Novella, elbeszélés, kisregény

1) A novella: kisepikai műfaj, rendszerint kevés szereplője van, az idő és a tér viszonylag szűkre
szabott, csattanószerű befejezés
1) Egy novella elemző bemutatása: pl.: Kosztolányi Dezső: Házi dolgozat
2) Kosztolányi Dezső: Házi dolgozat
 a cselekmény ismertetése röviden
 a novella szerkezeti elemzése – ebben segít ez a táblázat:
Szerkezeti egység Leírás
Expozíció Tér, idő és a legfontosabb szereplők megismerése
Pali és a narrátor.

Fordulat A narrátor benyit Pali szobájába.

Bonyodalom Pali nem tudja megírni a házi dolgozatát édesapjáról.
Tetőpont Pali új lapot vesz elő.
Megoldás A narrátor segít Palinak. - csattanó

 a mű központi kérdései, melyekre válaszokat keresünk:

 Mit gondolhat Pali az édesapjáról?
 Mit jelent az utolsó mondat?
 Miért könnyebb a felnőtteknek megírni ezt a dolgozatot?
 Expozíció:
Tér, idő: este 11 felé járunk, Paliéknál vendégség van.
Megismerjük a legfontosabb szereplőket:
- Pali: 12 éves, gimnazista. Egyedül van a diákszobában, rendkívül nagy gonddal
küszködik. Ennek jelei:
 „gubbaszt”
 „Homlokát ráncolja, sóhajtozik. Rágja a tollszárát, bele-belemártja a
tintába.”
 „De nem ír.”
 A narrátor tájékoztat: „Így múlik öt perc.” – viszonylag hosszú idő, ha az
ember gondban van.
- a narrátor: elvonul a társaságtól, „Bekémlel” – KÉM: olyan ember, aki ki akar
kutatni valamit titokban. Később kiderül: az apa-fiú viszonyt kutatja: ez a novella fő
témája.

 Bonyodalom: A narrátor benyit a szobába.

- Kezét csókolom. (Mit keres itt ez az alak? Miért nem maradt a vendégek között? – gondolhatja Pali.)
- Szervusz. Mi az, te még nem alszol? (Egy 12 éves gyereknek már lassan ágyban a helye.
Kíváncsi vagyok, mi lehet az oka, hogy még ilyenkor is felvan? Mi lehet olyan súlyos gond, ami aggasztja? –
gondolhatja a narrátor.)
- Házi dolgozatot kell írnom, holnapra. (Kellene írnom, de nagyon nem megy, nagyon nem
tudom megírni. Mit is lehetne róla írni?… Apámról?!… Nem megy… Írjam le ezt a hülyeséget, amit elvárnak
tőlem? Nagyon nehéz kifejezni, hogy mit is érzek igazából, mit is gondolok édesapámról. Elmondhatatlan.
Ráadásul holnapra kész kell lennem… Sürget az idő… - valami ilyesmin járhat Pali esze)
- Miről?
- Édesapámról.
- Ajha - mondom. - Az édesapádról? (Ajha, hát az bizony tényleg nagyon nehéz ügy. Elhiszem,
hogy itt gubbasztasz, sóhajtozol. Teljes mértékben megértelek… - ennyi minden benne lehet ebben az „ajha”
sóhajban.)
- Arról - szól, s elém tolja a füzetét. Cím: Édesapám. (Csak a címig jutottam….)

Mivel házi feladat volt neked is a szüleidről írni, ezért elmondhatod, hogy neked ez milyen
feladat volt: könnyű? nehéz? semleges, mert kisújból kiráztad? Elgondolkodtál azon, hogy mit
írhatsz le, és mit nem? Lehet viszonyítani Palihoz.
Mit is mondhatunk el tehát a belső gondolatok alapján?
 Pali furcsállhatja, hogy egy idegen betéved a szobájába. „Kémkedik.”
 A narrátor is furcsállja, hogy Pali még nem alszik, hogy milyen gondban van.
 Pali érzéseit szűkszavúságából is ki lehet találni.
 A narrátor érzéseit is jól körül lehet írni.

 Dokumentumok
a) a piszkozat:
A „piszkozat” valóban piszkos. Mindössze néhány paca van rajta, egy elmaszatolt állat
rajza - kutya vagy disznó -, kérdőjelek, fölkiáltójelek, s egyetlen szó: édesapám. De
utóbb ezt is áthúzta, kitörölte, mintegy megsemmisítette.
- Az idézet alapján el lehet azon gondolkodni, hogy mit is gondol Pali az apjáról, ha a
piszkozaton az alábbiak szerepelnek:
 piszok
 paca
 kutya vagy disznó
 kérdő- és felkiáltójelek
 az „édesapám” szó áthúzva, kitörölve, megsemmisítve

b) Pali dolgozata: A novellában külön darabokban van a dolgozat, de ha összeolvassuk,

akkor az alábbi fogalmazást kapjuk:
Édesapám negyven esztendős. Magas, izmos, férfias. Fekete haja a halántékán
már deresedik, homlokát az évek redőkkel vésték tele... Arca jóságos.
Jellemes. Mindig egyenes, határozott. A szigort bölcsen egyesíti a jósággal. Ha
elfárad az élet harcában, esténként családja körében találja meg a vigasztalást, s
akkor a lámpa fénykörében felderül...
[Hálával tartozom iránta] azért a sok szeretetért, azért a sok áldozatért, azért a
végtelen sok...[gondoskodásért]

Jellemezzük a dolgozatot! Te hányast adnál rá? (ezt játszottuk…)

Mert én tanárként 5-öst! Érveim:
- Tartalmilag: arról szól a dolgozat, ami meg volt adva: édesapjáról. Ez egy 12 éves
gyerek szintjére nézve, mondjuk azt, hogy viszonylag kifejtett. Gondolatilag érett. A
diák tudja, hogy minek kell benne lennie a dolgozatban.
- Szerkezetileg: megfelel a megadott szempontoknak: van befejezés, tárgyalás és
befejezés: ezek tagolva vannak: elkülönülnek egymástól.
- Nyelvi minőségét tekintve: gazdag szókincse van, és szép kifejezéseket használ:
„homlokát az évek redőkkel vésték tele”, „elfárad az élet harcában”, „a lámpa
fénykörében felderül” – ha egy 12 éves gyerek ilyet tud: csodás!
- Helyesírása: kiváló.
Szóval: MINTADIÁK
 Magánemberként azonban mást gondolok:
- Ez a dolgozat kötelességből született.
- Egyetlen személyes, épkézláb gondolatot nem tudok benne felfedezni, ami arról
vall, hogy a diák tényleg elgondolkodott a feladatról.
- Annyira sematikus és giccses. Mik ezek a kifejezések: „homlokát az évek redőkkel
vésték tele”, „elfárad az élet harcában”, „a lámpa fénykörében felderül”?
Magyarán:
- Ez a dolgozat NEM azt fogalmazza meg, hogy mit érez Pali az édesapjáról őszintén.
- Ez a dolgozat azt fogalmazza meg, hogy mit akar hallani a tanár és mit vár el a
társadalom egy ilyen feladat kapcsán.

c) A narrátor lehetséges dolgozata: „Mit írtam volna én tizenkét éves koromban

édesapámról?” idézet alapján:
„Hegyláncnak láttam őt, sötét őserdőnek. Hangja mennydörgött. Reszketve
imádtam, s kétségbeesve, dühöngve keltem föl az asztaltól, mikor észrevettem,
hogy modoros szokása szerint kissé megszagolja a húst, a másik szobába
menekültem, s ott hangosan ordítoztam, hogy ne halljam rémes gondolataimat.
Néha féltem, hogy főbe lövi magát.”

- Ez a dolgozat más, mint Palié. Furcsa képeket használ édesapjára. Hegy, erdő, hús:
ezek jelképek (ha tetszik toposzok), amiket értelmezni kell ahhoz, hogy megfejtsük:
mit is gondol a narrátor édesapjáról.
- hegy: Az állandóság, megközelíthetetlenség, az istenség szimbóluma, a
világmindenség központja. Számos népnek van a mítoszokban szent hegye, ahol
áldozatot mutatnak be. Az isteni szféra jelképe. – Vagyis amikor arról olvasunk,
hogy a narrátor hegyláncnak látja apját, akkor arról ír, hogy apja megközelíthetetlen
volt számára; olyan volt, mint egy istenség, központi jelentősége volt az életében.
Írja is, hogy „reszketve imádta” őt.
- erdő: A lélek jelképe. A sötét, vagy elvarázsolt erdőbe való belépés a lélek
megmerítkezése az ismeretlenség veszélyeiben. Az erdő a természet titkainak
jelképe. - Vagyis amikor arról olvasunk, hogy a narrátor őserdőnek látja apját, akkor
arról ír, hogy apja számára kiismerhetetlen volt. Olyan, mint egy nagy titok.
- hús: A szellem és a lélek ellentéte. A bűn jelképe. - Vagyis amikor arról olvasunk,
hogy a narrátor nem bírja elviselni, hogy apja megszagolja a húst, akkor talán
mondhatjuk, hogy arról ír, hogy apja bűneit nem bírta elviselni.

Ez a „dolgozat” őszinte dolgozat. Többet mond el az apáról, mint Pali a dolgozatában.

Miért?
- Ezek a mondatok nem sablonos mondatok.
- Ez egy irodalmi megfogalmazás. Nem lehet szavakba foglalni az apa iránt
érzetteket, csak így, az irodalom nyelvén.
- „Ha most Pali meg tudná írni, ami valóban benne él, ő lenne a világ legnagyobb
írója - akihez mérve Shakespeare csupa elcsépeltség, Tolsztoj silány gyermek -, a
parttalan, korlátlan személyesség, melyet még nem határol a forma merevsége.”

Pali azért nem tudja megírni a dolgozatot, mert még nem ismeri a sémákat, amiket a
felnőttek már magabiztosan alkalmaznak. De nem ismeri még az irodalom adta
lehetőségeket sem. Talán az utolsó mondat is értelmezhetővé válik így:
„Megtanítottam hazudni.” – a narrátor szerint a sémák használata nem fedi a
valóságot. A sémákat viszont meg kell tanulni, mert enélkül nem lehet élni a
társadalomban („az életre neveltem”): magyarán, ha Pali nem tanulja meg, hogy
hogyan kell fogalmazást írni sematikusan, akkor egyest fog kapni, meg fog bukni.
VAGY…

Karinthy Frigyes: A jó tanuló felel és A rossz tanuló felel c. novelláinak összehasonlítása

2) A novella: kisepikai műfaj, rendszerint kevés szereplője van, az idő és a tér viszonylag szűkre
szabott, csattanószerű befejezés
3) Egy novella elemző bemutatása: pl.: Karinthy Frigyes: A jó tanuló felel és A rossz tanuló
felel
4) Karinthy novellái
 a cselekmény ismertetése röviden
 a novella szerkezeti elemzése: Mi történik az expozícióban? Mi a fordulat? Mi a
bonyodalom? Mi a tetőpont? Mi a megoldás?
 a mű központi kérdései, melyekre válaszokat keresünk: Pl.: Általánosságban a
felelésről: milyen érzés felelni, írásban vagy szóban jobb beszámolni, miért szokott az
ember izgulni, stb… stb
5) Tárgyalás: Az alábbi táblázat felvet szempontokat az összehasonlításhoz. A két szöveg nálad
lesz: fogsz tudni idézni, én ezt táblázatos formában közlöm

A jó tanuló felel A rossz tanuló felel

Hogyan mennek a táblához?
Az első pad közepéről indul.
Kiszólítása kivételes,
ünnepélyes alkalom.
„Steinmann gyorsan feláll ‒
a mellette ülő kiugrik a
padból, szerényen és
udvariasan áll, míg a jó
tanuló kimászik a padból:
mint egy testőr, néma és
mellékes dekoratív szereplője
egy nagy eseménynek.”
Nem számít a felelésre.
Hátul ül. Mintha álomból
ébredne, amikor az ő neve
hangzik el. Füzeteket kap fel.
Megbotlik a „szűk kis
utcán”, a füzeteket elejti.
Magában mondja a
bemagolt képletet. Idegesség,
zavartság tükröződik rajta.

Hogyan viselkednek ott? Kezébe veszi a krétát, és Ismétli magában a bemagolt

amíg a tanár gondolkodik,
addig letörli a táblát
előkelőséggel, jelezve, hogy
ő felkészült. Magabiztos.
Udvariasan és megértéssel
köhög. Okosan ismétli a
tanár szavait. A felelés rövid
ideig tart. Félszavakból is
értik egymást a tanárral.
képletet. Krétát vesz kezébe.
Nem érti a feladatot,
zavartan ismétli a tanár
szavait: „homályosan sejti,
valami másodfokú egyenlet ‒
de hogy mi lesz ebből”.
Lassan és „kalligrafikusan”
ír, újra ismételgeti a szavait
(„A másodfokú egyenlet…”),
bizonygatja, hogy készült –
palástolni próbálja
értetlenségét,
bizonytalanságát, időt akar
nyerni a táblatörléssel is.
Hogyan térnek vissza a
padjukhoz?
Hogyan viszonyul az osztály
a címszereplőhöz és a
feleléshez?
Hogyan viszonyul a tanár a
címszereplőhöz és a
feleléshez?
„[S]zerényen és illedelmesen
ül le”, figyeli a tanár
tekintetét, hogy
összenézhessen vele, és
tudassa, hogy ő tudja a
helyes választ.
Steinmann az első padban,
középen ül – jelezve az
osztályban betöltött szerepét.
Steinmann neve szimbólum
az osztályban: a narrátor
ironikusan láttatja
különleges tehetségét és
tudását. Ez az ironikus
beszédmód, valamint
Steinmann gúnyos mosolya
jelzi, hogy az osztály/a
narrátor nem igazán
szimpatizál a kiváló
tanulóval.
A felelés ünnepélyes pillanat.
Ezt mutatja a mellette ülő
viselkedése is, amikor
Steinmannt felelni szólítja a
tanár.
„‒ Steinmann! ‒ mondja
egészen halkan és
kivételesen.” – a tanár
számára is különleges és
kivételes alkalom Steinmann
felelése. „Maga a tanár is
ünnepélyes.” Gondolkodik,
mit kérdezzen. Szinte intim a
kapcsolatuk, amely a
kölcsönös beavatottság
érzetén alapszik. Mintha nem
is felelés lenne, hanem egy
kellemes beszélgetés.
Félszavakból értik egymást.
Kivégzésként éli meg, hogy
mást szólítanak felelni. Nem
megy a helyére, csak áll,
néha bólint, próbál
beleszólni a felelésbe, súg a
felelőnek, hogy a tanár lássa,
hogy ő tudja az anyagot.
A címszereplő hátul ül –
jelezve az osztályban
betöltött szerepét. Nincs neve
a humoreszkben. Kinevetik őt
a többiek: „a rossz tanuló
törvényen kívül áll, rajta
lehet nevetni”.
Felelése végén a
kitaszítottság érzése
uralkodik el rajta, ami
utalhat arra, hogy a tanár
mellett a többiek sem
nyilvánítanak irányába
részvétet vagy szánalmat.
A tanár nem bízik benne:
ránéz a felelőre, és azt
kérdezi mindenek előtt, hogy
készült-e. Mozdulatlansága,
szótlansága és a kérdés
megismétlése szigorúságról
és kissé megvető
magatartásról árulkodik.
Gúnyosan tekint a diákra:
„Tanár (széles gesztussal): ‒
Hát akkor halljuk.” Ezt
jeleníti meg az is, hogy
megszakítja a
kommunikációt, mást hív ki
felelni. Felelése végén a
kitaszítottság érzése
uralkodik el rajta, ami
utalhat arra, hogy a tanár

Mit érzékeltetnek a - A diák helye jelzi az
hasonlatok/stíluseszközök? osztályban betöltött szerepét
is.
- Steinmann neve szimbólum.
- A felelés kezdete a
halálraítéltek kivégzésének
helyzetéhez hasonló: ez
mutatja, hogy a diákok
mennyire nagy jelentőséget
tulajdonítanak az
eseménynek, mennyire félnek
tőle és végzetesnek tekintik.
- A (középkorias) udvarlás
motívuma a tanár és diák
közötti intim, beavatott
viszonyt és az
ünnepélyességet jelzi: a
Steinmann melletti tanuló
olyan mint egy testőr, a diák
„úgy néz a tanárra,
komolyan és melegen, mint
egy szép grófnő, akinek egy
gróf megkérte a kezét, és
mielőtt válaszolna,
megértéssel és rokonszenvvel
mélyen a gróf szemébe néz,
jól tudva, hogy e tekintet
elbűvöli a grófot, s a gróf
remegő boldogsággal sejti,
hogy a válasz kedvező lesz”.
„Félszavakban beszélnek
egymással, értik egymást,
lassanként intim dialógus
alakul ki a tanár és a jó
tanuló közt: mi már nem is
értjük, ez az ő kettejük dolga,
két rokon lélek, mely itt
előttünk egyesül, a
differenciálegyenletnek éteri
légkörében”.
nem nyilvánít irányába
részvétet vagy szánalmat.
- A diák helye jelzi az
osztályban betöltött szerepét
is.
- A szereplő névtelensége
metaforikusan a diák
helyzetére utal.
- A felelés kezdete itt is a
halálraítéltek kivégzésének
helyzetéhez hasonló: ez
mutatja, hogy a diákok
mennyire nagy jelentőséget
tulajdonítanak az
eseménynek, mennyire félnek
tőle és végzetesnek tekintik:
„A halálraítélt is elkészül:
felveszi az utolsó kenetet, és
lenyíratja a haját.”
- A kényszeres cselekedetek
Ágnes asszonyhoz
hasonlíthatók, jelezve a diák
lelkiállapotát: „Írja, írja,
mint Ágnes asszony, tudja,
miről van szó, látja a tételt
»éppen úgy, mint akkor
éjjel«”.
- A hajótörött képe jelzi a
diák kitaszítottságát,
számkivetettségét, magányát:
„És most ott áll, egyedül a
tömegben, mint egy szigeten.
De még nem megy helyre.”
- A diák tehetetlenségét jelzi
a balesetet szenvedett pilóta
képe: „keze dadogva babrál
a táblán, a félbemaradt
egyenlet roncsai közt, mint a
lezuhant pilóta, a motor
megpattant hengerei fölött.”
- Az iskola ebben a

Az elbeszélő jellemzése
Befejezés: pl. Kivel szimpatizál az ember: a jó tanulóval vagy a rosszal? Miért?
- Az iskola megjelenik, mint
a társadalom kicsinyített
mása: „ő nem akar részt
venni a közélet
küzdelmeiben”; „valami
hasznosat akar csinálni a
társadalomnak”; megbízott a
társadalom. Ez mutathatja
azt is, hogy az iskolai siker
vagy kudarc miként
határozhatja meg az
embereknek a közösségen
belül betöltött szerepét.
- A szöveg távolságtartóan,
kívülről írja le Steinmannt
(E/3-ben, jelen időben),
mintha az elbeszélő egy
lenne az osztályba járó többi
diák közül.
- A felelésről rövidebben ír.
- Az elbeszélő ironikus
hangnemben ír
Steinmannról.
- Korlátozott tudású, csak
Steinmann mozdulataiból,
megszólalásmódjából
következtet annak
gondolataira, érzéseire. (A
novella végig a realitás
talaján marad.)
- Ironikusan viszonyul
Steinmannhoz.
humoreszkben is megjelenik,
mint a társadalom
kicsinyített mása: „a
végtelen, a megértés, a jóság
és emberszeretet
osztályában, ahová ő soha
eljutni nem fog… ama
»felsőbb osztály«, melybe
»elégtelen eredmény miatt fel
nem léphet« soha.” Ez
mutathatja azt is, hogy az
iskolai siker vagy kudarc
miként határozhatja meg az
embereknek a közösségen
belül betöltött szerepét.
- A szöveg E/3-ben, jelen
időben ír a felelőről, de a
felelő gondolatait
ismertetve. A fiú
gondolatainak megidézése
következtében az ő
szempontjával tudunk jobban
azonosulni.
- A felelésről hosszabban ír.
Jobban együttérzünk a
felelővel.
- A részvét hangneme is
megjelenik a novellában.
- Mindentudó, ismeri a
címszereplő gondolatait és
érzéseit. (A novella az álom
után a rémálomszerű
valóságot jeleníti meg, majd
ismét az álomvilágba tér.)
- Együttérzéssel, megértéssel
viszonyul a felelőhöz.