Az epigramma műfajának jellemzői,

tanult epigrammák,disztichon
 
Az epigramma
 
Az epigrammát a líra műfajai közé sorolhatjuk, mert rövid és tömör, valamint szellemes
fordulóval, csattanóval záródó költemény. Viszont helyesebb műformának nevezni, mert
témája nem kötött, ugyanis bármiről szólhat, de formailag igen, mert általában 2-4 soros és
lényegre törő. Az ókori Görögországban keletkezett, ez megmagyarázza, miért olyan rövid,
ugyanis az ókori görögök kőbe vésett feliratnak, gyakran sírfeliratnak használták. Abban az
időben kizárólag disztichonban íródhatott. Mára már nagyon sok változáson ment keresztül.
Napjainkban nem csak sírfelirat lehet, bárhol használhatják. Formáját azonban megtartotta,
ma is rövid és tömör. Szinte bármiről szólhat; magasztalhat elhunyt embereket, kiemelheti az
emberiség ferdeségeit, hangvétele lehet ironikus (az ellenkezőjét mondja annak, amit érez), de
filozófiai bölcsességeket is megfogalmazhat, szerelemről is lehet benne szó.

A disztichon
 
A disztichon az epigramma hagyományos versformája. Egy kétsoros versszak, egy hexameter
és egy pentameter verssor kapcsolatából áll. Időmértékes verselésben íródik, ennek
alapegysége a versláb, időegysége a mora. A morának két értéke lehet: 1 és 2. egy mora egy
rövid szótag, 2 mora egy hosszú szótagot jelöl. A szótagok milyenségét a benne lévő
mássalhangzók és magánhangzók adják meg. Rövid lehet az a szótag, melyben rövid a
magánhangzó és maximum egy mássalhangzó követi. A hosszú szótagban a magánhangzó
hosszú, vagy a rövid magánhangzó után 2 vagy több mássalhangzó áll. A rövid szótag jele: (a
kis csésze, nem tudok sajnos kitalálni most rá semmit), a hosszúé:_. Sokfajta verslábat
különböztetünk meg, ezek közül 4 jelentőset tanultunk: a daktilust(hosszú,rövid,rövid), a
spondeust(hosszú,hosszú), a jambuszt(rövid,hosszú) és a trocheust(hosszú,rövid). A
disztichon egyik alkotója a hexameter. Neve görög eredetű, arra utal, hogy 6verslábból áll.
Első négy verslába bármilyen, az ötödik kötelezően daktilus, a hatodik pedig vagy spondeus,
vagy trocheus lehet. Az első 4 helyen bármilyen versláb állhat, ezért a hexameter szótagszáma
kötetlen. A benne lévő spondeusok adják meg a sor gyors illetve lassú menetét. A disztichon
másik eleme a pentameter. Ennek a neve is a görögöktől ered, jelentése 5 mértékű, 5 verslábú.
Csupán annyiban tér el a hexametertől, hogy 3. és 6. verslába csonka, ezért is tekinthető ez a
kettő egynek, ezért lesz öt verslába.

Epigrammák
 
Catullus: Gyűlölök és szeretek
 

Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, miért teszem én ezt.

Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.

A költő Kr.e. az első században, Rómában élt. A vers az emberi végletes érzéseket mutatja be,
Catullus ellentétekre építi a verset.

 
Janus Pannonius: Pannónia dicsérete
 

Eddig Itália földjén temettek csak a könyvek

S most, Pannónia is ontja a szép dalokat.

Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,

Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres-e föld!

A költő a 15. sz-ban élt és latinul írt verseket. Talán ez is hozta a sikerét, mert Petőfiig ő volt
az egyetlen magyar költő, akit ismertek és elismertek Európában. Nevének jelentése:
Magyarországi János, eredeti neve: Csezmiczei János. Minden versét latinul írta.
Költeményében önmagát dicsőíti, azt állítja, hogy neki köszönhető a reneszánsz kultúra
megjelenése Magyarországon.
 

Kazinczy Ferenc: A nagy titok

 
Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted

Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.

A szerző a 18.-19. sz-ban élt. Költő, író, a nyelvújítás vezére és az irodalmi élet központi
alakja volt. Epigrammája az írásra vonatkozik, azt fogalmazza meg, hogy csak akkor írjunk,
ha van hozzá tehetségünk.