Most elemezni fogok egy novellát, aminek a címe „Péri lányok szép hajáról”.

Ezt a magyar széppróza egyik legjelentősebb művelője, Mikszáth Kálmán írta, aki
1847-től 1910-ig élt. A cím valójában nem keltette fel az érdeklődésemet. A műfaja
novella, mint már említettem, hiszen a mű terjedelme rövid, a cselekménye egy
szálon futó, és kevés, csupán ötszereplős a történet.
Két aranyszőke hajú lányról szól, akik apjukat otthagyták és Cserháton, a
földeken kezdtek dolgozni. A nagyobbik lányt Katinak hívták, a kisebbiket
Juditnak. Ahol ők munkálkodtak, volt ott egy Csató Pista nevű férfi és a felesége,
Csatóné. Idővel Pista belehabarodott a csodaszép hajú Juditba, és addig
próbálkozott nála, még nem, három nappal később sikerült egy csókot lopnia tőle.
Pista megkérte Juditot, hogy este találkozzanak a csalitosban, a templom mögött.
Erről tudomást szerzett Csatóné, és Pista helyett ő várta Juditot, majd egy olló
segítségével, megfosztotta őt a híres, gyönyörű szép hajától. Ezek után, mikor Kati
felébredt, csak hűlt helyét találta a húgának, így elindult, hogy megkeresse. A
csalitosnál talált rá, az élettelenül összerogyott Juditra. Kati haza akarta vinni a
testvérét az apjukhoz, de Judit belázasodott, így csak a közeli faluig jutottak. Ott
ápolta Kati Juditot, csak közben elfogyott az összes pénzük. Ekkor Kati elment egy
zsidó boltoshoz, és megpróbálta eladni húga hajtincseit, de az egymagában
kevésnek bizonyult. Kati ekkor lenyíratta a saját fürtjeit, és azzal együtt már elég
pénzt kapott érte, hogy megvegye testvérének a gyógyszereket. Mikor Kata
visszaért Judithoz látta, hogy a hírek hallatára édesapjuk megérkezett hozzájuk. Péri
úr azonnal Kati lányához sétált, és azt mondta „A te hajad kinő még”. Ez valójában
azt jelentette, hogy Kati nem szenvedett erkölcsi csorbát azzal, hogy levágatta a
haját, sőt egy nemes gesztust tett a testvére egészségéért. Ellenben Judit a hajával
együtt elveszítette a becsületét is. Péri úr nagyot csalódott Juditban, hogy ilyesmi
megtörténhetett vele. Katira pedig, annál inkább büszke volt, mivel mindent
megtett a húgáért. Az események véleményem szerint, akkor érték el a tetőpontot,
amikor a harmadik napon Pista megcsókolta Juditot. Ezután a fordulópont akkor
következett be, amikor a feleség levágta Judit káprázatos haját. Ebben a novellában
a beavató szerepét Csatóné tölti be, aki megmutatja, hogy az életben a tetteinknek
következményei vannak. A beavatott, pedig Judit, aki a hajának elvesztése árán
tapasztalta meg a tetteinek hatását. A mű nyelvezete régies, emiatt nehezebben
értelmezhető, de még így is egy érdekes eseménysorozatnak lehettem résztvevője,
miközben olvastam. Ráadásul előjön a Mikszáth Kálmán írásaira jellemző
rejtélyesség, ami miatt elég sok minden tisztázatlan maradt. Ilyen például az,
amikor nem mondja meg, hogy mi is történt pontosan a csalitosnál, csak különböző
utalásokat tesz. Ezeknek az értelmezésében az olvasót elgondolkodtatja, annak
fantáziájára bízza, hogy a történetből mely személyekkel azonosul és milyen
érzelmeket vált ki belőle. Az író valószínűleg visszatekintett a múltjára és egy
megtörtént eseményre alapozva írta meg ezt a novellát. Az időbeli mozgást illetően,
arra lettem figyelmes, hogy az író a mű elején jelzi, hogy a történetnek negatív
kimenetele lesz és bárcsak másképpen alakult, volna. Ezt követően tér ki a valós
történet leírására.
Amikor ilyeneket olvasunk, mindig elgondolkodunk azon, hogy ki a bűnös a
létrejött helyzet miatt. Ilyenkor jobb lenne, ha mindenki inkább mélyen magába
nézne ahelyett, hogy másban keresi a hibát. Hiszen bárkivel előfordulhat, hogy egy
olyan emberbe lesz szerelmes, akinek már foglalt a szíve. Ebben az esetbe, hogyan
reagálnánk le a helyzetet? Nos, ezen kellene elmélkednünk. Egy biztos, hogy
bízzunk a családunkban, mert rájuk bármikor számíthatunk, még akkor is, ha zűrbe
keveredünk.