1

Ady Endre

(Góg és Magóg fia vagyok én…, Új vizeken járok, A magyar Ugaron,

A Tisza-parton, A Hortobágy poétája, A magyar Messiások,
Mátyás bolond diákja, Párizsban járt az Ősz, Héja-nász az avaron,
A vár fehér asszonya, Lédával a bálban, A Léda arany-szobra,
Őrizem a szemed, Az eltévedt lovas, Az ős Kaján)

kulcsszavak: újítás, modernizmus, szimbolizmus, szecesszió, én-kultusz,

önmitologizálás, messianisztikus szerep, lázadás, dac, nyugati
tájékozódás, magyarságtudat, kálvinizmus, dekadencia, erotika, Léda,
Csinszka, világháború

Életrajz, pályakép
- 1877. november 22., Érmindszent (Adyfalva), az újszülöttnek 6 ujja volt: a hiedelem szerint táltos
született, a fölösleget lekötötték, leszáradt, pontszerű heg maradt a helyén, a költő a „táltosok átkos
sarjának tartotta magát (Egy párizsi hajnalon), előbb Andrásnak keresztelték, ezt követően
Endrének (előkelőbbnek tartották)
- kálvinista családban született, apja: Ady Lőrinc, paraszti sorban élő „hétszilvafás” nemes; a költő
szerint nemzetségük Árpád vezér honfoglalása idején érkezett a Kárpát-medencébe; a család
legrégibb ismert őse: László nevű nemes, II. Endrét kísérte a Szentföldre a keresztes hadjárat
idején (az Ady, eredetileg Ódi családnevet oklevélben 1345-től használták); a hajdan tekintélyes
család fokozatosan elveszítette jelentőségét, de megmaradt büszke öntudata, ez kiegészült a
kisemmizettekkel való együttérzéssel, erre a kettős értékrendre utal Ódi Barla deákról írt verse:
Mátyás bolond diákja (a korán érkezett, meg nem értett tehetség, személyiség jelképe) és a Dózsa
György unokája c. verse (a családi legenda szerint ő is az őse volt); Ady Lőrinc a feltörekvés
becsvágyát nevelte fiába; édesanyja: Pásztor Mária tanítók és lelkészek leszármazottja, a költő igen
szerette, „idesnek” becézte (Az anyám és én), szerinte a tehetségét tőle örökölte, a Károlyi
(protestáns) Biblia hatása Ady költészetére (régies nyelvhasználat, tematika (vallásos versek)
- a szülőhely: Érmindszent: kis település a Partiumban (Részecske), ezt a tiszántúli régiót 1571-ben
csatolták az erdélyi fejedelemséghez; Érmindszent, a „hepehupás vén Szilágy” gyakran megjelenik
Ady költészetében: az Ér, a Bükk, a ház közelében levő temető, az Avardomb – ezek a toposzok
jelképekké válnak (Közel a temetőhöz, Az Értől az Óceánig, Hepehupás vén Szilágyban, Séta
bölcső-helyem körül, Az Avar-domb kincse); a szülőföld a tudatosulás előidézője számára: minél
távolabbi és műveltebb tájait járja be a a világnak, annál fájóbban tudatosul benne, hogy szülőhelye
nemcsak a gyermekkori idill, hanem az elmaradottság helyszíne is (A magyar Ugaron, Vízió a
lápon)
- tanulmányok: érmindszenti általános iskola, nagykárolyi piarista gimnázium (verselgető hajlam
megmutatkozása), zilahi református kollégium: itt végezte a 4 felső osztályt, a kollégiumot szellemi
nevelőjének tekintette: a századvég új irodalmi törekvéseinek megismerése, Vajda János, Reviczky
Gyula verseit olvassa, önképzőköri tevékenység, első nyomtatásban megjelent verse: Március 20.
(Kossuth halálára), Szilágy c. helyi lapban (1896. május); Debrecen: 1896-ban beiratkozik a
jogakadémiára, tanulmányait nem fejezte be
- újságírói pálya: célja a haladás és igazság szolgálata, a szókimondás, harc a hazugság és a
képmutatás ellen: „Én teljesen az irodalomnak szentelem életemet.” (részlet édesanyjához írt
leveléből), a Debreczeni Hírlap, a Debreczen munkatársa; a Szentlélek lovagjainak nevezte a
hivatását gyakorló újságírókat); Csehov, Maupassant, Poe műveinek olvasása
- a költői pályán: 1899-ben jelent meg első verseskötete: Versek: a századvég lírai hagyományait
követi: Reviczky Gyula világfájdalma, Heltai Jenősanzonos (dalos) könnyedsége, Komjáthy Jenő
lázadása, (Álmodom), megírja – saját bevallása szerint – a magyar irodalom első dekadens verset:
Ősz felé (a költői én a nyári napban fedezi fel az őszt jósló sivár hangulatot, ezt a tematikát és
világérzést mélyíti el a Párisban járt az Őszc. versében); Debrecenből Nagyváradra költözik 1900-
tól négy évig, Nagyvárad fejlett kereskedelmi, kulturális központ, Ady a Vér városának nevezi (ez
regénytöredékének a címe), „Körös-parti Párizs”; folytatja újságírói tevékenységét: politikai újságíró,
a város pezsgő szellemi és politikai életében kitűnő hírlapíróvá válik, harcias cikkeket ír, előbb a
kormánypárti Nagyvárad, majd az ellenzéki Nagyváradi Napló munkatársa; Egy kis séta című
(Nagyvárad, 1901. április 22.), társadalmi igazságtalanságot kritizáló cikke miatt távozott a
Nagyvárad szerekesztőségéből, a cikk a katolikus papság fényűző életmódját bírálta, az egyház
 2

feljelentette: 3 nap fogházat és 10 korona büntetést kapott (a városi legenda szerint éjjel a
börtönőrrel mulatni mentek); 1903 jelentősége: megjelenik Még egyszer c. verseskötete, érzelmi
életének nagy fordulata (a nagy Ő): megismerkedik Diósyné Brüll Adéllal, akit Lédának nevez
verseiben, Léda az Adél anagramja (az ógörög mitológiai vonatkozás ugyanakkor az én-kultusz, az
önmitologizálás jele: Lédát a földi nőt a főisten, Zeusz hódította meg); a művelt, érzékeny, a költőnél
(öt évvel) idősebb asszony egy gazdag kereskedő felesége, férjével gyakran tartókodott Párizsban,
Ady szerint Léda a versei alapján szeretett bele, és mindenáron meg akart ismerkedni vele
(önnmitologizálás), a valóság prózai: az újság szerkesztőségében mutatták be őket egymásnak;
szenvedélyes szerelem bontakozott ki közöttük, érzelmi-lelki hullámvasutakkal kb. 1912-ig,
Elbocsátó szép üzenet (Nyáry Krisztián: Három, ilyen rossz idegzetű lény, mint mi, nem élhetünk
együtt. Így szerettek ők), Léda kb. 8 évig volt Ady Múzsája, neki köszönheti első párizsi útját (1904),
1904-1911 között hétszer járt a francia fővárosban, (Párizs a nyugati civilizáció, az európai kultúra
központjának számított, a fények városának nevezték (la ville des Lumières), Adyra emberként és
művészként is ihlető, példamutató, felszabadító hatással volt (A Gare de l’Esten), „Páris” a „magyar
Ugar” ellentéte; 1906-ban (valójában 1905 decemberében) jelent meg az első „igazi” Ady
verseskötet: Új versek (irodalomtörténeti jelentősége: egyes irodalomtörténészek ettől az évtől
számítják a modernség magyar irodalmát, az új magyar irodalmat, mások szerint a Nyugat c.
folyóirat megjelenésétől, 1908-tól, Ady a Nyugat munkatársa volt a folyóirat megjelenésétől élete
végéig); ettől kezdve 1914-ig egy év kivételével évenként publikál verseskötetet: Vér és arany
(1907), Az Illés szekerén (1908), Szeretném, ha szeretnének (1909), A Minden-Titkok versei
(1910), A menekülő Élet (1912), A Magunk szerelme (1913), Ki látott engem? (1914); Ady a francia
modernség „elátkozott költőihez” (Baudelaire, Verlaine, Rimbaud) hasonlóan bohém, éjszakai
művészéletet élt, otthona nem volt, szállodákban lakott, nagyváradi tartózkodása idején, kapta el a
szifiliszt, az akkor még gyógyíthatatlan betegséget (Mihályi Rozália csókja c. novella), az
éjszakázás, az alkohol egészségi állapotát tovább rontotta, élete utolsó szakaszában gyakran
szorult kezelésre; életében utolsó verseskötete 1918-ban jelent meg: A halottak élén, posztumusz
kötete: Az utolsó hajók (1923); 1911-ben ismerkedett meg Boncza Bertával (Csinszka), a gazdag,
előkelő családból származó 17 éves lány egy svájci nevelőintézetben tanult, a diáklány Ady versei
hatására levelet írt a hírneves költőnek, a levélből levelezés, majd személyes találkozás lett 1914-
ben a Boncza-család csucsai birtokán, 1915-ben házasodtak össze, az apa, Boncza Miklós
beleegyezése nélkül, Csinszka Budapesten rendezett be lakást; a Csiszkához írt versek
gyengédségről, egymást óvó szeretetről tanúskodnak (Őrizem a szemed), az első világháborő
kitörését (1914. július 28.) a költő nemzeti tragédiaként élte meg (Emlékezés egy nyár-éjszakára);
fizikailag teljesen leromlott állapotban érte meg a háború végét, az „őszirózsás foradalmat”, 1919.
január 27-én hunyt el (szifilisz-szövődmény, spanyolnátha, tüdőgyulladás) a budapesti Liget
Szanatóriumban

jelentősége, helye a kánonban: a Nyugat-kánon (modernség, nyugat-európai tájékozódás, magas

esztétikai mérce) kiemelkedő alkotója, szemléletét a magyar nemzeti-történelmi, valamint a kálvinista és
ótestamentumi hagyományokhoz való kötődés jellemzi, messianizmussal árnyalt politikai radikalizmus,
személyiségfelfogására Nietzsche volt hatással (emberfölötti embet), folytatója és lezárója a magyar
utóromatikának, a modernség képviselője, a szimbolizmus, a szecesszió, a dekadencia irányzatai
határozzák meg líráját, hatása jelentős a 20. századi magyar lírában

ajánlott anyag: Wikiwand: Ady Endre

Ady Endre versek (hagyományos könyv, MEK digitális gyűjtemény)

Használati utasítás a vázlathoz: Az életrajz tanulmányozásakor olvassátok el a közbeékelt, kékkel jelzett

műveket. S ha hozzáfértek: Nyáry Krisztián írását! Részletes életrajzot, könyvészetet találtok a
Wikiwandon. A lényeg a vázlatbeli fontos adatok megjegyzése, a versekben való elmélyülés, az olvasás
élvezete. Figyelem, a versek megértéséhez szükséges bevezetőben: A modernség magyar irodalmában
leírtak ismerete! Az Új verseket lírai regényként is olvashatjátok. Élményekben gazdag olvasást kívánok!
Ha kérdésetek van, írjátok le e-mailben. Akár telefonon is kérdezhetek (0741609333). És igen, a
prezentációval igyekezzetek! Küldjétek mihamarabb, különben nem tudok jegyet adni.

Szakács István Péter, karanténos magyartanár

3