Barbárok

Móricz Zsigmond a ’30-as években újra a nép problémái felé fordult és regényekben,
novellákban számolt be a gazdasági világválság utáni parasztok helyzetéről. Ebből az
időszakból az egyik legkiválóbb műve az 1931-es Barbárok.
Ez egy tömör, balladaszerű novella. Bodri juhász életmódja nem különbözött a
szegényekétől, pedig nem voltak hátrányos helyzetben. A történet két juhászról szól (Bodri
juhász, veres juhász), akiknek volt egy kis tulajdonuk, és ha meg akartak élni, akkor a
legelőért véres harcok folytak. Az emberekben nyereségvágy él, mert a veres juhász képes
arra, hogy 300 db juhért megöljön egy embert és egy gyereket.
A tárgyaknak is nagy szerepe van a műben, például bot, kalap, vadkörtefa, de legfőképp a
szíjnak, ami a gyilkosság ürügye lesz. Továbbá Bodri juhász lelki gazdagságának, művészi
hajlamának, szépséghez való ragaszkodásának szimbóluma. A szíj a lelkifurdalás jele is: az
asszony látogatásakor a veres juhász kérdezés nélkül maga tereli a szót a szíjra, ami a
bűntény bizonyítéka is, valamint a bűnös lelki megtörése (azt hitte, áldozata kikelt sírjából, s
eljött érte). A két juhász jelleme, Bodri juhász: barbár életmódot folytat, de emberséges,
humános gondolkodásmód jellemzi, a kisfiú 10 éves korára éppoly hallgatós, mint az apja.
Sajátos viselkedési mód jellemzi: hallgatós, feleség odaadása, az emberi kapcsolatot a kutya
pótolja (juhász és a puli az árnyalatokig megérti egymást). Veres juhász barbár életmódot
folytat, érzelemnélküliség jellemzi, vannak babonás hiedelmei. Veres juhász természetesnek
veszi, hogy a vagyonszerzésnek az egyik módja a rablás és a gyilkosság, pedig neki mindene
meg van pl. van saját nyája. Pusztai táj a sajátos törvények és az erkölcsök, az elmaradottság
és az itt élő emberek babonás hiedelmeinek, gondolkodásmódjának bemutatására szolgál.
Előadásmódjában sok ismétlés szerepel pl. ment, ment és a kihagyások a népballadákat
idézik. Az 1. részben a gyilkosság ürügye után nyomoznak (Bodri juhász felesége), a 2.
részben a feleség megtalálja Bodri juhász gyilkosát, de rossz útra tereli az asszonyt. (nem
tudja, hogy a veres juhász a valódi gyilkos). A 3. részben leleplezik a valódi gyilkost a szíj
segítségével.
A novellában nagy szerepe van a babonának. Móricz nagyon szereti az emberektől,
civilizációtól távoli világot, a babonás misztikus világot. A vizsgálóbíró is részese ennek a
világnak, ismeri az embereket, az ő nyelvükön beszél, babonáikat felhasználja ellenük. (A
vizsgálóbíró jól ismerte a pusztai emberek lelkivilágát, babonás hiedelmeit, ennek
köszönhetően a vizsgálóbíró a kilincsre akasztotta a szíjat.) A gyilkosság úgy derül ki, hogy a
szíj a kilincsre kerül (szíjat Bodri juhásszal temették el), a veres juhász azért vallotta be
bűneit, mert félt a túlvilágtól. (babona) A színeknek is nagy jelentősége van, pl. a veres szín a
vér, a tűz, a halál, pokol és az ördög színe. A népi hiedelem úgy tartotta, hogy ne vegyél
feleségül vörös hajú lányt, mert veszedelmes, boszorkányos nőtípus. Érzékelhetjük a
novellában a félelmetes kegyetlenség és a lelkifurdalás hiányát pl. síron való étkezés.
A barbárokat az egész világra érti, de megpróbálja Móricz a barbárok életét elfogadni, úgy
érzi, hogy a barbárok nem tesznek azért, hogy megváltozzon az életük. Azért is balladaszerű,
mert homályba hagyja a történetet és az olvasónak kell tovább gondolni.