Rényi Ádám: Osztálytalálkozó

1977-ben született, média és kommunikációs szakember, az ELTE-n végzett. 2007-2010

között az RTL kommunikációs igazgatója volt. 2011-2018 között a TV2-nél ugyan ezt a
munkát végezte. 2018-tól napjainkig az Unionmedia kreatív igazgatója. Saját irodalmi blogja
van és a Ványa bácsi színházi blog alapító szerzője. A 21. Század könyvkiadó társtulajdonosa.
Kedvenc írója Roald Dahl és Örkény István.
Első novellája az Osztálytalálkozó, melyet 2010-ben írt háromnegyed óra alatt, hirtelen
felindulásból egy közeli rokon temetése után. Sikerén felbuzdulva létrehozta novellablogját.
A 2015-ös próbaérettségin, az ő művét elemezték. Saját elmondása szerint novellája abszurd
és minimalista stílusú. A helyszíne valós, Budapest és az utalásokból sejthető, hogy a
Farkasréti temető az. A szöveg stílusa eltávolódik a szépirodamitól, ugyanis bátran használ
élőbeszéd beli elemeket: szlengeket, durva szavakat. A narrátor maga a halott, felülről tekint
le a vendégekre, majd a ravatarnál a középpontba kerül. Nem sokat tudunk meg róla, hogy ki
is volt ő életében, csak a többi szereplőhöz való viszonyát ismerjük.
A beszélő váltogatja az idősíkokat, ami a befejezésnél plusz jelentéssel bír. A befejezés jelen
idejű, de magáról már múlt időben beszél. A mű tele van rejtett utalásokkal, ami első
olvasatra nem leplezi le az igazságot, utólag viszont egyértelműnek tűnik. Virágot is hoztak,
fekete ruhák, hallgatott, mint a sír, villamos útvonala… A sikeres megtévesztéshez
hozzájárulnak az átlagos osztálytalálkozós motívumok.
A narrátor folyamatosan illúziókat rombol, megemlít valami szépet majd lefokozza azt. A
főszereplő életéről semmit sem tudunk meg, de valamiért egy megkeseredett álláspontot
képvisel. A novella legvége a legtárgyiasabb, a szertartás rövid mondatokkal, tényszerűen
érzelem nélkül van ábrázolva. Ez derít fényt a novella csattanójára: az osztálytalálkozó helyett
temetésre jöttek az emberek. Elhangzik egy önértékelés, ami még szomorúbbá teszi a művet.
A befejezés után a cím átértékelődik, hiszen valóban osztálytalálkozóról van szó, de nem
hagyományos formában. A mű végén a halál okozza a megdöbbenést, hiszen a hétköznapi
helyzetek és szereplők elterelik az olvasó figyelmét.