1.

tétel Ady Endre szerelmi költészete

Ady Endre szerelmi költészete

A Léda és a Csinszka-versek Ady Endre költészetében
http://www.evamagazin.hu/ady-endre-100-eve-hunyt-el-erdekessegek-110106#

Életpályája:
 A magyar szimbolista költészet legjelentősebb alkotója.
 A Nyugat első nemzedékének költője, írója.
 Érmindszenten született 1877-ben.
Apja: Ady Lőrinc (hétszilvafás=elszegényedett) nemes.
Anyja: Pásztor Mária papok, tanítók leszármazottja.
Ady büszke volt nemesi származására (Ond vezértől származtatja családját)
 Iskoláit
Nagykárolyban és Zilahon végezte,
majd Debrecenben jogot hallgatott,
közben újságírással is foglalkozott.
 Munkássága:
1899-ben jelent meg első verseskötete, a Versek
1903-ban jelent meg második kötete, a Még egyszer.
Életének egyik nagyon fontos állomása Nagyvárad.
1900 és 1903 között a Nagyváradi Napló munkatársa.
(Mihályi Rozáliától elkapta a szifiliszt)
A baloldali eszmék hívévé vált, éles hangú politikai írásokkal jelentkezett.
 Léda:
Nagyváradon megismerkedett Diósy Ödönné Brüll Adéllal, szerelmes versei
Lédájával.
A nő támogatásával utazott Párizsba (1904 és 1912 között hétszer járt itt),
ahol a hazai lapok tudósítója volt.
Megismerkedett a francia szimbolista költőkkel Baudelaire és Verlaine
verseivel.
Hazatérése után a 1905-től a Budapesti Naplónál dolgozott, gyakran
látogatott el szülőfalujába.
1906-ban jelent meg Új versek c. kötete. (ez az első fontos kötete)
Ady fellépése heves rajongást és dühös elutasítást váltott ki.
Új stílusirányzatot képviselt, a szimbolizmust, verseit nem értették.
Túl merészek a szerelmes versei. A diszharmonikus szerelem és az
erotika ábrázolásával lázadt az úri Magyarország erkölcsei, előítéletei
ellen.
Hazaárulással is vádolják (A magyar Ugaron című ciklus miatt).
Verseit nagyrészt az 1908-ban induló Nyugatban közölte.
1912-ben véget ért a Léda-szerelem, megírta az Elbocsátó szép üzenet című
versét.
 Csinszka:
A háború kitörése után egy új kapcsolat hozott enyhülést a költő számára.
Megismerkedett a 16 éves Boncza Bertával, akit Csinszkának nevezett.
1915-ben összeházasodtak, Csucsán éltek, majd 1917-ben Budapestre
költöztek.
Az I. világháború miatt összeomlik, egyedüli támasza Hatvani Lajos.
 1918-ban a költő már súlyos betegen vett részt a köztársaság kikiáltásán a
Parlamentben.
1918-ban Hatvani segítségével jelenik meg A halottak élén című kötet.
Halála után (1923-ban) adják ki Az utolsó hajók című posztumusz kötetet.
 1919 januárjában hunyt el Budapesten, a Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel.
 Kötetei:
1899-ben jelent meg első verseskötete, a Versek
1903-ban jelent meg második kötete, a Még egyszer.
1906-ban jelent meg Új versek c. kötete.
1907-Vér és arany
1908- Az Illés szekerén
1909- Szeretném ha szeretnének
1910 A minden titkok versei
1912 A menekülőélet
1912 Margita élni akar
1913 A magunk szerelme
1914 Ki látott engem?
1918 A halottak élén
1923 Az utolsó hajók posztumusz kötetet.
Költészetének fontosabb témái:
 Ugar-versek
 Ars poetica
 Szerelmi líra- Léda/Csinszka-versek,
 Istenes-versek
 Világháborús versek
 Létharc-versek

Ady szerelmi költészete

1. Újszerű szerelmi felfogás:
 Előzménynek tekinthető Vajda János szerelmi költészete (Gina versek).
 Világirodalom Perdita-kultusza hatott Adyra.
Ez a merészség eddig szokatlan volt a magyar költészetben, bár nem minden
előzmény nélküli: a perdita-kultusz, azaz a romlott, erkölcstelen, démoni nő
iránti vágyak versbe szedésével a magyar irodalomban elsőként Vajda
Jánosnál találkozhattunk.
Az én menyasszonyom
 Adynak élete során több futó szerelmi kalandban volt része.
 Nagyváradon egy táncosnővel volt viszonya. (Lédával való megismerkedése
előtt)
 Az embereket megbotránkoztatta a viszonyuk, de a költőt ez nem érdekelte.
 A költemény hangvétele sajátos.
 Dacos, provokáló ellentmondás azoknak, akik megbotránkoztak ezen a
viszonyán.
 A lírai alany E/1.
 Csak a női iránta érzett szerelme, nem pedig társadalmi hovatartozása volt fontos a
számára: „Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, / De elkísérjen egész a síromba”.
 A testi-lelki kapcsolat minősége számít.
 Testi és lelki szerelmet vár a nőtől, és nem számít az sem, ha utcalány.
 Ady szókimondóan építette verseibe az érzékiséget, az erotikát.
  Minden versszak egy-egy mondat, tehát lezárt egészet képvisel magában.
 Páros rímekkel fűzi össze a kétsoros versszakokat.
 Jellemzője a provokatív hang.
 Megdöbbentő, durva képek pl.: „utcasarkok rongya”, „kirugdalt, kitagadott, céda”

2. A Léda-szerelem versei:
a) Léda és Ady kapcsolata:
 Nagyvárad: Léda férjes asszony, kapcsolatot kezdeményez a fiatal
költővel, elviszi Párizsba.
 Kapcsolatuk kezdetben sem volt szokványos, nem volt kiegyensúlyozott,
hullámvölgyes volt.
 1912 tavaszán szakadt meg a kapcsolatuk.
 Ady szakított a nővel.
b) A Léda-versek:
 1903-ban megismerkedett a nála öt évvel idősebb férjes asszonnyal, Diósy
Ödönné Brüll Adéllal.
 A Párizsban élő asszony pártfogásába veszi.
 Ady, Léda hatására fejlődni kezdett, megismerte a világirodalmi költészetet,
elutazik Párizsba, ami a művészetek városa. Stílusa szimbolista lesz.
 Felszínes kapcsolatai után végre rátalált az igazi szerelem.
 Botrány is kísérte ezt a szerelmet:
Léda zsidó volt, férjes asszony, s idősebb Adynál.
Mindketten nyíltan vállalták a megbotránkoztatást kiváltó kapcsolatot.
 Ez az esemény költői pályafutásában is fordulatot jelentett.
A verseiben Lédának becézett művelt, érzékeny és büszke asszony
szabadon gondolkodott a szerelemről.
Házasságban élt, férje tudott Adyval folytatott viszonyáról.
 Párizs felszabadította költői tehetségét, az Adéllal itt eltöltött idő hatására
születtek meg a Léda-versek.
 Kapcsolatuk azonban diszharmonikussá vált.
 Napirenden voltak közöttük a súrlódások, féltékenykedések.
 Szerelmük egyszerre volt öröm és gyötrelem, elválások és egymásra
találások sorozata, izgalom és feszültség.
 Szerelmükbe hiányérzet fészkelte be magát és állandó kísérője lett a
hiábavalóság és a halálhangulat.
Héja-nász az avaron:
 Az Új versek (1906) című kötetben, a Léda asszony zsoltárai ciklusban
jelent meg.
 A címben szereplő ragadozó madár, a „héja” szokatlan metafora. A
ragadozó héjapár: a vers alapszimbóluma. A diszharmonikus szerelem
jelképe.
A szerelmespárok gyakori jelképe a turbékoló galambpár, vagy a gerlice, nem
a héja. A héja ragadozó madár. Szerelmüket a ragadozó madarak nászához
hasonlítja.
Ez a szimbólum meghatározza a vers hangulatát.
A héja-nász kifejezésből érezzük, hogy ez a szerelem a hétköznapi
szerelemtől eltér.
A kapcsolat is szokatlan, mert Ady a fiatalabb, Léda pedig férjnél van.
 Az „avaron” határozóragos főnév.
 A szerelem évszaka a tavasz, esetleg a nyár, nem az ősz. Az ősz az elmúlás
évszaka, itt az avar a szerelem elmúlását jelképezi.
 Az első versszakban a héjapár szimbólum Lédát és Adyt jelképezi.
 A Héja-nász az avaron lírai beszélője a fiatal Ady, megszólítottja Diósy
Ödönné Brüll Adél, akit Lédának nevez.
 Érződik a versben a diszharmónia, ez jellemzi a szerelem felfogást. (vad,
intenzív, lángoló szerelem, de ha nem, akkor legyen vége.)
 Szerelmüket küzdelemként ábrázolja.
 A mű a héja pár indulásával (átvitt értelemben a szerelem kezdetével) indít.
Ezt egyre erősebb, gyorsabb, mozgás követi: „útra kelünk”, „megyünk”,
„szállunk”, „űzve szállunk”.
Később a felfelé irányuló mozgás meredeken lefelé ível: „S lehullunk az őszi
avaron” (halál, vagy a szerelme elmúlása).
Ady nagybetűvel írta ezeket az évszakokat, ezzel szimbolikus jelentésüket
hangsúlyozza.
 Útjuk a Nyárból az Őszbe tart: az életből a halálba.
A nyár a boldog szerelmet, az ősz az elmúlást idézi.
 A második versszak értelmében a héja pár nem csupán Adyt és Lédát
jelentheti.
„Új rablói vannak a Nyárnak,/ Csattognak az új héja-szárnyak”. azt sugallja,
hogy az ő szerelmük elmúlik, de újabb szerelmek kezdődnek, és előbb-utóbb
minden szerelem kihűl.
Itt T/3. személyű igealakot használ.
 Az utolsó versszakban utal az utolsó nászra, a szerelem elmúlására: az
egymás húsába beletépő, halálos ölelésre.
 A kellemetlen hangzású hangutánzó szavak kapcsolatuk
ellentmondásosságát érzékeltetik: „vijjog, csattog”.
 A diszharmónia érzését erősítik (a harmónia hiányát)
a három soros strófák
és a vers rímelése is. (Az első két sor rímel, a harmadik sor vége nem
rímel.)
3. Csinszka-szerelem:
a. Életrajzi háttér:
 Csinszka, Boncza Berta egy erdélyi földbirtokos lánya volt.
 A lány 1911-ben kezdeményezett levelezést Adyval.
 A költő 1914-ben meglátogatja Csucsán a 20 éves Boncza Bertát.
 1915 márciusában az apa tiltása ellenére is összeházasodnak.
 Az első világháború kezdetén Csucsán élnek.
 1917-ben Boncza Miklós halála után Csinszkával Budapestre költöznek.
 Ady higgadtabbá vált a kapcsolat idején.
 1912 után Ady költészetében változás következett be.
 Költeményeinek hangja leegyszerűsödött.
 Szimbólumok nincsenek, vagy igen könnyen értelmezhetőek.
b. Csinszka-versek:
 A békességre, boldogságra vágyó költő vallomásai.
 A Csinszka-versek népdalszerű, egyszerű hangvételű költemények.
 Gyakran alkalmazta a nyelvi archaizálást.
 Alakzatok, ismétlés, felsorolás, fokozás, mondatpárhuzam, költői
kérdések, felkiáltások jelennek meg költeményeiben.
Őrizem a szemed:
 A vers 1916 januárjában íródott.
 A halottak élén című verseskötetben, ezen belül is a Vallomás a
szerelemről című ciklusban jelent meg 1918-ban.
 A világban ekkor dúl az első világháború, amelyet Ady mélységes elítélt.
 Ady retteg a háborútól, a világ pusztulásától, a saját betegségétől, a
haláltól.
 A cím
egy kijelentő mondat, de költői kép is, rész-egész viszonyán alapuló
metonímia.
A szem a szerelmi költészet kedvelt toposza.
A szem szóval a szeretett nőre utal.
Az őrzöm helyett, a régiesebb őrizem formát használja. Ez egyfajta
pátoszt, ünnepélyességet ad a versnek.
 Szerelmi líra, egyben hitvesi líra is.
 Nem a szerelmi szenvedély, hanem a szerelem védő, óvó szerepe jelenik
meg.
 A megszólító az idősödő Ady, a megszólított Csinszka.
Megfogalmazta a kettejük közötti korkülönbséget, utal a külvilág
helyzetére és saját állapotra is. (Még csak 39 éves, de a háború és a
betegség miatt megfáradtnak érzi magát.)
Az egymásra találást, az egymásba kapaszkodást érezzük.
Az egymást fogó kéz és az egymásba néző szemek biztonságérzetet
jelentenek.
 A 2. versszak csupa nyugtalanság.
„rettenet űz,” „várok riadtan”
A háború fenyegető jelenlétét érezzük.
„világok pusztulásán”
Saját magát jeleníti meg, akiben egyre erősebb a haláltudat.
A megnyugvást Csinszka jelenti Adynak.
 A 3. versszak az 1. megismétlése, de a hangulat már megváltozott.
Benne van a 2. szakasz riadalma.
Az egymást fogó kéz már görcsös egymásba kapaszkodást, a másikra
való rászorulást jelenti.
 A 4. szakaszban szorongó kérdések kapnak helyet: „miért”, „meddig”
A félelmekkel szemben ott van a boldogság akarása. „de”
A megnyugvást jelenti Csinszka a költőnek.
 Formailag 4 rövid, 4 soros versszakból épül fel a költemény.
 Stílusa népdalszerű.
 Fő alakzatok:
ismétlés: egész versszak, egész sorok ismétlődnek
párhuzamos szerkesztés:
az 1. versszakban az 1-2. sor és a 3-4. sor
a 4. versszakban 1-2. sor, 3-4. sor
minden versszakban van áthajlás (enjambement).
keresztrímek: abab (tisztarímek és asszonáncok)
alliteráció: „Nem tudom, miért, meddig/ Maradok meg még neked,”

B Léda versek C Csinszka versek

 Héja-nász az avaron (1906)
 Az Új versek című kötet Léda
asszony zsoltárai című ciklus verse.
 Hatalmas szenvedély
 Se veled se nélküled kapcsolat
 A Léda-szerelem földi szerelem
(szenvedélyesség, testiség is
megjelenik benne)
Őrizem a szemed (1918)
 A halottak élén című kötet Vallomás
a szerelemről ciklus verse.
 Hiányzik belőle az örökös harc és
küzdelem.
 Égi szerelem Csinszkával (harmónia,
nyugalom jellemzi)

Már a művek címében is megjelenik az ellentét.

A Héja-nász az avaron merész testi kapcsolatot tükröz, az Őrizem a szemed nyugalmat áraszt.
A Léda versek képeiben a felfokozott érzelmek, a szenvedély jelenik meg, szokatlan
szimbólumra épül a vers, galamb helyett héja jelképezi a szerelmespárt.
Az Őrizem a szemednél a szimbolista versépítkezést felváltja a letisztult népdalokat idéző
műforma. Jellemzője az egyszerűség, dísztelenség.
A Léda vers se veled se nélküled hangulatát idézik a kellemetlen hanghatások, a vijjogás,
csattogás, sírások.
A Csinszka versben megjelenő negatív érzések a külvilággal kapcsolatban jönnek. Csinszka a
menedék a költőnek.
Lehet-e Csinszka a menedék az elembertelenedett világban?
Mind a két műben megjelenik a halál.
A Léda versnél a szerelem útja a nyárból az őszbe tart.
A Csinszka versben a vers végén jelenik meg a halál.
Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:

„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,

Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:

Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:

Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:

Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:

Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:

Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,

Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:

A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,

Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,

Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”
Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, (Az első két sor rímel, a harmadik sor vége nem rímel.)
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak, T/3.személyű igealakok (általános érvényű) „ők”

Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, A többi versszakban T/1. személyű igealakok „mi”
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:

Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron. három soros strófák

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel a az 1 és 3. versszakban tiszta rímek, ragrímek

Fogom meg a kezedet, b keresztrímek abab
Már vénülő szememmel a
Őrizem a szemedet. b

Világok pusztulásán a 2. versszak rímei asszonáncok

Ősi vad, kit rettenet (részlegesen egyező, rokon hangokat egybecsengető rímek)
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel ismétlődik az első versszak.

Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig alliteráció

Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet. minden versszakban van áthajlás
(enjabemente).
Formailag 4 rövid, versszakból épül fel.