98.

Ady Endre; a hiányérzet versei

A hiányérzet versei
 Ady nemcsak a megbotránkoztató szerelem merészségét vállalta, hanem
azt is, amit mások nem mertek kimondani: a vér mellett az élet másik nagy
mozgatóereje az arany, a pénz
 Ady örökösen pénzgondokkal küzdött, annyi pénze sohasem volt, amennyi
ahhoz az életmódhoz kellett, amelyet élni szeretett volna
 Párizs luxusában döbbent rá igazán a maga szegénységére
 Szemében mindenható hatalommá vált az arany, ezért is mitizálta verseiben
a Pénz, az Arany mindenhatóságát
 Az élet királyának látta magát, annál kínzóbb volt számára a szegénység, az
Életből való kizártság
 Pedig a Mindenre vágyott, meghallotta az Élet végtelen tengerének zúgását,
hívását
 Tudta, hogy joga van „minden fényességhez, amit az élet adni tud.” (Egy
ócska konflisban, 1904)
 Ezért is kapott nagy szerepet korai költészetében a pénz, szerelem
motívuma s a halál gondolata
 A magyar Ugar mellett e három fő témakör köré rendeződtek az 1905-1907-
ben keletkezett versek
Kocsi-út az éjszakában
A versről
 Ady elszántan kereste az emberhez méltó, tartalmas életet, de szembe
kellett néznie azzal a lehetőséggel is, hogy a 20. századi ember számára már
nincsenek meg a megnyugvást és biztonságot adó, kikezdhetetlen értékek
 Erről vall rövidségében, dísztelen tömörségében is egyik legnagyobb
bölcseleti költeménye, a Kocsi-út az éjszakában
 A vers 1909. augusztus 10. táján íródott. Akár valóságos élmény is húzódhat
mögötte: Nagykárolyból a késő éjszakai órákban indult haza Mindszentre
parasztszekéren (kb. kétórás út). De a vers világában megjelenő táj jelképes
értelmet kap: egy képzeletbeli, lelki tájat jelenít meg a költő
 Szándékoltan visszafogott, puritán a költemény szövege
 A legfeltűnőbb poétikai kellék itt is a sor- és szóismétlés
 A vers a lírai én monológja
 Az egyes szám első személyben megszólaló alany az első és a harmadik
versszakban jelenik meg, a másodikban csupán a tények leltározása
található
 Csodálkozást, borzongást kiváltó felismerések szólalnak meg az első strófa
lehalkított felkiáltó mondataiban
 A különösség elsősorban nem az állítmányokban kifejezett
megállapításokban, hanem ezek mértékében rejlik: a Hold csonkább, mint
máskor, az éjszakai táj jóval elhagyatottabb, a szomorúság is lehangolóbb

 A második mondat alanyához rendelt halmozott állítmányok rejtett

szinesztéziája vall arról, hogy nem külső látványról, hanem belső élményről
van szó
 A sötétséghez („az éj”) a pusztaság, a kietlenség fájó érzése („sivatag”),
illetve a teljes csend riadalma („néma”) kapcsolódik
 Az első versszak kísérteties idegensége a továbbiakban általánossá válik
 A Hold csonkasága az egész világmindenségre rányomja bélyegét
 Összetörve, szétesetten, darabokban hever már minden: az „Egész”, a
„láng”, a „szerelem”. A világ egészének értelmetlenségét, ezt a tragikus
felismerést – sajátos ellentmondásként, feszültséget teremtve – nyugodt,
párhuzamos szerkesztésű kijelentő mondatokban közli a vers

 A harmadik strófa már a lélek jajkiáltása

 A félig mély csöndből és félig lármából összetevődő panaszos „jaj-szó” kíséri
az életből kifelé futó „rossz szekeret”, mely a halál felé viszi kétségbeesett
utasát
 A költemény a 20. századi embernek azt az alapvető élményét sugallja, hogy
minden érték és igazság bizonytalan, a boldogság elérhetetlen
 Anafora: gondolatalakzat; ugyanazzal a szóval vagy szócsoporttal kezdődnek
egymást követő mondatok, metrikai egységek (versszakok)