Petőfi Sándor: Kiskunság

Elemzés

Petőfi Sándor Kiskunság című műve 1848 júniusában íródott Pesten. A

Kiskunság nemcsak szülőföldje miatt értékes a költőnek, már politikai törekvései is
ide kötötték, képviselő szeretett volna lenni. Ekkor még nem sejthette a
szabadszállási kudarcot, mellette pedig felesége, Szendrey Júlia első közös
gyermeküket várta, így az egész versen áthalad az optimizmus és a pozitív derű.
A Kiskunság műfaja tájleíró költemény, címe az adott tájegységet mutatja be, így
témamegjelölő. Petőfi tájverseire jellemzőek az erős, szenvedélyes érzelmek, ennél
a műnél sincs ez máshogy, nagy szeretettel gondol szülőhelyére. Ez a bensőséges
viszony teszi lehetővé, hogy ne csak szemlélőként, megfigyelő alakként mutassa be
a tájat, hanem ő maga éljen benne. A vers hangneme szenvedélyes, szeretetteljes,
erős hazaszeretetet sugároz.
A Kiskunság verselése ütemhangsúlyos, a leggyakoribb magyaros formára, a felező
tizenkettesre vezethető vissza. A 11 versszakból álló versben 6 és 12 szótagos
sorok váltakoznak, melyeket félrímek kapcsolnak össze.
A mű szerkezetileg 4 egységből áll.
Az első egység adja meg a vershelyzetet. A lírai én a jelenből a múltba, a
nagyvárosból a szép Kiskunságba vágyódik vissza.
A második egység egy látomás, amely a múltat jeleníti meg. A múlt utáni sóvárgás
válik egy látomássá.
A harmadik egység egy leíró, beszámoló jellegű rész, amelyben a múlt jelenné válik.
A negyedik egység a nyitó motívumhoz, a város képéhez kanyarodik vissza. Az
utolsó sorok nem zárják le a verset, amely egy végtelenbe táguló képpel fejeződik
be.
A Kiskunság a vershelyzet részletes bemutatásával kezdődik, megismerjük a lírai én
személyes kapcsolatát a témával, a vidékkel, ahova mindig visszavágyott.
Ezt a leírást nem a jelenben éli át, így a vers egy visszaemlékezésen alapul.
A első két versszakban mutatja be a visszaemlékezés folyamatát:”Testi szemeimet
behunyom és lelkem szemeivel nézek”.
Az alföldi tájat szembeállítja a nagyvárossal, ami számára idegen.
A 3. versszaktól részletes leírást kapunk a Kiskunságról. “​Puszta van körűlem,
Széles hosszu puszta, el is látok messze, Egész odáig, hol a lehajló ég a Földdel
olvad össze”. A költő körbefordul és úgy mutatja be a tájat.
A 3-10. versszak végig tájleíró rész, ahol Petőfi megkettőzi a lírai ént, míg az egyik
visszaemlékezik, addig a másik a tájban él. Ezekben a versszakokban egybeolvad a
jelen és múlt.
A 11. versszak utolsó soraiban visszatér a vallomásosság . “Ugy szeretek állni A
szélmalmok előtt!”. A személyes érzelem kimondása lezárja a tájleíró részt, keretet
ad a műnek.
A lírai én a tájat egy utazó szemszögéből mutatja be, így folyamatosan mozgásban
lévő nézőpont jön létre.
A vándorlás egy nyári délelőttön kezdődik “Kapaszkodik a nap fölfelé” és este
végződik “Közeledik az este”. A vándorlásnak iránya a puszta belseje felől “Puszta
van körűlem” az alföldi kisvárosig tart “Végre ott a város”.
A folyamatos mozgás a szabadságot és a végtelenséget jelképezi. A költő az alföldi
tájat különböző mélységben tárja elénk: távoli “Amott egy nagy ágas” , közeli
“Egészen lelátni sárga fenekére, A lusta piócák s a futó bogarak Tarka seregére” és
félközeli “ott hever a gőböly”.
A versben találunk megszemélyesítést “Kapaszkodik a nap fölfelé”, hasonlatot “S
ölében, mint kedves mosolygó gyermekét, Az anya, úgy tartja”.
Ezek a költői képek könnyen érthetőek, így nem teremtenek feszültséget.
A vers stílusa egyszerre romantikus és realista, ugyanis Petőfi a realizmus
eszményeinek megfelelően egy természetes, életszerű tájat akart bemutatni,
azonban a romantika stílusjegyeit, kifejező eszközeit felhasználva továbbfejlesztve
tette ezt.
A versben végig bizakodást és nyitottságot érzünk. A vers vége befejezetlennek
tűnik, a szélmalmok forgása a határtalanságot jelzik, ez lehet a jövőre és az új
lehetőségekre történő utalás.
A vers könnyed, érzelmekkel teli, az olvasóból is előhozza a hazaszeretetet.
Bár nem tartom magam nagy hazafinak, ez a vers mégis arra késztet, hogy
szeressem és értékeljem a helyet, a tájat, ahol élek. Évek múlva, ha máshol fogok
élni, biztos bennem is ezek az érzések lesznek, hogy szeretek majd ott élni, de a
legkedvesebb hely mindig is a szülőfalum marad számomra.