Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!

Kolozs vármegyében született válaszúton, a Kolozsvári Református Kollégiumban

érettségizett. Egyetemi végzettséget szerzett, és az egyetemet Stuttgartban fejezte be. Harcolt
a háborúban és a magyar hadseregben. 1945 tavaszán emigrált, előbb Hamburgban élt. 1951-
ben az USA-ba költözik, majd a Floridai Astorban telepedik le, ahol az egyetemen irodalmat
és történelmet tanít. Diákként írogatott, újságírásba is belekóstolt majd szerkesztő is volt.
Baumgarten-díjban is részesült.

Adjátok vissza a hegyeimet!

1946-ban írta, az erdélyi magyarság 20. századi történelmének a története. Időben 25-30évet
ölel fel.
Műfaja: kisregény, elbeszélője és főszereplője azonos, egy erdőpásztor
Énregény, mivel a vadőr E/1-ben idézi fel a gyermekkorát, ifjúságát és a háború borzalmait. A
mesélő alulról látja a történetet, így lesz ez a regény egyszerre számvetés – saját szemüvegén
keresztül szubjektív módon bemutatni az eseményeket. Számadás is, mivel tetteinkért
mindannyian felelősek vagyunk. A cselekményt átszövi a szerző önéletrajza, hiszen
párhuzamos az alkotóéval. A regény egyszerre mutat be fikciós és dokumentum jelleget. Ez a
kettőség adja a regény olvasmányosságát, mivel olykor romantikus színezetű, néhol
naturalista. A nyelvezete is hol hétköznapi, hol szónoki. Keverednek benne a történelmi
tények és fikciós szálak. A cím egy drámai erejű felkiáltás, óhajtás és felszólítás, de egyszerre
kérés és követelés. Itt a hegy jelentheti a magyarság hegyeit és a szerző szűkebb hazáját. A
mű időkezelése hagyományos időrendű, visszatekintő. Ritkán szakítja meg ezt, egyenes
vonalú elbeszélés.

A cselekménybe a fordulópont a katonai behívó, hiszen innentől csak rossz dolog történik a
főszereplővel. A negatív dolgokról részletesen, míg a pozitív dolgokról röviden ír. A 13-as
szám szimbólumként jelenik meg a főhős történetébe, hiszen a fronton töltött 13. napon öl
embert. Innentől válik a regény utazásregénnyé. Ekkor a lélektani változások kerülnek
előtérbe, melyből kiderül, hogy a főhős az átélt borzalmak ellenére is megőrzi önazonosságát,
öntudatát.
Hősünk azért névtelen, mert így jobban tudunk azonosulni a karakterével, hiszen bárkivel
megtörténhetett Erdélyben is. Alakja mutat rá a háború értelmetlenségére. Személyes sorsa,
tragédiája egyben az erdélyi közösség tragédiája is, ezért az erdélypásztor személyes
hányatottsága az erdélyi magyarság sorsmetaforája.
A narrátor a szerző alteregója, vagyis mint egy lírai én jelenik meg, csak prózában. A narrátor
lineárisan, kronológikusan halad az elbeszélésben és végig az író elbeszélését fejti ki a
háborúról: a háborúnak csak vesztesei és áldozatai vannak. A háború minden írói képzeletet
túlszárnyal kegyetlenségben és abszurdításban. Épp ezért fontos az egyén szerepe a
háborúban, épp ezért a humánum nemzetiségfüggő a regényben. A háborút egyszerű
emberként mutatja be, aki egyént és közösséget képvisel.
A regény zárlata a főhős tapasztalatával zárul, ez a tapasztalat nagyon negatív, hiszen
elvesztve családját és hazáját, külföldi emigrációba kényszerül. A zárlat választ adva az
előszóra az igazságot keresi. A cím kérését követelés váltja fel.

Üzenet haza:
1948-ban írta Németországban, az emigrációs állapotra utal a cím is. A cím egy nyelvi játék,
melyben a haza értelmezhető határozószóként és főnévként. A cím üzenete egy információ,
felhívás az otthon maradottaknak. Központi motívum a csillag, mely a vers elején és végén is
szerepel, keretbe foglalva a történetet. Jelentéstartalma bibliai motívumot is magába rejt. Az
üzenet ezért is lesz ünnepélyes, hiszen angyalok közvetítik. Kommunikációs szempontból a
feladó E/1, befogadó pedig az olvasó. Közvetlen címzettje a természeti világ, felnevelő ház és
az emberek.