Korok-eszmék-stílusok Európában

Róma Reneszánsz manierizmus Barokk

Görögök Gótika
Kelet Román
Ókor Középkor Újkor
______________________________________________________________________►
    
-3000 476 1492 16.sz. 17.sz.

kereszténység reformáció ellenreformáció

Líra-dráma-epika vallásos irodalom humanizmus
Teremtésmítoszok legendák, prédikációk Leonardo da Vinci Luther,Kálvin Tasso, Milton
Eposzok (Homérosz) himnuszok, imák, siralmak Michelangelo Pázmány Péter
(1570-1637)
Szappho (i.e.6.sz.) világi irodalom Heltai-fabulák Zrínyi Miklós 1620-64
-himnusz,dal hősepika, lovagregények Gutenberg, Károli Gáspár eposz, röpirat
Anakreón -dal, epigramma trubadúrok dalai Bibliafordítások, Mikes Kelemen
Pindarosz –óda Walter von der Vogelweide Petrarca –szonett (14.sz.) (1690-1761)
Szophoklész (i.e.5.sz.) vágánsok (Carmina Burana) Boccaccio –novella (fiktív) levelek
Euripidész Villon (1431-63) Janus Pannónius –(1434-1472)
Catullus (i.e.1.sz.) Dante (1265-1321) epigramma, elégia
epigramma, elégia vallásos színjáték Balassi Bálint –(1554-1594)
Cicero –szónoklat Shakespeare 1564-1616
Vergilius –eposz, ecloga dráma, szonett
Horatius –óda, episztola
 Korok-eszmék-stílusok Európában
Barokk------------------------------------------►Rokokó Romantika
Klasszicizmus
Szentimentalizmus, népiesség, biedermeier
________________________________________________________________________►
 
17. sz. 18.sz. 19.sz.
ellenreformáció felvilágosodás liberalizmus, nacionalizmus
Racionalizmus, empirizmus Byron, Shelley, Keats, Poe
Moliere (1622-1673),dráma Wordsworth, Coleridge líra, epika
Enciklopédisták
Descartes, Hobbes, Spinóza Lamartine
Diderot Victor Hugo (1802-85)regény
Voltaire (tézisregény-Candide) E.T.A. Hoffmann (1776-1822)
Rousseau (1712-1778) –értekezések Puskin (1799-1837) verses regény
Swift (1667-1745)pamflet, regény Goethe (1749-1832),
Defoe (1660-1731)robinzonád Schiller, Hörderlin
Csokonai (1773-1805) líra, dráma, epika
Bessenyei György (1746-1811)dráma,röpirat
Kazinczy Ferenc (1759-1831)- nyelvújítás, napló, epigramma
Berzsenyi Dániel (1776-1836), óda,elégia, episztola
Katona József (1791-1830) nemzeti dráma
Kölcsey Ferenc (1790-1838), líra, epika
Vörösmarty Mihály (1800-1855)
Petőfi Sándor (1823-1849)
Arany János (1817- 1882)
Tompa Mihály (1817-1868)
Jókai Mór (1825-1904)
 A MODERNSÉG

• Modern=korszerű, jelenkori, ↔régi, hagyományos, elavult

• Irodalomtörténeti elnevezésként: a romantikát követő művelődéstörténeti

korszak összefoglaló neve.

• Három szakasza van: 1. klasszikus modernség (19. sz. második fele, 20.
sz. első évtizede)
• 2. avantgárd (10-es évektől)
• 3. kései modernség v. utómodernség (az előző
szakaszt követi/átfedi)
 A KLASSZIKUS MODERNSÉG
• A KLASSZIKUS MODERNSÉG VILÁGKÉPÉNEK NÉHÁNY
SAJÁTOSSÁGA:

• A klasszikus modernség világképét a teljesség elvesztésének a

tapasztalata határozza meg.
• Az emberről, a személyiségről alkotott felfogások részben továbbviszik
a romantika én-mítoszát, az önmagát kiteljesítő, „önmegvalósító”
individualitás eszményét, másrészt a pozitivizmus determinisztikus
emberképét.
• Hangsúlyosan megfogalmazódik a személyiség válsága a freudi
mélylélektanban és bergsoni felfogásban. (freudi mélylélektan→az
emberi személyiség nem egységes, az ember önmagát sem ismerheti,
uralhatja/ bergsoni felfogás→erőteljes ellentét rejlik az ember
„társadalmi szerepe” és „belső énje” között) 
 A KLASSZIKUS MODERNSÉG
STÍLUSIRÁNYZATAI

• Nincs egységes stílusa, több irányzat él

egymás mellett, ezek gyakran keverednek egy
műalkotáson belül.
• A irányzatok megoszlanak a művészeti ágak
között, az irodalmon belül pedig műnemek
szerint is.
 A SZIMBOLIZMUS
• alapvetően irodalmi irányzat
• továbbviszi a romantika legfontosabb poétikai vívmányait
• jellemző az irracionális érzékenység megszólaltatása, a sóvárgás a transzcendensre, a lélek – a vágyak, az
álmok – felszabadítása
• a szimbolista versben a jelkép központi alkotóelemmé válik
• a szimbólumban az eszme egyesül a képpel
• a szimbólum funkciója, hogy olyan összetett jelentéslehetőségeket bontakoztasson ki, amelyeket nem lehet
„lefordítani”
• Paul Valéry szerint a szimbolizmus „abban az egy célzatban foglalható össze, hogy visszavegyék a muzsikától,
ami a költészet sajátja.” A zeneiség elvéből következik az a törekvés, hogy a költészet ne fogalmi, egyértelmű
jelentéseket közvetítsen, ne az értelemre hasson, hanem a zenéhez hasonlóan közvetlenül a lélekre.

• A költő a szavakat nemcsak értelmük szerint választja meg, hanem hangzásuk alapján különleges nyelvzenei
hatásokra törekszik, amelyek nem azonosak a hagyományos verszene (rím, ritmus) zeneiségével.
• A szimbolizmus legjelesebb képviselői a lírában születnek:Charles Boudelaire (1821-1867), Paul Verlaine (1844-
1896), Paul Valéry (1871-1945).
• A festészetben nem önálló irányzat a szimbolizmus, de a modern festészet nagy alkotásainak szimbolista jegyei
is vannak: Vincent van Gogh (1853-1890), Csontváry K. Tivadar (1853-1919).
• A költő a szavakat nemcsak értelmük szerint választja meg, hanem
hangzásuk alapján különleges nyelvzenei hatásokra törekszik,
amelyek nem azonosak a hagyományos verszene (rím, ritmus)
zeneiségével.
• A szimbolizmus legjelesebb képviselői a lírában születnek:Charles
Boudelaire (1821-1867), Paul Verlaine (1844-1896), Paul Valéry
(1871-1945).
• A festészetben nem önálló irányzat a szimbolizmus, de a modern
festészet nagy alkotásainak szimbolista jegyei is vannak: Vincent
van Gogh (1853-1890), Csontváry K. Tivadar (1853-1919).
Vincent van Gogh: Búzamező varjakkal (1890)
 AZ IMPRESSZIONIZMUS:
• elsősorban festészeti irányzat: Édouard Manet (1832-1883), Claude Monet (1840-1926), Auguste Renoir (1941-1919)
• A reneszánsz óta uralkodó természethű ábrázolás elvét követve törekedtek a tiszta látvány megragadására. Úgy vélekedtek,
hogy az elődök nem azt festették, amit láttak, hanem, amit tudtak. Az impresszionisták szerint a világ csak pillanatnyi, örökösen
változó érézéki benyomásokban tapasztalható meg, ezért a festészetnek ezeket a pillanatnyi benyomásokat kell megörökítenie.
Ezt szolgálják az újításaik: szakítanak a műtermi megvilágítással, a szabadban festenek, a képekre jellemezőek az elmosódott
körvonalak, a kompozíció hagyományos elveinek felfüggesztése stb

• .
• Az irodalomban az impresszionista jegyek rendszerint más irányzati elemekkel együtt jelentkeznek. Az impresszió egységének
és pillanatnyiságának a kifejezését szolgálja a nominális stílus, a feltűnő jelzőhasználat, a szinesztéziás képek, a szóhangzás
és a szóhangulat kiaknázása. Inkább a lírában hat, a prózában a leírásokban érvényesül az impresszionista technika.
Edgard Degas: Négy táncosnő (1897 körül)
• Az irodalomban az impresszionista jegyek rendszerint
más irányzati elemekkel együtt jelentkeznek. Az
impresszió egységének és pillanatnyiságának a
kifejezését szolgálja a nominális stílus, a feltűnő
jelzőhasználat, a szinesztéziás képek, a szóhangzás és
a szóhangulat kiaknázása. Inkább a lírában hat, a
prózában a leírásokban érvényesül az impresszionista
technika.
 A SZECESSZIÓ
• szecesszió = elszakadás, kivonulás
• A szecesszió művészei arra tesznek kísérletet, hogy újra
megteremtsék a művészetnek, a szépségnek a helyét az emberek
életében.
• A szecesszió általános stílusjegyei: dekorativitás, növényi
ornamentika, a kígyózó vonal kedvelése, aszimmetrikus formák.
• Az irodalomban a szecesszióra utal a dekoratív, túldíszített stílus (a
művészi jelkép is dekoráció lesz), az indázó mondat- és
szövegszerkezetek, a különös, keresett szépség, a mitizálás, az
egzotikum kedvelése, a felfokozott erotika, szerelem és halál
összekapcsolása, a betegség és a halál megszépítése.
 REALIZMUS

• A klasszikus modernség irányzataival együtt tovább él a

realizmus. A társadalomábrázolás igénye mellett felerősödik a
lélektaniság, a szereplők pszichológiai motiválása. A
metonimikus történetmondás mellett egyre nagyobb szerepet
kapnak a metaforikus összefüggések.
 NATURALIZMUS
• Az irodalom szerepét kimondottan az emberi, a társadalmi
valóság megismerésében látta.
• Az irodalmi naturalizmus legfontosabb témája az ember szociális
és biológiai kiszolgáltatottsága, a pillanatnyi szerepkörére
redukált személyiség felbomlása. A fényképszerű pontosság
igénye határozza meg a nyelvhez való viszonyát, beemeli az
irodalmi nyelvbe az alantasabb nyelvi regisztereket. Módszerére
jellemző a töredezettség, a tárgy közelről és több oldalról való
megmutatása. Ebből fakad a teljes kép megrajzolásának a
lehetetlensége: minél nagyobb pontosságra törekszik, annál
inkább eltűnik a rendező elv, felszámolódnak az oksági
viszonyok.
 A KLASSZIKUS MODERNSÉG A
MAGYAR IRODALOMBAN
• A modernség a századforduló körül a magyar kultúrában is érezteti hatását.
Tárhódítása összefügg az 1867-es kiegyezés után felgyorsuló polgárosodással, a
nagyfokú gazdasági fejlődéssel, a modern városi életforma kialakulásával.
• Megnő a szerepe a sajtónak, az újságírásnak az értelmiségi pályák szempontjából.
Publicisztika és szépirodalom kölcsönösen hat egymásra: a publicisztikai írások egy
része kimondottan szépirodalmi igénnyel születik, másfelől sajtóbeli közlés alakítja a
szépirodalmi műfajokat (pl. folytatásokban közölt novella, regény)
• A Hét (1890-1924) Kiss József szépirodalmi lapja, a Nyugat megjelenéséig a korszerű
irodalmiság legjelentősebb fóruma.
• A modern irodalom legfontosabb folyóirata a Nyugat, első száma 1908. január 1-jén
látott napvilágot. Főszerkesztője Ignotus Hugo. A Nyugat tudatosan a kortárs magyar
irodalom támogatására jött létre, címe is jelzi, hogy a nyugati kultúra elkötelezettje,
célja a magyar irodalom felemelése a nyugati irodalmak színvonalára, az esztétikai
értéknek az érvényesítése.
• A Nyugatban közölt kritikák és a folyóirat politikája olyan értékszempontokat
érvényesített,, amelyek új irodalmi kánont alakítottak ki. Ezt nevezi az
irodalomtörténet-írás a Nyugat-kánonnak, amelynek legtöbbet publikált szerzői: Ady
Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Füst Milán,
Móricz Zsigmond, Csáth Géza, Kaffka Margit.
A Hét címlapja
A Nyugat címlapja
 Műfajok a klasszikus modernség
magyar irodalmában
• -az újításprogram a műnem egészét érinti
• - versbeszéd közvetettsége eredményezi a metaforikus vershelyzet,
a vers egészére kiterjedő, bonyolult képi szerveződés
• - háttérbe szorul a közvetlen énkifejezés és vallomásosság
• - felértékelődik a vers hangzása, nyelvi kimunkáltsága
• - jellemző a műfajok keveredése
• - Ady költészetében jelennek meg a legeredetibb műfajváltozatok:
pl. szimbolista tájvers, epikus-baladás szerkezetű szimbolista vers,
szecessziós-szimbolista dal.
• -a szecessziós szerepjátszás fontos sajátossága az Adyé mellett az
induló Babits és Kosztolányi költészetének is
• - az epika uralkodó műfajai: novella és regény, az újítások e
műfajok sokszínű változatait eredményezik
• -tovább élnek a 19. sz. végén kialakult novellaváltozatok (lírai,
drámai, anekdotikus, lélektani novella), a regény részben a
metonimikusan zárt elbeszélés a 19. sz. mintáit követi (pl. Móricz
regényei), részben pedig egy lazább történetalakítást érvényesít,
amely lehetőséget ad a sajátos időkezelésre, a szövegközi
viszonyok megteremtésére (Mikszáth, Krúdy)
• - a novella és regényváltozatok az irányzati jegyek alapján is
elkülönülnek. Pl. Realista és naturalista jegyek határozzák meg pl.
Móricz novelláit, regényeit, szecessziós látásmód érvényesül pl.
Krúdy, Csáth Géza novellisztikájában, az impresszionista
hangulatiság fontos jellemzője a Krúdy és Kaffka műveknek.
• - a dráma kisebb jelentőségű a klasszikus modernségben
• - naturalista dráma: Bródy Sándor: A dada
- szecessziós-szimbolista dráma: Balázs Béla: A fából faragott
királyfi
 2. AZ AVANTGÁRD
MODERNSÉG

• fr. avant-garde = előörs, élcsapat (katonai kifejezés)

• A 20. sz. első évtizedeiben az újítás radikális

programjaival fellépő irányzatok (izmusok) összefoglaló
neve.
 AZ AVANTGÁRD MODERNSÉG
SAJÁTOSSÁGAI
• Az avantgárd irányzatok közös jellemzője az újítás terrorja, az, hogy radikálisan
szakítanak a klasszikus vagy esztéta modernség törekvéseivel, a polgári kultúra
értékrendjével.
• Elutasítják a romantika és a klasszikus modernség én-kultuszát. Ehelyett a
személyes-én felszámolására törekednek, irányzatonként eltérő módon.
• pl. az expresszionizmus kollektivizmusában oldódik fel a személyes-én, a
szürrealizmus az egyéni és a kollektív tudattalant juttatja szóhoz, a dadaizmus
dehumanizáló technikái eltűntetik a szubjektumot.
• A legtöbb avantgárd irányzatban a jövő a kitüntetett idősík.
• Az avantgárd irodalomszemléletére jellemző az irodalom önállóságának a tagadása,
irodalom és élet határának az eltörlése. A formabontás határozza meg az avantgárd
beszédet, nemcsak a kimondottan irodalmi konvenciókat veti el (műfaj, műnemi
szabályok, vers és próza forma), hanem tudatosan megsérti a nyelvi kommunikáció
szabályait is (mondattan, központozás, a szó hangalakjának és jelentésének
deformálása)
• Az avantgárd irányzatok nem voltak hosszú életűek, ezt részben az a végletesség
magyarázza, amellyel a programok egy-egy elv abszolutizálásra törekedtek. Az
avantgárd egészében megváltoztatta a művészetek társadalmi státuszát, a
műalkotások befogadását-, alkotási módszerei pedig felszabadítóan hatottak a kései
modernségre és beépültek a posztmodern eljárásai közé.
 AVANTGÁRD IRÁNYZATOK
(IZMUSOK)

• formabontó vonulat: expresszionizmus, futurizmus

dadaizmus, szürrealizmus

• formaépítő vonulat: kubizmus, konstruktivizmus

 AVANTGÁRD IRÁNYZATOK
(IZMUSOK)
• 1. Expresszionizmus:
• l. expressio = kifejezni
• -az ember belső világát, szorongó látomásait vetítik ki alkotásaikban
• -tiltakoznak az elgépiesedett emberi kapcsolatok, a társadalmi
igazságtalanság, a háború ellen
• -prófétikus víziókban vetítik elő a világvégét
• Irodalom: csapongó mondatfűzés, amely gyakran felborítja a köznapi logikát
és szintaxist, a metafora- és igehalmozás, a látomásos képalkotás

• 2. Futurizmus: olasz futuro = jövő

• -radikálisan és provokatív módon elutasítják a hagyományos értékrendet és
művészetet, dicsőítik a technikai civilizációt
• Irodalom: íráskép különlegessége, a nagybetűk és a központozás
elhagyása, zenei és matematikai jelek alkalmazása.
• 3. Dadaizmus
• -a legradikálisabb avantgárd mozgalom
• -a szabadság és az élet elsődlegességét vallják, amelyet provokatív
gesztusokkal, botránykeltéssel, sokkoló hatásokkal nyilvánítottak ki.
• -jellemzi az automatizmus tudatos alkalmazása, a szabad szavak
használata, a montázs- és kollázstechnika, a „talált tárgy”
műalkotásként való felhasználása

• 4. Szürrealizmus: fr. sur-réalisme = valóságfölöttiség

• -az avantgárd irányzatok kifulladása után lép fel összefoglaló-
szintetizáló igénnyel
• -az ember felszabadítását tűzi ki célul
• -az álom és a tudattalan felszabadításával akarják kiteljesíteni az
emberi személyiséget
• A két legfontosabb formaépítő irányzat: a kubizmus és a
konstruktivizmus. Mindkettőt az erős gondolatiság jelzi. Elsősorban
képzőművészeti és építészeti irányzatok, de hatottak az
irodalomban is.
• A kubizmus nézőpontváltása érvényesül a lírásban, a
konstruktivizmus a magyar irodalomban Kassák Lajos
verskompozíciójában jeleníthető meg.
 AVANTGÁRD A MAGYAR
IRODALOMBAN
• A magyar irodalomban az avantgárd kezdeményezője, szervezője:
Kassák Lajos (képzőművész, költő)
• A legfontosabb magyar avantgárd folyóiratok szerkesztője: Tett (1915-
1916), MA (1916-1925)
• A Korunk társadalmi havilap 1925-tól helyet biztosít az avantgárd
írásoknak
• A legjelentősebb írások az 1920-as években keletkeznek, Kassák írásai
mellett Déry Tibor és Németh Andor írásai is jelentősek.
• A 20-as évek végére kifullad az avantgárd mozgalom, de
szemléletének, poétikájának elemei hatnak továbbra vis az irodalomra,
pl. Szabó Lőrinc, József Attila, Radnóti Miklós, Weöres Sándor költői
indulására.
• Az 50-60-as években az avantgárd újbóli felidézése következik: pl.
Juhász Ferenc, Nagy László, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár
költészetében.
 NEOAVANTGÁRD
• A neovantgárd kísérletező irodalmat az emigrációban élő alkotók hozták
létre a II. világháború után, az avantgárd törekvéseihez képest is újításokat
hoznak be
• Jelentős képviselői: Nagy Pál (1934), Papp Tibor (1936), Bujdosó Alpár
(1935), Faludy György (1910-2006)
• Az 1960-70-es években a neoaventgárd kísérletek folyóirata Új Symposion,
kiemelkedő alakja: Tolnai Ottó (1940)
• Erdélyi viszonylatban Szőcs Géza (1953) neve fontos a neoavantgárd
törekvésekben
 3. KÉSEI MODERNSÉG
• Kései modernség: az avantgárd kifulladása után, az 1920-as, ’30-as évektől
kezdődik, és a ’60-as, ’70-es évekig tart
• Részben továbbviszi a klasszikus modernség örökségét, felhasználja az
avantgárd bizonyos technikai újításait, de egy újfajta világtapasztalat és
nyelvfelfogás el is határolja tőlük.
• Fontosabb vonulatai:
– Újklasszicizmus (a nagy európai hagyományok műfajait, témáit,
versmértékeit juttatja új szerephez - Radnóti Miklós, József Attila,
Kosztolányi Dezső késői lírája)
– Újnépiesség (a népi kultúrához és a folklór legősibb, rétegeihez fordul-
Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Nagy László, Kányádi Sándor lírája)
– Tárgyiasság (a személyességet szorítja háttérbe – Pilinszky János,
Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor lírája)
– Hermetizmus ( a lírában érvényesül, jellemző a zárt, önmagára visszautaló
jelhasználat Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor)
A KÉSEI MODERN IRODALOM
SAJÁTOSSÁGAI
A versekben a lírai én, a beszélő gyakran személytelenné válik vagy
megsokszorozódik.
Jellemző a többszólamú versbeszéd, az önmegszólító vagy dialogizáló
beszédhelyzet.
Felerősödik a gondolatiság, a fogalmi közlésnek megnő a szerepe.
Hangsúlyossá válik a szövegszerűség, a mondattani és poétikai viszonyok
kerülnek előtérbe.
Már nem az ember a viszonyítási pont.

A 20. századi szépprózában nehéz elkülöníteni a klasszikus modern és a kései

modernség jegyeit, általában összefonódnak egymással. Inkább a kései
modernségre jellemző az egészelvűség felszámolódása, az elbeszélő
háttérbe szorulása vagy megsokszorozódása, az intellektualizálódás, az
elbeszélhetőség mint téma, az öntükrözés, a szereplők hangokká vagy
allegorikus figurákká válása, a nyitott szerkezet.
• XII. –es sárga tankönyvben van egy
egyszerűbb táblázat