- Te gyönyörű...

gyönyörű kis
hableány... - súgta a fülébe a férfi.
Ráfeküdt, és egyetlen határozott
mozdulattal beléhatolt. Lucy felnyögött
a gyönyörűségtől. A férfi lassan
mozgott, s közben csókokkal borította el
Lucy nyakát. A lány úgy érezte, ennél
nagyobb gyönyörűség nem létezhet a
világon..
 Pamela©
MELISSA ANDERSON
EIN VIEL ZU HEISSER FERIENFLIRT
© by BASTEI-VERLAG, GUSTAV H. LÜBBE GmbH & Co.
ALL RIGHTS RESERVED
HUNGARIaN TRANSLATION
© SZŐNYI BÉLA, 1994

Kiadja a
FIESTA
Kft.

Felelős kiadó: Kisbán Gyula

Sorozatszerkesztő: Meggyesi Éva
© Borítóterv: Margarita

Tipográfia: Tóth Kálmán

Terjeszti a TÓThÁGAS Kft.
Budapest IV., Perényi Zsigmond u. 15.
Szedés: ÍRISZ Kft.
Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt.
Debrecen, 1994

Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

A nyomdai megrendelés törzsszáma: 5010.66-14-2
Megjelent: 5,72 A/5 ív terjedelemben
ISSN 1215-539X
ISBN 963 8133 39 2
 1

Lucy Vaughan elégedetten vette szemügyre a tarka napernyő alatt

ízlésesen megterített büféasztalt. Igen, a Sunnyside Hotel
változatlanul az egyik legvonzóbb tengerparti szálloda
Barbadoson. Hagyományos vasárnapi büfépultja még más
hotelekből is vonzott ide vendégeket.
- Mi a véleménye a kínálatról és a díszítésről, Lucy kisasszony?
- kérdezte Joseph, a szálloda egyik legrégebbi alkalmazottja, aki
kis híján húsz éve dolgozott a hotelben, s megmaradt a Sunnyside
alkalmazásában akkor is, amikor szüleik halála után Lucy és
nővére vették át a hotel vezetését.
Lucy még egyszer végigfuttatta pillantását a friss
gyümölcsöktől, könnyű süteményektől, különleges európai
sajtféleségektől és felvágottaktól roskadozó asztalon. A büfépult
mellett a bár kínált hideg koktélokat és üdítőitalokat.
- Remekül sikerült minden - bólintott elégedetten a fiatal lány. -
ínycsiklandó látvány. Leotta pompásan elrendezte a virágokat is.
A magas, őszülő hajú, fekete bőrű Joseph mosolygott. Nemcsak
a büfét, de a terasz asztalait is egzotikus virágokkal díszítették fel,
s kifeszítették a tarka ernyőket is, hogy védjék a vendégeket a tűző
naptól.
Az úszómedence körül már megjelent néhány korán kelő
vendég.
Joseph a hangosbeszélőn bejelentette, hogy a teraszon tálalva
van a reggeli. Kellemes zene fogadta a vendégeket. akik nem is
várattak sokáig magukra. Kisvártatva már csoportokban tolongtak
a pultok körül, tányérral a kezükben. Joseph és a fiatal bennszülött
lány, Leotta a büfé két végénél ügyelt, hogy rendben menjen
minden, s mosolyogva világosították fel az érdeklődőket egy-egy
különleges, egzotikus gyümölcs mibenlétéről.
Lucy visszavonult az irodába, ahol már várta a friss, forró kávé.
Nővére, Gail ugyancsak korán kelő volt.
- Egészségünkre! - emelte fel nevetve kávéscsészéjét Lucy. - A
mindig sikeres vasárnapi büfére és a tolongó kedves vendégekre!
Nővére nyolc évvel volt idősebb nála, s bár nem olyan karcsú
és szép, mint ő, de hasonlóan vonzó, sötét hajú teremtés.
- Remélem, nem öntöttél egy csepp rumot sem a kávémba! -
mondta gyanakodva, ismerve Lucy tréfás természetét.
- De nővérkém, csak nem gondolod, hogy kora reggel itatni
akarlak? - tiltakozott nevetve a fiatal lány.
Gail kortyolt egyet a csészéjéből, és megnyugodva vette
tudomásul, hogy valóban színtiszta kávét iszik.
- Mi a helyzet kint a büfépultnál? - kérdezte.
- Tolongás és elragadtatott kiáltások, mint mindig - felelte Lucy
elégedetten. - Leotta ezúttal is fantasztikus dekoratőrnek
bizonyult, csodálatosan feldíszítette nemcsak a büfét, de az
asztalokat és az egész teraszt is. Osbert új gyümölcssalátája
kedvező fogadtatásra talált, amikor bejöttem, már majdnem az
egész elfogyott. Kár, hogy nem készített többet belőle!
- Ennyi is elég - rázta meg a fejét az idősebbik Vaughan nővér.
- Nem egyfajta ételből akarunk sokat kínálni, hanem sokféléből
kevesebbet. Mint egy igazi lukulluszi lakomán.
- Igazad van, Gail - bólintott Lucy hátradőlve a székében és
igézően keresztbe vetve pompás lábait. - Milyenek az új
vendégek? Érkezett egy-két érdekes egyéniség? Nem várunk
valaki hírességet?
Gaii szemei felcsillantak.
- Természetesen őfelsége, Anglia királynője is nálunk akar
letelepedni - mondta vidáman. - Neil Cavallo úgyszintén.
A sztár nevének említésére Lucy elragadtatva ugrott fel.
- Neil Cavallo? Miért nem mondtad azonnal, Gail? Melyik
szobát szánod neki? Ugye itt fog lakni a főépületben? Lehetőleg
közel a szobámhoz? Mikor érkezik? A reggeli géppel jön?
Gail elnevette magát.
- Jaj, Lucy! - mondta fejcsóválva. - Miért hiszel el mindent az
első szóra?
Lucy bájos arcáról egy pillanat alatt lehervadt a mosoly.
- Nem jön Neil Cavallo? - kérdezte kedvetlenül. - Nem volt
szép, hogy így beugrattál!
- Neil Cavallo nem jön, mint ahogy természetesen a királynő
sem. Túlságosan naiv vagy, néha aggódom is érted!
Lucy bosszúsan vonta fel szép ívű szemöldökét.
- Miért kell neked örökké aggódnod valamiért? Nem vagyok
naiv, csak egyenes természetű, és ezért nem feltételezem senkiről,
hogy olyat mondana, ami nem igaz - mondta durcásan.
- Ne haragudj a tréfáért, Lucy! - simogatta meg az arcát
szeretettel Gail. - Nem akartalak megbántani!
A fiatal lány már éppen válaszolni készült, amikor megszólalt
az irodai telefon. Gail vette fel.
Mr. Reed jelentkezett New Orleansból, törzsvendég, aki
minden évben eltöltött néhány hetet a feleségével Barbadoson.
Gail régi kedves ismerősként üdvözölte, s máris jókedvű
beszélgetésbe merültek. Lucy fogta a kávéját és átvonult vele saját
íróasztalához.
Nem volt szép Gailtől az a buta vicc Neil Cavallóval -
gondolta. - Tudta, hogy nagy rajongója vagyok Neilnek, mint
minden nyolc és nyolcvan év közötti nő ma Amerikában És nem is
vagyok olyan hiszékeny és butácska, mint Gail hiszi! Egyszerűen
csak vidám vagyok, és élvezem az életet, nem úgy, mint ő a
régimódi nézeteivel!
Lucy huszonkét évével szemben Gail már betöltötte a
harmincat. A nagy korkülönbség miatt soha nem álltak igazán
közel egymáshoz, ráadásul a természetük is különbözött. Lucy az
anyja szenvedélyességét, mozgékonyságát, élénkségét örökölte,
Gail viszont nyugodt, megfontolt apjukra hasonlított. Kettőjük
különbözősége azonban csak javára vált a családi üzletnek:
remekül kiegészítették egymást a cég élén.
Lucy, hallván, hogy Gail nem szándékozik egyhamar befejezni
a Mr. Reeddel folytatott csevegést, kisétált a recepcióhoz. A hall
üres volt, a pult mögött csak Joseph álldogált.
- Klassz volt a mai reggeli, igaz? - szólította meg barátságosan
a fiatal lány. - Gondolom, Osbert remek gyümölcssalátája mind
elfogyott.
- Ahogy mondja, kisasszony! Az utolsó morzsáig elfogyott
minden, még a díszítésnek szánt petrezselymet is mind megették.
Azért megkérdezhetem a konyhán, maradt-e félretéve a
kisasszonynak egy kis adag abból a pompás szárnyassalátából! -
ajánlotta fel nagylelkűen Joseph.
Lucy elnevette magát.
- Lekötelezne vele!
Az öreg már el is sietett a konyha irányába. Lucy barátságos
pillantást vetett utána. Tudta, hogy minden körülmények között
számíthatnak Josephre, akárcsak a személyzet többi régi tagjára.
Mivel a hall még mindig üres volt, Lucy unalmában fellapozta
a bejelentőkönyvet, és átfutotta a legújabban érkezettek névsorát.
A könyvbe tett bejegyzés szerint bizonyos Jeff Harding és Barry
Holmes New Yorkból mára várhatók.
Joseph már vissza is érkezett.
- Rossz hírem van, kisasszony - tárta szét a kezeit szomorú
arccal. - A vendégek mindent elpusztítottak.
- Kár! - sóhajtotta Lucy színlelt bánattal a hangjában. -
Legközelebb majd megkérem a konyhásokat, tegyenek félre
nekem egy kis tál salátát.
- Ügyelni fogok, hogy így legyen, Lucy kisasszony - hajolt meg
bohókásan az öreg.
- Köszönöm! - A lány pillantása ismét a bejelentőkönyvre
siklott. - Látom, még két vendég érkezése várható mára.
- Igen, kisasszony, magam megyek ki értük autóval a
bridgetowni repülőtérre. Gail kisasszony rendelkezett így.
 Lucy elköszönt az öregtől, és visszament a kis irodába. Gail
már befejezte a beszélgetést.
- Mr. Reed és a felesége a jövő hónapban érkeznek - pillantott
fel, amikor húga belépett a szobába.
- Örülök! - bólintott őszintén a lány. Kedvelte a barátságos,
idős házaspárt, akiket ő hívott meg első ízben Barbadosra, miután
megismerkedett velük New Orleans-i főiskolai évei alatt.
- Láttam a könyvben, hogy ma New Yorkból várunk
vendégeket - mondta, miközben kitöltötte magának a maradék
kávét. - Joseph mondta, hogy kimegy eléjük a repülőtérre.
- Két fiatalember - bólintott Gail. - Barátok. Két külön bungalót
foglaltak le, úgyhogy jó lesz, ha a hölgyvendégek vigyáznak
magukra! - tette hozzá sokatmondó hangsúllyal.
Bár a vendégekről beszélt, pillantása mégis azt sugallta, hogy
leginkább a húgának szánja a figyelmeztetést.
- Ugyan, Gail! - nevetett a fiatal lány. - Inkább örülnél, hogy két
bungalót is ki tudunk adni egyszerre.
- Nem tartom helyesnek, hogy nem közös lakosztályt bérelnek -
ingatta a fejét Gail. - Hiszen minden bungaló kétszemélyes,
kényelmesen elférnének. Azt hiszem, könnyű kis kalandok
reményében jönnek Barbadosra. Sokan képzelik így a
nyaralásukat.
- És ha igen? Az ő dolguk, semmi jogunk beleszólni a
magánéletükbe. - Lucy nem igazán osztotta nővére felháborodását.
- A vendégek joga eldönteni, hogyan képzelik el a szabadságukat.
- Vigyáznunk kell a szálloda jó hírére - jelentette ki Gail
határozottan. - Nem akarom, hogy egyetlen hölgyvendég is
kényelmetlenül érezze magát, esetleg zaklatásnak legyen kitéve.
Lucy szívből nevetett.
- Drága nővérkém! Rémeket látsz!
- Csak ne nevess! Jobb, ha távol tartod magad tőlük!
A fiatal lány most már lassan bosszússá vált.
- Elég legyen, Gail! Mondd, minek nézel te engem egyáltalán?
Mintha örökké csak azt lesném, melyik vendégnek bújhatok az
ágyába! - tiltakozott őszinte felháborodással a hangjában.
- Nem így gondoltam, te is tudod - igyekezett csillapítani a
nővére. - Csakhogy ismerlek, milyen naiv és nyílt természetű
vagy, ráadásul tapasztalatlan is...
- Valamint buta és hiszékeny! Az idegeimre mész, Gail! Vedd
tudomásul, tudok vigyázni magamra! - csattant fel Lucy
türelmetlenül.
Gail csillapítón megfogta a kezét.
- Ne izgasd fel magad, kérlek! Nem akartalak megbántani!
Mindössze figyelmeztetni akartalak, ennyi az egész!
- Igazán kedves, de teljességgel felesleges gesztus a részedről.
Lucy felállt, és a szemétkosárba hajította üres papírpoharát.
- Hová mész? - kérdezte aggódva a nővére. Tudta, milyen
hirtelen természetű a kis Lucy.
- Ellenőrzőm, rendben előkészítették-e azt a bizonyos két
bungalót a vendégek fogadására. Ne izgulj, éppen csak benézek,
nem várom meg azoknak a félelmetes fiatalembereknek az
érkezését!
Kiviharzott a szobából, és becsapta maga mögött az ajtót.
Gail tehetetlenül nézett utána. Tényleg csak jót akart, mégis
összeveszett a testvérével. Pedig vigyáznia kell Lucyre, elsősorban
pedig Lucy férfikapcsolataira. Gail sok keserű csalódást élt már át,
és mindenképpen meg akarta kímélni a húgát hasonló
élményektől. Az ő anyagi helyzetükben ráadásul a sok hozomány
vadásztól is tartani kell. Gail általában könnyen lerázta őket, Lucy
azonban sokkal tapasztalatlanabb volt nála.
Miközben az idősebb lány gondterhelten ült kis irodájában,
Lucy könnyű léptekkel vágott át a strandon a szalmatetős
bungalók irányába. Még mindig bosszús volt Gail anyáskodása
miatt. Ugyan mit tudhat egyáltalán Gail a férfiakról? Még ő, a kis
Lucy is tapasztaltabb nála ezen a téren!
Harding és Holmes urak számára a nyolcas és kilences számú
bungalókat készítették elő. Lucy benyitott, és tüzetesen ellenőrzött
mindent. Rend és tisztaság uralkodott a szobákban, mindössze a
második házikóban felejtették el kinyitni az ablakot. Lucy
szellőztetett, aztán lassan visszasétált a strandra. Semmi sürgős
tennivalója nem volt, váltott néhány szót a csónakokat felügyelő
Ricardóval, érdeklődött, milyen eredménnyel tért vissza a fiú apja
az éjszakai halászatról.
- Alig fogott valamit - nevetett Ricardo. - Remélem, holnap
nagyobb sikerrel jár, és a szálloda konyhájára is tud friss halat és
rákot szállítani.
- Jó lenne! - bólintott barátságosan a fiatal lány.
- Szólni fogok apámnak - ígérte a fiú.
Lucy továbbhaladt. Mindenhol beszélgetett egy kicsit, váltott
néhány szót az alkalmazottakkal, üdvözölte a vendégeket, s végre
sikerült elfelejtenie a bosszúságát.
Milyen kegyes is hozzá a sors, hogy ilyen gyönyörű helyen
élhet!
Joseph éppen akkor érkezett meg az új vendégekkel, amikor
Lucy visszaért a szálloda főépületéhez.
A lány kíváncsi pillantással vette szemügyre a két
rokonszenves fiatalembert. Egyikük sötét hajú, izmos, arányos
alkatú férfi volt, magára vonzotta a nők tekintetét. Amikor
pillantása Lucyre tévedt, a lány összerezzent, és kis híján
feldöntött egy hamutartót a hall sarkában.
A mesebeli herceg tekintett rá a hotelpult mellől!
A következő pillantás, amelyet Lucy elkapott, már korántsem
volt ilyen barátságos. Gail szegezte rá komoly, intő tekintetét.
- Legyenek üdvözölve a Sunnyside Hotelben! - lépett oda a
fiatalabb lány barátságos mosollyal az új vendégekhez. -
Remélem, jól fogják érezni magukat nálunk!
A sötét hajú férfi látható érdeklődéssel fordult feléje.
- Ebben biztos vagyok! - jelentette ki határozottan.
Lucy szinte elolvadt a férfi tekintetétől, Gail azonban
késlekedés nélkül közbelépett, és visszarántotta húgát az álmok
világából.
- Kérlek, Lucy, nézz be Mrs. Engelhez! Fent van a szobájában,
és nem érzi jól magát. Nézd meg, tehetünk-e érte valamit!
Lucyt ismét elöntötte a bosszúság. Jól tudta, hogy Gail csak el
akarja távolítani a fiatal férfiak közeléből. Nevetséges, egyszerűen
nevetséges, amit a nővére művel! Miket képzel róla?
- Máris megyek, Miss Vaughan! - felelte kurtán, s már
lépkedett is a lift irányába. De azért még egyszer hátrapillantott, és
elégedetten állapította meg, hogy a sötét hajú fiatalember elkíséri a
tekintetével.
Gail átadta a két új vendégnek a bungalók kulcsait, ez volt az
utolsó, amit Lucy még látott, mielőtt becsukódott a liftajtó.
Megnyomta a harmadik emelet gombját, s igyekezett Mrs. Engelre
gondolni, de az asszony képe helyett egyre csak a sötét hajú
fiatalembert látta maga előtt. Micsoda remek alak, milyen tüzes
tekintet! Nemcsak csinos, de kifejezetten rokonszenves is. Persze
semmi nem lesz a dologból, Lucy jól tudta, hogy kerülnie kell
minden komolyabb kapcsolatot a vendégekkel. Gail egyébként is
azonnal tudomást szerezne róla, s haladéktalanul közbeavatkozna.
Lucy megigazgatta magán fehér vászonruháját, és bekopogott
Mrs. Engel szobájába.
A kissé testes idős hölgy az ágyában feküdt, s nehezen
lélegzett. A függönyök össze voltak húzva az ablak előtt, ezért az
egész szobában félhomály uralkodott. Lucy az ágyhoz lépett, és
aggódva hajolt az asszony fölé.
- Mi történt, Mrs. Engel? - kérdezte barátságosan. - Rosszul
érzi magát? Nem lenne szabad ilyen szép reggelen! Mindenki lent
van a strandon, élvezi a napfényt és a tengert.
Az asszony halványan elmosolyodott.
- Igaza van, kedvesem - mondta sóhajtva. - De sajnos megint
elővett ez a rettenetes migrén. Sajnos, valószínűleg orvosra lesz
szükségem. Nem tudja, van itt orvos a közelben?'
- Természetesen, Mrs. Engel! - Lucy megsimogatta az idős
hölgy kezét. - Mindjárt intézkedem, hogy Clarké doktor feljöjjön
önhöz. Régi háziorvosa a szállodának, már a szüleim idejében is
itt dolgozott.
 Mrs. Engel hálásan nézett fel rá.
- Köszönöm, Lucy! Maga igazán olyan kedves, segítőkész
kislány! A szállodájuk pedig a legjobb egész Barba- doson.
Feltétlenül ajánlani fogom minden ismerősömnek, hogy töltsön el
néhány hetet maguknál.
Lucy őszintén örült a dicséretnek. Mondott még néhány
bátorító szót Mrs. Engelnek, aztán kisietett a szobából.
A hall és a recepciós pult már elnéptelenedett. Gail a kis
irodában dolgozott.
- Mrs. Engelnek migrénje van - tudósította szűkszavúan Lucy. -
Felhívom Clarké doktort.
Leült, és már tárcsázta is az orvos számát. Dr. Clarké évtizedek
óta Bridgetownban élt, s nemcsak a szállodának, de az egész
Vaughan családnak is a háziorvosa volt.
Miután elintézte a telefont, Lucy a saját asztalához telepedett.
Nővére érezte, milyen fagyos a hangulat, de nem is sejtette az
okát.
- Mi bajod, Lucy? - kérdezte kedvesen. - Miért vágsz ilyen
sértődött arcot?
- Még kérdezed? - csattant fel indulatosan a fiatal lány. -
Mondhatom, szépen lejárattál a vendégek előtt! Úgy kezeltél, mint
egy cselédlányt!
Gail szóhoz sem jutott meglepetésében.
- Mint egy cselédlányt? Én? Csak azért, mert megkértelek, nézz
utána, hogy van Mrs. Engel? Butaság!
- Várhattál volna vele, amíg a vendégek elmennek, de te minél
gyorsabban el akartál távolítani! Agyadra ment az aggódás a két
Casanova miatt!
- Képzelődsz, Lucy, rémeket látsz! - tiltakozott Gail, bár a lelke
mélyén belátta, hogy húga felháborodása nem teljesen alaptalan.
Nem is volt kedve leragadni a témánál, inkább gyorsan másra
terelte a szót. - Megérkeztek már az új szórólapok és a
prospektusok?
- Igen, tegnap délután hozta a posta, de még nem bontottam ki a
csomagokat - mutatott Lucy a szoba sarkában álló dobozokra. -
Mindjárt megnézem!
Kinyitotta a két csomagot, és kritikus arccal lapozta végig a kis
füzetkéket, végül elégedetten bólintott.
- Jól sikerült! - jelentette ki. - Mindjárt szétosztom a szobákban.
Felemelt egy kötegnyi prospektust, és már indult is, amikor
Gail megállította.
- Majd Leotta elintézi. Miért nem foglalkozol inkább a keddre
tervezett gyermekdélután programjának összeállításával?
- Ne aggódj, arra is lesz gondom!
- Csak el ne felejtsd! A prospektusokból a főépület minden
szobájába vigyél, a maradékot majd kitesszük a portán. A
bungalók lakói úgyis mindennap bejönnek valamiért, majd
elvesznek maguknak egyet.
Lucy meglepetten húzta fel a szemöldökét.
- Kedves, hogy kímélni akarsz, de hidd el, nem nagy fáradság
mindenhová vinni a prospektusokból!
Mihelyt kimondta, rájött, hogy Gail szándékosan akarja távol
tartani a bungalóktól, különösen pedig a két új, vendég
lakosztályától. Csakhogy ő éppen hogy oda akart menni, s a
reklámfüzetek szétosztása pompás ürügy lett volna!
Lucy maga sem tudta, miért, de érezte, hogy nem tudja kiverni
a fejéből a kék szemű, sötét hajú fiatalember képét.
- Tudod mit? Egyáltalán ne vidd azokat a füzeteket sehová -
gondolta meg magát Gail. - Elég lesz, ha az összeset kitesszük egy
dobozba a portán.
A fiatal lány igyekezett olyan arcot vágni, hogy nővére
megértse, átlátott rajta.
- Mindig csak kímélni akarsz, Gail, de hidd el, szeretek
dolgozni! - mosolygott rá szendén a nővérére. - Megyek,
szétosztom a prospektusokat! Később találkozunk.
S azzal ki is sietett, meg sem várva a választ. Nem látta Gail
szomorú, aggódó tekintetét.
 2

Miután végzett a szórólapok szétosztásával a főépületben, Lucy -

ajka körül ábrándozó mosollyal - a szalmatetős bungalók felé vette
útját. Micsoda buta ötlet is volt Gailtől, hogy tegyék ki a
füzetkéket egyszerűen a recepciós pultra! A mindig oly igyekvő, a
vendégek minél jobb kiszolgálását szem előtt tartó Gail inkább így
döntött, csak hogy távol tartsa kishúgát a két halálosan
veszélyesnek ítélt fiatalembertől!
Lucy jót nevetett magában, s előre örült a viszontlátásnak a
sötét hajú Rómeóval. A férfi mély benyomást tett rá már az első
pillanatban, amikor találkozott a tekintetük. Nem kikezdeni vagy
kalandba keseredni akart vele, csak éppen megismerkedni,
beszélgetni egy kicsit. Remélhetőleg még a bungalóban találja,
nem indult el azonnal felfedező útra a szálloda környékén.
Befordult az egyes számú házikóhoz vezető keskeny ösvényre.
A bungaló vendégei, egy kedves, fiatal pár, akik nászútjukat
töltötték Barbadoson, nyugágyakban napoztak a ház előtt.
- Szép jó napot! - köszönt rájuk barátságosan Lucy, s máris
elővett a kosarából néhány színes prospektust. - Hoztam egy kis
nézegetni valót, talán találnak benne néhány jó tippet, hogyan
töltsék el a szabadságuk hátralévő részét. Részletesen szerepel
benne minden program. Még abridgetowni rendezvényekről is
mindent megtudhatnak.
A fiatal nő vidáman nézett fel rá a kényelmes nyugágyból.
- Köszönjük, Miss-Vaughan, igazán kedves, de már így is több
ötletünk van, mint amennyi időnk. A szállodájuk annyi remek
lehetőséget kínál, hogy egy percig sem unatkozhatunk.
 Lucy őszintén örült az elismerésnek.
- Örülök, hogy jól érzik magukat nálunk! Ha bármilyen
kívánságuk vagy kérdésük lenne, feltétlenül forduljanak hozzám
vagy a nővéremhez!
Elköszönt, s már indult is a következő bungaló felé. Ahol nem
tartózkodtak ott a vendégek, egyszerűen letette a ház előtti kis
asztalra a prospektusokat, s már ott is állt a nyolcas bungalóhoz
vezető kis ösvény bejáratánál.
Ahogy közeledett, harmonikaszó ütötte meg a fülét. Valaki
szájharmonikán játszott, de nagyon hamisan. Lucy megdermedt.
Csak nem álmai hercegétől származik ez az elképesztő zenebona?
Szerencsére nem. Lucy kopogására a szőke fiatalember nyitott
ajtót.
- Helló! - üdvözölte barátságosan a lányt. - Remélem, nem a
szomszédaim küldték, hogy ózonnal hallgattasson el!
- Nem, dehogy! - nevetett Lucy őszinte megkönnyebbüléssel. -
Csak néhány reklámfüzetet hoztam a szállodáról és
Bridgetownról, ismertetőkkel és programajánlatokkal.
Parancsoljon, Mr...
- Holmes, Barry Holmes - mutatkozott be kis meghajlás
kíséretében a szőke fiatalember. - Szólítson egyszerűen csak
Barrynek, oké?
- Oké, Barry!
A férfi elvette a prospektusokat.
- Magát pedig Lucynek hívják, igaz? - pillantott fel ismét, s
tekintete elismerően pásztázta végig a lány karcsú alakját,
amelynek tökéletességét a fehér ruha még jobban kiemelte.
- Valóban Lucy vagyok - bólintott a lány, de gondolatai már a
szomszéd bungaló lakójánál kalandoztak. Ha a szőke Barry
Holmes, akkor a másik Jeff Harding. - A barátját is a
lakosztályában találom? - kérdezte.
- Jeffet? Nem... nem hiszem - felelte Barry Holmes. - Majd én
átveszem az ő prospektusait, adja csak ide! Majd odaadom neki,
ha visszajön.
 Már nyújtotta is a kezét. Lucy egy pillanatig nem tudta, mitévő
legyen, hiszen mindenképpen találkozni akart a sötét hajú
fiatalemberrel. De mit gondolna róla ez a Barry, ha nagyon
ragaszkodna ahhoz, hogy személyesen adja át Jeff Hardingnak a
füzetkéket?
Lehet, hogy Jeff nem is ment el otthonról, csak Barry Holmes
nem akarja, hogy Lucy találkozzon vele? Észrevette volna, hogyan
néztek egymásra a szálloda halljában? Lehet, hogy Barry úgy
döntött, ő is harcba száll Lucy kegyeiért?
A lány lázasan kavargó gondolatait közeledő lépések zaja
szakította félbe, s nemsokára maga a várva várt Jeff Harding
bukkant elő. Már átöltözött, csak egy színes sortot viselt, s Lucy
lenyűgözve bámulta napbarnított, izmos, remek felépítésű,
kisportolt testét.
A férfi látható örömmel fogadta, hogy Lucyt a bungalónál
találja, mosolyogva üdvözölte, hófehér fogsora valósággal
ragyogott.
- Nézd csak, a kis szobalányunk! - kiáltott fel. - Milyen
kellemes meglepetés!
Barry a barátjához fordult, és nevetve közölte:
- El a kezekkel a kislánytól, már lefoglaltam!
Lucy megdermedt. Szobalány? Hát valóban szobalánynak
nézték? Mielőtt azonban megszólalhatott volna, Barry már mutatta
is barátjának a prospektusokat.
- Lucy hozott nekünk néhány ismertetőt a környék
nevezetességeiről és az érdekesebb programokról. Itt van a te
adagod is.
Jeff Harding úgy vette át a füzetkéket, hogy pillantását közben
egyetlen percre sem vette le a fiatal lányról.
- Milyen kedves, hogy gondolt ránk, Lucy! - mondta barátságos
mosollyal. - Jöjjön, kísérjen el a bungalómba! Van egy kis ideje?
Megihatnánk valamit együtt. Nincs kedve egy koktélhoz?
Lucy azonban nem felelhetett, mert Barry Holmes megelőzte.
- Nem hiszem, hogy a főnöke megengedné. Az a Miss Vaughan
nem olyannak látszott, mint aki kesztyűs kézzel bánik az
alkalmazottaival.
A lánynak elakadt a szava. Ezek ketten tényleg közönséges
szobalánynak hiszik, Gail alkalmazottjának! Tulajdonképpen
mulatságos helyzet...
Jeff azonban nem hagyta magát eltántorítani.
- Miért kellene a főnökasszonynak mindenről tudnia?
Egyébként nem működik a zuhany a bungalómban!
Lucy előbbi vonzódását a férfi iránt most bosszúság váltotta fel.
Micsoda közönséges hazudozó! Még két órája sincs, hogy
személyesen ellenőrizte a lakosztályokat, és mindent rendben
talált. Még hogy nem működik a zuhany!
Barry sem hitt a barátjának.
- Megeszem a kalapom, ha nem működik a zuhanyod, Jeff!
Nehogy higgyen neki, Lucy! - fordult a lányhoz. - Megrögzött
nőcsábász, aki a legképtelenebb történeteket találja ki, csak hogy a
szobájába csalogasson egy nőt!
- Egy szava sem igaz, kisasszony! - kiáltotta Jeff Harding
harciasan. - Egyszerűen le akar járatni! Mindig így viselkedik, ha
egy csinos, fiatal nő bukkan fel a láthatáron.
Lucy most már szívből nevetett mindkettőjükön. Szívesen
megivott volna egy frissítő koktélt Jeff bungalójában, de már látta,
jobb lesz, ha távol tartja magát a férfitől. Ez az ember veszélyes
lehet, ráadásul ott van a háttérben Gail is, a lankadatlanul figyelő
családi őrangyal.
- Ha a zuhany tényleg nem működik, Mr. Harding,
haladéktalanul odaküldöm az egyik karbantartónkat - szólalt meg
nyugodt mosollyal, s már indult is.
- Csak küldje azt a szerelőt, Lucy! - hallotta Barry Holmes
nevetését. - Hadd mossa le magáról szegény Jeff minél előbb az út
porát!
Jeff Harding bosszúsan csattant fel.
- Hagyd már abba! - szólt rá barátjára türelmetlenül, s az
indulni készülő Lucyhez lépett. - Lucy, várjon egy kicsit!
 Utolérte a lányt, és megfogta a karját.
- Nézze meg a zuhanyomat, legyen szíves! Lehet, hogy
mindössze valami kis hibája van, amiért felesleges lenne a szerelőt
iderángatni. És ne szólítson többé Mr. Hardingnak, olyan bután
hangzik! Jeff a nevem.
- Rendben, Jeff! - bólintott a fiatal lány. - De higgye el,
egyáltalán nem értek a műszaki dolgokhoz. Fogalmam sincs, mi
baja lehet annak a zuhanynak. Ha maga férfi létére nem jött rá, én
ugyan hogyan állapíthatnám meg?
- Aranyműves a foglalkozásom, nem pedig vízvezetékszerelő!
Kérem, Lucy! - Pillantása könyörgővé vált. - Hát nem az a
feladata, hogy foglalkozzon a vendégek panaszaival?
- Honnan tudja, mi a feladatom? - nézett vissza rá Lucy
vidáman.
- Tudom - felelte a férfi titokzatos mosollyal.
S mielőtt még a fiatal lány észbe kaphatott volna, már ott is állt
Jeff Harding ajtaja előtt. A férfi betessékelte a kis házba.
- Rendben, művész úr - bólintott a lány. - Nézzük azt a
zuhanyt!
A zuhanyzófülke felé indult, pedig jól tudta, semmi probléma
az alig néhány órája ellenőrzött berendezésben.
Amikor délben körülnézett a bungalóban, még példás rend
uralkodott, most viszont mintha forgószél söpört volna végig a kis
lakosztályon.
Lucy végigjártatta pillantását a szétszórt ruhákon.
- Mi történt itt? - kérdezte vidáman.
Jeff legyintett.
- Még nem fejeztem be a kicsomagolást – felelte könnyedén, és
félredobott az egyik fotelból egy alsónadrágot. -Egyébként sem
vagyok túlzottan pedáns.
Pillantását végigsiklatta a lány karcsú alakján.
- Nem akar segíteni nekem egy kicsit? Némi borravaló fejében
befejezhetné a rendrakást.
- Ezt a rendetlenséget egy óra alatt sem lehetne megszüntetni! -
hárította el Lucy nevetve. - Mit vár tőlem egyáltalán? Javítsam
meg a zuhanyt, csomagoljam ki a holmijait, rendezzek el
mindent... éppen elég dolgom van enélkül is. Nem maga az
egyetlen vendég a szállodában!
- Belátom, túloztam - bólintott a férfi. Megfogta Lucy vállát, és
szelíden az imént szabaddá tett fotel felé húzta. - Üljön már le egy
kicsit! Keverek gyorsan egy koktélt. Mit szeret a legjobban?
Lucy azonban határozottan kiszabadította magát.
- Szó sem lehet semmiféle italról, Jeff! Megnézem a zuhanyt,
aztán már itt sem vagyok.
A férfi egy üveg gint varázsolt elő az utazótáskájából, lekapta a
polcról a két fogmosópoharat, és már töltött is.
- Narancslével vagy kólával issza? - kérdezte a lánytól, mintha
nem is hallotta volna Lucy előbbi tiltakozását.
- Nem kérek egyetlen korty italt sem! - jelentette ki
határozottan Lucy. - Megyek, megnézem azt a zuhanyt!
Jeff nem zavartatta magát, az egyik pohárba narancslét, a
másikba kólát töltött a ginhez.
- Melyiket kéri? - kérdezte mély hangján.
- Jeff, a zuhany...
A férfi megfogta Lucy vállát, és szelíd erőszakkal visszanyomta
a székre.
- A zuhanynak semmi baja - mondta némi bűntudattal.
Egyszerűen csak meg akartam hívni egy kis beszélgetésre.
Szeretném, ha jobban megismerkednénk!
Lucy vidáman csóválta a fejét. Ez a férfi aztán tényleg
rámenős! Mit is felelhetne neki?
- Büntetésből a hazugságáért most azonnal itt kellene hagynom
- mondta végül. - De...
- De nem viszi rá a lelke, így van? - fejezte be Jeff diadalmasan
a mondatot, és a lány kezébe nyomta az egyik poharat. - Igyunk
egy szép, eseménydús vakációra ebben a maguk tökéletes
szállodájában!
Lucy megadóan ivott egy kortyot. Gail elájulna, ha meglátná!
Itt ül kettesben egy férfi vendéggel, rajtuk kívül senki más nincs a
bungalóban, s gint kortyolgatnak narancslével!
Jeff leült a másik karosszékbe, és kényelmesen kinyújtotta
hosszú lábait. Pillantása, amely szüntelenül a lányt fürkészte,
elismerő, csodáló és csábító volt. Lucy bosszúsan érezte, hogy
felpezsdül a vére a férfi tekintetétől.
- Meséljen magáról valamit, Lucy! - kérte Jeff Harding. - A
városban lakik, vagy itt bent a szállodában?
- A szállodában - felelte tömören a lány. Ivott még egy kortyot,
aztán elszántan letette a poharat. Nem szabad, hogy fejébe szálljon
az ital, más sem hiányozna, mint hogy a vendégek megérezzék
rajta az alkoholszagot!
Jeff azonban nem hagyta lerázni magát.
- Mivel foglalkozik a szabadidejében? - tudakolta.
- Semmi különössel. Egyébként is nagyon kevés a szabadidőm.
A férfi elgondolkozva nyugtatta rajta a tekintetét. Lucy valóban
nem egy átlagos szobalány képét nyújtotta. Más volt a
megjelenése, a stílusa, a beszéde. Talán egyetemista, aki csak
nyári munkát vállalt a Sunnyside Hotelben?
- És a szerelemmel, hogy áll? - kérdezett rá egyenesen. - Van
állandó barátja?
Szemével a lány kezét kutatta, lát-e rajta gyűrűt.
Lucy felállt, és hátravetette hosszú haját.
- Nem gondolja, hogy a beszélgetés kezd túlságosan személyes
jellegűvé válni? - Mosolygott ugyan, de hangján érződött a
bosszúság. - Azt hiszem, jobb, ha most megyek is!
A férfi is felállt, arca csalódást tükrözött.
- Ne haragudjon, ha megbántottam, Lucy! - mondta simogató,
szinte bizsergető hangon, s a lány keze után nyúlt. - Sajnálom, ha
félreértett! Eszembe sem jutott a magánéletében vájkálni,
mindössze feltettem egy kérdést, pusztán azért, mert maga érdekes
lánynak látszik, akiről szeretnék többet tudni, mint amennyit
magától elárul.
Lucy már meg is bocsátott neki. Hogyan is haragudhatott volna,
amikor olyan elbűvölő volt az a könyörgő kis mosoly a férfi ajka
körül!
- Jól van! - mondta árnyalatnyi zavarral a hangjában. - De most
már tényleg mennem kell. Hív a kötelesség, nem hanyagolhatom
el a munkámat.
- De hiszen még el sem fogyasztotta az italát! - próbálta
visszatartani Jeff.
- Nem ihatok többet, így is több gint töltött a poharamba, mint
szabad lett volna. Nem hiszem, hogy jó benyomást keltene, ha
ittasan tántorogva esnék keresztül a szálloda vendégein.
- Azt hittem, a munkaköréhez tartozik, hogy megigyon egy
kortyot a vendégekkel, ha meghívják. Az ilyesmitől a vendég
sokkal jobban érzi magát a szállodában, nem gondolja?
Lucy elnevette magát.
- Ezt a szokást szerencsére még nem vezették be a Sunnyside
Hotelben - mondta vidáman.
- Akkor éppen ideje, hogy bevezessék! - jelentette ki Jeff
határozottan.
Magához akarta húzni Lucyt, hogy egy könnyed csókkal
búcsúzzon el tőle, de ebben a pillanatban felpattant az ajtó, és
Barry Holmes jelent meg a bungalóban. Rokonszenves arcán
látszott, hogy a kíváncsiság és a féltékenység izgató érzése vezette
barátja lakosztályába.
- Helló! - kopogott utólag az ajtófélfán, és cigarettát húzott elő
a zsebéből. - Van tüzed, Jeff?
Jeff Harding bosszús arccal engedte el Lucyt.
- Bármibe lefogadnám, hogy ott lapul a zsebedben az
öngyújtód, te gazember! - játékosan meglóbálta öklét barátja arca
előtt. Látszott, hogy nem haragszik igazán.
Milyen gyerekek mind a ketten! - gondolta Lucy vidáman.
- Most már elég! - szólalt meg nevetve, amikor látta, hogy a
színjáték kizárólag az ő kedvéért történik. - Vagy ha gondolják,
hát veszekedjenek-csak tovább nyugodtan azon az öngyújtón! Én
mindenesetre már itt sem vagyok!
 Mielőtt visszatarthatták volna, már ki is sietett a bungalóból.
Elég nagy hiba volt, hogy egyáltalán hagyta magát rábeszélni arra
az italra Jeff szobájában. Érezte testében a gin bizsergető melegét.
Más sem hiányzott volna, mint hogy szépen leitassák!
Meggyorsította lépteit, és hamarosan már el is érte a főépületet.
- Hol a csudában voltál ennyi ideig? - fogadta gyanakodva, nem
is titkolt szemrehányással Gail, amikor végre megpillantotta.
Aztán észrevette a prospektusokat, amiket a húga még mindig a
hóna alatt szorongatott. - Miért nem osztottad szét őket?,
Lucy ügyelt arra, hogy ne álljon túlságosan közel a nővéréhez,
nehogy megérezze rajta a gint. A fenébe, gondolta bosszúsan.
Megfeledkeztem a prospektusokról!
- A legtöbb bungalóban senkit nem találtam, az ajtó pedig zárva
volt - próbált magyarázkodni. - Kellandéknál megálltam egy kicsit
beszélgetni, aztán gondoltam, visszanézek az irodába, nincs-e
valami sürgősebb tennivaló, mint prospektusokat osztogatni. Ha
nincs, már megyek is tovább. Még hátravan az egész főépület.
Gail szúrós tekintete tetőtől talpig végigpásztázta a húgát.
- Úgy! - mondta végül lassan. - Biztos, hogy éppen Kellandék
tartottak fel? Nem lehet, hogy véletlenül Holmes és Harding
uraknál ragadtál le egy kis csevegésre?
Lucy bosszúsan érezte, hogy minden csepp vére az arcába tolul.
Gail szigorú hangja éppen hogy az ellenkező hatást érte el.
Lelkiismeret-furdalás helyett a kellemes emlékeket, Jeff simogató
pillantását, bizsergető hangját idézte fel benne.
- Kérdeztem valamit, Lucy! - rántotta vissza Gail a valóságba. -
Megmondanád, kiről álmodozol éppen?
- Mr. Abemathy jutott az eszembe - mondta szelíden, miközben
a megmaradt reklámfüzeteket elrendezte a pulton.
Mr. Abemathy öreg volt, kövér és nagyon csúnya, viszont
feltűnő érdeklődést mutatott a fiatal leányok iránt. Szerencsére,
még senki nem panaszkodott rá. Gail készen állt. hogy a szálloda
jő híre érdekében az első panaszra máris eltávolítja a hotelből.
A hallban nyaralók kis csoportja jelent meg, s Lucy azonnal
beszélgetésbe elegyedett velük, majd a rövid csevegés után már
indult is, hogy utánanézzen, nem követett-e el valami hibát a
személyzet a vacsora előkészítése során.
Csak este nyolc után ért véget a nővérek számára a munkanap.
Lucy felment a szobájába a legfelső emeletre, lehajította magáról
fehér ruháját és bikinit húzott. Kétrészes, vékonyka, fekete
fürdőruhája alig takart el valamit tökéletes testéből. Gail már
többször is kifejezte rosszallását a ruhadarabot illetően, de
Lucynek tetszett a bikini. Miért is ne viselhetné, amikor alakja
hibátlan, ruganyos, magára vonzza a tekinteteket? Csak azért, mert
Gail az egyrészes, szinte mindent eltakaró fürdőruhákat részesíti
előnyben, neki miért kellene megszabadulnia csinos kis
bikinijétől?
A strand esti hangulata kedvezett a romantikának. A pálmák
levelei között sustorogva hullámzott a lágy szellő, s az ég alja
bíborvörösben tündökölt. Körös-körül madarak énekeltek az
ágakon, s a fűben tücskök cirpelték szerelmes dalukat.
Lucy nem szeretett a szálloda strandján fürdeni, mindig
távolabb vonult. Volt egy kedvenc, titkos kis partszakasza, ahová
esténként kijárt. Errefelé ritkán tévedtek vendégek, ilyenkor este
pedig már biztosan nem fordul meg ott senki.
Nem vette észre, hogy követik, egy fiatal férfi haladt nesztelen
léptekkel a nyomában.
Leterítette törülközőjét a naptól még mindig meleg homokra,
aztán óvatosan körülnézett. Közel s távol senki nem volt látható.
Miért is ne vethetné le parányi fürdőruháját, s úszhatna egyet
meztelenül a kellemesen hűvös tengerben? Szerette testén érezni a
sós víz kellemes simogatását.
Törülközőjére dobta a bikinijét, s már futott is a vízbe. Az
egész nap minden fáradtságát kioldotta belőle a kristálytiszta, hűs
tenger. Lucy hanyatt feküdt a vízen, s élvezte a kellemes
hullámzást. Újra Jeff Harding jutott az eszébe. Érezte, hogy
valami különleges vonzás, ellenállhatatlan varázserő sugárzik a
férfiból.
 Jeff közönséges szobalánynak hiszi, s úgy is bánik vele. Vajon
hogyan viselkedne, ha megtudná, hogy ő a szálloda egyik
tulajdonosa? Visszavonulót fújna, vagy újult erővel lendülne
támadásba?
S ő maga vajon minek örülne jobban? Lucy nem tudott dönteni.
Fel sem merülhet, hogy komolyabb közelségbe kerüljön Jeff
Hardinggal, hiszen a férfi teljesen nyilvánvalóan csak futó
kalandot keres. Gailnek igaza volt, amikor óva intette tőle. Ám
mégis...
Lucy megfordult, és úszni kezdett vissza a part felé. Ahogy
elérte a sekélyebb részt, s már éppen fel akart állni, hogy
törülközőjéhez sétáljon, hirtelen megdermedt. A sötétségből kivált
egy alak, és egyenesen feléje tartott. Egy férfi! Ő pedig itt áll
anyaszült meztelenül! Most mit tegyen?
 3

- Helló, Lucy! - szólalt meg simogató hangon a férfi, amikor a

reszkető lány közelébe ért.
Jeff Harding! Lucy most már egyértelműen felismerte, izmos,
tökéletes testén csak egy apró fürdőnadrágot viselt.
Lucy fellélegzett. Még mindig jobb, mintha valami ismeretlen
bukkant volna rá, aki esetleg még erőszakoskodni is kezdene vele!
A helyzet persze így is veszélyes volt.
A fiatal lány a sekély, part menti vízben térdelt, s nem tudta,
hogyan érhetné el a bikinijét anélkül, hogy a férfi karjaiba fusson.
- Miért jött utánam, Mr. Harding? - kérdezte végül támadóan. -
Ez a partszakasz magánterület, a vendégeknek semmi
keresnivalójuk errefelé!
A part ugyan a szálloda tulajdonát képezte, de Jeff erről nem
tudhatott.
- Magánterület?.- ismételte a szót a férfi, miközben közelebb
jött, és lassan befelé indult a vízbe. - Sehol nem láttam erre utaló
táblát.
- Mert nincs is tábla - felelte Lucy bosszúsan. - Eddig még nem
volt rá szükség, hogy külön jelezzük, hol ér véget a strand.
Jeff pillantása a lányra szegeződött. Észrevette meztelenségét, s
igyekezett minél közelebb kerülni hozzá.
Lucy tekintete akaratlanul is a kisportolt, izmos férfitestre
tapadt.
- Mit szólna egy kis versenyúszáshoz? - kérdezte bizsergető
hangján Jeff. - Fogadni mernék, hogy jó úszó!
Határozott léptekkel indult a lány felé. Lucy rémülten kapta
maga elé a kezét.
- Álljon meg ott, ahol van! - kiáltotta ijedten. - Egy lépéssel se
jöjjön közelebb!
- Miért? - kérdezte ártatlanul a férfi.
. - Mert nincs rajtam fürdőruha!
Lucy a sötétség ellenére is látta a férfi tekintetének villanását.
- És? - kérdezte Jeff hanyagul. A távolság közötte és a
gyönyörű, izgató lány között egyre csökkent. - Ha gondolja, én is
levehetem a fürdőnadrágomat!
- Meg ne merjen mozdulni! - Lucy riadalma egyre nőtt. Már
csak ez hiányzott! Hogyan szökhetne meg? Jeff egy pillanatra sem
veszi le róla a tekintetét, hiába is kémé, hogy forduljon el, amíg
kiszalad a partra és felveszi a fürdőruháját! Mit tegyen? Nem
ücsöröghet egész éjszaka a vízben!
Jeff már csak egy karnyújtásnyira volt tőle, s Lucy hirtelen
megérezte a férfi testéből áradó ellenállhatatlan vonzerőt.
- Ne féljen, Lucy! - hallotta Jeff bársonyos hangját. - Nem
akarom bántani! Bízzon bennem!
A lány már egész testében reszketett, - Nagyon hálás lennék, ha
eltűnne innen! - mondta ellenségesen, hogy leplezze vonzódását a
férfi iránt. - Szeretnék végre kimászni a vízből, megtörölközni és
felöltözni. Hideg van, kezdek fázni.
Jeff csalódott arccal ugyan, de eltávolodott néhány lépést.
- Milyen kár! - sóhajtotta. - De nem akarom, hogy miattam
esetleg megfázzon és tüdőgyulladást kapjon. Most már láthatja,
milyen rendes ember vagyok, szívemen viselem a sorsát.
Kilépett a vízből, Lucy törülközőjéhez sétált, és felemelte a
parányi bikinit a homokból.
- Mit szólna hozzá, ha most szépen eltűnnék és magammal
vinném emlékbe a fürdőruháját?
A lány levegő után kapkodott.
- Azonnal tegye le a fürdőruhámat! - kiabálta még mindig
nyakig merülve a vízben. - Tegye vissza, különben visszarohanok
a szállodába, így, ahogy vagyok, és mindenkinek elhíresztelem,
hogy meg akart erőszakolni!
- De Lucy, csak nem lenne képes ilyen kellemetlen helyzetbe
hozni engem? - nézett rá Jeff vádlón. - Ugye nem akarja
komolyan, hogy a kellemes kis bungaló helyett egy börtöncellában
töltsem a nyaralásomat? Maga olyan kedves lány, tudom, hogy
nem lenne szíve megtenni.
- Ha leteszi a fürdőruhámat és eltűnik végre, nem szólok
senkinek egy szót sem arról, hogy találkoztunk.
Jeff könnyedén felemelte a bikinit, és behajította a vízbe a
lánynak. Lucy önkéntelenül utánakapott, felfedve közben formás,
kerek melleit. A férfi figyelmét nem kerülte el a látvány, s Lucy,
amikor ráébredt, hogy hibát követett el, bosszús kiáltással újra
nyakig a vízbe merült.
- Milyen kicsinyes kislány maga! - hallotta Jeff hangját. -
Legyen, ahogy akarja, vegye fel magára azt a néhány
négyzetcentimétemyi kis szövetdarabot, amit fürdőruhának nevez,
de ne higgye, hogy így elrejtheti a bájait. Miért hiszik a nők, hogy
egy ilyen apró kis bikini számít valamit?
Lucy kapkodva igyekezett magára ölteni a bikinit, s aztán
gyorsan a partra futott.
- Most elégedett, Lucy? - fogadta Jeff nevetve. - Milyen buták
is a nők! Azt hiszi, van valami különbség az előbbi meztelensége
és a parányi fürdőruhája között?
- Hallgasson már! - tiltakozott Lucy, miközben felkapta
törülközőjét és végigdörzsölte vele a testét. Amikor didergése
végre elmúlt, azonnal indult volna vissza a szállodába, Jeff
azonban visszatartotta.
- Hová megy, csak nem akar itt hagyni?
- Visszamegyek a szállodába, hová máshová mennék?
- Lucy! - A férfi hangjából sugárzó varázs ellenállhatatlan volt.
Szinte megbénította a fiatal lányt, nem volt képes egyetlen további
lépést sem tenni a hotel irányába. Jeff megfogta a karját. - Ne
haragudjon, hogy buta tréfát űztem magával! Bocsásson meg!
Lucy fejében megkondult a vészharang. Csak most legyen elég
ereje, hogy ellenálljon a csábításnak!
- Nem haragszom - mondta halkan. - Nem történt semmi.
- Üljünk le egy kicsit ide a homokba! Élvezzük ezt a szép,
romantikus estét!
Igaza van, gondolta Lucy. Valóban romantikus ilyenkor a
tengerpart. Hiszen éppen ezért veszélyes minden további perc a
férfi társaságában!
- Lucy, kérem, maradjon! - hízelgett Jeff.
- Csak néhány percre - bólintott végül a lány, és letelepedett a
homokba. Hirtelen mintha elektromos áram járta volna át egész
testét. Finom simogatásra, gyengéd erotikára vágyott...
Jeff közelebb húzódott hozzá.
- Kis hableány - mondta halkan. - Gyönyörű kis sellő, aki a
tengerből emelkedett ki. Jöjjön ide, élvezzük együtt ezt a szép
estét!
- Jó szöveg, bár betanultnak tűnik - vágta rá Lucy gúnyoson.
- Azt akarja mondani, hogy ezzel a szöveggel próbálkozom
minden egyes nőnél? - Jeff mintha megbántottnak tűnt volna. -
Csak a véleményemet mondtam, semmi mást.
Lucy tudta, hogy most kellene elhúzódnia a férfitől, de nem
volt ereje hozzá. Hová vezet vajon ez a romantikus esti együttlét?
Már teljesen besötétedett körülöttük, a tenger és ég egyetlen
fekete folttá olvadt össze. A lágy szellő zenefoszlányokat sodort
hozzájuk a szálloda felől, s a hullámokon meg-meg csillant a
holdsugár.
Jeff hátradőlt, és ujjai gyengéden cirkáltak a lány hátán.
- Vissza kell még mennie dolgozni, vagy mára már végzett,
Lucy?
A lány fejét hátrahajtva, fojtott hangon válaszolt:
- Ma már nem dolgozom többet. De holnap korán kezdek, és
nehéz napom lesz, úgyhogy jobb lesz, ha máris visszamegyek a
szállodába és nyugovóra térek.
A férfi izgatóan simogató ujjai most a hátán köröztek. Lucy
behunyta a szemét. Érezte, hogy ellenállása egyre hanyatlik, egyre
kevésbé tud uralkodni feltámadó vágyain.
Nem! Nem szabad! Még egyszer összeszedte magát, és
határozottan megfogta a férfi kezét.
- Most már igazán mennem kell - mondta elfúló hangon. -
Maga... maga túlságosan rámenős...
Jeff leengedte mindkét kezét, és színlelt bűntudattal pislogott a
lányra.
- Bocsásson meg! Ne szaladjon el, ne féljen, nem esik semmi
bántódása! Ha akarja, meg sem mozdulok többet!
Hiszen éppen ez a baj! - gondolta Lucy kétségbeesetten. Hiszen
éppen hogy égő vággyal kívánja az érintését!
Képtelen volt felállni és elindulni.
- Nem bízom magában! - mondta fejcsóválva.
Jeff Harding vállat vont.
- Ha így áll hozzá, hiába is próbálnám meggyőzni az
ellenkezőjéről. Inkább nem is vesztegetem rá az időt. Olyan
leszek, amilyennek hisz: gátlástalan, mohó csábító!
Alig mondta ki, máris megragadta a lányt, és villámgyorsan
magához rántotta. Éhes szája forrón tapadt Lucy ajkára.
Lucynek nem volt ereje védekezni, vágyai legyőzték.
Szenvedélyesen viszonozta a férfi csókját, s amikor Jeff óvatosan
a hátára fektette, nem tiltakozott. Egész teste tűzben égett,
reszketett a vágytól.
Ebben a pillanatban holdsugár vetődött a homokra éppen
mellettük, s a hirtelen világosságtól Lucyt mintha hideg vízzel
öntötték volna le.
Hogyan is engedhette meg, hogy ilyen helyzetbe kerüljön?
Teljesen elment az esze? Dühös volt, haragudott magára, amiért
ennyire elgyengült. Észnél kellett volna lennie!
Hevesen ellökte magát a férfitól, és felugrott.
- Sajnálom! - mondta határozottan. - Sajnálom, de most
mennem kell. Ezúttal komolyan is gondolom. Ostobán
viselkedtem, de többször nem fog előfordulni, azt megígérhetem.
A férfi szóhoz sem jutott a hirtelen pálfordulástól.
 Lucy magára csavarta a törülközőjét.
- Jó éjszakát! - szólt vissza búcsúzóul. - És eszébe ne jusson
követni a szállodába, különben segítségért kiáltok!
Már futott is vissza a Sunnyside Hotel felé. Előnyben volt a
férfival szemben, hiszen a koromsötét éjszakában is tökéletesen
kiismerte magát a környéken. Hallotta, hogy Jeff utánaindul, s a
nevét kiabálja, de esze ágában sem volt megállni. Futott, futott
visszafelé, de a lelke legmélyén mégis legszívesebben
visszafordult volna, hogy a férfi karjaiba vesse magát...
Kifulladva, levegő után kapkodva érte el végre a szálloda
strandjának határát. Remélte, hogy senkivel nem fog
összetalálkozni, félt, hogy zilált állapota esetleg még pletykákra
adhatna okot, amelyek természetesen haladéktalanul eljutnának
Gail füléhez is.
Sajnos nem volt szerencséje. Az első ember, akivel a szállóhoz
érve összefutott, maga Gail Vaughan, a szigorú testvér volt.
Homlokráncolva állt meg, s mérte végig Lucyt.
- Honnan jössz ilyen kifulladva? - kérdezte bizalmatlanul.
-A strandról - magyarázta Lucy. - Úsztam egyet a kedvenc
helyemen, tudod, ahová majdnem minden este kijárok.
Igyekezett volna máris tovább, de Gail megfogta a karját és
visszatartotta.
- Egyedül voltál? - kérdezte szigorúan, s tekintete még jobban
elkomorult, amikor meglátta Lucy lángba boruló arcát.
- Én... találkoztam az egyik vendéggel a parton... csak futólag...
éppen csak hogy köszöntünk egymásnak, tudod, aztán már jöttem
is...
Gail arcára gyanakvás és aggodalom furcsa keveréke ült ki.
- Úgy... az egyik vendéggel találkoztál... - mondta lassan. -
Véletlenül nem éppen Mr. Harding vagy Mr. Holmes volt az a
bizonyos egyik vendég?
- Mr. Abemathy volt az - vágta ki Lucy gyorsan, s kihasználva
Gail pillanatnyi megrökönyödését, már el is sietett.
Saját szobájába érve gondterhelten ült le az ágya szélére és
vetette le apró bikinijét.
Gail egyre kibírhatatlanabb, sóhajtotta magában. Lassan már
sehová sem mehetek, egyetlen lépést sem tehetek, hogy ne
kezdene azonnal gyanakodni! Huszonkét éves vagyok, felnőtt nő,
felháborító, hogy így anyáskodik felettem!
Lezuhanyozott, aztán legszívesebben ágyba bújt volna, hogy
átadja magát az édes emlékezésnek, felidézve magában az iménti
mámoros perceket, de tudta, hogy ezzel végképp magára vonná
Gail haragját. Bánatosan öltözött fel ismét egyik elegáns ruhájába,
kifestette magát, s indúlt, hogy a bárban és az étteremben
személyesen ellenőrizze, rendben zajlik-e minden. Máskor
általában szívesen végezte ezt a kellemes feladatot, hiszen a bár
nagyon hangulatos kis helyiség volt, s remek alkalmat nyújtott
érdekes beszélgetésekre, kis kikapcsolódásra, esetleg egy-egy
rövid táncra is a hosszú, fárasztó munkanap után. Ma azonban a
legkevésbé sem érzett kedvet ilyesmihez.
Hirtelen eszébe jutott egy mentő ötlet. A szállodához tartozó
sportcsarnokban röplabdaversenyt rendeznek ma! Igen, ez végre
neki való program! Gondolkodás nélkül lehúzta magáról az imént
felvett elegáns estélyi ruhát, és könnyű sportszerelésbe öltözött.
A sportcsarnok zsúfolásig megtelt vendégekkel, minden
korosztály képviselői jelen voltak. Lucy maga is meglepődött,
milyen sok vendéget vonzott a szokásos vacsora, zene, tánc helyett
az aktív kikapcsolódás. Ha ekkora az érdeklődés, nemsokára újabb
sportprogramokon törhetik a fejüket a nővérével. Rendezhetnének
például tollaslabda-bajnokságot is.
Az egyik leglelkesebb játékos Barry Holmes volt, Jeff barátja.
Nem tartozott a legjobbak közé, mint Lucy mosolyogva
megállapította, s nemsokára el is fáradt. Lihegve, csuklóját
masszírozva vonult félre a többiektől.
A fiatal lány jókedvűen lépett oda hozzá.
- Hogy van? Remélem, nem akarja, hogy mentőt is hívjunk?
Barry Holmes először bosszúsan pillantott fel, de amikor
felismerte Lucyt, arca megenyhült.
 - Szép jó estét, Lucy! - üdvözölte a lányt. - Hol hagyta a
barátomat?
- A barátját? - ismételte Lucy a lehető legártatlanabb arccal. -
Miből gondolja, hogy otthagytam valahol?
- Mert... mert Jeff azt mondta, ma este megkaparintja magát -
vágta ki Barry Holmes.
- Milyen érdekes! - mondta Lucy lassan. - De hát amint látja,
nem sikerült megkaparintania. Jöjjön, inkább játsszunk egy
meccset a többiekkel! Szeretek mozogni egy kicsit a napi munka
után.
Jó tíz perc után alaposan kifáradtak, s félrevonultak. Lucy
végigpásztázta tekintetével a csarnokot, s hirtelen megdermedt.
Jeff Harding lépett be az ajtón!
A férfi sportosan volt öltözve, tehát valószínűleg játszani akart.
Lucy szíve hevesen dobogott. Jeff a rövidnadrágban és vékony
pólóban is rendkívül vonzó volt.
Jeff is észrevette őt.
- Helló, Lucy! - üdvözölte könnyedén.
Sikerült lepleznie, mennyire boldoggá teszi a viszontlátás.
Komolyan szíven ütötte a lány előbbi hirtelen távozása. Szóval itt
van! És éppen Barry társaságában!
Jeff Harding szívébe belemart a féltékenység. Barry Holmes a
barátja volt ugyan, ha azonban fiatal lányok tűntek fel a láthatáron,
a barátból egyszeriben vetélytárs lett. Bár ne hívta volna el
magával Barryt Barbadosra!
Pillantása valósággal rátapadt Lucy hajlékony, ruganyos
alakjára. Milyen bájos, milyen kedves és elbűvölő!
Legszívesebben mindenki előtt magához ölelte és hevesen
megcsókolta volna.
- Helló, Lucy! - ismételte lassan. - Nem is tudtam, hogy a
személyzet számára is nyitva áll a sportcsarnok.
Egy mellettük álló ismerős, évek óta visszajáró vendég
meghallotta Jeff utolsó szavait, s odafordult hozzájuk.
- A személyzet nem játszhat itt ilyenkor - mondta határozottan.
- Csak zárás után. A rendezvényeken csak a szállóvendégek
vehetnek részt. Így van, Miss Vaughan? - fordult megerősítésre
várva Lucyhez.
A lány arca lángba borult. Nyelt egyet.
- Igen, Mr. Holt - mondta elakadó lélegzettel. - Így van.
Látta, hogy a vele szemben álló Jeff megdermed. Beletelt
néhány másodpercbe, mire a férfi felfogta, amit hallott. Akkor
határozottan odalépett Lucyhez, és egy sarokba vezette.
- Hogyhogy magát Miss Vaughannak szólították? - kérdezte
szinte vádlón.
Lucy kiszabadította magát.
- Azért szólítottak így, mert ez a nevem - felelte, és
legelbűvölőbb mosolyával nézett fel a férfira.
Jeff megragadta a karját.
- Lucy... magyarázattal tartozol nekem! - Észre sem vette, hogy
felindulásában a bizalmasabb tegezésre váltott át. - Azt hiszed,
hagyom bolonddá tenni magam?
A lányt hirtelen elöntötte a bosszúság. Hogy merészel így
beszélni vele Jeff, ráadásul olyan hangosan, hogy a körülöttük
állók is világosan hallhatnak minden egyes szót!
- Senki nem akart bolonddá tenni, Jeff - mondta határozottan. -
És kérlek, ne kelts feltűnést!
A férfi lassan lehiggadt.
- Oké, Lucy, átmenetileg visszavonulok, de ne hidd, hogy ezzel
győztél! Még beszélünk egymással, méghozzá, még ma este! Ha
befejezted a játékot, gyere ki a bungalómba!
Lucy felkapta a fejét.
- Mit képzelsz, parancsolgatni akarsz nekem? Vedd tudomásul,
eszemben sincs a bungalódba menni!
Megfordult, és visszafutott a játéktérre. Ahogy azonban első
felháborodása elmúlt, bármennyire küzdött is ellene, egyre
erősödött lelkében a kísértés, hogy a játék végeztével ne a
főépület, hanem a bungalók felé irányítsa sietős lépteit...
 4

A röplabdamérkőzés után Lucy minden tagjában kellemes

fáradtsággal vonult vissza emeleti kis szobájába és állt be a
zuhany alá. Izmai sajogtak, de nagyon jól érezte magát. A jövőben
inkább az ilyen sportrendezvényeken kellene résztvennie, ahelyett,
hogy a bárban üldögéljen és tűrje, hogy a kövér Mr. Abemathy
legeltesse rajta a pillantását.
A két New York-i fiatalember jutott az eszébe. Barry igazán
kedves fiú, Lucy szinte sajnálta, hogy nem fogadta el a meghívását
egy pohár italra a játék után. Biztosan kellemesen elbeszélgettek
volna.
Csakhogy ott volt Jeff, aki percről percre egyre jobban
magához láncolta a lány szívét. Lucy tudta, hogy
megbocsáthatatlan ostobaságot követne el, ha ezen a késői órán a
szalmatetős bungaló felé venné az útját, ám lelke mélyén mégis
attól tartott, hogy nem lesz elég ereje ellenállni a kísértésnek.
Alighogy kilépett a zuhany alól és törölközni kezdett,
megcsörrent az éjjeliszekrényen álló telefon. Lucy összerezzent.
Csak nem Jeff keresi? Nem lehet, hessegette el magától a
következő pillanatban a gondolatot. Hiszen a bungalókban nincs is
telefon, Jeff pedig nem mozdulna ki a lakosztályából egy percre
sem, mivel éppen őt várja!
Valóban nem Jeff volt a hívó. A telefonból Gail hangja
hallatszott.
- Sokára vetted fel a kagylót, Lucy. Csak nem aludtál már?
A lány igyekezett eltitkolni csalódását, amiért csak a nővére
keresi.
 - Nem hallottam, hogy cseng a telefon, éppen a zuhany alatt
álltam - magyarázta nyugodtan.
- Ne haragudj a zavarásért, fejezd csak be nyugodtan a fürdést!
Majd néhány perc múlva visszahívlak.
Még csak az hiányozna! - gondolta Lucy bosszúsan. Néhány
perc múlva ő már a bungalókhoz vezető keskeny ösvényen fog
lépkedni.
- Már végeztem, Gail. Éppen törölközöm - felelte gyorsan. - Mi
történt? Miért hívsz?
- Csak meg akartam kérdezni, van-e még mára valami
programod?
Ez aztán már mindennek a teteje! Bolond lesz a nővére orrára
kötni a magánügyeit!
- Semmi különös - válaszolta végül. - A röplabdameccs nagyon
kifárasztott, azt hiszem, nemsokára lefekszem. Két mérkőzést is
végigjátszottam, és most aztán sajognak az izmaim.
- Milyen volt a sportcsarnokban? Jó volt a hangulat? Sokan
voltak? - szólalt meg azonnal Gailben az üzletasszony.
- Remek volt, mindenki csodálatosan érezte magát. Az egész
csarnok zsúfolásig megtelt, nézők és játszani vágyók egyaránt
rengetegen eljöttek. Még az idősebb vendégek közül is sokan ott
voltak.
- Ha ekkora az érdeklődés, rendszeressé kellene tennünk ezeket
a sportrendezvényeket - tűnődött Gail.
- Én is éppen erre gondoltam.
Lucy türelmetlenül toporgott a telefonkagylóval a kezében,
miközben Gail tervezgetésekbe merült a vonal másik végén.
Mikor fejezi már be végre? Nincs semmi más dolga, mint késő
este feltartani a testvérét?
- Jó ötletek! - vágott közbe végül, kihasználva Gail
lélegzetvételnyi kis szünetét. - Holnap majd részletesen
megbeszélünk mindent. Jó éjszakát...
- Várj, Lucy, ne tedd még le! - tartotta vissza Gail. - Nem ezért
hívtalak. Szeretnélek megkérni, menj le még egy félórára a bárba,
és szórakoztasd egy kicsit Mrs. Engelt. Nincs beszélgetőpartnere,
nagyon egyedül érzi magát. Már többször is érdeklődött utánad.
Lucy legszívesebben hangosan felnyögött volna. Miért nem
fekszik le inkább Mrs. Engel? Kedvelte ugyan a kedves idős
hölgyet, máskor mindig szívesen váltott vele néhány barátságos
szót, most azonban a lehető legrosszabbkor kell foglalkoznia vele!
- Nagyon fáradt vagyok - próbálkozott nem sok reménységgel a
hangjában. - Mindenképpen le kell mennem hozzá?
- Sajnos igen - felelte Gail határozottan. - Csak egy félóráról
van szó, igazán nem többről. Annyit még kibírsz, nem igaz? Ne
felejtsd el, Mrs. Engel a leggazdagabb és leghűségesebb visszatérő
vendégeink egyike.
Még nem döntötte el, meghosszabbítja-e az idén még egy
hónappal a nyaralását. Nem szeretném, ha végül mégis
hazautazna.
- Miértt nem te mész le hozzá? - Lucy igyekezett éreztetni
nemtetszését, hogy mindig őrá várnak ezek a kellemetlen
feladatok.
- Mert még ezernyi más dolgom van - hárította el Gail. - Még
mindig az irodában ülök. Nem értem, miért vagy ennyire
elkeseredve, máskor mindig szívesen beszélgetsz a vendégekkel!
Az idősebb nővér hangja egyszerre gyanakvóvá vált.
- Az ember azt hinné, valami más programod van ma estére... -
folytatta Gail.
- Semmi programom nincs! - vágott közbe gyorsan Lucy. -
Fáradt vagyok, ennyi az egész. De ha te nem érsz rá, szívesen
lemegyek a bárba Mrs. Engelhez. Öltözöm, és megfésülködöm.
- Köszönöm! - felelte Gail megnyugodva. - Tudtam, hogy
számíthatok rád! Tényleg csak egy félóráról van szó.
Lucy megállt a ruhásszekrény előtt, és rövid tanakodás után egy
őszibarackszínű selyemruhát választott ki a mai estére. Felöltözött,
megfésülködött, kifestette magát és kedvetlenül ugyan, de mosolyt
erőltetett az arcára. Sokkal jobban foglalkoztatta a gondolat, mit
vegyen majd fel egy félóra múlva, amikor Jeffhez indul a
bungalóba. Kivágott, merészen szabott, vagy inkább zárt ruhát
válasszon? Melyikben keltene vonzóbb benyomást?
Egy belső hang még mindig óva intette az éjszakai
kirándulástól a bungalókhoz.
Hiszen mit is várhatna a férfitől? Jeff Harding könnyű kis nyári
kalandot keres, semmi többet. Egy hónap múlva elutazik, és Lucy
valószínűleg soha többet nem látja. New York hatalmas város,
ráadásul messze van. Reménytelen, hogy valaha is újra
összetalálkozzanak. Nem is beszélve a szálloda és a Vaughan
nővérek jó híréről! Mit szólnának a vendégek, ha megtudnák,
hogy a fiatalabbik tulajdonosnőnek viszonya van egy
férfivendéggel?
- Csend! - parancsolt rá Lucy türelmetlenül saját
lelkiismeretére. - Rosszabb vagy, mint maga Gail! Tisztában
vagyok vele, hogy butaságot csinálok, de nem tehetek mást. A szív
szava legyőzi az ész hideg érveit!
Nem sokkal később már a hangulatos kis bárban volt, ahol egy
háromtagú bennszülött zenekar tüzes barbadosi népi dallamokkal
szórakoztatta a vendégeket. Mint mindig, ma este is sokan voltak,
Lucy jobbra-balra köszöngetett, amíg oda nem ért Mrs. Engel
kissé félreeső asztalához.
A testes, idős hölgy egyedül ült egy koktélt kortyolgatva.
Amikor megpillantotta Lucyt, arca azonnal felderült.
- Lucy, milyen kedves! - kiáltott fel őszinte örömmel. - Jöjjön,
üljön ide hozzám egy kicsit!
- Jó estét, asszonyom! - üdvözölte Lucy kedvesen. - Hogy érzi
magát? Jó színben van, már nem kínozza az a csúnya migrén?
- A fejfájásomat mintha elfújták volna - újságolta boldogan
Mrs. Engel. - Ez a Clarké doktor nagyon érti a dolgát. Adott
nekem valami egészen új szert, ami azonnal segített. Hálás vagyok
magának, Lucy, hogy odaküldte hozzám az orvosukat!
- Nagyon örülök, hogy már jól érzi magát, asszonyom! —
bólintott Lucy udvariasan.
Mrs. Engel meghívta őt egy koktélra, s Lucy igyekezett
szórakoztató beszélgetőtárs lenni. Gondolatai azonban
minduntalan elkalandoztak Jeff Harding szalmatetős bungalója
felé. Tekintetével újra meg újra végigpásztázta a kis bárt, hátha
megpillantja a férfit, de Jeff nem bukkant fel. Biztosan őt várja a
lakosztályában.
Régen letelt már a Gail által említett félóra, de Mrs. Engel a
legcsekélyebb jelét sem mutatta, hogy el akarná engedni maga
mellől a fiatal lányt. Élénken társalgott, láthatóan meg sem fordult
a fejében a visszavonulás gondolata. Lucy mit tehetett mást, jó
képet vágott hozzá. Talán éppen ez a büntetése, amiért egy
vadidegen férfi mindössze néhány perc alatt merész és vad
gondolatokat ébresztett benne...
Valóságos mentőangyalként toppant be a bárba a vidám Barry
Holmes. Lucy azonnal Jeffet kereste a pillantásával, de Barry
minden kétséget kizáróan egyedül volt.
Élénken integetett a férfi felé, s sikerült is magára vonni a
pillantását. Barry arca felragyogott, és azonnal odajött az
asztalukhoz.
- Jó estét, hölgyeim! - mondta gáláns meghajlás kíséretében,
bár pillantása kizárólag csak Lucynek szólt.
A fiatal lány gyorsan bemutatta őket egymásnak.
- Mrs. Engel, ez itt Mr. Barry Holmes New Yorkból. Ma
érkezett. Barry, a hölgy Mrs. Engel, visszatérő kedves vendégünk.
Természetesen meg is hívta asztalukhoz a fiatalembert.
- Nagyon sajnálom, hogy szobalánynak néztem, Lucy! -
szabadkozott Barry ártatlan mosollyal, miután helyet foglalt.
Láthatóan örült a találkozásnak. - Azóta már tudom, hogy maga
Miss Vaughan, aki a nővérével együtt vezeti a szállodát.
- Mindenkivel előfordulhatnak ilyen félreértések - nevetett
Lucy könnyedén. - Ne aggódjon, egyáltalán nem haragudtam!
Szórakoztató helyzet volt.
- Azért szólíthatom változatlanul Lucynek?
- Természetesen! A legtöbb vendég úgyis így hív.
Mrs. Engel élénk érdeklődéssel szólt közbe.
 - Csak nem szobalánynak nézte a mi kis Lucynket, kedves Mr.
Holmes?
Barry elmagyarázta az idős hölgynek, hogy hallotta, amint Lucy
Miss Vaughannak szólítja a nővérét, aztán pedig látta
prospektusokat osztogatni a vendégek körében.
- Mi mást hihettem volna? - mentegetőzött vidáman. - Nemcsak
engem tévesztett meg, hanem Jeff barátomat is.
Mrs. Engel nagyon szórakoztatónak találta a történetet. Barry
szemlátomást megnyerte a tetszését, mert általában hozzá intézte a
szavait, nem pedig a mellette ülő Lucyhez. A fiatal lány magában
nagyon örült a fejleményeknek. Ennél jobbkor nem is
bukkanhatott volna fel Barry a láthatáron!
Várt még egy kicsit, aztán kiitta a maradék koktélját és felállt.
- Barry, megkérhetném, hogy szórakoztassa még egy kicsit
Mrs. Engelt? - fordult legelbűvölőbb mosolyával a fiatalemberhez.
- Nekem sajnos mennem kell, tudják, nagyon sok munkát ad egy
ilyen szálloda vezetése. Az ember még esténként sem pihenhet.
Barry először nem tudta titkolni csalódását, de aztán lovagiasan
meghajolt.
- Szívesen itt maradok - mondta. - Holnap, remélem, ismét
látjuk egymást!
- Természetesen! - biztosította Lucy, s már indult is. - Jó
szórakozást mindkettőjüknek!
Ismét jobbra-balra köszöngetve áthaladt a báron, a hallba érve
azonban megtorpant. A recepciós pult előtt Gail állt élénken
társalogva két vendéggel! Nővére szerencsére nem vette észre, így
Lucy gyorsan kisurranhatott a hátsó kijáraton.
Már nem volt ideje átöltözni. Szinte mágikus erő vonzotta a
bungalók felé. Sietős léptekkel haladt végig a strand szélén. Nem
tudott másra gondolni, csak a férfi erős karjaira, izmos testére,
gyengéd simogatására és csókjaira. Egész teste tűzben égett.
Az éjszaka fülledt meleg volt, telve titokzatos, nehéz illatokkal
és halk, romantikus neszekkel. A szállodából alig-alig hallható
zenefoszlányok hullámzottak a part felé.
 Lucy csalódottan látta, hogy Jeff bungalójában teljes sötétség
honol. Lehet, hogy a férfi megunta a várakozást és aludni tért?
Vagy talán meg is feledkezett róla és kikezdett valaki mással? Már
a gondolat is a lány arcába kergette a vért. Nem, nem bírná
elviselni, hogy egy másik nőt találjon a szalmatetős kis
bungalóban!
A sötétségben Lucy csak lassan haladt előre, s bosszúsan
felkiáltott, amikor egy rossz lépés következtében cipőjének magas
sarka beszorult két nagy kő közé, bokája pedig fájdalmasan
megrándult. Lehajolt, hogy kiszabadítsa magát a csapdából.
- Kissé elkésett, Miss Vaughan! - szólalt meg ekkor a feje fölött
egy gunyoros hang.
Jeff! Lucy felegyenesedett. Nem láthatta a férfit a sötétben, de a
bungaló kis verandáján egy cigaretta izzó parazsa vibrált.
Egész testét örömteli várakozás töltötte el.
- Ha úgy gondolja, akár vissza is mehetek a szállodába! -
mondta halkan, színlelt sértődöttséggel.
Az apró fénypont megmozdult, és egyre közeledett felé.
- Eszedbe ne jusson! - hallatszott a halk nevetés. - De mit
művelsz ott a kövek között? Csak nem ilyenkor, éjnek idején
akarod felásni a virágágyásokat?
Lucy nem tehetett mást, kilépett csapdába szorult cipőjéből, és
mezítláb indult a házikó felé.
- Nagyon vicces! - mondta bosszúsan. - A cipőm sarkát
próbáltam kiszabadítani. Beszorult a kövek közé, ráadásul a
bokámat is megrándítottam.
- Szegény kislány!'
A következő pillanatban Lucy már a dereka körül érezte a férfi
erős,.ölelő karját, s Jeff szája követelőzően az ajkára tapadt. A
lány többé már nem volt ura önmagának. Gondolkodás nélkül
fonta karjait a férfi nyaka köré, és szenvedélyesen viszonozta
csókjait. Ahogy azonban előrelépett, az imént megrándult
bokájába fájdalom hasított, s éles kiáltással tért vissza a nagyon is
való világba.
 - Mi történt? - kérdezte Jeff riadtan. - Tényleg megrándítottad a
bokádat az előbb?
- Azt hitted, csak színházat játszom?
Lucy lehajolt, és megdörzsölgette fájó bokáját.
- Gyere be, mindjárt megnézzük világosságnál is!
Jeff könnyedén a karjaiba vette a fiatal lányt és bevitte a
bungalóba.
Lucy megadóan simult az izmos mellkashoz, egész testét
mintha elektromos áram járta volna át az érintésétől. Nem tudta,
hogyan fog végződni ez az este, de abban biztos volt, hogy minden
egyes percét élvezni fogja!
Jeff az egyik ágyra fektette, s felgyújtotta a kis éjjeli lámpát.
Lucy bosszúsan látta, hogy bokája feldagadt.
- Nem valami szép látvány - bólintott Jeff Harding. - Legjobb
lesz, ha hideg borogatást teszünk rá.
Lucy elmosolyodott, kényelmesen elhelyezkedett az ágyon, és
karját a feje alá fektette. Vágyakozva nézte a férfi kisportolt
alakját, amint eltűnik a fürdőszoba ajtajában, majd kisvártatva
visszatér egy hideg vízbe mártott törülközővel.
Jeffet sem hagyta hidegen az ágyon fekvő gyönyörű lány
látványa. Vére nyugtalanul bizsergett, amikor meglátta Lucy
felcsúszott szoknyáját, karcsú, hosszú lábait, s szétnyíló, hívogató
ajkait. Legszívesebben azonnal eldobta volna a vizes törülközőt és
Lucy mellé feküdt volna, de előbb még el akarta látni a lány
feldagadt, sajgó bokáját.
Nem, előbb mégis meg kell csókolnia! Nem tudott ellenállni a
kísértésnek, amit Lucy szétnyíló ajkai, forró lehelete jelentett.
Odasimult hozzá, és szenvedélyesen megcsókolta. Végre újra a
karjaiban tarthatta, érezhette hajlékony, fiatal testét!
Amikor Jeff végre nagy nehezen elszakította magát a lánytól és
felállt, Lucy csalódottan engedte el.
- Előbb lássuk el a bokádat! - szólalt meg a férfi akadozva.
Hangja érdes volt, lehelete forró.
Lucy feljebb húzta a szoknyáját, hogy kikapcsolja a
harisnyatartóját, de Jeff megelőzte. Ügyesen megszabadította a
lányt a selyemharisnyájától, s ujjai közben el-elkalandoztak Lucy
feszes combján.
Óvatosan a lány bokája köré csavarta a hidegvizes törülközőt,
aztán keze ismét a szoknya alá kalandozott, hogy a harisnya párját
is lehúzza a lábáról. Lucy elakadó lélegzettel, elhomályosodó
tekintettel élvezte a férfi gyengéd simogatását.
Jeff tekintete mohón tapadt a lány apró, átlátszó kis
selyembugyijára.
- Lucy! - nyögött fel egyre fokozódó vággyal. - Mindegy, hogy
szobalány vagy-e, vagy gazdag nő, teljesen megvadítasz!
- Sajnálom! - mosolyodon el Lucy igézően. - Én nem mondtam
soha, hogy szobalány lennék. Te hittél annak.
- Hiszen Miss Vaughannak szólítottad a nővéredet a
recepciónál! Mi mást gondolhattam volna, mint hogy az
alkalmazottja vagy? - védekezett a férfi.
Lucy nem felelt, csak kinyújtotta felé a karját.
- Nem fontos! - suttogta végül. - Most, ebben a percben semmi
nem fontos, Jeff!
A férfi végigfeküdt mellette az ágyon, és mélyen a szemébe
nézett.
- Nem fontos... - ismételte lassan. - Igazad van! Csak arra
kérlek, ne hidd, hogy egyszerű kis nyári kalandot keresek. Ez
valami más... Valami sokkal komolyabb... Hát nem érzed, Lucy?
A lány látta a tekintetét, és tudta, hogy igazat mond.
- Érzem - suttogta alig hallhatóan. - Az első perctől fogva
éreztem.
Jeff gyengéd, de egyre követelőzőbb csókjai lassan teljesen
megszabadították a lányt maradék gátlásaitól. Akaratlanul is
felnyögött, amikor megérezte a férfi erős testét szorosan maga
mellett.
Jeff ujjai a ruha pántjaival játszadoztak, s észrevétlenül
oldották ki őket.
- Csinos kis ruha - mondta a férfi halkan. - De jobb lesz, ha
most megszabadulunk tőle. Vegyük le inkább, mint hogy később
elszakadjon! Kár lenne érte, biztosan nem kevés pénzbe került!
- Kedves, hogy ennyire szíveden viseled a ruhám sorsát! -
nevetett Lucy halkan. - Azt hiszem, tényleg jobb lesz, ha leveszem
magamtól, mint hogy elszakítsd!
Villámgyorsan kibújt az őszibarackszínű, vékony selyemből, és
könnyedén egy székre hajította.
Jeff még szorosabban simult hozzá.
- Fogadok, hogy a fehérneműid sem elszakíthatatlanok! -
suttogta mohó vággyal a hangjában.
- Akkor pedig meg kell szabadulni azoktól is!
Lucy maga is csodálkozott saját viselkedésén. Vajon mit szólna
Gail, ha látná ebben a pillanatban?
A csipkés melltartó is osztozott a selyemruha sorsában, s a férfi
gyengéden simogatni kezdte Lucy formás melleit.
A lány behunyta a szemét, Alig néhány órája ugyanígy feküdtek
egymás ölelésében a strand homokján, mégis, mintha egészen más
lett volna ez a mostani együttlét. A strandon, a romantikus
éjszakában pusztán testi vonzalom támadt közöttük, de azóta...
igen, azóta egymásba szerettek .
Hát mégis igaz, hogy a szerelemhez nem kell sok idő! Ez a
néhány óra is elég volt hozzá!
A férfi ajka és nyelve gyengéden kényeztették Lucy feszes
kebleit, s a lány beleborzongott. Mi lesz ezután? Hiszen Jeff New
Yorkban él, ő pedig itt, Barbadoson!
Most azonban nem akart a jövőre gondolni. A pillanat örömét
akarta élvezni, semmi mást.
Simogató keze a férfi nadrágjára siklott. Érezte Jeff kemény
férfiasságát. Ahogy gyengéden simogatni kezdte, a férfi halkan
felnyögött, s egyetlen gyors mozdulattal kiszabadította magát a
szűk nadrág fogságából.
Lucy lenyűgözve szemlélte a minden porcikájában tökéletes,
erős férfitestet.
Jeff egyre jobban hozzásimult, ujjai kutatva kalandoztak Lucy
forró, felhevült testén.
- Gyere... - suttogta vágyakozva a lány. - Gyere... akarlak...
érezni akarlak...
- Te gyönyörű... gyönyörű kis hableány... - súgta a fülébe a
férfi.
Ráfeküdt, és egyetlen határozott mozdulattal beléhatolt. Lucy
felnyögött a gyönyörűségtől. A férfi lassan mozgott, s közben
csókokkal borította el Lucy nyakát. A lány úgy érezte, ennél
nagyobb gyönyörűség nem létezhet a világon...
A mindent elsöprő beteljesedés után egymáshoz simulva
feküdtek, szerelmesen nézték egymást, gyengéd csókokat
váltottak, és szebbnél szebb szavakat sugdostak egymás fülébe.
Hangjuk egyre jobban elhalkult, s nem tartott sokáig, amíg Lucy
szorosan a férfihoz fészkelve magát édes álomba merült. Eszébe
sem jutott sem Gail, sem a szálloda, sem a többi vendég. Még
félálomban is csak Jeff szívének dobogását hallotta maga mellett,
s boldog volt, talán egész életében most először teljesen és
maradéktalanul boldog...
 5

Lucy a napsugár meleg simogatására ébredt, s először zavartan

hunyorgott. Miért van ilyen világos? Elfelejtette volna este
behajtani az ablaktáblákat?
Ahogy lassan felébredt és körülnézett, végre eszébe jutott, hogy
nem a saját ágyában, s nem a saját megszokott kis szobájában van.
Erős férfikar tartotta átölelve. Jeff mellette feküdt, szorosan
hozzásimulva. Mélyen aludt.
Kellemes forróság öntötte el a fiatal lányt, amikor emlékezetébe
idézte az éjszakát. Igen, itt van Jeff mellett, a szalmatetős
bungalóban, a férfi kényelmes, meleg ágyában, ölelő karjaiban.
Álomba illően szép, boldog éjszakát töltöttek együtt, s Lucy úgy
érezte, az emlék egy életen át elkíséri majd.
Gyengéden megsimogatta a férfi karját. Soha életében nem
érezte még magát ilyen maradéktalanul boldognak. Amikor Jeff
mocorogni kezdett és még jobban hozzásimult, Lucy testét ismét
átjárta a kellemes borzongás.
A következő gondolat azonban hirtelen mintha
villámcsapásként érte volna.
Gail! Lucy megdermedt az ijedségtől, és egyszeriben rátört a
lelkiismeret-furdalás. Gail már biztosan felkelt, és el sem tudja
képzelni, hol lehet a húga! Vajon hány óra lehet egyáltalán?
Vissza kell mennie a szállodába, amilyen gyorsan csak lehet! Ha
szerencséje lesz, talán elkerülheti a találkozást a testvérével.
Óvatosan megpróbálta kiszabadítani magát Jeff karjaiból, de a
férfi álmában is megérezte a szándékát, és szorosabbra vonta
ölelését Lucy dereka körül. Mormolt valamit, aztán hirtelen
felébredt és kinyitotta a szemét.
- Jó reggelt, édes! - mondta gyengéd mosollyal. - Jól aludtál?
Lucy gyors csókot nyomott az orra hegyére.
- Mint egy ártatlan csecsemő - felelte nevetve. - De most aztán
már igazán el kell tűnnöm, mielőtt Gail rájöhetne, hogy nem a
szállodában töltöttem az éjszakát!
Jeff még jobban magához húzta.
- Még csak hét óra van - mondta halkan, és keze gyengéden
simogatta a lány ruganyos, meleg testét.
Lucy érezte, mint támad fel benne újra a vágy a férfi érintésétől,
de tudta, hogy nem adhatja meg magát. Hívja a kötelesség, mennie
kell. Nem lett volna szabad eljutniuk idáig, de ha már megtörtént,
igyekezni kell, hogy legalább ne tudódjon ki.
Bolondságot művelt! Alig néhány órája ismeri Jeff Hardingot,
mégis itt fekszik az ágyában!
- Még csak hét óra? - ismételte fejcsóválva. - Gailt ismerve.
inkább úgy kellene fogalmazni: már hét óra van!
Újra megpróbálta kiszabadítani magát, de a férfi szorítása nem
engedett. Látszott, hogy egyáltalán nem akarja elengedni Lucyt.
- Csak nem félsz a tulajdon testvéredtől? - mormolta, miközben
gyengéd csókokkal borította el a lány nyakát és vállát, aztán
ajkaival lejjebb kalandozott a mellére.
Lucy két tűz között érezte magát. Egyik oldalon ott a nővére, s
ráadásul a józan ész szava is Gail mellett szól, a másik oldalon
azonban itt van ez a férfi az ölelésével, a csókjaival, a borzongató
érintésével.
- Nem... - felelte nem sok meggyőződéssel a hangjában. - Nem
félek tőle... de mégis...
Jeff csókja beléfojtotta a szót.
- Nincs mégis! - suttogta valamivel később a férfi.
- Nagy bajba kerülhetek, ha nem megyek vissza azonnal a
szállodába - viaskodott önmagával kétségbeesetten Lucy.
- Várj még... csak egy kicsit... aztán elengedlek ..
Gail szigorú, komoly arca gyorsan semmivé foszlott, s Lucy
nem tehetett mást, átengedte magát a rá váró gyönyörnek...
Amint azonban kimerítő, de boldog szeretkezésük után újra
magához tért, rémülten ült fel az ágyban. Gail most már biztosan
gyanakszik!
Jeff ezúttal nem próbálta visszatartani. Ő is felült az ágyban, és
a nadrágja után nyúlt.
- Vissza a hétköznapokba! - mondta jókedvűen.
Lucy nevetett
- Ha elfelejtetted volna, csak számomra hétköznapok ezek a
napok, te viszont a szabadságodat töltőd!
Jeff legyintett.
- Minden egyes nap szürke hétköznapnak tűnik nélküled. Egész
nap csak téged foglak várni!
- Azért csak ne ess túlzásokba! - nevetett a lány, de nagyon
jólesett neki a hízelgés. Gyorsan felöltözött, és éppen búcsúzni
készült, amikor hirtelen hangos kopogtatás rázta meg a vékony kis
ajtót.
- Jeff, felkeltél már? - hallatszott kintről Barry Holmes vidám
hangja.
Lucy és Jeff riadtan néztek össze.
- Nem, még nem - felelte aztán lassan a férfi, éreztetve, hogy
nincs kedve ajtót nyitni.
- Nem vagy egyedül? Van nálad valaki?
- Túl kíváncsi vagy! - morogta vissza Jeff. - Légy szíves, ne
kérdezősködj, hanem inkább tűnj el!
Barrynek azonban esze ágában sem volt visszavonulni. Sejtette,
hogy Jeff nem egyedül töltötte az éjszakát.
- Csak tudni szerettem volna, kié az a csinos kis cipő, amelyik
itt hever az ösvény mellett, beszorulva a kövek közé!
A bungalóban Lucy alig tudott elfojtani egy rémült kiáltást.
Hogyan is feledkezhetett meg a cipőjéről?
- És még mire vagy kíváncsi? - szólt ki barátjának bosszúsan
Jeff.
- Micsoda barátságtalan hang! - panaszkodott Barry Holmes
színlelt felháborodással. - Pedig csak azt akartam megkérdezni,
van-e tüzed. Ugyanis elromlott az öngyújtóm.
- Most már aztán elég! Nem megmondtam, hogy tűnj el?
- Ne bentről kiabálj, inkább nyisd ki az ajtót!
Jeff felrántotta az ajtót, de arca olyan fenyegető volt, hogy
Barry azonnal hátrált néhány lépést.
- Jól van, jól van, már megyek is... Majd kérek tüzet valaki
mástól.
Az ajtó már be is csukódott Barry orra előtt. Lucy elnevette
magát.
-Szegény Barry! - mondta vidáman. - Pedig milyen aranyos fiú!
- Kotnyeles alak, aki mindenbe beleüti az orrát. - Jeff lehajolt,
és szemügyre vette Lucy bokáját. - Már nem fáj? - kérdezte
őszinte aggodalommal a hangjában.
- Ha nem kérdezel rá, eszembe sem jutott volna, hogy
egyáltalán megrándult!
Megpróbálta kisimítani a ruháját, de az teljesen összegyűrődött
az éjszaka, hiszen egyszerűen csak odadobta egy székre.
- Úgy nézek ki, mintha ruhástul aludtam volna - panaszkodott
bosszúsan. - Mint egy madárijesztő!
Jeff átölelte és szelíden megsimogatta borzas haját.
- Te vagy a leggyönyörűbb madárijesztő, akit valaha láttam! -
nevetett rá. - Mindjárt kiszabadítjuk a cipődet a kövek közül.
- Az az átkozott cipő! - fakadt ki Lucy mérgesen. - Légy szíves,
menj ki és hozd be! Nem szeretném, ha meglátnának!
Jeff széttárta a karjait.
- Márpedig arra mérget vehetünk, hogy a jó Barry egy pillanatra
sem veszi le a szemét az ajtóról. Kizárt, hogy észrevétlenül
távozhatnál.
Lucy felsőhajtott.
- Jöjjön, aminek jönnie kell! - mondta elszántan. - Nem
várhatok itt estig, amíg újra sötét nem lesz.
- Pedig nagyon örülnék neki, azt elhiheted! - zárta a karjaiba
újra a férfi. Lucy kiszabadította magát.
 - Én is szívesen itt maradnék, de nem lehet, be kell látnod.
- Ugye este megint visszajössz?
- Hacsak kedves nővérem be nem zár az irodába!
- De Lucy, hiszen nem vagy már gyerek! Hogy lehet, hogy a
testvéred mégis úgy viselkedik veled, mintha..
- Egy szót se többet a testvéremről! Kérlek, inkább hozd be
gyorsan a cipőmet! Sietnem kell!
Jeff már indult is kifelé. Amíg a bungaló előtt bajlódott a
beszorult cipővel, Lucy az ablakból szemügyre vehette az egész
környéket.
A szálloda környéke és a strand már benépesült, a vendégek a
tengerben lubickoltak vagy a gazdag büféasztal körül
csoportosultak. Lucy érezte, hogy lassan hatalmába keríti a
félelem. Már régen a szállodában kellene lennie! Mién is nem volt
elég ereje, hogy ébredés után azonnal felkeljen és visszamenjen?
Jeff nemsokára megjelent az ajtóban, de üres kézzel.
- Mondhatom, ügyes kis lépést tettél tegnap este! - csóválta a
fejét. - Nem lehet a cipődet kiszabadítani, hacsak le nem töröm a
sarkát. Mindenképpen szükségem van valami szerszámra, puszta
kézzel nem boldogulok.
- A fenébe! - Lucy bosszúsan csapott öklével a levegőbe. -
Akkor pedig mezítláb fogok visszamenni. Nem várhatok tovább.
Este találkozunk!
Gyors csókkal búcsúzott, s már sietett is.
Természetesen nem volt szerencséje. Egész sereg ismerős
vendéggel találkozott útközben, akik valamennyien csodálkozva
bámultak rá. Elegáns, de gyűrött estélyi ruhában, borzas hajjal,
mezítláb, kezében egy fél pár cipővel valóban különös látványt
nyújtott. Valóságos vesszőfutás volt a számára ilyen állapotban
végigsietni a part mentén, amíg végül elérte a menedéket nyújtó
szálloda hátsó bejáratát, és besurranhatott.
Szinte repült felfelé a lépcsőn a szobája felé, s közben lázasan
igyekezett kitalálni valami Gail számára is elfogadhatónak tűnő
magyarázatot.
 A legfelső szintre érve megtorpant. Maga Gail állt a
lépcsőfordulóban, és szemmel láthatóan éppen őrá várt!
- Megmondanád, honnan a csodából jössz ilyen állapotban? -
tört ki belőle azonnal a harag. - Teljesen elment az eszed? Hogy
nézel ki? Mi történt a ruháddal, és miért vagy mezítláb?
Lucy dermedten állt. Hirtelen elfelejtett mindent, amit az előbb
megfogalmazott magában mentségként.
- Ne kiabálj, Gail! - mondta végül lassan. - Felébresztesz
mindenkit.
Gail Vaughan arcán világosan látszott, hogy nemcsak
haragszik, de aggódik is testvéréért.
- Hol voltál? Honnan jössz ilyen ziláltan?
- A strandról - felelte Lucy halkan.
Nővére értetlenül húzta össze a szemöldökét.
- A strandról? - ismételte hitetlenül. - Azt akarod mondani,
elaludtál tegnap este ruhástul a strandon? És mi történt a cipőddel?
Hol a párja? Elvesztetted talán?
Lucyt bosszantotta ez a hangnem.
- Nincs jogod így beszélni velem, Gail! - próbált
ellentámadásba lendülni. - Én sem szólok bele, hol és hogyan
töltőd el a kevés szabadidődet, ami egyáltalán marad a munka
után!
- Csakhogy én valamivel idősebb vagyok, és már nem olyan
naiv, mint te, kishúgom! - csattant fel Gail bosszúsan. -
Megtudhatnám, ki volt az a férfi, akivel a strandon töltötted az
éjszakát?
- Ez magánügy! - Lucy eltökélte, hogy bármit tesz vagy mond
is Gail, hallgatni fog Jeffről.
- Tévedsz! Ha a szálloda valamelyik vendégéről van szó,
egyáltalán nem a magánügyed! Remélem, volt annyi eszed, hogy
ilyen állapotban a bokrok között jöttél vissza a szállodához, nem
pedig a vendégek szeme láttára! Úgy néz ki a hajad, mim egy
szénaboglya, a ruhádról pedig ne is beszéljünk!
Lucy akaratlanul is borzas frizurájához kapott. Milyen buta
volt, hogy nem kért Jefftől egy fésűt! Legalább a haját rendbe
hozhatta volna egy kicsit!
A válaszadástól közeledő lépések hangja mentette meg.
- Azonnal menj be a szobádba! - mondta gyorsan Gail. -
Később még beszélünk!
Megvárta, amíg Lucy mögött becsukódik az ajtó, aztán
bosszúsan indult lefelé a lépcsőn.
Ez már aztán mindennek a teteje! - gondolta felháborodva. Mit
meg nem enged magának a kicsike!
Gail nem kételkedett, hogy húga a strandon töltötte az éjszakát,
azaz inkább a strand melletti egyik bungalóbanj Vajon melyik
fiatalembernél lehetett, Barrynél vagy Jeff Hardingnál?
Bármelyikükről van is szó, azonnal véget kell vetni a dolognak!
Kerek perec meg fogja tiltani Lucynek, hogy munka után elhagyja
a szállodát!
Lucy könnyek között menekült be kis szobájába, és azonnal
magára zárta az ajtót. Nagyon rosszul érezte magát a bőrében, és
szívből kívánta, hogy Jeff bár mellette lenne ebben a pillanatban.
Jeff! Lucy leroskadt az ágy szélére, és megpróbálta összeszedni
a gondolatait. Hívta ugyan a munka, az ezernyi tennivaló a
szállodában, de úgy érezte, először meg kell kísérelnie tisztáznia
önmagával saját helyzetét. Végig kell gondolnia mindent, ami az
elmúlt nap alatt történt vele!
Jeff Harding mindössze néhány hétre jött Barbadosra,
nemsokára visszautazik New Yorkba, és talán hamarosan el is
felejti a könnyű kis kalandot. Lucy azonban tudta, ő képtelen lesz
ilyen könnyen megszabadulni az emlékektől. Jeff többet jelentett a
számára puszta testi kapcsolatnál. Lehet, hogy alig néhány órai
ismeretség elegendő egy nagy szerelem fellobbanásához?
Gondolataiból kopogás riasztotta fel. Lucy összerezzent. Ki
keresheti? Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy mások is lássák
ilyen zilált állapotban. Csak nem Gail akar újabb prédikációt
tartani neki?
Szerencsére csak a fiatal bennszülött lány, Leotta dugta be a
fejét.
- Végre megtaláltam, Lucy kisasszony! - Hangjából őszinte
megkönnyebbülés csendült ki. - Már mindenütt kerestem, el sem
tudtam képzelni, hol lehet. Nagyon aggódtam. Csak nem esett
valami baja?
- Nem, Leotta, semmi bajom! - igyekezett megnyugtatni Lucy. -
Én csak... egyszerűen... - elakadt a szava.
Leotta bejött, és gondosan becsukta maga után az ajtót.
Azonnal felmérte, hogy fiatalabbik főnöknője pillanatnyilag
nagyon boldogtalannak és szerencsétlennek érzi magát.
- Készítek egy jó forró fürdőt! - indult máris a fürdőszoba felé.
Lucy a következő pillanatban már meg is hallotta a víz
csobogását a kádban. Hálás volt Leottának, amiért nem kezdett
kérdezősködni, hanem, azonnal segíteni akart. Kibújt ruháiból, és
a fürdőszoba felé indult.
- Megyek, hozok valami reggelit is, kisasszony! - ajánlkozott
Leotta. - Addig fürödjön meg, lazítson egy kicsit a jó meleg
vízben!
- Köszönöm, Leotta! Az igazat megvallva farkaséhes vagyok -
mondta Lucy, s maga is csodálkozott, miért nem érezte eddig a
gyomrát mardosó éhséget.
Belépett a kádba, és elnyújtózott az illatos fürdővízben. Ereje
lassan kezdett visszatérni. Már csak a jövő gondja nyomasztotta, a
pillanatnyi kellemetlenségekkel nem törődött.
Mi lesz, ha Jeff elutazik? Van-e egyáltalán bármiféle jövője a
kapcsolatuknak? Nem kellene egyszer erről is beszélniük?
Jobb lett volna, ha nem enged a férfi csábításának és nem kezd
bele ebbe az őrült kalandba! Igaz, nem is lett volna része abban a
sok gyönyörűségben, amit a férfi karjai között átélt!
Leotta visszajött, tálcán hozta a bőséges reggelit. Segített
felöltözni Lucynek, aztán leültette az asztalhoz és gyorsan
megterített.
- Micsoda lakoma! Jaj, Leotta, csak nem gondolod, hogy képes
leszek egyedül eltüntetni az egészet? - nevetett a fiatal lány.
 - Sikerülni fog, kisasszony! - nevetett vissza Leotta, majd jó
étvágyat kívánt, s már el is sietett.
Lucy valóban olyan éhes volt, hogy nemsokára már csak üres
tányérok sorakoztak előtte. Legszívesebben lefeküdt volna
szundítani egy kicsit, és Jeff erős karjairól, izmos testéről, gyengéd
csókjairól ábrándozott volna. Ehelyett viszont rendbe kell szednie
magát, nekilátni a napi munkának, ráadásul még a gyermekdélután
megszervezése is őrá vár. Nem lophatja itt tovább a napot,
indulnia kell.
Ahogy sietős léptekkel átsietett a szálloda hallján, kis híján a
kövér Mr. Abemathy karjaiba futott.
- Hát itt van, kedves kicsi Lucy! - harsogott a vendég, akit
mindenki kerülni igyekezett. Mondja, igaz, hogy az este többet
ivott a kelleténél és estélyi ruhában elaludt a strandon?
Lucy először szóhoz sem jutott.
- Mit beszél, Mr. Abemathy? - nyögte végül.
- Ilyesmit hallottam beszélni a vendégek körében, kicsikém! -
Mr. Abemathy kedvtelve legeltette pillantását Lucy karcsú derekán
és formás keblein. - Ugye tudja, ha nehézségei támadnának,
énhozzám mindig fordulhat! Higgye el, én meg tudnám védeni
minden gonosz csúfolódástól! Mellettem biztonságban lenne!
Kedveskedve megsimogatta Lucy arcát, aztán tömpe lábain
elkacsázott.
Milyen undorító alak! - gondolta bosszúsan a lány. De legalább
megtudtam, mit hisznek a vendégek, mi történt velem az éjszaka:
hogy részegen elaludtam a strandon és csak reggel ébredtem fel!
Lassan, nagyon lassan múltak a percek, az órák. A máskor
annyira élvezett munka most kellemetlen teherként nehezedett a
vállára. Akármerre járt, igyekezett kerülni a vendégek pillantását.
Félt, hogy összesúgnak a háta mögött, mutogatnak rá, izgatottan
tárgyalják, mi minden történhetett még vele az éjszaka. A
Vaughan nővérek eddig semmi okot nem adtak bármiféle
híresztelésekre, sok vendég nyilván kapva kap az alkalmon, hogy
végre történik valami!
 Hiába próbált erős lenni és nem gondolni a pletykálkodókra.
Hiszen nem tett semmi rosszat! Egy férfinél töltötte az éjszakát,
akit szeret, ennyi az egész! Millió és millió ember teszi ugyanezt
nap mint nap a föld minden részén! Miért kellene titkolóznia és
szégyenkeznie? Azért, mert Gail néhány keserű csalódás után úgy
döntött, többé hallani sem akar a férfiakról?
Egy férfi hiányzik Gailnek, semmi más! Valaki, aki törődik
vele, kedves hozzá, szereti, s jó élettársa lesz.
Talán nekem is szükségem lenne már egy ilyen társra? -
gondolta Lucy tétován, de választ már nem tudott adni saját
magának a nehéz kérdésre.
 6

Jeff Harding a bungalójához vezető keskeny ösvényen térdelt, és

Lucy beszorult cipőjét igyekezett kiszabadítani a kövek közül.
Amikor hosszas fáradozás után végre sikerült, a férfi
megkönnyebbülten felsóhajtott.
Barry Holmes egész idő alatt mellette állt, és összefont
karokkal szemlélte barátja erőfeszítéseit.
- Szép kis munkát szerzett neked az illető hölgy! - állapította
meg végül.
Jeff szemügyre vette a csinos kis cipőt, és megkönnyebbülten
látta, hogy nem esett nagyobb baja, mindössze a sarkán gyűrődott
fel egy kissé a bőr.
Barry kényelmesen rágyújtott, és a távozás leghalványabb
szándéka nélkül letelepedett egy nagyobb kőre.
- Akkor is kitalálom, kihez tartozik ez a kis cipő, ha egy szóval
sem árulod el. Ugyanis jó megfigyelő vagyok, ha nem tudnád, és
ha nem csal az emlékezetem, Lucy lábán láttam ugyanilyet tegnap
este a bárban.
Jeff összerezzent.
- Együtt voltál vele a bárban?
Barrynek természetesen esze ágában sem volt elárulni, hogy
Lucyvel alig néhány szót váltott, s az este hátralévő részét Mrs.
Engel társaságában töltötte. Hanyagul legyintett.
- Megittunk együtt egy-két koktélt.
Jeff Hardingnak egyáltalán nem volt ínyére, hogy Lucy Barry
Holmes társaságában üldögélt a szálloda bárjában. Szóval ezért
késett olyan sokat! Ezek szerint nem a munkája tartotta vissza,
mint Jeff gondolta, hanem cseverészett Barryvel a bárban!
Barátja kivette a kezéből Lucy cipőjét, és tüzetesen szemügyre
vette.
- Igen, ez Lucy cipője. Visszaviszem neki - mondta nyugodtan.
- Úgyis fel akartam menni a főépületbe.
Jeff olyan hevesen rántotta ki a kezéből a cipőt, hogy Barry kis
híján egyensúlyát vesztette.
- Majd én visszaviszem neki! - jelentette ki ellentmondást nem
tűrő hangon. - Egyébként is azt tanácsolom, verd ki a fejedből
Lucyt! Nem tűröm, hogy ott legyeskedj körülötte! Lucy énhozzám
tartozik, világos?
Barryt türelmes természettel áldotta meg az ég, de Jeff
szokatlan viselkedése most már kezdte kihozni a sodrából. Barátja
mintha megváltozott volna, mióta Lucyvel találkozott...
- Ezek szerint komolyan jelent neked valamit az a kislány.
- Csak annyit mondok, tartsd magad távol tőle! - morogta Jeff
Harding bosszúsan. - Tele van jobbnál jobb lányokkal a strand,
keress magadnak valaki mást, akivel elszórakozhatsz!
Barry sértődötten vállat vont.
- Jól van, jól van! Csak nem fogunk egy lány miatt
összeveszni?!
Jeff morgott valamit, aztán megfordult, és már el is tűnt a
lakosztályában.
Barry fejcsóválva nézett utána.
Ez is szépen horogra akadt! - állapította meg derűsen.
Elhatározta, ezentúl valóban tartani fogja a háromlépésnyi
távolságot, ha Lucyvel találkozik. Neki is tetszett ugyan a lány, de
Barry Holmes nem az az ember volt, aki a barátja kezéről lecsapna
egy nőt.
Jeff eközben bent a bungalóban kevert magának egy koktélt,
leült az egyik nádfonatú karosszékben és végtelen szeretettel
megsimogatta Lucy kiszabadított cipőjét.
Tényleg estig kell várnia, ha viszont akarja látni a lányt? Nem
tudna Lucy legalább egy órára, vagy akár csak egy félórára
elszökni a munkából napközben?
Kiitta a koktélt, és elszántan felállt. Bemegy a szállodába, és
visszaviszi Lucynek a cipőjét.
Ebédidő volt, a strandon felállították a büféasztalokat.
Szendvicseket, salátákat, könnyű falatokat kínáltak, de a legtöbb
vendég nem volt éhes ilyentájt, inkább kényelmesen heverészett a
homokon vagy fürdött a tengerben.
Jeff belépett a szálloda halljába, és kutatón nézett körül, de
sehol nem látta Lucyt.
Mindenütt csak vendégek beszélgettek kis csoportokba
verődve. A recepciós pultnál pedig éppen az elkerülni igyekezett
Gail Vaughan állt és figyelte szúrós szemmel a fiatalembert.
Vajon elárulta neki Lucy, hol töltötte az éjszakát?
Jeff kellemetlenül érezte magát Gail vádló pillantása alatt, s
legszívesebben azonnal visszavonult volna, de véghez akarta
vinni, amit elhatározott. Odasétált a recepcióhoz, és türelmesen
várt, amíg Gail elköszönt az előtte álló két idős hölgytől és végre
hozzá fordult.
Azonnal felfedezte a Jeff kezében tartott kis cipőt.
Szóval ezzel a férfival töltötte Lucy az éjszakát! - állapította
meg diadalmasan. Legszívesebben keményen megmondta volna
Jeff Hardingnak a véleményét az olyan férfiakról, akik csak
könnyű kalandot keresve utaznak nyaralni, s így keserű és
fájdalmas élményeket szereznek a naiv fiatal lánykáknak! Mivel jó
néhány vendég volt a közelükben, Gail nem mondhatott semmit.
- Köszönöm, hogy visszahozta a húgom cipőjét, Mr. Harding! -
mondta kimérten, és már nyújtotta is a kezét a cipőért. - Biztosan
elvesztette valahol.
Jeff habozva adta a cipőt Gail kezébe, jobban szerette volna
személyesen átadni Lucynek.
- Beszorult a strandhoz vezető ösvény kövei közé - magyarázta.
- Ott találtam. Szép kis munka volt kiszabadítani!
Gail éles pillantást vetett rá.
- Köszönöm a fáradozását, Mr. Harding!
 Jeff azonban még nem tudta meg, amit tudni akart.
- Meg tudná mondani, hol találhatnám meg Lucyt? - kérdezte
létező legkedvesebb mosolyával.
- Sajnálom, de magam sem tudom, merre van - jelentette ki
határozottan Gail, és már el is fordult a férfitől. Lelke mélyén
ugyan tudta, nem éppen ez a megfelelő hang egy pénzes vendéggel
szemben, de nem tudta leplezni a férfi iránt táplált ellenérzéseit.
Jeff Harding egy közönséges szélhámos, aki magába bolondította
és elcsábította Lucyt, ráadásul ő a felelős azokért a borzasztó
pletykákért is, amelyek máris kerengenek Lucy részegen a
strandon töltött éjszakájáról!
A férfi azonban nem hagyta magát ilyen könnyen lerázni.
- Biztos abban, hogy nem tudja, hol van Lucy, Miss Vaughan? -
lépett közelebb a pulthoz.
Gail felemelte a fejét. Az egyetlen, amit még tehet, hogy minél
gyorsabban eltávolítja ezt az alakot Lucy közeléből! Már nyitotta
is a száját, hogy valami gorombaságot mondjon, amikor hirtelen
jobb ötlete támadt.
- Valóban nem tudom, hol lehet Lucy, Mr. Harding! - felelte
gondterhelt sóhajtással. - Bár tudnám, merre csavaroghat!
A férfit meglepte Gail hangja.
- Csavaroghat? - ismételte zavartan. - Azt hittem, dolgozik!
Gail Vaughan nem érezte magát éppen kellemesen a bőrében,
hogy a húgát be kell feketítenie, de úgy érezte, mégis meg kell
tennie. Meg kell mentenie Lucyt, meg kell kímélnie a szörnyű
csalódásoktól, amelyektől őt magát nem kímélte meg a sors.
Mélyet sóhajtott, és közelebb hajolt Jeff Hardinghoz.
- Lucy kicsit furcsán értelmezi a feladatát, hogy foglalkozzon a
vendégekkel, különösen pedig az egyedülállókkal, akiknek nincs
társaságuk. Sajnos hajlamos az érdeklődését kizárólag a férfi
vendégekre korlátozni, ugye érti, mire célzok? Nem akarok
tapintatlan lenni, nem kérdezem meg, önnel töltötte-e az elmúlt
éjszakát, de szeretném figyelmeztetni, Mr. Harding! Kérem, ne
gondolja, hogy maga az egyetlen, akinek a testvérem odaadja
magát a férfivendégek közül! Sajnos mindennapos gondot jelent
ez nekem.
Jeff döbbenten meredt rá. Lucy, a kedves, aranyos és
szenvedélyes kis Lucy képes lenne szinte minden éjszakáját más
férfivendéggel tölteni a szállodában, akárcsak egy hivatásos
örömlány?
Már a gondolatra is szinte eszét vesztette. Nem, ez nem lehet!
Első felháborodása elmúltával a következő gondolata máris
józanabb volt. Sokkal valószínűbb, hogy a szigorú nővér, Gail
dühös a húgára, amiért egy férfival töltötte az éjszakát, és így akar
bosszút állni rajta!
- Ne aggódjon, Miss Vaughan! - felelte végül Jeff nyugodtan. -
Nem érdekel a húga, nem kell féltenie sem őt tőlem, sem pedig
engem tőle!
Ezzel megfordult, és már el is hagyta a szállodát.
Gail ellentmondásos érzésekkel eltelve nézett utána. Jeff
Harding tulajdonképpen valóban megnyerő fickó, állapította meg.
Lelke mélyén megértette Lucyt, amiért a férfi felkeltette az
érdeklődését. Csakhogy Harding éppen azoknak a soha nem
szeretett fiatal vendégeknek az egyike, akik erotikus kalandok
reményében érkeznek a szállodába!
Meg kell védeni Lucyt az ilyen férfiaktól! Gail elszánta magát,
hogy semmilyen eszköztől nem fog visszariadni a szent cél
érdekében.
Lucynek időközben sikerült túltennie magát a pletykák és Gail
bosszantó viselkedése miatti felháborodásán, s most már jó
hangulatban végezte napi teendőit. Nem is sejtette, milyen gonosz
tervet sző ellene a tulajdon testvére! Éppen a strand mellett sietett
el, amikor megállították.
- Jöjjön, Lucy, igyon velünk egy kortyot! - hívta egy idősebb,
ismerős vendég. Mintegy tucatnyi érdeklődő vett körül egy
vigyorgó, bennszülött kókuszdióárust, aki éles machetéjével egy
pillantás alatt felnyitotta a kókuszt, rumot csepegtetett bele,
összerázta, s nem is túl drágán kínálta a vendégeknek.
 Lucy óvatosan kortyolt egyet a szokatlan italból.
- Nagyon erős ez ilyenkor délidőben - állapította meg. -
Remélem, nem fogok itt helyben összeesni tőle!
- Majd én feltámogatom! - nevetett az idős Bert Frederick, aki
hosszú évek óta volt már a Sunnyside Hotel visszatérő vendége, és
baráti kapcsolat fűzte a Vaughan nővérekhez. Lucy egy kicsit
mintha a lánya is lett volna, mindig kedvesen, humorosan beszélt
vele, de soha egyetlen szóval nem lépte át azt a bizonyos határt.
Lucy nevetve kóstolta meg még egyszer az italt.
- Végül is most egészen elviselhető - állapította meg vidáman.
Jól ismerte a bennszülött árust és portékáját. - Tom néha olyan sok
rumot önt bele, hogy egy tengerészt is térdre kényszerítene.
Bert Frederick nevetett.
- A múlt nyáron nekem is volt alkalmam tapasztalni! Emlékszik
még arra a születésnapi partira, Lucy?
Nevetgélve, hangosan beszélgetve sétáltak tovább. Lucyt régi
barátság fűzte Bert Frederickhez, s ezt tudta a többi törzsvendég
is. Senki nem gondolhatott semmi rosszra velük kapcsolatban.
Mindezt nem tudhatta azonban az a férfi, aki egy bokor
árnyékából egyre növekvő, dühös fájdalommal nézte őket,
miközben keze ökölbe szorult, és csak nehezen tudta visszatartani
magát, hogy oda ne rohanjon hozzájuk.
Jeff Harding a fogait csikorgatta tehetetlen haragjában. Mégis
igaz lenne, amit Gail mondott az előbb? Hiszen Lucy olyan fiatal
és olyan ártatlan... Vagy csak annak tűnik? Lehet, hogy valóban
kikezd az összes egyedülálló férfivendéggel? Most is itt nevetgél
az egyikkel!
Minden más lány esetében csak legyintett volna. Mit számít, ha
másnak is odaadja magát? Majd ő is keres magának egy
bennszülött szépséget, akinél kárpótlást találhat!
Lucyvel azonban egészen más volt a helyzet. Nem volt kíváncsi
semmiféle hosszú combú, érzéki bennszülött lányra. Neki csak
Lucy kellett, egyes-egyedül csak Lucy! Az első pillanattól fogva
csak őrá tudott gondolni, s most maga is megdöbbenve érezte,
milyen mélyen befészkelte magát a szívébe ez a lány. Lucy pedig
most itt sétálgat bizalmas közelségben ezzel a vénemberrel, aki
akár a nagyapja is lehetne!
Jeff Harding bosszúsan elfordult, s ebben a pillanatban kis
híján fellökött egy barna hajú, álomba illően szép, tökéletes alakú
lányt, aki hajában tarka virágokkal, kacéran mosolygott rá.
- Elnézést! - mormolta zavartan a férfi.
- Semmi baj! - mosolygott rá elbűvölően a szépség,
megvillantva hófehér fogait. - Hívjon meg egy italra, és már jóvá
is tett mindent!
Jeff még egy utolsó pillantást vetett a távolodó Lucy után, aztán
visszafordult az elbűvölő bennszülött lányhoz.
- Szívesen! - bólintott. - A bárba kívánkozik, vagy itt
maradjunk a strandon?
- Jó lesz itt is. Egyelőre... - A lány mosolya sokat sejtetett és
sokat ígért. - A továbbiakat majd meglátjuk...
Mint később a büfépult mellett kiderült róla, Lystrának hívták,
fotómodellként dolgozott Trinidadban. Gyönyörű és nagyon szexi
volt. Jeff azonban az első ötpercnyi társalgás után mégis úgy
érezte, határozottan idegesíti a lány. Lystra érzéki szépsége
hidegen hagyta.
Lucyvel akart lenni, senki mással! Alig várta, hogy végre a
bennszülött lány is kiigya az italát, aztán elköszönt tőle, nem
törődve Lystra sértődött fintorával. Vissza akart vonulni valahová,
ahol senki nem találhat rá, és ahol nyugodtan átgondolhatja a
Lucyvel kapcsolatos érzelmeit.
Nem ő volt ebben a percben az egyetlen, aki Lucyn törte a fejét.
Barry Holmes a szálloda bárjában egy ablak melletti asztalnál
üldögélt, és meghökkenve kapta fel a fejét, amikor megpillantotta
barátját az egzotikus, kreol bőrű szépség társaságában. Barry már
tegnap megismerkedett a lánnyal, tudta, hogy Lystra a neve, s
fotómodellként keresi a kenyerét. Szívesen kikezd a férfiakkal, és
könnyen megkapható. Barry nem értette a helyzetet. Jól
emlékezett még barátja reggeli dühös kirohanására, s a
figyelmeztetésre, hogy ne merjen közeledni Lucyhoz.
Mindegy! - legyintett végül. Ha Jeff leállhat flörtölni ezzel a
lánnyal, engem sem köt többé a szavam, hogy visszatartom
magam Lucytól.
Lehet, hogy Lucy közben már maga is rájött, Jeff
megbízhatatlan és hűtlen partner, s most éppen vigasztalást keres.
Miért is ne éppen ő legyen a vigasztalója?
Barryt egészen felvillanyozta a gondolat.
A recepcióhoz sétált és érdeklődött, hol találhatná meg a fiatal
lányt. Gail felemelte a fejét, és kutató pillantással mérte végig.
Barry Holmes rokonszenves fickónak tűnt, de azért inkább csak
tartsa távol magát Lucytól ő is!
Gail szomorúan elmosolyodott.
- Igazán nagyon sajnálom, Mr. Holmes! - sóhajtotta. - Higgye
el, én lennék a legboldogabb, ha tudnám, merre kószál a húgom!
Barry közelebb hajolt. Felkeltette az érdeklődését Gail különös
hangja és mély sóhajtásai.
- Ha jól értem, aggódik Lucy miatt? - kérdezte halkan és
bizalmasan.
Gail gondterhelten bólintott.
- Nagyon aggódom. Lucy sajnos mindig is aggodalomra adott
okot. Tudja, mióta a szüleink meghaltak, mindent elkövettem,
hogy pótoljam anyánkat a húgom számára, de meg kell, hogy
mondjam, Lucy nagyon nehéz esetnek bizonyult. Csődöt mondott
minden próbálkozásom.
- Csakugyan? - Barry maga is megdöbbent.
Nem értette igazán, miért avatja őt a bizalmába Gail. Végtére is
ő csak egy a vendégek közül, nem pedig régi ismerős! A helyzet
egyre áttekinthetetlenebbé válik, állapította meg. Mindenki
másképpen viselkedik, mint ahogyan várható lenne tőle.
- Sajnos! - sóhajtotta Gail szomorúan. - Lucy vagy valamelyik
férfivendéggel szórakozik, mert férfiakból aztán soha nem lehet
elég neki, vagy pedig bent csatangol a városban, és cipőket vásárol
magának!
 - Cipőket? - ismételte Barry egyik döbbenetből a másikba esve.
- Pillanatnyilag kétszáz pár cipője van. - Gail gondterhelten
csóválta a fejét. - De mindig többet akar. Ugyanúgy, mint
férfiakból. Csak azt remélem, ezúttal kifizette a cipőt, nem megint
ellopta, mint ahogy már gyakran előfordult.
Barry levegő után kapkodott.
- Ellopta? Lucy cipőket lopott?
- Sajnos igen.
- De hát... hogyan?
Gail drámaian lesütötte a szemét, mintha könnyeit akarná
elrejteni.
- Nemcsak cipőket, de minden mást is ellop, ami csak a keze
ügyébe kerül. Lucy kleptomániás, ugye tudja, mit jelent ez a szó,
Mr. Holmes? Bridgetown minden üzletében jól ismerik már.
Amint befejezi kis körútját a városban, máris csörögni kezd az
asztalomon a telefon, felhívnak a boltosok, és sorolják a kárukat.
Lucy már olyan mélyre süllyedt, hogy kis híján a tönk szélére
juttatta az egész szállodát! Minden pénz a boltosoknak megy,
akiket ki kell fizetnem, ha nem akarok botrányt. Sajnos nem
tudom, meddig sikerül még elhallgattatnom drága pénzért a helyi
pletykafészkeket. Nagyon félek.
Barry most már sietett. Sürgősen figyelmeztetnie kell a barátját
is, hogy tartsa távol magát a lánytól! Hiszen ez a Lucy valami
rettenetes nőszemély!
Gyorsan elköszönt Gailtől, és már futott is.
 7

Lucy eközben gyanútlanul végezte mindennapi munkáját. Gabby,

a nyári szünidőben munkát vállaló diák szívesen segédkezett neki
a gyermekdélután megszervezésében. Gabby született
bohóctehetség volt, órákon át el tudta szórakoztatni a gyerekek
minden korosztályát. Eredetileg ugyan parkgondozónak vették fel
a szállodába, de komikustehetségére gyorsan fény derült, s attól
fogva inkább a gyerekprogramokba igyekeztek bevonni. Lucy
maga is nagyon szerette a gyerekeket, Gabbyt pedig elragadó
figurának találta, és hamarosan jó barátok lettek.
- Ki kellene találni valami vízijátékot is - mondta a fiatal lány a
megbeszélés végeztével. - Jó lenne, ha ebben a hőségben nemcsak
a játszótéren lennének a gyerekek, hanem pancsolnának is egy
kicsit a vízben. Törd a fejed, holnapra össze kell állítanom a
pontos programot!
Gabby vigyorogva bólintott.
- Bízhatsz bennem, Lucy!
- Holnap délelőtt még újra megbeszélünk mindent. Viszlát!
- Viszlát, kis barátnőm!
Lucy jó hangulatban búcsúzott, és már sietett is tovább. Gail
természetesen a Gabby val való barátsága ellen is szót emelt már.
de Lucyt nem érdekelték a kifogások. Gabby szórakoztató és
hűséges barát volt, néha be is mentek együtt szórakozni
Bridgetownba, de egyikükben sem merült fel, hogy több is lehetne
közöttük a puszta barátságnál.
A terasz egyik kis asztalánál ülve Jeff Harding és Barry Holmes
gondterhelten figyelték a kis jelenetet Lucy és a jóképű fiú között.
 - Sajnos Gail tényleg igazat mondott - sóhajtotta Jeff magába
roskadva. - Legalábbis ami Lucy férfikapcsolatait illeti. Az előbb
azzal a vénemberrel flörtölt, most pedig egy fiatal gyerekke1!
A pohara után nyúlt, és nagyot kortyolt az erős rumpuncsból.
Barry maga is mélyen a pohár fenekére nézett.
- Hihetetlen! - mormolta maga elé. - Milyen csalódásokat kell
megélnie az embernek! Pedig ez a kis Lucy aztán igazán ártatlan
lélek benyomását keltette! Ugyan ki hitte volna...
- A pokolba minden nővel! - Jeff kiitta az italát, és egy újabbat
rendelt. A pincér már le is tette elé a következő rumpuncsot. -
Nem szabad bedőlni nekik!
- Így is van... csak tönkreteszik az embert - helyeselt Barry
nehezen forgó nyelvvel.
Cigarettára gyújtottak, immár a harmincadikra ezen a szörnyű
napon. Jeff Harding teljesen kiütve érezte magát, amikor
meghallotta, mit tudott meg Barry a szállodában Lucy nővérétől.
Mit tegyen ezek után? Ha Lucy tényleg nimfomániás, ráadásul
kleptomániás is, legjobb lenne azonnal minden kapcsolatot
megszakítani vele!
- Ne vedd annyira a szívedre! - próbálta meg vigasztalni Barry,
látva barátja elkeseredését. - Úgysem tartott volna sokáig. Gondolj
inkább másra! Ott van például Lystra, az a csokoládébama
gyönyörűség! Arra gondolj, vajon vele miket élhetnél át, ha úgy
igazán belejönne a dologba!
Jeff legszívesebben megütötte volna szegény barátját, akit
pedig pusztán a színtiszta jó szándék vezérelt.
- Hagyj nekem békét azzal a Lystrával! - hördült fel. - És
Lucyről sem akarok hallani többet!
- Szakítasz vele? - kérdezte reménykedve Barry.
- Nem, barátom, ezt a szívességet nem teszem meg neked!
Tudom, csak arra vársz, hogy átengedjem neked Lucyt! Amit
mondtam, arra vonatkozott, hogy egy szót sem akarok hallani
többé azokból a rágalmakból, amiket Lucyre szórnak!
Barry megdöbbent.
 - Gondolod, hogy a nővére csak kitalálta az egészet? Ugyan
miért tette volna? Miért akarná befeketíteni a tulajdon testvérét
vadidegen emberek előtt?
- Nem hiszem, hogy az egész csak Gail Vaughan
agyszüleménye lenne, de abban biztos vagyok, hogy erősen
eltúlozta a dolgokat.
Jeff előhúzta a pénztárcáját, fizetett, és indulni készült.
- Mire készülsz? - tudakolta Barry.
- Utána akarok járni a dolognak. Tudni akarom, mi igaz abból,
amit Gail mondott. Később találkozunk!
Azzal már el is sietett az asztalok között.
Lassan az étterem is megtelt, ínycsiklandó illatok áradtak ki a
hallba, de Jeff a legcsekélyebb étvágyat sem érezte. Szinte
magánkívül volt a Lucyről hallottak miatt, s feltétlenül ki akarta
nyomozni, igazak-e Gail rémtörténetei a húgáról.
Visszament a bungalójába, fürdőnadrágra vetkőzött, fogta a
törülközőjét és indult a tengerhez, hogy lehűtse magát egy kicsit.
Érezte, hogy nem tett jót a sok ital, amit felhajtott hirtelen
felindulásában a szálloda teraszán.
Már félúton járt a strand felé, amikor hirtelen eszébe jutott az
eldugott kis öböl, ahol Lucy szokott fürdeni, kerülve a vendégeket.
Arrafelé vette útját. Neki sem hiányzik a fürdőzők lármája, s talán
még a lánnyal is összetalálkozhat végre. Lázasan gondolkozott,
miként viselkedjen, ha valóban ott találja a lányt. Mit mondjon
neki?
És mit mondjon később, amikor majd Lucy ott lesz mellette
ismét a bungalóban? Tegyen úgy, mintha nem is hallott volna
semmiről? Vagy éppen ellenkezőleg, faggassa ki, mi igaz a
rémmesékből?
Mire odaért a félreeső kis partszakaszhoz, már teljesen
besötétedett. Mégis észrevette a nem messze tőle a homokon
heverő tarka törülközőt és rajta az apró szövetdarabkákat, amiket
Lucy fürdőruha gyanánt visel. Szóval itt van! Jeff szíve majd’
kiugrott a helyéből a boldogságtól.
 Már meg is pillantotta a vízből kiemelkedő lányt.
- Jeff! - kiáltotta Lucy őszinte örömmel, amikor észrevette őt. -
De jó, hogy itt vagy! Azt hittem, el is felejtetted, merre van az én
kis magánstrandom! Úgy hiányoztál egész nap, el sem hiszed!
Már oda is futott hozzá, a nyaka köré fonta hús, vizes karjait és
szorosan hozzásimult.
Jeff Harding a pillanat törtrésze alatt elfelejtett minden rosszat,
ami hallott ma a lányról. Szenvedélyesen szorította magához a
karcsú, meztelen testet, s kiéhezve borult Lucy hívogató,
tengervízízű szájára.
- Lucy... - suttogta a férfi, borzongva az izgalomtól. - Bár
tudnád, hogy vágyakoztam utánad egész nap! Nagyon hiányoztál,
alig vártam, hogy végre újra a karomban tarthassalak!
Lucy mosolyogva nézett fel rá, és még szorosabban simult
hozzá.
- Te is nagyon hiányoztál nekem! - súgta vissza. - Egész nap
csak erre a pillanatra vártam. Még soha nem telt ilyen lassan az
idő, valósággal vánszorogtak a percek, az órák.
Jeff a karjába vette, s gyengéden maga mellé húzta a kiterített
nagy törülközőre. Saját törülközőjével gyengéden szárítgatta Lucy
remegő testét. A telihold fénye mintha aranyba vonta volna a lány
alakját.
- Lucy... - Nem is jutott eszébe más, csak a lány nevét
ismételgette. Érzelmei teljesen a hatalmukba kerítették, már nem
is tudott gondolkozni. Újra és újra megcsókolta a lányt, aki boldog
sóhajtással simult a karjaiba.
- Ezen a partszakaszon senki nem jár - súgta a fülébe. - Még
napközben sem, nemhogy ilyenkor este... nyugodtan leveheted a
fürdőnadrágodat! Senki nem fog zavarni minket...
Lucy hirtelen felült, s maga rántotta le Jeffről a fürdőnadrágot.
A férfi kemény férfiasságának látványára ő is izgalomba jött, s
egyre szenvedélyesebben viszonozta Jeff forró, mohó csókjait.
Később, a kimerítő, de boldog szeretkezés után, amely, ha
lehet, még az eddigieknél is csodálatosabb élmény volt, úsztak
egyet a tengerben, s pancsolva játszottak a part mentén, mint két
gyerek.
- Menjünk vissza a bungalómba? - kérdezte Jeff, miközben kéz
a kézben sétáltak ki a partra. - Nincs kedved inni valamit?
Lucy tétovázott. Az előző éjszaka alaposan megtépázta a jó
hírét. Megengedheti-e magának, hogy megint a férfi bungalójában
aludjon? Nem tenné-e helyesebben, ha visszamenne a szállodába,
és a saját szobájában töltené az éjszakát? Érezte, nem tanácsos
tovább feszítenie a húrt. Így is sikerült éppen eléggé magára
haragítania a nővérét.
Jeff átölelte és gyengéden csókolgatta.
- Maradj nálam! - súgta a fülébe. - Aludj velem ma éjszaka is!
Lucy boldogtalanul nézett fel rá.
- Inkább nem... Gail nagyon megszidott ma reggel, és ráadásul
még igaza is volt. Gyűrött estélyi ruhában, fésületlenül, mezítláb,
egy fél pár cipővel a kezemben kellett reggel végigvonulnom a
strandon! Képzelheted, miket gondolhattak a vendégek! Még soha
nem láttak ilyen állapotban !
- De Lucy, majd gondoskodunk arról, hogy ne gyűrödjön össze
a ruhád, s szépen rendbehozod magad, mielőtt visszaindulsz a
szállodába. Különben is felnőtt ember vagy - tiltakozott a férfi. -
Nem értem, hogyan függhetsz ennyire a nővéredtől!
Lucy tehetetlenül vállat vont.
- Ő az idősebb - felelte halkan. - A szüléink halála után nagyon
sokat törődött velem. Neki is köszönhetem, hogy nem kellett
félbeszakítani a tanulmányaimat. Hálával tartozom Gailnek.
- Megértem, de mégsem bánhat veled úgy, mintha egy buta kis
kamaszlány lennél. Meg kell értenie, hogy a magad útját akarod
járni. Amíg a munkádat nem hanyagolod el, mi beleszólása
lehetne a magánügyeidbe?
Lucy elhúzta a száját.
- Próbáld meg ezt elmagyarázni neki is!
- Egyszer meg is teszem. De most gyere, menjünk!
Kéz a kézben sétáltak végig a strand szegélyén, egyenesen Jeff
szalmatetős házikójához. Lucy bizonytalanul lépkedett, nem tudta,
helyesen cselekszik-e. Tétovázását azonban gyorsan sikerült
legyőznie. Korán van még, és neki semmi kedve egyedül ágyba
bújni, vagy a bárban szórakoztatni az unalmasabbnál unalmasabb
vendégeket.
- Remélem, Barry nem kopogtat be már megint valamilyen
mondvacsinált ürüggyel - mormolta Jeff, amikor feltűnt előttük a
két szomszédos bungaló. - Nem javasolnám neki... - tette hozzá
vészjóslóan.
- Sötét van nála - állapította meg Lucy. - Valószínűleg ott ül a
bárban valami csinos lány társaságában.
- Vagy olyan részeg, hogy az ágyában horkol - morogta Jeff. -
Ugyanis ma kissé többet ivott a kelleténél.
Átkarolta Lucyt, és halkan feltette neki a kérdést.
- A bárról jut eszembe - kezdte szinte mentegetőzve. - Azért
jöttél hozzám olyan későn tegnap este, mert Barry-vel töltötted az
időt a bárban?
Lucy csodálkozva nézett vissza rá.
- Barryvel a bárban? Dehogyis! - nevetett aztán. - Mrs. Engel,
egy kedves, idősebb hölgy asztalánál ültem, amikor Barry
megjelent. Tudod, Gail kért meg, hogy foglalkozzak egy kicsit
Mrs. Engellel, mert nagyon egyedül érzi magát. Visszatérő
vendégünk, úgyhogy mindent meg kell tennünk, hogy jól érezze
magát nálunk. Nem mondhattam nemet. Barry aztán odaült
hozzánk, én pedig néhány perc múlva megkértem, szórakoztassa
még egy kicsit az idős hölgyet, s már el is tűntem. Azt már tudod,
hová...
Jeffnek nagy kő esett le a szívéről, bár igyekezett nem mutatni.
Haragudott Barryre, amiért kissé elferdítve mesélte el a bárban
töltött estét, de ez most már nem is számított igazán. Csak az volt
a fontos, hogy Lucy nem Barryvel üldögélt kettesben koktélokat
kortyolgatva.
- Szóval így volt - mormolta, s hálásan magához húzta a lányt. -
Már azt hittem, Barry iránt is érdeklődést mutatsz.
 Lucy kirántotta magát a karjából, és szembefordult vele.
- Jeff, hogy mondhatsz ilyet? Csak nem gondolod, hogy
kikezdek minden utamba akadó magányos férfival? Vedd
tudomásul, még soha életemben nem volt semmi dolgom egyetlen
vendéggel sem! Te vagy az első, a legelső, érted? Veled is csak
azért, mert... mert ez nem pusztán egyszerű kis nyári kaland,
ahogy te magad is mondtad tegnap este.
Jeff látta a lány őszinte felháborodását. Megkönnyebbült, de
egyidejűleg zavarban is érezte magát. Elképzelhető, hogy Gail
Vaughan ilyen aljas hazugságokat terjesszen a saját húgáról?
Éppen ő. akinek olyan fontos a család és a szálloda jó híre?!
Itt valami nincs rendben, és Jeff a lehető leggyorsabban végére
akart járni a rejtélynek.
- Ne haragudj! - kért bocsánatot halkan. - Tudod, hogy nem
gondoltam semmi rosszra. Lehet, hogy rosszul fejeztem ki magam,
de nem akartalak megbántani, ebben biztos lehetsz!
Lucy, amilyen gyorsan bosszús lett, olyan gyorsan el is
felejtette előbbi felháborodását.
Már befordultak a bungalóhoz vezető kis ösvényre, amikor
hirtelen egy sötét, karcsú alak bukkant fel mellettük.
- Jó estét, Jeff! - búgta egy bársonyos hang, és Lucy felismerte
Lystrát, a trinidadi fotómodellt.
- Jó estét! - felelte Jeff világosan érezhető elutasítással. - Szép
esténk van - fűzte még hozzá, aztán már el is fordult a lánytól, s
gyorsan kinyitotta a bungaló ajtaját.
Odabent Lucy elhelyezkedett az egyik nádból font
karosszékben, hátravetette nedves haját, és határozott pillantással
nézett a férfi szemébe.
- Az előbb azzal gyanúsítottál, hogy a hátad mögött Barryvel
flörtölök. Nos, azt hiszem, inkább te tartozol magyarázattal
nekem. Mit akart tőled Lystra? Mit keresett ilyenkor a bungalód
közelében?
Jeff először értetlenül meredt rá, aztán felnevetett, és
szenvedélyesen a karjaiba zárta.
 - De hiszen te féltékeny vagy, drága kicsi Lucy! - mondta
végtelen szeretettel. - Tudod, mennyire örülök ennek? Ebből is
láthatom, hogy nem vagyok egészen közömbös a számodra!
- Nem válaszoltál! - rázta meg a fejét Lucy. - Mi közöd neked
ehhez a Lystrához?
Jeff gyengéden megcsókolta az orra hegyét, leült, és az ölébe
húzta a lányt.
- Meghívtam Lystrát egy italra a strandon, miután véletlenül
majdnem fellöktem - magyarázta. - Ennyi volt az egész. Miután
megitta a koktélját, már el is búcsúztam tőle. Egyébként miattad
történt minden, ha tudni akarod!
- Miattam? - ismételte Lucy értetlenül. - Hogy értsem ezt?
- Lucy, kérlek, nyugodj meg! - Jeff óvatosan felállt, és két
koktélt kevert. - Elmondom, hogyan történt - folytatta közben. - A
strandon mászkáltam, és egyszer csak megláttalak téged egy
ismeretlen, idős férfi társaságában. Hagytad, hogy átölelje a
válladat, és hangosan nevettél a viccein!
Lucy lázasan próbált visszaemlékezni, kire gondolhat Jeff. Idős
férfi, aki átölelte a vállát?
- De hiszen az Bert Frederick volt! - kiáltott fel
megkönnyebbülten. - Ó, te buta! Mr. Frederick az egyik legrégebbi
törzsvendégünk, több mint tíz éve jár ide! Kislánykorom óta
ismer, jó barátja a családnak!
Jeff azonban még mindig nem volt maradéktalanul
meggyőződve Lucy ártatlanságáról. A lány bosszúsan érezte
gyanakvását.
- Nem szép tőled, hogy nem hiszel nekem! - mondta halkan. -
Pedig soha nem lennék képes hazudni neked...
A férfi tehetetlenül nézett rá. Nem, ez nem lehet puszta
szerepjátszás! Lucy valóban őszinte és ártatlan!
- Ne haragudj! - nyögte ki végül, és lázasan gondolkozott,
hogyan hozhatná helyre az elrontott hangulatot. Lucy azonban
megelőzte. Letette a poharát, odasétált hozzá és gyengéden
átölelte.
 - Nem haragszom! - suttogta alig hallhatóan egy lágy, de forró
csók kíséretében. - De most aztán egy szót se többet
féltékenységről! Semmi dolgom más férfiakkal, és elhiszem, hogy
te sem kezdtél ki senki mással. Így már rendben?
- Rendben - bólintott ellágyulva Jeff.
Megittak még egy könnyű koktélt, aztán letették a poharat.
- Mesélj, mivel töltötted a mai napot? - dőlt hátra a székben
Jeff. - Minden érdekel. Minden fontos nekem, ami neked is az.
Minél többet meg akart tudni Lucyről, hogy végre tisztán
láthasson.
- Egy sereg elintéznivalóm volt - kezdett bele fáradt mosollyal a
lány. - Tudod, egy ekkora szállodában mindig bőven akad
tennivaló, ráadásul ilyenkor főidény is van. Gail szerencsére
elintézi a legunalmasabb munkákat, ellenőrzi a könyvelést, meg
ilyesmit, de még így is rengeteg feladat jut nekem. Nekem kell
kitalálnom a programokat, nekem kell törődnöm a vendégek
állandó jó hangulatával. Ma például gyerekdélutánt szerveztem
Gabbyval.
Jeff előrehajolt.
- Ki az a Gabby?
- Egy kedves fiú, diák valamelyik nagy egyetemen Amerikában.
Már évek óta minden nyáron nálunk dolgozik. Nagyszerűen bánik
a gyerekekkel, és az egyik legjobb barátom. Gail persze nem nézi
jó szemmel, hogy néha elmegyek vele moziba vagy kirándulni,
hiszen végső soron Gabby is a személyzethez tartozik. Gail nem
helyesli, hogy a tulajdonosnő a személyzettel barátkozik. Neki
nincsen egyetlen barátja sem. Persze nem is csodálom, amilyen
hűvösen és tartózkodóan viselkedik mindenkivel!
Jeff tűnődve nézte a lányt. Milyen különös nő ez a Lucy
Vaughan! Egyfelől gyermekien naiv és ártatlan, másfelől viszont
szenvedélyes és lenyűgöző szerető!
Tulajdonképpen semmi oka arra, hogy ne fogadja el Lucy
magyarázatát Mr. Frederickről és Gabbyról, mégis... Gail csak
nem mondta minden alap nélkül, amit neki is és Barrynek is
elmondott! Mi oka lett volna arra, hogy ilyen durva hazugságokat
terjesszen a tulajdon testvéréről?
Lucy nemsokára elbúcsúzott.
- Most már mennem kell - mondta halkan, és felállt.
- Igazán nem akarsz itt maradni? - ölelte magához Jeff.
A lány hozzásimult, és szomorúan felsóhajtott.
- Minden vágyam, hogy itt maradjak veled, de nem lehet. Még
túl elevenen él mindenkiben a ma reggeli gyászos szereplésem
emléke.
Jeff megértette, mégis nehezére esett elengedni.
- Üres az ágyam és az egész szobám nélküled - mondta halkan.
- Nagyon fogsz hiányozni!
Lucy gyengéden megcsókolta.
- Gondolj arra, hogy csak egyetlen napot kell kibírnod! -
vigasztalta. - Most már azonban tényleg mennem kell.
- Hogy lehetsz ilyen szívtelen?
A férfi kék szemeiből olyan megható könyörgés sugárzott, hogy
Lucy megingott elhatározásában. De nem, ma igazán nem
maradhat itt Jeffnél éjszakára! Akármennyire rosszulesik is
mindkettőjüknek, mennie kell.
- Nem vagyok szívtelen - mondta halkan. - Csak óvatos. Hidd
el, nekem is nehezemre esik most elmenni, de egyikünknek sem
tenne jót, ha kitudódna, hogy együtt töltöttük az éjszakát.
Tulajdonképpen még igazuk is lenne a pletykálkodóknak. Aki egy
szálloda tulajdonosa, ne aludjon a vendégek bungalójában!
Jeff csalódottan engedte le ölelő karjait.
- Ezek szerint előbb feleségül kellene, hogy vegyelek ahhoz,
hogy zavartalanul és jogosan tölthessem veled az éjszakát?
Lucynek nevetnie kellett.
- Majdcsak találunk valami más megoldást! - nyugtatta meg a
férfit. - Jó éjszakát, Jeff!
Még egyszer megcsókolta, aztán villámgyorsan kisurrant a
bungalóból. Tudta, ha még egy percig maradna, nem lenne elég
ereje elszakadni a férfitől, márpedig nem engedhet meg magának
újabb pletykákat.
Elkeseredetten sietett vissza a szálloda felé. Miért kell örökké
titkolóznia, miért nem állhat ki nyíltan a világ elé a szerelmével?
Ki kell találnia valamit, mert ez az állapot csak szenvedés
mindkettőjüknek!
Kerülő úton, a vendégek tekintete elől kitérve, a szálloda hátsó
bejáratán lépett be az épületbe. Felsietett a szobájába,
lezuhanyozott, hálóingbe bújt és lefeküdt. Már félálomban volt,
amikor hangos kopogtatás ragadta vissza az ébrenlét világába.
Dühösen ült fel az ágyban.
- Ki az?
- Lucy, alszol már? - hallotta Gail hangját.
Csak nem vette észre Gail, amikor visszaosont a szállodába?
- Hmmm... igen, már majdnem aludtam - felelte álmosan. - Mi
történt már megint? Miért nem hagysz aludni?
Gail benyitott.
- Meg akartam győződni arról, hogy a házban vagy-e egyáltalán
- mondta komolyan. Miért nem szóltál be hozzám, mielőtt feljöttél
lefeküdni? Már mindenütt kerestelek, el sem tudtam képzelni,
merre lehetsz.
Lucy felgyújtotta a kis éjjeli lámpát.
- Úszni mentem lefekvés előtt, mint minden este - válaszolta.
- Úszás után is beszólhattál volna hozzám, ahelyett hogy
észrevétlenül visszavonulsz - felelte nyugodtan Gail, és leült az
ágy szélére.
Lucy kerülte nővére aggódó pillantását.
- Nem akartam még egyszer lemenni a hallba - magyarázta. -
Valamelyik ismerős vendég biztosan elkapott volna, hogy üljek be
vele a bárba egy italra, vagy éppen te kértél volna meg, hogy
szórakoztassak valakit. Én viszont fáradt voltam, és nem vágytam
társaságra.
Gail mélyet sóhajtott.
- Nagyon aggódom érted, Lucy! Ugye megint Jeff Hardinggal
voltál? - tette fel egyenesen a kérdést.
 Lucy egy pillanatig hallgatott, aztán úgy döntött, nincs értelme
tagadni.
- Igen, vele mentem úszni, ha mindenképpen tudni akarod -
bólintott nyugodtan, és állta nővére szemrehányó pillantását.
- Lucy, az a férfi a szálloda vendége, ráadásul csak rövid időre
jött! Néhány hét múlva elutazik - győzködte Gail a húgát. - Mi
hasznod lehet abból, ha kalandba keveredsz vele? Amint elmegy
Barbadosról, a nevedet is azonnal el fogja felejteni! Ilyenek ezek
mind, csak könnyű kis nyári kalandot keresnek! Szex kell nekik,
puszta szex, és semmi több!
- Ez az én dolgom. A magánügyem - szögezte le Lucy
határozottan.
Gail újra csak nagyot sóhajtott.
- Hidd el, nem akarok semmi rosszat! Nem ártani akarok neked,
csak figyelmeztetni szeretnélek, és megvédeni egy keserű
csalódástól.
- Nem vagyok már gyerek! - csattant fel Lucy mérgesen. -
Mikor látod már be végre, hogy felnőtt nő vagyok? Elegem van
abból, hogy úgy kezelsz, mint egy buta és tudatlan kamaszlányt!
Nem hagyom, hogy tönkretedd a kapcsolatomat! Szeretem Jeffet,
érted?
- Szereted? - ismételte fejcsóválva Gail. - Hogyan szerethetsz
egy férfit, akit alig két napja ismersz? Nevetséges!
- Neked lehet, hogy nevetséges! - Lucy most már komolyan
haragudott a nővérére. - Neked minden nevetséges, ami férfiakkal
vagy szerelemmel kapcsolatos! Ha vénlány akarsz maradni, a te
dolgod, de tőlem ne várj ilyet!
Most már Gail sem türtőztette magát.
- Ostobaságokat beszélsz, Lucy! Azt hiszed, azt akarom, hogy
vénlány maradj? Semmi kifogásom nem lesz ellene, ha majd
néhány év múlva találsz magadnak egy megfelelő, szolid férjet...
- Szolid férjet! - ismételte Lucy gúnyosan. - Az meg mit jelent?
Nem akarok szolid és unalmas férjet! Egyáltalán nem akarok még
semmilyen férjet! Egy férfit akarok, aki kedves és gyengéd
hozzám, akivel élvezhetem az életet és élvezhetem a
kapcsolatunkat, akármeddig tartson is!
- A legjobb úton haladsz afelé, hogy egyik csalódásból a
másikba ess! Hát legyen, ahogy akarod! Szerezd meg magadnak
azokat a keserű tapasztalatokat, amiktől én megóvni igyekeztelek!
Csak legalább ne egy vendégről lenne szó! Az a férfi ráadásul csak
könnyű kalandokat keres, egyszerre több vasat is tart a tűzben!
Magam láttam azzal a kis ledér Lystrával flörtölni a strand
büfépultjánál!
Lucyt fájdalmasan érintette Lystra nevének említése, de tudta,
nem kell minden pletykát azonnal elhinni. Jeff különben is
elmondta, hogy csak egy italra hívta meg a lányt.
- Nem érdekel, mit láttál! - közölte ellentmondást nem tűrő
hangon. - Nem fejezhetnénk be a vitát? Nagyon fáradt vagyok, és
aludni szeretnék végre.
Gail ugyan szívesen győzködte volna tovább a húgát, hogy a
legokosabb lenne mielőbb minden kapcsolatot megszakítani Jeff
Hardinggal, de belátta, hogy okosabban teszi, ha mára felfüggeszti
a témát. Lucy sajnos mélyebb érzelmeket táplál a férfi iránt, mint
Gail először gondolta.
- Jó éjszakát, Lucy! - emelkedett fel végül rövid habozás után
Gail. - Kérlek, gondold át, amit mondtam!
Már az ajtónál állt, amikor még egyszer visszafordult.
- Holnap egyébként, ha lesz napközben egy szabad félórád,
szívesen megbeszélném veled az idei nagy nyári bál részleteit. Ki
kellene találnunk néhány új látványosságot.
- Holnap benézek hozzád!- ígérte Lucy nem túl nagy
lelkesedéssel. Az elmúlt évek során mindig nagy kedvvel látott
neki a nyári bál szervezésének, idén azonban más gondok
foglalkoztatták.
Megvárta, amíg Gail becsukja maga mögött az ajtót, aztán
eloltotta a kis éjjeli lámpát, és lehajtotta fejét a párnára.
Már félálomban volt, amikor hirtelen különös nesz hallatszott
az erkélye felől. Lucy azonnal éber lett, feszülten figyelt, és
tétovázott, ne kiáltson-e segítségért. A sötétségből kivált egy alak,
s belökte az éppen csak behajtott erkélyajtót.
Lucy most már nagyon megijedt. Egy betörő! Soha életében
nem találkozott még ilyen éjjeli hívatlan látogatóval, s első
rémületében még sikoltani is elfelejtett, csak dermedten bámulta a
szobába belépő sötét alakot.
A betörő közelebb jött, aztán hirtelen felhajtotta Lucy takaróját,
és már ott is feküdt mellette az ágyban.
A lány ebben a pillanatban felismerte, s megkönnyebbült
sóhajtással dőlt vissza a párnájára.
- Őrült vagy! - suttogta, de képtelen volt haragudni a férfira. -
Hogy jutott eszedbe, hogy éjnek idején így jöjj be hozzám?
- Nagyon hiányoztál, Lucy! - bújt hozzá hízelegve Jeff Harding.
- Egyszerűen nem bírtam tovább nélküled...
Ekkor azonban kopogtatás szakította félbe a szavait.
- Mintha valami zajt hallottam volna a szobádból - hallatszott a
folyosóról Gail aggódó hangja. - Csak nincs valami baj?
- Semmi, semmi - sietett megnyugtatni Lucy. - Biztosan csak a
szél zörgette meg egy kicsit az ablaktáblákat.
Gail résnyire nyitotta az ajtót és benézett, de a sötétségben nem
vehetett észre semmit.
- Biztos, hogy minden rendben van? - kérdezte még egyszer.
- Hát persze, Gail! - felelte Lucy bosszúsan. - De most már
tényleg szeretnék aludni! Kérlek, még egyszer ne ébressz fel!
Nővére visszahúzódott, és becsukta maga mögött az ajtót. Jeff
feje máris előbukkant a könnyű takaró alól.
- Ugye jó ötlet volt, hogy idejöttem? - kérdezte látható
büszkeséggel.
Lucy még mindig nem tudott magához térni meglepetéséből, de
lassan kezdett feloldódni, s elöntötte az öröm, hogy ilyen nem várt
módon mégis Jeff karjaiban töltheti az éjszakát.
- Nagyon jó ötlet volt! - mosolyodott el végül boldogan. - És
nagyon romantikus. Nem hiszem, hogy manapság még sok férfi
akadna, aki hajlandó éjnek idején az ablakon át bemászni egy nő
hálószobájába. Egyáltalán, hogyan tudtál felmászni? Ezen az
oldalon nincsen tűzlétra!
Jeff halkan nevetett.
- Már gyerekkoromban rettegett fáramászó voltam, a szüleim
mindig azon aggódtak, mikor töröm össze magam egy fáról
lezuhanva. Egyszerűen felmásztam a nagy platánra itt a szálloda
előtt, aztán átugrottam róla az erkélyedre, és már itt is voltam.
- Honnan tudtad, hogy melyik az én erkélyem? - faggatta Lucy
még mindig csodálkozva.
- Nem voltam egészen biztos benne, és be kellett néznem több
ablakon is, mire megtaláltam a tiédet.
Lucy rémülten egyenesedett fel.
- Csak nem vett észre valaki? Remélem, egyetlen vendéget sem
rémítettél halálra, amikor benéztél hozzá az ablakon! Ha valaki
panaszt tesz, Gail lassú kínhalálra ítél mindkettőnket!
Jeff megrázta a fejét.
- Senki nem látott meg. Most pedig yége a kérdezősködésnek,
kicsim! Sokkal kellemesebben is eltölthetjük az időt, nem
gondolod?
Máris odasimult a lányhoz, és szenvedélyesen megcsókolta. A
hálóing alá kúszó, simogató keze lassan elhódította Lucyt, s a
lánynak nem maradt ideje feltenni a kérdést, ugyan hogyan fog
Jeff holnap reggel észrevétlenül távozni a szobájából...
 8

Ez után a szenvedélyes éjszaka után Jeff rendszeres éjjeli vendég

lett Lucy szobájában. Senki nem vette észre, pedig a későbbiekben
már inkább a hátsó lépcsőt, mintsem a nagy platánfát igénybe véve
közlekedett. Feltűnés nélkül, sokkal nyugodtabban tölthették itt
együtt az éjszakákat, mintha Lucynek kellett volna kiosonnia a
bungalóhoz.
Gail természetesen tudott ezekről az éjjeli látogatásokról, vagy
legalábbis sejtett valamit, de egyetlen szóval sem fejezte ki
rosszallását. Inkább töltse együtt a két bolond az éjszakákat a
szállodában, mint hogy kéz a kézben bóklásszanak a strandon, a
vendégek szeme láttára.
Lucy mesébe illően boldog, varázslatos éjszakákat élt át Jeff
ölelésében. Örömére az egyetlen árnyékot a jövő bizonytalansága
vetette. Hiszen a férfi nemsokára hazautazik New Yorkba, ő pedig
itt marad Barbadoson! Jeff soha egyetlen szóval sem utalt arra,
hogyan képzeli el kapcsolatuk jövőjét, Lucy pedig félt
megkérdezni. Rettegett, hátha azt a szörnyű választ kell majd
hallania, hogy a nyaralás leteltével a kapcsolatuknak is vége
szakad.
A lánnyal ellentétben Jeff korántsem érezte ilyen boldognak
magát. Lucy iránti érzelmei napról napra mélyültek, egyre
komolyabbá és erősebbé váltak, lelke mélyén azonban még mindig
ott motoszkáltak Gail szavai a húga viselt dolgairól. Jeff még
mindig nem tudta, mi igaz ebből.
Látnia kellett, hogy Lucy jó viszonyban van a vendégekkel, így
a férfivendégek többségével is. Jeff néha legszívesebben közéjük
rontott volna, hogy félrelökjön mindenkit a lány mellől.
Egy meleg napon, déltájban Jeff Harding a strand büfépultjánál
ült. Egész délelőtt Lucyt kereste, de sehol sem találta. Az utóbbi
napokban általában együtt ebédeltek, de Lucy ma délre sem került
elő. Ennyi dolga lenne? Vagy...
Jeffet elöntötte a forróság már a gondolatra is, hogy Lucy
esetleg valaki mással tölti az idejét.
- Szép jó napot! Olyan savanyú arcot vágsz, mintha citromba
haraptál volna - állt meg mellette a jókedvű Barry Holmes.'
Jeff komoran pillantott fel barátjára.
- Nem láttad Lucyt valahol?
- Ó, szóval az aranyos kis Lucy a rossz hangulatod oka! - Barry
maga is elhelyezkedett a pultnál, és az odasiető pincérnek leadta
rendelését. - Nem vagyok biztos benne, de mintha azt hallottam
volna, hogy még délelőtt bement a városba.
- Egyedül? - kérdezte Jeff gyanakodva.
- Fogalmam sincs. Miért nem kérdezed meg Gailt? Ott áll a
hallban a recepciós pultnál - javasolta Barry.
Jeff elhúzta a száját.
- Semmi kedvem találkozni vele. Úgyis csak a vádaskodásait
zúdítaná rám Lucy miatt.
Barry együttérzőn bólogatott.
- Ez esetben javasolnám, kérdezd meg Josephet, tudod, az öreg
mindenest! Ő általában tudja, merre található Lucy.
Jeff máris felemelkedett, hogy Joseph keresésére induljon.
A fehér frakkba öltözött, mindenre éber szemekkel felügyelő
öreg az egyik büfépult mellől figyelte, rendben megy-e minden.
Közben váltott néhány barátságos szót a vendégekkel, és
mosolyogva nyugtázta az elismerő szavakat.
- Szeretném a segítségét kérni - állt meg előtte hirtelen Jeff
Harding. - Nem tudja, hol találhatnám meg Lucy kisasszonyt?
- A kisasszonyt? Bement Bridgetownba - felelte barátságosan
az öreg. - Nem hiszem, hogy este előtt visszaérne. Azt mondta,
cipőt akar vásárolni magának - tette hozzá készségesen.
 - Köszönöm, Joseph!
Jeff és Barry sokatmondó pillantást vetett egymásra.
- Cipőt venni... - mormolta maga elé elgondolkozva Barry
Holmes.
Jeff nem felelt. Az ebéd végeztével azonban sietősen elköszönt
barátjától.
- Később találkozunk!
- Hová sietsz? Igyunk meg még egy koktélt a teraszon! -
javasolta Barry, de Jeff határozottan megrázta a fejét.
- Járok egyet - felelte kitérően.
Barry elgondolkozva nézett fel rá.
- Elég jól ismerlek már - mondta lassan. - Ha nem csalódom. be
akarsz menni Bridgetownba... cipőt venni... - fűzte hozzá.
- Eltaláltad! - Jeff tudta, hogy barátja előtt hiába is titkolózna.
Barryt nem tudná megtéveszteni. - De ne hidd, hogy téged is
magammal viszlek!
- Eszemben sincs ilyen hőségben bemenni a városba! -
legyintett Barry. - Sokkal érdekesebb programokon töröm a fejem
ma délutánra. Tudod, milyen csinos lányok érkeztek tegnap
délután a szállodába? Feltétlenül meg kell ismerkednem velük!
- Jó szórakozást! - köszönt el tőle Jeff, s már indult is, hogy
magára kapjon néhány ruhadarabot.
Ahogy átöltözött, következő útja a szálloda halljába vezetett.
ahol több autókölcsönző cég is kirendeltséget tartott fenn. Jeff
autót bérelt, s a közeli Bridgetown városkába hajtott. Leparkolt a
főtéren, s azonnal Lucy keresésére indult.
A főutca minden cipőboltjába benézett, de a lányt sehol sem
találta. Agyában közben lázasan cikáztak a gondolatok, újra
átfutott rajta minden, amit Lucy beteges szenvedélyeiről hallott.
Hosszas keresgélés után végre egy kis kávézóban bukkant rá a
lányra. Lucy egyedül ült az egyik kis asztalnál, és éppen fizetni
készült. Jeff hevesen dobogó szívvel igyekezett közelebb jutni
hozzá. Szívébe markolt a féltékenység, amint látta, hogy a jóképű
pincérfiú is ismerősként üdvözli Lucyt. Hát minden barbadosi férfi
a barátja?
Lucy több mint tíz dollár borravalót akart adni, de Rob, a pincér
tétovázott, elfogadja-e.
- Tegye csak el, Rob! - biztatta a lány barátságosan. - Hiszen
tudja, miért adom! Ennyit igazán megérdemel!
Lucy nemrégiben defektet kapott Bridgetown főutcáján, és Rob
a segítségére sietett. A fiú akkor nem fogadott el sem pénzt, sem
más ajándékot, s Lucy úgy gondolta, ilyen formában talán
meghálálhatja valamelyest a segítségét.
Jeff Harding azonban természetesen nem tudhatott a defektről.
Ugyan miért érdemli meg a fiú a busás borravalót? Milyen
szolgáltatásokat tehetett a lánynak, hogy az ilyen bőkezűen bánik
vele?
Amikor Lucy elköszönt a pincértől és már indulni készült, Jeff
hirtelen odalépett mellé, és letelepedett az asztalához.
- Helló, Lucy!
Tekintete közben idegesen kutatta a szék lábához támasztott két
nagy bevásárlószatyrot. Az egyikből mintha cipősdoboz sarka
kandikált volna ki!
A lány ragyogó mosollyal, boldog meglepetéssel üdvözölte.
- Hát te hogy kerülsz ide? Véletlenül bukkantál rám, vagy
tudtad, hogy bejöttem a városba?
- Joseph mondta, hogy itt vagy - válaszolta komolyan a férfi. -
Pedig ha szóltál volna, nem kellett volna órák hosszat
keresgéljelek. Akár együtt is bejöhettünk volna, nem gondolod?
Lucy arca őszinte bűnbánatot tükrözött.
- Már órák óta keresel? Igazán sajnálom! - sütötte le a szemét. -
Azt hittem, nem kelsz fel ebéd előtt, és úgy terveztem, délre már
vissza is érek, csak aztán... - Nem folytatta, hanem felnézett az
előtte álló férfira. - Miért nem ülsz le?
- Úgy vettem észre, az előbb már éppen indulni készültél.
- Igen, gondoltam, lassan ideje hazamenni. De most, hogy te is
itt vagy, már egyáltalán nem olyan sürgős. - Lucy ragyogó mosolyt
vetett a férfira.
 - Akkor igyunk valamit! - döntött Jeff. és leült a kis kerek
asztalhoz. Óvatosan bepillantott a két nagy bevásárlószatyorba, s
döbbenten látta, hogy mindkettő cipősdobozokkal van tele!
- Cipőket vásároltál? - kérdezte gyanakodva.
Lucy bólintott.
- Szükségem volt már új cipőkre - magyarázta. Éppen folytatni
akarta, hogy az öt párból csak kettő az övé, a másik hármat egy
ismerőse megbízásából vette, amikor Rob, a pincérfiú lépett az
asztalukhoz, hogy felvegye a rendelést.
Lucy még egy jegeskávét kért, Jeff viszont, aki úgy érezte,
valami erősre van szüksége, egy rumpuncsot rendelt. Gyilkos
pillantást vetett a Lucyre mosolygó pincérre, aztán tekintete újra a
cipősdobozok felé vándorolt.
Öt pár cipő egyszerre! Akaratlanul is felmerült benne a kérdés,
vajon Lucy kifizette-e őket egyáltalán, vagy egyszerűen csak
elhozta a boltból. Nem lehet, hogy mégis Barrynek van igaza, és
óvakodnia kellene ettől a lánytól?
Tudta, szinte elviselhetetlen fájdalmat jelentene elszakadni
Lucytől, de talán mégis jobb, mint végleg bekerülni ennek a
szenvedélybeteg, férfiakra vadászó lánynak a bűvkörébe.
Lucy természetesen mit sem sejtett a férfit emésztő szörnyű
gondolatokról, és gondtalanul, vidáman fecsegett. Elmondta,
merre járt, mit csinált ma a városban, s újra meg újra felemlegette,
milyen boldog, hogy Jeff egyszer csak felbukkant Bridgetownban.
- Este még vár néhány elintéznivaló - fejezte be sajnálkozva. -
Késő lesz, mire ráérek. De aztán - fűzte hozzá sokat ígérő
mosollyal.
A férfi most már végleg nem tudott mit gondolni róla.
Legszívesebben azonnal, mindenki előtt a karjába vette és
összecsókolta volna, annyira vágyakozott utána, józan esze viszont
azt diktálta, igyekezzen minél messzebbre kerülni tőle, amíg nem
késő.
- Ne haragudj, Lucy! - kezdte lassan. - De megígértem
Barrynek, hogy ma este együtt beülünk valahová egy italra. Meg
kell értened, hiszen együtt jöttünk Barbadosra, de eddig még
egyetlen szabad percem sem volt a számára.
A lány csalódását titkolva, megértően bólintott.
- Egyáltalán nem haragszom - mondta barátságosan. - Lehet,
hogy én is hullafáradt leszek estére, mire Gaillel befejezzük a
megbeszélést az idei nagy bálról, és nem is lesz más vágyam, mint
azonnal lefeküdni és elaludni. Holnap ebédnél úgyis találkozunk,
igaz?
- Feltétlenül!
Óvatosságból nem együtt autóztak vissza a tengerparti
Sunnyside Hotelhez, nehogy újabb szóbeszédre adjanak okot.
Jeff kutyául érezte magát a bőrében. Mit számít, hogy a lány
vette-e, vagy csak elhozta a boltból azokat a cipőket? Hiszen ha
lopta is őket, nem bűnös, mert beteg! Olyan szörnyűség ez, ami
miatt el kellene szakadnia tőle? Ami miatt többé nem vehetné a
karjába, nem ölelhetné magához, nem csókolhatná össze vad
szenvedéllyel?
Mélyet sóhajtott. Minden nappal, minden öleléssel, minden
csókkal egyre erősebben kötődne a lányhoz... És mi lenne később,
amikor véget ér a nyaralás? Lucy itt marad Barbadoson, neki pedig
vissza kell mennie New Yorkba.
Csakugyan mindenképpen vissza kell mennie ? Jeff egy
pillanatra elakadt a gondolataiban. Tulajdonképpen dolgozhatna
Barbadoson is, s a munkáit rendszeresen küldhetné postán is a kis
aranyművesüzletbe, amelyet idősebbik nővérével kettesben
vezettek.
Lucy... Lucy lenne az a lány, akit a sors neki szánt?

A késő délutáni megbeszélés Gaillel valóban az éjszakába nyúlt,

ahogyan Lucy már előre tartott tőle. Nem tárgyalhattak végig
nyugodtan szinte semmit, mert szüntelenül csengett a telefon, vagy
személyesen jött be hozzájuk egy-egy vendég a legkülönbözőbb
kérdésekkel.
Lucy nyitva hagyta az iroda ajtaját, és úgy helyezte el a székét,
hogy éppen a bár bejáratára láthasson. Az előbb látta bemenni
Barry Holmest a fiatal Kendallék társaságában. Ha Jeff valóban a
barátjának ígérte ezt az estét, nemsokára neki is meg kell jelennie!
Ahogy azonban teltek-múltak a percek, és Jeff csak nem
mutatkozott, Lucyben felébredt a gyanakvás. Lehet, hogy a férfi
csak ürügyként említette Barryt, hogy ezzel lerázza őt magáról?
Meg akart volna szabadulni tőle? De ha nem Barryvel és nem is
ővele, akkor kivel akarhatja tölteni az estét? Talán egy másik
nővel? Lystra jutott az eszébe, az érzéki trinidadi modell. Ő lenne
az a bizonyos másik nő? Lehet, hogy Gail igazat mondott, és
Jeffben valóban nem bízhat meg, mert a férfi egyszerre több vasat
is tart a tűzben?
A fiatal lány egyre rosszabbul érezte magát. Szereti Jeffet, és
nem bírná elviselni, ha el kellene szakadnia tőle!
Magában kezdte keresni a hibát. Mit ronthatott el, hogy a férfi
érdeklődése más nők felé fordult?
- Lucy, mi van veled? - tört be hirtelen egyre vadabb
képzelgései közé Gail határozott, józan hangja. - Én csak beszélek
és beszélek, te meg csak ülsz, nem szólsz egy szót se, az az
érzésem, nem is hallod, amit mondok!
Lucy összerezzent, és zavartan pillantott a nővérére.
- Ne haragudj. Gail! - mondta halkan. - Elkalandoztam egy
kicsit... Melyik úszómedencéről is beszéltél az előbb9
Gail szemei elkerekedtek.
- Szó sem volt semmiféle úszómedencéről! Szökőkutakról
beszéltem, nem medencéről! Tudod, hogy megjött a múlt héten az
új „Miriam újdonságai” katalógus. Abban láttam egy szökőkutat,
ami nagyon megtetszett. Arra gondoltam, megépíttethetnénk.
- Igen, persze! - bólintott Lucy az érdeklődés legcsekélyebb jele
nélkül.
- Hogy tetszik az ötlet?
Miután Lucy erre már nem is válaszolt, Gail határozottan letette
jegyzetfüzetét az asztalra.’
- Fejezzük be mára! - javasolta. - Nincs értelme tovább
gyötrődnünk! Nem is hallod, amit mondok!
- Sajnálom, Gail! - szabadkozott Lucy riadtan. - Tudod, nagyon
fáradt vagyok. Szeretnék ma korán lefeküdni és kialudni magam.
Beszéljük meg inkább holnap délelőtt a részleteket, jó?
Szép álmokat kívánt nővérének, és felsietett a szobájába.
Azonban hiába hánykolódott az ágyában órákon át, nem tudott
elaludni. A bár felől vidám hangok szűrődtek fel hozzá. Egyre
csak Jeffre tudott gondolni. Ha nem Barryvel. akkor kivel töltheti
az estét? S az este után az éjszakát...
Felkelt, köntösbe bújt, és kiállt az erkélyre egy kis friss levegőt
szívni. Gondolta, attól majd könnyebben el fog aludni.
Már éppen ismét vissza akart húzódni a szobába, amikor
hirtelen megpillantotta Jeff Hardingot!
A férfi nem egyedül volt. Lystra sétált mellette, szorosan
hozzásimulva, s egészen az erkélyig felhallatszott mesterkélt,
affektált nevetése. Egy perc múlva aztán elnyelte őket a sötétség.
Lucy tudta, hogy a férfi bungalójába tartanak.
Szóval hazudott neki Jeff, amikor ártatlan képpel azt mondta,
hogy Barryvel akarja tölteni az estét!
Megfordult, és lassú, gépies mozdulatokkal vánszorgott vissza
az ágyához. Legszívesebben sikoltozott volna fájdalmában.
Holnap majd odamegy a férfihoz, és alaposan megmondja neki a
véleményét! Hogy tehetett vele ilyet, hogy bánhatott így vele?
Rettenetes éjszaka volt, könnyek között hánykolódott az
ágyában. Amikor végre felvirradt az új nap, kínzó fejfájás
közepette öltözött fel és indult munkába.
Miért? Miért? Miért? - zakatolt benne újra meg újra a
megválaszolhatatlan kérdés. Miért tette ezt vele a férfi0
Az első adandó alkalommal beszélni fog vele, határozta el.
Meg kell tudnia az igazságot!
Az alkalom azonban váratott magára, nemcsak aznap, hanem az
elkövetkező napokban is. Jeff egyáltalán nem mutatkozott Lucy
közelében, s ha meg is pillantotta valahol, nagy ívben kitért az
útjából. Általában Lystra is vele volt.
 Lucy csak távolból figyelhette a férfi arcát. Látta, hogy Jeff
boldogtalan. A pillantása szomorú, az arca gondterhelt.
Lucy végképp nem értette, mi történhetett a férfival

A következő napokban Lucy szomorú arccal, az éjszakánkénti

zokogástól bedagadt szemekkel járt-kelt a szállodában, s ez
minden ismerősnek feltűnt. Gail természetesen tudta, mi okozhatta
Jeff Harding hirtelen elfordulását, s bár sajnálta a húgát, az
eredménnyel tökéletesen elégedett volt. Még mindig jobb így,
mintha később sokkal nagyobb fájdalom, csalódás következett
volna.
- Ne szomorkodj! - simogatta meg őszinte szeretettel húga
kezét egy napon az irodában. - Ne sírj! Az ilyen emberek, mint ez
a Jeff Harding, nem érnek annyit, hogy egyetlen könnyet is ejts
miattuk. Hidd el, azt a kis ringyó Lystrát nemsokára ugyanúgy
ejteni fogja, ahogyan téged ejtett, vagy ahogyan ejteni fogja a
következő áldozatát. Semmi okod, hogy bánkódj utána!
Lucy igyekezett visszafojtani újra csak feltörő könnyeit.
- Kérlek, Gail, ne kezdd megint! - könyörgött. - Ne is
beszéljünk róla többet! Az egyetlen, amit tehetek, hogy
megpróbálom minél gyorsabban elfelejteni az egészet. Bár véget
érne már a nyaralása és utazna el, hogy sose lássam többet! Hogy
tehetett ilyet velem?
- A férfiak többsége sajnos ilyen - sóhajtotta Gail. - Csak
kalandra vadásznak, nem érdeklik őket az érzelmek. Jobb, ha az
ember kitér az útjukból! Látod, nekem sikerült már évek óta
kikerülnöm minden ilyen csapdát.
Gailnek igaza van, gondolta keserűen Lucy. Az ember soha
nem tudhatja, kivel akad össze. Jobb vigyázni, különben csak baj
lesz belőle.
A munkába menekült, kora reggeltől késő estig megszállottként
dolgozott, és mindent elkövetett, hogy minél gyorsabban kiverje a
fejéből Jeff Hardingot.
A szállodában szerencsére nagyüzem volt, éppen elég munka
akadt, s Lucy lassan már kezdett megnyugodni. Ha azonban
véletlenül megpillantotta valahol a férfit, újra felszakadt a seb.
Rendszerint Lystra is vele volt, s odaadóan kapaszkodott Jeff
karjába.
Az éjszakák voltak a legrosszabbak. Lucy órákon át éberen
hánykolódott az ágyában, mire végre sikerült álomba merülnie.
Jeff Harding sem érezte jobban magát a lánynál, bár igyekezett
titkolni keserűségét és fájdalmát. Legszívesebben odarohant volna
Lucyhoz, magához szorította volna, és csókokkal halmozta volna
el, minden hibája ellenére is. Szerette Lucyt, és legszívesebben
vele töltötte volna egész hátralévő élete minden egyes percét.
Lucy, drága kicsi Lucy!
Lystra a világon semmit nem jelentett a számára, unta az
érzéki, de üresfejű trinidadi lányt, idegesítette örökös affektálása,
de még mindig jobb eszköz volt a felejtéshez, mint az erős
rumpuncs, amelyet így is túl nagy mennyiségben öntött magába
minden egyes nap.
Ki kell vernie a fejéből Lucyt! Hogyan élhetne egy olyan nővel,
aki válogatás nélkül az ágyába bújik mindenkivel, s ráadásul
kleptomániás is!
Óvakodnia kell a lánytól!
Csakhogy Jeff Harding nem akart óvatos lenni. Lucyt akarta, és
senki mást rajta kívül ezen a világon...
 9

A Sunnyside Hotel évente megrendezett nagy nyári bálja idén is

óriási sikerre számíthatott. Lucy és Gail minden energiájukat
belefektették az előkészületekbe, s pompás látványosságok egész
sorozata nyitotta meg a nagy rendezvényt. A szálloda egész
személyzete erején felül dolgozott már napok óta. hogy minden a
lehető legtökéletesebben sikerüljön. Minden évben közös ünnepük
volt ez a nap.
A szálloda környékét mintha kicserélték volna. Napközben
gyerekműsorok, különböző vetélkedőd és jó pénzért szerződtetett
művészek szórakoztatták a vendégeket, az este leszálltával pedig
kezdetét vette az egész éjszakán át tartó bál. Nemcsak a szálloda
vendégei voltak jelen, de Bridgetownból is sokan eljöttek minden
évben. A fiatalok és idősebbek körében egyaránt a Sunnyside
Hotel nagy nyári bálja volt az évad legnagyobb érdeklődéssel várt
eseménye.
Lucy azt sem tudta, hol áll a feje, egy pillanatnyi megállása sem
volt ide-oda szaladgált, ellenőrzött, felügyelt mindent.
Sajnos így sem sikerült megelőzni egy kis balesetet, az
egyetlent, amely beárnyékolta az ünnepség fényét: Mrs. Engel
rosszul lett a nagy melegben, mentőautóval kellett beszállítani a
bridgetowni kórházba. Lucy elhatározta, hogy másnap
mindenképpen meglátogatja a kedves idős hölgyet.
A bál kezdete előtt félórával végre visszavonulhatott, hogy
rendbehozza magát és átöltözzön. Igazából ugyan semmi kedve
nem volt részt venni a mulatságban, de tudta, nem teheti meg,
hogy távol marad. Pedig mennyire félt, hogy Jeff is ott lesz
Lystrával, vagy egy másik, újabb nőcskével!
A napokban vásárolt új ruháját vette fel, s kritikusan szemlélte
magát a tükörben. Halványsárga selyemruha volt, szűk derékkal, s
földet seprő, bő szoknyarésszel, ami határozottan jól állt neki.
Kibontott haja laza hullámokban omlott a vállára, s egy
halványsárga rózsát tűzött bele. Sminkje egyszerű volt és finom,
mégis tökéletesen sikerült.
Milyen gyönyörű, milyen csinos, és mégsem lesz képes
visszahódítani a férfit, akit szeret - gondolta keserűen.
Jeff... Már megint a férfi jutott az eszébe. Rettenetesen fájt a
seb, amit szerelme ütött a lelkén. Bár tudna már felejteni! Ha
sikerül végre megszabadulni az emlékétől, ezentúl ő is úgy fog
viselkedni, mint Gail, és távol fogja tartani magát a férfiaktól.
Gail... Lucy elgondolkozva vonta fel a szemöldökét. Csak most
ébredt rá, hogy az utóbbi napokban Gailt általában egy férfi
társaságában látta! Igen, mindig ugyanaz a férfi volt vele, egy nem
túl fiatal, de rokonszenves egyéniség, vörösesszőke hajjal és dús
körszakállal. Honnan ismerheti Gail? Lucy nem emlékezett rá,
hogy a férfit valaha is látta volna a szállodában. Nem vendég, az
biztos. Akkor pedig honnan kerülhetett elő?
Beszállt a liftbe, lement a földszintre, áthaladt a szokatlanul
csendes hallon és kisétált a tarka lampionokkal bevilágított,
zsúfolásig megtelt nagy teraszra. A házi zenekar húzta a
talpalávalót, sokan táncoltak, mások ütemes tapssal kísérték az
ismerős melódiákat.
Gail azonnal odaintette magához a húgát, amint Lucy
felbukkant. Az idősebbik nővér is nagyon csinos volt ma este.
Fekete selyemruhát viselt, s hozzá édesanyjuk legszebb
rubinköves nyakékét. Lucy meglepve látta, hogy Gail asztalánál
ismét ott ül a vörösesszőke hajú férfi.
- Gyere, Lucy! - integetett Gail barátságosan. - Ülj ide hozzánk
egy kicsit! Hadd mutassam be neked van Beek urat! Hollandiából
származik, és cukomádültetvénye van a Chalky Mount közelében.
Willem, ez pedig az én kis Lucy húgom, akiről már olyan sokat
beszéltem.
Willem van Beek felállt, gálánsán meghajolt, és megszorította
Lucy kezét.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem, Lucy! Ugye
szólíthatom a keresztnevén? - kérdezte barátságosan.
- Magától értetődik! - mosolygott rá a lány őszinte
rokonszenvvel.
Leült a kis asztalhoz, és lenyűgözve figyelte nővére sosem
látott ragyogását. Gail valósággal tündökölt ma este, mintha
kicserélték volna. Az okos, megfontolt Gail beleszeretett volna a
cukornádültetvényesbe?
Nemsokára már vidám beszélgetésbe merültek, s Lucy
megtudta, hogy nővére már régebben is ismerte Willem van
Beeket, de csak most, hosszú évek után találkoztak újra össze
Bridgetownban egészen véletlenül.
A fiatal lány titokban tüzetesen szemügyre vette a gazdag
hollandot. Kétségtelenül rokonszenves, kiegyensúlyozott, józan,
de vidám természetű - állapította meg. Illik Gailhez.
Willem van Beek nemsokára táncolni vitte Gailt, aztán Lucyt is
felkérte.
- Szívből csodálom mindkettőjüket, hogy ilyen remekül el
tudják vezetni ezt a hatalmas szállodát - mondta elismerően a tánc
közben. - Sokfelé jártam már a világban, de ilyen remek hotelt
még sehol nem láttam.
- Köszönöm a bókot, a nővérem nevében is! - bólintott Lucy.
Valóban jólesett neki az elismerés. - Tudja, a sikerben Gail játssza
a főszerepet, nem én. A szüleink halálakor én még nagyon fiatal
voltam. Egyedül neki köszönhető, hogy talpon tudtunk maradni,
sőt, újra felvirágoztattuk a Sunnyside Hotelt. Én csak a segítő
szerepét játszottam, mint ahogy még ma is Gail az első számú
vezető.
Willem van Beek bólintott.
- Gail csodálatos teremtés - mondta halkan, szeretetteljes
hangon. - Milyen kár, hogy csak most találkoztam vele ismét!
 Szóval valóban van közöttük valami!
- Maga egyedül él, Willem? - kérdezte Lucy óvatosan.
- Ó, igen - felelte mosolyogva a férfi. - Igaz, nem vagyok már a
legfiatalabb, de valahogy soha nem találkoztam még az igazival.
Vajon Gail lenne a számára az „igazi”? Lucy szívből örült,
hogy boldognak látja a nővérét, mégis újra meg újra a saját
fájdalmára kellett gondolnia. Lehet, hogy megfordul a világ, s
ezentúl Gail lesz a boldog szerelmes, ő pedig a tartózkodó, kimért,
megközelíthetetlen nő?
A tánc végeztével Willem van Beek visszavezette Lucyt az
asztalukhoz. Természetesen máris új kérők jelentkeztek, s a fiatal
lány egy percet sem pihenhetett.
Az egyik táncra éppen Barry Holmes kapta el a derekát. Lucy
zavart volt, nem tudta, mit is mondhatna. Hiszen Barry Jeff jó
barátja... Szívesen kikérdezte volna Jeffről, hátha magyarázatot
találhat a férfi hirtelen pálfordulására, de félt is. Ki tudja, mi lenne
a válasz?
- Lenyűgözően gyönyörű ma este, Lucy! - állapította meg Barry
jókedvűen. - Persze, gondolom, ezt már sokan mondták magának
ma este.
Lucy visszamosolygott rá. Valóban rengetegen dicsérték a
szépségét a bál vendégei közül, de mit számított mindez, amikor
neki csak egyetlen férfi elismerése lett volna fontos?
- Alig láttam az utóbbi napokban a barátját - kezdte óvatosan. -
Mivel foglalatoskodik egész nap?
Barry kényelmetlenül érezte magát, amiért Jeffre terelődött a
szó, de nem tehetett mást, felelnie kellett.
- Általában szép nőkkel - mondta röviden. - Biztosan maga is
észrevette már, hogy eléggé nagyétvágyú ezen a téren.
Szóval mégis Gailnek volt igaza! - gondolta Lucy
kétségbeesetten. Jeff minden nővel kikezd, aki csak az útjába
akad. Mi mást is várhatott volna tőle? Gail már az első napon
megmondta, hogy a férfit csak a könnyű kis nyári kalandok ígérete
hozta Barbadosra.
 Barry látta a lány elboruló tekintetét, és esetlenül próbálta
vigasztalni.
- Ne vegye úgy a szívére, Lucy! A legtöbb férfi csak kalandot
keresve utazik nyaralni, aztán ha észreveszik, hogy kezd komolyra
fordulni a dolog, hát sürgősen visszakoznak.
Lucy megütközve bámult rá. Valóban ez lett volna az egyetlen
ok, ami Jeffet eltávolította tőle? Nem, az nem lehet!
Egyre erősödött benne a gyanú, hogy ennek valami más
magyarázata is kell, hogy legyen.
Látta, hogy Barry kényelmetlenül érzi magát, ezért nem
kérdezgette tovább.
Később, amikor a hangulat a tetőpontjához közeledett,
megpillantotta Jeffet. Természetesen Lystra társaságában volt, de
még vagy tucatnyi más lány iránt is élénk érdeklődést mutatott.
Lucy keserűen nyelt egyet, és inkább visszavonult Gail és
Willem asztalához. El kell felejtenie Jeffet.
A férfi is észrevette őt, de csak egy futó intéssel üdvözölte.
Nem kérte fel táncolni, pedig titokban ez volt Lucy utolsó
reménysége.
A boldogtalan fiatal lány hiába próbálta meg élvezni az este
hátralévő részét. Táncolt, beszélgetett az ismerősökkel, gratulált a
tombolajáték nyerteseinek, aztán hirtelen észrevette a pultnál
egyedül álló Barryt.
Valami szöget ütött a fejébe. Most, hogy Jeff nyilvánvalóan
ejtette őt, miért nem indul harcba Barry a kegyeiért? Eddig úgy
tűnt, a fiatalember csak arra vár, hogy ő újra szabad legyen!
Lucy hirtelen úgy érezte magát, mint egy ragályos beteg. Miért
kezdte egyszerre kerülni mind a két fiatalember? Akárhogy is törte
a fejét, nem talált magyarázatot.
Éjfélkor a strandon rendezett tűzijáték kápráztatta el a bál
vendégeit. Gail és Willem van Beek szorosan egymás mellett állva
nézték az ezerszínű, szikrázó zuhatagot. Lucy azonban nem talált
örömet benne. Nem sokkal egy óra után vissza is vonult a
szobájába, de minden fáradtsága ellenére sem jött álom a szemére.
A vidám, kissé pityókás vendégek jókedvű zenebonája nem hagyta
elaludni.
A lány gondolatai újra csak Jeff körül kalandoztak. Biztos volt
abban, hogy valami egészen határozott okból fordult el tőle
nemcsak Jeff, hanem Barry Holmes is. Mi történhetett, ami miatt
Jeff, a szenvedélyes szerető, aki féktelen vágyakozásában az
ablakon át mászott be hozzá, most hirtelen így viselkedik vele?!
Miért nem akar tudomást sem venni róla, ha véletlenül
összefutnak valahol? Miért tesz úgy, mintha soha nem lett volna
több közöttük futó ismeretségnél?
Miért, miért, miért?
Lucy sírva fúrta fejét a párnájába.

A következő hét még rosszabb volt, mint az előző átszenvedett

napok. Gail valóban fülig beleszeretett Willem van Beekbe, és
szüntelenül csak a férfiról beszélt. Boldogsága újra meg újra
feltépte Lucy nehezen hegedő sebét. Természetesen azért örült is a
nővére bámulatos átváltozásának. Gail jókedvű volt, vidáman
dúdolgatott munka közben, és néha el-elábrándozott papírjai és
számtalan unalmas üzleti könyve fölött.
Willem van Beek két nap múlva beköltözött a Sunnyside
Hotelbe, egyelőre csak vendégként, de nemsokára ünnepélyesen
meg is kérte Gail kezét. Lucy tudta, nagyon jó férj lesz belőle, és a
nővére boldog lesz majd Willem mellett, mégis aggasztotta a jövő.
Mi lesz, ha Gail a Chalky Mounthoz költözik? Hogyan alakul
majd a Sunnyside Hotel sorsa? Egyedül az övé lesz minden
felelősség? Nem egy embernek való ez a munka!
Magát Gail Vaughant is súlyos gondok nyomasztották; Nagyon
nehezen tudta elviselni húga nyilvánvaló szenvedését, s lassan azt
is felfedezte, hogy Jeff Harding is boldogtalan. Ha összefutott
valahol a férfival, igyekezett a tekintetét kutatni, s látnia kellett,
hogy egyáltalán nem tükröződik benne az örömnek még csak egy
aprócska szikrája sem.
Gail a saját szerelme fényében kezdett tisztán látni. Rettenetes
bűnt követett el a húga ellen! Most már ő is álmatlanul forgolódott
éjjelente az ágyában és lázasan törte a fejét, hogyan tehetné jóvá,
amit elrontott? Miért is kellett ilyen ostoba rágalmakat terjesztenie
a testvéréről?
Rendbe kell hoznia mindent, különben ő maga sem lesz boldog
soha többet, amíg ez a nagy bűn nyomja a lelkét!
Egy este aztán Gail összeszedte minden bátorságát. Nem várhat
tovább, a tettek mezejére kell lépnie!
Először Jeff Hardingot fogja felkeresni, és őszintén bevall neki
mindent. Megmondja, hogy távol akarta tartani őt és Barry
Holmest Lucytől, s nem talált más módszert, mint hogy
hazugságokkal befeketítse a húgát előttük. Jót akart, de jó
szándékában nagy bűnt követett el. Pedig nem akart mást, mint
megóvni a testvérét azoktól a keserű csalódásoktól, amelyektől őt
nem kímélte meg a sors. Talán ha akkor régen őmellette is állt
volna valaki segítő szándékkal, az egész élete másképpen alakult
volna...
A napi munka végeztével összeszedte minden bátorságát, és a
lassan leszálló sötétség leple alatt elindult Jeff Harding bungalója
felé. Messziről látta, hogy ég a villany a kis házban. Remélte, hogy
egyedül találja a férfit.
Kerülő úton haladt, nehogy összefusson közben valakivel,
mégsem maradt észrevétlen. Lucy maga is éppen ezen az estén
jutott a nagy elhatározásra, hogy beszélnie kell a férfival, és
egyenesen fel kell tennie neki a kérdést, mi okozta hirtelen
pálfordulását.
Ő is kerülő úton indult, hiszen neki is kínos lett volna, ha
felfedezik, amikor hirtelen sietős lépteket hallott a háta mögül.
Gyorsan egy bokor mögé kuporodott. Senkivel nem volt kedve
összetalálkozni. Lehet, hogy éppen Lystra vagy valaki más
könnyűvérű kis nőcske tart a férfi bungalója felé! Más sem
hiányozna, mint hogy felfedezzék és nevessenek rajta!
Elakadt a lélegzete, amikor a lopva surranó alakban saját
nővérét ismerte fel! Gail! Mit jelentsen ez? Mit keres itt Gail? Mit
akar Jefftől?
Látta, hogy nővére bekopog az ajtón, aztán Jeff meglepett arcát
is látta. Eszerint a férfi sem számított arra, hogy éppen Gailt fogja
az ajtó előtt találni.
Lucy úgy érezte, mindenét odaadná, csak hogy hallhassa, mit
beszélgetnek ezek ketten egymással a bungaló csukott ajtaja
mögött. Óvatosan, nesztelenül surrant közelebb. Szerencsére
nyitva volt az ablak, odakuporodott hát alá, és hevesen dobogó
szívvel hallgatózott. Nem szégyellte magát, úgy érezte, joga van
tudni, mi történik odabent.
Jeff hitetlen és értetlenkedő hangját hallotta.
- Azt mondja, az egészet csak azért találta ki, mert nem akarta,
hogy a testvére bármilyen kapcsolatba kerüljön velem?
Gail hangja bizonytalanná vált.
- Kötelességemnek tartottam, hogy megvédjem -
magyarázkodott tétován. - Nem akartam, hogy a végén keserű
csalódásban legyen része. De most, hogy látom, milyen
boldogtalan, már másképpen gondolkozom az egészről. Ezért
jöttem most ide magához. Ha Lucy jelent még magának egyáltalán
valamit, kérem, menjen oda hozzá, beszéljen vele! A testvérem
rettenetesen szenved.
- Maga nem normális! - fakadt ki hirtelen dühösen Jeff.
- Nagyot hibáztam, beismerem...
Lucy egész testében reszketett. Ugyan mit mondhatott róla
Gail?
- Szóval nem igaz? - hallotta ismét a férfi hangját. - Nem igaz,
hogy Lucy kleptomániás? És az sem igaz, hogy válogatás nélkül
az ágyába fekszik minden útjába akadó férfinek?
A fiatal lány azt hitte, minden, amit hall, csak egy rossz álom
része. Válogatás nélkül odaadja magát mindenkinek?
Kleptomániás? Hát teljesen megőrült Gail, hogy ilyeneket
terjesztett róla?
Nővére válaszát már nem is hallotta. Felugrott, az ajtóhoz
futott, és valósággal berontott a kis házba.
 - Nem vagy normális, Gail, teljesen elment az eszed! - támadt a
nővérére, aki az egyik fotelben ülve riadtan bámult fel rá. - Hát
tényleg ilyen szörnyűségeket terjesztettél rólam? Hogyan lehettél
egyáltalán képes rá? A testvéred vagyok, és azt hittem, szeretsz!
Hogy tehettél ilyet velem?
Jeff felugrott, és elkapta a lány karját. Most már legszívesebben
nevetett volna az egészen. Milyen hihetetlen, abszurd komédia!
Mázsás szikla gördült le a szívéről, amikor meghallotta, hogy
nem igazak a Lucyre szórt rágalmak, s hogy most már a világon
senki és semmi nem állhat közéjük. De vajon akarja-e még
folytatni a lány a kapcsolatukat a történtek után?
- Lucy, kérlek! - húzta magához gyengéden, de határozottan. -
Figyelj rám, hallgass meg...
A lány azonban kitépte magát az öleléséből.
- Ugyanolyan őrült vagy te is, mint Gail! - sikoltotta. - Elhittél
mindent az első szóra, ahelyett hogy engem kérdeztél volna meg!
Na persze, hiszen alig vártad, hogy futhass a Lystrádhoz!
- Lucy, hallgass végig! - könyörgött a férfi. - Lystra semmit, a
világon semmit nem jelent nekem! Én csak...
Hirtelen elakadt a szava, mert a fotelben ülő Gail minden
átmenet nélkül sími kezdett.
- Gail, ezt azonnal hagyja abba! - fordult felé Jeff. - Nem bírom
elviselni a síró nők látványát!
Lucy első dühe már elpárolgott. Nővére elé lépett, és csípőre
tett kezekkel megállt előtte.
- Nem is tudom, mit tegyek veled! - mondta fejcsóválva. -
Egyáltalán hogy jutott eszedbe ilyen őrült ötlet?
Gail kétségbeesetten nézett fel rá.
- Nem tudom! - zokogta. - Már magam sem tudom hirtelen
jött... aztán már nem volt megállás... nem volt visszaút...
- Mit szólnál ahhoz, ha rólad mondana valaki ilyeneket
Willemnek? - kérdezte Lucy haragosan.
- Willem! - Gail rémülten felsikoltott. - Ha megtudja, mit
tettem, többé hallani sem akar majd rólam!
 - Nem fogja megtudni - jelentette ki Lucy már jóval
békülékenyebben.
- Csak segíteni akartam..: - hüppögött Gail. - A javadat
akartam, meg akartalak kímélni...
Lucy lassan megnyugodott, és előbbi haragja helyét az öröm
vette át. Öröm, hogy minden rendbejöhet még!
- Tudom, Gail - mondta halkan. - Tudom, hogy valóban mindig
csak az én érdekeimet tartottad szem előtt. Nagyon sokat tettél
értem, mióta a szüléink meghaltak. Nem haragszom rád. Tudom,
hogy csak jót akartál. Hogyan is haragudhatnék? Neked
köszönhetek mindent, hogy tanulhattam, hogy belejöttem a
munkába is, hogy soha nem éreztem magányosnak magam.
Gail felállt, és zokogva a húga nyakába boíult.
- Köszönöm, Lucy... Holnap... holnap még beszélünk majd
mindenről, ha egy kicsit megnyugodtunk mind a ketten. Most
megyek... Kérem, maga is bocsásson meg nekem! - fordult a férfi
felé. - Remélem, még nem késett el a vallomásom. Még nem
veszett el minden...
- Semmi baj, Gail! Nem kell sírnia! - felelte nyugodtan a férfi. -
Az a lényeg, hogy végül is eljött és elmondott mindent.
- Igen, Gail, ez nagyon rendes dolog volt tőled. Tudom, hogy
nem lehetett könnyű elhatározás - bólogatott Lucy is. - De ezzel
mindent jóvá tettél.
Jeff magához szorította, és gyengéden a fülébe súgta:
- Mondd, meg tudsz bocsátani nekem? Igazad volt, őrült
módjára viselkedtem én is, amikor mindent elhittem az első szóra.
Lucy végre elnevette magát.
- Most az egyszer még megbocsátok! - mondta boldogan.
Gail visszahúzódött, és észrevétlenül távozni igyekezett, de Jeff
megállította.
- Várjon még egy percet, Gail! - húzta vissza a szobába. -
Mielőtt elmegy, szeretném ebben a mostani békés hangulatában
megkérni magától a húga kezét. Ugye nem fog visszautasítani?
Gail elmosolyodott.
 - Eszemben sincs! - mondta halkan. - De az utolsó szót csakis
Lucy mondhatja ki. Soha többé nem akarok és nem is fogok a
testvérem helyett dönteni. De figyelmeztetem - tette hozzá most
már egészen felvidulva -, ha feleségül veszi Lucyt, rengeteg
munkát is a nyakába vesz vele. Egy ilyen szállodakomplexum
vezetése nem csekélység, én pedig a jövőben nem sokat
segíthetek. Nemsokára elköltözöm a vőlegényem ültetvényére a
Chalky Mounthoz.
Lucy ijedten nézett rá.
- Elmész, Gail? Tényleg elmész?
- Willem az a férfi, akit a sors nekem szánt - bótintott Gail. -
Vele tartok, bárhová kell is követnem. Ha akarod, esetleg együtt is
megtarthatnánk az esküvőt. Gondold meg... Itt rendezhetnénk a
Sunnyside Hotelben. Holnap majd még visszatérünk rá, de most
már tényleg mennem kell.
Gyors léptekkel távozott, és határozottan becsukta maga mögött
az ajtót.
- Kettős esküvő a Sunnyside Hotelben? - mormolta Lucy
elgondolkozva. - Milyen furcsa... mindenki csak tervezget. Engem
pedig meg sem kérdeznek...
- Dehogynem kérdezlek meg, drága, egyetlen kicsi Lucy! - Jeff
a karjaiba kapta, és szelíden a széles ágyra fektette. Szerelmesen
simogatta a lány arcát, és egészen közel hajolt hozzá.
- Akarsz a feleségem lenni, Lucy Vaughan? - kérdezte nagyon
halkan.
A lány hiába akart válaszolni, elfulladt a hangja.
Legszívesebben elsírta volna magát örömében.
- Igen... - felelte végül ünnepélyesen. - Akarlak téged, Jeff
Harding, most és mindörökké!
- Most? - a férfi elmosolyodott, tekintete megvillant. - Azt
mondtad, most is akarsz?
Lucy köréfonta a karjait, és szorosan magához húzta.
- Most is! - súgta a fülébe. - Méghozzá minél gyorsabban !
Jeff elnevette magát, aztán Lucy fölé hajolt, és gyengéden,
simogatva kezdte kibontani könnyű selyemruhájából.., A lány
behunyta a szemét, és úgy érezte, még soha életében nem volt
ilyen csodálatosan boldog, mint most, élete párjának ölelő karjai
között...

vége