Illyés Gyula – Puszták népe

1. Tájékozódás. Puszta a Dunántúlon. A puszta lakóinak lelkülete.

• Puszta: a Dunán túl nagybirtokok közepén épült, néha faluszámba menő cselédlakásokkal,
istállókkal, fészerekkel, magtárakkal. Azért nem tanya, mert azon egy-két család élt, a
pusztán 100-200 is élhetett. A dunán túli pusztán van iskola, van templom vagy legalább
kápolna egy kastély szárnyához tacsolva. Van kastély is akár. Ököristálló, gazdatiszt, ispán,
főgépész lakása. A cselédek házai: nem díszes, közös a konyha, egy-egy szobában egy-egy
család él.
• Az író családja felkapaszkodó puszati családok mintaképe.

2. A táj lelke. A pusztaiak hazája. A szülőföld.

• Pusztainak lenni egy kicsit szégyen volt, a talajtalanságot, a földönfutást, a hazátlanságot
jelentette, ahogy az is.
• Az író családja főként az Apponyiakat szolgálta megannyi nagy név közül.

3. A puszta külön világa. A cselédek a tulajdonról. Az összetartó

erő. Két feltörekvő család.
• Visszahúzódás – meleg iszapfürdő ez a lenti réteg, felette idegen, fagyos szél süvít
• Magántulajdonról – nem oszlik a puszta parcellákra, közösen művelik a földet, a közös
művelés parancsszóra, a termés pedig egy ember hasznára folyik…
• „ha az ember nem hal éhen, akkor már jól megy a dolog…”
• Egész nap dolgoznának, úgy kell elszedni tőlük a terményt.
• De nincs semmijük, ezért dolgoznak, és ahol tehetik lopnak, mint a pinty – mintha valami
klánszellem vezetné őket.
• Az író is csak a harmadik nyakleves után értett meg, hogy lopott
• Minden családban a nők uralkodtak, az anyák
◦ az ő életük mellett a férfiak sorsa a szabad madáré volt.
◦ Ha a család emelkedett valamit, az asszony erejét mutatta, ha lezüllött, az asszony
puhaságát
• templom nem volt a pusztán.
• A nők harisnyakötés közben művelődtek, olvastak

4. Két ellentétes család s két puszta találkozása. A puszta vallása.

Az öregek.
• Az író anyjának szülei szeme előtt a felemelkedés lebegett.
• Ha épült is kápolna istentisztelet évszakonként egy esett
• általában a pusztaiak a babonákban hittek
• az író apai ágról való szülei vakhitű katolikusok voltak, anyai ágról pedig kálvinisták
• Az író családja szembe állt egymással, és ez igen természetes is volt, egy-egy ország voltak,
külön szokásokkal, egymástól eltérő népfajjal
• Nebándon enyhe ördögűzés alá vetették a családot. Aztán beavatták őket a hitbe. Nem a
katolikusba, hanem a pusztaiba, amely itt-ott eltér a többitől
• Templom nem volt a psuztán, és Ozorára a misére csak egy-két hajadon lány járt el, azok is
ritkán, szép időben
• Az író hajlongott a két puszta közt, két laki lett, mindkét családnak elígérkezett
 • Nagyapja idegen országba nem akart menni, fogalma sem volt hogy mikor ütött ki a
szabadságharc, azt sem tudta, hogy egyáltalán kiütött

5. A pusztaiak múltja. Parasztok, zsellérek és cselédek a

történelemben. Az utódok a múltról.
• A 14. század végén Angliában lényegében eltörölték a jobbágyságot. A gazdasági
szükségszerűség világszerte a történelmi fejlődéssel, az ország és a nép érdekeivel dacolva
elfajult.
• A zselléreknek nincs földjük. A cselédeknek még kevésbé, a pusztákon élnek.
• 1572-i őszi ogy-n már szó esik, hogy igen sok földesúr elszedi jobbágyai telkét, helyette
saját földjéből 3-4 holdat ad, tetszés szerinti bérrel, néha a termés negyed fejében. Később
szó esik a zsellérekről is, akik közt egy vármegyei statútum három rendet különböztet meg,
úgymint: házhelyen lakók, páston ülők és ember házánál nyomorgók, akik a faluban semmit
se bírnak.
• A nemesi ország II. József népszámlálása óta nem engedte, hogy földjeit fölmérjék. Az
1787-i adatok szerint, akkor például Nyugat- MO. 85 százaléka a főnemes kezén volt.

6. A puszta kormányzása. Pásztorok, parancsolók, gazdatisztek.

• A pusztagazda Fekete bácsi volt, a béresgazda Mózes bácsi, az első kocsis a Ferenc…
A PUSZTA ELŐKELŐSÉGE
• a tisztség apáról fiúra szállt, kasztszellem uralkodott
• Az író királyfi volt, származása kedvező – juhász – a legősibb foglalkozás, a pásztorok
pedig a legelőkelőbbek. - a juhász arra legeltetett amerre akart, majd megebédelt az
asztalnál
• A puszta valamennyi felnőttje úgy kezelte a pusztai gyerekeket, mintha sajátja lenne –
teljesen normális volt, ha eltűnt a gyerek a szomszéddal
• egyedül az író családjának volt varrógépe
• Anyja: ha valami nyomta lelkét, hallgatott. Szeretett volna eltávolodni a pusztától.
Hallgatásáért kedvelték, pletyka nem igen terjedt tovább.
• Az ember nem ott kezdődött, hogy szebben ruházkodott, hanem hogy volt e már valamije a
faluban?

7. Hétköznap és vasárnap.
• Az első etetés pontosan három órakor történik. Hajnali háromkor tehát a csírások, béresek és
igáskocsik kezében már forog a villa.
• Négy órakor – az állatok csutakolása, vakarása, kefélése folyik
• öt órakor – az állatok megkapják a takarmány második adagját
• Ezután ők is esznek fél hattól hatig
• az istállókban és a hizaldákban négy órakor van a fölkelés
• A juhászok öt órakor…
• Az aratók két órakor.
• A déli pihenőt a cséplőgép sípja jelzi, télen a már ismerős ekelap.
• Április 24. és szeptember 29. közt másfél óra, s elsősorban az éjszakai alvás pótlására
szolgál
• tizenegykor – asszonyos ebédvivése
• RÁCEGRES
• Télen a cselédek déli pihenője rövidebb, csak addig tart, ameddig az ebéd. Munkájuk is
kevesebb. Nyáron az állatokat háromszor kell megetetni, télen csak kétszer,
 • Uzsonnaidő csak nyáron van, egy félóra – legelőször a juhok – hat-hét óra tájban. Csikós
istállókban ötkor
• Este mindnyájan esznek meleget
• Vasárnap vidámabb az élet – du. kát óra felé leereszkedik a házakra az ünnepi hangulat.
• A fiatalabbak pecáztak
• a játék tilos volt a hazárd volt miatt
• A béresek egész életükben nem ülnek lovon

8. A fegyelem és fegyelmezés. A munkamegosztás és a

munkamenet. A cselédek közönye s a közöny oka.
• Arculcsapásban a pusztai 30-35 éves koráig részesül. Aztán rendszerint csak hátulról kap, a
tarkóra, vagy nyakra, de leginkább csak egyet.
• Az öregekkel szemben az ember lehetőleg módjával folyamodik a közvetlen
fegyelmezéshez, főleg a megaláztatás miatt, mert elsírják amgukat. Akkorára érik meg
ugyanis bennük az emberi méltóság tudata.
• Pálca, bot, lovaglóostor alkalmazása 20 éves – idősebbeknél kerülendő.
• Gyermeket minden módon és eszközzel lehet fegyelmezni
• a kiskorú cseléd 18 éves koráig a gazda házi fegyelme alatt áll, egészen addig, amíg az
tettlegességgel bántja őt, vagy családját veszélyeztetni, ha azt a cselédet bántja, aki felett
nem áll
• a pusztaiak bizalmatlanok
• az bizonyos, hogy a pusztaiakkal csak emelt hangon érthet szót az ember, mintha mindenki
süket volna, az emberek üvöltöznek, kétszer-háromszor elismétlik gondolataikat és
érzelmeiket
• közbeszéd, hogy cselédet nem lehet szóval felébreszteni. Nem is szokás. Róluk mindenki az
állatokkal példázódik.
• Gazdasági (külső) cseléd az, aki szerződéssel kötelezi magát, hogy valamely gazdaságban
személyes és folytonos szolgálatokat bérért teljesít, legalább egy hónapon át
◦ Azok, akik gazdasági teendőkre naponkénti díjazás mellett vagy bizonyos részért
szerződnek (napszámosok, szakmányosok, részes munkákat teljesítők) gazdasági
cselédeknek nem tekinthetők
• Tóth bácsi
• A pusztaiak nem tudnak semmit a külvilágról, csak a saját helyzetüket ismerik és
igyekeznek ahhoz alkalmazkodni. E téren hagyományaikra s találékonyságukra vannak
utalva. Megfontoltságuk sugallja nekik, hogy takarékoskodjanak erejükkel, ha élni akarnak.

9. A pusztaiak egymás közt. Társalgási nyelvük. Civódások.

Ajándékok. Alkalmak a vidámságra.
• A falusiak érintkezésében oly merev és bonyolult etikett dívik, akár a fejedelmi udvarokban.
A kínos dolgokat apró mozdulatokkal tudatják.
• Ha a lány kezet ad a legénynek, az azt jelenti, bevallja, hogy már nem is szégyenli, hogy
viszonya van vele
• A pusztaiak között nincs ilyen formaiság, sokat érintik egymástól
• Köszönés csak a házból belépve vagy onnan kilépve szokás. Jövet: adjon isten, fogadj isten,
menet: Isten áldja, más nem igen ismernek.
• Majdnem mindenki rokon
• A puszták népe természete alján békés és szelíd.
• A férfiak hitvesüket szíjjal verték, vagy csizmaszárral, de csontot nem tört.
 • A férfiak, a cselédek csak akkor emeltek kezet egymásra, ha maguk közt voltak. Urak
jelenlétében soha.
• Az asszonyok verekedését a férfiak mosolyogva nézték. Sokat is csinálták. Keresték az
alkalmat. – ritkán jelentették fel, vagy panaszolták be egymást.
• Közvetlen volt a viszony a különböző puszták népei közt is.
• A cselédek ajándékozgatták egymást, meg uraikat, mint a szegények mindenütt.

10. A pusztaiak táplálkozása. Jövedelmük. A konvenció. Egy

cselédház.
• Szerentsések
• a puszták népének díjazása részletesen ellenőrizhető
◦ konvenció: a szolgálati szerződés vagy bérlevél tüzetesen felsorolja illetményeiket: ezek
készpénzre, természetbeni javakra és mívelésre kapott földre oszthatók. Ezek összessége
a konvenció.
• A cseléd tarthat állatot, közepesen jó minőségű földjeik vannak,
• répaleves
• Cselédház: négy szoba ajtaja nyílott a konyhára. Közepén a nagy tűzhely. Egy-egy szobában
több család is lakott.

11. A gyermekek nevelése, felvilágosodása, barátkozása. A

szerelem.
• Szabadon éltek, mint az állatok, nem kellett rájuk figyelni és vigyázni
• „a puszta gyermeke alapból fel van világosítva” először épp a szerelem dolgairól
világosodik fel
• a puszta gyermekének érzelmi élete már pólyáskorában a puszta törvényeihez igazodik,
lehet a közös lakások, házak miatt
• a gyermekek egymást nevelik
• A falubeli fiatalok élete örök vizsgálódás, hogy ki felelne meg igazán nekik, természetüknek
anyagi vágyaiknak? És gyakorta cserélik választottjaikat, leányok, fiúk is egyaránt, nem sok
haragot keltve.
• A párok tehát szinte még gyermekfővel kialakulnak
• a pusztai fogalmak között valóban a szüzesség is csak úgy ítéltetik meg, mint a
magántulajdon tartozéka
• a pusztákon megbecsülik a nőt
12. A béreslányos kiszolgáltatottsága. A puszta erkölcse. A
hódítók.
• Harmadik szomszéduk lánya öngyilkos lett, a kútban találták meg

13. A puszta kultúrája. Iskola és egyházi élet. A hírköltők.

• Egyházilag a puszta Pálfához tartozott
• az iskolát mindenki rossz szemmel nézte
14. A szagról. Idegenek a pusztán.

15. Kuruzslók és orvosok. A puszta egészségügye. Sebészek. Népi

gyógymódok.
16. Summások, aratók, napszámosok. Azok jövedelme és élete a
pusztán.
• Idegenek voltak, de nem érezték azoknak a munkára szegődő havi munkásokat, aratókat,
summásokat, napszámosokat. A részes aratók a környékbeli falukból jöttek, mások Vas
megyéből vagy a Felvidékről
• Hol éltek, hol húzták ki a telet?
◦ Istállókban helyezték el őket
▪ NEM lehetett fűteni, NINCS mosdóhelyiség, nem lehet jól szellőztetni pedig benne
van a szerződésben
• ezek után még a az egyházi birtokok a legelmaradottabbak
• a cselédek próbáltak segíteni az idegeneken, vendégül is látták olykor őket, testvéreknek is
nézték őket
• Kövesdiek – nem csak a Mezőkövedről jöttek, hanem mindenki aki vidékről jött
• napszámosok a környező falvakból jöttek, a napszám hetente változott
• volt akinek volt egy pici földje, amihez nagyon ragaszkosnak otthon

17. A „szólítás”. Akik elkerülnek a pusztáról. A pusztaiak a

falvakban.
• Aki tudott menekült. A béresek a fuldokló kétségbeesésével meregették szemüket, most már
a falvakon is túl, a városokra. Pest! A cselédek képzeletében mint gyönyörű tündérvilág,
kacsalábon forgó vár ragyogott messze, magasan a puszták átokverte posványai fölött.
Egyre gyakrabban fordult előtt, ami azelőtt elképzelhetetlen volt, hogy a katonáskodásból
valaki nem jött vissza a biztos helyre. Az öregek, akiknek még sikerült valamit, egy két
forintot vagy valahol egy fél földet szerezniük, sietve hagyták el a süllyedő hajót.

18. A pusztaiak jövője. A zsellérek.

• A puszták népe egyre fogy, noha szaporasága, minden más réteget felülmúl
• a fejlődés irama, a haladás szele, egyelőre kegyetlenül fütyül a pusztán, bevág a cselédházak
ablakain és pelyvaként szórja világgá a népet, mely ezer évig tudott gyökeret ereszteni
• A megduzzadt falvakban úgy áll a nép, mint árvíz a gát mögött, egyre sűrűbben és
magasabban. A falusi zsellérek milliók hadakban özönlöttek volna a pusztára, a biztos födél
alá, ugyanakkor a pusztaiak izgatottan fürkésztek a láthatáron egy kis rést, amelyen
elmenekülhettek volna fölfelé, nem is emberibb, hanem csak valamennyire ember légkörbe,
a biztos födél alól. Egyre ritkábban találtak módot
• a pusztáról természetesen kivezető út csak lefelé nyílt. A cselédek tudták, ha már menniük
kellett, dobogó szívvel készültek az indulásra. Érezték az ennél nagyobb sötétséget és
mélységet, Egész életükön szerelmes sóvárgással vágyakoztak a falvakba, iszonyodva
hőköltek hátra amikor azok kitárultak előttük, 10-20 kilométerre a régi pusztától olyan
idegenség, mintha egy másik csillagra kerültek volna, egy havas és hideg bolygóra, ahol más
szívű lények élnek. A falvakban nem leltek hazát
• Akiknek sikerült fölfelé kijutniuk: olyan történetek keringtek a pusztán róluk, mint
mesehősökről, csak ők nem jöttek vissza.
◦ A puszták népét mindenki megtagadja, ez az első vám, amelyet fizetnie kell annak, aki
kilép a puszta világából.
◦ Öntelten és fönségesen lépdel a karácsonyi ünnepek alatt a cselédházak előtt s megnézi
kinek köszönjön előre, sőt kinek a köszönését fogadja, egyre ritkábban látogat haza, s
végül teljesen elszakad
 • jó szívvel egyengették azok útját, akik Pestre vágytak
• az író apját is csábította a szabadság
◦ de amint beértek a faluba megcsappant a jókedv
◦ új szállásuk a falu végén volt, a zsellérnegyedben.
◦ Ahogy megérkeztek, anyjuk finom ösztönnel először is ágyakat állította fel kisöpört,
befűtött, lefektette őket, noha még világos volt
▪ szerinte új szokhattak hozzá az új helyhez, ha aludtak

19. Akik kiemelkednek. A második és harmadik nemzedék. Út a

társadalomba.
• Szinte senki nem került fel a tiszta szabad levegőre, a szabad gondolkodás világába, hogy
hírt vigyenek a lent maradtakról
• nagy ritkán előfordult, hogy a pusztáról valaki felsőbb szellemi körbe emelkedett, a puszta
szelleméből semmit nem vitt magával. Nem is vihetett.
• A béresektől nem vették jó névvel a műveltségre való törekvést. Rossz szemmel nézték az
ilyesmit, már a parancsolók is. Akit olvasáson kapták azt először úrhantámnak, majd később
kommunistának nevezték. Megvolt a vélemény arról is, aki a civilizáció egyszerűbb
ajándékaival élt, pl. kesztyűt húzott novemberben a vetőgép kormányzásához.
• Az elurasodástól féltették ezeket az embereket.
• Az író nagymamája kitartott, beíratta csomó iskolába, legalábbis próbálta, lelkésznek,
papnak szánta
• De az iskolába bekerülve, tájszólása miatt nem csak társai gúnyolták ki, de a tanára is
elküldte