Ady Endre szerelmi költészete

Héja nász az avaron című vers elemzése

1. A mű keletkezése: Nagyváradi évek alatt ismerkedett meg Ady Diósy Ödönné, Brüll
Adéllal. Akivel Párizsban élt, költőként is kiteljesedett, megismerve a szimbolizmust.
Léda férjes asszony volt, Ady csak a szerető szerepét tölthette be, ezért
kapcsolatukra jellemző az örök féltékenykedés, civódások.
2. Címe műfajmegjelölő címe van, mert a héja – nász a szerelem beteljesedését jelzi.
Eddig a galamb volt a szerelem madara (kedvesség, szelídség jelképe), most pedig a
héja, ragadózó madár jelzi a megváltozott szerelem felfogást. A szerelem harc,
disszonáns( ellentétes) érzelmekkel.
3. Műfaji meghatározás: A vers modern szimbolista szerelmi líra.
A vers címe témamegjelölő, mert a héja-nász a szerelem beteljesülését jelzi.
Szimbolista stílusjegyei az egész verset jelképek bonyolult összefüggésrendszere
határozza meg. Konnotációs szint: a madarak a kettejük civódását, se veled, se
nélküled kapcsolatát jelképezik: „Egymás husába tépünk”.
Évszakszimbólumok: nyár: a szerelem beteljesedése, nyár: a szerelem megszületése,
beteljesülése, ősz: a szerelem haldoklása, tél: a szerelem elmúlása.
A szerelmesek jelképei: héja-pár: marcangolás, új héjapár: friss szerelmesek .
4. A vers szerkezeti jellemzői: 4 strófából áll, szabályosságát mutatja, hogy a 3
verssorból álló sorok 9 szótagosak. Rímképlete: a,a,x a páros rímeket egy rímtelen
sorral zárja, ez is mutatja a lírai én feldúlt lelkiállapotát, és a hullámzó képet mutató
versszakok is. A vers ütemhangsúlyos verselésű.
5. A mű témája a modern szerelemfelfogás: a férfi és nő ellenfél is a szerelemben,
egyik sem adja fel a szabadságát, a személyiségét. A diszharmónia az egyensúly
elborulását az ellentétek halmozás fejezi ki és a hanghatások

6. A vers szakaszolása versszakonként történik, mivel a mű rövid terjedelmű.

a, Az 1. versszakban megjelenik a lírai alaphelyzet: héja madarakat látunk a képi síkon

mozogni valami nyárból a télbe. A mozgás fontos lesz a versben, itt még csak az
elindulást látjuk: „Útra kelünk”, „megyünk”. A nyár a szerelme beteljesülését, még az
ősz már a szerelem elmúlását szimbolizálja. A hangutánzó igék is a fájdalmat, a
változás negatív irányba való elmozdulását jelzi: „vijjogva, sírva”. A lankadt jelző a
szerelemi vívódásba belefáradt Ady- Léda viszonyt mutatja.
b, A 2. versszak a friss szerelmesekről szól: új héjaszárnyak, mutatják azokat, akik
még most ismerkedtek meg. A szenvedély, a modern nyíltság jellemzi ezeket:
„Dúlnak a csókos ütközetek.”
A 3. vsz.-ban ismét a változás kap szerepet, ezt mutatják a mozgást érzékelő igék,
amik az ismétlés által nyomatékosítják a fájdalmat, a visszafordíthatatlant:
„Szállunk a Nyárból űzve szállunk”. „Megállunk”
A 4. vsz.-ban az kapcsolat vége jelenik meg. Csak bántani tudják egymást, az egykori
boldog szerelem harccá vált. A lehullás és az őszi avar szimbólummá válik, az
elmúlást érzékelteti.
7. A 20. században a vers újszerűen mutatja be két modern ember szerelemfelfogását,
viszonyát. A szerelem már nem menedék, hanem csatatér, ahol a felek küzdenek
egymás ellen megőrizve személyiségüket.
 Ady Endre:

Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,

Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,

Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:

Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

Forrás: www.eternus.hu - Klasszikus versek