BABITS MIHÁLY: ESTI KÉRDÉS (elemzés)

Az Esti kérdés című vershez Szegeden kezdett hozzá Babits 1908-ban, de csak 12 sort írt meg belőle.
Később, fogarasi korszakában fejezte be 1909 őszén. Második kötetében, a Herceg, hátha megjön a
tél is! című kötetben jelent meg 1911-ben.

Babits első két kötete a formaművészet csodája és a költői mesterség játéka: az elégiától a szonettig,
az alkaioszi strófától a szapphói strófáig hihetetlen gazdagságot vonultat fel, de egyivású: célja
csupán annyi, hogy tökéletes legyen a vers. Az Esti kérdés azonban több az egyszerű formai
bravúrnál, tartalmilag, gondolatilag többet ad.

Babits Mihály nemcsak a korszak egyik legnagyobb magyar költője, hanem legsokoldalúbb magyar
gondolkodója is volt, akit lehetetlen beskatulyázni, egy adott filozófiai iskolához vagy
eszmerendszerhez kapcsolni. Egy időben több, egymástól különböző, akár egymással ellentétes
bölcseleti áramlathoz is kötődött.

Nagy hatással volt rá pl. Bergsonnak az időről alkotott elmélete. Bergson felfogása szerint az idő
relatív, viszonylagos: eltér az órával mérhető idő (objektív idő) és az egyénileg megélt idő
(szubjektív idő).

Az időérzékelésünk teljesen szubjektív.

Néha egy óra vagy nap hosszabbnak tűnik egy évnél is, különösen, amikor sok minden történik rövid
idő alatt, máskor meg napok múlnak el anélkül, hogy éreznénk a múlásukat.

A múlt nem tűnik el nyomtalanul, nem semmisül meg. Minden, amit átéltünk, velünk marad és a
jelenben is hatással van ránk. Az emlékezet révén benne van az egész múlt a jelenben, és a hangulata
sem vész el. Minduntalan betolakodik a jelenbe, s gazdagítja a jelen élményeit.

Babits Esti kérdés című versében Bergson hatása fedezhető fel. Kevés olyan költemény van a
magyar filozófiai lírában, amely ennél a versnél is nyugtalanítóbb lenne.

Az Esti kérdés műfaja filozófiai költemény, hangvétele elégikus, hangulata az elején bensőséges,
idilli, a vége felé nyugtalanító.

Stílusa impresszionista, de a szimbolizmus és a szecesszió néhány jegye is megtalálható benne:

 impresszionista jegy, hogy mintegy impressziókat, benyomásokat sorol egymás mellett.

 szecessziós az ábrázolt természeti világ több motívuma (,,fűszál”, ,a virágok szirma", ,,hímes
lepke", ,,Szivárványos zománc" és ezeknek a szerkezeteknek a füzérszerűsége

A vers a lét alapkérdéseivel foglalkozik, fő kérdése: ,,miért élünk?" Ez egy lételméleti indíttatású
bölcseleti kérdés.

Hallatlan nagy ívű vers, szinte már fuldoklik, rajong a költő, egyre emelkedettebb a hangulata, egyre
több csodálattal tölti el a világ sokszínűsége, de a világ legkisebb teremtménye is egy csoda. S miért
ismétlődik mindig? A kérdés nyitva van hagyva. Babits tehát a létezés okaira kérdez rá, ám a vers
befejezése azt sugallja, hogy a kérdésekre nincs válasz.
A vers gazdag a költői eszközökben, érzékletes képekben. Valósággal torlódnak, rajzanak a képek,
ami egyetlen sodrás érzetét kelti (különösen sok a természeti kép). És hihetetlenül zenei a vers.
Nagyon eleven, lüktető ritmikája van, és számos érzékszervünkre hat (olyan érzéki képekkel, mint
pl. selymek, bársonyok, bíborok). Valósággal elringat, elvarázsol a rengeteg költői kép.

Babits fontosnak tartotta a ritmikát és az érzéseket. Engedi, hogy a zeneiség magával ragadja, s
élvezettel, tobzódva írja le a környezetet: hol felgyorsul, hol átadja magát egy gyönyörű képnek.

Kifejezőeszközök: metafora, szinesztézia, megszemélyesítés, költői kérdések, ismétlés, alliteráció,

különleges költői jelzők, modalitások bőséges használata (sok kérdés, felkiáltás, kijelentés),
késleltetés(feszültségkeltő hatás érdekében)

A cím egy minőségjelzős névszó. A napszak (este) megjelölése utal a költőt foglalkoztató
kérdésekre.

A versbeszéd monológszerű. Bár néhol vannak második személyű megszólítások (melyek

felfoghatók önmegszólításnak is), ezek nem törik meg a monológszerűséget, mivel nem osztják meg
a beszélői szólamot. (Monológ esetén a beszélői szólam egységes, ami azt jelenti, hogy nem alakul ki
belső vita.)

Az Esti kérdés gondosan megmunkált vers. Felépítése rendkívül alapos, tudatos szerkesztésről
árulkodik. Egyetlen hosszú mondatból áll, egyetlen lélegzettel elmondott hatalmas versmondatból.
Ennek, ahogy halad előre, egyre színesedik a mondanivalója. A beszélő egyik gondolata a másikat
szüli.

Formailag nem oszlik versszakokra, egyetlen 53 soros tömbből áll, de van egy belső tagolódása. Az
egész szöveg nem más, mint egyetlen többszörösen összetett mondat, s ezt a mondatot három
határozószó, a ,,Midőn”, az ,,olyankor" és az ,,ott" három jól elkülöníthető részre tagolja.

A ,Midőn"-re ráfelel az ,olyankor", mintha egy összetétel kötőszavai lennének, tehát egy ,midőn...
olyankor" szerkezetet alkot a szöveg.

Az Esti kérdés tehát 3 szerkezeti egységre bontható.

Az 1. egység (1-12. sor) a jelent mutatja be: tavaszi-nyári este képei tűnnek fel (kissé
impresszionista). Az idő és a tér pontosan nem határozható meg.

A leírás leheletfinom, az egész benyomás jellegű, amely csodálkozást vált ki a szemlélőből. Babits
megszemélyesíti az estet, amely egy kitágult kép, majdnem allegorikus. Ezt a metaforát aztán
kibontja, továbbfejleszti, így jön létre a bensőséges, idilli hangulat. Az igék a nyugalomra
készülődést érzékeltetik (,eltakarja", ,pihennek").
A bársonytakaróval azonosított est úgy takarja be a földet, olyan lassan, lágyan és könnyedén, ahogy
egy dajka takargatna be egy kisgyermeket. Nem tesz kárt semmiben, megőrzi a föld minden
szépségét, üde báját: a fűszálak épek maradnak, a virágok szirma nem ráncosodik meg, a hímes lepke
szárnyán sem sérül a szivárványos zománc.
Az est leírása másodlagos jelentésben a merengő, tűnődő, meditáló lírai én lelkiállapotát közvetíti.

A 2. egység (13-34. sor) a múltat mutatja be: időrend nélkül különböző élethelyzetek kapcsolódnak
egymáshoz, amelyeknek a térbeli vonatkozása fontos: lényegében helyszínek váltakoznak (az
intimebb,belső terek felől a tágasabbak és messzebb levők felé haladva). Filmszerűség jellemzi a
gyors képváltások miatt. Ezek a terek mind az emlékezetben villannak fel.

A középpontban tehát nem az egyes helyszínek állnak, hanem az emlékezés (erre utaló
szószerkezetek: ,,Merengj a messze múltba", ,elmúlt korodba", , emléke teher is meg kincs is"),
vagyis a bergsoni belső idő teremtődik meg.

A beszélő emlékeket idéz fel az életéből: megjelenik a költő saját szobája Szegeden, a Tisza
Kávéház, a bajai kocsizás, a gyermekkori vadász-és pesti élmények, Velence szépsége. Tehát olyan
élmények jutnak eszébe, amelyeknek az emléke ,teher is, de kincs is". Leghosszabban Velence
szépségénél időzik, ez a legfontosabb kép.

Az emlékképek időrend nélkül jutnak eszébe, logikai viszony sincs közöttük, tehát a szabad
asszociáció folyamatának lehetünk tanúi. Ha a bergsoni ,önkéntelen emlékezet" felfogásból indulunk
ki, akkor ez azt jelenti, hogy az emlékező személy a múltat az éppen változó jelen részévé teszi.
Azaz a beszélő a jelenét (a meditáció helyzetét) a múltból összerántott emlékekből (múltbeli
helyzetekből) alkotja meg.

Itt a 2. egységben a beszélő mellett megjelenik egy hallgató is, valakit megszólít a lírai én, akihez
beszél (bárhol járj"), bár ez lehet második személyű önmegszólítás is vagy beszélhet
általánosságban.

A 3. egység (35-53. sor) a jövőt mutatja be, itt is gyors képváltások jellemzők. A beszélő 10 költői
kérdést tesz fel az élet céljáról, az élet és a halál okát, a ,végét nem lelő idő" titkát kutatja. Először a
sok szépség közt járva még csak tétován merül fel benne a kérdés, hogy ,ez a sok szépség mind mire
való?" Tehát a szép dolgok létezésére kérdez rá: mit ér ez a sok szépség, ha úgyis elmúlik?

Aztán egyre több kérdés jön (halmozás), a mű utolsó harmadában csupa kérdéssel találkozunk.
Ezeket akérdéseket sor eleji (anaforikus) helyzetbe állított , minek" és ,miért" kérdőszavak vezetik
be. A kérdések a végső okokra és célokra vonatkoznak, és az élet értelmének kérdését járják körül.

A 3. egység motívumai visszautalnak az 1. egység motívumaira (,est", ,szárnyas takaró", ,fűszál") és

a 2. egység emlékképeire (, dombok", ,lombok", ,tenger", ,emlékek", ,múltak").

Végül az utolsó két sor a születés és a halál, a lét és a nem-lét okára, céljára kérdez rá. Miért van ez a
legyőzhetetlen életösztön?

miért nő a fü, hogyha majd leszárad?

miért szárad le, hogyha újra nő?

Az utolsó két sor filozófiai kérdés, amely a Biblia XC. zsoltárából való (témája az emberélet
mulandósága).
Az elszáradó és újra kinövő fű szimbolikája a természet körforgása felől kérdez rá a dolgok
értelmére.

Ez tehát a végső kérdés, melynek jellegzetessége az, hogy ellentétes előjellel megismétli a beszélő.
Ezzel rámutat arra, hogy lehetetlen megérteni a véget nem érő idő miértjét és hiábavaló ezen
töprengeni, mert a kérdésre nincs és nem is lehet válasz.
Fontosabb motívumok:

 az első rész központi metaforái: bársonytakaró, dajka (a gyermekkor világát idézik)

 fűszál-motívum: a vers meghatározó motívuma, mely a vers nyitó részében (,, minden fűszál...
egyenesen áll") és zárlatában (,,miért nő a fü, hogyha majd leszárad?") is feltűnik, ezáltal keretet,
körkörös,önmagába visszatérő szerkezetet hoz létre.

Babits az ókori görög mitológiából is vesz motívumokat (melyek a véget nem érő, értelmetlen
munka kínját jelképezik):

 Sziszifusz mítosza (, a nap, ez égő szizifuszi kő"): nagy hegyre kell hatalmas követ felgörgetnie,
s épp mirefelérne, a kő mindig visszagurul, és újra kell kezdenie.

 Danaida-lányok (,a felhők, e bús Danaida-lányok"): Danaosz mitológiai király ötven lánya, akik
megölték férjeiket, ezért büntetésül az alvilágban lyukas hordóba kell vizet hordaniuk örökre.

Összefoglalva azt mondhatjuk, az Esti kérdés a helyszíneket, a mindennapokat, az élményeket

ünnepli, varázsos pillanatokat vetít elénk. Az első két részben kifejti a helyzeteket, a harmadikban
pedig rákérdez mindennek az értelmére. Azt kérdezi, mire van ez a pompa, színgazdagság,
formagazdagság? A sok szépség láttán mégiscsak megfog ez a gondolat.

Az elmúlástól, a haláltól való félelem dolgozik a lírai én kérdései mélyén, és a zárlat nem oldja fel
ezt a félelmet, mivel a kérdésekre nem kapunk választ. Olyan ősi kérdések ezek, amelyekre nem
lehet választ adni, legalábbis megnyugtatóan sohasem lehet felelni rájuk. Legfeljebb megsejteni lehet
valamit a létezés titkaiból a meditáció, a tudatműködési folyamat feltárása által.

De Babits filozofikus költészetében amúgy is fontosabb a kérdés, mint a válasz. Fontosabb, hogy
ráirányítja a figyelmünket valamire, jelen esetben a lét és a nem-lét közti feszültségre.

Ugyanakkor a megelőző sorokban mégis ott rejlik a válasz: a jelen és a múlt szépségét bemutató
képek, a kellemes, szívet melengető emlékek adják meg a választ. A válasz valahol az, hogy
értelemmel nem lehet felfogni az életet, csak csodálni lehet és örülni neki. Hiszen az élet attól igazán
szép és emberi, hogy a keletkezés és az elmúlás is részét képezi.

Az Esti kérdés verselése időmértékes, ötös és hatodfeles jambusi sorokból áll.

Rímei páros és keresztrímek, de néhol ölelkező rímet is találunk. Egyébként a rímelés is nagy
műgondról árulkodik, a rímképlet bámulatos megszerkesztettséget mutat.

Rímszerkezet:
Az 1-34. sorig váltakozik:
- 6 sor páros rím és
- 4 sor keresztrím

A 34. sortól (a vers logikai fordulópontjától) változik a rímképlet:

-aabbcbbc
- jön egy középrímmel kiemelt rímtelen sor (,,miért a dombok és miért a lombok")
- a b b a c c a d d a (ölelkező rímek egyfajta variációja)
Bravúros megoldású már az első rím is, amelyben különböző jelentésű, szófajú, de azonos alakú
szavak csendülnek össze (,,lágyan takaró"-,,bársonytakaró"). A továbbiakban váltakoznak a hím-és
nőrímek, a mély és magas hangúak, és a végrímek mellett itt-ott belső és rejtett rímek is feltűnnek.