költészetének új vonásai, kötetének ciklusai, témái, szimbólumai
Új versek 1906-ban jelent meg, harmadik kötete. → A modern magyar költészet korszaknyitó köteteként tartja számon az irodalmi hagyomány. → Ez a kötet hozta meg a hírnevet Ady számára. A cím jelzője jelentheti: a lírai megszólalás sajátosságát, a magyar irodalom újdonságát, a korábbi költemények meghaladását, felülmúlását is. Újfajta verselés, újfajta stílus, újfajta elrendezése a verseknek (ciklusok). A kötet darabjai másképpen és másról szóltak, mint amihez a közönség hozzászokott. Rendkívüli hatása, hogy a magyar irodalomban először az olvasókat nem az osztotta két táborba, tetszenek-e a benne közölt versek vagy sem, hanem, hogy megértették-e őket. Az új versnyelv legfontosabb jellemzői:
a felfokozott képszerűség, a szecesszió, szimbolikus-allegorikus kifejezésmód és nem egyezményes nyelvi környezetbe helyezett fogalmi, valamint képi vonatkozások. Kompozíciós elvei
A kötetet Ady Lédának (Brüll Adél) ajánlja. A kötetet 4 tematikus ciklusra osztotta fel: I. Léda asszony zsoltárai (szerelmes versek). II. A magyar Ugaron (magyar valóság bemutatása). III. A daloló Páris (magyar valóság ellentéte). IV. Szűz ormok vándora (eddig nem említett témák, én-kép). Ezeket két ars poetica verssel fogja keretbe: Nyitó vers: Góg és Magóg fia vagyok én… Záró darab: Új vizeken járok Ezzel a kötettel berobbant a magyar irodalmi életbe. Egyéni hangvitelt képvisel. Tudatosan megszerkesztett alkotás
Ady ettől a kötettől kezdve fontosnak tartotta, hogy a
művek keletkezésének időrendjét figyelmen kívül hagyva, köteteit megszerkessze. Jellemzője: a könyv és a versciklusok élére kerülő cím tartalmi és hangulati szempontból átfogó lett, a címadó szövegek és a kulcsversek a ciklusok kiemelt helyein – nyitó vagy záró helyzetbe, illetve középtájon – kaptak helyet. A számmisztika is felfedezhető a kötetben: A mitikus, a népi és a keresztény számmisztika kitüntetett jelképének megfelelően: a verscímek 3 szóból állnak (a névelőket, névmásokat és határozószavakat nem mindig számítja külön szónak). A kötet- és cikluskompozíciók azt is eredményezik, hogy → a költemények nemcsak önmagukban értelmezhetőek, hanem a ciklus, illetve a kötet más szövegeivel is összecsengenek. → ezáltal újabb és újabb jelentésekkel gazdagodhatnak. Pl. A magyar Ugaron és A daloló Párizs ciklus versei párokat alkotnak (közös képek, hasonlatok stb.) A kompozíció megalkotásában mintája valószínűleg: Baudelaire (francia szimbolista költő) A Romlás virágai kötetének 1861-es második kiadása. Ezt igazolja: az ajánlás, a nyitó vers, a záró költemény Baudelaire kötetének utolsó darabját szövegszerűen is megidézi. Az Új versek kötet darabjai már korábban megjelentek napilapban vagy folyóiratban, s meglehetős feltűnést keltettek, → kötetbe rendezve hatásfokuk a sokszorosára növekedett. A fiatal Ady (ellentétben elmélkedőbb hajlamú, új hangjukat tudatosabban kereső- kísérletező pályatársaival, Babits Mihállyal vagy Kosztolányi Dezsővel) a közéleti feladatot vállaló lírai hagyomány felől indult el. Költészetének egy része kifejezetten publicisztikai ihletű és célzatú. → Az Új versek nyitó versében nemcsak egy új költészet-eszmény nevében lép fel, hanem jogot formál arra is, hogy a Kárpátok alatt elzárkózó ország közállapotait ostorozza. Az Új versek kötet első ciklusa a Léda asszony zsoltárai Már a ciklus címében szokatlan kifejezésekkel szembesül az olvasó. Egyrészt feltételezheti, hogy a ciklus szerelmes verseket tartalmaz, hiszen a címben egy – a görög mitológiából ismert – női név szerepel. (Léda - Brüll Adél) Ugyanakkor különösnek tűnhet, hogy a szövegek címzettje egy asszony (férjezett nő), mint ahogy az is, hogy a versekre a Bibliából ismert és Istenhez szóló, tehát vallásos tárgyú közösségi énekek műfaji megnevezésére utal. Léda asszony zsoltárai A maga korában talán e ciklus váltotta ki a legnagyobb döbbenetet, hiszen szembehelyezkedett a költészeti konvenciókkal. A szerelmet ugyanis nem csak idillnek vagy gyötrelemnek, hanem önkeresésnek, harcnak, önzésnek, hajszának, vágynak és ösztönnek is állította. A lírai én és a „te” szerepei ebből fakadóan sokrétűek, a megszólítotthoz való viszonyt hol az elfogadás vagy az idealizálás, hol a tagadás jellemzi. Vers pl.: Héja-nász az avaron Első ciklus, a Léda asszony zsoltárai
Szerelmük megrendítő, nagy érzelmi zűrzavarát
állítja elénk. Nem lehet pontosan tudni: az Asszony teremtette- e meg őt, ő az Asszonyt, vagy mindkettőjüket az a végzetszerű elrendelés, amit csak elfogadni lehet, felfogni semmiképp sem. Csupa rejtély, csupa bizonytalanság ez a szerelem. Góg és Magóg fia vagyok én… Cím nélküli vezérvers, programadó vers, összefoglaló jellegű ars poetica. Erős újítási szándék, „új” szó ismétlődése, lázadó. Szimbolizmus: többjelentésű tulajdonnevek,történelmi utalások: Góg és Magóg, Pusztaszer, Kárpátok, Dévény → Jelképekről van szó, a jobbító lázadás és az értékeket elfojtó hatalmi berendezkedés ellentétéről. Góg és Magóg: Anonymus köti őket össze, Bibliáig vezethető vissza,ősmagyarságra utal. Verecke: hágó, honfoglalás Pusztaszer: a jelenkori hatalom szimbóluma (a konzervatívok megtestesítője - vérszerződés helyszíne.) honfoglalás – negatív értelemben utal vissza Dévény: nyugat; klasszikus modernség Vazul: hagyományokhoz kötődő alak, István ezért nem akarta utódjának + a lírai én vele azonosítja önmagát → Vazul - történelmi szerepétől függetlenül - a mindenkori hatalommal szembeni lázadás jelképe. → A lírai én egyszerre magyar, a hagyományok őrzője és a nyugati új költészet megteremtője. Góg és Magóg fia vagyok én... A lírai én magatartása: a heroikusan tragikus lázadóé, az elbukás tudatában is küzdő emberé. Ady a magyar lírában gyakori mégis-motívumot használja ennek érzékeltetésére. mégis-morál: küldetéstudat, → fel kell ébresztenie az alvó magyar nemzetet. Az utolsó sor három állítmánya (győztes, új, magyar) a lírai én kettős kötődését mutatja. Az egész versben hangsúlyozott „új” mellett a „magyar” a sorsazonosságot jelzi mind az életben, mind a költészetben. Az ‘új’ a művészetben: másfajta hagyományokhoz való kötődést jelenti. Ady számára a meg nem értett, a világból kitaszított költők adják az új kötődést.
Küldetése van, önmítoszt teremt.
Új ábrázolásmód - legfőbb elemek az ellentét és a szimbolizmus. Strófaszerkezet (későbbi Ady-versekre is igaz): szimultán, de néha eltér a kötöttségektől. messiás akar lenni, akár saját karrierjének feláldozása árán is hiába-motívum: a feladat, amelyre vállalkozott, reménytelen (megelőzte a korát) Ez az elzártság a vers egyik központi motívuma új tartalomhoz új forma járul szimbolizmus: zömmel régi szimbólumokat használ, de új jelentéssel, más formában új szavak alkotása (kötőjel, nagybetű) újszerű jelzőhasználat A magyar Ugaron
A legnagyobb visszhangot kiváltó második, A magyar
Ugaron ciklus volt. Ady nemzetet ostorozó indulata Széchenyiét idézte, a műveletlen magyar Ugar képe a Nagy Parlagét - de mintha közben megállt volna az idő. Verseiben a táj, az ország: elátkozott föld, amelyben minden és mindenki pusztulni kárhoztatott. A konzervatív erők és az induló, fiatal modernek (Babits, Kosztolányi) egyaránt fölháborodással fogadták a versekből áradó nemzetostorozó indulatot. Hazafiatlansággal, hálátlansággal vádolták a költőt, és csak kevesen érezték ki az indulat mögül a hazaszeretetet, a hazaféltés hangját. Ugar
elsődleges jelentésében a termőképesség
javítása érdekében pihentetett, felszántott, ám bevetetlenül hagyott földterület. A szó átvitt értelmű jelentése: a társadalmi- kulturális elmaradottság, tespedtség, ki nem használt lehetőségek. Nem leírják, hanem látomásszerűen megidézik a tájat: így pl. a magyar Ugar látványa néhány, erősen értéktelített, túlzásig ismételt-fokozott metaforára szorítkozik (elvadult táj, ős, buja föld, dudva, muhar, égig-nyúló giz- gazok, vad indák). A szöveg egyszerre képtelenségig túlzó (hiperbolikus) és példázatos (parabolikus). A versbeli táj már csak ezért sem annyira a természeti, mint inkább a kulturális környezetet jelöli. gaz: műveletlenség ~ virág: költészet A kulturálatlan magyar világot két másfajta világgal szembesítik. Egyfelől - a történeti térben - a művészet és a kultúra „fővárosával”: Párizzsal (erről vallanak a harmadik ciklus, A daloló Párizs darabjai: az Egy párisi hajnalon, 1904, A Gare de l’Esten, 1905). Másfelől - a mitikus időben - a költészet és a magyarság föltételezett keleti őshazájával, a legendás Gangesz-parti tájjal (A Tisza-parton). Létharc-versek
A tájversek statikus helyzetével szemben nagyfokú
dinamizmus jellemzi a létharc-verseket, Ady egyik legjellegzetesebb verstípusát. E versekben a költői én (vagy a többes szám első személyű alany) kozmikus méretű küzdelem hőseként jelenik meg. Nem túlzás hősről beszélni: a rendszerint erősen dramatizált, sokszor balladaszerű verstörténés során az én szükségképpen kudarcot szenved - s fölmagasztosul. Elérhetetlenek a célok, rendkívüliek az akadályok. Az ellenfelek a mítoszok világát idéző istenségek. 3. ciklusa, A daloló Párizs A magyar Ugaron verscsoportjának ellenpontozásaként olvasható. A benne helyet kapott versek közös jellemzője, hogy címeikben francia tulajdonnév szerepel, valamint, hogy témájuk többnyire a lírai én és az idegen hagyomány, illetve környezet viszonya. A költő számára azért válhatott jelentőségteljessé a Párizs-téma, mert röviddel az Új versek darabjainak keletkezése előtt Brüll Adél után utazott a „Szép ámulások szent városá”-ba. Az európai kultúra és a művészetek fellegvárának számító világváros Adynak a Nyugattal, a modernséggel, a szabadsággal és a nagyvárosi polgári civilizációval való találkozást is jelentette. Vers pl.: A Szajna partján Kötetzáró ciklus: Szűz ormok vándora Olyan versek kerültek, amelyek nem illettek bele az első 3 egyikébe sem, ugyanakkor részben átfogták vagy megismételték azok témáját, esetleges mitikus távlatba helyezve értelmezték az én szerepelhetőségeit. A ciklus címe a lírai én nagyra törő vágyait, az ismeretlent birtokba venni akarását is jelölheti, de az orom szó a görög mitológia Parnasszusára (közép-görögországi hegység, a görög mitológiában Apollón és a Múzsák kedvelt tartózkodási helye) is asszociálhatunk. Így a cikluscím költészetjelképként is olvashatóvá válik. Mindezek alapján a kötetet záró vers (Új vizeken járok) ismeretében ebben a ciklusban ars poeticus vagy a vers születéséről szóló öntematizáló versekkel is megismerkedhetünk. Vers pl.: Búgnak a tárnák Hatása Támadások A kötet megjelenése óriási hatást váltott ki. → Erősebb és hangosabb volt a támadók hangja, csak kevesen érezték meg valódi jelentőségét és Ady költői zsenialitását. A költőt ért támadások egy része politikai jellegű volt, mivel ekkor Ady kormánypárti újságíró volt. (A rövid idő után megbukott ún. darabontkormányt támogatta, mivel az néhány demokratikus jog bevezetését szorgalmazta, és mivel lapjának főszerkesztője, Vészi József volt a kormány sajtófőnöke). Egyszerre támadták új hangvételű, modern, impresszionista-szimbolista költészetéért és politikai nézeteiért. Ugyanez az értetlenség és ellenszenv jellemezte következő kötetének fogadtatását is (Vér és arany, 1907). E kötet megjelenésének évében egy rövid ideig a Népszavában, a Szociáldemokrata Párt lapjában jelentette meg verseit, írásait. (Írásai, ezen kívül, általában a különböző ellenzéki lapokban és rövidebb-hosszabb életű progresszív irodalmi folyóiratokban jelentek meg.)