10.

Tétel

Móricz Zsigmond: Barbárok

Móricz Zsigmond (1879-1942) a magyar falusi életet legszemléletesebben ábrázoló író volt.
Legfőbb témái a magyar falu, és a magyar parasztág élete, a dzsentrivilág, valamint a nyomor.
Újszerű parasztábrázolásával bemutatta, hogy az idilli felszín mögött nagy szegénység és
elégedetlenség rejlik. Naturalista vonásokkal színezett realista novellái és regényei tették a 20.
század egyik legjelentősebb irodalmi alakjává. Elismert íróvá 1908-ban lett, mikor megjelent
egy novellája (Hét krajcár) a Nyugat című irodalmi újságban. Ennek a lapnak később, 1929-
ben szerkesztője lett.
1931-ben íródott Barbárok című novellája, mely Móricz egyik legnagyobb hatású műve.
Párbeszédekre épül, tömör, szűkszavú. Témája a népballadákra hasonlít. Az írói közlés csak a
lényegre szorítkozik, s ez balladaszerűvé teszi a művet. Olyan világba kalauzol minket az
alkotó, ahol a városi civilizációtól mentes babonás misztikum uralkodik. Erkölcstelen, és
kegyetlen embereket ugyanúgy találhatunk itt, mint urát és fiát féltő őszinte asszonyt.
1. A novella első része pár óra eseményeit mondja el. A mű elején 3 nyájajuhász találkozik a
pusztán. Bodri juhász a tizenkét éves kisfiával legelteti nyáját, mígnem csatlakozik hozzájuk
2 másik juhász. Ez a 2 juhász a veres juhász és társa rosszat forral Bodri ellen. Alkonyatkor
az egyik „vadember” beszélgetést kezdeményez. A gazdajuhásszal való párbeszéde
szűkszavú, a kérdések és válaszok tömörek. Szóba kerül egy rézveretes szíj - Bodri keze
munkája - melynek megvásárlása ürügyén belekötnek Bodri juhászba. A két sötét lelkű
juhász először az apát, majd a fiút öli meg. Bodrit a saját szíjával húzzák a sírjának szánt
gödörbe, majd különös kegyetlenségüket bizonyítva, a síron sütik meg szalonnájukat.
Vacsora után elhajtják a halott juhász nyáját.
2. A második rész bő egy évet ölel fel. A „fekete asszony” kitartóan keresi férjét és gyerekét.
Tudtán kívül férje gyilkosával is találkozik, ki tévútra (Dunántúlra) küldi. A férfi
lelkiismeret furdalását jelzi, hogy maga tesz említést a szíjról. Az asszony rendíthetetlenül
keresi emberét a tél beálltáig, majd tavasszal újra kezdi. Egy augusztusi napon a kutyája
kiássa férje kalapját, majd előkerülnek a holttestek is. Az özvegy „Szögedébe” megy a veres
juhász után, s megvallja a férfi bűneit. A pandúrok felássák a sírt, és elviszik a szíjat
magukkal.
3. A novella harmadik része ismét pár órát mond el, a gyilkos juhászt vallatják. Drámai
párbeszéd zajlik a vizsgálóbiztos és a gyilkos között. A juhász tagadja, hogy megölte volna
a Bodri juhászt. Nincs se tanú, se bizonyíték. A másik vadember sem kerül szóba, talán már
nem is él. A vizsgálóbiztos jól ismeri a pusztai ember babonáit, s ezt kihasználva cselhez
folyamodik, hogy megtörje a gyilkos juhászt. A rézveretes szíjat a kilincsre akasztja. A
bűnös „nem tudott a kilincshez nyúlni..és szája elkezdett habot verni”. A babonás, primitív
ember riadalma, félelme kerekedik felül a szíj láttán, s bevallja szörnyű bűnét. Távozásakor
a bíró eltűnődve, nem indulatosan, inkább szomorúan szól utána: „Barbárok.”