean Nicolas Arthur Rimbaud (1854-1891)

2. Charles Baudelaire (kiejtése: sárl bodler) (1821-1867)

Életrajzi áttekintés:
- Párizsban él, elveszti az apját 6 évesen, ami rengeteg szenvedést hoz neki (anyja
újraházasodik)

1
 - nem kitűnő tanuló, de jó verseket ír, író akar lenni, képzi magát e téren
- tékozló, önpusztító életet él
- szülei Indiába küldik, de félúton visszafordul
- azért élményt jelentett neki, a trópusi tájak színei visszatérnek verseiben
- 20 évesen elköltözik családjától, az apai öröksége miatt gazdag, de bohém életet él
- Jeanne Duval: mulatt színésznő, számtalan versének a múzsája lett, de a nő inkább
csak kihasználta őt
- a tiszta szerelem után vágyódott: Madame Sabatier-hez is írt verseket
- 1957-ben jelenik meg egyetlen verseskötete, A Romlás virágai (Les Fleurs du Mal)
címmel
- rendkívül lassan dolgozott, nem volt termékeny író, s kevés pénzt is keresett
- Belgiumba megy élete utolsó éveire, szertelenül élt, orvosságra sem volt pénze
- magatehetetlenül, 1867-ben meghalt

- a modern francia líra legelső nagy költője

költészetét és életét végletes ellentétek jellemzik: rendetlen és szertelen életet élt,
de folyton a rend, a rendszeresség után sóvárgott
- kötődik a romantikához is
- A romlás virágai című verseskötete „Baudelaire a romlottságból a művészet
virágait fakasztotta”
- - szépségimádat: költő feladata a „rajongó erőfeszítés a felsőbbrendű Szépség
elérésére”
- a verselésben nem volt újító: régi, hagyományos műformákat használt

 Albatrosz:
- allegorikus képsor: rabul ejtett albatrosz egy hajón, bántalmazzák
- ellentét: fenn<-> lenn
fenn: „kéklő lég ura”, szabadság
lenn: rabság, megalázás, romlottság világa, „esetlen, bús, beteg”
- 4. vsz.: a magányos, lenézett költő is az albatroszhoz hasonlóan szenved
nem tudják megérteni, durva környezetben él
ember gyarlósága, züllés undora, vágyakozó sóvárgás az „Ideál” felé

 Egy dög

1.: cím és mű viszonya

megmutatkozik benne a polgárpukkasztás
dög  nem szalonképes szó, nem szalonképes téma
2.: lírai én – költő
3.: gondolat a vers lezárásban: a művészet örök, a költészet őrzi meg a nő értékeit

a költészet örökké teszi a nő testét is  de! lélekről nincs
szó!!!
4.: test elrothadásának bemutatása aprólékosan, naturalista részletességgel
5.: feszültség tartalom és stílus között
néha eufórikus a stílus  téma

2
 a.: amikor a férgek kimásznak az emberből – „fekete légiók”
b.: a felütésben még „szép nyárhajnali látvány”, de a következő két sorban
már megjelenik a dög
c.:2. vsz. metaforája
a hulla testtartásában némi erotika – „lábait cédán magasba lökve”
 morbid asszociáció
d.: a bomló tetemet nyiladozó virághoz hasonlítja
e.: 6. vsz. metaforasorozata
a képi síkokhoz nem ezt a fogalmi síkot várná az ember
f.: 7. vsz. – a rovarok zümmögését kellemes muzsikaként írja le

6.: a 10. vsz.-ban hirtelen kiderül, hogy ez egy szerelmes vers (szerelmi óda)

új nézőpont, beállítás
ez alapján állíthatjuk fel a logikai szerkezetet
7.: logikai szerkezet
2 részből áll a vers: pictura és sententia
a sententiában megtudjuk, hogy a szeretett nő teste is olyan lesz egyszer,
mint az állati tetemé, illetve további elmélkedéseket is olvashatunk
8.: a vers rávilágít Baudelaire szerelmi életére is

9.: a vers indíttatása

a.: polgárpukkasztás – látványosan megsérti a merev polgári értékrendet
b.: egy szerelmes verset ír a táncosnőhöz
c.: egy új fajta értékrend bemutatása
 test halála – felfogható értékként
a halál csodálatos, az életet betetőző nagy élmény

 a korszak jellemzője a halálkultusza
 a dög látványa jelzi, mekkora hatalom a halál, mindenekfeletti
nem csak elborzad rajta a lírai én, hanem az olvasó és a nő előtt
is úgy állítja be, mint valami felemelő élményt

 az új fajta értékrend: DEKADENCIA
hanyatlás, halál kultusza
jellemző, meghatározó a 19. sz. második felében

- Baudelaire nagy hatást tett a modern magyar irodalom fejlődésére

- Nyugat első nemzedéke fordítja műveit
pl. Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Babits Mihály, Szabó Lőrinc

3. Paul Verlaine és Arthur Rimbaud (kiejtése: pól verlen és artur rembó)

- Baudelaire hatása jellemző mindkettőjükre
- 1871-ben találkoznak, szenvedélyes barátokká válnak

3
 - Rimbaud eleinte csak a verseit kívánta megmutatni Verlaine-nek, de komoly kapcsolat
lett
- éjszakákat, nappalokat kávéházakban, mulatókban töltenek együtt
viszonyuk még a párizsi művészeket is megbotránkoztatta
-Verlaine bevezeti Rimbaud-t a párizsi művészvilág bohém életébe
- Verlaine gyakran részeg, bántalmazza a feleségét (majd bűntudat gyötri)
- 1872-1873: együtt utaznak Belgiumba, majd Angliába
Rimbaud már szakítani akar, erre Verlaine revolvert ránt elő, megsebesíti társát
Verlaine 2 évre börtönbe kerül, ahol bűntudat gyötri

Verlaine (1844-1896)
- jómódú polgári család, Párizs
- jogi pályára szánták, de csak az irodalom érdekelte
- züllött, bohém élet
- megnősül 1870-ben, családi nyugalom jön ezután, feleségéhez írta A jó ének verseit
- Rimbaud, börtönévek…  megtért, lelke fogékonnyá vált, gyönyörű vallásos
verseket írt (Jóság címmel)
- Párizsban újra züllés, szegénység, betegség
- erotikus versek
- súlyos betegségben halt meg Párizsban, 1896-ban
 Költészettan:
- szimbolizmus egyik programnyilatkozata
- zeneiség, szelíd és olvatag, letompított, fátyolozott
- a nyelvet fel kell szabadítani az értelem szigorú uralma alól
nem kell logikai szabatosság
 új költészet a valóság teljesebb megismerésének az eszköze
„A többi csak irodalom”
 Őszi chanson:
- összetett, bonyolult hangulat
- a haldokló természettel együtt haldoklik már az emberi lélek
- a pusztulás rettenetét enyhíti a költemény zenéje
- a szavak puszta hangzása hordozza a vers „tartalmát”

Rimbaud (1854-1891)
- vallásos anyja egyedül neveli vidéken (Charleville)
- koraérett gyermek, kitűnt a gimnáziumából olyan jó tanuló
- 15 évesen kitűnő latin verseket ír, a költői lángelme tehetsége megmutatkozik
- „felpróbálta magára a francia költészet összes ruháját”
- megújulási szándék
- követi és parodizálja elődeit, kortársait
- lázongó diák, 16 évesen megkezdi 20 éven át tartó csavargását
- 10 szonettből álló művében erről a korszakáról számol be
- Párizs, Verlaine, bohémság
- feldúltan megy vissza a szakítás után anyjához, megírja az Egy évad a pokolban c.
művet  ez lezárja költői pályafutását, ezután semmit sem ír többé
- bekalandozta Európát, meg is unta, majd Abesszíniában kereskedett,

4
 - Afrika ismeretlen vidékein barangolt, sok nyelven megtanult
- 1891- ben daganat miatt meghalt

- Rimbaud egész életművét 16 és 19 éves kora között írta meg  „kamasz Shakespeare”
- témái: kamaszos erotika, szabadságért való rajongás, a zsarnokság gyűlölete
- vezércsillaga Baudelaire
- nagy újítónak számított a párizsi költők között
- látnok-levelek: ars poetica megfogalmazása
 sajátos látomásokkal kívánja feltárni a világ mélyebb és rejtett összefüggéseit

 A magánhangzók szonettje
- hangszínekhez kapcsolódó impressziók, kavargó látomások szokatlansága
- hangokszíneklátomások
- ellentétes képek, hangulatok, pl. fekete-fehér, fájdalom-gyönyör
- eljut a vers az anyagtalan, letisztult Csöndbe
el lehet érkezni az ismeretlenhez, a világ új értelmezéséhez

 A részeg hajó
- a szimbolista költészet mintadarabja
- sodró erejű látomásos képsorozat
- megszemélyesített hajó E/1 monológja
- a hétköznapi életből való kitörés, a roppant elvágyódás jelenik meg benne
- a hajó kijut „a roppant tengerek költészetébe”
- a költői én azonosul a szabadon sodródó hajóronccsal
- nagyszabású víziók, újszerű tapasztalatok, elmondhatatlan szépségek és riasztó
borzalmak
- a „züllött” hajó a lélek mélységeinek ismeretlen vizeit járja be
- a költemény vége felé a kiábrándulás jelenik meg
- visszavágyódik „Európa kivénhedt földjére”
- a gyermekkor ártatlansága utáni nosztalgia
- azonban már nem lehet visszatérni, a hajóroncs fájdalmas, csalódott lemondásával
zárul a költemény
- sokan próféciaként fogták fel a művet --- Rimbaud kalandos afrikai útja, majd
halálos betegsége után való visszatérése Európába