3.

Hypotextus, hipertextus
Sorescu: Iona, Babits Jónás könyve

Hypertextualitás: minden olyan kapcsolat, amely egy B szöveget (hypertextus) egy

korábbi A szöveghez fűz (hypotextus), melyre nem kommentárként fonódik rá. A
másodfokú szöveg egy előzőleg már létező szövegből van deriválva. Ez a deriváció
lehet leíró és intellektuális természetű, amikor egy metatextus (mondjuk Arisztotelész
Poétikájának egy adott oldala) egy másik szövegről „beszél” (az Oedipus királyról).
Lehet más jellegű is, olyan, hogy B ugyan egyáltalán nem beszél A-ról, viszont nélküle
nem létezhetne olyanként, amilyen; egy művelet eredményeként jön létre belőle, mely
művelet a transzformáció. Hypertextus tehát minden olyan szöveg, amely egy korábbi
szövegből egy egyszerű transzformációval (ezentúl egyszerűen csak transzformáció)
vagy közvetett transzformációval (ezentúl: imitáció) jött létre.
Példa:
Az Aeneis és az Ulysses ugyanannak a hypotextusnak a két hypertextusát képviselik: az
Odüsszeiáét. Joyce Ulysses történetét meséli el, csak másképpen, mint Homérosz,
Vergilius pedig Aeneas történetét Homérosz modorában; szimmetrikus és ellentétes
transzformációk.
+
Imitációra példa: „mindenhez idő kell”, amiből egy újabb szállóige születik: „Párizst
sem egy nap alatt építették

BABITS MIHÁLY, JÓNÁS KÖNYVE ÉS A BIBLIAI JÓNÁS KÖNYVE

ÖSSZEHASONLÍTÁSA

Bevezetés: Babits Mihály a 20. század költője, műfordítója, esszéírója, regényírója és a

Nyugat szerkesztője volt haláláig. Elsősorban költő, aki gondolati filozófiai verseket írt.
Pályáját először a tömegtől való elzárkózás jellemezte. Csak költőknek akart írni
verseket. pl: In Horatium. De az első világháború idején felvállalta a politikai szerepet, a
háború veszélyeire figyelmeztetett, pl: Húsvét előtt. Majd ismét elzárkózott, egy szigetre
akart vonulni, ahol csak a költészetnek él. De a nacionalista, fasiszta eszmék terjedése
ismét kikényszerítette belőle a politikai kiállást. Egy próféta szerepet vállalt fel:
figyelmeztetett a veszélyekre, mint a próféták, és meg akarta őrizni a kultúra értékeit az
utókor számára.
Ennek betetőzése a Jónás könyve. Ez egy elbeszélő költemény, ami a bibliai Jónás
könyvére épül.
Négy részből áll.
1.rész: még a bibliai történethez kapcsolódik: Isten megparancsolja Jónásnak, menjen
Ninivébe prédikálni. De Jónás nem akar, ezért elmenekül. Útközben az Úr vihart bocsát
a hajóra, amin utazik potyautasként. Amikor megtalálják, bedobják a tengerbe.
2.rész: az Úr egy cethal gyomrába juttatja Jónást. Itt van három nap, három éjjel, végül
inkább a prófétaság mellett dönt, ezért a cethal kihányja.
3.rész: Jónás megérezik a városba koszosan, véresen, büdösen. Elkezd prédikálni, de
kinevetik. Először az árusok, másodszor a nép, az asszonyok, végül a királyi teremben
lesz látványosság. Ezért Jónás megátkoz mindenkit, és kimenekülve a városból a város
szélén várja, hogy elpusztuljon Ninive. De nem történik meg.
4.rész: az Úr megmagyarázza Jónásnak, miért nem pusztította el Ninivét. Mert Jónás
csak egy próféta, lesznek még próféták. Egykét ember meghallotta Jónás szavait ők
megtértek. Itt található a tök-példázat: Jónás a hőség elől egy tök levelei alá menekül.
Isten férgeket küldött, hogy pusztítsák el a növényt, ezért Jónás napszúrást kapott.
Könyörög Istenhez, és az Úr válaszában megkérdezi, hogy miért sajnálja a tököt, hiszen
nem ápolta, nem ápolta, nem nevelte, csak lustán hevert alatta. Akkor az Úr is sajnálja
Ninivét, hiszen emberek építették sok év alatt, küzdöttek érte. Ezrét nem pusztította el.
Jónás dolga pedig nem az átkozódás, hanem a prédikálás. A cselekvés Isten dolga.
Összehasonlítás:
Hasonlít a történet: (1-2. ének)Mindkét mű alapja, hogy Isten észlelte a ninivei emberek
bűnös, vétkes életét. Megkívánván menteni őket az örök kárhozattól, oda küldi egy hívő
emberét, Jónást. “Kelj útra, menj el Ninivébe, a nagy városba. Hirdesd nekik, hogy a
gonoszsága színem elé jutott.”- mondta az Úr Jónásnak, hogy a bűnös város embereit
térítse, és ezáltal mentse meg.
Ám Jónás úgy gondolja, hogy nem érdemli meg a város a bűnbocsánatot. Jónás
tulajdonképpen irigykedett a városra. Hiszen, ha ő elmegy oda és prédikál, és megtér a
város, 40 nap böjt után ők is a mennyországba kerülhetnek, pedig eddig isten nélkül
éltek. Ezzel szemben Jónás végig követte az Úr parancsát, és ő egész életi munkája után
kerülhet majd a paradicsomba.
Ezért támadhatott Jónásnak az a módfelett érdekes ötlete, hogy egy hajó segítségével
megszökik az Úr elöl. Tarsisba tartó hajóra szállt, ám nagy vihar támadt a tengeren.
Minkét műben Jónás ekkor lemegy a hajófenékre, és álomba merül. Babits versében
Jónás a hajó fenekén akar megfulladni, és az akarja, hogy ott hagyják, de a kapitány
kidobatja a tengerbe, mert biztos benne hogy ő miatta van a veszedelem. Ezzel szemben
a biblia történetben a legénység imádkozik, mert érezték vesztüket, majd sorsot vetettek
és a sors Jónásra esett. De itt Jónás maga mondta, hogy ha tengerbe vetik őt,
megmenekülhetnek. Így is tettek.
Minkét műben ezek után Jónás egy cethal gyomrába kerül és három nap és három éjjel,
megbánja bűneit imáiban, hogy Isten akarata ellenére próbált cselekedni. Az úr
meghallgatva Jónást újra esélyt adott neki és a cethalat a partra vezérelte, hogy Jónást
kitegye. ( 1-2. ének)
Különbségek :
1.A két mű legnagyobb különbségét talán itt mutathatjuk meg leginkább, mert itt a
legszembeszökőbb. A babitsi szatirikus, gúnyos előadása szemben a biblikus szárazabb,
régiesebb, emelkedett anyaggal. Babitsnál. Ekkor nagyot ficánkolt a Cethal, Jónás meg
visszaugrott dupla talppal. S új fájdalom vett mindkettőn hatalmat: a “hal Jónásnak fájt,
Jónás a halnak.”, olvashatjuk, míg a biblikus forrás nem foglalkozik ennek a helyzetnek
az érzékeltetésével, illetve csak a végét jellemzi: ” és az kivetette Jónást a szárazra.”
gondolattal elintézte a három napos ott létet.
Jónás felismerve hiábavalóságát hogy az Úr akarata ellen küzdjön, elindult Ninivébe,
hogy a parancsot teljesítse.
2. A két műt elemezve itt értünk el a második és egyben a talán legfontosabb tartalmi
különbséghez. ( 3. ének)Babitsnál a Ninivébe vonuló Jónást nem igazán vették
komolyan, se első, se másod nap, és harmad nap, mikor az uralkodóhoz került, ott is
bohócnak tekintették Jónást meg egy cifra oszlop tetejébe tették, hogy szónokoljon és
jövendölje végét a világnak.
Míg a biblia műben már az első naptól sikeres volt Jónás figyelmeztetése Ninive lakói
hittek az istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek.
Minkét műben Jónás háromszor prédikál, de csak a bibliai műben hallgatták meg igazán.
Viszont minkét műben prédikációja után Jónás dühösen kirohant a városból, gondolván
ő mindent megtett, amit az Úr elvárhatott tőle és Ninive a megérdemelt sorsára fog jutni.
3.Babits részletesen leírja, érzékelteti Jónás kirohanását a városból. ” leugrott, és az
örökön keresztül kitört, s a termen át, a szoborerdőn, csarnokon, folyosókon és kerten,
tavat megúszva, rácsokon lekúszva, s a vízvezeték-csatornán lekúszva, utcán és bástyán,
felmentén szaladva rohant ki Ninivéből a szabadba” Míg ezt az eseményt a bibliai leírás
a fantáziánkra bízza.
4.Talán csak fordítási hiba az a kicsi eltérés, hogy az egyik műben ricinusbokokor, míg a
másikban nagylevelű tök szerepel Jónás ideiglenes árnyékadójaként. (4. ének)Az Úr
ezeket, a növényeket azért teremtette, hogy szemléltesse a szeretett erejét, bár Jónás
akkor mit sem tudva azt hitte, hogy csak az ő jóléte kedvéért teremtődtek. Ezért
háborodott fel azon, hogy másnapra az Isten küldte féreg elpusztította a neki árnyékot
adó növényt. Ninive romlását váró Jónásra az Úr forró napsütést és tüzes szellőt küldött.
Jónás szenvedésben ekképpen imádkozott: “Lelkem vedd vissza, kérlek, mert jobb már
hogy meghaljak, semhogy éljek”, és ekkor az Úr kérdőre vonta őt. “Azt hiszed jogos a
haragod a ricinusbokor miatt” Mire Jónás úgy érezte, méltán haragszik azért. Az Úr
ekkor elmagyarázta Jónásnak, hogy miért bocsátott meg Ninive lakóinak. Hisz Jónás is
ragaszkodik az egynapos bokorhoz, bár nem ő nevelte, akkor az úr hogyne
ragaszkodhatna egy városnyi megtévedt, de megtért lélekhez.
5.Különbség a két mű műfaja: A bibliai történet egy példázat arról, hogy isten szava elől
nem lehet elmenekülni, a prófétaságot vállalni kell. Babits története elbeszélő
költemény, ez egy sajátos magyar műfaj, egy hosszabb elbeszélés versben leírva pl.
Petőfi: János vitéz, Arany Toldi.
6.Különbség van a szereplők között. Mindkettőben Jónás szerepel, de a bibliaiban egy
valóságos próféta. Babitsnál egy jelképes alak, valójában a költő jelképe, akinek hasonló
a sorsa Jónáséhoz, kapott egy feladatot, mert költő, verseket írjon a világról, az emberi
problémákról, de ő elmenekült a feladat elől. Csak önmagáról, érzéseiről írt, pedig a
világról kellett volna, pl. fasizmus terjedése. Ezért mondja önmagáról a műben, mert
vétkesek közt cinkos, aki néma. Ráadásul Babitsnál Jónás szánalomra méltó, sokszor
nevetséges alak, pl. 3. rész elején, amikor kiköpi a cethal reálisan írja le, milyen lehetett
az az ember, aki a cethal gyomrából érkezik, pl. büdös, halszagú, a hányástól véres,
epés. Nevetséges alak akkor is, amikor prédikál, természetesen kinevetik, mert büdös,
szeme vérben forog a dühtől, szakállából maradékok lógnak.
7.Különbözik az Úr alakja. Az eredetiben Isten, a korlátlan hatalmú jelenik meg, akinek
minden szava szent, ezzel szemben Babitsnál Isten szavai is ironikusak, pl. 1. részben
1.versszak végén ” Szennyes habjai szent lábamat mossák”.
8.A két mű szerkezete: A bibliai történet folyamatos történet, minden mondata külön
sorba van írva, Babits történet versben van írva, a verssorok rímelnek, versszakokra van
osztva, a versszakok pedig 4 részbe tömörülnek. Ráadásul Babits kiegészítette egy
verssel, ez a Jónás imája.

Befejezés: Babits a bibliai történetet kisebb változásokkal vette át, de sokkal

olvashatóbb, élvezhetőbb formában írta meg. Valójában nemcsak a költőről, hanem
minden emberről szól. Az átlagemberről, aki lusta, és elmenekül a nehezebb feladata
elől, de az élet úgyis kikényszeríti, hogy vállalja. Amikor végrehajtja azt hiszi, hogy
mivel nehezen vállalta, majd biztosan sikerül, a gyors sikerben bízik. De az ember
feladata, hogy végrehajtsa, ami a küldetése, az Úr feladata pedig, hogy ezt beteljesítse.
Több sora szállóigévé vált pl: Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem. ; A hal Jónásnak
fájt, Jónás a halnak.; Bűnösök közt cinkos, aki néma